Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 4., hétfő Új szocialista pártra van szükség (Folytatás az 1. oldalról) lasztás időpontjában azonban az MSZMP-n belül sincs egységes álláspont. A mérvadó szem­pontnak azonban az ország kor- mányozhatóságának fenntartá­sát tartotta, hangsúlyozva, hogy a kormány és a parlament mun­káját nem lehet ellehetetleníteni. A KB döntött arról is, hogy a pártvagyonról a kongresszus előtt kell számot adni, precíz, át­látható vagyonleltárt kell készí­teni, a párttagság és a társadalom számára is megnyugtató módon, indulatok nélkül rendezve az ügyet. Miután azonban a taglét­szám, a tagdíj mértékének csök­kenése és felhasználásának át­csoportosítása nagymértékben megcsappanja a pártnak a gaz­dálkodásra szánt anyagi eszkö­zeit, meg kell találni az MSZMP önfenntartásának mindenki szá­mára elfogadható módját. Erről a kongresszus dönthet. A pártszerveződés kérdésé­ben a KB korábbi és jelenlegi ál­láspontja között nincs minőségi különbség — emelte ki a további­akban Jassó Mihály. Ebben a kérdésben — szerinte — művita zajlik, mert a politikai tevékeny­ség lényege, hogy a pártszerveze­tek és a kommunisták a közélet­ben minél intenzívebben vegye­nek részt, s a közélet általában nem a termelőtevékenység folya­mata. A helyszínt bízzák az adott kollektívára, de azt szigorúan ki kell kötni, hogy a termelésszerve­zésnek és -vezetésnek nem lehet szerves része a pártszervezet, s annak döntéseiben sem lehet meghatározó tényező. A SZOT és a kormány között elmérgesedett vitával kapcsolat­ban a Központi Bizottság a kor­mány álláspontjával ért egyet, mert a konfliktus vállalása nélkül egy-két éven belül a teljes csőd következne be. Hozzátette vi­szont, hogy elengedhetetlen a kellő összhang kialakítása a tár­sadalmi, az érdekvédelmi szer­vezetek és a kormányzat között. Az igazság az, hogy a pártnak nem volt és még most sem ala­kult ki tisztességes szakszerveze­ti politikája, holott a KB elismer­te ennek szükségességét. Végezetül szólt arról, hogy a Központi Bizottság elnapolta két szakszervezeti KB-tag — Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Kovács László, a bányász­szakszervezet főtitkára — le­mondási kérelmének megtár­gyalását. A plenáris ülés záróakkordja­ként a reformköri mozgalom két tagja mondta el rövid előadás­ban gondolatait. Lovászi József a reformkörök helyzetét, a Sze­ged óta megtett utat vázolta. Bí­rálta a vezető reformpolitikuso­kat, hangsúlyozva, hogy nem jött és nem jön létre közöttük, vala­mint a reformkörök között állan­dó, szerves munkakapcsolat. Közülük többen mintha némi arisztokratikus távolságtartással viseltetnének a reformkörök köznemessége iránt. Jóval ter­mékenyebb kapcsolatot remél­tek a vezető reformgondolko­dókkal és tudósokkal is, hiszen az a tétel, hogy a legjobb reform­gondolatok sem válnak valóra politikai mozgalom nélkül, for­dítva is igaz. Szántó Miklós — a tanácsko­zás legidősebbje — elsősorban a reformkori mozgalom jelentősé­gét taglalta. Ö is foglalkozott a politikai vezetéssel, kijelentve: a többpártrendszer realitás, az MSZMP versenyhelyzetben van, de vezetői ezt csak mondják és nem hiszik. A vezetésnek nincs politikai és erkölcsi veszélyérze­te — idézte a reformkorok egyik képviselőjének véleményét, alá­húzva, hogy a választásokon csakis akkor érhet el a párt tisz­tességes eredményt, ha meggyő­ző és hiteles válaszokat képes ad­ni a jelen legfontosabb kérdései­re. Megmutatkozott annak az eredménye, hogy az MSZMP Központi Bizottságának jelenle­gi tagjait „értékelő” bizalmi sza­vazás rendezéséről a tanácskozás szervezői csak előzetesen adtak tájékoztatást — ám akkor a nem­zetközi sajtó révén hozták a világ tudomására. Az MSZMP re­formkörei II. országos tanácsko­zásának küldötteit azonban — úgy tűnik — váratlanul érte a közvélemény-kutatás szándéka: a résztvevők alig fele szavazott valaki mellett vagy ellen. A bizalmi szavazás egyébként a tanácskozás első napján, dél­előtt zajlott le. Többen úgy véle­kedtek, hogy a szavazás célja fél­reérthető volt, és így jó néhányan azoknak a nevét jelölték meg, akiket nem akarnak látni tovább a Központi Bizottság soraiban. Az esti plenáris ülést megelő­ző vacsorán Németh Miklós, az MSZMP Elnökségének tagja, a Minisztertanács elnöke mondott pohárköszöntőt. Elöljáróban utalt azokra a találgatásokra, hogy személy szerint ő maga a párt melyik frakciójához vagy szárnyához tartozik. Leszögezte: mindig az vezette és az vezeti majd a jövőben is, hogy azokkal haladjon együtt, akik felelősséget éreznek a nép, a nemzet, a társa­dalom iránt, s egyértelműen el­kötelezettek a modellváltás prog­ramja mellett. Hosszasan fejtegette a párt megújulásának és választási győ­zelmének esélyeit, részletesen taglalva ebben a folyamatban a reformkori mozgalom szerepét. A pártban most tapasztalható élénkség nem kis mértékben az alulról jövő kezdeményezések nyomán kibontakozott és ma már egyre izmosodó reformkö­rök munkájának eredménye — hangsúlyozta. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, de a re­formmozgalomnak is történelmi felelőssége van itthon és a világ előtt egyaránt. Nem kisebb a tét, mint a demokratikus, békés át­menet feltételeinek megteremté­se, s ebben egy megújuló, reform­elkötelezett MSZMP új hangjá­nak megjelenése. Az esti plenáris ülés kezdetén ismertették a küldöttekkel Hóm Gyula külügyminiszternek a ta­nácskozás résztvevőihez küldött levelét. Ezután éjjel fél egyig vitatkoz­tak a küldöttek a szekció foglal­A Gála Kft. egri boltjaiban Felszabadulás tér 1. sz., Hibay K. u. 19. sz., Dobó u. 10. sz. alatt szeptember 4-től egy héten át egyet fizet, kettőt kap akció keretében vásárolhatnak: import női blúzokat, harisnyanadrágokat, női nadrágokat, gyermek pamut pizsamákat 500 Ft feletti vásárlásnál tombolát adunk, mellyel december 28-án értékes nyereményeket sorsolunk ki. Boltjainkban 100 - 200 - 500 Ft-os vásárlási utalványt árusítunk, amelyet az egri és a miskolci GÁLA boltjainkban levásárolhatok. Várjuk kedves vásárlóinkat. kozásokon kialakult álláspon­tokról. A vasárnap délelőtti munka már Nyers Rezső, az MSZMP el­nöke, s Pozsgay Imre, az MSZMP elnökségének tagja részvételével indult. A tanácsko­záson megjelenteket dr. Vári László, a Zala megyei pártvá­lasztmány elnöke köszöntötte, az immár legendássá vált „jó reg­gelt, elvtársak! ”-kal. Mint emlé­kezetes, Zala megyében a re­formkorok platformja győzött a pártértekezleten, s ez a hajnal­ban elhangzott üdvözlés egyben az egész pártmozgalomnak is szólt. A politikus kifejezte azt a reményét, hogy a reformkörök teljes erejükkel készülnek az MSZMP kongresszusára, s így nem szalasztják el ezt a történel­mi lehetőséget. Ezt követően új­ra Ágh Attila vette át a vita irá­nyítását. Egymást követték a gyors hozzászólások, a riposz- tok. Akadt, aki úgy vélte, hogy már most meg kell indítani egy új szocialista párt szervezését, más türelemre intett. Egymás mellett rajzolódott ki a két érvrendszer, s egyre erősödött az az igény, hogy ez a mozgalom nyisson a párton belüli és kívüli reformerők irá­nyába. Volt, aki hangot adott an­nak a veszélyérzetének, hogy a hivatásos apparátusból jó néhá­nyan hetek alatt szemrebbenés nélkül megváltoztatták vélemé­nyüket, így könnyen előfordul, hogy a reform eszméje úgy veszt a kongresszuson, hogy képvise­lői azt hiszik, hogy nyertek. Vé­gül Ágh Attila szavazásra bocsá­totta ezt a kérdést, s a jelenlévők döntő többsége arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy az MSZMP-ből kíván egy új pártot formálni, tartalmilag és formai­lag radikálisan átalakítva. Ugyancsak állást foglaltak a résztvevők a rendszer- vagy mo­dellváltás kérdésében. Nézetük szerint eddig nem volt hazánk­ban a berendezkedés szocialista, így ilyen szempontból a rend­szerváltás fogalmát tartották megfelelőnek. Ä délelőtti vitát követően nagygyűlést tartottak, amelyen először Nyers Rezső, az MSZMP elnöke szólalt fel. Mint elmond­ta, hazánkban a szocialista moz­galom szervezeti és tartalmi újjá­szervezése történik, s ennek egy fontos mozzanata a reformkörök képviselőinek a tanácskozása. Egy új szocialista pártra van szükség, ezért munkálkodik ma az MSZMP vezetése is. Ennek örökösének és folytatójának kell lennie a százesztendős szocialis­ta mozgalomnak, s az MSZMP haladó törekvéseinek. Részévé kell válnia a szocialista világmoz­galomnak, amely egy irányba halad, már nem monolitikus egy­ség. Hangsúlyozta, hogy ő a 740 ezer párttagot képviseli, külön­böző platformokat és áramlato­kat, de szíve és esze a reformoké. Ezek megvalósításához viszont szövetségeseket kell keresni a párton belül és kívül. Az MSZMP-ből kialakuló reform­szocialista pártra szüksége van a születő magyar demokráciának, mint a növényeknek az esőre. Az állami szocializmus felfo­gása véglegesen megbukott, de ez nem bizonyíték a polgári libe­ralizmus sikere mellett. Az MSZMP-nek nemzeti párttá kell válnia, s néppárttá, mivel a választói szavazatok mé­rik meg hitelét. De még sok min­denre szükség van ehhez, új szer­vezeti formára, tömegével új ve­zetőkre, akik fiatalok, s nem te­hetetlenek és szürkék. Az MSZMP elvi alapon fo­gadta el a többpártrendszert, de ezt ne tévesszük össze a népaka­rattal: a pártok egyesített érdeke sem azonos a nép érdekeivel. A tárgyalásokon a megállapodáso­kért száll síkra az MSZMP, de nem hódol be. Nyers Rezső egyetértett azzal, hogy az eddigi társadalmi beren­dezkedésünk nem nevezhető szocializmusnak. Amikor ez a párt megújul, búcsút kell mon­dania az MSZMP politikájának jelentős részétől. Ez ugyanolyan jelentőségű változás, mint ami­kor a Magyar Dolgozók Pártjá­ból kialakult a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt. De tovább kell lépni, s a „fél reformok pártjá­ból” a teljes körű, átfogó refor­mok mozgalmává kell alakulni. A nagy társadalmi küzdelemben egy egységes, szélsőségeitől megszabaduló, áramlataiban élő pártra van szükség. A következő szónok, Pozsgay Imre azzal kezdte, hogy szükség van jó kiegyezésekre a nép javá­ra. De itt van a színvallás ideje is. A politikai egyeztető tárgyaláso­kon nem most vesztette el az MSZMP pozícióit. Csak akkor küzdhet választási sikerért, ha a kongresszuson sikerül számot vetni az ellentmondásokkal. Eb­ben a mozgalomban 1953-óta küzdenek a reformerők, s sok ve­reség és megaláztatás érte őket. Ma már tisztázni kell, hogy hol a kompromisszumok határa, s mi­kor következik be az az idő, ami­kor már nincs egyezkedési lehe­tőség. Kopernikuszi fordulatot kell végrehajtani, nem mehetnek együtt tovább azok, akik közül az egyik rész azt gondolja, hogy „a Föld lapos”, a másik meg, hogy „gömbölyű”. Lehet maradi né­zeteket vallani, de ne lehessen azokat a népre kényszeríteni. A nagygyűlés után még a je­lenlévők megismerkedtek a plat­formegyeztetés eredményével, s néhány kérdésben állást foglal­tak. így például a jelenlévő mun­kásőr reformköri tagok állás­pontja szerint a Munkásőrség betöltötte történelmi hivatását, s ezért föl kell számolni. Azt java­solják, hogy a választások után alakuljon pártoktól független nemzeti gárda, amely elsősorban az esetleges elemi csapások kö­vetkezményeit hárítja el. Még számos elvi és gyakorlati kérdésben határoztak a résztve­vők, hogy az MSZMP októberi kongresszusa előtt minél széle­sebb körben hallassák a hangju­kat, érveljenek álláspontjuk mel­lett. A koordinációs tanács He­ves megyei tagja Hiesz György, az MSZMP Gyöngyösi Reform­körének egyik vezetője lett. Az Egri Ingatlankezelő- Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat ez év szeptemberében, víz­gázvezeték és készülék-szerelő, valamint építőgép-szerelő és karbantartó felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot indít. Ezenkívül ez év decemberében nehéz- és könnyugépkezelői tanfolyamot is szervez. Jelentkezni és érdeklődni lehet a vállalat személyzeti vezetőnél (Eger, Zaiár u. 3. sz.) személyesen, vagy a 12-811 telefonszámon. Bécsi csomagbontás Szeptember 7-én tovább folytatódik Bécsben az az alkudozás, amely — az európai biztonsági értekezletek folyamatában ugyan, de egyelőre VSZ — NATO keretek között — a hagyomá­nyos európai haderők csökkentésében próbál meg eredményre jutni. A konferencia újabb fordulója része egy nagyobb folya­matnak: csupán Európában körülpillantva több más leszerelési tárgyalás is zajlik ezzel párhuzamosan — például egyedül Géni­ben a hadászati rakétákról, a föld alatti atomrobbantások be­szüntetéséről, valamint a vegyi fegyverek felszámolásáról. E konferenciadzsungelben néha már háttérbe szorul e sokféle tár­gyalás nagyon is összefüggő jellege, s hogy az egész leszerelési problémakör egy masszívan összekapcsolódó katona- és világ- politikai csomagot alkot, amelynek alkotóelemei egyszerre fon­tosak egyenként, ugyanakkor értelmezhetetlenek egymástól el­szakítva. Amikor — éppen húsz évvel ezelőtt — a kialakult stratégiai patthelyzetet felismerve (és — először — beismerve...) Helsinki­ben tárgyalóasztalhoz ült az amerikai és a szovjet delegáció, és kezdetét vette a SALT-folyamat, a csomag látszólag sokkal átte­kinthetőbb volt — bár már akkor sem volt egyszerűnek nevezhe­tő. Akkoriban még lényegesen „kezelhetőbb” számú interkonti­nentális rakéta és főként nukleáris töltet létezett; Európa körze­tében csak angol és amerikai tengeralattjárókon, valamint a Szovjetunió nyugati határai mentén voltak közepes hatótávolsá­gú rakéták; és bár igaz, hogy eközben mindkét oldalon tömegé­vel állították rendszerbe azokat a néhány száz kilométeres ható- távolságú, harctéri (többnyire tüzérségi) atomfegyvereket, ame­lyek ma — egy „harmadik nullamegoldás” lehetséges alanyai­ként — annyi vitát kavarnak, de nem voltak még például robotre­pülők, és szó sem volt űrbe telepített fegyverrendszerekről. Az idő — és a politika — azonban e helyzet ellen dolgozott. Akkoriban a Kreml külpolitikájának a talpköve még a kétpó­lusú világkép, az enyhülésben is mindenekelőtt a „nemzetközi osztályharcot” feltételező világlátás volt: ebből kiindulva Moszkva habozás nélkül lépett fel az „imperialista pozíciók visz- szaszorítására” Afrikában; tömegével telepítette új, korszerű ra­kétáit (SS — 20...) nyugati határai mentén, és arra is kész volt, hogy százezer katonáját egy szomszédos országba vezényelje az ottani kormány „megsegítésére”. Ma már tisztán látható: jelen­tős részben éppen ez a politika vezetett el a csomag szinte már ke­zelhetetlen méretűvé duzzadásához. A „csomagbontást” azonban siettette, hogy Nyugat-Európa fellázadt: követelte, hogy Washington ne csupán az interkonti­nentális rakétákról, hanem a rájuk irányuló SS — 20-asok eltá­volításáról is tárgyaljon Moszkvával — avagy ő is telepítsen ha­sonlókat a nyugat-európai oldalon. Az e szellemben fogant híres NATO kettős határozat kezelésére az akkori szovjet diplomácia nem bizonyult alkalmasnak. Az amerikai rakéták telepítése va­lóban megkezdődött; új, veszélyes fegyvertípusok tűntek fel; a „katasztrófaküszöb” (csapásmérési idő) pár percre csökkent, s végül: 1983-ban Reagan bejelentette űrfegyverkezési program­ját. A csomag így hamarosan sokkal összetettebb lett, és végkép egyértelművé vált, hogy az egyes elemek szorosan összekapcso­lódnak. Amikor például Gorbacsov 1986-ban meghirdette ne­vezetes programját az atomfegyverek 2000-ig történő teljes fel­számolásáról, rögtön egy sor „árukapcsolásra” is fény derült. így az első nyugati reagálások azonnal figyelmeztettek, hogy hiába szerelik le az „eurorakétákat”, ha megmaradnak a „rövideb- bek”, a nyugati városokat szintén elérő 500 — 1000 kilométer hatótávolságúak. De még ha az utóbbiak el is tűnnének, akkor is elengedhetetlen a „nagyrakéták” atomernyőjének, valamint az egészen „kicsik” taktikai szerepének a megőrzése, hiszen a VSZ a hagyományos haderők terén — helyzeténél fogva — fölényben van. Azóta az „eurorakétáktól” (meg a „rövidebbektől”...) — hála elsősorban a gorbacsovi „új gondolkodásnak” — időközben mégis sikerült megszabadulni. A csomag ettől kisebb lett — de alig egyszerűbb. Továbbra is meghatározó körülmény maradt, hogy egyik kérdésben sem lehetséges megállapodás, amíg nincs kilátás a többi eszköz korlátozására is. Ebben a mind összetettebb képletben erősödött meg újra egy amúgy régi elem szerepe: a hagyományos haderők kérdése. Az évtizedek alatt kiépített, szintén felettébb pusztító fegyveres erők nyugati vélemények szerint „éles” helyzetben — végső so­ron — csakis nukleáris eszközökkel ellensúlyozhatok; emiatt a Nyugat elzárkózik Európa teljes atommentesítésétől. Szakértők szerint a hagyományos haderő válik a tárgyalási láncolat egyik legfontosabb — kiinduló — szemévé. Mindinkább erre teszik a hangsúlyt Brüsszelben és Washingtonban, ahogy sejthetően Gorbacsov sem kizárólag a belső források — amúgy sürgető — tehermentesítése miatt jelentett be tavaly egyoldalúan félmilliós csapatcsökkentést. A szeptember 7-én folytatódó bécsi tárgyalás a csomag nagyon is fontos rekeszét veszi ismét szemügyre — azt, amely az egész cso­mag apránkénti szétbontásához meghatározó elemnek bizonyul­hat. Fóris György A KOSZIG MÁTRA GÁZBETONGYÁR felvesz épületgépész­mérnököt, tervezésben és TMK-előkészítésben jártas gépészmérnököt, üzemmérnököt, technikust. Környezetvédelmi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés: végzettségtől, gyakorlattól függően, megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: Mátra Gázbetongyár Személyzeti és Oktatási Osztály Telefon: (37) 11-342

Next

/
Oldalképek
Tartalom