Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
.'!■ • I J- 1 I ----—1—:-------------—j----I----—j------------------------------------------------—---—————~..........................................i----I---------------------—--------—”—j——-----4 .__________ KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS ___ _________NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 10., csütörtök P écsi István_______________ ____________ S zibériában halt meg Petőfi Nincs már tilalom (X/8.) Megbeszélés a vizsgálóasztalnál Nagy úr a megszokás. Bármennyire furcsa, de egy-két nap múltán teljesen természetesnek véltük, hogy nem hiába utaztunk Barguzinba, hogy megtaláltuk Petőfit. Valamennyiünket — kimondva vagy tagadva — egyre jobban kínzott a honvágy, mind sűrűbben hallgattuk a közkedvelt operettrészletet, a „Hazámba vágyom ” refrénűt, méghozzá Kovács József előadásában. Még egy otthoni motívum. Valaha, pályám kezdetén ő volt az első riportalanyom. Akkor még táncdalénekesként. 1. Bár Morvái Ferenc, expedíciónk vezetője Magyarországon tartózkodott, mégsem tétlenkedett. Hazamenet Moszkvában megszerezte a rajtkor annyira hiányolt engedélyt, a rossz helyen lévő Kjuhelbeker-emlékmű mögötti sírok felbontásához. Nem is sejtette, hogy feleslegesen, hiszen mi már rábukkantunk neves poétánk földi maradványaira. Az igenlő távirat azonban megérkezett. Kiszely professzor örült ennek, mert mint minden vérbeli tudóst, őt is felajzotta a kíváncsiság, az ismeretlen feltérképezésének vágya, így aztán nem akart lemondani e terület titkának megfejtéséről sem. Amikor gratulált neki a burját kulturális miniszter, így érvelt: — Csak a feladatunkat teljesítettük. Ez csoportmunka volt. Jó érzés, hogy átadhattuk önöknek a híres dekabrista csontjait. Viszonzásként azt kérnénk, hogy kibonthassuk ezeket a hantokat is. A kormánybiztos Petrunyin cselekedett a leggyorsabban. — Kezdhetnek, ássanak... A dolgozók átvonultak erre a szakaszra. Mi is követtük őket, hiszen mindenkor izgatott a rejtély. . Nem számítottunk szenzációra. Kiderült, hogy itt régi lakosok nyugszanak, tősgyökeres burjátok. Másként fogalmazva: a legelső hipotézis megdőlt. Szovjet kutató barátaink mégsem búvárkodtak céltalanul, hiszen az Egerbe küldött levelekben is vázolt elképzelések valóra váltak. Igaz, negyven méterrel odébb. A tiltás feloldódott, s meglepetésben sem volt hiány. Az egyik gödör mind mélyebb lett. Aztán kibontakozott a rendkívül érdekes gerendatemetkezés valamennyi részlete. Ott lenn több mint kétméteres férfi pihent. Ki lehetett? Talán sámán vagy olyan előkelőség, akinek szavaira, parancsaira ezrek figyeltek. 2. Közben a vizsgálóasztalra rakták költőnk vázának darabjait. Folytatódott az aprólékos azonosítás. íme, a precíz összegzés a magyar antropológus tolmácsolásában. — Nem egyértelműen férfi. A hosszúcsontok vékonyak, ám az izomtapadási felszínek erőteljesek. Az illető két-, vagy akár balkezes is lehetett. A csontváz kulcscsonthossza 173 milliméter, az amerikai kollégák által vizsgált zubbonynál a nyak-váll közötti távolság 175. A felkar-alkar hosszúság 552 milliméter, a már említett ruhadarab ujja 580 milliméteres. Ez általában 25 — 30-cal hosszabb szokott lenni az előbbinél. A vázon mért ülőmagasság 685 milliméter, a zubbonynál ez 700. A mellkas kis kerületű, megfelel a kabát mellkaskerületének. A medence nőies, az ülő- és szeméremcsont jelzőértéke 93-as, a férfias jelzőhatár szélén álló. A medence alkata megfelel az irodalomból ismert nőiesnek. A medenceszélesség 265 milliméter, azonos Petőfi Budapesten található ruhájával. A vállcsontok általában egészségesek. A nyakcsigolyák teste viszonylag vastag, azaz a nyak hosz- szúnak minősíthető. A bal sípcsont felső-külső testközeli részén a csontfelszín elváltozása fiatalkori sérülés nyomaira utal. Erre is vannak adatok. A bal harmadik borda életben törött, majd kalluszosan gyógyult, a jobb harmadik ugyancsak repedt, de ez is rendbejött. A jobb hatodik és hetedik bordán, a belső felszínen egy régen lejátszódott TBC-s folyamat nyomai érződnek. Az itteniek elmondták, hogy a klíma következtében az ilyen betegek jól felépülnek. Tisztázódott a halál oka is: — Komoly foggyökérgyulla- dásból kiinduló száj-, majd orr- üregi tályogban szenvedett, amely több helyen fisztulanyílá- son át ürült, és mintegy hat fognak nem sokkal a halál előtti elvesztéséhez vezetett. E betegség legyengítette az ellenálló képességet, vérmérgezést idézhetett elő. Megdöbbenünk, hiszen arra gondolunk mindnyájan, hogy egy jól képzett orvos segíthetett volna. 3 Mindezt a három szakember is nyomatékolta... A „konzílium” ezzel még nem zárult. — Határozottan állítjuk, hogy egyetlen olyan jellegzetesség sincs, amely eltérne az ismert testi jellegektől, ugyanakkor mindazt megtaláltuk rajta, amelyek jellemzőek voltak rá: a magas homlok, a mélyen ülő szemek, az erős járomtáj, a keskeny felső áll- csonti tájék, a hosszú és a végén felhajló áll, a bal felső szemfog ferde kiállása, a fejarányok, a termet, az életkor, a csontfelszínek, a törött borda. Ha csak tizenegy sajátosság azonos a költőével, akkor ilyesmi minden háromszázmilliomodik embernél fordulhat elő. Ennél azonban többre jutottunk, hiszen beigazolódtak a visszaemlékezések, megleltük Kjuhelbekert. Vegyük ehhez még a dagerrotípia és a koponya arányainak milli-, illetve tized- milliméter pontosságú egyezését. Ez összességében biometria- ilag körülbelül 6 milliárdos nagyságrend. Ebben az esetben az igazságügyi orvostan kétséget kizáróan azt mondja: akit megtaláltunk, minden bizonyosság szerint Petőfi Sándor. 4. Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy Pista sokkal egyszerűbben közölte velünk a diagnózist. Méghozzá úgy, hogy minden észrevételét illusztrálta. Az előbbi látleletre csak azért volt szükség, hogy a csakazértis hitetlenkedők visszalépjenek, s kétkedés nélkül szembesüljenek az igazsággal... (Folytatjuk) Minden este betakartuk a sírt sóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. A Magyar Demokrata Fórum hatvani szervezete latkozatát, s éppen ezért kérték, hogy augusztus levelet írt a tv — 2 igazgatójának, amelyben afe- 5-én 22 órakor a tv — 2 változtasson műsort, s az letti megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy amerikai lelkész prédikációja helyett ismételje Billy Graham megtagadta a Panorámának a fel- meg Tőkés László szavait. Nos, a tv — 2 programkérését, s nem adott interjút a romániai jogtiprás ja változatlan maradt, s szerkesztőségünkhöz ügyében. Evangelizáló erejűnek érzik viszont nem jutott el válaszlevél másolata, amelyből azt a Tőkés László temesvári református lelkész nyi- következtetést vonjuk le, hogy nincs is ilyen. Vélt analógiák — valós tények „Állásfoglalás a politikai apparátusok leépítésével kapcsolatban” Ezzel a címmel jelent meg a Magyar Demokrata Fórum Heves Megyei Egyeztető Tanácsának írása 1989. VII. 13- án. A cikk személyemmel kapcsolatban olyan elfogadhatatlan, a valóságtól igen távol álló megállapítást tartalmazott, amelyre ezúton szeretnék reagálni. Reagálni, tehát nem magyarázkodni és védekezni, mert ezekre semmi okom. Először is visszautasítom a sematikus kategorizálást, amely egyenlőségjellel sorolt be a jelzett személyekkel. (Volt MSZMP-, KISZ- stb. munkatársak) Teszem azt, amiatt, mert az állásfoglalásban példaként említett beosztások közül Eger Város Tanácsa V. B. művelődési osztályvezetői munkaköre nyűt és többlépcsős pályázat útján lett betöltve, ezért nem illik az „esetek hosszú sorába”. A tanácsülés, valamint az ezt megelőző végrehajtó bizottsági ülés döntése előtt egy olyan szakmai bizottság nyilvánított véleményt, amelynek tagja volt Eger város több közoktatási és közművelődési intézményének igazgatója. A pályázati folyamatban számomra ez a véleményalkotás igen fontos volt, hiszen autentikus vezetők tiszteltek meg bizalmukkal. Az eddig kifejtetteken kívül információpótlásként megemlítem, hogy a megyei tanácsnál esetlegesen bekövetkező létszámcsökkentés semmiféle nyugtalanságot nem okozott, mert munkámat elismerték és megbecsülték. Taktikai okokból, „kárpótlásul” munkahelyet változtatnom tehát nem kellett. Szabad döntésemet követően reális esélyem volt arra, hogy az egyik egri iskola igazgatója legyek, természetesen pályázati alapon. (E tény is ellenőrizhető.) A cikkben szereplő „megyei tanácsi káder” titulussal sem értek egyet, mert attól még nem lesz valaki káder, hogy egy adott munkahelyen dolgozik és viszonylag fiatal. Azt is el kívánom mondani, hogy az említett vezetői tapasztalat hiánya csak olyan szempontból igaz, amely vezetőnek csak az első számú vezetőt tekinti. Megemlítem, hogy a megyei tanács vb művelődési osztályán munkaterületemen belül teljes felelősséggel kellett a kapott ösz- szetett feladatsáv egészét irányítani, gondozni, míg előző munkahelyemen mint szakvezető tanár fogtam össze a főiskolás hallgatók szakmai-pedagógiai képzését. Szeretném leszögezni, hogy nem kérek elnézést az MDF Heves Megyei Egyeztető Tanácsától, amiért egy mindenki számárra nyűt pályázatra jelentkezésemet pártonkívüliként, a megyei tanácson szerzett közvetlenül konvertálható ismeretek és tapasztalatok birtokában elküldtem, és amiért az osztályvezetői kinevezést becsületes úton megkaptam. Mindezek alapján tiltakozom az állásfoglalás ellen, de nincs szándékomban átvenni a „ dzsungelhadviselést”. Levélcsaták helyett mindenkit a saját munkája minősítsen. Végezetül engedtessék meg, hogy az alábbiakat kinyilvánítsam: hiszek a hatalmi attitűdtől mentes, a minden segítő véleményt igénylő és feldolgozó-be- építő feladatvégzésben. Ezt az őszinteségtől fakadó kapcsolattartást és munkastílust a magam részéről garantálom, de igénylem is minden Eger város művelődésügyéért tenni akaró individuumtól, szervezettől, párttól. Társy József (1989. IX. 1-jétőlaz Egri Városi Tanács művelődési osztályának vezetője) Levél dr. Zeke Gáborhoz, a hatvani kórház igazgató-főorvosához A második világháborút követő negyedszázad kaszárnyaépítési programja után valóságos frontáttörésnek számított a hatvani városi kórház felépítése és átadása 1967-ben. A kórház orvosainak egy csoportja már akkor kérte, nevezzék el az új intézményt az orvosi hivatástudat Nobel-békedijas eszményképéről, Albert Schweit- zerről. A város, a megye és az Egészségügyi Minisztérium akkori illetékesei azonban a névadás gondolatát akkor mereven elutasították. Azóta huszonkét év telt el. Tavaly — immár erősen megváltozott kül- és belpolitikai helyzetben — ismét felvetődött a gondolat: legyen Albert Schweitzer kórházunk névadója. Ma már nincs olyan felettes hatóság, amely politikai megfontolásokra hivatkozva megakadályozná a nagy humanista orvos nevének felvételét. Albert Schweitzer neve az élet feltétlen tisztelete mellett önzetlen áldozatvállalást, erkölcsi tisztaságot és keresztény hitet is jelent. Mindezt kifejezésre juttatta orvosi, teológiai, zenetudósi és gondolkodói életművében. Személyiségének minden tisztelője örömmel várja a pillanatot, mikor nemcsak neve jelenik meg kórházunk homlokzatán, de szelleme is hatni kezd közöttünk. A schweitzeri életeszmény ugyanis nyilvánvalóan ösz- szegyeztethetetlen bármilyen fegyveres erőszakszervezet önkéntes szolgálatával, így a munkásőrségével is. A munkásőrségben való aktív közreműködést már a hippokra- tészi eskü szellemével is ellentétesnek tartjuk, Schweitzer nevével pedig egyenesen cinikus anakronizmusnak érezzük. Feltételezzük, hogy sem Albert Schweitzer leánya, sem a hazai Albert Schweitzer-társaság vezetősége, sem a Szociális és Egészségügyi Minisztérium illetékesei nem ismerték a név felvételéhez szükséges beleegyezésük megadásakor a kórház több orvosának és középkáderének a schweitzeri életeszménnyel ellentétes elkötelezettségét. Az MDF Hatvani Szervezete Levél Németh Miklós miniszterelnökhöz Szükségesnek tartjuk felhívni szíves figyelmét, hogy mi sem értünk egyet azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az Állami Egyházügyi Hivatal régen várt megszüntetésével kapcsolatban tett a kormány. A „jogutód nélkül” megszüntetett hivatal nyomán miniszterhelyettesi vezetésű titkárság alakult. Mire e rang a titkárság vezetéséhez? Az Egyházügyi Titkárság vezetőjévé olyan személyt tettek, aki nagyon idegen az egyházak számára, semmiképpen nem alkalmas arra, hogy az egyházakat egy kicsit is belülről nézze. ,Az intézkedések koronája, hogy a fölöslegesnek bizonyult, nemkívánatos hivatal volt vezetőjének személyében ismét egy- gyel növelték a közvéleményt irritáló, kitüntetve lelépettek számát. Mindez ellentétben áll azzal a tiszteletre méltó szerénységgel is, ahogyan ön kormányát „ügyintéző kormányának nevezte. Szeretnénk, ha az ügyek intézésében Önt és kormányát csorbítatlan rokonszenvünkről biztosíthatnánk. Tisztelettel: MDF Hatvan A válasz: Tisztelt cím! A Minisztertanács elnökének írt levelükkel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom: Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése azzal a szándékkal történt, hogy az állam a jövőben nem avatkozik be az egyházak belső életébe, és a vezető egyházi személyiségek kinevezéséhez szükséges egyetértési jogot is csak a legszűkebb keretek között kívánja gyakorolni. E céllal összhangban az újonnan felállított Országos Vallásügyi Tanács és ennek Egyházpolitikai Titkársága sem feladat-, sem pedig hatáskörét illetően nem tekinthető az Állami Egyházügyi Hivatal jogutódjának. A titkárság néhány fős szervezetének feladata a Vallásügyi Tanács üléseinek megszervezése, az adminisztrációs feladatok elvégzése. Üdvözlettel: dr. Raft Miklós Minisztertanács Hivatala S s s
