Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 30., szombat PANORÁMA 5. Húshagyó olló Októbertől öt százalékkal emelkedik a sertéshús felvásárlási ára. Ez több a semminél, da valójában semmit nem old meg. A termelői költségek és a felvásárlási árak között oly mértékű volt az ellentmondás a legutóbbi időben, hogy a nagyüzemek és a kistermelők inkább csak megszokásból, mint számukra is tisztességes jövedelemért dolgoztak az ólak körül. Három — négy forintos órabér A statisztikák egyértelműen jelzik a termelők kiszolgáltatottságát. A háztáji gazdaságokban 1986-ban megközelítően tíz forint jövedelem jutott egy kilogramm sertéshúsra, még tavaly is több mint hét forint, de az idén már csupán egy forint körüli ösz- szeg. így az egy hízott sertésből származó ezer forintos jövedelem csaknem tizedére csökkent négy esztendő alatt. Ha a kistermelők tovább számolnak — és ezt megteszik —, könnyen kiderítik, hogy a jövedelem csökkenésével órabérük is megtizedelődik, s mindössze 3-4 forint között alakul. Aki kicsit is ismeri az állattartással járó kockázatot, kötöttséget, még csak nem is gondolhat arra, hogy ennyi pénzért tartósan akat? vállalkozó a sertéstartásra. A nagyüzemekben hasonló a helyzet. Az egy kilogramm sertéshús előállítására jutó költség egyetlen év alatt tíz forinttal emelkedett, s meghaladta az ötven forintot. A hús felvásárlási ára nem követte ezt, így a jövedelem csaknem felére csökkent. Az idén várhatóan 3,80 forint lesz egy kilogramm sertéshúson a termelők haszna. Az árak mozgásán látnivaló, hogy a kormány megint működtette a jövedelmeket és a termelők kedvét nyirbáló ollót. Ez tételesen annyit jelent, hogy a szemestakarmányok hatósági ára 15 százalékkal, a fehéijetakar- mányoké 5 százalékkal emelkedhetett, s a szabadpiacon ennél is nagyobb mértékben növekedhettek az árak. A termelési költségekre hatott, hogy a forint leértékelése miatt többe kerülnek a takarmánykiegészítők, drágább lett a takarmányok forgalmazására szolgáló zsák, a nagyüzemeket sújtotta a kamatok emelkedése. E költségnövelő tételeknek senki sem szabott gátat, sőt, a piacra hivatkozva, indokoltságukat bizonygatták. A következetesség azonban ezúttal is féloldalassá vált, hiszen az ipari eredetű árak emelkedésekor a piac, a felvásárlási árak rendezésekor pedig a központ szabályozott. Az utóbbi esetben az lehetett a — szokásos — hivatkozási alap, hogy az élelmiszerek árai befolyásolják a közhangulatot, s ennek rontása a mai, megbolydult belpolitikai helyzetben nem kívánatos. A következetlen sztrájk A vasasszakszervezet kezdeményezésére a szakszervezetek sztrájkkal is tiltakoztak a felvásárlási árakkal is összefüggő fogyasztói árak emelkedése ellen. A gondolkodás következetlenségét jól mutatja a SZOT szóvivőjének nemrégiben közzétett nyilatkozata. Arra a kérdésre, hogy a szakszervezet miért nem szervez sztrájkot, ha az iparcikkek árát emelik, a következő választ adták: „ezek nem napi fogyasztási cikkek, áremelésüket nem érzi annyira a lakosság, mint az élelmiszerekét”. Ez így, önmagában még igaz lenne, ám aligha lehet az egymásra épülő folyamatokat tetszés szerint megszakítani. A sertéshús termelői és fogyasztói ára ugyanis attól is drágább lesz, hogy többe kerül a traktor, az ekevas, ami adott esetben növeli a szemestakarmány-termelés költségeit. Korábban az ipari és a mező- gazdasági árak ellentmondásosságát a költségvetés feloldotta a fogyasztói árak támogatásával. Ahogy ez a forrás megcsappant, majd kimerült, a mezőgazdasági termelőkre és a fogyasztókra zúdult az ellentmondások tömege. A sertéshústermelés jelenlegi jövedelmezősége újabb megszorítást már nem képes elviselni, csak a piaci módszerek következetes érvényesítése lehet a megoldás. Minden más esetben a termelők félreállására, a sertéstartásjelentős csökkenésére, következésképpen húshiányra lehet számítani. A mezőgazdasági árak ipari gyökerei? A valódi, beavatkozásoktól mentes piaci módszerek nem kerülhetik meg az ipart sem, s a hús fogyasztói árának csökkentése e látszólag távoli területen kezdődhet. A sertéstartáshoz kapcsolódó beruházásokhoz, felújításokhoz szükséges eszközök, egyes anyagok árai az ipartól függetlenek. A következő lépcső természetesen a mezőgazdasági termelő lesz, aki a fajták megválasztásával, biológiai módszerek alkalmazásával, a tartási technológiák aprólékos betartásával képes jövedelmezőbbé tenni a termelést. Nem kétséges az sem, hogy a húsipar egyes vállalatai is pazarló gazdálkodást folytatnak, magukon viselik az átgondolatlan ipartelepítés, a gyári kapacitások kihasználatlanságának következményeit, amelyek végül is a hús árának emelkedésében jelennek meg. A piaci módszerek következetes alkalmazása elkerülhetővé teszi a kormány számára is, hogy szabályozó kormányból könyörgő kormánnyá váljon, mint ez a közelmúltban megtörtént. A rábeszélő szó akkor is kevésnek bizonyult, a hús ára emelkedett anélkül, hogy a hústermelésre döntő hatást gyakorló termelők jobban jártak volna. A januártól érvényes szabad ár csak akkor hozhat érdemi és mindenki számára elfogadható megoldást, ha nemcsak a felszíni folyamatokat kezeli, nem egyszerűen továbbhárítja az ellenőrizhetetlenül növekvő költségeket, hanem a húspiac valamennyi közvetett és közvetlen szereplője saját munkájának rendbetételére kényszerül. V. Farkas József Márkáz: (víz)tisztito-vita A környezetvédelmi helyzet javítására teendő intézkedések, ezen belül is a település csatornázása, kommunális szennyvíztisztító mű létesítése szerepelt a Márkáz Község Tanácsa hét eleji ülésének napirendjén. Szekrényes Géza tanácselnök elsőként az elmúlt időszakban végzett munkákról tájékoztatta a választópolgárok képviselőit. Itt elhangzott, hogy Markazon minden általános iskolás korú gyermek díjtalanul kapta a tankönyvet. Az idősek klubja épületének tetőszerkezetét sürgősen fel kell újítani. Domoszlót és Kisnánát is érintő gondozási központ létrehozását tervezik Markazon. A temetői ravatalozó hangosítását az egyházzal és egy helyi kisiparossal közösen valósítja meg a tanács. A továbbiakban a Gagarin Hőerőmű Vállalat részéről Bo- zsikné dr. Gaál Ildikó tartott tájékoztatót a Márkáz községet érintő környezeti hatásokról, az erőmű környezetvédelmi intézkedéseiről. A Markazi-tó vízminőség-védelme szempontjából is igen lényeges a mátraalji község csatornázása, a keletkező kommunális szennyvizek tisztítása. A tanácsülésen élénk vita kerekedett a szennyvíztisztítással kapcsolatosan. Végül is úgy határozott Márkáz Község Tanácsa, hogy megrendeli a 3,5 millió forintba kerülő kiviteli tervet. Az elképzeléseket ismertetni fogják a lakossággal. Döntés született arra vonatkozóan is, hogy 1990. január 1-jétől eltörlik a településfejlesztési hozzájárulást. Ellenőrzés a füzesabonyi benzinkútnál — Se felirat, se tábla — A tsz-ek kocsijaival sok a probléma Közúton a „tüzesekkel” „Engem kérem ideültettek...” Megvannak az íratok A hevesi Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat olajszállító traktora (Fotó: Gál Gábor) Ellenőrzés. Ugyan melyik sofőr szereti, ha megállítják: „Jó napot kívánok! Közúti ellenőrzés. Kérem a papírokat...” Annyi biztos, most nem erről volt szó. Már ötödik éve, hogy a tűzvédelmi hónap keretében szeptemberben a megyében minden tűzoltó-parancsnokság vizsgálatot végez; ez alkalommal a Heves Megyei Tűzoltó-parancsnokság csatlakozott a füzesabonyi városi parancsnoksághoz, s a rendőrökkel közösen mustrálták a veszélyes anyagot szállító járműveket. — Azért esett a választás Füzesabonyra, mert itt van a legnagyobb üzemanyagbázis — tájékoztatott Fehér Zoltán, a megyei tűzoltó-parancsnokság tűzmegelőzési csoportjának századosa. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen ellenőrzések során a kocsik körülbelül egyharma- dánál derül fény valamilyen tűzvédelmi hiányosságra, közlekedési szempontból pedig még több a hiba. Ha az autó vezetője a bűnös, akkor helyszíni bírságot szabunk ki, de ha a vállalat, tsz, vagyis az üzemeltető a felelős, úgy oda küldünk figyelmeztetést. Szőkébb hazánkban egyébként átlagosan a tűzesetek mintegy tíz százaléka közlekedési tűz. * Kinn vagyunk a füzesabonyi benzinkútnál, a töltőállomásnál. Sorban jönnek a tartálykocsik, legtöbbjük — mint ahogy az a rajtuk lévő sárga azonosító tábla számaiból kiderül — gázolajat visz. Az első megállított a detki Magyar — Bolgár Barátság Termelőszövetkezettől érkezett. Semmi probléma, kivéve egy jelentéktelennek tűnő apróságot: hiányzik a kipufogódob feletti védőlemez. Csak úgy tűnik, hogy jelentéktelen, ugyanis ez a lemez a menet közben felmelegedő kipufogódobot védi (védené), hogy ne csöpögjön rá a veszélyes, gyúlékony anyag, ami a forróságtól könnyen lángra kaphat. A termelőszövetkezet mindenesetre megkapja a figyelmeztetést. A következő — volános — kocsival minden rendben. Nem csoda, mondja a százados, a hivatásosak ismerik a szabályokat, előírásokat. A hevesi Hanyi — Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat olajat szállító traktorának pótkocsiján viszont se „tűzveszélyes” felirat, se sárga tábla. A sofőr szemmel láthatóan megszeppen, mikor leinti a körzeti megbízott. — A főnök mondta, hogy jöjjek, én Roburral szoktam járni, nem ezzel — szabadkozik. Veszélyesanyag-szállítási jogosítvány nincs, tűzoltópalack van, de nem lehet megállapítani, működőképes-e még. Ennyi... Újra egy hivatásos, Áfor-ko- csi, természetesen probléma- mentesen. A GATE Gödöllői Tangazdaságának járművével sincs baj — tűzoltószempontból. Azonban az olaj marta, koszos pótkerék „megér” egy rendőri figyelmeztetést. Az utolsó ellenőrzött a tama- leleszi Egyetértés Mgtsz-tő\ jött. A helyzet körülbelül olyan, mint a már említett víztársulat traktorának esetében. Nincs felirat, tábla, egy tűzoltókészülék van feltéve a kötelező kettő helyett. A forgalmi engedélyen nem látszik semmi, azt is át kell majd íratni. Fehér Zoltán így összegzi a tapasztalatokat' — Reggel felültették a szerencsétlent a kocsira, ha nem vállalja, akár el is zavarhatják a termelőszövetkezettől. Azt fogjuk megbüntetni, aki ideküldte őt, egy olyan embert, aki nem is ért hozzá, hogy kell szállítani — mondjuk — a gázolajat. A tsz nem biztosította a feltételeket. Általában mindenhol csak egy munkást taníttatnak ki arra, mit tegyen, ha ilyen anyagokkal dolgozik. Ha ez az illető esetleg megbetegszik, valakinek be kell ugrani a helyére. Pedig egyszerű lenne a megoldás: ne csak egy ember, hanem a többiek is legyenek járatosak a tűzvédelemben, mindenki, aki a veszélyes anyagokkal kapcsolatba kerülhet. Rénes Marcell akt Szolgálati lakásukba nemrég költözőitek ácsingóznak, leselkednek a vadonatúj ház erkélyén. Előttük a hevenyészve rendezett terep, az építkezés számos itthagyott szemetével. A levegőzők tekintete a táj szépségein kívül a lim-lomokon is meg-megpihen. Gondolom, a család valamelyik tagjának talán az „utótakarítás” is eszébe jut. Hiszen ami itt van, már övék is. Üsse kő, hogy a kivitelezők nem végeztek egészen kifogástalan munkát, ami elmaradt, zokszó nélkül majd a lakók megcsinálják helyettük. Mi sem természetesebb ennél. „Megindult” agyam azonban hirtelen megtorpan. A társaság úrnője — vagy baronesze? —, egy fiatalabb hölgy, kidobja fentről az elszívott cigaretta csikkjét. Az ablakuk elé, a többi hulladék közé. Lehangoló a sejtés: itt az épület körül legfeljebb már csak a szél fog sepregetni, gereblyézni... Nyegle társaság — két fiú és egy lány — lép a játékiroda árusához, s szupersorsjegyet kér. A kifizet, hagyagul dobja ezresét az eladó elé, s foghegyről mondja: az egészért, persze. Aztán a fiatalok röhögve leülnek az egyik asztalhoz, s egykedvűen bontogatják Fortuna borítékos ígéreteit. Nyeretlen szelvényeik sem okoznak számukra csalódást, bosszúságot, sőt, ha lehet, még hangosabban kacagnak pechükön. A mindössze néhány nyerőt is gyorsan beváltják, majd amikor azok is végleg elúsztak, a legnagyobbat nyerítik. Az ajtóból utánuk nézek. Nyugati márkájú kocsiba szállnak. S az a legnagyobb gondjuk, hogy ki vezessen... Nyugdíjas kisegítő ékelődik a boltban. No, megújították-e már a pártjukat, vagy inkább maguk is másikat választanak? Ma mit fognak visszautasítani, mi ellen tiltakoznak? — kérdezgeti gunyorosan. Válasz helyett inkább kérnék. Azt, amiért betértem az üzletbe. Az öreg előtt azonban meglehetősen siralmas a látvány. Fecnidarab a frissnek látszó fél kenyérre nyomva, a gondosabban becsomagolt negyed vekni pedig kibontva, égett és szikkadt is. A szeletelt, szegényes hentesáru fonnyadt, barnás, s a vitrin gyanús szagot is áraszt. Akkor jut eszembe, amikor már hátat fordítok, s más áruda felé indulok reménykedve, hogy: beszélgethettünk volna akár erről is... (-ni) . A megnyíló november 25-én lesz Arcok és sorsok 167 művész pályázott a hatvani portrébiennáié díjaira A Hatvani Galéria ez év őszén immár hetedszer rendezi meg Arcok és sorsok című országos portrébiennáléját, az ideihez hasonló érdeklődés azonban még soha nem nyilvánult meg a művészeti seregszemle iránt. Hazánk különböző tájairól 167 alkotó küldte el festményeit, szobrait, érmeit, s bizony volt gondja a Művészeti Alap lektorátusa által Hatvanba küldött zsűrinek, hogy kiválassza azt a 110 munkát, amely végül is közönség elé kerül a különböző műfajokból. A minden eddiginél nagyobb érdeklődés persze azt is jelzi, hogy sok olyan művészjelesünk küldte el munkáit a galériába, aki a korábbi években nem szerepelt a biennálékon. Ilyen például Kádár János Miklós Munkácsy-dí- jas festő, vagy éppen Kiss Nagy András Kossuth-dijas szobrász- művész, aki egész éremsorozattal tette le most névjegyét Hatvanban. Nem hiányoznak a tárlatról megyénk művészei sem, akik közül különösen Nagy Ernő, Fridél Lajos, Bihari Barnabás rukkolt ki egy-egy érett, szép alkotással. A már érzékeltetett nagy érdeklődéssel, a magas mércével kapcsolatos egyébként az is, hogy a zsűri nehezen tudott döntést hozni a különböző díjak odaítélésében. Ám végül ez is megtörtént. Erről rövid nyilatkozatot kértünk dr. Pogány Ö. Gábor műtörténésztől, a zsűri elnökétől, aki így fogalmazott: — A hatvaniak két országos kiállítása, a tájkép- és a portrébiennáié az eltelt bő másfél évtized során igazolta létjogát. Ez nemcsak az üzemek, intézmények által alapított különböző dijak vonzerejének, a helyi testületek jó hozzáállásának tulajdonítható, hanem belejátszik az országos tárlatok realista szemlélete, az itt, Hatvanban meghonosodott, emberközpontú képzőművészeti kultúra. Vagyis ezek a szemlék közel állnak mindannyiunkhoz, valamennyiünket ízlésben, érzelmekben gazdagítanak a felmutatott szép és nemes által, legyen az szobor, festmény vagy iparművészeti alkotás. Itt jegyezzük meg egyébként, hogy az Arcok és sorsok című VT!, országos portrébiennáié megnyitója november 25-én lesz, s azon dr. Feledy Balázs, a Művészeti Alap szakosztályigazgatója mond ünnepi beszédet, értékelve a hatvani vállalkozást. (m. gy.)
