Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 4., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő Sz. K.: Idézünk fogfájós panaszából: „A kezelőorvos megállapította, hogy mozog a híd, és másikat kell csinálni. Mivel körzetesítve va­gyunk, csak az az orvos láthatja el, illetve csak az csinálhatná a hidat. Igenám, de a Dr ....(pon­t os név) fogorvos szabadságon volt 20-ig, így 21-én újra megje­lentem, de akkor meg betegállo­mányban volt, így csak foggyö- kérkezelést végeztek rajtam. En­nek már 30-án három hete, azóta fáj a fogam, kihúzatni nem aka­rom, koronát meg csak akkor ka­pok, ha a doktor (pontos név) visszajön. Hogy az mikor lesz, senki nem tudja! — Végül is mi­ért fizettem én negyven éven ke­resztül az SZTK-t, senki nem se­gít rajtam?” El tudjuk képzelni, hogy a fogfájás így, prolongálva és többször megsétáltatva nyugdí­jasnak is kemény feladat. Leve­lének utolsó kérdésére adnánk az első választ: igen, nem ezért a hetekig tartó fájdalom-cipelésért fizetett be. Ezt a körzetesítést bi­zonyára gyakorlati szempontok indokolták, azt is megértjük, hogy egy szakember is megbe­tegszik, csak azt találjuk ebben a panaszban hézagosnak, ahogyan az egészségügyi szolgáltatást az ön körzetében megoldották. Át­meneti megoldást a dolgok rend­je szerint akkor is kellene alkal­mazni, Iia az ilyen mellékzön- gékkel, ilyen tartósan eltűrt fáj­dalmakkal nem jár. Ezt a szerve­zési kérdést, a teljes értékű betegellátást mindenütt és min­denki számára meg kell oldani. A körzetesítés nyűgét így tartani nem egészséges dolog. Es ha már ez az ügy a nyilvánosság elé ke­rült: helyettesítéssel, vagy egyéb rendelkezéssel kell sietni a beteg elébe. Mert ezt a kifakadást nem jó kedvében és a jogosultságával tisztában lévő olvasó írta. Neki a saját fájdalma éget, a többit old­ják meg mások! T. J.: Leveléből idézünk: „Az Ép- tek Zöldért házépítők boltjában vásároltam volna augusztus 18- án. Megkértek, hogy vegyek már szöget, felírták, miből mennyit kell hozni: 3 kg 160-as, 2 kg 100- as és 5 kg 65-ös szöget. A papírt odaadtam az eladónak, közölte velem, hogy 160-asat tud adni, de minek írom föl, hogy mi nincs, azt ő is tudja. Hozzáfogna a mé­réshez és kérdezi: mibe csoma­golja, az irattáskámba? Erre én azt válaszoltam, miért nem írják ki, hogy csomagoló eszközt hoz­zunk. Hát kértem a panaszköny­vet...” Még tovább is folyt az eset, de ez a kis idézet is bizonyítj a, meny­nyire nincs még piaci kultúra ná­lunk. Az eladó nem kiszolgálni törekszik, talán nem is örül neki, hogy eladhatja a portékáját; ta­lán nem is érdekelt abban, hogy üzlet keletkezzék közte és a cé­dulával érkező ügyfél között. Az meg egyenesen sértő, hogy vitát nyit a panaszkönyv felett, a vevőt kioktatja az eladó, hogy itt a vá­sárlók könyvébe megtehető be­írásról lehet szó, a panasz több- példányos. Az sem jó, ha a fel­mérgesített vevő azt hallja az el­adótól, amint a főnökének oda­szól: „írd már alá, mert siet!” Hiánycikk minden kereske­delmi egységben van. Van olyan hely is, ahova a vevők kevés re­ménnyel mennek be, hogy igé­nyüknek megfelelő áruellátást kapjanak. De ezt a rossz érzést még azzal is tetézni, hogy félváll­ról, netán kioktatóan lekezelik a vevőt, akár az áru elcsomagolá- sa, netán a vásárlókönyv haszná­lata okából alábecsülik vásárlói jártasságát, nem célravezető do­log. Ezt az esetet annak ellenére szóvá tesszük, mert magunk is vásárlók vagyunk, és találko­zunk jóindulatú, szolgálatkész kereskedelmi dolgozókkal is; de itt tartunk tőle, hogy „a tényál­lást” a bolt nem ismeri el és jogá­szért kiált. Noha a vevő „csak” venni szeretett volna. Köszönjük... Tíz éves a markazi asszonyhóirus Három héttel ezelőtt hajnal­ban két rendőrjárőr csengetett lakásomon. Elmondták, hogy autóm motorházának tetejét nyitva találták, pedig az ajtók zárva voltak. A gyanúsan kinéző gépkocsira egy éjszakai szolgá­latban lévő magántaxis hívta fel a figyelmüket, értesítette őket. Közbenjárásának az is köszön­hető, hogy az erőszakkal felnyi­tott kocsiból az ismeretlennek már nem volt ideje benzint sze­rezni. Az elmúlt években egyéb­ként többször is „svédasztalnak” nézték az autómat az egyre kifi­nomultabb módszerekkel dolgo­zó éjszakai rablók. Fényszórók, stoplámpák, díszlécek, -tárcsák tűntek már el, s persze benzin is a tankból. A környékünkön — Rózsa Károly, dr. Nagy János és Beloiannisz utca — többen pa­naszkodnak hasonló esetek gya­koriságáról. Az ismeretlen tettes elleni feljelentések eddig nem sok eredménnyel jártak. Ezért is tartom nagyon példaértékűnek az egri magántaxis önzetlen segí­tőkészségét, mert csak így, közös összefogással lehet gátat vetni a közrend és a közerkölcs nagy­mértékű romlásának. Utólag si­került megtudnom, hogy a taxist, akinek ezúton mondok köszöne­tét, Bertha Andornak hívják. Egy hálás Trabant-tulajdonos Községünk Hatvan város kül­ső kerületéhez tartozik, a lakos­ság egy része ingázó, akik korán reggel már útrakelnek, és este későn érkeznek haza. A fiatalok is szívesen építkeznek itt, s kéré­sük mindig meghallgatásra talál. Legutóbb a helyi népfront meg­szervezett egy kerekasztal-be- szélgetést, amelyre eljöttek Hat­vanból a városvezetők, a Lenin Tsz elnöke is. A megbeszélés délután 6-tól 22 óráig tartott, jó hangulatban zajlott le, a feltett kérdésekre mindenki megnyug­tató választ kapott. Az ígéreteket tettek követték, mert a posta pél­dául olyan telefonfülkéket he­lyezett ki, amelyből külföldi szá­mokat is hívhatunk. A Hajnal ut­cában elkészült a buszmegálló 43 kisgyermek és szüleik, vala­mint az idősek örömére. Kijaví­tották az autóbusz útvonalán ke­letkezett gödröket. A téesz elnö­ke intézkedett, hogy a temető­ben lévő ravatalozóba bevezes­sék a villanyt. Ezt a szövetkezet két dolgozója társadalmi mun­kában el is végezte. Mindezekért köszönetét mondunk a városve­zetőknek, a téesz dolgozóinak. Id. Ruzma Sándor ny. mezőgazdász Hatvan A markazi asszonykórus meg­alakulásának 10 éves évforduló­ja alkalmából népzenei találko­zót rendezett a Mátravölgye Ter­melőszövetkezet. Az együttes művészeti vezetője Németh Ist­ván irányításával a csoport a népzenei kategóriában elérhető legmagasabb címet, az országos arany fokozatot is elnyerte. A Magyar Rádió több alkalommal is sugározta dalaikat. Az augusz­tus 27-i találkozón Filipsz Lász­ló, a TOT munkatársa köszön­tötte az együttest és átadta a mű­velődési miniszter Szocialista kultúráért kintüntető címet és a TOT ajándékát, a 20 ezer forin­tot, valamint a két alapító tagnak — Skoda Jánosáénak és Varga Istvánnénak— a miniszter dicsé­rő oklevelét. A jubileumi hangversenyen közreműködtek: akisnánai Mát­ravölgye Termelőszövetkezet népdalköre, akik a magyarokon kívül nemzetiségi szlovák dalo­kat is előadtak, a jászfényszarui népdalkor, a gyöngyössolmolyi Pávakör, a nagyfügedi, a szent- istváni és az ostorosi Egyetértés Tsz népdalköre. A bemutató után szakmai ta­nácsadást Olsvai Imre és Csapó Károly, a MTA Zenetudományi Intézetének munkatársai tartot­tak. A népzenei találkozó közös énekléssel és vacsorával ért vé­get. Jogi ABC A ráépítésről Mi legyen a bölcsődével? A nagy építkezési lázban bi­zony előfordul, hogy nem min­denki tartja be a mezsgyéjét, és akarva-akaratlan olyan területre rakja a fészkét, ami nem illeti meg. Ráépítésként tartja számon a polgári jog azt az esetet, amikor valaki saját anyagával a más tu­lajdonában lévő földterületre épít. (Ez az eset fordítottja a be­építésnek, amikor valaki idegen anyaggal saját földjére épít.) Izgalmas kérdés, mi történik olyan esetben, amikor a ráépítés megtörtént. Tulajdonostársak lesznek-e kényszerűségből a fe­lek vagy sem. A törvény különb­séget tesz a jóhiszemű- és a rossz­hiszemű ráépítő között, és esze­rint határozza meg a ráépítés jog­következményeit. Rosszhiszemű a ráépítő, ha tudja, vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy építkezésre nem jogosult: vagy azért, mert a földtulajdonos az építkezésbe nem egyezett bele, vagy a tulaj­donos nincs olyan helyzetben, hogy az építkezés ellen tiltakoz­zék. A rosszhiszemű ráépítőévei azonos a helyzete annak is, aki­nek az építkezés ellen a földtulaj­donos olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot visszaállítása még nem okozott volna aránytalan káro­sodást. Ezekben az esetekben a ráépí­tés folytán létrejött épület vagy épületrész tulajdonjogát a föld- tulajdonos (az ingatlan tulajdo­nosa) szerzi meg, függetlenül at­tól, hogy milyen értékű építkezés történt. A tulajdonos nem köte­les a ráépítő teljes kártalanításá­ra, de ő sem gazdagodhat jogalap nélkül, tehát a gazdagodása ere­jéig kártalanítania kell a ráépítőt. Előfordulhat olyan eset, amikor méltánytalanság éri a földtulaj­donost, ha bármiféle fizetésre köteleznék. Neki az lenne az elő­nyösebb, ha a ráépítő vinné a föl­det is. Van lehetőség arra is, hogy a bíróság a ráépítőt a telek meg­vásárlására kötelezze. Ha azonban a telektulajdonos kéri a létrejött épület megosztá­sát, és ennek nincs a jogszabály­ban akadálya (például műszaki szempontok szerint), akkor az eset és a felek méltányos érdeke­inek mérlegelésével megoszthat­ják a ráépített ingatlant. Sőt, a földtulajdonos kérelmére a rá­építő megszerezheti az épület tu­lajdonjogát, és a telken földhasz­nálati jog illeti meg. A kedvez­ményt a telektulajdonos kérelme alapozza meg valamennyi eset­ben. A jóhiszemű ráépítő nyilván nem tudja, hogy nem jogosult az építkezésre. A tulajdonjog sorsa ilyenkor aszerint alakul, hogy az épület értéke meghaladja-e a te­lek értékét. Ezt a ráépítés befeje­zésének időpontjában irányadó forgalmi érték figyelembevételé­vel kell megállapítani, s az érték­különbözetnek legalább 20-30 százalékosnak kell lennie. Ha az épület mértéke a föld értékét lé­nyegesen meghaladja, a föld ér­tékének megtérítésével a ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát. A törvény a földtulajdonos ké­relmére természetesen azt is le­hetővé teszi, hogy a ráépítő csak az általa épített épület tulajdon­jogát szerezze meg. A Népújság 1989. augusztus 3-i számában megjelent az SZMT Elnökségének állásfogla­lása a Csebokszári városrészben működő Bornemissza Gergely Bölcsőde más célú hasznosításá­ról. Ebben mi is érintettek va­gyunk, s a birtokunkban lévő adatokból — a reális döntés meg­könnyítése céljából — szeret­nénk néhányat a nyilvánosság elé tárni. Tudvalevő, hogy a Cse­bokszári lakótelepen négy böl­csőde és négy óvoda működik együtt. Előbbiek az eredeti terv szerint hatvan hellyel rendelkez­nek. Ezeket később emelni kel­lett, így a Bornemissza Gergely és a Gárdonyi Géza bölcsődék­ben tíz gyermekkel többet tud­nak ellátni, míg a Ságvári és Semmelweis nevet viselőkben hússzal növelték a helyek szá­mát. Majd amikor a Ságváriban — szintén a lakosság igényét ki­elégítve — létrejött az Idősek Klubja, ismét helyhiánnyal küsz­ködtünk. Amennyiben a beírt gyerekeket vesszük figyelembe A nemrégiben történt eset kényszerített írásra, mert nem tudok napirendre térni fölötte. 81 éves beteg édesanyámat vi­dékről hoztam be Egerbe, hogy az SZTK-ban kivizsgáltassam. Reggel 8.10 órakor a kartonozó- nál sorszámot kértem a szemé­szetre, a gégészetre és az onkoló­giára. Az ablaknál ülő hölgy — vidám beszélgetés közepette — strigulákat húzogatott, és egy cetlit adott. Szemüveg nélkül nem láttam, mi van pontosan a papíroson. Először az onkológi­ára, majd a gégészetre mentünk, és sorunkat kivárva 9.30-ra vé­geztünk is. A szemészeten kis meglepetés ért: kijött egy hölgy, és miután átadtam neki az iga­zolványt, hangosan tudtomra hozta, hogy sorszám is kell. Ész­re kellett vennem, hogy csak­ugyan nincs meg a papír, vissza­szaladtam az előző rendelőbe, hátha ott maradt. így is volt, s azt készséggel ideadták. Akkor vet­akkor a négy bölcsőde első fél­éves feltöltöttségi százaléka 99, az óvodáé pedig 110-138. Több­ször felmerült a bölcsődei szak­emberek körében, hogy a kicsik szempontjából is jó lenne, ha a két és fél éves gyermekeket nem az óvodába, hanem a bölcsödébe vennék fel, mert az ilyen korosz­tálynál az élettani szükségleteket elsősorban gondozással lehet biztosítani. De nem zárjuk ki an­nak a lehetőségét sem, hogy négy éves korig tudja biztosítani az ideális körülményt e gyermekin­tézmény. Sokat gondolkodtunk azon, miért van az manapság, hogy sokkal többet foglalkozunk a bölcsődékben lévő kihaszná­latlan helyekkel, és elsiklunk az értékesebb, szerencsére jelenleg még a nagyobbik rész felett, ahol éppen gyerekek vannak. Rájuk inkább szükségesebb lenne az odafigyelés, hisz jövőnk is tőlük függ­Szabó Tiborné a bölcsődei igazgatóság nevében tem csak észre, hogy a harmadik osztály neve nem szerepel rajta. A hölgy a szemészetről újra ki­jött, akinek elmondtam, hogy valószínűleg a kartonozó téve­dése miatt nem kaptunk időmeg­jelölést. Erre durván kioktatott, hogy nem fogad minket „soron kívül”. Több órás türelmes vára­kozás után — egy fehér köpenyes hölgy közbenjárására — 12.30- kor egy 2-3 perces vizsgálatot igénybe vehettünk, s megkaptuk a műtéti előjegyzést. Ilyen eset történt egy 80 év körüli nénivel is, akit órákig küldözgettek a kartonjáért, holott az a helyén volt — a szemészeten —, de ezt csak délben vették észre. Elismerem, hogy sok a beteg, kevés a fizetés, de akikkel így bánnak hasonló vagy rosszabb helyzetben vannak. Annyi prob­lémával küszködünk, legalább egymást ne bántsuk! Dr. Kertész Éva A jászberényi medvecsatád A jászberényi Lehel Hűtőgépgyár állatkertjében a 15 éves, Maci névre hallgató barnamedve három bocs- nak adott életet. A kis jövevények jól érzik magukat, egy közülük már útrakélt egy távoli állatkertbe. (MTI-fotó: Szabó Sándor) A város legcsúnyább parkja Hatvanban a Dózsa téri ABC a város legforgalmasabb üzlete, mely előtt a park egy időben beillett a környezetbe, ápolt, gondozott, sze- metgyönyörködtető volt. Sajnos, a délutáni órákban ezt a részt „meg­szállják” a lengyel árusítók, letarolva cserjét, virágot egyaránt. Sőt, vécének a környék épületeinek falát használják, szemünk láttára. Környezetszépítő egyesületről már az előző években hallhattunk, ol­vashattunk ebben a helységben is, de ténykedésüket észre sem lehet venni. Inkább beszélhetünk környezetcsúfításról ezen a részen. Nem tudom elhinni, hogy ez a látvány csak néhány embernek tűnik föl, de az illetékeseknek akik bizonyára gyakran járnak erre, szemet sem szúr. Nos, akkor nézzenek szét alaposan, s végre intézkedjen valaki, hogy a régi park visszanyelje hajdani szépségét. Szűcs Ferenc Hatvan Nagyobb türelemmel... N. I. Eger

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom