Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 9., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3, Mi az igazság? Néhány megjegyzés és válasz egy interjúban felvetett kérdésekre Az Egri Újságban 1989. július 7-én „Szocialista Gettó” címmel riport jelent meg a Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézetnél folytatott népi ellenőri vizsgálatról, a vizsgálat lefolytatásának körülményeiről. A riportban dr. Kovács János, a megyei tanács vb művelődési osztály vezetője, Fodor Lajos, az intézet igazgatója több kérdésben elmarasztalóan nyilatkozott a vizsgálat megállapításairól, annak módszere­iről. Ügy vélem, hogy a nyilatkozatokban érintett kérdések valós megítéléséhez — a közvélemény he­lyes tájékoztatásához — az alábbiak nyilvánossága segítséget nyújt. Vegyük sorba az említett ri­portban felvetett kérdéseket: Elsőként: miért vizsgálta a megyei NEB a gyermek- és ifjú­ságvédelem megyei helyzetét? Erre szeretnék mindenekelőtt válaszolni, mert a riportban a művelődési osztály vezetője tel­jesen elferdíti a valóságot. Az el­múlt év nyarán a Heves megyei Népújságban megjelent ”Védő­háló nélkül” című cikksorozat tartalma bennünket is megdöb­bentett. Úgy döntöttünk, hogy egy NEB-vizsgálat segíthet a helyzet megváltoztatásán. Ezért javasolta a megyei NEB testületé — még a múlt év őszén —, hogy szerepeljen ez a téma is ellenőr­zési tervjavaslatunkban, melyet aztán a megyei tanács 1988. de­cemberi ülésén elfogadott, és vizsgálatát előírta számunkra. Ez alapján a népi ellenőrzésnek a gyermekvédelem megyei helyze­tét kellett vizsgálnia, ezen belül természetesen a Gyermek- és If­júságvédő Intézet tevékenységét is. Akik a vizsgálatot koncepció­zusnak és manipuláltnak minősí­tik — a művelődési osztály veze­tője és az intézet igazgatója —, bizonyára azért teszik, mert a vizsgálat érzékeny pontokra ta­pintott rá, kritikusan tárta fel a hibákat, nem hallgatva el a fel­ügyeleti szerv felelősségét sem. A megyei NEB célja az volt, hogy azon gyermekek érdeké­ben rázza fel az illetékes szervek, osztályok, intézmények figyel­mét, akikkel az élet igen korán kegyetlenül bánt el, már fiatalon a társadalom peremére sodród­tak. Azért sem fogadható el, hogy a vizsgálat „manipulált” volt, mert a nevelésben érintett valamennyi nevelési tényező — gyermek, pedagógus, érintett ta­nácsi szakigazgatási szervek — tevékenységét, életét, problémá­it, konfliktusait vizsgáltuk. Azt megértem, hogy a bírálatot ne­héz elviselni. Azt viszont már ke­vésbé lehet megérteni és elfo­gadni, hogy egyes érintett veze­tők önkritika helyett támadásba lendülnek, s hovatovább azt pró­bálják bizonygatni a közvéle­mény előtt, hogy a bajok oka nem az intézet siralmas helyzete, hanem az a módszer és szervezet, amely feltárta azokat. Jobb lenne ehelyett arra koncentrálni, ho­gyan lehetne javítani több száz elesett és gondozásra váró gyer­mek sorsán megyénkben is. A riportból kitűnik, hogy vál­tozatlanul nem tetszik a művelő­dési osztály vezetőjének és az in­tézet igazgatójának az a NEB- összegzés, mely szerint a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézetnél — GYTVI-nél — rossz a munka­helyi légkör, emiatt nagy a dol­gozók fluktuációja. Különösen érzékeny pont, hogy az intézet­nél (GYIVI) évek óta bürokrati­kus és diktatórikus vezetés érvé­nyesül. Ez a második kérdés, amit érinteni szeretnék. A vizsgálat összegzéseként megállapítottuk, hogy a GYIVI- nél évek óta magas a dolgozók fluktuációja, s ehhez — a mosto­ha és kedvezőtlen feltételek mel­lett — jelentősen hozzájárult az autokratikus, diktatórikus veze­tési stílus, s ennek következtében kialakult feszült, nyugtalan lég­kör. Ugyanis az utolsó három év­ben összesen 109-en távoztak az intézetből, ezek közül 41 pedagó­gus volt. A teljes igazsághoz hoz­zátartozik, hogy a GYIVI igeiz­gat ójának vezetési stílusát első­sorban nem a népi ellenőrzési ösz- szegfzett anyag kifogásolta, ha­nem a GYIVI dolgozói mondtak erről véleményt. Ugyanis egy sokoldalúan összeálh'tott kérdőí­ves felmérés szerint a dolgozók többsége Fodor Lajos intézeti igazgató vezetői stílusát hata­lompozíciójúnak, bürokratikus­nak, a munkahelyi légkört pedig intrikusnak, feszültnek minősí­tette. Ezen kellene elgondolkod­ni elsősorban az intézet igazgató­jának, de a felügyeletet ellátó művelődési osztály vezetőjének is. Az interjúban dr. Kovács Já­nos azt mondta, hogy „az igazga­tó harcosságát, modorát, vehe­menciáját viszont néha valóban lehet vitatni.” Ezzel Kovács elv­társ annak megértését segítette elő, hogy a dolgozók fenti véle­ménye igaz. Azt pedig ítélje meg az olvasó, hogy a GYIVI igazga­tója diktatórikus vezetési stílusán ra még büszke is — pedig hát úgy gondolom, hogy napjainkban a demokratizmus kiszélesítése van napirenden. Úgy gondoljuk, hogy a fel­ügyeletet ellátó művelődési osz­tály vezetőjének elsősorban e vé leményeket kiváltó okokat kelle­ne vizsgálni, és úgy lehetne reáli­san megítélni a kialakult helyze­tet. A művelődési osztály eddigi vizsgálati tapasztalataiból egyér­telműen kitűnik, hogy az osztály vezetése előtt a GYIVI-nél kiala­kult helyzet évek óta ismert, és mégsem történt intézkedés. A harmadik felvetés, amire válaszolni kell: az interjúban a GYIVI igazgatója felveti, hogy a jegyzőkönyvi megállapításokat a tantestület nem fogadta el, és kö­zös tanácskozást kértek, amire nem adtunk lehetőséget! Szeret­ném hangsúlyozni, hogy a vizs­gálati megállapításokat a népi el­lenőrök a vizsgálat közben egyeztették — azt a követel­ményt pedig, hogy a jegyzőköny­vi megállapításokra a vizsgált szerv vezetőjének írásban kell válaszolni, az igazgató csak kü­lön írásos felszólításra volt haj­landó megtenni. Ugyanakkor a vizsgálattal érintett más szervek vezetői — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — az észrevételben azt is közük, hogy a hibák meg­szüntetésére milyen intézkedést tesznek. Ezzel szemben a GYIVI vezetése az észrevételben magya­rázkodott, és a fő hangsúlyt a megállapítások kisebbítésére he­lyezte! A GYIVI igazgatója részt vett azon a munkabizottsági ülésen, ahol az összefoglaló jelentést véglegesítettük, és kifejtette véle­ményét (volt lehetősége tehát, hogy elmondhassa véleményét). Az intézet igazgatója nem fogad­ta el a vizsgálat lényeges megálla­pítását —főleg, ami a személyé­hez is kapcsolódott és más kérdés az, hogy a vizsgálatban részt vevő szakemberek pedig fenntartották véleményüket. Ez az ellenőrzési munka természetes velejárója! Mivel a vizsgált szervek veze­tőivel előzetes munkabizottsági ülésen sokoldalúan egyeztettük és ütköztettük a vizsgálati megál­lapításokat, ezért a megyei NEB-ülésre — a többi vizsgált szerv vezetőivel azonos módon — Fodor Lajos GYIVI-igazgató meghívását már nem tartottuk célszerűnek. Ismételten hangsú­lyozva azt, hogy a testület napi­rendjén a középpontban nem a GYIVI és nem is az igazgató munkája állt, hanem a gyermek- és ifjúságvédelem komplex hely­zete Heves megyében. Más kér­dés, de szorosan idetartozik, hogy dr. Kovács János, a műve­lődési osztály vezetője, akihez a gyermek- és ifjúságvédelem ta­nácsi felügyelete tartozik — egyéb elfoglaltságra való hivat­kozással! — nem vett részt a me­gyei NEB ülésén. Erről az inter­júban „szerényen ” hallgatott. Meggyőződésem, hogy nem lenne most vita az egészből, ha a megyei NEB elé kerülő össze­foglalójelentést átíratjuk a GYI­VI igazgatója és a művelődési osztály szájíze szerint. Sokéves tapasztalatunk, hogy a vizsgálat­hoz való hozzáállás a vizsgált szerv részéről már eleve zöld utat adhat egy intézkedési sorozat­nak, vagy akadályozhatja az in­tézkedéseket. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermek- és ifjúságvéde­lem megyei vizsgálatába a témát alaposan ismerő, szakirányú ké­pesítésű pedagógusokat és pszi­chológusokat kértünk fel, akik feladatuk végzése során napi kapcsolatban vannak ezzel a tár­sadalompolitikai problémával. Mi a magunk részéről megtisz­teltetésnek vettük, hogy ezek a szakemberek elfogadták megbí­zásunkat, és törekedtek — a kí­vülállók objektivitásával, de a gyermekek sorsáért aggódó el­kötelezettséggel — önzetlenül végezni munkájukat. Segítségü­ket ezúton is megköszönöm. Úgy gondolom, hogy a vizsgá­lat megállapításainak megma­gyarázására, több esetben a tá­madásokra, kifogásokra fordí­tott idő a közösség számára hasz­nosabban megtérült volna, ha az érintett vezetők azt keresték vol­na, hogy milyen módon lehetne a kialakult, erősen kifogásolható helyzeten változtatni. Meggyő­ződéssel állítom, hogy e vizsgálat fogadtatásában a művelődési osztály nem volt jó együttműkö­dő partner. Számukra a valós helyzet elkendőzése, a vizsgálati tények vitatása, a konfliktus­helyzet kikerülése, a módszerek és a hozzáértés kifogásolása volt a központi kérdés. Szerény véle­ményem szerint ezzel a nyilatko­zatával nem az intézetben elhe­lyezett gyermekek helyzetén ja­vított, hanem — talán rosszul fel­fogott presztízsokok miatt — konzerválta a változásért és vé­dőhálóért kiáltó helyzetet! Csepelyi Károly a megyei NEB elnöke Kritikusan szétnyílt az árolló Az élelmiszeripar nehézségei Az utóbbi napokban helyen­ként átmeneti jellegű húshiány adódott. A szakértők szerint ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csupán a húsipar romló helyzetéről van szó, hanem az egész élelmiszeripar általános nehézségeiről. A kulcsfontossá­gú ágazat helyzetéről vitaanya­got készített a Magyar Élelmi­szer-ipari Tudományos Egyesü­let (MÉTE) közgazdasági szak­osztálya; erről adtak tájékozta­tást Csávás Sándornak, az MTI munkatársának. Ahhoz, hogy ez az ágazat megőrizhesse a magyar gazda­ságban betöltött kulcsszerepét, egész sor területen változtatni kell az eddigi gyakorlaton — hangsúlyozza az elemzés. Az ösz- szegzés az általánosságban is­mert tényeken túl — vagyis, hogy az árolló az élelmiszeripar rová­sára kritikusan szétnyílt, és a vi­lágpiacon is az élelmiszeripart sújtotta leginkább a cserearány- romlás, miközben az ágazat va: lutaszerző szerepe meghatározó a magyar gazdaságban — figye­lemre méltó új megállapításokat tartalmaz. A tanulmány szerzői kiemelik, hogy az utóbbi 6 — 8 évben az élelmiszeripar nyere­ségtömege ugyanazon a szinten — évi 12 — 15 milliárd forint kö­rül — ingadozik. A merev ár­rendszer következtében az ága­zatban nem képződött úgyneve­zett inflációs nyereség, ami más népgazdasági ágazathoz viszo­nyítva hátrányt jelent. Ilyen kö­rülmények között az élelmiszer- ipar nettó árbevételének ered­ménytartalma 1980 — 87 között igen alacsony volt, még az 5 szá­zalékot sem érte el. A jövedelme­zőségi mutató az egyes élelmi­szer-ipari szakágazatok között nagy eltéréseket mutat: rendkí­vül alacsony például a hús-, a tej- és a malomiparban, viszonylago­san magas az üdítőital-gyártás­ban és a dohányiparban. Az elő­rejelzések szerint 1989-ben az ágazat pénzügyi helyzete tovább romlik, a fokozódó elvonások miatt. így a nyereség mintegy egymilliárd forinttal lesz keve­sebb az előző évinél. Arra, hogy miképpen húzható ki az ágazat kátyúba jutott szeke­re, a koncepciót kidolgozó szak­értők választ is adtak. Szerintük az agrárreform és az élelmiszer- ipari reform elválaszthatatlan egymástól. Ez biztosíthatja ugyanis azt, hogy az élelmiszer­feldolgozás — mind a belföldi, mind az exporttermelés terén — a versenyszférába tartozó tevé­kenység lehessen. Bár az ágazati reformelképzelések még egyál­talán nem kiforrottak, azonban elkerülhetetlennek látszik, hogy a tömegáru termeléséről át kell térni a piaci igényekhez jól iga­zodó minőségi termékek előállí­tására. A MÉTE szakértőinek véle­ménye szerint az exportösztönzés helyett a jövedelemtermelést, a költségekkel való megfelelő gaz­dálkodást kell a gazdálkodás kö­zéppontjába állítani. Az élelmi­szeriparban nem lehet eltekinte­ni a tulajdoni viszonyok gyors át­alakításától, ami a mostani szer­vezeti formák gyökeres megvál­toztatásával járna. A közeljövő­ben várhatóan nagyobb számban jelennek meg e területen is a részvénytársaságok — a közös vállalatok mellett —, a helyi ta­nácsok és más gazdálkodó szer­vezetek tulajdonában lévő kis- és középüzemek, valamint a dolgo­zói részvénye, illetve részjegytár­sulások. Az élelmiszeriparban — mutat rá az elemzés — olyan fejlesztési irányokat kell meghatározni, amelyek a korábbinál jobban se­gítik az ágazat különben alapve­tően nem változó feladatainak teljesítését. Az árrendszerben — néhány kivétellel — a piaci me­chanizmust figyelembe vevő sza­bad áraknak kellene leginkább érvényesülniök, feltéve, hogy ezek a mezőgazdasági és az élel­miszer-ipari vállatok közötti va­lós áralku alapján alakulnak ki. Az adórendszer szempontjából szükséges külön kezelni az ag­rárkötődésű élelmiszer-ipari vál­lalatokat és az egyéb élelmiszeri- part; az utóbbi szférában az álta­lános rendszer szerinti adózás in­dokolt, míg az előbbinél a mező- gazdasági adózás., A tanulmány kiemeli, hogy az ágazat finanszírozásánál figye­lembe kell venni: az alacsonyabb jövedelem miatt a tőkemegtérü­lés lassú, emiatt rugalmas bank- preferencia-rendszerre, és ese­tenként kamatkedvezményekre van szükség. Fel kell oldani azt az ellentmondást, amely a mező- gazdasági és élelmiszer-ipari ter­mékek kínálati piaca és az ipari termékek hiányon alapuló keres­leti piaca között ma még fennáll. Új takarmányvizsgáló laboratórium Az Állatorvos-tudományi Egyetemen június 23-án adták át rendel­tetésének az új takarmányvizsgáló (központi) laboratóriumot. Egy múlt századi épület felső szintjén alakították ki a laboratóriumi helyi­ségeket, ahol speciális műszerek segítségével vizsgálják a takarmány minőségének az állati szervezetre gyakorolt hatását. Képünkön: A takarmányanalitikai laborban nyomelem-meghatá­rozó berendezésen Berta Érzsébet dolgozik. Magyar — lengyel tárgyalások az István-akna sorsáról A Mecseki Szénbányák Válla­lat külföldi partnerrel kezdett tárgyalásokat a válságos helyze­tű István-akna megmentéséről. A magyar nagyvállalat és a len­gyel Budex cég munkabizottsá­got alakított a közös vállalkozás feltételeinek vizsgálatára. A partnerek szándéknyilatkozata alapján már szeptemberben megkezdődhet az együttműkö­dés: átmenetileg lengyel bér­munkával folytatódhat a terme­lés a nagy múltú bányában. A megépítésekor Éurópa leg­korszerűbb bányaipari üzeme­ként számon tartott mecseki ak­nát a kőszénbányászat nehéz helyzete különösen válságos ál­lapotba juttatta. Teljesítménye csaknem a felére csökkent, állan­dósult a föld alatti termelőlét­szám hiánya, s mindez az akna bezárásával fenyegetett. A me­cseki szénbányák ekkor keresett, s hamarosan talált is vállalkozó­társat. A Budex szakemberei a rendelkezésükre bocsátott gaz­dasági, műszaki információk, valamint a körülmények helyszí­ni tanulmányozása alapján együttműködési készségüket nyilvánították, s megkezdték a közös vállalat létrehozásának előkészítését is. A tervek szerint a magyar fél a bányával és annak külszíni létesítményeivel, a len­gyelek pedig a termelés techno­lógiájával, gépekkel és lengyel munkaerővel társulnának. A ve­gyes vállalat működéséhez azon­ban még számos feltétel hiány­zik. Beszerzésre vár egyebek kö­zött az alapításhoz szükséges ha­tósági engedély, a termelt szén külföldi értékesítéséhez elen­gedhetetlen a külkereskedelmi jogosítvány, s tisztázni kell a vál­lalkozás devizafeltételeit, vala­mint a vagyonértékelés elvét is. fUte&f Tta/í Boa Ká-------­V an egy barátom, akit éppen annyi ideje ismerek, ahány nap el- telt az évből. Január elsején délelőtt egy társammal kettesben ben ott zümmögött az átmulatott éjszaka. Félig telt pezsgősüve­gét lőbáltunk, de nem Főpünk kTaFütcán sétálok TíozüT Tikkor perdült elénk az egyik téren a srác. [ 'i i i__ — Sziasztok — kiáltotta. — Én ám ismerlek benneteket. Ha ismersz, hát ismersz, dünnvögtük, és pöroszkálfunk volna éve az egri Gárdonyi gimnáziumban a Sokol BB zenekarral fel- lépett. Igen, én vagyok, vigyorogtam. gyón izgatott. — Természetesen — válaszoltam, s társammal nagyon röhög-“ tünk. Ő ezt nem értette, úgyhogy inkább gyorsan elmondta, hogy akivel nevetek, az tizenhárom éves korában a kórházban feküdt, hogy kivégyék a manduláját, es az ablak mellett volt az ágva> ...__:___:___,___;______,___.___.___!___,___t----------------------­— így van — hangzott a válasz, és abbahagytuk a nevetést, egy pillanatra elhallgattunk. Ú persze ezT ifem hagyta kihaszná­— Boa — válaszoltuk —, méghozzá Balatonboglári Boa K. — És az finom? Megfcóstoltattnk vele. innentől kezdve csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy tizennyolc éves, és éjfélkor azt mondta otthon, hogy szétnéz egy kicsit, azóta csavarog, de aztán ha kérdeztük, csak elgondolkodott egy pillanatra, majd sohasem válaszolt, csak érdeklődött, hogy mi hány évesek va- gyunk, hol dolgozunk, vannak-e barátnőink, hány évesek a szü­léink, miiven italt szeretünk, és berugunk-e néha. hnmehámmal válaszolgattunk, ültünk égy ház lépcsőjén, fáradtak voltunk, de ügy engedelmeskedtünk, mintha a rendőrségen vallatnának. azóta a fiúval, kacsázó lépteivel mindig rohant, de amikor meg- látott, már messziről nevetett, és nyújtotta kézfogásra a kezét. hány újabb kérdést feltett, maid mikor látta, hogy valamilyen is- merős közelit felém, eliszkolt. szán, és tőlem kérdezte, hogy mennyi italt vásároljon, milyen márkákat, és hogy hol lehet Balatonboglári Boa Kát vásárolni, ■MAMtiuiaaáiáiinjuilmmJuíliUft-íUzaikLlziiaxuillLzkaau—illmKVJurAliéaitWill«— meri szerelne ntKtiii Kínon mZzíii KvOvcskcqiii« i icm <iK<iri2iiii ci menni, nem akartam, hogy egész estén keresztül kérdezősköd- jön rólam, s a végére jobban ismeije az életemet, mint én ma­Aivm ^moiuinirrvl IvaczaIiii ■« s,lr ■ iiiviii m/ieí imiv/lill guni* iíCiu UKurtum nuigiiiiiiui ucoüéiiu^ iiviu ih/1U) uivii miiiuig éreztem valami erőszakosságot amikor faggatott, valami termé- szetelleneset, s valami olyat, ami azt súgta, fogjam én be a pofá­mat.---------------------t----í---------1----j----*--------------•----•--------1— Mind ennap felhívott, volt, Hogy személyesen is megkeresett otthon. Húneztem-hámoztam, s végül inkább kirándulni men- tem nflprs 9 buli idcjciit É|sz9k3 otthon két üzenet is värt 3 telefon mellett, mehetek éjfélig bármikor. Másnap találkoztunk. Életében először látszott szomorúnak, es csakannyit kerdezett,miért nem jöttél. ^íem nagyon vart vá— laszt, és ismeretségünk óta először azonnal továbbment.-----------—————--------—!—-----Kovács Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom