Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 16., szombat Történelmi utunk Állásfoglalás „Amink volt: széthurcolták, elprédálták tönkrement” Cserkészmozgalom — nosztalgia vagy feltámadás? 1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, Hazájának és embertársainak tartozik. Ahova eddig lezseren elegáns, harminc év körüliek jártak — a hajdani KISZ-székházról van szó — ott, azon a bejáraton most alternatívok és ellenzékiek adják egymásnak a kilincset. így aztán azon sem lepődök meg, hogy aki előttem belép a tanácsterembe, árvalányhajas kalapot, zöld nyakkendőt, drapp inget és barna nadrágot visel. S ruháján felfedezni a jelvényt: a liliomot. A cserkészek egyik szimbólumát. Az ódon falak mögött ők tartják most a csapatgyűlésüket. Komolyképű, alig tízéves kisgyerek. Cserkészegyenruhában. Es — nem tehetek róla, sűrűn bújik ki belőlem a kisördög... — arra gondolok, hogy talán pár héttel ezelőtt még az úttörők vörös nyakkendője libegett a nyakában, s a nyári táborban még egészen más jelképeknek tisztelgett, egészen más indulókat fújt. S nem hiszem, hogy politikai meggyőződésből cserélte mindezt másra... Talán a nagyszülőkben feléledő nosztalgia nógatta az unokát, hogy a hajdani „Egri Bomemisz- szák” nyomdokaiba lépjen? Talán fellélegezhettek: nem kell végre szemlesütve hittanórára járniuk? Az otthoni szokások végre nem ütköznek örökké az iskola írott vagy íratlan törvényeibe, nem kell a „kettős nevelés” frusztráló hatásait feldolgozniuk. Vonzó lehet a másság, a másfajta egyenruha, a másfajta evidenciák. És — mondjuk ki ezt is — az úttörőmozgalom negyven év alatt elkoptatott szólamai, sokszor érthetetlen, követhetetlen jelmondatai után nagyon is konkrét, világosan megfogalmazott feladatok, tiszta ideálok mögé állítják fel a gyerekeket. 3. A cserkész ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. Demeter László, a mai csapatgyűlés vezetője úgymond „örömteli bejelentésekkel kezdi mondandóját. A legelső: hogy „itt van az újságírónő.” „Fontosságom” tudatában még zavarba sem jöhetek, máris csatakiáltással köszönt a közel hetven gyerek. „Hajrá, Gergő!” — kiáltja harsányan Demeter László, mire a többiek szinte üvöltve válaszolnak: kettőtizenkettő! Elpirulva köszönöm meg a háromszori üdvözlést, aztán igyekszem észrevétlenül meghúzódni a sorok mögött (még egy ilyen közszereplést nehezen viselnék el) — meg aztán nem is igen akarom zavarni ezt a szertartásos együtt- létet. Nagyon érzem a „kívülál- lóságomat” — én legfeljebb megleshetek valamit, a hangulatok legfeljebb meglegyinthetnek, magukkal nem ragadhatnak. A több, mint egy órán át tartó „szervezési feladatok” nem sokban különbözik az úttörőkétől. Itt is megválasztatják az őrsvezetőket — akik egy háromnapos kiképzésen kapták meg az alapokat,- a segédőrsvezetőket, a tagokat. Majd következik a második „örömteli bejelentés”: az egyenruhákat Adrienn néninél szombaton reggel hét óra után lehet átvenni... Itt vannak a „Roverek”, a hajdani Bornemissza Gergely cserkészcsapat tagjai — közel a hatvanas, hetvenes éveikhez. Felállnak ők is, amikor „frissítésképpen” közösen éneklik a cserkészek indulóját, hogy „Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng, álljunk csatasorba vidáman...” Az öregek kieresztik a hangjukat, a bátortalan gyerekének mellett bús csellóként hallik ki az érces bariton. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik. Utolsó akkordként egy felhívás: a Kisboldogasszony plébá- nia lelkésze kéri, hogy a vasárnapi búcsú körmenetébe jelentkezzenek a cserkészek. Néhányukra a ministrálásnál is számítanak. Először csak alig tízen nyújtják fel a kezüket. Demeter László hozzáteszi: a plébániának sokat köszönhetnek, hiszen a régi, rozoga harangozó lakást is megkapták, felújították — ott is lehet majd összejöveteleket tartani. Meg a Széchenyi úti székházban is — előzetes bejelentések után. Mert ugye, itt van még számos szervezet, ők is igényt tartanak a tanácsteremre. A búcsúzáskor kialakult kis tumultusban az egyik őrs felé igyekszem: mondanának néhány szót a nyári táborozásukról. Cseh Feri az őrsvezető, Gergő, az öccse, Estók Bertalan, és Ónodi Edit a felnőttek számára is megirigyelhető, összerendezett gondolatokkal lepnek meg. — Az úttörők adták le a kese- lyűbérci tábort egy szövetkezetnek, s rajtuk keresztül lett a miénk. Nagyon elhanyagolt állapotban van, a kerítéstől kezdve a konyháig. A világítás szerencsére működik, igaz, hogy víz nincs. A táborozás előtt néhány nappal kimentünk egy páran, és úgy ahogy tudtuk, rendbehoztuk. — Minden este volt tábortűz. Az öreg cserkészek tréfás jeleneteket adtak elő, megtanítottak zseblámpával morzézni, volt térképészet, elsősegély, természet- ismeret. Meg azt is elmondták, hogyan kell viselkedni egy cserkésznek. — És hogyan? — Az őrsvezető dolga nem a fegyelmezés, hanem a példamutatás. Fontos, hogy minden nap tegyünk valami jót. Sok programról kell gondoskodnia — de nem úgy, hogy központilag irányít, és nem mindent ő szervez meg. Hanem közösen... — Az iskolában volt esetleg valamilyen konfliktusotok azért, amiért ti cserkészek vagytok? — Még nem. De egyelőre nem ✓ is nagyon tudják, hogy azok vagyunk. Minket otthon vallásos szellemben nevelnek — a cserkészetnek ez is alapeleme. Nem fogunk járni úttörőfoglalkozásokra, meg táborokba — el vagyunk kötelezve ennek a mozgalomnak, és ezzel vállaltuk azt is, hogy betartjuk a törvényeit. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta. A végszó Demeter Lászlóé. — Kicsit régebbre kell visszamennem gondolatban. 1948- ban még volt egy cserkészparkunk, telekkönyvileg talán ma is a cserkészek tulajdona. A Finomszerelvénygyár elődje bekebelezte, szolgálati lakásokat építettek ott azóta. A jelenlegi Megyei Művelődési Központ alsó szintje is a miénk volt... Tábori felszereléseink, sátrak, lapátok mentek veszendőbe — széthurcolták, elprédálták, tönkrement. A zenekarunk olyan felszereléssel rendelkezett, ami manapság legalább 6-700 ezer forintot ér. Ki tudja, hová lett? — Ha jól értem, mindezt visz- sza szeretnék kapni? — Nem erről van szó. Csak arról, hogy a „nagy torta” szétosztásánál ezekre az előzményekre is gondoljanak. A cserkészszellem annak idején sokakat vonzott — párt és állami területek vezetői kerültek ki a régi tagok közül. Ez nem mozgalom — hanem életforma. Éppen emiatt — és a gyerekek nevelése érdekében —jó lenne, ha nem mondvacsinált pályázatok alapján döntenék el, hogy kinek mennyi pénzt szánnak. Mi nem „visszakövetelünk”: arra számítunk, hogy a Finomszerelvénygyár a hajdani területünk fejében esetleg támogatna bennünket, vagy a művelődési központ nem bérleti díjért adja oda a nagytermét, ha szükségünk van rá. — El egyfajta pletyka az emberekben, hogy önöket külföldről jelentős anyagi eszközökkel támogatják. — Ez tényleg csak pletyka. A mi anyagi hátterünk — legfeljebb — az öregfiúk által egy évre, előre összedobott tagdíj. — Vannak szövetségeseik? — Az egyházat annak tartjuk, de hangsúlyozom: szövetség, együttműködés ez, nem pedig függő viszony. Szeretnénk megnyerni a honvédséget is: szeptember harmincadikén, a Főszékesegyház előtt lesz a fogadalomtételünk, ígéretet kaptunk egy esetleges zenekari közreműködésre. * Egy órával később, a romantikus eszmék után némi maliciával — hej, micsoda hétköznapiság — elindulok bevásárolni. Szemben velem sétáló fiatal lány és fiú, koptatott farmerben. Hatvan perce még mind a ketten őrsvezetőként, cserkészegyenruhában feszítettek. Most andalogva fogják egymás kezét. Az élet megy tovább... Doros Judit A körzet tagsága az I. „ Történelmi utunk tanulságai”c. dokumentumhoz, a II. „MSZMP programnyilatkozat” és a III. „Szervezeti szabályzat” c. tervezethez az alábbi megjegyzéseket, javaslatokat teijeszi elő: I. Az I-el jelzett dokumentummal kapcsolatban csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az a legnagyobb történelemhamisítás, nincs egy jó szava sem az elért eredményekről és szemérmesen hallgat az imperialista erők és belső cinkosaik felszabadulásunktól kezdődő dühödt támadásairól, aknamunkájáról és szocializmust megdönteni akaró tevékenységéről. Az 1956-os októberi események ezért „népfelkelés” minősítésűek a dokumentum szerzői szerint csak éppen az ellenforradalom kifejezéstől irtóznak, mintha az nem is létezett volna. Végezetül sajnáljuk, hogy történészek, köztük Berend T. Iván akadémikus is, hajlandók voltak egy ilyen hamis, félrevezető, tényekkel ellenkező megállapításhoz a nevüket adni. II. A programnyilatkozattal kapcsolatban — anélkül, hogy pontonként bírálnánk hibáit, hiányosságait, ellentmondásait — mi csak azt szögezzük le, hogy a marxizmus eszméi alapján működő pártot akarunk, melnyek célja a mindenféle jelző nélküli szocialista társadalom felépítése. Hazugság, rágalom amit egyes reformerek — Pozsgay Imre, Horn Gyula, Hámori Csaba és társaik — állítanak, hogy a szocialista eszmék utópiák, megvalósíthatatlanok Marx, Engels és Lenin tanításai. Mi igenis hiszünk benne és a „ Marxista egységplatform ”-hoz csatlakozva azt követeljük, hogy a polgári demokráciát visszarendezni akarók hagyják el az MSZMP-t és nem a szilárd, kommunista meggyőződésüket akarják kiebrudalni. III. Mi Magyar Szocialista Munkáspártot akarunk. A hibás, bűnös gyakorlattól elhatároljuk magunkat, de az 1956. utáni és azt megelőző vívmányainkat nem hagyjuk bemocskolni és azt az értéket előállítóknak a megbélyegzését visszautasítjuk. Mi nem akarunk híd lenni. Maradjuk csak a szocializmust építő országok közösségének tagjai. Le kell leplezni azt a hamis beállítást, hogy független, szabad ország csak úgy lehetünk, ha kiszakadunk a KGST-ből és a Varsói Szerződésből. Ez nem igaz. Az egyeztetett külpolitika nem önállótlanságot jelent. A szövetségi rendszerekhez való tartozás — mindegy, hogy minek nevezik Közös Piac, NATO vagy KGST — pedig mondják ki nyíltan, a szuverenitás egy részének átengedését jelenti. Kár lenne ezt elhallgatni s úgy beállítani, mintha csak mi magyarok lennénk korlátozva. Vajon az NSZK miért nem számolja fel a vízumkényszert velünk szemben? Mert a tagországaik egy része tiltakozik ellene. Hát ennyi a nyugati nagy szuverenitás a gyakorlatban. Egyébként a tervezet V. fejezet 2. változatával értünk egyet. (Kongresszus, Központi Bizottság, Politikai Bizottság.) Végül a tagság megbízza az 1989. szeptember 19-ei városi pártértekezleten résztvevő küldöttjét, hogy állásfoglalásunkat ismertesse. Hívja fel a kongresszusi küldöttek — főleg az általunk megválasztott — figyelmét, hogy akik a szocializmus feladására hajlandók — mint Pozsgay Imre, Horn Gyula, Németh Miklós, Szűrös Mátyás, Hámori Csaba, Berend T. Iván, Ormos Mária, Vastagh Pál, s mindazok, akik ilyen dokumentumot kiadtak a kezükből — ne kerülhessenek vezető funkcióba. Határozatként elfogadta az 1989. szeptember 11-ei taggyűlésen az MSZMP egri X-es körzet tagsága. Kérjük az alapszervezetek csatlakozását. Eger, 1989. szeptember 12. MSZMP X. Körzet Eger * Az állásfoglalással egyetértünk és támogatjuk azt. Az MSZMP egri VIII, IX, XII. körzeti alapszervezet tagsága. Isztambuli napló IV. Török gyermek Végy egy gyermeket, egy lovat hozzá, és kész a sikerfilm - tartja az anekdota. Kedves befejezés lenne e csonka útirajz végén a kicsinyek világa, ahonnan a felnőtteké olyan távolinak és hatalmasnak tetszik, még ha a Márvány-tenger mentén nem is egészen így fest a dolog. Az emberpalánták közül sokan korai és kínos ízelítőt vehettek már a nyomorból, azzal a makacs hittel végezvén a munkát, hogy egyszer az életben még játszani is lesz idő. Puszta véletlen, hogy a kamera csak egy esetben rögzítette az árulkodó pillanatot? Sokkal inkább a megszokás terelt a mosoly felé. A rossz beidegződés el szeretne hallgatni valamit, nem akarja, hogy látsszék az, ami attól azért még létezik, s ami magyar földön ma szokatlanul hat. Talán még holnap is... (Vége)
