Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 13., szerda FIATALOKRÓL. — FIATALOKNAK 5. « : i m 3 i m 3 3 3 3 4 \ \ * fi D » í í Belépünk egy festménybe. Szűk, mátraaljai utcácskán, vö­röscserepes házak között sétá­lunk a falu főtere felé. A fejken­dős nénik megbámulnak ben­nünket, ismeretlenek vagyunk és harsányak. Körbevesznek az or­szág legmagasabb hegyei, tiszta és hűvös a levegő, mégsem fá­zunk, mert ez az itteni nyári káni­kula, hamar megszokja az em­ber. Megyünk a kocsmába. Kiszé­lesedik előttünk az út, a tér szem­ben lévő részét teljesen elfoglalja egy nagy épület — egyik fele a vegyesbolt, másik a kocsma. A vegyesbolt ma nincs nyitva, az üzletvezető Törökországban van. Bőrkabátot hoz, farmerci­pőt, és átugrik Ázsiába is. Kelle­mes bizsergést fog érezni, mi­előtt lép egy kontinensnyit, aztán itthon már picit csalódottan me­séli, hogy ott sem volt más az élet, bár ami igaz, az igaz: Ázsia az mégiscsak Ázsia. A kocsma nem bírna el egy ilyen utazást. Kenyérért még át­szalad a gyerek biciklivel a közeli nagyközségbe, de a stampedli­hez meg a sörhöz mindennap ugyanoda kell ülni. A szokások megváltoztatása beláthatatlan következményekkel járna egy ilyen mozdulatlan faluban, ahol még templom sincs, csak ha­rangláb. Szétszórt asztaloknál ülünk a kocsma előtt. Könyökölünk a zöld korláton, és lessük révete- gen az utcát, ahonnan jöttünk. Nagy lélegzeteket veszünk, egy ideig rá sem gyújtunk, élvezzük a természet közelségét, kedvesen mosolygunk egymásra. A háza­kon túl tarka tehenek legelnek, a kocsmaudvaron gyerekek kug­liznak, idehallatszik, ahogy sorra dőlnek a fabábok. A szemünk már kellőképpen tágra nyílik, amikor egyikünk felemelkedik, eltűnik a füstös szoba ajtajában és a pulthoz lép. A fejek utánafordulnak, vajon mit kér az idegen, belevaló srác- e, vagy csak amatőr. Az idegen pálinkát kér, három felest, fejével egy hétdecis vegye- ses üveg felé bökve. A néni — látván, hogy beavatottal van dol­ga — odalép és tölt az üvegből, amelyikről mindenki tudja, hogy nem az van benne, amit a címke hirdet, hanem házi főzés a helyi szeszfőzdéből. Annak ellenére, hogy ebből senkinek sem lehet semmi baja, sőt ennek kifejezet­„Tizenhét éves vagyok, de szerencsére ma este péntek van, nem kell bemenni a kollégium­ba. Otthon viszont azt mondtam, hogy itt kell maradni, mert közös buli lesz egy másik csapattal, és bár én utálom az ilyeneket, ott kell lennem. Aztán kijöttünk a Szépasszony-völgybe a srácok­kal meg a csajokkal, bementünk egy pincébe és ittunk egy kis bort, mert hála istennek itt ki­szolgálnak, és nem szórakoznak az igazolvánnyal, mint a belvá­rosban. Van még hely az első sorban, be tudunk furakodni, ha szerencsém lesz, akkor még a színpadra is fel tudok mászni, csak le ne lökjenek a rendezők. Hátulról is nyomnak, valaki üt- ver, de nem haragszom rá, mert én is dobolok a színpadon, mert Feró csodálatos, meg a Lugossy Lacika, meg a Zsöci, meg a Pál­mai, szóval az egész Beatrice na­gyon frankó. Úristen, hogy ezek már tizenegy éve is ugyanezeket játszották, és ugyanígy tombol­tak az akkori tizenhét évesek. Ott egy szakállas fickó, az biztos Kocsma Zsuzskának, Zolinak, Havasnak és Mestónak ten többen örülnek — ez tilos. Úgyhogy, ha .jön az ellenőrzés, pillanatok alatt egy másik ugyan­ilyen üvegért kell nyúlni, itt ugyanis első pillantásra feltűnik a kószáló ismeretlen. Az unoka vizet tölt kísérőnek, de bizony nem hagyományos go­lyós szódát, hanem olyan vastar­talmú nedűt, ami csak itt, a falu végén folyik a hegyből. A kör­nyékről rengetegen zarándokol­nak ezért ide műanyag kannáik­kal, s várják türelmesen a soru­kat, hogy aztán, ne legyen semmi gond az emésztéssel, ne akadé­koskodjon a házipálinkától más­napos gyomor. Bűvöljük a felespoharakat, szagolgatjuk a tüzes vizet, de még nem borzongunk bele. Az majd holnap lesz, amikor reggel majd valaki megkínál, és már a puszta gondolattól is hányinge­rünk támad. Urbánus emészté­sünk maximum a háromcentes vodka után mondható kiváló­nak, ennél több után másnap délben legfeljebb egy zóna rán­tott parizerre futja. Egyszer aztán elérkezik a pil­lanat, összekoccantjuk pohara­inkat és egyszerre lehajtjuk a tar­talmát. Bravúrosan viselkedünk, nem rázkódunk meg tőle, még egy elismérőt csettintünk is, mi­előtt lekísérnénk az italt a gyógy­vízzel. — Az az srácok, csak kemé­nyen — kiáltja Frédi bácsi, aki decispoharanként issza ugyan­azt, már elég régóta. — Hozok nektek még egy kört — teszi még hozzá, és mele­gítőnadrágjában, fekete, zárt pa­pucsában bekacsázik a kocsmá­ba. Büszkén nézünk egymásra, a fejünkben valami bizsergés in­dul, a több mint ötvenfokos al­kohol egyelőre kellemesen sza­ladgál az agyunkban, hogy aztán idő múltával betonként kössön össze, s elzáija a gondolatok sza­bad áramlását, s mi ájulásszerű álomba zuhanjunk egy pamla- gon. De addig még sok idő van, és jön Frédi bácsi, egy kézzel ösz- szefogva a poharakat. Frédi bácsit mindennap itt lát­ni. Nem ül itt nyitástól zárásig, de délelőtt is és délután is megjele­nik. Frédi bácsi bivalyerős. An­nak idején az ország legmaga­sabb pontján dolgozott, ahová a faluból gyalogösvény vezet. Volt, hogy napjában többször is megtette a bő egyórás, meredek utat. Akkor fizetésnap volt, s Frédi bácsi — amint leért a faluba — a kocsmába sietett. Megivott néhány stampedlit, majd fizetni akart, ám akkor vette észre, hogy ingzsebéből kiesett a pénz. No­sza, nekiindult még egyszer az útnak, sötétben fürkészte az avart, s már-már eleredt a köny- nye, amikor majdnem a tetőn meglelte a bérét. Visszasietett a kocsmába, s bár ott már a zárás­hoz készültek, kikért még né­hány pohárral, s dolgavégezet- ten távozhatott. Frédi bácsi most már nyugdí­jas. Azóta nem vág neki a hegy­nek, s a faluból sem mozdult már ki igen régóta. Néhány napja azonban Debrecenbe kellett utaznia a fia autójáért. Frédi bá­csi készült az útra, nem ivott előt­te néhány napig, s szépen kiöl­tözve jelent meg a Merkur-tele- pen. Lassan intézték az ügyét, meg nem is kapott megfelelő szí­nű autót, ráadásul Frédi bácsi nagyon régen találkozott már a Hivatallal. Frédi bácsi felbőszült, s elég régen ivott annyit, mint amikor a Hajdúságból visszatért. Igaz, most is alaposan fo­gyaszt. Míg mi kihörpöljük má­sodik felesünket, ő legurítja az újabb decit, s nem ásványvizet, hanem sört iszik hozzá. Ordít, és mi hallgatjuk. Hogy minek ment az a hülye Petőfi Bargúziába, mér nem vót neki jó itthon, az a sok barom meg minek megy utá­na, minek kutatják a csontokat, Petőfi az annyi, amennyi a köny­vében van, egyszer meghalt, az­zal vége, a csontja meg rohadjon meg ott, ahol van. — Milyen magyar ember ma­ga, Frédi bácsi, hogy így beszél? — szól át egy beesett szemű sza­kállas, aki nem messze innen építkezik, bár most beteg. Frédi bácsi csak legyint és dü­höng tovább, miközben újabb ital érkezik, s vele a szeszfőzde főnöke, aki korábban itt volt kocsmáros. Róla az a legenda járja, hogy egyszer távoli ismerő­sei nyaraltak a közelben, s este ellátogattak a kocsmába, ahol annyira jól érezték magukat, hogy este sehogyan sem akaró- dzott elmenniük. Barátunk vi­szont álmos volt, így otthagyta nekik a kulcsot, azzal, hogy igya­nak, ami csak beléjük fér, aztán tegyék a pultra a pénzt, zárják be az ajtót, a kulcsot pedig dugják a villanyórába. Holnap reggel majd ez az úr lesz az, akihez be­nézünk a szeszfőzdébe, s mikor előveszi a kulcsát, ránk tör az a bizonyos említett undor, de azért meghúzzuk a flaskát, és a kanna bádogtetejéből iszunk hozzá vi­zet. Emelkedik a hangulat, mi ide­genek is egyre többet szólunk, már a keresztnevén szólítunk mindenkit, feloldódtak az ismer­kedési gátlásaink. Olyannyira, hogy amikor vécéről jövet meg­látjuk benn a rexasztalt, kihirdet­jük, hogy mi bajnokai vagyunk ennek a sportnak. Erre előlép egy részeg férfi, s fogadásokat ajánl. Az egyik esetben fordítva teszi a százas lyukra a gombát, a tetejére egy golyót tesz, s a fel­adat az, hogy úgy lőjük ki a gom­bát, hogy a golyó a lukba hulljon. Csak neki megy. Mint ahogy az a próbatétel is, amikor golyókkal veszi körbe a gombát, amelynek úgy kell eldőlnie, hogy belelö­vünk ebbe az építménybe. Sorra vesztünk. Már-már barátok vagyunk, nótákaí üvöltünk, amikor szól a kocsmáros néni, hogy neki más­nap is hatkor kell nyitnia, men­nénk már haza ugyan. Veszünk még egy üveg kommersz konya­kot, Frédi bácsit karon kapjuk, és elindulunk. Időnként meg kell tartanunk az öreg nagy testét, de nem sokáig, mert nem messze la­kik. A kapujában elválunk, in­nen már betalál. Poroszkálunk hazafelé, bámuljuk valamennyi­en az eget. A csillagok, mint sű­rűn gomolygó porszemek, fehé­rítik az éjszakát. — Integessünk nekik — mondja egyikünk, és lengetni kezdjük a kezünket. Aztán abba­hagyjuk, mert tudjuk, hogy a csillagok fénye több millió év alatt jut el a Földre. így ha valaki egyszer ott meglát minket és visz- szainteget, már hiába teszi, ha­lottak leszünk, a föld foglyai és táplálói. így a házhoz megyünk, ahol lakunk, gitárt veszünk elő, s nem messze onnan, ahol néhány órája még tehenek ették a füvet, éne­kelni kezdjük a dalt, amit még a tavasszal írtunk a Tisza partján: „A lányok, a régi lányok nincsenek itt És még nagyon sokan nin­csenek itt De majd írunk nekik egy képeslapot Egy tájkép hátára egy törté­netet...” Kovács Attila járt ricsére, látszik rajta. A zakó­ja elég jó, de ismer minden szá­mot, énekel a színpad szélén, meg néha bemozdul. Elég sokan vagyunk, vagy hétszázan, hatal­mas a buli. Ferót tizenegy év múlva is zabálni fogják az akkori tizenhét évesek...” A tizenhét éveseket nézegetve lejegyezte; -kova­A tizenhét éveseket fotózta: Gál Gábor Hozzászólások Kié legyen az úttörőház, hová kerüljön a Szeptember 6-i számunkban jelent meg a Mi lesz az úttörőház sorsa? címmel egy írás, amely várakozásunknak megfelelően kellőképpen felkorbácsolta a la­kossági szenvedélyeket. Szer­kesztőségünkbe folyamatosan érkeznek a különböző vélemé­nyeket tartalmazó levelek az in­tézmény hasznosításáról. Most ezekből nyújtunk át egy csokrot olvasóinknak. Balogh Viktória főiskolai do­cens így vélekedik a kérdésről: ”A Népújságban meglepődve olvastam, hogy egy megyei in­tézményről, amely egyedüli a megye székhelyén a 6 — 15 éves gyermekek művelődésének és kulturált szórakozásának szolgá­latára — „végső döntés”-szerűen úgy fogalmaznak, hogy ennek működésén változtatni kell, és helyette itt a „tervek szerint” a Gárdonyi Géza Színház stúdió- színháza működne. Ki fogalmazta meg a „kell”-t, és „kinek, kiknek” a nevében? Demokráciát vallunk, és még­sem érvényesül a mindennapja­inkban, a döntéseinkben. Ezen kell-ről, tervekről és a tartalmi kérdések „átmentéséről” meg­kérdeztük-e a gyermekeket, a szülőket, a pedagógusokat? Ők vélekedtek így, hogy nincs rá szükség? Azok, akik évek óta oda járnak, ott művelődnek? A cikk szerint az egyik fél, az úttö­rőház vezetősége, az ott dolgo­zók nem értenek egyet a „kell” megfogalmazással, a tervekkel. A Megyei Művelődési Központ vajon „át tudja-e menteni” a mű­ködő szakköröket és tartalmi funkciókat? Mindannyian tudjuk, hogy kiskortól kell a gyermeknek megszokni, hogy könyvtárba jár, mozit, színházat látogat, és ek­kortól kezdi keresni a különféle önmegvalósító tevékenységeket, hobbiszerű vagy szórakoztató foglalkozásokat. Véleményem szerint az úttö­rőház továbbra is szolgálja a 6 — 15 éveseket, akár alternatív gyermekközösségek programja­it, szakköreit, kulturálódását. Hiszen itt van a gyermekkönyv­tár helye, itt működik az ifjúsági Vöröskereszt, s itt kaphatna he­lyet az állandó bábszínház is. A művelődési ház minden bi­zonnyal otthont tudna adni a stú­diószínháznak, annál is inkább, mert nemrég újították fel dísz­termét, színpadát, öltözőjét, bü­féjét. Az sem elhanyagolható, hogy a művelődési központ sok­kal központibb, reprezentatí­vabb helyen van az új hotel és a minaret közelében, mint az úttö­rőház. Ugyanakkor azzal is szá­stúdiószínház? molni kell, hogy a gyermekprog­ramok „átmentése” sokféle za­vart kelthet, és elszoktathatja a felnőtteket a művelődési háztól. Ez pedig nem lehet cél. Utaltam rá, hogy a már megje­lent cikk címe: „Mi lesz a sorsa?” — végdöntést sugall. Éppen ezért sokkal, inkább gondolko­dásra utaló és késztető lenne az a cím: „Hol legyen a stúdiószín­ház?” *** Az alábbi gondolatokat az Ankli József Úttörőcsapat 8. osztályosai fogalmazták meg: ’’Tudomást szereztünk arról, hogy a megyei tanács művelődé­si osztálya a jelenleg az úttörő­szövetség birtokában lévő Há- mán Kató Megyei Úttörőházat a Megyei Művelődési Központhoz akatja kapcsolni. Ezt mi szeretnénk megakadá­lyozni, mert ez az egyetlen olyan • ház, ahová akkor tesszük be a lá­bunkat, amikor akaijuk. Ha ez a felnőtteké is lesz, akkor feltéte­lezzük, hogy csak nekik szóló programok is lesznek. Szeret­nénk egy önálló gyermekszínhá­zat, amely csak a miénk! Senki másé! Ehhez kérjük az Önök se­gítségét, amelyet előre is köszö­nünk.” *** Az Eger Városi Demisz Peda- gógustestülete, a 6-os számú ál­talános iskola Demisz-testülete, valamint pártalapszervezete az alábbiak szerint vélekedik: ’’Augusztus 31-én volt az Eger városi úttörővezetők e tan­évi első megbeszélése a mozgal­mi évről. Ott hallottuk először az információt, amely megjelent a Népújságban is, hogy a gyere­keknek valószínűleg ki kell köl­tözniük már évtizedes otthonuk­ból, az úttörőházból. Hová lesz az úttörőház? Úgy hírlik, beköl­tözködik a Megyei Művelődési Központba. Onnan költözik az úttörők otthona, amely épület utolsó fellegvára volt az egri út­törőéletnek, ahol működhettek a gyermekszakkörök, klubok. Köztudott, hogy tanteremhi­ánnyal küszködő általános isko­lákban ezeknek nincs helyük. Ez az otthon adott egyedül teret a gyermekekről szóló, s a gyerme­kek által készített képzőművé­szeti alkotásoknak is. Vajon joguk van-e Eger város úttörővezetőinek sorsára hagyni az úttörőotthont? És miért nem kérdezik meg az úttörővezető­ket, a gyerekeket arról, hogyan vélekednek ők? Mi ugyanis tudunk egy nagy­szerű helyet az úttörőháznak, a Bartók Béla tér 4. szám alatt. Ott, ahol most van! Néhány hónapos szünet után itt az iskola, de az Egri Ifjúsági Házban van MÁS. Alternatív zenei klub. Mostantól állandó (másjnapunk is van: minden hétfon 18-tól 21 óráig élvezhet­jük az alternatív zenét, vagy vala­mi hasonlót, és persze egymás társaságát. Videofilmek, beszél­getések, és ami teljesen új: alkal­manként élő koncertek segítsé­gével szórakozunk, művelő­dünk, egy kicsit MÁS-ként. Az első őszi összejövetelre szeptember 11-én került sor, amikor is Grandpierre Attila csillagász, a Vágtázó Halottké­mek énekese volt a klub vendé­ge. ... Szeptember folyamán még két klubnapot tartunk: 18-án a Pink Floyd együttes híres The Wall (A fal), valamint a Foy Dolls (Já­tékbabák) nevű „happy-punk” csapat IdLe Gossip című filmje kerül vetítésre. Huszonötödikén a közelmúltban hazánkban is járt The Cure-t láthatjuk a képer­nyőn. (Az eredeti programban az „Indul a bakterház” is szere­pel, ám időközben a meglévő The Cure-anyag mellett a klub birtokába jutott egy másik, a ze­nekar életét, történetét bemuta­tó angol dokumentumfilm. Hogy melyik kerül műsorra, azt döntsék el a helyszínen a jelenlé­vők!) Október első hétfőjén Johann Stüm egri naiv költővel találkoz­hatnak az érdeklődők. (Róla a Népújság június 7-i ifjúsági olda­lán részletesen is olvashattunk.) Az első MÁS-koncertre — az előzetes tervek szerint — októ­ber 9-én kerül sor. Ekkor lépnek színpadra az "Irgalmatlan nővé­rek” és. a — hazai alternatív zenei világ egyik legígéretesebb cso­portjának számító — "Pál Utcai Fiúk”. A hétfő este egy kicsit MÁS! Juhász Mihály állásajánlatai: PÁLYAKEZDŐK FIGYELEM! A VILATI Egri Gyára érettségizett lányok jelentkezését várja az 1989. október 1-jén in­duló híradásipari szerelő szakmunkásképző tanfolyamra. A kép­zés időtartama: egy év, a tanfolyam ideje alatt a bérezés 4.500 Ft/ hó. Sikeres szakmunkásvizsga után a gyár munkalehetőséget biz­tosít. Jelentkezni lehet 1989. szeptember 15-éig a gyár közgazda- sági osztályán Eger, Faiskola u. 9. PÁLYAKEZDŐ ÉS ÁLLÁST KERESŐ FIATALOK! várjuk Önöket szerkezeti üzemünkbe, ahol 10 hónap alatt mecha­nikai készülékszerelő szakmában szakmunkásbizonyítványt sze­rezhetnek. A tanfolyam idejére 4.500 Ft-os havi munkabért biz­tosítunk. A szakmunkásbizonyítvány megszerzése után állást kí­nálunk gyárunkban. Jelentkezés: 1989. szeptember 15-éig a VI­LATI Közgazdasági Osztályán Eger, Faiskola u. 9. Telefon: 12- 844/150 FIGYELEM! Értesítjük a munkáltatókat és ügyfeleinket, hogy a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda Gyöngyösi Kirendeltsége elköltözik a vá­rosi tanács épületéből. A kirendeltség új címe 1989. szeptember 11-től Gyöngyös, Kossuth L. u. 1. Telefon: 37/13-046. m HEVES MEGYEI SZOLGÁLTATÓ iroda I 3301 EGER, KLAPKA U. •. «36/13-149

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom