Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-25 / 226. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 25., hétfő 3, GAZDASÁG — TÁRSADALOM _______________ •________________________________________________♦. M iféle hangulatkeltés?! (Megjegyzések a kerecsenen tanácsülésről szóló beszámolóhoz) Kongresszusi küldött: Godó Lajos „A mezőgazdasági termékek árában is tükröződjék a munka elismerése” (Fotó: Perl Márton) Megvallom, kedvetlenül fogok ehhez a cikkhez. Nincsenek valami jó tapasztalataim a Népújsággal. írtam eddig már néhány kötetnyi politikai tanulmányt, vitacikket, esszét, műbí- rálatot. De a Népújság hasábjaira nem tudok betömi. Úgy látszik, képtelen vagyok megütni azt a „magas” mércét, amelyet e lap állít szerzői elé. Pedig ebben az évben már kétszer is próbálkoztam. A januári megyei pártértekezlet előtt a lap egyik újságírónőjének felkérésére írtam meg véleményem „a helyzetről”. Az írás azonban nem látott napvilágot. Nem illett bele a pártértekezlet előkészítésének koreográfiájába? Néhány hete az MDF Egyeztető Tanácsa felszólította fíaria Alajost, hogy mondjon le képviselői megbízatásáról. Az állás- foglalásunkra Pétervására város vezetői köréből érkezett egy tiltakozó levél, amely válaszra ösztönzött. Mivel mindkét említett dokumentum a Népújságban jelent meg, természetesen ide küldtem el a pétervásáriak levelét elemző cikkemet. A főszerkesztő úr azonban másfél hetes „egyeztetés” után úgy döntött, hogy nem vállalhatja közlését. (Egyébként olvasható azóta: a Heti Hírnök augusztus 30-i számában.) Ahogy próbálom földolgozni magamban az esetet, valószínűleg arról van szó, hogy már megint túlságosan pontosra és egyértelműre sikeredett a mondandóm. Ahhoz legalábbis, hogy beleférjen abba a gyakorlatba, ahogy a Népújság értelmezi a sajtószabadságot. Ki gondolná? Hiszen heti egy oldalon, csütörtökönként, már szabadon beszélhetnek az új politikai erők is. Igen, sokan így gondolják, hogy legalább azon az egy oldalon szabadon beszélhetnek. Majdnem így van. Hogy ezek után mégis újabb kísérletet teszek a Népújsággal, arra az a magyarázat, hogy nem csupán rólam van szó. Ezúttal sem. Szalay Zoltán tollából beszámolót közöl a lap a legutóbbi kerecsendi tanácsülésről (Népújság, 1989. augusztus 29.). E cikk mindenekelőtt szerzőjének igen nagy tájékozatlanságáról árulkodik a kerecsendi közélet problémáit illetően. Részben e tájékozatlanságból, részben az újságíró szemléletéből következik az a sajátos beállítás, ami ellen a leghatározottabban tiltakozunk, és azok a torzítások, amelyeket az olvasók tájékoztatására szükségesnek érzünk szóvá tenni és kiigazítani. Szalay úr több ízben hangulat- keltőkként emleget bennünket, Só vágó Csabát és szerény személyemet. Engedje meg, hogy figyelmeztessük: elfelejtette átrostálni a politikai szótárát. Már 1989-et írunk. A Kádár-korszak apparátusembereinek és az őket kiszolgáló újságíróknak volt a reflexe hangulatkeltőnek minősíteni azokat a közrendű halandókat, akik itt-ott valóban bele akartak szólni a közügyekbe, kellemetlen kérdéseket tettek fel A mezőgazdasági üzemek az év első felében az elmúlt év hasonló időszakához képest 0,4 százalékkal több terméket értékesítettek. Ez derül ki a KSH legfrissebb összesítéséből. A növényi termékek felvásárlása 3,3 százalékkal nőtt, míg az állatoké és az állati termékeké a tavalyihoz hasonlóan alakult. A felvásárlásban komolyabb zavarok nem voltak, csupán a málna és a sárgabarack értékesítésében mutatkozott az összhang hiánya a kereskedelem és termelők között. Az év első felében beérő gyümölcsökből kiemelkedően bőséges volt a kínálat, ráadásul az elmúlt évekénél általában alacsoa tanácsi, párt- és munkahelyi vezetőknek, netán nyilvánosan bírálni merészelték őket. Ma már egy kicsit furcsán hangzik ez a minősítés. Az egy* dolog, ha a tanácselnök úrnak nincs füle az ilyesmire, és hangulatkeltőknek nevez bennünket, amint az a cikkből kivehető. Meg fogjuk találni rá az alkalmat, hogy felvilágosítsuk az idők változásáról. Ám, hogy az újságíró is rászorul erre! Különös. Márpedig így van, hiszen nem csupán idézte a tanácselnök kifejezését, hanem a magáévá is tette. Olyannyira, hogy a tanácsülésről készített első oldalas fotó alá is odakerült: "Nem volt igazuk a hangulatkeltőknek ”. Van aztán itt más baj is. Azon a bizonyos falugyűlésen Sóvágó Csaba egy közérdekű bejelentése szövegét olvasta'fel tájékoztatásul, amelyet ő a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz intézett. Ez a beadvány azoknak a tanács munkájával kapcsolatos kérdéseknek a tételes felsorolását tartalmazta, melyekre ki kell terjednie az általa kért KNEB- vizsgálatnak. Egy részüket már egy korábbi falugyűlésen is szóba hozta, de azóta is megválaszolatlanok. A beadványt az MDF Kerecsendi Szervezete már a falugyűlés előtt megismerte, és úgy döntött, hogy támogatja Sóvágó Csabát a vizsgálatkérésben. A faluban élőket ért sokféle sérelem, az évek alatt a tanácsi vezetés ellen felgyülemlett, s megalakulásunk óta felénk áradó sok panasz, a faluban terjedő szóbeszéd tisztázása érdekében. Ezt mondtam el a falugyűlésen a szervezet nevében. S már csak igazán zárójelben említem meg, hogy éppen én voltam az, aki a vitában az indulatoskodó ellenfeleinket a higgadtságra, mérték- tartásra, az észérvekkel, gondolatokkal való küzdelemre intettem. Szóval így keltettük mi a hangulatot, kedves Szalay úr. A NEB illetékes szervei azt a választ adták Sóvágó Csabának és szervezetünknek, hogy az éppen tervezett megyei tanácsi utó- vizsgálat részeként sort kerítenek a beadványban jelzett kérdésekre is. S ha e vizsgálat eredményével elégedetlenek lennénk, akkor veszi kezébe az ügyet a NEB. Pontosan ez a helyzet. Hiszen a felsorolt kérdések java részével ilyen-olyan okok miatt eleve nem foglalkozott ez a vizsgálat. S az összefoglaló értékeléssel egyébként is elégedetlenek vagyunk. Miután a tanácsülésen — elég különös módon — a társközségben, Demjénben, egyetlen ember képviselt bennünket, aki történetesen a feleségem. A meghívót valóban én kaptam, csakhogy én nem mint magánember szerepelek ebben az ügyben, hanem mint szervezetek képviselője. A feleségem sem engem képviselt a tanácsülésen, hanem a szervezetet, melynek ő is tagja. Azt engedelmükkel mi fogjuk eldönteni a jövőben is, hogy ki képviseljen bennünket, és nem a nyabb árakon kerültek a piacra. A zöldségfélék többségénél a termelői árak nem emelkedtek, de a piaci árak meghaladták az egy évvel korábbit. A vágóállat felvásárlása a fél év alatt nagyobb volt, mint az elmúlt év azonos időszakában: az üzemek 3,8 százalékkal több vágómarhát és 5,1 százalékkal több vágósertést értékesítettek. Az élőállat-állomány kényszerű csökkentése a tenyésztői érdekeltség hiányára vezethető visz- sza. A vágójuh felvásárlása viszont 15 százalékkal visszaesett, mert ez esetben már korábban lanyhult a tenyésztési kedv. A baromfiágazatban is tapasztalhelyi tanács, még csak nem is a Népújság újságírója. Azt a tényt pedig, hogy nem maradt ott az utóvizsgálatról szóló beszámolóra, amit szintén elég furcsán utolsó napirendi pontként tárgyaltak, tekinthetik akár véleményünk kifejezésének is, de lévén szó egy néhány hetes újszülött anyjáról, mondhatnék prózaibb okot is. Sóvágó Csaba amúgy azóta megküldte a KNEB-nek az utó- vizsgálatról szóló jelentést a Népújság cikkének másolatával egyetemben. Annak bizonyságául, hogy megalapozott volt a korábbi bizalmatlansága: valóban nem várható a megyei szervektől elfogulatlan vizsgálat. Sőt még pellengérre is állítják őt a Népújság nyilvánossága elé, mert tett egy közérdekű bejelentést. Válaszoltak levelére. Jelzi a KNEB irodája, hogy ígéretükhöz híven megtették a szükséges lépéseket a vizsgálat kiegészíttetése érdekében. Mi pedig, az MDF helyi szervezete, mivel kíváncsiak vagyunk a részletekre is, írásban kértük a megyei tanács szervezési és jogi osztályát, hogy bocsássák rendelkezésünkre a vizsgálat részanyagait. így azután, kedves Szalay úr, nem tudjuk osztani optimizmusát, „a kerecsendi problémakör megoldása”, sajnos, egy kicsit elhúzódik. Elek István MDF Kerecsendi Szervezete nevében * A fenti cikk szerzőjével ellentétben, engem kifejezetten örömmel töltött el, amikor kézbe vehettem írását. Elsősorban azért, mert abból végre némiképp megismerhettem — s közreadásával talán a nyilvánosság is megismerheti — a véleményét Kerecsend község tanácsi vezetőinek dolgairól. Bevallom, amikor az augusztus 28-i, Demjénben tartott tanácsülésre elmentem, jelentős mértékben vezérelt az az előzetes információ, hogy várhatóan érvek és ellenérvek kereszttüzében formálódik majd a két település jövőbeni sorsa. (Ennek a várakozásnak mellesleg hangot is adtam beszámolóm elején.) Ám, az olvasóval együtt, csalatkoznunk kellett... Pontosan azok, akik vállalták a kerecsendi lakosságban felgyülemlett, s a tanácsi vezetést bíráló felvetések, panaszok továbbítását a „faluban terjedő szóbeszéd tisztázása érdekében”, azok nem tették lehetővé álláspontjuk napvilágra kerülését. Tudniillik arról, hogy mit tartanak a megyei tanács utóvizsgálatában foglaltakról, megoldja-e az a helyi gondokat. Elfogadhatónak tűnik a fenti szerző kifogása a talán rosszul megválasztott időpont miatt. Bár a hazai gyakorlatban még mindig csak kivétel, hogy munkaidő utánra hívják össze a tanácsi testületeket. A napirendeken szereplő kérdések alapos megvitatása ugyanis rendszerint hosszú időt vesz igénybe. Ez a demjéni tanácskozás például majdnem ható a nagyobb állománycsökkenés miatt az év első felében a vágóbaromfi-felvásárlás 10 százalékkal, a tojásfelvásárlás ennél is jobban, csaknem negyedével esett vissza. Tejből az üzemek a tavalyinál többet, gyapjúból predig kevesebbet értékesítettek. Az élelmiszeripar első félévi termelői árai — a begyűrűző ipari és szolgáltatási árnövekedés miatt — átlagosan 17,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. A termelői árak a tejiparban nőttek a legnagyobb mértékben, csaknem 30 százalékkal, míg a hús-, a malom-, a sütő- és a növényolajiparban 16-18 százalékkal. négy órán át tartott, egy várható vita elmaradása mellett is... Arról is ritkán hallani, hogy hazánkban valakit azért érjen hátrány a munkahelyén, mert eleget tett egy tanácsülésre szóló meghívónak. Különösen, ha közérdekű bejelentésről\an szó... Tisztelt Elek Úr! Emberileg nagyon is érthető: az MDF Kerecsendi Szervezete egyetlen jelenlévő képviselőjének — nevezetesen az un tisztelt feleségének — sietnie kellett haza néhány hetes gyermekéhez. Az viszont már kevésbé — ismétlem: emberileg —, hogy neki kellett képviselnie szervezetüket. Bár igaza van, ez a szervezetük belső ügye... Miként az pedig a kerecsend — demjéni tanácsi testület saját elhatározásától függ, hogy hol tartja üléseit, és milyen sorrendben tárgyalja az egyes napirendi pontokat. Esetünkben a települések egészségügyi ellátásának kérdése bizonyára elég fajsúlyos témakör. Az ott megjelentek ezt vitatták meg ugyanis, több mint másfél órán át — a téma rangjához méltóan. Azt nyilvánvalóan Önök is tudják, az utóvizsgálat eredményével (eredménytelenségével) való elégedetlenségüknek másképpen is kifejezését adhatták volna, mint ahogy azt tették. Leginkább azért, hogy így épp a tanácstagok munkáját segítsék a tanácsi vezetés és apparátus tevékenységének ellenőrzésében! Konkrét ellenérveikkel — amelyeket ha már nem is személyesen mondtak el, de mondjuk az ülésre eljuttatott levelükbe, üzenetükbe is foglalhattak volna, hiszen a vizsgálati dokumentumot előzetesen megkapták — a lakosságot képviselő tanácstagokat is a helyes álláspont kialakítására ösztönözhették volna. így azonban a március 6-i falugyűlésen tett közérdekű bejelentésüket — a tanácstagok előtt— saját maguk állították pellengérre. Érdektelenségüket tapasztalva ugyanis joggal hihették a testület tagjai, hogy március 6-i felvetésük csak fellángolásra, vagy — ahogy a tanácselnök mellett közülük többen megfogalmazták — hangulatkeltésre volt jó. Tudósításom — a műfaj követelményeinek megfelelően — az augusztus 28-i tanácsülésen történteket, elhangzottakat adta a valósághoz híven vissza. S mellesleg részletesen foglalkozott — a terjedelmi korlátok közepette is — tartalmi kérdésekkel! A vizsgálat során feltárt hiányosságokkal, hibákkal, amelyeket a tanácsi vezetés és apparátus követett el, s amelyek miatt a vezetők anyagi következményekkel is számolhatnak. Szó esik továbbá a falugyűlésen felvetett kérdésekre adott válaszokról is. S ha itt valami hiányzik? Hát pont az Önök észrevételei, amelyekkel sajnálatos módon — talán épp a formai kérdések erőteljes hangsúlyozása miatt — a fenti cikkben is adósak maradtak... Az élelmiszer-termelők az év első felében — folyóáron számolva — 50,2 milliárd forint értékű terméket értékesítettek — javarészt a kereskedelem csatornáin keresztül — külföldön, ez lényegesen, 14,3 százalékkal múlta felül a tavalyit. A rubelelszámolású expx>rt 5,6 százalékkal, a konvertibilis kivitel pedig 18,4 százalékkal nőtt. Az ágazat külkereskedelmi aktívuma — ugyancsak folyóáron — 10 milliárd forinttal volt több az egy évvel korábbinál, ennek négyötöde a rubelelszámolású forgalomból származik. A konvertibilis elszámolású kiviteli többlet az első fél évben csaknem 20 milliárd forint volt. — Önnek, mint aki jelen volt a legutóbbi ülésen, mi a véleménye arról, hogy határozatképtelennek bizonyult az MSZMP megyei bizottsága? — Meglepett engem is, hogy kevesebben jöttek el — válaszolja első meghökkenése után Godó Lajos, a tiszanánaf Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, a megyei pártbizottság tagja. — Kétségkívül rossz időpontra, péntek délutánra tették az eseményt, de tény, hogy — miként korábban az alapszervezeteknél — a testületekben is érződik egyfajta bizonytalanság, bizalmatlanság, érdektelenség. — Ez utóbbi jelzők érvényesültek-e a küldöttválasztásokon ? — A térségünkben, amely Ti- szanánát, Kiskörét, Átányt és Kömlőt foglalja magában, a választáson 600 párttagból 115 jelent meg. ők aktívan vettek részt, határozott véleményeket mondtak. De az elgondolkoztató, hogy 485-en nem voltak ké- p>esek rá, hogy eljöjjenek a jelölőgyűlésekre. — Az ok? — Előfordulhattak talán szervezési problémák is, de sokkal inkább a tagság egy részének elfordulásáról van szerintem szó. — Pedig épp arról a területről küldött Ön, ahol az emberek még nem nagyon hallatták hangjukat. Aki azonban közöttük él, nyilván többet ismer gondolataikból... — Az az igazság, ez a térség mezőgazdasági jellegű. Az embereknek szinte minden energiáját leköti a munka. Gondolkodásmódjukban bizonyos fokú konzervativizmus figyelhető meg. Hozzászoktak, hogy felülről várják a megoldást. Elmaradott terület a miénk, a termőföld értéke és a foglalkoztatás szempontjából egyaránt. A képhez az is hozzátartozik, hogy a véleményalkotáshoz meglehetősen későn látott napvilágot a párt programja. — Komoly felelősség már csak az előbbiek miatt is képviselni az itt élőket... — Ezért is lett volna jó, ha időben megjelenik a programunk. így ugyanis már nem tudok az alapszervezetekben dolgozókkal mindenről szót váltani. Persze, igyekszem minél több lehetőséget megragadni arra, hogy találkozhassam velük. — Alkalom volt erre a Berecz János részvételével Kiskörén megrendezett politikai fórum szeptember 14-én. Tényleg, miként viszonyul az Összefogás mozgalom elképzeléseihez? — Attól én többet várok. Nevezetesen a jelölőgyűléseken öt pontban mondtam el, hogy pontosan mit. Elsőként, hogy a kongresszus értékelje az elmúlt négy évtizedet a párt vezető szerepével kapcsolatosan, tárja fel reálisan a hiányosságokat, a mulasztásokat. Azután teremtsen ideológiai tisztaságot és tisztánlátást. A vezető szerepre törekvő pártnak egyértelműen kell ugyanis meghatároznia ideológiáját, épp a tagságban felmerült bizonytalan képzetek tisztázására. Fontos a szervezeti megújulás is, az apparátusok csökkentése. Útmutatást kell adnia a kormánynak, olyat, amellyel kivezethető az ország a gazdasági válságból. Legyen a gazdasági reformok, a szerkezetátalakítás, az érdekeltség kérdésében sokkal kezdeményezőbb a párt! Végül várom, hogy más pártokkal, szervezetekkel keményebben vegyük fel a harcot, védjük meg érvekkel álláspontunkat, vezető szerepünket! — S a térség gondjai? — A négy települést hasonló gondok foglalkoztatják mind a termelésben, mind pedig az áruellátásban. Azt váiják az itt élők, hogy mielőbb teremtsenek rendet az országban, legyen becsülete az elvégzett munkának, s a mezőgazdasági termékek árában is tükröződjék ez az elismerés! Élénken reagál a falusi lakosság arra is, hogy tíz itt dolgozók munkája nyomán képződő nyereségadó miért más helyekre jut. Sokan felvetették, hogy a fejkvótarendszer igazságtalan, nem is humánus. Ezért a nyereségadó kerüljön a Pénzügyminisztériumból a helyi tanácsokhoz, hogy azok használhassák fel megfelelő célokra. — A küldöttek 88 százaléka először vesz részt ilyen országos pártfórumon. Ez mennyiben lesz Ön szerint meghatározó? — Magam is először megyek kongresszusra. Az előbb említetteken túl abban bízom, hogy nem apró-cseprő szervezeti, ügyrendi kérdésekkel töltjük az időnket, hanem tartalmi jellegűekkel. S meg kellene találni a párt vezető egyéniségét is. — A jelenlegiekben gondolkodik? — Őket nem tartom igazi vezető egyéniségeknek, bár meglehet, hogy kevés az ezzel kapcsolatos információm... (Godó Lajos tiszanánai születésű, a helyi termelőszövetkezet ösztöndíjasáként végezte el közép- és főiskolai tanulmányait. Ez az első munkahelye, 1972 óta. Tíz esztendeje vezető személyisége a községnek.) Sz. Z. Szalay Zoltán Sikerek és gondok a mezőgazdaságban Termékfelvásárlás és -értékesítés