Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 5., szombat 13. Receptek tv-mánia ellen Legalább a hétvégi kirándulásra ne vigyünk magunkkal televíziót! Betelepszik a családba, kiterjeszti csápjait, rabul ejt... Mit lehet tenni a televízió ellen, ha mint egy hívatlan vendég betelepszik a családba, kiterjeszti csápjait, rabul ejt, „öl, butít és nyomorba dönt”? Olasz írók, művészek és a tudományos élet kiválóságai valóságos kereszteshadjáratot indítottak a tv ellen, amely a már-már kábítószer-függőséghez hasonló mániává kezd válni. Federico Fellini a nyilvánosság előtt többször hangoztatta, hogy sosem néz televíziót. Et- tore Scola, az olasz filmrendezők Fellini után következő generációjának talán legnagyobb alakja kijelentette: a televízió szinte kannibál módjára zabálja a filmeket, s először legalább a közbeszúrt reklámok ellen (”ez itt a reklám helye”) kell harcot indítani, amelyek a legjobb műveket is tönkreteszik. Neves értelmiségiek csak elpocsékolt időnek mondják a tévénézést. Akik filozófikusabban közelítik meg a kérdést, arra hivatkoznak, hogy a világ érzékelésének abból a három dimenziójából, amelyet a kép, a hang és az egyéni képzelet jelent, az utóbbit teljesen kiöli ez emberből: aki sokat néz televíziót annak nincs ideje önmagára. Az itáliai televíziók mindent elkövetnek, hogy kézben tartsák a közönséget. A RAI három állami programja, Berlusconi magáncsatornái és a megszámlálhatlan körzeti adó — az ország legeldugottabb szegletében is legalább 15-20 műsort lehet venni — ontja és zabálja a filmeket. Ha az egyik csatornán a ma is elragadó Sophia Loren és Marcello Mast- roianni nyűgözné le a nézőt, akkor a másikon Ugo Tognazzi, Nino Manfredi, vagy Alberto Sordi filmje megy, vagy az isteni Claudia Cardinale, esetleg Lollobrigida. A tizenöt-húsz. csatorna nem lehet meg napi öt-hat film nélkül, s azok közé az elmúlt negyven év olasz termésének legjavából is be-becsúszik. A zöme azonban az amerikai tömegtermék — western a javából —, és a kevésbé javából. A kereskedelmi csatornák persze nem lehetnek meg negyedóránként reklám nélkül, vannak olyanok, ahol órákig árubemutató megy, éjjel nappal megrendeléseket vesznek fel telefonon. A sportra specializálódott csatornákon olasz futball, amerikai futball, amerikai profi kosárlabda, és jégkorong — nyáron is, felvételről — Davis Kupa, Forma-1: mi szem-szájnak ingere, de az legalább profi módon. S jönnek a makacs rendszerességgel naponta ismétlődő jópofa, bárgyú vetélkedők, kabaré és revü, nem beszélve az éjt nappallá tévő video-clippeket sugárzó csatornáról, vagy arról a programról, ahol tisztes háziasszonyok szoh'dan, esetlenül vetkőznek — a konyhapénzt kiegészítendő. A televízió kiterjeszti csápjait —, az olaszok nem menekülnek: a családok 87 százaléka naponta órákon keresztül mered a képernyőre. Minden negyedik olasz naponta legalább három órát, a lakosság 55 százaléka több mint két órán át nézi a televíziót. Háromnegyedük a filmeket nem mulasztaná el a világ minden kincséért sem, igaz, hogy 70 százalékuk a híradót is megnézi. Amit az értelmiségiek állítanak, azt a statisztika ékesen bizonyítja: a felnőtt népesség 62,5 százaléka évente egy könyvet sem olvas el, 40 százaléka hetenként egyszer sem vesz kezébe napilapot. Arra az elcsépelt érvre, hogy a televízió „ablak a világra” Arturo Párisi a bolognai szociológiai kutató intézet igazgatója így válaszol: az információáradat egyszerűen nyomasztó és fárasztó. Ő az utóbbi években egyáltalán nem néz televíziót — még sosem érezte hiányát. Az olasz tömegkommunikációs kutatók diétát javasolnak: nézzük kevesebbet a televíziót, de jobban. Mások ellenkeznek, ha a világot akarjuk jobban látni, nem biztos, hogy a televíziót kell nézni, sőt... Megjelent a tv-rabságról leszoktató első kézikönyv is. Szerzője, bizonyos Angelo Quattroc- chi (Négyszemű Angyal — holtbiztos, szerzői álnév) fokozatos elvonókúrát ajánl: hétvégi kirándulásra ne vigyünk televíziót, rendezzünk adásmentes családi szombatokat, amikor csak a déli és az esti híradó megengedett, vagy a lakásban félreeső helyre tegyük a tv-készüléket. Meghagyja viszont a kiskaput, nem akarván a kereskedelem üzletét sem rontani: arra való a videoké- szülék, hogy beprogramozzuk és felvegye az arra valóban érdemes műsorokat. A L,Espresso című képes hetilap legfrissebb száma a témával kapcsolatban megjegyzi: némi akaraterővel meg lehet szabadulni a tv-függőségtől. Meg lehet nézni Argentínát, ahol a gazdasági nehézségek és az energiahiány miatt naponta csak négy óra műsort sugároz a televízió, de emiatt még senki sem panaszkodott — úja a lap. A szerzőnek nem jutott eszébe az a jóval közelebbi ország, ahol még ennél is rövidebb az adásidő —, igaz az emberek ott sem amiatt panaszkodnak. Szűcs D. Gábor Sztrájkolnak a selyemhernyók Kutatók, tudósok értetlenül állnak a probléma előtt Olaszországban köztudottan sok a sztrájk: sztrájkolnak a vasutasok, autóbusz- és légitársaságok, sok gondot, bosszúságot okozva a lakosságnak, kereskedelemnek. Úgy látszik a szó legszorosabb értelmében „megfertőződtek” a selyemhernyók is — ők is sztrájkba kezdtek. Mitévő legyen ilyenkor a szegényember? Veneto megye történetében először jelentkezik ilyen egyedülállóan furcsa jelenség. Kutatók, tudósok értetlenül állnak a probléma előtt, keresik az okát a katasztrófának, de mindeddig nem lelik. Megmakacsolták megukat a hernyók, szinte megbolondultak, térdre kényszerítve a termelőket, csak falják az eperfa levelét, s anélkül, hogy begu- bóznának addig folytatják az evést, míg „kövérségükben” kimúlnak. A tragikus járvány teljes Veneto megyére kiterjed, s mivel innen származik az olasz selyemtermelés 80 százaléka, a kár becslések szerint másfél milliárd líra (65-70 millió ft.) A Japánból és Kínából érkező lárvák múlt évben 80.000 kiló selyemgubót termeltek, melynek kilójáért 13 000 lírát (600 forint) adtak. Az aggodalom egyre csak nő, mert a pusztulás okát továbbra sem tudják megfejteni a szakértők. A gyanú a légszennyeződésre, a levelek fertőzöttségére, titokzatos vírusra terelődik. Kinek a gyereke? Abortusz-vita Olaszországban „Caro Giulio, jóllehet, már nem én állok az egészségügy élén, ha De Lorenzo nem teremt rendet, annak a sok száz meggyilkolt bambinónak a sorsa mégis a mi lelkűnkön szárad” —, ezt Carlo Donat-Cattin mondta, de még nem fejezte be: „ma az anya enyhe fejfájása is elég ahhoz, hogy az orvos akár egy öthónapos magzatot is elhajtson” —, tette hozzá. A magyarázat: Giuliv —, Andreotti, új olasz miniszterelnök; Franceso — de Lorenzo: a kormány liberális párti új egészségügyi minisztere; Donat-Cattin — az előző kormány egészségügyi minisztere, most viszont a munkaügyi tárca birtokosa. Donat-Cattin kijelentése általános felháborodást váltott ki, nemcsak azért, mert az Olaszországban ismét igen érzékeny pontnak számító abortusz-kérdésről alig két nappal azután beszélt, hogy már nem tartozik a hatáskörébe az ügy, hanem főleg azért, mert sértette mind az orvosok, mind a magzatuktól megváló anyák önérzetét. De Lorenzo — aki elődjével ellentétben orvosi diplomával rendelkezik — kollégái nevében kikérte magának, hogy az olasz orvosok alapos ok nélkül vállalkoznának a terhesség megszakítására. A nők nevében pedig az Olasz Szocialista Párt legmagasabb beosztású nőtagja tiltakozott, aki mellesleg háromgyerekes anya, és a negyediket várja. Az abortusz-ügy körül fellángolt vita, mint Olaszországban az ennél sokkal jelentéktelenebb ügyek is, erősen politikai színezetű. Talán nem is nélkülöz minden alapot az a vélemény, hogy a kereszténydemokraták az új kormányban azért adták fel olyan könnyen az egészségügyet, mert „menekültek a darázsfészekből”. Az abortuszon kívül ugyanis van még egy forró pont, az egészségügyi hozzájárulás, azaz a kórházi, kezelési és gyógyszerköltségek részbeni térítésének ügye, amely országos sztrájkot váltott ki májusban, amikor az előző kormány bevezette. A liberálisok viszont minden jel szerint vállalják a .veszélyt, sőt, Rómában úgy hírlik, kifejezetten ragaszkodtak az egészség- ügyi tárcához. Arra persze aligha számítottak, hogy az előd, aki még mindig tagja a kormánynak, nyomban hátba támadja őket azok után, hogy ő maga több mint egy év alatt nem volt képes dönteni az abortusz ügyében. Nem mondhatni, hogy Olaszországban gyakoribb lenne az abortusz, mint a világ más tájain, vagy az utóbbi időben növekedne a számuk. Ezer szülőképes korban levő nő közül évente csak tizenhárom folyamodik a művi vetéléshez, és az élveszülésekhez képest is alacsony az abortuszok aránya, a fiatalkorúak esetében pedig egyenesen Olaszországban a legkevesebb mind Európa más országaihoz, mind pedig Észak- Amerikához viszonyítva. Csökken viszont a születések száma, és úgy tűnik, megfordul a közfelfogás — ez a két alapvető tényező, amely az abortuszügyet ismét előtérbe állította. A dolog ugyanis elsősorban morális kérdésként merül fel, és e tekintetben a katolikus Olaszországban felülkerekedni látszik az az álláspont, miszerint a magzat: élőlény, akinek életéről egy másik ember dönt — de dönthet- e? Etikai megfontolásokból az orvosoknak immár 60 százaléka nem hajlandó abortuszt végezni. A probléma éppen ezért komoly, mert meg kell találni az egyensúlyt az anya és a magzat érdekei között — írta minap a tekintélyes L,Espresso című hetilap. Ez megkérdőjelezi tehát az anya kizárólagos döntési jogát gyermekének megtartásáról, vagy elvételéről. De ki döntsön az anya helyett? A „társadalom” , hiszen felelősséggel tartozik minden egyénért, már fogantatásától kezdve — vallják az abortusz-törvény szigorításának hívei. De ki képviselje ez esetben a „társadalmat” — vetődik fel rögtön a következő kérdés ? Az orvos? Aligha, hiszen ő csak ráüti a pecsétet az igazolásra, és mossa kezeit. Itáliában megjelentek azok a tanácsadók és az úgynevezett etikai bizottságok, akik s amelyek járják a kórházakat, hogy a súlyos döntésben az anya ne maradjon magára. Vajon ezek határozhatnak-e? Milyen alapon? Legfeljebb az anya döntését próbálják befolyásolni. Más híján mindeddig legilletékesebbek, a nők Olaszországban is kitartanak amellett, hogy személyes szabadságuk súlyos csorbítását jelentené, ha megfosztanák őket az abortusz lehetőségétől. Két okból is: egyrészt, mert túlnyomó többségük súlyos körülmények nyomására kényszerül a művi vetélés vállalására, másrészt, mert a társadalom korántsem nyújt akkora támogatást a gyerekneveléshez — sőt az anyákat számos hátrány éri -, hogy alapja lenne beleszólni a gyermek megszületésének eldöntésébe. Az abortusz ellenzői ennek ellenére kitartanak: helytelen a jelenlegi liberalizmus, nem szabad az abortuszra ösztönözni, márpedig a jelenlegi rendszer megkönnyíti azt. Ha drága lenne, biztosan kevesebben szánnák rá magukat —, vetik fel. De a másik tábornak is megvan az ellenérve. Miért éppen a pénz döntsön, az is éppen elég baj, hogy így sem azonos klinikai körülmények közé kerül minden nő, akinek alá kell vetnie magát a műtétnek. Francesco de Lorenzo, az új kormány egészségügyi minisztere cáfolja kereszténydemokrata elődje vádaskodását — azt, hogy ő abortuszpárti lenne, vagy egyszerűen a fogamzásgátlás egyik módszerének tekintené a vetélést. Egyébként sem az egyéni véleménye számít, mert ő maga csak az ötpárti koalíciós kormány és azon belül a liberális párt egyik képviselője — mondja. Minthogy azonban a kérdés rendkívüli hullámokat ver a közvéleményben, és elsősorban erkölcsi-etikai megfontolások játszanak szerepet, a miniszterelnökség különböző tudományágak szakértőiből és eszmei áramlatok képviselőiből országos bizottságot állít fel, amely indítványozhatja az érvényes olasz abortusz-törvény módosítását — jelentette be a miniszter ebben a minőségében, mindjárt az első munkanapján. A vita tehát folytatódik, s amíg lesz abortusz, valószínűleg ellenzői sem fogynak el. Abor- * túsz pedig, úgy tűnik, mindaddig lesz, amíg a gyermeknevelés nem jár anyagi bizonytalansággal —, amíg nemcsak a gyermek nevelése, de a fogantatása is öröm lesz. Szűcs D. Gábor Gyerekprostitúció A világon évente mintegy egymillió gyerek kerül erőszakkal a szexpiacra. Ezt állapította meg egy norvég kormányjelentés, amelyet készítői eljuttattak az ENSZ svájci munkacsoportjához is. A dokumentumot kedden Osbom Eide, a munkacsoport vezetője ismertette újságírók előtt. Csupán Párizsban ötezer 18 éven aluli fiú és háromezer ugyanilyen korú lány „dolgozik” prostituáltként. Becsült adatok szerint évente egymillióra tehető azoknak a fiatalkorúaknak a száma, akiket elrabolnak, vagy más módon kényszerítenek arra, hogy testüket áruba bocsássák —, hangzik a jelentés. Az ENSZ-tisztségviselő a kormányok felelősségét hangsúlyozta abban, hogy védelmet biztosítsanak ezeknek a veszélyeztetett fiataloknak. Mint mondta, vannak országok, amelyeknek hatóságai pénzügyi megfontolásokból nem tesznek semmit a Japánból, Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból érkező pénzes vendégek szextürái ellen. Thaiföldet, a Fülöp-szigeteket és Srí Lankát külön is megemh'tette ezeknek az országoknak a sorában. (MTI) A detki „Magyar-Bolgár Barátság” Mezőgazdasági Temeló'szövetkezet bérbe adja a nagyűti sertéstelepét, a detki sertés- és juh- telepét a hozzá tartozó gazdasági területekkel. Érdeklődni: Detk, Sport út l. sz., munkanapokon 8-lS óra között. Telefon: 37/75-022. \---------- / j.. .. , , , Sí UDULOTELEK-VASARLASI LEHETŐSÉG KEDVEZŐ ÁRON, SARUDON! A telkek a Tisza-tónál közvetlenül a gát mellett kerülnek kiosztásra. A telkek ára: magánszemélyeknek 400 Ft/nm, vállalatoknak 500 Ft/nm. A telkek nagysága: 180-360-550 nm, de lehetőség van nagyobb terület vásárlására is. A parcellázás augusztusban kezdődik. Részletes információ: A Tiszamenti Mg.Tsz. Kiss István személyzeti Sarud, Kossuth u. 150. Telefon: 09 A kompolti TÜZEP- telep árukiadó és portás munkakörbe vesz fel dolgozót. Jelentkezni: a TÜZÉP- telepen lehet. Az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Eger, Lenin út 132-134. felvételre keres:- dísznövény- termesztésben jártas kertészmérnököt, vagy üzemmérnököt, illetve - élelmiszeripari mérnököt, vagy üzemmérnököt szakoktatói feladatok ellátására.
