Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

4. v i- f 1. * V ________________ K ULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 28., csütörtök Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva­sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah­hoz, hogy teljesebb képet alkot­hassanak magukban különbö­ző kérdésekkel kapcsolatban. „Baloldaliság — a kommunizmus gyermek- _ betegsége” (VJ. Lenin*) Avagy gondolataink az MSZMP egri X., Vili., IX., XII. körzeti alapszervezeteinek állásfoglalása kapcsán Elnézést kérünk a kései reagá­lásért az ominózus Állásfogla- lás-ra (Magyar Nemzet, szep­tember 14., OS; Népújság, szep­tember 16.), ám ahhoz, hogy megértsük a kibocsátók logiká­ját, el kellett mélyednünk a „klasszikusokban”. Lenin, főcímünkkel azonos művében, azt a baloldaliságot nevezi a kommunizmus gyer­mekbetegségének, amelyik nem kívánt a polgári demokrácia par­lamentjének harcaiban részt venni. Ugyanő, azt a stratégiát (gyógymódot) ajánlotta — az ál- lástfoglalók számára is megszív­lelendőén —, hogy a polgári de­mokrácia parlamentjét belülről kell szétbomlasztani. A Szerzők mércéjével oppor­tunista-revizionista restaurátor alakok (Pozsgay, Nyers meg a többiek) vissza akarják állítani a polgári demokráciát, berendez­kedést, amelyben ők nem kíván­nak részt venni. Tehát, Lenin mi­nősítésével élve, az állásfoglalást kiagyalók számítanak „balolda- liságúnak”: azaz gyermekbeteg­ségben szenvedőknek, míg a res­taurátorok (kautskysta, bemste- inista stb.) revizionistának. Ám, ha a klasszikus politológiai is­mérveket vesszük alapul, akkor az úgymond revizionisták a ba­loldaliak (és szerény vélemé­nyünk szerint ezért ^gyermekbe­tegségben szenvedoek). míg a legszívesebben lövész-Állásfog- lalok a szélsőbaloldal képviselői, kik már nem kinőhető gyermek- betegségben leledzenek. Az eszmefuttatás után azon­ban téljünk vissza a körzetek megjegyzéseihez, javaslataihoz. Az első szakaszban történe­lemhamisítást emlegetnek ’56 kapcsán. Ebben egyetértünk, ’56-ban valóban nem „népfelke­lés”, hanem forradalom volt. (Forradalom: mert egy totális berendezkedést kívánt felszá­molni egy demokratikus állam­forma érdekében, mely tudvalé­vőén minőségileg magasabb ren­dű.! A második szakaszból meg­tudhatjuk, hogy a Szerzők célja a jelző nélküli szocialista társada­lom felépítése — gondoljuk, ne­mes egyszerűséggel: a szocializ­mus megteremtése —, „amely már nem is állam a szó tulajdon­képpeni értelmében”, mint azt „kedvenc klasszikusunk” óta sejtettük is, és amin nem is cso­dálkozunk, hiszen, mint Vlagyi­mir Iljics írja: „... mi marxisták, ellene vagyunk minden állam­nak”. Igaz, a szocializmushoz va­ló átmeneti időszakban elismeri Az MDF Országos Elnökségének nyilatkozata A Magyar Demokrata Fó­rum Országos Elnöksége 1989. szeptember 25-ei ülé­sén megelégedéssel vette tu­domásul a pártközi tárgya­lásokon elért és a rendszer- változást megalapozó ered­ményeket. Egyben úgy ha­tározott, hogy a köztársasá­gi elnök jelölése kérdésében - demokratikus működési szabályainak megfelelően - az MDF 1989. október 20- án kezdődő II. Országos Gyűlése foglal állást. (OS) egy speciális állam szükségessé­gét, egy olyan államét, mint pél­dául a Munkásküldöttek Szov­jetjei, vagy régebben a Párizsi Komrnün, miről egy jeles jegy­zetíró történészünk dicsőítve szól, bár megemlíti legfőbb hib­ájaként, hogy túlságosan kevés „ellenforradalmán” végeztek ki. Választott legkedvesebb pár­tunk, a Szabad Demokraták Szö­vetsége markáns államelméletet fogalmaz meg: „Az állam, hogy egyes polgárok életét és személyi szabadságát, illetve javait az erő­szakos veszélyeztetéstől, illetve elsajátításától megvédje, a fegy­veres kényszer monopóliumával rendelkezik. A kényszerfunkciót e feladatra korlátozó államot hívjuk a modem viszonyok kö­zött demokráciának. Az állam eltorzulása, ha visszaélve erő­szak-monopóliumával, maga tör polgárai életére vagy szabadsá­gára, és sajátítja el javaikat. Ezt nevezzük diktatúrának. Ezzel szemben Lenin, kinek tanai megvalósíthatóak (miről tudo­mást szereztünk az állásfoglalás­ból), emigyen is vélekedik az ál­lamról: „A szó tulajdonképpeni értelmében vett állam lényege az, hogy a néptől elkülönített, felfegyverzett emberek osztagai parancsnokolnak a tömegek fe­lett... most születő új államunk már nem állam... a felfegyverzett embereknek ezek az osztagai: maga a tömeg, az egész nép, nem pedig olyanok, akiket a nép fölé állítottak... Előre kell nézni a most születő új demokráciára, amely már megszűnik demokrá­cia lenni, mert a demokrácia a nép uralma, márpedig a felfegy­verzett nép nem uralkodhat ön­maga felett.” Hát nem is uralko­dott, volt ott össznépi lövöldözés bőven! A körzetek követelik, hogy a renegátok hagyják el az MSZMP-t, annak érdekében, hogy a szilárd kommunista meg- gyoződésűek kristálytisztán kép­viselhessék az Állásfoglalásból is megismert lelkesítő nézeteiket. Követelésüket támogatjuk, hi­szen letisztult nézetű pártokkal mindenkinek könnyebb tárgyal­ni. Kevesebb a kockázati ténye­ző. A harmadik szakaszban kije­lentik: Magyar Szocialista Mun­káspártot akarnak. Szívük joga. Az általuk olyannyira elítélt pol­gári demokráciában annyiféle szocialista-kommunista pártot alakíthatnak, amennyit akarnak, sőt, ha úgy tetszik, még parla­menten kívül is létezhetnek. Saj­nos, az elmúlt negyven évben ne­künk erre nem volt lehetősé­günk, bár szívünk szerint 1988. november 13-a előtt is megalakí­tottuk volna revizionista, restau- rációs polgári-burzsoá pártun­kat, a Szabad Demokraták Szö­vetségét. A harmadik szakasz­ban van számunkra egy-két ért­hetetlen momentum, ezért kér­dezzük önöket, Szerzőket: — Hogyan gondolják azt, amikor vissza akarnak térni a szép múltba — mikor is restaurá- ciós veszély nem fenyegetett, mi­kor vívmányokról beszélhettek, s ’56-ot ellenforradalomként emlegették —, ugyanakkor elha­tárolják magukat a múlt hibás gyakorlatától? Ezek szerint mégsem volt olyan szép az a múlt? Tán mégis volt október 23-ának jogos alapja? Vagy va­lóban Grósz Károly csinálta ’56- ot? További kérdéseink: Miközben kárhoztatják azo­kat, akik hazánk függetlenségé­nek útját a Varsói Szerződés- és KGST-tagság megszűnésében lát­ják, s kik ellen az önök legfőbb ér­ve: „az egyeztetett külpolitika nem önállótlanságot jelent...”; nem érzik-e ellentmondásnak azt, mikor ezután pedig kijelentik: „...Közös Piac, NATO vagy KGST... a szuverenitás egy részé­nek átengedését jelenti’*? Önök mit gondolnak a szuverenitásról? Eme szakaszban böngészve még láthatjuk, erőteljesen tilta­koznak az ellen, hogy a(z) — önök értelmezésében — szocia­lizmust feladó személyek pártjuk vezető funkcióiba kerülhesse­nek. Úgy véljük: tudjuk, mi en­nek az oka. Pozsgay és társai, de legkivált Németh Miklós minisz­terelnök nemrégiben meghirdet­te a közép- és kisvállalkozások százezreinek országát. Ez igen nyilvánvalóan a legveszélyesebb opportunista-revizionista állás­pont, mert a centralizált burzso­áziával igen könnyen le lehet szá­molni, de az igazi mételyt a kistu­lajdonosok milliói jelentik, akik az ósdi tulajdonosi szemlélet megtartásával demoralizálják a proletariátust. Nem találják-e úgy, hogy Németh úr a „kispol­gári gerinctelenség” egyelőre még eleven képviselője? Végezetül úgy gondoljuk, igen szerencsétlen építészeti megfontolás lenne, ha önökre kellene alapozni azt a bizonyos (nyugat — keleti) hidat. Még a végén elválasztanák vasfüggöny­nyel! Szabad Demokraták Szövetsége Egri Szervezete * Orosz forradalmár (1879—1924) Alapító nyilatkozat Mi, sarudi szabad demokraták 1989. szeptember 12-én alapí­tottuk meg a Szabad Demokra­ták Szövetségének Sarudi Szer­vezetét. Szervezetünk autonóm, jogi személy, tevékenységét az SZDSZ Elvi Nyilatkozata, Alapszabálya, és programja szel­lemében fejti ki. Célunk: 1. Településünk demokrati­kus önkormányzatának kialakí­tása, és az abban történő aktív részvétel. 2. Megakadályozni a dikta­tórikus vezetési módszerek és az azt képviselő személyek uralmát. 3. A fentebbiek értelmében és érdekében a helyhatósági válasz­tásokon jelölteket állítani, vagy támogatni. Céljainknak megfelelően: — Harcolunk településünk közéleti tisztaságáért, — követeljük az információk nyilvánossá tételét mind az ál­lamigazgatási, mind a gazdasági szférában egyaránt, — az átmenet időszakában is jogot formálunk a döntések elő­készítésében, és meghozatalá­ban való részvételre. Sorainkba várjuk mindazon sarudiakat, akik céljainkkal, el­veinkkel egyetértenek, és Sarud jövőjéért tenni akarnak. Szabad Demokraták Szövetségének Sarudi Szervezete A fegyveres beavatkozás kizárásáért Gyöngyösi ellenzéki csoportok nyilatkozata A pákozdi csata (szeptem­ber 29.) évfordulójához köze­ledve követeljük, hogy az ed­dig egyoldalúan kommunista befolyás alatt álló fegyveres erők: munkásőrség, MHSZ, Ifjú Gárda és Magyar Néphad­sereg helyett ünnepeljük együtt a magyar honvédséget. 1848. szeptember 29-e évfor­dulójához a Honvédség Napja elnevezés illik. így tudunk mél­tóan emlékezni a honvédsereg — akkor rövid időre sorsfordí­tó — győzelmére. A honvédség sohase avatkoz­zon a belső társadalmi küzdel­mekbe! Maradjanak azok csu­pán politikai küzdelmek, mint ahogy az egy civilizált nemzet életéhez illik. Ugyanakkor a munkásőrség szűnjön meg! Nincs értelme egy olyan szerve­zet megreformálásáról beszélni, amelynek megteremtése a pufaj- kások érdeme. így a szervezet ma is az erőszakos fellépések szim­bóluma. Nincs mit megreformál­ni egy olyan szervezeten, amely az ,56-os forradalom és nemzeti szabadságharc leverése után még mindig a legtöbbet tette a sztáli­nista restaurációért. Hosszú időn keresztül puszta létével a fenye­getettségre emlékeztetett mind­annyiunkat. A legutóbbi időkig közvetlen MSZMP-irányítás alatt állt. Nem hiteles az a „gyors fordulat”, miszerint mostantól kezdve a „nemzet gárdája”! Az egész állomány többsége, külö­nösen vezetőik, ugyanannak a pártnak tagjai, amelynek rend- párti szárnya nyíltan is hangoz­tatja a katonai fordulat véghezvi­teléhez a hajlandóságát. Akkor emlékezünk méltóan az 1848-49-es szabadságharc hős honvédéire, ha mai társadal­mi fejlődésünkben a fegyveres beavatkozás lehetőségét is kizár­juk. Ehhez a Munkásőrség lesze­relése, megszüntetése szükséges. Ezért is hirdetünk meg tüntetést szeptember 29-én délután fél öt­re a gyöngyösi Fő térre a mun­kásőrség feloszlatásáért. Fiatal Demokraták Szövetsége gyöngyösi csoportja, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt gyöngyösi szervezete, Szabad Demokraták Szövetsége gyöngyösi csoportja Féltjük születő demokráciánkat Nyilatkozat Az MDF Gyöngyösi Szerve­zete már az MSZMP 1988. no­vemberében megtartott gyön­gyösi városi értekezletén kinyil­vánította azon véleményét, hogy nem tartja elfogadhatónak a munkásőrség létét. Ez az állás­pont azóta sem változott, ebből következően támogat minden olyan véleményt, szervezetet, amely a munkásőrség megszün­tetése mellett száll síkra. A munkásőrség fennmaradá­sa és a pártok esélyegyenlőségein alapuló parlamentáris demokrá­cia egymást kizárja. Fegyveres testület, csak a szabad választá­sok alapján létrejött Országgyű­lésnek, mint a hatalom egyetlen és legfőbb letéteményesének alárendeltségében létezhet. A belső stabilitást és erőszakmen­tes politikai kultúrát csak a poli­tikamentes fegyveres testületek garantálhatják. Csak így biztosít­ható, hogy a választók bizalmát nem élvező hatalmi csoportosu­lás erőszakkal ne juthasson dik­tatórikus hatalomhoz. Nem ta­gadjuk azt, hogy féltjük születő demokráciánkat! Nem hisszük azt, hogy egyes csoportosulások — bármilyen elhivatottságtól ve­zérelve — a többség ellenére reá­lis megoldást kínálhatnának or­szágunk felhalmozódott gondja­inak megoldására. A közelmúlt magyar történelme éppen arról győzött meg minket, hogy az ilyen elképzelések csődbe visz­nek. Az előbbiből következően nem tartjuk megreformálható- nak sem a munkásőrséget, mert a honvédségbe történő beolvasz­tása csupán átmentését jelente­né, akkor amikor a honvédség politikától való függetlenítése is halaszthatatlan feladat. Ha az MSZMP komolyan gon­dolja a többpártrendszeren alapu­ló parlamenti demokráciát, akkor a munkásőrséget meg kell szün­tetnie. Számítunk azoknak a munkásőröknek a felelős dönté­sére is, akik belátják, hogy az épü­lő magyar demokráciában nem szolgálhatnak olyan szervezetet, amely olyan hatalmi berendezke­dés intézménye, melyet a társada­lom túlnyomó többsége elutasít. Meggyőződésünk, hogy a munkásőrség nem maradhat fenn tovább, mint a szabad vá­lasztáson alapuló Országgyűlés megalakulásáig. Egy demokratikus állam ter­mészetesen nem lehet meg fegy­veres testület nélkül, sőt a de­mokratikus és ellenőrzött rend­őrség és honvédség magának a demokráciának a támasza. Ilyen fegyveres erők ünnepe legyen a pákozdi csata évfordulója!” Gyöngyös, 1989. szeptember 25. Pokomy Endre MDF Gyöngyösi Szervezete soros ügyvezető h. Elhatároljuk magunkat a megfogalmazás módjától A gyöngyösi FIDESZ-csoport nyilatkozata Gyöngyösön 1989 szeptember 29-re a pákozdi ütközet év­fordulójára három ellenzéki szervezet, a FIDESZ, a FKgP, és az SZDSZ helyi csoportjai tüntetést hirdettek meg. A tüntetésre hívó röplap érzelmekre, s nem az értelemre apelláló kifejezéseket tartalmaz. Valamennyi érvünk a mun­kásőrség létezése ellen jól körülhatárolt, világos, racionális alapokon nyugszik. Épp ezért nem tartjuk szerencsésnek, ha ugy anazokat a nyelvi fordulatokat látjuk ellenzéki szerveze­tek nyilatkozataiban, amelyek negyven éven keresztül a bol­sevik propagandát jellemezték. Kéért a gyöngyösi FIDESZ- csoport elhatárolja magát a rophat eme kijelentéseitől, mivel a tagság által fel nem hatalmazott két tag hagy ta jóvá a röplap szövegét. Az előzőekből kitűnik, hogy az írás megfogalmazá­sának módját a csoport tagsága nem tartja megfelelőnek. A gyöngyösi FIDESZ-csoport ettől függetlenül részt vesz a tün­tetés szervezésében, és lebonyolításában. a FIDESZ gyöngyösi csoportjának nevében: Komenczi Norbert Gyöngyös, 1989. szeptember 23. Nem elherdálást akarunk! Köszönettel tartozunk, hogy az SZDSZ Hatvani Szervezete nyílt levelükkel, abban foglalt kritikus véleményükkel megtisz­telt bennünket, és hozzászóltak az állami tulajdonban álló házin­gatlanok elidegenítésének sza­bályozásáról szóló tanácsrende­let-tervezethez. Mi a rendelet megalkotása előtt immár több hónapja társa­dalmi vitákat kezdeményeztünk, minden működő szervezetnek lehetővé tettük annak megisme­rését, azzal az igénnyel, hogy a vélemények beépítésre kerülje­nek a majdani helyi szabályokra. Tény, hogy a jelenlegi lakás- rendszer — mely az elmúlt évek, évtizedek gazdaságpolitikájához igazodott — ma már sem a tulaj­donosnak, sem a társadalom tag­jainak nem felel meg. Az is igaz, hogy az állam egyre inkább sze­retne megszabadulni a költség- vetés terheitől, tagjai pedig sze­retnének igényükhöz, anyagi te­herbírásuknak megfelelő lakás­hoz jutni. A kifogásolt lakásgazdálko­dás jelenlegi rendszere belső „működési zavarokkal” küzd, mely megnyilvánul a vállalkozói, tulajdonosi és bérlői érdektelen­ségben. Tény, hogy nem megfe­lelő a lakásszolgáltatás színvona­la és felggyorsult a bérlakások ál­lagának romlása. De van-e jelen­leg olyan lakásstratégia, amely mérsékli a mai ellentmondáso­kat, amely természetesen igazo­dik a társadalmi gazdasági felté­telekhez? Jelenleg van-e köz­ponti garancia az elmaradt fel­újítások finanszírozására? Nincs. Ma még a lakbérszabályozás nem teszi lehetővé a bérlakások fenntartásának önfinanszírozá­sát (sajnos szövetkezeti, társas­házi lakásoknál is hasonló a gond), nem fejezik ki a lakások tényleges értékét, ma még nem beszélhetünk piaci lakbérek ér- ___ vé nyesüléséről. Nem vitattuk és nem is vitatjuk, hogy az érdekte­lenség növelése indokolná a he­lyi közösségi tulajdonba adást is. A Tanács valóságos bérbeadó lenne, helyi sajátosságokkal, ön- kormányzati szintű leszabályo­zott bérleti feltételekkel. Egyet­értünk azzal is, hogy a fenntar­tásba be kellene vonni a vállalko­zókat, jelenlegi lakásfenntartó szervezetek elsődlegessége he­lyett ki kellene alakítani e téren is a megbízások pályázati rendsze­rét. Jelenleg hatályos jogszabá­lyok alapján kértük a közvéle­ményt, hogy segítse helyi rende­let előkészítő tevékenységünket. A viták során sok kérdés, aggály felvetődött. Egységes álláspont sem az elidegenítésből kizáran­dó ingatlanok tekintetében, sem az értékesítés feltételeinek meg­állapítása terén nem alakult ki. Részünkről is több olyan — ma még nyitott — kérdés merült fel, melyre a jogszabályok nem ad­nak választ. Több szervezet (MDF, HDFSZ) és a tanácstagi csoport- ülések javaslata alapján viszont egyértelmű álláspont alakult ki a tekintetben, hogy helyi szabá­lyozás (rendelet) e témában csak a központi szervek lakásgazdál­kodással kapcsolatos új koncep­ciójának megjelenését követően szülessen. (Reméljük a fentiek is egyértelműen tisztázódnak). Addig is javasolják a bérlakások elidegenítésének felfüggeszté­sét. Az MDF szervezésében 1989. augusztus 14-én megtartott fó­rumon az SZDSZ jelenlévő kép­viselője is elmondotta a vélemé­nyét és meggyőződhetett, hogy a rendelettervezet vitájára teljes információ, nyilvánosság mellett került sor, ahol nem mint ”csőd­tömeg” bérlő nyakába varrása volt a cél, hanem az, hogy a város közvéleménye által elfogadott helyi szabályozás szülessen. Sajnos az SZDSZ hatvani cso­portjának cikke azonban csak a problémákat vetette fel, de azok megoldására, illetve tanácsren­deletre vonatkozóan használha­tó észrevételt nem tartalmazott. Hatvan VB műszaki osztálya, a tanácsrendelet előkészítője 1 Teherszállítás TAXI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom