Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-05 / 209. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 209. szám 1989. szeptember 5., kedd ÁRA: 4,30 FORINT ELÉGEDETLEN MUNKÁSOK _ TÚLFIZETETT VEZETŐK „A vezetők a vállalati mutatóhoz kötött prémiumot beosztás, és nem egyéni teljesítmény alapján kapják..." (3. oldal) TIZENHAT NAP AZ ÖRÖK VÁROSBAN Egy római előadás — Heves megyei közreműködőkkel (4. oldal) EGY KIRÁLYSÍR VISZONTAGSÁGAI „Ebben egy hatalmas termetű király érintetlen csontváza feküdt" (5. oldal) POROSZLÓI PONTRABLÁS RECSKEN Tudósításaink a megyei labdarúgó-bajnokság fordulójáról. (6. oldal) Grósz Károly Helsinkiben Hétfőn már a kora reggeli órákban megkezdődött a finn kormány meghívására Helsinkiben tartózkodó Grósz Károly programja. Az MSZMP és a Finn Szociáldemokrata Párt vezetőinek vasárnap késő esti találkozójáról Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanácsadója adott tájékoztatást. Eszerint Grósz Károly és Pertti Paasio rövid, szívélyes, közveden légkörű megbeszélést folytatott. A főtitkár gratulált a Finn Szociáldemokrata Párt megalakulásának 90. évfordulója alkalmából, méltatta a finn szociáldemokrácia történelmi útját. Kitért arra, hogy az MSZMP a magyar munkásmozgalom két szárnyából, a kommunista és szociáldemokrata irányzatból jött létre, s ma is mindkét irányzat továbbvitelére törekszik. Menteni kíván a nemzetközi szociáldemokrácia, így a finn kormányzó párt tapasztalataiból is. A találkozón a két pártvezető megállapodott abban, hogy az MSZMP és az FSZDP szakértői konzultációkat kezdenek a társadalomépítés különböző kérdéseiről. A magyar pártvezető üdvözölte a finn pártnak az európai baloldali erők tanácskozásának megtartására vonatkozó kezdeményezését. A finn tárgyaló- partnerek ugyanakkor leszögezték: örömmel veszik, hogy az MSZMP üdvözli a most alakuló magyar pártok nemzetközi kapcsolatépítési törekvéseit. A főtitkár hétfői hivatalos programja az elnöki hivatalban kezdődött: Grósz Károly Mauno Koivisto köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést. A találkozón jelen voltak a főtitkár politikai kíséretének tagjai: Keme- nes Ernő, miniszter, az OTH elnöke, Kovács László, az MSZMP KB tagja, külügyi államtitkár, Hargita Árpád, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete és Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpolitikai tanácsadója. Finn részről részt vett a megbeszélésen Jaak- ko Kalela, a köztársasági elnöki hivatal vezetője, Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Délben Mauno Koivisto ebédet adott Grósz Károly tiszteletére. A főtitkár a délutáni órákban ellátogatott a parlamentbe, ahol találkozott a különböző pártok parlamenti frakcióinak képviselőivel. A törvényhozó testület alelnöke tájékoztatást adott az országgyűlés tevékenységéről. Ezután kegyeletes aktus következett: Grósz Károly a Hieta- niemi temetőben koszorút helyezettel LJrhoKekkonen egykori elnök, és Juho Kusti Paasikivi, a jelenlegi finn külpolitika atyja, a második világháború utáni első köztársasági elnök sírján. A napot a finn kormány Grósz Károly tiszteletére adandó vacsorája zárta, amelyen pohárköszöntők hangzottak el. (MTI) Szűrös Mátyás Londonba utazott Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke magyar parlamenti küldöttség élén Londonba utazott. A magyar delegáció az Interparlamentáris Unió jubileumi centenáriumi konferenciáján vesz részt. Nyers Rezső felszólalása Tanévnyitó a Politikai A Politikai Főiskola mindaddig folytatja tevékenységét, amíg a politológusképzés feladatait az állami felsőoktatás át nem veszi. A hallgatók tehát a felvételük idején érvényes előírások szerint fejezik be tanulmányaikat — jelentette ki Romány Pál, a Politikai Főiskola rektora az intézmény tanévnyitó ünnepségén hétfőn, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Romány Pál azért tartotta szükségesnek ezt a kérdést megnyitó beszédében tisztázni, mert a korábbi megnyilatkozások a főiskola sorsáról sok félreértésre adtak okot, zavart keltettek. A félreértések alapja az az év elején született javaslat, hogy egyértelműen ketté kell választani az egyetemi rendszerű és állami érvényű politikatudományi képzést, valamint az MSZMP számára szükséges pártoktatást, pártpolitikai kutatást és képzést. Erről májusban döntött az MSZMP akkori Politikai Bizottsága. A Minisztertanács, illetve az Elnöki Tanács azonban majd csak a hatályos jogszabályok felülvizsgálata, a szükséges és lehetséges módosítások kidolgozása után hozza meg határozatát — mondotta. Pontatlan tehát minden olyan információ, amely szerint az MSZMP megszünteti a főiskolát. Szándéka az, hogy szélesebb alapokra helyezzék a politikatudományi képzést. Az MSZMP viszont — építve a főiskola szelFőiskolán lemi-anyagi lehetőségeire — létrehozza a maga pártpolitikai kutatási-képzési bázisát — szögezte le a rektor. Az ünnepélyes tanévnyitón — amelyen a hagyományokhoz híven fogadalmat tettek az elsőévesek, valamint kinevezési okmányokat nyújtottak át oktatóknak — részt vett és felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP elnöke. Elsősorban a - politológia mint szintetikus tudomány jelentőségét taglalta, megvilágítva azt is, milyen szerepe van e tudománynak a magyar demokrácia kiteljesítésében, Magyarország felzárkózásában Európához. A politológia és a magyar demokrácia összefüggéséről kifejtette: csak együtt létezhetnek, egyik sem képzelhető el a másik nélkül. A politológia a történelmi alapot, a szociológiai ismerem teket, a társadalom szociológiai átvilágítását, a társadalom lélektanát, a közgazdaság és a politika összefüggésrendszerét magába foglaló tudomány, amelynek elő kell készítenie a társadalom újraformálását. A demokrácia pedig — amelyet most a szocializmussal akarunk ötvözni új formában — nem egyszerűen csak szavazási rendszer. A demokrácia nem működhet demokratikus gondolkodás, magatartás, erkölcs, nyilvánosság, a társadalmi látszatok és a társadalmi valóság viszonyának világos feltárása nélkül. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a politológia. Évadnyitó társulati ülés Komoly művészi erőkkel gazdagodott az egri Gárdonyi Géza Színház Gáli László igazgató-főrendező: — Tehetségben szaporodván erősödjön meg egységünk is Hétfőn délelőtt tartotta évadnyitó társulati ülését az egri Gárdonyi Géza Színház a Megyei Művelődési Központban. Már a színhely is jelzi, hogy egyelőre a teátrum épülete a munkásoké, akik a forgószínpadot újítják fel. A nagy feladattal előreláthatóan szeptember 15-re végeznek. A társulat tagjait s a vendégeket — köztük Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát és Szokodi Ferencet, a megyei tanács elnök- helyettesét — Bókái Mária szín- művésznő köszöntötte. Ezután Gáli László igazgató-főrendező nyitotta meg az évadot. Előrebocsátotta, hogy milyen jelentős munkát végeznek most a forgószínpadon, s milyen régóta várnak a megújult, „világot jelentő deszkákra”. Elmondta, hogy a tervek szerint a harmadik önálló évadban már „teljes fegyverzetben” kellene állnia a társulatnak. A teljes beállás azonban gazdasági nehézségek miatt elhúzódik, bár ebből a közönség nem érzékel semmit. Az együttes a szakmában, s a város és a térség szellemi életében erőteljesen jelen van. Kortárs színházat teremt, olyan szellemi műhelyt, amely a társadalmi változások közepette megéli az összefüggéseket, s példázatokat, eszményeket teremt. Nem közvetlenül politizál, hanem műalkotások révén. Az értékválság közepette keresik a művészek azt az erőt, amellyel kilábalhatunk a gödörből. Az igazgató-főrendező ebből a szempontból emelt ki néhány bemutatót az új évadban, így például a Mandátum a pártállam csődjét mutatja be, A sulemi boszorkányok a koncepciós perek természetrajzát tárja fel, vagy az Úrhatnám polgár a szerepzavarokkal foglalkozik. Mellette azért nem feledkeznek meg az igényes szórakoztatásról sem, így például a nézők elé kerül a Csókos asszony, vagy a Svejk, a derék katona is. Ezenkívül stúdió- és szobaszínház is várja az érdekességek kedvelőit. A bérle- tezés jól haitid, a közönség érdeklődik a programok iránt. Gáli László hozzáfűzte azt is, hogy mindehhez a színház épülete kicsiny, a társ művelődési intézmények segítsége nélkül nem boldogulnának. Ezenkívül előrehaladott tárgyalások vannak azzal kapcsolatban, hogy a megyei úttörőházat stúdió- és bábszínháznak átvegye az együttes. Nem a gyermekek kulturálódása ellen kívánnak ezzel „támadást indítani”, a tanács arra biztosít más helyszíneket. De a továbblépés szempontjából mindenképpen szükségük van erre az épületre. Meg kell menteni az Agria Játékokat is, részben nagyobb tanácsi támogatással, részben pedig üzleti alapokra helyezve. A közönség először a lublini színház vendégjátékával találkozhat szeptember 28-án, az első bemutató a Komámasszony, hol a stukker? című tragikomédia lesz, majd jön a Mandátum, a La Mancha lovagja és A salemi boszorkányok. Az igazgató-főrendező a legfontosabb feladatnak nevezte az összetartás erősítését, hogy továbbléphessen a társulat. Jelentős művészi erőkkel gazdagodott az együttes, így minden lehetősége megvan arra, hogy újabb sikereket érjen el. Ezután üdvözölte és bemutatta a társulat új tagjait: Balogh András, Csuja Imre, Faragó András, Fésűs Tamás, Kelemen Csaba, Kéner Gabriella, Losonczy Áriéi, Pálfi Zoltán, Réti Árpád, Simon Mária és Váli Zita színművészeket, s Tasi István, Török Katalin, Tóth Tibor és Tulipán Gábor gyakorlatos színészeket, Albu Erzsébet bábszínészt és Szilágyi Ágnes bábrendezőt, Pányoki László művészeti főtitkárt, Kathi Márton üzemigazgatót, Harák Judit jelmeztervezőt, Pilinyi Márta díszlet- és jelmeztervezőt, Szabó Edit dramaturg gyakornokot és Lász- lóné Császi Erzsébet rendezőasz- szisztenst. Ezenkívül bemutatta a most induló Kelemen László színészképző stúdió hallgatóit is. Ezt követően Demeter Zsuzsa, a Harlekin Bábszínház művészeti vezetője szólt a tagozat terveiről. Mint elmondta, mérföldkő ez a kis társulat életében, első olyan évadjuk, amelyben gátló körülmények nélkül dolgozhatnak. Három bemutatót terveznek, a repertoáron lévő tizenkét előadásuk mellé. Színre viszik az Ózt, Gál Sándor A szürke ló című mesét és Rajkin — Bánd: Mese a két kis borzról című történetét. A megyei tanács művelődési osztályának vezetője, dr. Kovács János mindazok nevében szólt, akik szeretik a színházat és felelősnek érzik magukat érte. Mint hangsúlyozta, a színház a hiteleket, a bizalmat méltósággal törleszti, így újabb hiteleket érdemel. A tanácsi vezetés mindent megtesz, hogy a művészek élet- körülményeit jobbá tegye,cserébe pedig olajozott működésre, sikerekre számít. A széksorokban a társulat tagjai (Fotó: Gál Gábor) Az út pora Illeg-billeg az öregember a széken, nem tudja, miként is fogjon a mondókájához. Meghallgatásra talál-e, avagy nyers modorú elutasításra, mondván: „jó van öreg, csakhogy más időket élünk már...” Hát, ez az, ami szöget ütött a fejébe, hosszú, magányos töprengésre késztette, mielőtt vette a bátorságot, hogy lerázza magáról a „ne szólj szám” évtizedes terhét, s keressen valakit, akiben felcsillanni látja az érdeklődést és a figyelem parányi szikráját. Igen, a más idők... Ahogy hallgatom, egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy abban a deres fejben, abban a józan paraszti észben nagyon is mai, nagyon is pofonegyszerűen értelmezhető gondolatok járnak. Úgy érzem, ez az ember valami olyasmit tett, amit e rohanó kor flaszterkoptató polgára felesleges időpazarlásnak, értéktelen mozdulatnak tart: lehajolt, s az út porából felemelt egy kis csavart. Egy olyan csavart, amely nélkül akadozik a gépezet, csikorognak a fogaskerekek, terelővágányra futhatnak a gondolatok, amelyeknek pedig találkozniuk kellene a megvalósulás végállomásán. Említettem, pofonegyszerű dologról van szó: az emberi bölcsességről, a tapasztalatról. Az út poráról, amely a már csaknem emberöltőnyi idő alatt rára- i kódott az öregre is, értéket rejtve minden szemcséjében. Kezdve ott, hogy a szörnyű világégések poklából is van kiút, országnyi romok között is szárba szökken a megtépázott gyökerű Élet. Folytatva ott, hogy a kétkedések, embertelenségek, féltékenykedések, emberi gyarlóságok és hiúságok, önző érdekek buktatóit is ki lehet kerülni a homo sapiensi gerinc egyenességével. Mondja az öregember, hogy ül a televízió előtt és azt látja-hallja: múltjáról ítélkeznek, jelenéről döntenek, alkonyának esztendeiről jövendölnek ki tudja hányféle rigmusban és politikai színezetben. Kapkodva, lázas fejjel, ifjúi hévvel, sértett önérzettel, ígérgetve és kérve, okosan és a realitások talajától elszökkenve, mindegy, de érthetetlenül és érdektelenül — a feje fölött, s ami még fájóbb, nélküle. Nélkülük, akik — ha jól, rosszul is — megkoptatták a mához vezető utat. Megkérdezésük nélkül, holott lenne mit hozzáfűzniük az ifjúi életkezdés indításához, a munkaszeretet fontosságához, a tulajdonérzet értékrendjéhez, az emberi ön- és megbecsülés jellemformáló pilléréről. Csakhogy, a más idők... Tűnődik az öregember, s nem érti, hová jutott a világ, amikor ily hirtelen értéktelenné válik a kissé megkopott, a még használható régi, az itt-ott átégett külsejű, de még izzó tüzű kályha. Nem fér a fejébe, hogy miért is zú- i dúlhatott rá, az Élet vándo- j rára a visszatarthatatlan j özönvíz, amely értéktelen ! sárrá változtatta a bőrredők- ! be ivódott bölcsességszem- j cséket, az út porát... Szilvás István I _________