Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 7, csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Terepjárók kisöccsei 4x4: egy lehetséges válasz a télre Melyik autós ne gondolt volna már egy hóbucka közepén vagy egy kátyús út valamelyik gödré­ben arra, hogy jó lenne egy olyan kocsi, amelyiknek nem kettő, de mind a négy kereke meghajtott. Mégiscsak jobban tapad az űtra, hatékonyabban átviszi a motor erejét. Igaz, Murphy törvény- könyvének egy figyelemre méltó megállapítása szerint az összke- rék-meghajtású autók csak arra jók, hogy a lehető legelhagyatot- tabb helyen akadjon el az ember. Ha meggondoljuk, nem kevés igazság rejtőzik ebben a möndás- ban, mégis nagy divatnak örven­denek ma az ilyen, 4x4 jelű jár­művek. Hiszen az aforizmában az is benne rejlik, hogy olyan he­lyeken is elmennek még, ahol a hagyományos gépkocsikkal nem lehet közlekedni. Kezdetben csak néhány rop­pant praktikus, ám rendkívül csúnya terepjáró közül válogat­hattak azok, akik az átlagosnál mostohább körülmények között kívántak közlekedni, ám a meg­élénkült kereslet nyomán szinte minden autógyár piacra dobott egy-két átalakított utcai modellt, a legszerényebb kategóriától a luxusosztályig. Sőt, olyan cég is akad, például a japán Subaru, mely „four wheel drive” specia­lista, és minden típusát ilyen konstrukcióban (is) gyártja. A legegyszerűbbek közé tarto­zik a népszerű kisautó, a Fiat Panda „összkerekes” változata. A karosszériát megemelték, a rugózást merevebbé tették, a se­bességváltót leáttételezték, en­nek köszönhetően az aprójószág ötvenszázalékos lejtőn is elindul, és bakkecskeként szökell át a ki­sebb akadályokon. A jobb me­nettulajdonságokért a megnöve­kedett súllyal, a magasabb fo­gyasztással és a nagyobb motor­zajjal kell fizetni — de annak, aki gyakran jár a szőlőhegyre, ez bi­zonyára megéri. A kis „maci” előnye még, hogy nem kerül sok­Praktikus családi kombi: Toyo­ta Tercel 4x4 kai többe normál kivitelű öccsé- től, ezt pedig általában nem mondhatjuk el a 4x4-es autók­ról. Ezeket ugyanis többnyire egy-egy típuscsalád legerősebb motorú változatából alakítják ki, és különféle extrákkal is felsze­relik. Nem beszélve azokról a sportkocsikról, melyeket eleve így fejlesztenek ki, például a le­gendás Audi Quattro Coupét, mellyel Ferjáncz Attila is ver­senyzett. A 2,2 literes, turbófel- töltős, befecskendezéses motor által meghajtott 220 km/óra se­bességű torpedó sokáig verhe­tetlennek bizonyult a raliverse­nyeken, és számos konkurens márkát hasonló fejlesztésekre késztetett. A két szélsőség között félúton találjuk a Toyota Tercel 4x4-es változatát. Ebbe a tágas, kombi­felépítménnyel gyártott strapa­bíró autóba a menettulajdonsá­gok javítására kuszófokozatot is konstruáltak, a takarékosabb üzemanyag-fogyasztást pedig az ötödik sebességfokozattal igye­keztek megoldani. A gyártók gyakran hangsú­lyozzák, hogy ezek az autók csak avatott kezekbe valók. Úttartá­suk kiváló, ezért ideális jármű­Az Audi Quattro röntgenrajza nek ígérkeznek a nyálkás, havas, jeges téli utakra. Valóban megle­pően jól gyorsulnak ilyen körül­mények között, ám a következő meglepetés mindjárt az első fé­kezésnél bekövetkezik. Míg a gyorsításhoz kettővel több kere­ket vehetünk igénybe, az autó megállításához itt sincs több le­hetőségünk, mint a hagyomá­nyos típusokban. Ez különösen vészhelyzetekben válik nyilván­valóvá, amibe ezekkel a „félte­repjárókkal” könnyebb behajta­ni. Félterepjárókat írtunk, mert bár az átlagos autóknál nehe­zebb körülmények között is el le­het boldogulni velük, mégsem igazi „sártaposók” ezek. Ahhoz magasabb építésre, rövidebb tengelytávra, más áttételű sebes­ségváltóra lenne szükség. így is nagy szolgálatot tesznek azon­ban azoknak, akik rendszeresen közlekednek tisztítatlan mellék­utakon, gyakran járnak meredek terepre, homokos vízpartra, vagy nagyobb súlyú utánfutót vontatnak. Mindenesetre nem árt, ha ve­zetés közben tekintettel vagyunk Murphy emh'tett törvényére is, különben előfordulhat, hogy egy igazi ló segítségével lehet csak ki­menteni a dagonyából sok-sok lóerős spéci járművünket, mely­re vásárláskor még oly büszkék voltunk... Koncz János A Fiat Panda a lépcsőtől sem ijed meg Ez az összkerékhajtásos Trabant még nem kapható a Merkúrnál: az NSZK-ban készült, Suzuki alvázra Emlékek a múltból Gabonafeldolgozás a kőkorszaktól napjainkig Éppen 150 éve annak, hogy Széchenyi István megalapította az első hazai nagy gőzmalmot, s egyúttal az első élelmiszer-ipari részvénytársaságot. Zseniális előrelátással felismerte: előnyö­sebb, ha a messze földön híres magyar gabonát feldolgozva, te­hát őrölve, lisztként szállítják külföldre. Mert nemcsak jobb árat kapnak érte, hanem — mai szóhasználatunk szerint — a hát­tériparfoglalkoztatása is biztosí­tott lesz. Érdemes idézni gondo­latait, a Pesti Hengermalom épí­tésének céljáról így írt Pest vár­megye közönségéhez címzett le­velében: „Nemes Pest megyének hatá­rában, alkalmasint Pesten vagy Budán részvényes társasággal gőzmalmot szándékozom állíta­ni, s pedig nem azért, hogy „egy” gőzmalmunk legyen, hanem — hogy ez mintául szolgálván — lassankint mindenütt állíttassa­nak fel gőzmalmot, s hazánk ga­bona helyett végképp liszttel űz­ze kereskedését; miáltal nem­csak mezei gazdáink nyernének tetemesen, de a gyengébb sorsá­nak is új — kőszénásás Mohács­nál, lisztet felfogó dongák stb. készítése által — keresetkor nyit­tassák...” A jólprosperáló Pesti Henger­malom valóban példaként szol­gált. Hatására az 1860-as évek­ben valósággal malomalapítási láz indult meg, előbb csak a szé­kesfővárosban, majd a vidéki vá­rosokban is. A gőzmalmok szá­ma 1873-ra például 492-re emelkedett az országban. Sok hasznos ismeretet szerez­het a látogató a Malomipari Mú­zeum kiállítási anyagából. Mára helyszín is érdekes! A múzeum az egykori — 1866-ban alapított — Concordia gőzmalom épüle­tében lelt otthonra. A Gabona Tröszt kezdeményezésére a Ga­bonaipari és Malomipari Szol­gáltató Vállalat hozta létre még 1978-ban. Jóllehet, annak ide­jén ipartörténeti állandó kiállí­tásnak szánták, amely elsődlege­sen a szakmai oktatást volt hiva­tott segíteni. A későbbiek során a gyűjte­mény tovább gazdagodott, és a Művelődési Minisztérium úgy ítélte meg, lényegesen nagyobb értékű annál, hogy egyetlen szakma oktatási érdekeit szol­gálja: ezért 1984-ben múzeumi rangra emelte. Ettől kezdve pe­dig megnyílt a nagyközönség előtt is. A kiállítás megrendezésekor a múzeum szakemberei nem egyes gépeket és tárgyakat akartak be­mutatni, hanem megismertetni a laikus látogatókat is a gabonafel­dolgozás történeti fejlődésével. A kőkorszak kezdetleges őrlési módszereitől a mai korszerű ma­lomipari technológiáig bemutat­ják a fejlődés különböző állomá­sait. Teszik ezt részben tárgyak és eszközök, másrészt tablók és korabeli dokumentumok segít­ségével. Rögtön a földszinten az őrlés kezdetleges eszközei láthatók. A következő szinten a malmokban használatos hengerszékek fejlő­dését mutatják be. Érdemes el­időzni a gabonaszeletelő gép előtt. A gyakorlatban ugyan nem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket, ám a Brüsszeli Világkiál­lításon 1958-ban sikeresen sze­repelt, s feltalálója, Rajkai Pál Kossuth-dijat kapott érte. Egy emelettel fentebb a kiállí­tott gépek segítségével megis­merheti a látogató, milyen tisztí­tóberendezéseket és szitákat al­kalmaztak a múlt századtól kez­dődően a malmokban. A negye­dik szinten a magyar búzaneme­sítés kiemelkedő személyiségei­nek bemutatása mellett a minő­ség vizsgálatához használt kü­lönféle laboratóriumi műszerek szerepelnek. A legfelső szinten többnyire korabeli dokumentumok kaptak helyet. Akad itt is bőven látniva­ló: egykori céhlevelek, pecsét­nyomók, mesterlevelek, bizo­nyítványok sorakoznak — szak­könyvek és szaklapok társaságá­ban — a tárlók üvegei alatt. A Malomipari Múzeum Bu­dapesten, a IX. kerület Soroksári út 24. alatt található. Nyitvatar­tási ideje eltér a többi múzeumé­tól, mivel ma is működő iparte­rületen át közelíthető meg. A múzeum látogathatóságának meghatározásakor alkalmaz­kodniuk kellett ehhez a körül­ményhez. Ezért csak kedden és csütörtökön 10 és 16 óra között nyitott a múzeum, de csoportos látogatások és előzetes bejelen­tés esetén más időpontban is szí­vesen fogadják az érdeklődőket. A látottak könnyebb megértését szakvezetéssel segítik. Csopor­tok érkezését dr. Kirsch János múzeumvezetőnek a 334-118- as telefonszámon lehet előre be­jelenteni. (gyk.) Esélyegyenlőséget a betegeknek is A Magyar Orvosi Kamara közleménye A Fővárosi Bíróságon a napokban hivatalosan is bejegyezték a Magyar Orvosi Kamarát a társadalmi szervezetek sorába. A testü­let alapszabálya szerint legfőbb célkitűzésének tagjai szakmai, eti­kai, gazdasági és szociális érdekvédelmét, az orvosi munka színvo­nalának emelését és mindezek társadalmi elismertetését tartja. Szeretnék elérni, hogy az orvosok olyan jogok és kötelezettségek közepette gyakorolhassák hivatásukat, melyek lehetővé teszik — és elváiják — tudásuk gyarapítását és megfelelő alkalmazását — mind a gyógyítás, mind a betegségek megelőzése, mind a rehabili­táció területén. A magánvállalkozásokkal kapcsolatban a kamara nem zárkó­zik el attól, hogy az egészségügyi ellátásban ezek is teret nyeljenek, ha segítik a betegek hatásosabb gyógykezelését, továbbá, ha rejtett szellemi és anyagi tartalékokat mozgósítanak. A kamara támogat­ja a magángyakorlatokat is, de ennek szabályozását nem bürokra­tikus, hatósági intézkedésektől, hanem a valós szükségletektől várják. A Magyar Orvosi Kamara hangsúlyozza az állam felelősségét polgárainak egészségügyi ellátásában, az életkörülmények javítá­sában és a környezet védelmében. Törekvésük az, hogy a beteg ember gyógyítását ne annak vagyoni helyzete, pártállása határoz­za meg, hanem csakis a szigorú orvosszakmai és -etikai elvek. Ki­emelik továbbá azt is, hogy számítanak az állampolgárok közre­működésére, hogy mindenki tőle telhetőén óvja saját egészségét. Az orvosi kamara — más szervezetekkel együtt — kezdeménye­zi a kamarai törvény megalkotását, elsősorban azért, hogy a társa­dalom irányításában erősödjön a demokratizmus — a közhatalom (a minisztériumok és más állami szervek) közigazgatási feladatai­tól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai köve­telményrendszerének meghatározása és betartatása egy demokra­tikusan létrehozott, önkormányzattal rendelkező szakmai és egy­ben érdekvédelmi szervezet hatáskörébe kerüljön! A Magyar Orvosi Kamara is e feladatokat szeretné ellátni, csak­nem 13 ezer tagja ehhez váija kollégái támogatását és csatlakozását. Közhasznú munka Hevesen Magyarországon ma egyre ne­hezebb munkát kapni, s bár He­ves megyében egyelőre az átla­gosnál jobb a helyzet, sokan mégsem találnak maguknak ál­lást. Azok számára, akik képtele­nek elhelyezkedni — más lehető­ségük nem lévén — közhasznú munkát vállalhatnak. Igaz, en­nek alapfeltétele az, hogy a helyi tanács a felmerülő költségek het­ven százalékát vállalja; a mara­dék harminc százalék pedig az úgynevezett foglalkoztatási ala­pot terheli. Megyénkben egyébként négy helyen folyik ilyen tevékenység. Heves városában nemrégiben vezették be ezt a foglalkoztatási formát. A dolgozók száma az el­múlt időszakban hét és tizenhét között mozgott. Ez a közhasznú munkaerő — e területen — fő­ként csatornatisztítást végez, de ugyanők gaztalanították a terve­zett új buszpályaudvar környé­két is. A tanács városgazdálkodási osztálya — a közhasznú munka lehetőségeinek még jobb kihasz­nálása érdekében — jelenleg fel­mérést végez. Este volt már, késő este. Az éjszakai gépírónő hazafelé szede- lőzködött, amikor a szerkesztőségben megszólalt a telefon. A — Nincs a boltban kenyér! Inkább ennek az okát nyomozná­tok, budqsAoínnufmsilKI^mmlfoftF, majd lecsapta a kagylót. Á gépírónő előbb timácsf kifliiül nczctt szet, közölte az üzenetet a szerkesztővel, aki legyintett egyet, mozdulatával el­nyomva egy ásítást. Taxit hívtak, lekattintották a villanyt,¥ elm- dúltak hazafelé*! 1 1 I ; • Másnap természetesen vigyorogtam, amikor hallottam a szto­rit, aztán később rádöbbentem, hogy ez egy igén Tanulságos tőr­felelő mennyiségű kenyér, s ez a tény a vásárlót felettébb felhá- börödottá teszi. Menne haza, már álmodja á zsírt és a Piros Ará­vacsora helyett felhívja a Néplapot és őrjöng. Pompás levezetés. Tudniillik, mindéit remekül összeáll. Itt Van áz MSZMP lapjai amelynek gazdái tönkretették a magyar hazát — gondolja emhe- rünk —, így hát firkászaik is csak egy követ fújhatnak velük, ők házudják tele a fejünket, tán ők a leginkább hibásak, még aZ is lehet, hogy kenyeret sem akarnak sütni. Kézenfekvő, hogy tár- csázza a szerkesztőség számát, s az első adandó embernek jól odamond, mert must már lehet, nem bánthatja ezért senki. Em­berünk persze bátran odamondott korábban is, csak akkor ép- pen nem büdöskommunistázott le senkit, akkor legfeljebb az Édesanyánkat szidta, vagy éppen arról beszélt, hogy nem jól szolgáljuk a szocialista kibontakozást. Mostanra ott tartunk, hogy alapvető erkölcsi kötelesség lebü- döskoiiiiiiunistáziii mindazokat, akiket valami visszásságon érünk. Régen a renitenskedó alakok könnyen megkapták a cím­két: reakciósak, és jobb volt, ha meghúzták magukat. Ma inkább a bttdöskommunistáknak időszerű elbujdosniuk. Ila pedig — ne adj isten — egy ellenzéki szervezet (nem merem példaként leírni egyik nevét sem, mert az Országos Sajtószolgálat azonnal közli beszélgetésben, hogy hülye, vagy hivatalosan, hogy nem értek vele egyet, azonnal megkapom, hogy demagóg vagyok, meg ma- gatol értetődő módón, egyszóval budoskommumsta. De az alapvető probléma, azt hiszem, mégis az, ha nincs a boltban kenyér. Kérem a sütőipart és a kereskedelmet, mondják meg, mi lehet ennek az \ oka... Kovács Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom