Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 30., szombat Pf. 23. 13. Méltón, tisztelettel őrizzük emlékét Néhány évvel ezelőtt Tárkányi Béla egri kanonok halálá­nak 100. évfordulóján többen úgy gondolták, illő lenne meg­emlékezni a jeles férfiról, színes egyéniségről. A Népújság szeptember 22-i cikke nagyon jó összefoglalást nyújt Márká­nyiról, és aki elolvassa, egyetért abban, hogy ez a megemléke­zés nem lett volna alaptalan. 1986-ban erről a megemlékezésről a város nyilvánossága körében nem lett semmi. Az Egri Érseki Papnevelőintézet fa­lai között azonban megemlékeztünk Tárkányi Béláról, akit mint egyházi embert, a magunk büszkeségének tekintünk, de akit ezzel az ünnepséggel, mintaXIX. század magyar közéleti személyiségét is méltattunk — a feledékeny utókor helyett. Ez alkalommal — engedély nélkül ugyan a Szeminárium folyosólyán emléktáblát is helyeztünk el a következő szöveg­gel: „ Tárkányi Béla 1821-1886 a tudós kanonok, költő, bibli­afordító és népénekíró emlékére 1986. II. 16." — felirattal. A tábla egy másik emléktábla szomszédságában kapott helyet. A Szemináriumban ugyanis élő hagyomány Petőfi Sándor és Tárkányi barátsága és az az esemény is, hogy Petőfi a Papne­velőintézetben Tárkányi, illetve az egri kispapok vendége volt 1844-ben. Ez a két emléktábla így együttesen annak is beszédes emlé­ke, hogy az elmúlt század szellemi életének a pezsgésében kis- papoktól kezdve a főpapokig egyházi személyek részt vettek. Erről eddig hivatalosan nemigen írtak és beszéltek. így a Nép­újság sem tudhatott ezeknek a tábláknak a létezéséről. Örven­detes, hogy most erről, ha kicsit késve is, de szó esett. És szó van egy emléktábla tervéről valahol a városban is. Erről még csak annyit, hogy itt a Szemináriumban őrzünk egy falról leszerelt és száműzött emléktáblát is. Ezen a követ­kezőfelirat olvasható: „E házban lakott Tárkányi Béla, a hit és a haza szent eszményének lantosa. +1886.” Lehet, hogy ezt az emléktáblát keresik? A múltunk értékeit kereső és megbe­csülő mai egri társadalom munkásainak szívesen felajánljuk. Dr. Kartal Ernő az Egri Hittudományi Főiskola rektora Becsületből jelesre vizsgáztak Június 20-án délután elveszítettem a pénztárcámat a család egész havi kosztpénzével és a kifizetett gázszámlával. Későn este Farkas Sándor harmadéves főiskolás és osztálytársnője elhozta a tárcámat a benne lévő dolgokkal együtt. Megköszönni sem tudtam akkor kellő­képpen, mert évzáróra siettek, onnan pedig utaztak haza. Ezúton szeretném utólag is nyilvánosan kifejezni hálámat a leendő pedagó­gusoknak, akik emberségből jelesre vizsgáztak. Bojtor Istvánná Eger Lapjuk kulturális rovata min­dig is nívós volt, de az utóbbi hó­napokban különösen olvasmá­nyos. Bizonyos mértékig ez mondható a bel- és külpolitikai rovatról is. Különösen az utóbbi­ban jelennek meg bátor, egyéni véleményt tükröző cikkek. Sajnálatos, hogy ezeket a ro­vatokat bosszantó hibák „tarkít­ják”. így például szeptember 9-i számukban egy képaláírás azt közli velünk, hogy Tusrajzok Faltz tartományról. Bizony, ilyen tartomány nem létezik sehol a vi­Szeptember 12-én a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat központjában gyülekeztek a nyugdíjasok, akiket Hegedűs Zoltán, a szakszervezeti bizott­ság titkára üdvözölt. Ezt követő­en Várkonyi György műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatta az idős embereket a vállalat ez évi munkájáról, a legfontosabb fel­adatokról. A rendezvény szilvás­Szeptember 12-én a hatvani Délsziget vendégeként Magyar- országon tartózkodó, Kaliforni­ában élő költővel, Zas Lóránttól való beszélgetésre személyre szóló meghívót küldtem mind­azoknak, akikről feltételeztem, hogy érdekli ez a lehetőség. A meghívóban magától a köl­tőtől közöltem egy idézetet, amelyet a Délsziget című folyói­zantó lágon, az NSZK-ban meg külö­nösen nem. A képszerkesztő bi­zonyára Pfalz tartományra gon­dolt, miközben a rövid névben két betűhibát is vétett. Nyilván erről a tartományról készültek Tróján grafikái. A másik ugyan­csak képaláírási hiba szeptember 13-i számukban van. Itt azt ol­vassuk, hogy Női szoborfej Umbrióból. A szövegből kide­rül, hogy Umbriaról van szó. Végezetül a szeptember 18-i számukban megjelent dr. Pász­tor Emil cikkéről szeretnék né­váradi kirándulással folytató­dott. A nyugdíjasok kisvonattal utaztak a Szalajka-völgybe, ahol vidám hangulatban elevenítették fel a munkáséveket. Délben ugyancsak kisvonattal érkeztek vissza a végállomásra, ahol a szakszervezet ízletes ebéddel fo­gadta a vendégeket. Mód nyílott még egy kis sétára, fagylaltozás­ra, sörözésre, kinek mihez volt rat 1989/13. számában Fáy Fe­renc írásából kölcsönöztem. Dr. Pokorny Endre főgyógy­szerész úr felhívta a figyelmemet arra, hogy ez az idézet félreérthe­tő, esetleg embereket sértő lehet. Mivel ez a szándék messze tá­vol állt tőlem, így ezúton szeret­ném tisztázni mindazokkal, akik ezt valóban félreérthették, hogy nem akartam senkit sem szemé­hány dicsérő és egyetértő szót ír­ni. A legteljesebb mértékben egyetértek a főiskola javasolt új nevével: Kazinczy Ferenccel. Érveit még csak kiegészíteni sem tudom, annyira találóak és helyt­állóak minden szempontból. Úgy tudom, felsőoktatási intéz­mény nem viseli nevét. Azt meg egyenesen szellemes megoldás­nak tartanám, ha Kazinczy Fe­renc Tanárképző Főiskola az Eszterházy Károly téren lenne a jövőben. Dr. Bocsa Iván, Kompolt kedve. Szívesen nézegették a ko­rábbi találkozó fotóit is. A szak- szervezet nem feledkezett meg a szociális támogatásról sem, 160 ezer forintot adott át az idősek­nek. Ezúton mondunk köszöne­tét a vállalat vezetésének, s azok­nak az aktív dolgozóknak, akik segítettek abban, hogy kelleme­sen töltsük el ezt a szép napot. Ivicz Imréné, Eger lyiségében, sem emberi önérze­tében megsérteni. Én csupán a költőtől idéztem, és ebben nem az én véleményem szerepelt. Én arra, hogy ezzel embereket meg­sérthetek, nem is gondoltam, így bárki úgy érzi, kérem higgye el, részemről ez nem volt szándé­kos. Baranyi Imréné a Mátra Művelődési Központ igazgatója A kiskirály és a macska Történt pedig újonnan kinevezett városunkban, hogy a gyermekjátszótér kö­zepén, a homokban egy ha­talmas szürke macska ki­múlt, vagyis tetemét oda­lökték lelkiismeretlen ke­zek. Fertőzve a homokot, és a kisgyermekek pálcával va­ló bökdösését tűrve, hisz döglött volt. A köpőlegyek hada ilyenkor felnyüzsgött, szétszállva a házak közé, ott tovább fertőzve. Egy idős bácsi felhívta a tanács elnökét, kérve, hogy ez közigazgatási terület, s mivel a meleg napok miatt nagy bűzt teijesztett, abla­kot nyitni nem lehetett, szí­veskedjék intézkedni. A tanács elnöke: „Mit akar, tán én ássam el!?” — Engedelmet kérek — így alázatoskodott a vénember —, de arról van szó, hogy ez gyermekjátszótér, veszett is lehetett az állat stb. Napok teltek, valaki kicsapta a ho­mokozóból a fűre és még mindig ott van, noha a tele­fonhívás szeptember 20-án volt. Az anyaföld és a rova­rok elegánsabban viselked­nek, szépen pusztítják a tes­tet, bár egy focis kisfiú na­gyot csúszott rajta. Elnézést kérünk a tanácsi apparátustól, nagy aggódá­sunk volt, nem akartuk őket terhelni macskaügyekkel. Továbbá semmivel sem! (Ez a nép bizalma.) Tisztelettel: Id. Ivády Mihály Pétervására Nyugdíjasokat köszöntöttek VILÁGMAGAZIN Az asztalkán meg sem rezzen a víz a pohárban... 300 kilométeres sebességgel a síneken „Elértük az óránként 300 ki­lométeres sebességet” — a kelle­mes női hang a hangszóróból szinte közömbösen mondja be az adatot. Az ülés előtt az asztalkán meg sem rezzen a víz a pohárban - a TGV, a francia szuperexp- > .ssz simán száguld a síneken, a «vocsiban csak halk surrogás hal- szik, nyugodtan lehet beszél­em vagy szundikálni. A szuperexpressz második. Az Atlanti-óceán partvidékére vezető pályájának első szakaszán ez az első olyan szerelvény, ame­lyen utasok vannak, de a Föld­közi-tengerhez vezető pályán immár nyolc éve rohannak a sze­relvények. Európában elsőnek a francia vasutak helyezték üzem­be ezt a minden vonatkozásban újszerű közlekedési eszközt, s azóta is az élen járnak. A több mint nyolcszáz kilométeres déli vonal után most fokozatosan, néhány év alatt átadják a nyugat felé vezető pályákat is, amelyek Párizst Bresttel és Bordeaux-val kötik majd össze, s közben már épül az északi — nyugati vonal: Brüsszelen át az NSZK-ba, Hol­landiába, illetve a készülő csa- tomaalagúton át Nagy-Britanni- ába lehet majd a TGV (Train de la Grand Vitesse, nagy sebességű vonat) szerelvényein utazni. Emlékezetes, hogy Japánban már a hatvanas évek közepén megnyílt az első szuperexpressz- járat. Franciaország a hetvenes években lépett a versenybe, bár kísérletek korábban is folytak: már 1955-ben világrekordot állí­tott fel egy kísérleti szerelvény, 331 kilométeres óránkénti se­bességgel. A hivatalos világcsú­csot ugyan az NSZK tartja, 406,9 kilométerrel, de az új fran­cia vonalon már állítólag 445 ki­lométert is sikerült elérni. A sze­relvények utazósebessége azon­ban megmarad a 300 kilométer­nél. így is másfél óra alatt lehet majd a fővárosból Brestbe, s alig több mint egy óra tíz perc alatt Bordeaux-ba eljutni. Az ilyen sebesség természete­sen csak különleges pályákon ér­hető el. Az építés költsége rend­kívül magas, de a számítások szerint tíz év alatt megtérül, mert az új vonal 25 millió franciának gyorsíthatja meg az utazást, s ez sokuknak meg is éri, még akkor is, ha a jegy ára drágább a rendes vasúti jegynél. Igaz, olcsóbb, mint a repülés, és az utas megta­karítja magának a repülőtéri ki- és beutazást, a tolongást és a kí­nos ellenőrzéseket: a város köze­péből indul, oda érkezik. Az au­tózáshoz viszonyítva pedig gyor­sabb és természetesen sokkalta veszélytelenebb a TGV ablaká­ból szemlélni a tájat, bár csalá­doknak ez már a kedvezmény el­lenére sem olcsó mulatság. A TGV egyik fő előnye — a nagy sebesség mellett — a kénye­lem. A különleges szerelvénye­ket két motorkocsi repíti, négy­négy villanymotorral, mindegyi­kük teljesítménye 1100 kilowatt, vagyis együttvéve 12 ezer lóerő. A tíz különleges kocsi felfüg­gesztése szinte rezzenéstelen ha­ladást biztosít. A kocsik légkon­dicionáltak, van bennük klub — az első osztályon —, bár, sőt gyermekmegőrző és telefonfülke is, mert erről a vonatról menet közben is lehet telefonálni. A 237 méter hosszú szerelvény 485 utast szállít, közülük 116 első osztályú kocsikban kaphat he­lyet. Az első osztályú utasnak helybe viszik az ételt, a másod- osztályon a büfében lehet vásá­rolni. A tudósító, munkájánál fog­va, sokféle közlekedési eszközt felhasznált már, a szuperszoni­kus repülőtől a kutyaszánig. A tudósító, ugyancsak munkájánál fogva, sok százezer kilométert vezetett autópályákon (s ennek ellenére még mindig szereti ezt). A tudósító most döntött: ha lesz olyan választási lehetősége, hogy szuperexpresszen utazzék, csakis emellett szavaz. De mert a tudó­sító azért ismeri a személyvonat fapados osztályát is, csak fájó szívvel reméli, hogy ha nem is szuperexpresszen, de rendes, pontosan közlekedő, tiszta gyorsvonaton, vagy akár szemé­lyen, Magyarországon is utaz­gathat majd valamikor. Kis Csaba Barcelonai hitelkártyacsalók Komputerekkel dézsmálták az automatákat Három barcelonai fiatalembert vettek őrizetbe számítógépes hitelkártyacsalás alapos gya­nújával. A katalán fővárosban több mint hárommillió pesetához jutott az a bűnbanda, amelyik Spanyolországban először dézsmálhatta komputerekkel kidolgozott módszerek segítségével az utcai pénzkiadó automatákat. A három büntetlen előéletű fiatal először játéknak szánta az ötletét A bizonyítékok tanú­sága szerint legalább négyszáz hamis hitelkártyát készítettek. Repülőgép-robbantasok A francia UTA-légitársaság Afrikában lezuhant DC — 10- ese volt az első francia utasszállí­tó repülőgép, amely ellen a leve­gőben merényletet követtek el. A francia hatóságok „többszörös gyilkosság és egy repülőgép rob­banóanyagokkal való megsem­misítése” miatt vádat emeltek is­meretlen tettesek ellen. A 170 halálos áldozatot követelő me­rénylet elkövetését egy koráb­ban ismeretlen, önmagát „Csádi Titkos Ellenállás” -nak nevező csoport, majd az Irán-barát Dzsihad nevű szervezet is magá­ra vállalta, ez mégsem jelenti azt, hogy az igazságszolgáltatás utol­érheti a bűnösöket. A hasonló terrorakciók sajnos egyre kevésbé számítanak ritka­ságnak: az AFP francia hírügy­nökség kimutatást készített az 1976 óta elkövetett legsúlyosabb merényletekről, amelyek össze­sen csaknem 1400 halálos áldo­zatot követeltek. — 1976. október 6-án a kubai légitársaság a barbadosi Bridge­town és Havanna között közle­kedő DC — 8-asának a fedélze­tén bomba robbant; a gép rövid­del a felszállás után Bridgetown közelében a tengerbe zuhant. A merényletnek — amelynek elkö­vetését egy Castro-ellenes cso­port vállalta magára — 73 halá­los áldozata volt, köztük a kubai vívóválogatott 43 tagja. — 1982. augusztus 11-én egy japán fiatalember saját gyártmá­nyú pokolgépet robbantott fel a Panam-légitársaság Tokióból ér­kező Boeing — 747-esének utas­terében, amikor a gép Honolulu­ban leszálláshoz készülődött. A gépen 285 utas és 15 tagú sze­mélyzet tartózkodott. A pilóta sikeresen leszállította a gépet; a merénylő életét vesztette, 15 utas megsebesült. — 1985. június 23-án az Air India Toronto — London — Bombay közötti járata az ír-ten­gerbe zuhant, 329 személlyel a fedélzetén. A szerencsétlenség­nek egyetlen túlélője sem volt. Az indiai kormány különbizott­sága 1986. októberében befeje­zett vizsgálata szerint a merény­letet szikh szélsőségesek követ­ték el. — 1986. április 2-án robbanás történt a TWA amerikai légitár­saság Athén — Róma — Kairó vonalon közlekedő Boeing — 727-esén, a görögországi Ko­rinthosz felett. Az egyik ülésen elhelyezett, csomagnak álcázott bomba felrobbanása lyukat vá­gott az utastér burkolatán, s a légnyomáskülönbség 4 utast „ki­szippantott” a gépből. A me­rényletet egy addig ismeretlen szervezet, az „Arab Fedajin Sej­tek — Al-Kasszem Forradalmi Sejtek” — hajtotta végre. — 1987. november 29-én a dél-koreai KAL-légitársaság Bagdadból Szöulba tartó Boeing — 707-ese, fedélzetén 115 sze­méllyel, Burma partjai közelé­ben a tengerbe zuhant. A szöuli hatóságok a KNDK-t vádolták azzal, hogy felrobbantotta a gé­pet. A szerencsétlenség nyomán letartóztattak egy fiatal koreai nőt, aki 1988 januáijában azt vallotta: hivatalos phenjani uta­sításra ő helyezett el pokolgépet a repülő fedélzetén, a szöuli olimpiai játékok szabotálása cél­jából. — 1988. december 21-én a skóciai Lockerbie felett robba­nás történt a Panam-légitársaság egyik Boeing — 747-esén. A me­rényletnek 269 halottja volt, kö­zöttük néhányan a kisváros lako­sai közül, mivel a roncsok lakott területre zuhantak. Évtizedünkben két más jelle­gű, de szintén több száz ember halálát okozó légiszerencsétlen­ség is figyelmet érdemelt. 1983. augusztus 31-én a KAL dél-ko­reai légitársaság New Yorkból Szöulba tartó Boeing — 747-ese — mindeddig tisztázatlan körül­mények között — letért útvona­láról és berepült a Szovjetunió légterébe, Szahalin területe fö­lött. A gépet, fedélzetén 269 sze­méllyel, a szovjet vadászgépek lelőtték. 1988. július 13-án pedig a Perzsa-(Arab-) öbölben tar­tózkodó amerikai flotta egyik hajója „tévedésből” lelőtt egy iráni Airbus A — 300-at, amely 290 személlyel a fedélzetén Du­baiból az iráni Bandar Abbasz felé tartott. Fazekas Judit t A Gárdonyi Géza Színház felvételt hirdet ügyelői munkakörre. Érettségizett, a művészeteket kedvelő, határozott fellépésű egri fiatalember jelentkezését várjuk. Jelentkezés: Pányokt László l művészeti főtitkárnál. A Gárdonyi Géza Színház magánszemélyektől vásárolna 1956 előtti női ruhát, öltönyt, női-férfi kabátot, cipőt, sálat, kötött kesztyűt és harisnyát, sétabotot, kalapot, csipkét, asztalterítőt és egyéb használati tárgyakat. Jelentkezés: 1989. október 4-én a Színház portáján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom