Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 25„ hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Kisebb-nagyobb bosszúságok Az ügy lezárult, de. Szüreti mulatság Gyöngyös- sólymosán Immár hagyomány, hogy így szeptember táján, ami­kor beérik a híres mátraaljai szőlő, a borvidékeken látványos ünnepséggel köszöntik az új termést. Az idén szeptember 16-án és 17-én Gyöngyössolymo- son tartották a mulatságot, amelyre sokan a környe­ző településekről is ellátogattak. A kétnapos prog­ram keretében színpompás felvonuláson mutatkoz­tak be a borlovagrendek képviselői, s mellettük népi együttesek szórakoztatták az egybegyűlteket. A fel­lépők — emlékeztetve a tradíciókra — a tájegységet reprezentáló népviseletben jelentek meg, ezzel pati­nás hangulatot adva az eseménynek. Vasárnap tar­tották az ilyenkor szokásos nagyszabású bált, ame­lyen a fiatalok és idősek egyaránt annak a reményé­ben perdültek táncra, hogy jövőre Abasáron üdvöz- lik ugyanilyen külsőségek között a szüretet. (Fotó: Molnár Zsolt) Miért mindent a bruttóból számolnak? A magánkereskedők gondjai üzen a szerkesztő Sz. K.: A városlakó ingerültségével • írja le az utcájabéli állapotot, ahová új lakók kerültek. Hosz- szan panaszolja, mennyire nem akarnak vagy nem tudnak beil­leszkedni oda, ahova beköltöz­tek. Többek között kifogásolja: „azt is megcsinálják, hogy az ut­cára kivezetik a villanyt, és éjjel 1-2 óráig összeverődve kártyáz­nak pénzre, nagy kiabálás köze­pette. Hiába szólnak nekik, fal- rahányt borsó. Az egyik fiatal­ember figyelmeztette őket, de vasvillával akarták kiszűrni a i szemét.” Az állampolgárok nyugalmát szabályok biztosítják. Ha a fi­gyelmeztető szóra az önérzetük­ben és szórakozásukban megza­vartak a vasvillát emlegetik, bi­zony ideje a rendőrséget értesíte­ni. Már este 10 után is, éjfél után pedig igencsak kellő nyomaték­kai! Sz. J.: Idézünk leveléből: „Azzal számoltam, hogy írásomat nem publikálják, mivel abban a veze­tést elmarasztaltam, amely, ha középszintű is, de része a kiala­kult bürokratikus szervezetnek, amelynek szócsöve gyakorlatilag lapjuk, s a „mundér” becsületét akkor is védik önök, ha az már teljesen elrongyolódott és elko­szolódott.” A kritikát tudomásul vesszük, megállapításaival nem szállunk vitába, hiszen a mostani levél előzője egy másik hosszú levél, amelyben több, „rangos” sze­mélyre szóló elmarasztalás is ol-. vasható, azon a fő panaszon kí­vül, amelyet idéztünk a szerkesz­tői üzenetekben. Tettük ezt azért, hogy a jelenséget, a sérel­met, a hatósági magatartást be­I mutassuk. Az a megállapítása is igaz, hogy az ember nem lépheti át a saját árnyékát, ki-ki hordoz­za a maga megélt múltját, cipeli sebeit, elfogultságait. Olykor ítélkezik is. Most, ezekben a he- tekben-hónapokban annyi min­den a nyilvánosság elé kívánko­zik, annyi ember szeretné el­mondani a maga vélt vagy jogos panaszát, hogy a helyi nyilvános­ság fórumának sokszor kell a több oldalon megírt panaszok­ból azokat a lényegeseket, a köz­nek is fontosakat kiválogatni, amelyekkel előbbre vihetjük a megújuló társadalom ügyét. Úgy gondoljuk, hogy a mundér is, a I mundér hordói is átalakulóban vannak; ma még, személy szerint senki nem tudná megmondani, hogy ”a holnapi hatalmi egyen­ruhát— ha erre gondol — ki fog­ja hordani. ” De így visszafelé fordulásból nehezen fog kibon­takozni az a szemlélet, amely a helyes irányt akarja megtalálni. Hibák és bűnök is tarkítják a kö­zelmúltat, de csak azért, és csak erről beszélni a jövő helyett, mert most a zsilipeket felhúzták, nem juttat közelebb a haladáshoz. Meg aztán arányosítani is kell a fórum használatát: a nagyobb horderejű dolgokra többször, sokszor is vissza kell térni, a ki­sebb, egyéni sérelmek jelentősé­ge kevesebb. Gyenes Jánosnéegn olvasónk hosszú levélben írta le régóta hú­zódó kálváriáját az IKV-val. Ügye lezárult,- az OTP kifizette költségeit —, de tanulságképpen közreadjuk írását. „Felháborodásomnak szeret­nék hangot adni — egy többszö­rösen kitüntetett élüzem munká­járól —, okulásul, hogy ebben a tragikus gazdasági helyzetben hogyan gazdálkodik. 1989. április 27-én levélben közölte fiam az Ingatlankezelő és Lakásberuházó Vállalattal, hogy a Mecset út 7. szám alatti tanácsi bérlakást szeretnénk leadni. Kértük, jöjjenek ki, és az álta­lunk kifizetett és bevezetett gáz­vezetéket, valamint a készüléke­ket átvizsgálva döntsék el, kifize- tik-e a költségeket vagy szerel­tessem le. Két műszaki dolgozó kijött a helyszínre, s megállapí­tották, hogy a ráfordítást elszá­molják. Ugyanakkor elmond­ták, hogy a pénzt csak a lakás át­vétele után fizetik ki, előbb a la­kás festését és egyéb munkálato­kat el kell végeztetnem. Mind­ezeket rendbe is tetettem, s az IKLV július 28-án kijött, négy személyből álló bizottsága — tü­zetes vizsgálat után megállapí­totta, hogy lakásunk mégsem ve­hető át. Az általuk felfedezett hi­ányosságokat pótolnunk kellett, s ezt azonnal meg is tettük. így összesen 33 ezer forintot költöt­tem leadott otthonunkra. Újra jelentettük a vállalatnak, s kér­tük, hogy most már-jöjjenek, és vegyék át a lakást. Végre augusz­A Népújság 1989. szeptember 4-i számában megjelent Na­gyobb türelemmel című írásra válaszunk a következő: Sajnálatos, hogy édesanyja vizsgálata során kórházunkban tapasztalatokat szerzett. A kifo­gásolható magatartást tanúsító dolgozóinkat figyelmeztetésben részesítettem. Felelősségüket ugyan nem menti, de talán eny­híti az a tény, hogy rendelőinté­zetünkben évente 900 ezer vizs­gálat történik, erre igen sok be­teg vár egyszerre, ezért a karto- nozóban is igen gyorsan kell dol­gozniuk munkatársainknak. Va­lószínűleg így fordulhatott elő ez az adminisztratív hiba. dr. Kocsis István főigazgató főorvos * Lapjuk 1989. szeptember 5-i számának 5. oldalán megjelent Meddig tart ez az állapot?”című cikkben a bátori ABC sorsáról érdeklődött a lakosság. 1986-ban kistelepülési re­konstrukciós program keretén belül adtuk át a lakosság részére a felújított kisboltot Bátorban. Célunk az volt, hogy a vidéken élők korszerűbb körülmények között városi színvonalon törté­tus 14-én sor került erre. Az igazi meglepetés azonban ezután ért bennünket. Az IKLV dolgozói munkába vették a leadott tiszta, újrafestett lakást. A falakat, csempéket leverték, kb. 2-3 mé­ter magasságban, s ez az újonnan felcsiszoltatott parkettát tönkre­tette. A lefestett ajtót keretestől kivették, egyszóval „elkezdték helyrehozni” a lakást, amit én — a 4600 forintos nyugdijamból — előzőleg utasításukra megcsinál­tattam. Felteszem a kérdést: hol van itt a körültekintő, gazdasá­gos, átgondolt munka? Hol né­zik itt a fiatal házasok és kisnyug­díjasok segítését? Az lett volna célszerű, ha előzőleg tisztázzák velünk, hogy ők végzik el a szük­séges munkálatokat a benyújtott számla ellenében. Még azzal is tetőzték a problémát, hogy au­gusztus 30-ig a gázbevezetésért elfogadott 66 ezer 385 forintot nem utalták át az OTP-nek, hogy legalább azt felvehessük. Ide kívánkozik még, hogy a Makiári út 9.szám alatti tanácsi bérlakásunkat több éves vita és kilóra mérhető levelezés után az ingatlankezelő vállalat 1986. no­vember elsejével kiüríttette, hogy a régen esedékes felújítást elvégezze. Erre az időre átmene­ti helyre költöztünk, hogy nyu­godtan dolgozhassanak. A fel­újítást — nem tudni milyen okból — a mai napig nem kezdték el, a lakás ott áll üresen, piszkosan teljesen tönkre menve. A mai la­kásviszonyok az ilyen gazdálko­dást nem teszik elfogadhatóvá. nő ellátását biztosítsuk. Sajnos, ismert problémák miatt augusz­tus 9-én hatósági leltárt voltunk kénytelenek elrendelni az ABC- nél. Az ellenőrző összegzés el­számolásakor (júliusban) azon­nal intézkedtünk új vezető beál­lításának ügyében. A fennálló rendelkezések értelmében pá­lyázatot hirdettünk egységveze­tői és helyettesi állás betöltésére. Több személy érdeklődött, de konkrét pályázó mind a mai na­pig nem jelentkezett. Azok a bá­tori, illetve környező községbeli kereskedők, akik Egerben dol­goznak, semmilyen körülmé­nyek között nem vállalják a helyi üzlet vezetését. Néhány falubeli tisztségviselő több alkalommal időt, fáradtságot nem kímélve megkereste a számításba vehető személyeket, de mindenhol el­utasító választ kaptak. Az alap­vető élelmiszerek — tejtermék, kenyér — ellátását a leltár óta és jelenleg is folyamatosan biztosí­tottuk. Az ügy végleges rendezése ér­dekében kérjük a bátori lakosság segítőkészségét, hogy a problé­ma helyből, és mielőbb megol­dást nyerjen. Harmati László Az Egri ÁFÉSZ elnöke Érdeklődéssel fogadtam a Népújság augusztus 28-án meg­jelent "Mit ér az ember, ha ma­gánkereskedő? című cikkét, amely feltárja a kisvállalkozá­sok, kiskereskedők gondjait. Ehhez kapcsolódóan van egy to­vábbi kérdésem: a Kisosz, ha el­jár, mint érdekvédelmi szerve­zet, miért nem kérdezi meg az il­letékes szervektől? Ugyanakkor tudjuk meg közösen tőlük, hogy miért mindent a bruttóból szá­molnak, (SZTK, TB, nyereséga­dó, személyi jövedelemadó, for­galmiadó) szinte számon sem le­het tartani a bruttósított adózta­tást. Miért nem lehet a különbö­ző elvonásokat állami kötele­zettségnek nevezni, ez lehet óriá­si mércén mozgó elvonás, de tudnánk, hogy tisztán megter­melt ezer forintból mennyi ma­rad Kis Péternek és Nagy Pálnak egyaránt. Például a kisiparos foglalkoztathat „X-főt” jogsza­bály szerint, választhat: személyi jövedelemadót fizet vagy nyere­ségadót (20 százalék forrásadó­val). A gmk pedig mindkettőt fi­zet; személyi jövedelemadót és nyugdijjárulékot is (alkalmazotti létszám kitétele nélkül). Ma mindenki siránkozik, de nem akad egy józaneszű ember, aki átlátna a szitán! Ha összehasonlítjuk az 1988- as és 89-es helyzetet: 48 ezerről 55 ezerre növekedett az adó­mentes sáv. Nem olyan felhőtlen az égbolt, mint amilyennek lát­szik, a változás ugyanis nem volt tökéletes. Például a TB 40 száza­lékról 43-ra, a nyugdijjárulék 10-re, a társasági adó pedig 25- ről 44 százalék nyereségadóra emelkedett. Száz szónak is egy a vége: a kisvállalkozások garanciát sze­retnének, amely nem olyan, mint az előbbi. Balázs István GMK közös képviselő Gyöngyös A jelzett gondok vizsgálata már nem a lap feladata, viszont az illetékesek szíves figyelmébe ajánljuk. (Szerk.) Segítséget várnak Felhívás egy gyermekért A Hevesi Városi Tanács mű­velődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztálya és a hevesi 5.Számú Általános Iskola kérés­sel fordult szerkesztőségünkhöz. Elmondták, hogy munkatársuk ötéves kislánya — Balogh Zsuzsa — súlyos szívrendellenességgel született. További életéhez elen­gedhetetlen egy igen összetett műtét, amelynek elvégzésére a nyugatnémetországi Hannover­ben nyílt lehetőség. Maga a mű­tét várhatóan 30 ezer nyugatné­met márkába; a kinnlét nyolce­zer márkába, az utazás pedig 23 ezer forintba kerül. A kétgyer­mekes fiatal házaspár — az egyik szülő pedagógus, a másik meós — anyagi lehetőségei igen korlá­tozottak, mindezért arra kérik megyénk lakosságát, hogy ado­mányaikkal segítsék elő a kislány gyógyulását. Az OTP Heves Megyei Fiók­jánál vezetett 729-527 számú csekkszámlára bármelyik OTP fióknál befizethetők az egyének és a kollektívák adományai. ét A CSAK KÉT NAPIG! Nemesfém-felvásárlási akció fővárosi becsüs jelenlétében az Eger, Alkotmány u. 9. sz. alatt. Aranyát, ezüstjét, drágakővel díszített ékszerét napi áron megvásároljuk készpénzért, vagy bizományba. NE FELEDJE! 1989. szeptember 26-án és 27-én az Óra-Ékszer boltban! T ermelőszövetkezetek, gazdaságok, magánval lalkozók, kistermelők részére a palotáshalmi Május 1. Mgtsz megv ételre kínál Elit szaporítótelepéről származó MOLLING EXPLOIT fajtájú málnasarjat. Érdeklődni lehet a termelőszövetkezet központjában: Cím: Május h Mgtsz Palotáshalom 3042 í Versenytárgyalási felhívás ] Az Épületkarbantartó Szövetkezet kőfaragó tevékenység végzésére, szociális létesítmények használatának engedélyezésével, 3 évre bérbe adja, hasznosításra felajánlja az Eger, Vöröstiizér u. 34. sz. alatt található, különbejáratú, 19 m2 iroda + 96 m2 műhelyépületét az ezekhez csatlakozó 415 m2-es szabad területtel. A versenytárgyalásra 1989. október 15-én 10 órakor kerül sor a szövetkezet központjában. A helyiségek és terület előzetesen megtekinthetők. Érdeklődni lehet: dr. Bárdos Sándor jogtanácsos, telefon: 36/11-522/45. % .........—.......... ............/ L apunk cikkeire Válaszol az illetékes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom