Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 27, szerda Simonyi Imre, Farkas András, Jenei Gyula, Pethő Gizella, Polner Zoltán, Jank Károly, Magyari Barna versei — Páskándi Géza színműve — Pécsi István kisregénye — Lőrinczy István: Ujjgyakorlat (színjáték) — Zahem- szky László: Párttagkönyv és perverzió — Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma) — Kaposy Miklós: Harc 1989 őszén — Kiss Sándor: Nagyobb becsületet az értékteremtő embernek — Mi is az a reformkori mozgalom — Látogatás az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban — Kovács János: Jegyzetvallató — Hogyan használjuk a Márkus-féle mészport? — Bogu- mil az egészségvédő feltaláló Megjelent a Hevesi Szemle t-ííkiíHí jdwm'úi A tartalomból XVII, évfolyam I989. augusztus Zott**, KUoif. M*gy*tí <**r*4< NÄW} <&**.> n<* Hírt*: A* *kic&ré i***í*i; ti. > p**v***y& Hihümik i4xix&k) Kxfc fWf %lu Mnáe?! tätet** m «*$&**?**& Gib#* U«5$: Hí H *X ti táí*£*M* ti* UMffí Crtiftrt 4 Vasárnap a rádió és a televízió közzétette, hogy a szibériai Ulan Ude-ban befejeződött Petőfi Sándor Barguzinban megtalált földi maradványainak hivatalos, kibővített, ismételt szakértői vizsgálata. A Megamorv Petőfi Bizottság korábban is tevékeny­kedő antropológusaihoz újabb szovjet, illetve japán tudósok csatlakoztak, és természetesen a magyarok sem hiányoztak. Megállapították a kétségtelen azonosságot. A hír megint bombaként rob­bant, s meglehetősen felborzolta a csakazértis maradiak, a kizáró­lag a megtanult ismeretekre es­küvők népes és inkorrektül ösz- szetartó táborát. Jó néhányan — köztük a vita­kultúra abc-jében is járatlan Fe­kete Sándor publicista — még mondandójuknak jófésültségére sem fordítottak gondot, így aztán higgadt érvelés helyett zömük dühödten csapdosott. Ezek a motívumok — ame­lyekhez társult az ügyetlenkedő okoskodás — tükröződtek a hét­fői Jó reggelt! programjában. Nem is egyszer. Az tiszteletre méltó, hogy beolvasták az ese­ményt részletező közleményt. Bizonytalankodásra utalt vi­szont a téma „felvezetése”. Eb­ben ugyanis felvillant az egyálta­lán nem kötelességszerű, az ön­ként vállalt, netántán sugalma­zott tamáskodás. Tárgyilagosabbnak látszott a háromnegyed hetes riportblokk. Dicséretes, hogy szót adtak az ügyben érdekelt feleknek. Nyilatkozott Morvái Ferenc feltaláló, aki beszámolt az ered­ményekről, aki indokoltan ne­hezményezte, hogy a Tudomá­nyos Akadémia egyáltalán nem igyekezett segíteni, s időhiányra hivatkozva nem csatlakoztatta a csoporthoz hozzáértő munka­társait. Dr. Kiszely István azt je­lezte, hogy a csontok félreérthe­tetlenül vallottak, s megerősítet­ték a korábban felelősségteljesen kialakított véleményt. Méghoz­zá úgy, hogy a pártatlan alapállás aligha vonható kétségbe. Számomra különösképp fi­gyelemre méltó volt Stark Antal művelődési minisztériumi állam­titkár meditációja. Ő ugyanis ar­ra célzott, hogy ez a probléma ve­szedelmesen hasonlít a Béres- cseppek kálváriájához. Nem folytatta tovább, de ennyi is elég volt annak érzékeltetésére, hogy ezen a ponton valóban a vaskon- zervatívok és a kezdeményező­kedvnek csatáznak. Sajnos nem egyenlő esélyekkel, mivel a meg­csontosodott fantáziájúak — köztük a már említett, s politikai nézetváltozásai révén is hírhedt­té vált főszerkesztő — nem válo­gatnak az eszközökben. Egymás után rajtoltatják a pöffeszkedő, a rosszindulattól izzó, az omlado­zó sáncaikat védeni kívánó nyi­latkozatokat. Ráadásul durva, ízléstelen, alpári hangnemben. Olyannyira behevülve, hogy eszükbe se jut: hitelességük fun­damentumát aknázzák alá. Az akció koronájaként szol­gált az MTA egyik tisztségviselő­jének telefonjelentkezése. Ő ugyanis — észre sem véve, hogy mennyire kilóg a lóláb — egészen más mesét tálalt, mint amit „cé­ge” megfogalmazott. Kiemelte, nem kell sietni, rá­érünk. Talán három év is eltelik addig, amíg egybegyűlnek a le­véltári, az irodalomtörténeti adalékok, s csak ezek birtokában formálható a végleges döntés. Itt a sanda turpisság!Olyan adósság törlesztését követelik az expedí­ció tagjaitól, amelyet nekik kel­lett volna törleszteniük. Nem a jövőben, hanem régesrég. Ettől azonban ódzkodtak, s kígyót-bé- kát kiáltottak azokra, akik ilyen jellegű óhajaikkal kirukkoltak, akik szövetséget ajánlottak ne­kik, javasolva, hogy közösen munkálkodjanak a megoldásért. Ezért nem lehet egyetérteni velük, emiatt tiltakozunk — e so­rok írója úgy is, mint a bizottság szóvivője — a fondorlatosság el­len. Ott van a koponya, „górcső alá vehető” az úgyszólván telje­sen épen maradt váz. Ezzel fog­lalkozzanak! Lehetőségük, módjuk van rá. Természetesen nem esztendőkig, mert az efféle kitétel áltudományos koncepció. A sok talányt pedig fejtsék meg a dackartell megszállott hí­vei. Búvárkodjanak akár létük fogytáig. Végtére is ez a dolguk. Természetesen nem komfortos hazánkban, hanem tőlünk lega­lább tíz-tizenháromezer kilomé­terre. Igen nomád viszonyok kö­zött. Reméljük ez nem tépázza meg ambíciójukat. Legfeljebb az író­asztaltól kell elszakadniuk. Vi­gasztalja őket az a tudat, hogy ezegyszer szembesülhetnek a va­lósággal, azaz kutathatnak és méltókká válhatnak azokra a ti­tulusokra, amelyeket oly büsz­kén emlegetnek. Kívánunk mindehhez türel­met, kitartást, jó szimatot. S mindenekelőtt — ezt ne fe­ledjék el — tisztességet...! Pécsi István Eddig több mint ezren jelentkeztek Bölcsészegyetem lesz a szomszédságunkban Nemrégiben a Magyar Nem­zetben és a borsodi napilapok­ban közzétettek egy felhívást, miszerint a Nehézipari Műszaki Egyetemen bölcsészkart alapíta­nak önálló dekanátussal. A rö­vid, tájékoztató jellegű cikk nyo­mán több mint 1300-an jelezték: részt vennének ebben a fajta képzésben. A további részletek­ről dr. Gyárfás Ágnest, a „Mis­kolc Bölcsészegyetemét Előké­szítő Társaság” egyik alapítóját kérdeztük. Elmondta, hogy az oktatást két lépcsőben képzelik el. Há­rom év után egy kék oklevelet kapnak a hallgatók, amelynek birtokában általános iskola alsó és felső tagozatában nyelveket taníthatnak, illetve tolmácsként, fordítóként szociálpedagógus- ként dolgozhatnak. A második fokozat, hogy még két évig igénybeveszik az egyetemet, és a sikeres befejezés után bölcsész- diplomát kapnak. Figyelemre méltó az a kezde­ményezés is, hogy a leendő sza­kokat az érdeklődésnek megfe­lelően választották ki. így, a több mint ezer hozzájuk érkező levél­ből, javaslatból az alábbi párosí­tások maradtak fenn a rostán. Magyar nyelv és irodalom, törté­nelem-hungarológia, ókortudo­mány (la tin-görög nyelv, klasszi- ka-filológia), keleti tudomány (japán-kínai, stb. orientaliszti­ka), nyugati modern nyelvek, szociálpedagógia-pszichológia, szociálökológia-biológia vagy földrajz. Mindezek mellett kötelező egy bármilyen nyelvet beszédszinten elsajátítani. Abban is eltér ez a többi egyetemtől, hogy felvételi vizsga nincsen, felvételi díj vi­szont van. Ennek összegéről egyelőre még nem döntöttek. A Borsod megyei tanácstól ígéretet kaptak, hogy épülettel, illetve 50 millió forinttal hozzájárulnak az intézmény alapításához. Az in­duláshoz szükséges további 50 millió forintot vállalatok támo­gatásával kívánják megszerezni. A minisztériumban már elfogad­ták a kétlépcsős tervezetet, ha minden jól halad, jövőre január­ban már elkezdik a nyelvokta­tást, szeptemberben pedig a hiva­talos tanévet. Megyénk országos teijesztésű közművelődési folyóiratának legújabb száma napjaink politi­kai kérdéseit taglalja, ebben az összefüggésben készült — a tel­jesség igénye nélkül — az az ösz- szegzés, amely a reformkori mozgalom törekvéseit villantja fel. A szerkesztőségi cikk — mint­egy iránytűként leszögezi —, hogy a lap csak a hamisítatlan újat akarókkal vállal közösséget, hiszen ez a sajtóorgánum nem a talmi, hanem az örökzöld erköl­csi értékek propagálója. A kéz­zelfogható emberségé, a tisztes­ségé, a félremagyarázhatatlan etikai tartásé, a napjainkban hi­ánycikknek számító szereteté, megértésé. Kiss Sándor írása — mindez­zel harmonizálva — nagyobb be­csületet követel az értékteremtő embernek, a tudásnak, a türe­lemnek, a másságnak. Hagyományosan változatos az irodalmi anyag. Simonyi Im­re, Farkas András, Jenei Gyula, Pethő Gizella, Polner Zoltán, Jank Károly, Magyari Barna versekkel jelentkezik. Folytató­dik Páskándi Géza színműve: A vigéc. Pécsi István kisregénye Az utolsó akkord Csajkovszkij éle­tének fordulóit mutatja be. Indul Lőrinczy István színjátéka az Ujjgyakorlat, amely mai problé­mákat feszeget. Zahemszky László Berija sorsának szemé­„Követelem, hogy a közleke­dési lámpák mindenhol működ­jenek, ahol kell, és olvassák be a Béketanácsba. Igazságügyünk legyen ezután mindig igazságos, és az egészségügynek legyen ÜGY az egészségünk. El kell ér­ni, hogy a bírák bírják a bizal­munkat, és az ügyvédek valóban védhessenek minket. A szavak és fogalmak nyerjék vissza ere­deti jelentésüket, vagyis az ügy­intéző valóban intézze el az ügyünket, és az ügyfélnek többé sose kelljen félnie. A járdán le­hessen járni, és az út út legyen, nem pedig tankcsapda. Követelem, hogy a közleke­dési lámpák mindenhol működ­jenek, ahol kell, és hogy a közle­kedési tiltó táblák sehol se tiltsa­nak, ahol nem kell. A járművek menetrend szerint menjenek, az lyes vonatkozásait érinti. A párt­tagkönyv és perverzióban érde­kes adalékokra bukkanhatnak az olvasók. Szakonyi Károly Nihi- listákja Turgenyev átdolgozás, aktuális tanulságokkal fűszerez­ve. Kaposy Miklós a humor esz­közeivel kardoskodik valameny- nyiünkért. A munkatársak ellátogattak az egri Szilágyi Erzsébet Gimná­ziumba, Sárhegyi István az itt ígéretek és az erkölcsi elvek vi­szont álljanak. Az az adó, amit már egyszer befizettünk, ne le­gyen újra adóköteles, viszont az autóra elszedett előleg, amit öt évre előre bevasaltak tőlünk, le­gyen tisztességes kamatra köte­les. Követelem, hogy a levélborí­tékok ragadjanak, a zárak ren­deltetésszerűen záijanak, az üdí­tőitalos palackok viszont nyílja­nak. A sóskifli legyen sós, a sava­nyú cukor legyen savanyú, az igazság végre egyszer ne legyen keserű. Az új könyv a kezünkben ne menjen szét, a friss tej a lába­sokban ne menjen össze. Követelem vissza a szakmák becsületét. Az üveges üvegez­zen, a borbély borotváljon, a var­rónő vartjon, és a miniszter szol­gáljon, mert az is egy szakma. Állítsák vissza a bevált hagyo­szerzett tapasztalatokat fűzi cso­korba. Szüle Rita a reumának hadat üzenő, dr. Márkus Józsefpmfes,/.- szorral, a mészterápia rajtoltató- jával készített nyilvános riportról tudósít, Molnár Zsolt Balogh Gyula (Bogumil) egészségvédő- feltaláló portréját rajzolja meg egy ugyanilyen rendezvény kap­csán. A fotókat, az illusztráló felvé­teleket Gál Gábor készítette. mányokat! A délibáb útja Hor- tobányon legyen, ne az ötéves tervekben! A visszhang megint Tihanyban szolgáljon, ne a köte­lező nagygyűléseken. Életünk egészét tekintve a nyugalomba vonulás jelentsen valóban nyugalmat, az aktív kor pedig aktív munkát. A tizenhat év tanulással megszerezhető tu­dás pedig érjen annyit a piacon, mint a tizenhat perc alatt le­nyomható segédmunka. És ha már az árfolyam szóba került, azt is állapítsák meg vég­re, hogy ki, vagy mi a legfőbb ér­ték. Mert egyszer régen már hal­lottam arról egy elképzelést re­besgetni, de az valahogy kiment a divatból. Pedig nem volt rossz ötlet, bi­zony Isten!” Kaposy Miklós: Karc 1989 ősz (részlet) Szobrok és népi faragások a Hatvani Galériában A Hatvani Galéria földszint­jén Balás Eszter szobrászmű­vész, az emeleten Nagy István népi faragó kiállítása látható az elkövetkező hetekben. Balás Eszter: Eötvös József Balás Eszter kiállítását annak a helyes és következetes művé­szetpolitikának a keretében mu­tatja be a Galéria, amely a kol­lektív tárlatokon — portré- és tájfestészeti biennálé — szereplő alkotóknak biztosít tágabb, egyéni fórumot. Balás 1972-ben Somogyi József növendékeként kapott diplomát a Képzőművé­szeti Főiskolán. Másfél évtizedes alkotói pályát tudhat tehát maga mögött, benne 8 egyéni kiállítás­sal, számos külföldi szerepléssel és 7 eddig megvalósult köztéri szoborral. Balás Eszter, hogy Solymár István, a kiváló művészettörté­nészt idézzük: a „hagyomány és lelemény”, a tradíció és a mo­dernség sajátos, egyéni ötvözetét valósította meg. Abban, hogy ábrázol, abban, hogy munkássá­gának főszereplője az ember kö­tődik a plasztika évezredes ha­gyományához. Ezt a művészi magatartást, etikai alapot azon­ban nagyon is egyéni és a kortárs törekvések szemléletét, újításait alkalmazó módon jeleníti meg. Életérzésében hangsúlyt kap az irónia, vonzódik a groteszk­hez és ezen belül az egészséges — humorral is átitatott — erotika sem idegen művészetétől. A ki­állítás nagyobb részét portrék képezik. Ezeknél az ábrázolt tör­ténelmi helye, életműve az irány­mutató Balás Eszter számára. A XIX. sz. és a századvég megjele- nítettjei, Eötvös és Proust — bronzban — valósághűek, de egyben átszellemítettek is. Egé­szen más megoldást választott a „XX. századi portrék” sorozatá­ban. Itt a gipsz által adott szaba­dabb formázási lehetőséggel élt. A fejeket karakteresen mintázza meg, a testek viszont önálló éle­tet élnek és mintegy saját talap­zatukat képezik. A férfi portrék nagy, sík felületekből, a nők vi­szont mozgalmasabb és körfor- mációs tömeget alkotnak. Külön is remek telitalálat az Önportré: élettelj esség, önirónia, a nézővel való összekacsintás a teljes külső hasonlósággal együtt él. Vidámí- tó erotikát élvezhetünk a Judit, a Premier és a Töredék ötletteli megformálásában. Az anyag — gránit, márvány — adottságait és lehetőségeit jól használja ki a Zöldkőben és az írástudóban. Az egyszeri egyéni és a nembeli azonosság jut kifejezésre a színe­zéssel is teljesebbé tett Férfiak­ban. Az érmek közül a Liszt so­rozat és a Dosztojevszkij emel­hető ki. Előbbiekben csak a lé­nyeg, a fej (zeneszerző) és a kéz, (zongoraművész) látható, de ál­tala az egész életmű summázatát érezzük. Dosztojevszkij arcában, homlokában megrendít a zseni és a betegség sugárzása. Nagy István népi fafaragó ki­állítása a Hatvan és Vásárhely közötti évtizedes és mindkét vá­ros kulturális életét gazdagító, hasznos együttműködés által jött létre. Nagy István ugyanis, aki ci­vil foglalkozása szerint nyugdíjas áruházvezető, a Vásárhelyhez közeli Mindszenten született és a városhoz még közelebbi Márté- lyon él. A formálás, a faragás iránti gyermekkori indíttatást, hosszú évekre „felfüggesztette” a mindennapok gondja, a család­ról való gondoskodás. így volt ez egészen az utóbbi másfél évtize­dig, amikor is — részben a mű­vészbarátai biztatására — egyre intenzívebben foglalkozott és foglalkozik a faragása. Munkái­nak egy része kapcsolatban áll a népművészettel, egy másik terü­lete pedig önálló szép együttesét alkotják a gazdag, lendületes nö­vényi és virág díszből alkotott „barokkos” keretű tükrösök. Egyszerűbb díszítésű a szintén kiállított bölcső, valamint a tö­mör, zárt formájú gyümölcstar­tók. Nagy István anyag feletti ural­ma, formáló, faragó képessége szinte természetessé tette, hogy az ornamentikán túl szűkebb vi­lágának embereit, történéseit is megörökítse. Ezekben a síkban megoldott, finom vonalú dom­borműveken találkozunk a szán­tóvető, arató emberrel épp úgy, mint a borlopóval, a pásztorral, juhásszal és természetesen a kö­zeli Tisza miatt a halásszal is. A Tisza-part, a stilizált fák, a víz és a csónak egy térben hangsúlyo­sabban megoldott faragásra ih­lették Nagy Istvánt. Egy másik faragásában plasztikai magyará­zatát kapjuk a szülőfalu, Mind­szent nevének: Az érzékenyen faragott népi szentek (földmű­ves, juhász, fazekas, stb.) és a kö­zépen álló nőalak (Szűz Mária) együttese által. Erőteljes térbeli­ség jellemzi az Utolsó út című fa­ragást, melynek messzibe nyúló párhuzamos vonalai az életutat, a koporsós szekérre és a stációra szinte rázuhanó ég a tragédiát tolmácsolják. Egyéni gondolat­ként került a tükrös keretbe és kapott színezést egy komoly, szigorú szent. Népi kultúra iránti vonzódásából következően pe­dig természetes, hogy az erdélyi kultúra nagy alkotójának, gon­dozójának, védelmezőjének, Kós Károlynak is adózik egy portréval Nagy István. Ugyanak­kor külön egységet képeznek a kiállításának a vásárhelyi refor­mátus temető fejfáinak kicsinyí­tett másai, jól érvényesítve a népművészetet, a népi alkotó erő egyszerűségét, tömörségét, vilá­gosságát és őszinteségét a virág, a nap, az emberalak stilizált jelké- pisége által. Dömötör János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom