Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 9., szerda 5. Az iráni elnök Egy „pragmatikus” Pezsgés az űriparban nemcsak ott Kennedy űrközpont, USA: Az indulásra várnak a Columbia űrre­pülőgép személyzetének tagjai, akiket a támaszpontra elkísértek feleségeik is: David és Patti Leestra, James és Susie Adamson, Mark és Lynne Brown, Brewster és Kathy Shaw valamint Richard és Lois Richards. lül pedig az ember hozzáláthat a Hold ásványokban gazdag tala­jának kibányászásához. Az évez­red végére már olyan műhelyek keringhetnek a Föld körül, ahol nulla-gravitáció körülményei között állíthatnak elő nemcsak gépeket, berendezéseket, a Hol­don alkalmazható eszközöket, hanem olyan finom szerkezetű anyagokat, amelyeket a Földön — a gravitáció miatt — soha nem lehetséges gyártani. Mindez akkor lehetséges, ha az amerikai kormányzat tartja magát a tervekhez. Azt azért mindenki elismeri, hogy ez a „ha” egy igen nagy „HA...”. A finanszírozással kapcsola­tos kételyekre részben már ma is vannak elfogadható válaszok. Először is a NASA szakembe­rei arra hívják fel a figyelmet, hogy Kennedy elnök óta, a hat­vanas évek után egyetlen elnök sem kötelezte még el magát az űrprogram ilyen arányú fejlesz­tése mellett, mint — ha mégoly homályosan is — George Bush. Márpedig az amerikai ipar azon­nal ugrik, beruház, hitelez, fej­leszt, ha fantáziát és persze bizto­sítékokat lát egy elképzelésben. Ami az űripart illeti — fantáziá­ban aligha lehet hiány. A biztosí­ték pedig az elnök szava — nem­csak Bush, de egyetlen amerikai (Népújság-telefotó — MTI) elnök sem engedheti meg magá­nak, hogy efféle horderejű dol­gokban a világűrbe beszéljen. A NASA jelenlegi költségve­tése 11 milliárd dollár — a teljes amerikai költségvetés mintegy 1 százaléka. Ezt első fokozatban tartósan legalább a duplájára kellene emelni. Ha azonban az üzlet fokozatosan beindul, ez olyan általános jótéteményekkel jár az amerikai gazdaság egészé­re, hogy a későbbiekben ennek nem lesz akadálya — még a kon­zervatívnak vélt becsületes adó­fizető átlagember is melléáll, s következésképpen a honatyák is, mert nekik még szavazatokra is szükségük van. A képhez tartozik még, hogy a NASA évek, vagy inkább évtize­dek óta csak sodródik — szak­emberei nem kaptak igazi fel­adatokat, nem lebegett előttük igazán nagy cél, várható dicsőség sem. Most minden megváltoz­hat, hiszen — mint éppen a NA­SA egyik munkatársa mondta el — az Egyesült Államok 15 éve nem gyártott semmilyen új raké­tát, amellyel a technikát a Földön kívül lehet juttatni. Amerikának hovatovább a fejére nőnek nyu­gat-európai és ázsiai konkuren­sei. Valójában nem kevesebb a tét, mint az amerikai ipar egész szerkezetének megújítása. Palmyra Bepillantás a császár bunkerjába Kevés jóstehetség kellett hoz­zá, hogy George Bush amerikai elnök július 20-án körvonala­zott, óvatos becslések szerint is 400 milliárd dolláros „árcédu­lát” viselő űrprogramjának kör­vonalai hallatán vitákat haran­gozzanak be az amerikai politika és gazdaság megfigyelői. A szó­párbaj azonnal megkezdődött, a „földhözragadt” honatyák az Egyesült Államok nyomorúsá­gos állapotaira, a szociális, egészségügyi programok hiá­nyosságaira, az AIDS-re, a költ­ségvetési hiányra, sok minden egyébre mutogattak, üres pénz­tárcájukat fordították ki, és az adófizető polgár várható átkait emlegették. Ám az is törvényszerű volt, hogy megindult az ellenlobby el­lentámadása. Az űripar, a tudo­mányos élet és a gazdaság vezető szakemberei szemléletes példák­kal támasztják alá, milyen óriási tudományos, nem kevésbé gaz­dasági haszonnal járhat a „nagy kaland”. Emlékeztetnek arra, hogy az amerikai Apolló-prog- ramnak, a Hold meghódításának egyik „mellékterméke” volt az integrált áramkör, a chip, amely ma a számítógépiparnak és sok minden más fejlett technológiá­nak is az alapja. (Néhány, nevét szemérmesen takargató szakértő bátortalanul megemlít mást is: divat lett a leszerelés — pedig jó néhány éven át a titkos katonai laboratóriumok melléktermékei teremtették meg a civil ipar nem egy húzóágazatát.) Néhány, sebtében papírra ve­tett adatból már ma is világos: ha az Egyesült Államok nekifog az új űrprogramnak — a Freedom amerikai űrállomás létrehozásá­nak, állandó Hold-bázis megte­remtésének, a Mars-utazás elő­készítésének —, akkor a közeli években 40 ezer űj munkahely létesítésével lehet számolni és 100 nagyvállalat jut nemsokára nagy lélegzetű munkákhoz. Mai számítások szerint teljesen reális az elképzelés, hogy 2010-re amerikaiak „landolnak” a Mar­son, mától számított 15 éven be­Macusiro kisváros felé a japán Alpok több millió éves csúcsai között vezet az út; a két-hárome- zer méteres hegyek a földtörténe­ti őskorban még a tenger mélyén szunnyadtak, míg egy elemi erejű földkéregmozgás a magasba nem emelte őket. A legnagyobb japán fősziget, Honsu közepén Toki­ótól jó 200 kilométerre délnyu­gatra, a Japán-tengertől vagy 60 kilométerre — fekvő kisváros szé­lén, egy meredek hegyoldal tövé­ben három barakkszerű földszin­tes épületsor húzódik. A bejárat­tól jobbra vezető folyosóról két kis szoba nyílik, ablakaiból fe­nyőfákkal borított hegyoldalra látni. Ez a látvány tárult volna Hiro- hito japán császár elé, ha valaha is szüksége lett volna arra, hogy itt húzódjon meg a háború vérziva­taros időszakában. A szobáktól néhány lépésnyire egy — kizáró­lag a császár számára épített — alagút vezet a sötétség birodal­mába. A hegy mélyében 1944- ben három kilométeres alagút­rendszer épült, a császári hadse­reg főhadiszállása. 100 méterrel a földfelszín alatt alakították ki a császár óvóhelyét, ahol azonban Hirohito soha nem járt. A császá­ri család tagjai sem. Az alagút­rendszert teljesen nem fejezték be. 1947 óta állandó lakói vannak a barakkoknak, kivéve a két csá­szári szobát. A föld alatti alagút­rendszer munkahely: Japán 127 szeizmológiai állomása közül a legnagyobb. Ebbe a különös vi­lágba Móri Tosio, a földrengés­megfigyelő és -vizsgáló kutató- központ igazgatója kalauzolta el a külföldi újságírókat. Ez a megfigyelőállomás a ma­ga nemében a világon a legna­gyobb és a legkorszerűbb; itt rendkívüli keménységű és szi­lárdságú a kőzet, állandó a hő­mérséklet, a partokat ostromló tenger a messzi távolban moraj­lik, közúti forgalom nincs, így mi­nimális a rezgési és a zajhatás. A barakkokban és az alagútrend­szerben elhelyezett műszerek a rezgéseket egymilliószor erőseb­bekre tudják felnagyítani, érzé­kelhetővé és elemezhetővé téve minden jelzést, ami a Föld mélyé­ből érkezik. Egy-egy százméteres, kifeszített szeizmográffal figyelik az észak — déli és a kelet — nyu­gati irányú mozgásokat. Egy füg­gőleges alagútban is ilyen beren­dezést helyeztek el, a Föld belse­jéből feltörő erőkitörések észlelé­sére. Az olvasztott kvarccső ezek­nek a 100 méteres berendezések­nek a lelke, a legparányibb rez­gésre is reagál, beleértve a Föld tágulásából és zsugorodásából származókat is. Az egyik „teremben” — 30 centiméter vastag, 6 méter hosszú és 4 méter széles betonlap szélén — kis műszereket helyeztek el, s ha egér indulna feléjük a betonla­pon, mutatóik azonnal kilengné­nek, „megérezve” a kis állat súlya alatt „nyögő” betonlap rezgését. A barakkokban is rengeteg a leg­különbözőbb vizsgáló-érzékelő­rögzítő berendezés, műszer, szá­mítógép. A hangrezgésvizsgáló például azt is kimutatja, ha 5 kilo­méter távolságban elhalad egy dömper. A Macusiro megfigyelőállo­másnak szomorú trófeái vannak. 1988. december 7-én jelezte az A régészeti ásatások fél évszá­zada folynak Palmyrában, de még további harminc esztendőre van szükség ahhoz, hogy teljes pompájukban kibontakozzanak a híres ókori város szentélyei, oszlopcsarnokai és síremlékei. A szíriai oázisváros fénykora 1800 évvel ezelőttre tehető. A kara- vánutak találkozási pontjánál fekvő Palmyra akkoriban erős királyság székhelye volt. Ma már ott fehérlenek a nap­fényben a kiásott időmarta osz­lopok a datolyapálmák között. Ám még sok száz társuk rejtőzik a homokban, a csaknem kétezer éves kőtömbök szomszédságá­ban. „Buldózerekkel hat hónap alatt végeznénk, de akkor el­pusztítanánk mindazokat az ap­ró jeleket, amelyek segítenek meghatározni a város történelmi szerepét — magyarázza Haled Asszad, az ásatás vezetője. — így a szíriai és külföldi régészek újabb nemzedékének munkájára lesz szükség. De közben a lehető legtöbbet helyre is állítjuk az ókori városból.” Szíriában bizonyítottan már 150 ezer éve éltek emberek. Ez az ország valóságos kincsesháza mindazoknak a civilizációknak, amelyek az idők folyamán itt vi­rágoztak, majd elpusztultak. Az ókori Palmyra — amelynek terü­lete 12 négyzetkilométerre tehe­tő, s ennek felét már feltárták — ma Szíria legfontosabb idegen- forgalmi látványossága. Évente 70 ezer turistát vonz. Palmyra jelentősége abból adódik, hogy erre szállították a távoli Indiából a selymeket és a fűszereket a karavánok, Arábia római provinciáin át a Földközi­tengerig. Minden jól ment addig, amíg a legendásan szép Zenóbia királynő fel nem lázadt a római fennhatóság ellen. A légiók 272- ben kifosztották és elpusztítot­ták a várost, Zenóbiát és fiát pe­dig Rómába hurcolták. Amikor az ásatások a harmin­cas években megkezdődtek, ki kellett költöztetni a falusiakat, akik Baal isten hatalmas templo­mának területén telepedtek meg. A számukra létesített város ma már harmincezer lakost számlál. Az antik romok között az egyet­örményországi földrengést Az itt észlelt földmozgások koordinátá­it egybevetették hét másik japán földrengés-megfigyelő állomás adataival, s 20 perc alatt félauto­matikus módszerrel meghatároz­ták, hogy hol következett be az elemi csapás. A 4,5-esnél na­gyobb magnitúdójú földrengést — történjen bárhol a világban — észlelni tudják. Az utóbbi évtize­dekben bekövetkezett földmoz­gások adatait is elemzik. Ma még azonban nagy valószínűséggel nem tudják előre jelezni a várható jelentősebb földmozgásokat, amelyek — Japán esetében — kö­rülbelül 6 évtizedenként ismét­lődnek. Az 1923-as pusztító kan­tói földrengéshez hasonló erejű földmozgásra azóta nem került sor a szigetországban, így a meg­figyelőállomás igazgatója valószí­nűsíti, hogy néhány éven belül hasonlóval kell számolni Tokió térségében. Az igazgató elmondta, hogy nemcsak az elemi csapásokat rögzítik, hanem azt is, amikor az ember sújt le a földre. A tíz kilo- tonnásnál nagyobb erejű atom­len modem épület a 12 szobás Zenóbia Hotel. 1918-ban épült, egy ősi templom udvarában. Va­lószínűleg nem bontják le, rész­ben azért, mert sok hírneves uta­zó szíriai beszámolójában szere­pel, főleg azonban, mert nem rej­tőzik alatta számottevő emlék. Az idén fejezték be az oszlop­sorral ékes főutca fölött emelke­dő háromezer személyes amfite­átrum helyreállítását. Színházi előadásokat, koncerteket és ifjú­sági fesztiválokat tartanak majd az elegáns római kori épületben. Tavaly a fénykort megelőző időből — i. sz. 98-ból — szárma­zó remek szobrokat tártak fel egy sírban. Az akkori családi sírbol­tokban a gazdag palmyraiak fes­tett falképeken vagy szobrokon ábrázolták az elhunytakat. Ze­nóbia királynő képmását azon­ban még nem sikerült megtalál­ni. „Adatunk — mondja Asszad — rengeteg van róla, pályafutá­sát a római történetírók részlete­sen leírták”. A legendás királynő palotájának helyét már fellelték, de csak a helyét, mert 30 évvel a város behódolása után Diocleti­anus császár földig romboltatta az épületeket. Zenóbia férjének uralkodása idején, a harmadik században Palmyra adókedvezményeket kapott a nagy hatalmú Rómától, s ez a tény jelentősen fellendítet­te kereskedelmét. Odenatusz 267-ben bekövet­kezett halála után azonban Ze­nóbia kinyilvánította országa függetlenségét, és ezzel magára haragította Rómát. „Fiának, Ballabathusznak akarta megsze­rezni a hatalmat, de ő maga is igen becsvágyó, bátor és okos asz- szony volt” — meséli Asszad a „Kelet legszebb asszonyának” nevezett királynőről. Zenóbia — tanácsadóként Longinus Kasszi- osz görög filozófust alkalmazva — figyelmesen nyomon követte a római politika alakulását. Mikor fellázadt Róma ellen, hadjáratra induló császárként, uralkodói bí­borban, lóhátról buzdította ka­tonáit, ám Aurelianus császár el­tiporta a zendülést, a világszép királynőt pedig láncra verve, dia­dalmenetben vitte végig Rómán. Mezei Marianne robbantási kísérleteket is rögzítik a műszerek. Ezek rezgéskövet­kezményei teljesen eltérnek az egyéb eredetű földmozgásokétól, így pontosan tudják, hogy az em­ber mikor tettes, és mikor vétlen áldozat. A Macusiro központot „forró drót” köti össze a világ ösz- szes hasonló intézményével. Az atomrobbantások teljes be­szüntetéséről és az atomkísérle­tek ellenőrizhetőségéről tavasszal Kiotóban rendezett békekonfe­rencián Japán azt javasolta, hogy hozzanak létre egy nemzetközi megfigyelőhálózatot, amelyhez tapasztalatait és műszereit ren­delkezésre bocsátaná. A szigetor­szág ilyen irányú felkészültségé­ről és lehetőségeiről a japán Al­pokban, a helyszínen győződhet­tek meg a konferencia résztvevői. A javaslat azonban süket fülekre talált. Az atomnagyhatalmak­nak, úgy látszik, ma még nem fű­ződik érdekük ahhoz, hogy a vi­lág belelásson a nukleáris boszor­kánykonyhákba. írom András arcképe Ali Akbar Hasemi Rafszan- dzsani az Iráni Iszlám Köztársa­ság új elnöke. Az új államfő a szavazatok közel 95 százalékát kapta, s így valósággal kiütötte egyetlen ellenfelét. Még ennél is többen, a szavazók több mint 97 százaléka adta le voksát arra az alkotmánymódosításra, amely megszünteti a miniszterelnöki tisztséget, és Irán igazi vezetőjé­vé éppen Rafszandzsanit, az új elnököt teszi meg. Imponáló adatok ezek — még akkor is, ha a szavazásra jogosultak egyhar- mada meg sem jelent az urnák­nál. Irán alighanem korszakváltás küszöbén áll: tízéves zűrzavar, vallási kábulat, nagyon is világi belharcok, nyolcéves ország- és emberpusztító háborúskodás után nem annyira egy vallási ve­zető, mint inkább gyakorlatias, tapasztalt és taktikus politikus került az ország élére. Megjósol­ható, hogy Ali Hamenei, az ed­digi elnök — s immár Khomeini után Irán vallási vezetője — leg­feljebb a másodhegedűs lesz Rafszandzsani mögött, s a dön­tésekben elsősorban a politika és érdek dönt — nem a Korán, nem is a mullahok. A papi uralomnak — tízéves „próbajárat” után — befellegzett Iránban. Rafszandzsanit 1978-ban még az iszlám forradalom szedte ki a börtönből — tíz év alatt megjárta a hatalomhoz vezető út minden lépcsőfokát, és Irán „erős embe­re” lett. Nem kis teljesítmény ez, ismerve az előzményeket, a gyorsan gördülő fejeket, a gyor­san változó kormánylistákat. Rafszandzsani elérte, hogy nem­csak honfitársai szemében sike­rült megtestesítenie saját szemé­lyében az állandóságot és a fo­lyamatosságot, de jó ideje a kül­világ is benne látta már azt az embert, akivel majd szót lehet érteni. Amíg élt Khomeini, Rafszan­dzsani keményen elutasított minden olyan javaslatot, amely az ország irányítását valamiféle átkos liberalizmus alapján való­sította volna meg. Manapság már Rafszandzsani nyíltan beszél arról, hogy a kor­mány hibát követett el, mikor — a radikális iszlám forradalom el­vei alapján — mindent maga alá akart gyűjteni, központilag akar­ta igazgatni a gazdaságot csak­úgy, mint az agyakat. Megfigyelők arra számítanak, hogy az új iráni elnök olyan kor­mányzatot alakít majd, amely egyszerre lesz „forradalmi” , bölcs, szakértő és óvatos testület; óvatosságra szükség van — Irán új vezetőgárdájának legalább any- nyi pragmatizmusról kell tanúbi­zonyságot tennie, mint az állam­főnek, hiszen az iszlám forrada­lom alapelvei változatlanok. Változtatások pedig lesznek. Az új államfő máris kézben tartja a hatalom legfontosabb tényező­it és módjában áll új utakon elin­dítania Iránt — a szándék sem hi­ányzik, taktikai érzékről nem is szólva. Mint ő maga mondotta: vannak „alapjelszavak” — ezek addig lesznek érvényben, míg a kolonialista hatalmak nem hagy­nak fel az összeesküvéssel, s van­nak „taktikai” jelszavak, ame­lyek csak bizonyos ideig érvé­nyesek. Pragmatikusan szólva: sem egyik, sem a másik jelszóféleség nem érvényes „örökre”. Ez akár Rafszandzsani politikai krédójá­nak is tekinthető. (fodor) • HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI .... .. . . allasajanlatai: ÚJ VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, INTÉZMÉNYEK, MAGÁNSZEMÉLYEK FIGYELMÉBE! A SZÜV Számítóközpontja a 7/1988. (II. 17.) MT rendeletén alapuló KSH elnöki rendelkezéssel felhatalmazva 1989. szeptem­ber eleji kezdéssel 120 órás alapfokú szakmai képzést nyújtó sze­mélyi számítógépkezelői tanfolyamot indít. ELŐZET ES ÜTEM­TERV: számítástechnikai alapismeretek: 30 óra elmélet, — Gép­kezelés, operációs rendszerismeret: 18 óra elmélet 30 óra gyakor­lat, — Integrált programcsomag interaktív kezelése: 18 óra elmé­let, 24 óra gyakorlat. Részvételi díj: 12.000 Ft/fő. Jelentkezési határidő: 1989. augusztus 20. Bővebb információval rendelkezés­re áll: Varga Zoltán tanfolyamvezető a 10-522 telefonon, vagy személyesen, KSH SZÜV egri Számítóközpontban. 3300 Eger, Grónay S. u. 3. Ugyanitt jelentkezési lapok kérhetők. HEVES MEGYEI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT: Eger, Faiskola út 5. Egri telephelyére alkalmaz esztergályos szakmunkásokat. KAEV 4. sz. GYÁRA: Gyöngyös, Karácsondi út 15. Targoncavezetőt keres felvételre, egy műszakos munkarendben. MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET: Mátraháza Felvételt hirdet az alábbi munkakörökben: — épületgépész technikus, energetikus, villanyszerelő, vízve­zetékszerelő, vízműkezelő, takarítónő, szakácsnő, vagy főzni tudó konyhalány, bér- és munkaügyi előadó, klinikai laborasszisztens. FINOMSZERELVÉNYGYÁR: Eger Felvételt hirdet vasipari szakmunkások részére. FIGYELEM! A Heves Meyei Tanács VB. Munkaügyi Osztálya és a Heves Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda középfokú munkaügyi tanfo­lyamot szervez. A tanfolyam kezdési időpontja: 1989. szeptember 7. A jelentkezés feltételeit az 1/1983. (IH. 16.) ÁBMH sz. rende­let tartalmazza. Jelentkezni lehet: 1989. augusztus 25-éig a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál. (Eger, Klapka u. 9. Te­lefon: 13-149)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom