Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-05 / 209. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 209. szám 1989. szeptember 5., kedd ÁRA: 4,30 FORINT ELÉGEDETLEN MUNKÁSOK _ TÚLFIZETETT VEZETŐK „A vezetők a vállalati mutatóhoz kötött prémiumot beosz­tás, és nem egyéni teljesítmény alapján kapják..." (3. oldal) TIZENHAT NAP AZ ÖRÖK VÁROSBAN Egy római előadás — Heves megyei közreműködőkkel (4. oldal) EGY KIRÁLYSÍR VISZONTAGSÁGAI „Ebben egy hatalmas termetű király érintetlen csontváza feküdt" (5. oldal) POROSZLÓI PONTRABLÁS RECSKEN Tudósításaink a megyei labdarúgó-bajnokság fordulójáról. (6. oldal) Grósz Károly Helsinkiben Hétfőn már a kora reggeli órákban megkezdődött a finn kormány meghívására Helsinki­ben tartózkodó Grósz Károly programja. Az MSZMP és a Finn Szociál­demokrata Párt vezetőinek va­sárnap késő esti találkozójáról Thürmer Gyula, a főtitkár külpo­litikai tanácsadója adott tájékoz­tatást. Eszerint Grósz Károly és Pertti Paasio rövid, szívélyes, közveden légkörű megbeszélést folytatott. A főtitkár gratulált a Finn Szociáldemokrata Párt megalakulásának 90. évfordulója alkalmából, méltatta a finn szoci­áldemokrácia történelmi útját. Kitért arra, hogy az MSZMP a magyar munkásmozgalom két szárnyából, a kommunista és szo­ciáldemokrata irányzatból jött létre, s ma is mindkét irányzat to­vábbvitelére törekszik. Menteni kíván a nemzetközi szociálde­mokrácia, így a finn kormányzó párt tapasztalataiból is. A talál­kozón a két pártvezető megálla­podott abban, hogy az MSZMP és az FSZDP szakértői konzultá­ciókat kezdenek a társadalomépí­tés különböző kérdéseiről. A magyar pártvezető üdvö­zölte a finn pártnak az európai baloldali erők tanácskozásának megtartására vonatkozó kezde­ményezését. A finn tárgyaló- partnerek ugyanakkor leszögez­ték: örömmel veszik, hogy az MSZMP üdvözli a most alakuló magyar pártok nemzetközi kap­csolatépítési törekvéseit. A főtitkár hétfői hivatalos programja az elnöki hivatalban kezdődött: Grósz Károly Mauno Koivisto köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést. A talál­kozón jelen voltak a főtitkár po­litikai kíséretének tagjai: Keme- nes Ernő, miniszter, az OTH el­nöke, Kovács László, az MSZMP KB tagja, külügyi ál­lamtitkár, Hargita Árpád, a Ma­gyar Népköztársaság helsinki nagykövete és Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpo­litikai tanácsadója. Finn részről részt vett a megbeszélésen Jaak- ko Kalela, a köztársasági elnöki hivatal vezetője, Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Délben Mauno Ko­ivisto ebédet adott Grósz Károly tiszteletére. A főtitkár a délutáni órákban ellátogatott a parlamentbe, ahol találkozott a különböző pártok parlamenti frakcióinak képvise­lőivel. A törvényhozó testület alelnöke tájékoztatást adott az országgyűlés tevékenységéről. Ezután kegyeletes aktus kö­vetkezett: Grósz Károly a Hieta- niemi temetőben koszorút he­lyezettel LJrhoKekkonen egyko­ri elnök, és Juho Kusti Paasikivi, a jelenlegi finn külpolitika atyja, a második világháború utáni első köztársasági elnök sírján. A napot a finn kormány Grósz Károly tiszteletére adandó va­csorája zárta, amelyen pohárkö­szöntők hangzottak el. (MTI) Szűrös Mátyás Londonba utazott Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke magyar parlamenti kül­döttség élén Londonba utazott. A magyar delegáció az Interparla­mentáris Unió jubileumi centenáriumi konferenciáján vesz részt. Nyers Rezső felszólalása Tanévnyitó a Politikai A Politikai Főiskola mindad­dig folytatja tevékenységét, amíg a politológusképzés feladatait az állami felsőoktatás át nem veszi. A hallgatók tehát a felvételük idején érvényes előírások szerint fejezik be tanulmányaikat — je­lentette ki Romány Pál, a Politi­kai Főiskola rektora az intéz­mény tanévnyitó ünnepségén hétfőn, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Romány Pál azért tartotta szükségesnek ezt a kérdést meg­nyitó beszédében tisztázni, mert a korábbi megnyilatkozások a főiskola sorsáról sok félreértésre adtak okot, zavart keltettek. A félreértések alapja az az év elején született javaslat, hogy egyértel­műen ketté kell választani az egyetemi rendszerű és állami ér­vényű politikatudományi kép­zést, valamint az MSZMP szá­mára szükséges pártoktatást, pártpolitikai kutatást és képzést. Erről májusban döntött az MSZMP akkori Politikai Bizott­sága. A Minisztertanács, illetve az Elnöki Tanács azonban majd csak a hatályos jogszabályok fe­lülvizsgálata, a szükséges és le­hetséges módosítások kidolgo­zása után hozza meg határozatát — mondotta. Pontatlan tehát minden olyan információ, amely szerint az MSZMP megszünteti a főisko­lát. Szándéka az, hogy szélesebb alapokra helyezzék a politikatu­dományi képzést. Az MSZMP viszont — építve a főiskola szel­Főiskolán lemi-anyagi lehetőségeire — lét­rehozza a maga pártpolitikai ku­tatási-képzési bázisát — szögezte le a rektor. Az ünnepélyes tanévnyitón — amelyen a hagyományokhoz hí­ven fogadalmat tettek az elsőé­vesek, valamint kinevezési ok­mányokat nyújtottak át oktatók­nak — részt vett és felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP elnöke. Elsősorban a - politológia mint szintetikus tudomány jelentősé­gét taglalta, megvilágítva azt is, milyen szerepe van e tudomány­nak a magyar demokrácia kitel­jesítésében, Magyarország fel­zárkózásában Európához. A politológia és a magyar de­mokrácia összefüggéséről kifej­tette: csak együtt létezhetnek, egyik sem képzelhető el a másik nélkül. A politológia a történel­mi alapot, a szociológiai ismerem teket, a társadalom szociológiai átvilágítását, a társadalom lélek­tanát, a közgazdaság és a politika összefüggésrendszerét magába foglaló tudomány, amelynek elő kell készítenie a társadalom újra­formálását. A demokrácia pedig — amelyet most a szocializmus­sal akarunk ötvözni új formában — nem egyszerűen csak szavazá­si rendszer. A demokrácia nem működhet demokratikus gon­dolkodás, magatartás, erkölcs, nyilvánosság, a társadalmi lát­szatok és a társadalmi valóság vi­szonyának világos feltárása nél­kül. Ehhez viszont nélkülözhe­tetlen a politológia. Évadnyitó társulati ülés Komoly művészi erőkkel gazdagodott az egri Gárdonyi Géza Színház Gáli László igazgató-fő­rendező: — Tehetségben szaporodván erősödjön meg egysé­günk is Hétfőn délelőtt tartotta évad­nyitó társulati ülését az egri Gár­donyi Géza Színház a Megyei Művelődési Központban. Már a színhely is jelzi, hogy egyelőre a teátrum épülete a munkásoké, akik a forgószínpadot újítják fel. A nagy feladattal előreláthatóan szeptember 15-re végeznek. A társulat tagjait s a vendége­ket — köztük Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkárát és Szokodi Ferencet, a megyei tanács elnök- helyettesét — Bókái Mária szín- művésznő köszöntötte. Ezután Gáli László igazgató-főrendező nyitotta meg az évadot. Előrebo­csátotta, hogy milyen jelentős munkát végeznek most a forgó­színpadon, s milyen régóta vár­nak a megújult, „világot jelentő deszkákra”. Elmondta, hogy a tervek szerint a harmadik önálló évadban már „teljes fegyverzet­ben” kellene állnia a társulatnak. A teljes beállás azonban gazda­sági nehézségek miatt elhúzódik, bár ebből a közönség nem érzé­kel semmit. Az együttes a szak­mában, s a város és a térség szel­lemi életében erőteljesen jelen van. Kortárs színházat teremt, olyan szellemi műhelyt, amely a társadalmi változások közepette megéli az összefüggéseket, s pél­dázatokat, eszményeket teremt. Nem közvetlenül politizál, ha­nem műalkotások révén. Az ér­tékválság közepette keresik a művészek azt az erőt, amellyel kilábalhatunk a gödörből. Az igazgató-főrendező ebből a szempontból emelt ki néhány bemutatót az új évadban, így pél­dául a Mandátum a pártállam csődjét mutatja be, A sulemi bo­szorkányok a koncepciós perek természetrajzát tárja fel, vagy az Úrhatnám polgár a szerepzava­rokkal foglalkozik. Mellette azért nem feledkeznek meg az igényes szórakoztatásról sem, így például a nézők elé kerül a Csókos asszony, vagy a Svejk, a derék katona is. Ezenkívül stú­dió- és szobaszínház is várja az érdekességek kedvelőit. A bérle- tezés jól haitid, a közönség ér­deklődik a programok iránt. Gáli László hozzáfűzte azt is, hogy mindehhez a színház épüle­te kicsiny, a társ művelődési in­tézmények segítsége nélkül nem boldogulnának. Ezenkívül elő­rehaladott tárgyalások vannak azzal kapcsolatban, hogy a me­gyei úttörőházat stúdió- és báb­színháznak átvegye az együttes. Nem a gyermekek kulturálódása ellen kívánnak ezzel „támadást indítani”, a tanács arra biztosít más helyszíneket. De a továbblé­pés szempontjából mindenkép­pen szükségük van erre az épü­letre. Meg kell menteni az Agria Játékokat is, részben nagyobb tanácsi támogatással, részben pedig üzleti alapokra helyezve. A közönség először a lublini színház vendégjátékával talál­kozhat szeptember 28-án, az el­ső bemutató a Komámasszony, hol a stukker? című tragikomé­dia lesz, majd jön a Mandátum, a La Mancha lovagja és A salemi boszorkányok. Az igazgató-főrendező a leg­fontosabb feladatnak nevezte az összetartás erősítését, hogy to­vábbléphessen a társulat. Jelen­tős művészi erőkkel gazdagodott az együttes, így minden lehetősé­ge megvan arra, hogy újabb sike­reket érjen el. Ezután üdvözölte és bemutatta a társulat új tagjait: Balogh András, Csuja Imre, Fa­ragó András, Fésűs Tamás, Kele­men Csaba, Kéner Gabriella, Losonczy Áriéi, Pálfi Zoltán, Réti Árpád, Simon Mária és Váli Zita színművészeket, s Tasi Ist­ván, Török Katalin, Tóth Tibor és Tulipán Gábor gyakorlatos színészeket, Albu Erzsébet báb­színészt és Szilágyi Ágnes báb­rendezőt, Pányoki László művé­szeti főtitkárt, Kathi Márton üzemigazgatót, Harák Judit jel­meztervezőt, Pilinyi Márta dísz­let- és jelmeztervezőt, Szabó Edit dramaturg gyakornokot és Lász- lóné Császi Erzsébet rendezőasz- szisztenst. Ezenkívül bemutatta a most induló Kelemen László színészképző stúdió hallgatóit is. Ezt követően Demeter Zsu­zsa, a Harlekin Bábszínház mű­vészeti vezetője szólt a tagozat terveiről. Mint elmondta, mér­földkő ez a kis társulat életében, első olyan évadjuk, amelyben gátló körülmények nélkül dol­gozhatnak. Három bemutatót terveznek, a repertoáron lévő ti­zenkét előadásuk mellé. Színre viszik az Ózt, Gál Sándor A szür­ke ló című mesét és Rajkin — Bánd: Mese a két kis borzról cí­mű történetét. A megyei tanács művelődési osztályának vezetője, dr. Kovács János mindazok nevében szólt, akik szeretik a színházat és fele­lősnek érzik magukat érte. Mint hangsúlyozta, a színház a hitele­ket, a bizalmat méltósággal tör­leszti, így újabb hiteleket érde­mel. A tanácsi vezetés mindent megtesz, hogy a művészek élet- körülményeit jobbá tegye,cseré­be pedig olajozott működésre, sikerekre számít. A széksorok­ban a társulat tagjai (Fotó: Gál Gábor) Az út pora Illeg-billeg az öregember a széken, nem tudja, miként is fogjon a mondókájához. Meghallgatásra talál-e, avagy nyers modorú elutasí­tásra, mondván: „jó van öreg, csakhogy más időket élünk már...” Hát, ez az, ami szöget ütött a fejébe, hosszú, magányos töprengésre kész­tette, mielőtt vette a bátorsá­got, hogy lerázza magáról a „ne szólj szám” évtizedes ter­hét, s keressen valakit, aki­ben felcsillanni látja az ér­deklődést és a figyelem pará­nyi szikráját. Igen, a más idők... Ahogy hallgatom, egyre inkább arra a meggyőződés­re jutok, hogy abban a deres fejben, abban a józan parasz­ti észben nagyon is mai, na­gyon is pofonegyszerűen ér­telmezhető gondolatok jár­nak. Úgy érzem, ez az ember valami olyasmit tett, amit e rohanó kor flaszterkoptató polgára felesleges időpazar­lásnak, értéktelen mozdulat­nak tart: lehajolt, s az út po­rából felemelt egy kis csa­vart. Egy olyan csavart, amely nélkül akadozik a gé­pezet, csikorognak a fogas­kerekek, terelővágányra fut­hatnak a gondolatok, ame­lyeknek pedig találkozniuk kellene a megvalósulás vég­állomásán. Említettem, po­fonegyszerű dologról van szó: az emberi bölcsességről, a tapasztalatról. Az út porá­ról, amely a már csaknem emberöltőnyi idő alatt rára- i kódott az öregre is, értéket rejtve minden szemcséjében. Kezdve ott, hogy a szörnyű világégések poklából is van kiút, országnyi romok között is szárba szökken a megtépá­zott gyökerű Élet. Folytatva ott, hogy a kétkedések, em­bertelenségek, féltékenyke­dések, emberi gyarlóságok és hiúságok, önző érdekek buktatóit is ki lehet kerülni a homo sapiensi gerinc egye­nességével. Mondja az öregember, hogy ül a televízió előtt és azt látja-hallja: múltjáról ítél­keznek, jelenéről döntenek, alkonyának esztendeiről jö­vendölnek ki tudja hányféle rigmusban és politikai színe­zetben. Kapkodva, lázas fej­jel, ifjúi hévvel, sértett önér­zettel, ígérgetve és kérve, okosan és a realitások talajá­tól elszökkenve, mindegy, de érthetetlenül és érdektelenül — a feje fölött, s ami még fá­jóbb, nélküle. Nélkülük, akik — ha jól, rosszul is — megkoptatták a mához veze­tő utat. Megkérdezésük nél­kül, holott lenne mit hozzá­fűzniük az ifjúi életkezdés in­dításához, a munkaszeretet fontosságához, a tulajdonér­zet értékrendjéhez, az embe­ri ön- és megbecsülés jellem­formáló pilléréről. Csak­hogy, a más idők... Tűnődik az öregember, s nem érti, hová jutott a világ, amikor ily hirtelen értékte­lenné válik a kissé megko­pott, a még használható régi, az itt-ott átégett külsejű, de még izzó tüzű kályha. Nem fér a fejébe, hogy miért is zú- i dúlhatott rá, az Élet vándo- j rára a visszatarthatatlan j özönvíz, amely értéktelen ! sárrá változtatta a bőrredők- ! be ivódott bölcsességszem- j cséket, az út porát... Szilvás István I _________

Next

/
Oldalképek
Tartalom