Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 28., hétfő A prágai tüntetések hivatalos visszhangja: Provokációs demonstráció volt Archív felvétel a Vencel téri tüntetésről (Népújság-telefotó — MTI) Vendégünk: a thai trónörökös Zsivkov—Özal találkozó a láthatáron? „A közelmúltban alkalmam volt hosszasan tanácskozni Özal tö­rök miniszterelnökkel, most pe­dig Zsivkov bolgár elnökkel folytattam alapos eszmecserét. Ezek alapján azt remélem, hogy hamarosan megoldást nyer az a tragikus helyzet, amely a bolgár — török viszonyban kialakult, megoldást nyernek az emögött rejlő emberi tragédiák.” Tom Lantos amerikai kong­resszusi képviselő, a kongresszus Külügyi Bizottságának tagja nyi­latkozta ezt az MTI szófiai tudó­sítójának, Szófiából történt el­utazása előtt. A politikus az egész hetet Bulgáriában töltötte, a tengerparti rezidencián fogad­ta őt Tódor Zsivkov, a bolgár Ál­lamtanács elnöke. Mint ismeretes, május óta 309 500 bulgáriai muzulmán — itteni szóhasználat szerint „az erőszak­kal iszlámosított bolgárok le­származottai — utazott, úgy­mond „látogatásra” Törökor­szágba, valójában kivándorolt. A kiáramlás azonban augusztus 22-én megállt, mert az ankarai kormány döntésére ezen a napon lezárták a határt a bulgáriai mu­zulmánok előtt. Ez a döntés — mert szögesen ellentmond a tö­rök vezetők korábbi nyilatkoza­tainak — bíráló megjegyzéseket is kiváltott mind otthon, mind külföldön. „Én nem tudom bírálni ezt az intézkedést — mondotta a kér­déssel kapcsolatban Tom Lan­tos. — Törökország nem gazdag, nagyarányú munkanélküliséggel küszködik, magas az infláció mértéke. Egy ilyen országban plusz 300 ezer ember megjelené­se két és fél hónap alatt — ezek­nek lakást, állást biztosítani, a gyerekeket iskolába küldeni — hatalmas probléma. Vélemé­nyem szerint meg kell találni a ci­vilizált, tárgyalásos módját an­nak, hogy azok a török szárma­zású vagy török nyelvű bolgárok, akik el akarnak menni, ezt nor­mális és nyugodt körülmények között, hosszabb idő leforgása alatt tehessék meg. — hangoztat­ta egyebek között Tom Lantos magyarul adott interjújában. * A török határ augusztus 22-én hajnalban történt lezárásáig ösz- szesen 309 500 bolgár állampol­gár érkezett május óta Törökor­szágba — írta a Vecsemi Novini című lap szombati száma. A bolgár külügyminisztérium szóvivője útján cáfolta azt a Reu­ter hírügynökség által terjesztett török állítást, miszerint Bulgári­ában akadályozzák az állampol­gárokat abban, hogy a török képviseletekre eljussanak. A Magyarországról Ausztriá­ba távozni akaró NDK-állam- polgárok helyzete sokkal dráma­ibb, mint ahogy azt a hírek alap­ján gondolni lehetne. Nincs min­denkinek barátja vagy ismerőse Magyarországon, aki segíthetne az átjutáshoz szükséges „kiska­pu” megtalálásában. Minden kis információért nagyon hálásak, hát még ha „hivatásos segítővel” találkoznak. Bármiféle kockáza­tot vállalnak, hogy átjuthassanak — írja az APA osztrák hírügy­nökség munkatársa, aki egy na­pot együtt töltött egy osztrák „hivatásos segítővel”. Az első helyszín egy soproni kemping. Semmi nem emlékez­tet arra, hogy az emberek sza­badságukat jöttek volna eltölteni ide. A sátrak jó részét láthatóan hanyatt-homlok menekülve hagyták hátra gazdáik: félig üres bőrönd, vastag kulcscsomó, szétdobált élelmiszer mindenfe­lé. Mintegy 30 gazdátlan, DDR- jelzésű gépkocsi. Nagyobb ré­szük roncs, és ingyenes alkat­rész-utánpótlást jelent a helyi „sakálok ” számára: a kerekeket leszerelték, az ajtókat leemelték, és hiányzik a többi mozdítható alkatrész is. Az egyik Trabant Hallatlanul élesen támadta szombaton Ignác Janák a len­gyel, a magyar, az olasz és más külföldi részvételt a hétfői, prá­gai Vencel téri tüntetésen, vala­mint a Magyar Televízió Panorá­ma műsorát. A Szlovákia Kommunista Pártjának első titkára — aki a szlovák nemzeti felkelés 45. év­fordulója alkalmából mondott szombaton Besztercebányán be­szédet — azt fejtegette, az átala­kítás előrehaladásával, a demok­ratizálás elmélyülésével Cseh­szlovákiában nőtt azoknak az erőknek az aktivitása, amelyek­nek „politikai orientációja a szo­cializmuson kívül található” , és amelyek céljaik érvényesítésére az ifjúságot is ki akarják használ­ni. Janák szerint „az augusztus 21-i provokációs demonstráció szervezésére tett próbálkozás is a kesztyűtartójában megindító le­vélke: „Az utánfutó Reiner H. úré, B.-ből. Kölcsönadta. Az is lehet, hogy visszaviszik az NDK- ba, vagy esetleg valaki magával viszi”. Az utánfutónak persze már se híre, se hamva. A gyere­kek mindenesetre jókat játsza­nak az autókkal. Az egyik nyomorúságos kis sátor előtt három fiatalember bi­zalmatlanul méregeti, ahogy kö­zeledünk feléjük. Azt mondják, a Balatonnál voltak, és most ha­zafelé igyekeznek. Áz út persze egyáltalán nem Sopronon ke­resztül vezet! Társam, aki a me­nekülőket segíti, egyenesen rá­kérdez, és akkor már egyenes vá­lasz érkezik: ha megoldható, ter­mészetesen átmennének. Mutat­ják az NDK-ban nyomott Auszt- ria-térképüket is — ezzel bizony, még egy tősgyökeres osztrák is eltévedne. Hamar megállapo­dunk, hogy este nyolckor újból találkozunk, és addigra útra ké­szen állnak. De csak ketten, mert a harmadiknak vissza kell térnie hazájába, hogy befejezze a szak­munkásképzőt. Osztrák barátunk, aki segít a fiúkon — és persze sok más tá­vozni óhajtón is —, érthető mó­közrend megsértésére, az állam­polgárok felbujtására tett erőfe­szítések megnyilvánulása volt”. „Azon a véleményen vagyunk: a dón, nem kívánja felfedni kilétét. Annyit azonban elárul, hogy nem pénzért teszi a „dolgát”. Aki pénzt kér az ilyen segítsé­gért, az „mocskos disznó”. 1956- ot, az akkori menekülési hullá­mot egészen közelről élte meg, s azóta egy cél vezérli: mindenkit átsegíteni, aki távozni akar. ”A magyarok legfeljebb lecsuknak három napra. A negyediken az­tán folytatom ” — teszi hozzá. Következő helyszín: egy bár, Sopron belvárosában. Itt talál­kozunk egy nyugatnémet úriem­berrel, aki 21 éves NDK-s barát­nőjét szeretné átjuttatni. Az NDK-viszonyokhoz képest a hölgy ugyancsak „jó házból való úrilány”: a szülők maszekok, sa­ját tulajdonú házban laknak, amihez úszómedence is tartozik. Gyermeküket karácsonyra autó­val lepték meg, hogy így bírják rá szökési szándéka megváltoztatá­sára. Erőfeszítéseik azonban hi- ábavalóak. És mit mondott anyuka és apuka? „Mit mondtak volna!? Az én életemről van szó” — hangzik az öntudatos válasz. Négyesben utazunk a határ közelébe, ahol egy 12 fős társa­ságba botlunk, akik szintén „odaátra” igyekeznek. A nyu­j ószomszédi kapcsolatok és a kölcsönös bizalom, tisztelet és megértés szelleme nem úgy épül, ahogyan a Magyar Televízió egyes külpolitikai újságírói rend­szeresen demonstrálják különö­sen a Panoráma műsorában”. Tudatosítaniuk kell — folytatta Janák -, hogy „Csehszlovákia történelmét és az átalakítás meg­valósításával a jelenét a maga be­csületes munkájával népünk al­kotta és alkotja, és senki más”. Janák ezután szó szerint ezt mondta: „politikai ellenfeleink demagógiával, a tények elferdí­tésével és a pszichológiai háború módszereivel próbálják manipu­lálni a közvéleményt. Azokon a problémákon és hiányosságokon is élősködnek, amelyekről nyíl­tan beszélünk és amelyeket meg­oldunk. Különösen a fiatalság természetes tapasztalatlanságát igyekeznek kihasználni. Nem ri­adnak vissza fenyegetőzéstől, a terrorizálástól és a megfélemlí­téstől sem” — tette hozzá. Janák arról beszélt, nem lehet megengedni, hogy az átalakítás folyamatát meghiúsítsák és a de­mokratizálást a párttal a szocia­lizmussal szemben, a közrend megsértésére, az emberek nyu­godt, becsületes munkájának és életének a megzavarására hasz­nálják ki. A nagygyűlésen, ahol Janák a beszédet elmondotta, Gustáv Husák köztársasági elnökkel és Milos Jakessel, a CSKP KB főtit­kárával az élen, részt vett a cseh­szlovák legfelsőbb állami és párt­vezetés csaknem minden tagja, köztük Ladislav Adamec kor­mányfő is. Több alkalommal is nagy taps szakította meg Janák szavait, amikor az elítélte a kül­földi részvételt a prágai Vencel téri tüntetéseken, bírálta a Pano­ráma műsorát és arról beszélt, hogy Csehszlovákia történelmét annak népe alkotta. gatnémet úr gyorsan kapcsol: megkéri a társaságot, vigyék ma­gukkal barátnőjét. Azok rááll­nák, s az NDK-s „kislánynak” már csak át kell öltöznie — indu­láskor nem számított ilyen gyor­saságra. Búcsúzkodásra nincs idő, mindenki siet. Az autóban a nyugatnémet már nem tudja palástolni ideges­ségét, és kirobban:’’Tiszta őrült­ség, ami itt lejátszódik!” Tiszta őrültség — ismétli meg még né­hányszor, miközben a kocsi gö­röngyös földútra kanyarodik. A bokrok mögül fiatalok méreget­nek minket gyanúsan, de az újabb feladat előtt álló társam szájából felhangzik a jelszó, és megnyug­szanak. Csomagjaikat kénytele­nek a kocsiban hagyni, s mielőtt megtudnák, hogy merre is kell menniük, még felírják azt az ausztriai címet, ahol megérkezé­sük után holmijaikat átvehetik. Mire mindennel végzünk, már fél kilenc, a „kempingező” fiúk­kal pedig nyolc órára beszéltük meg a találkozót. Az osztrák nyugodtan mondja: biztos meg­várnak. Ha pedig nem, akkor holnap úgyis találkozunk velük újra. Az NDK-ba biztos nem mennek vissza. Trónörököst vár Budapest: az egykori Sziám, mai nevén Thai­földi Királyság trónörökösét, aki először jár hazánkban. Maha Vajiralongkom herceg, a thai trón várományosa klasszi­kus pályát futott be: thaiföldi, brit és ausztrál egyetemeken ta­nult, de igazi vonzalmat mégis­csak a katonai pálya iránt érzett. Most is büszke, hogy nem akár­hol, hanem a NATO több orszá­gában szerzett korszerű katonai ismereteket. Persze, külföldre nem ilyen „harcias” trónörökös­ként utazik. Ott tapasztalt, kompromisszumokra mindig kész politikusként lép fel. A thai politikai hagyományok szerint egyébként igencsak sok dolga van, mert az uralkodó nem utazhat külföldre, neki otthon kell lenni, vigyázni kell az ország stabilitására. Ezért a trónörökös képviseli Thaiföldet külföldön. A királyi herceg él is törvény ad­ta jogaival, és bejárja a világot. Nyugat-Európán kívül hivatalos minőségben már járt Kínában, Ausztráliában, Japánban, és nemrégen a Szovjetunióban, Ju­goszláviában is; más szocialista országban még nem, így hát megtisztelő ez a mostani látoga­tás. Maha Vajiralongkom érdek­lődéssel figyeli a kelet-európai politikai fejleményeket, akár­csak a thai kormány, s ami ennél is fontosabb, a thaiföldi üzletem­berek is. Thaiföld kiszemelte Magyarországot, mint amolyan első helyet, ahol megvetheti lá­bát, és később innen kiindulva hódíthatja meg a kelet-európai piacot. Éddig csak hongkongi, dél-koreai és tajvani rádiók, vi­deomagnók és televíziók áram­lottak be Magyarországra. Le­het, hogy a trónörökös látogatá­sa után nagyobb kedvet kapnak a Bűnösnek vallotta magát szombaton Havannában Jósé Abrantes Fernandez tábornok, volt kubai belügyminiszter, aki hat egykori munkatársával együtt áll most bíróság előtt a nagy vihart kavart nemzetközi kábítószerügyletben való közre­működés miatt. A magas rangú katonatiszt lényegében beismert minden őt ért vádat: a szolgálat hanyag ellátását, a hatalommal való visszaélést, a pénzügyi esz­közök szabálytalan felhasználá­sát, sőt „bevallotta” azt is, hogy a kábítószerügyet érintő fontos in­formációkat hallgatott el annak idején a párt- és állami vezetők előtt. A kábítószer-csempészési ügy nagy erejű lavinát idézett elő a magas szintű katonai vezetés­Szombati számában a Neues Deutschland olvasói levelekből idézve bizonyítja, hogy az NDK lakossága szívből támogatja a párt és a kormány politikáját, s egyöntetűen elutasítja a nyugat­német sajtónak a „menekülők” kapcsán szított uszító kampá­nyát. A levélírók egy része úgy látja, hogy „az emberi jogok ürügyén az NSZK egyes politikusai és erői alá akarják ásni a szocialista országok szuverenitását, kapita­lista állam- és társadalmi szerke­zetet kívánnak rájuk kényszerí­teni”. Az olvasói levelek beküldői büszkén sorolják az NDK 40 éves fennállása alatt elért vívmá­nyokat, elsősorban a létbiztonsá­got. Dicsérő szavakkal emlékez­nek meg a külügyminisztérium csütörtöki nyilatkozatáról, amely újfent bizonyítja az NDK „tájékoztatási politikájának tisz­ta és igaz voltát”. Egyúttal átlát­thai üzletemberek is? De hát mi­ért ilyen fontos nekünk Thai­föld? Mondják: messze van, drá­ga a magyar áruk szállítása, és különben is, nem nagyon szim­patizál egy „kommunista állam­mal”. Ezeket az érveket már régen megcáfolta az élet, de úgy tűnik, a magyar gazdasági szakembek még nem kellőképpen „haraptak rá” a thaiföldi falatra, eleddig ugyanis csak elenyésző a valóban gyümölcsöző kapcsolat. Pedig Thaiföld az egyik legdinamiku­sabban fejlődő ország Délkelet- Ázsiában. Az ipar rohamtempó­ban, évi átlagban tíz százalékkal növeli termelését. Amerikai és japán tőke segítségével a világ él­vonalába küzdötte magát az elektronika, a textilipar és egyes élelmiszer-ipari termékek terén. Az országról szóló útifilmekből pedig sohasem marad ki, hogy a fővárosba, Bangkokba települ át a pénzvilág több óriása, s a bang­koki tőzsdét ma már egy lapon emh'tik a londonival vagy a frankfurtival. Thaiföldön évszázadok óta mély tisztelet övezi a monarchiá­kat, azok első embereit és a trón várományosait. Az elmúlt évszá­zadokban a királyok nemcsak a nemzet és a buddhista vallás vé­delmezőjeként léptek fel és vív­ták ki a nép tiszteletét, hanem az ország gazdasági és kulturális felvirágoztatásában is jelentős szerepet vállaltak. Az 1950 óta uralkodó Bhumibol király is so­kat tett a modem Thaiföld meg­teremtéséért. Ezt a célt szolgálja Thaiföld külkapcsolatainak szé­lesítése, s ezt kívánja elősegíteni a széles érdeklődésű, 37 éves trónörökös mostani magyaror­szági látogatása is. ben, legdrámaibb eleme az volt, amikor a bíróság júliusban halál­ra ítélte Amaldo Ochoa tábor­nokot, az egész persorozat „fő­szereplőjét”. A volt miniszter vallomásában „megszégyenülését és megbáná­sát” juttatta kifejezésre a bírák előtt, és tetteit a forradalom ve­zetése elleni „hűtlenségnek” mi­nősítette. Elismerte bűnösségét a többi vádlott — öt magas rangú katonai tisztségviselő és a bel­ügyminisztérium egyik volt pol­gári alkalmazottja — is. A hírek szerint mindannyian kijelentet­ték: készek alávetni magukat a tettükért járó büntetésnek, s a jö­vőben mindent megtesznek azért, hogy visszanyerjék Fidel Castro elnök, a párt és a nép bi­zalmát. szónak nevezik a nyugati sajtó hadjáratát, amelynek célja „megzsarolni bennünket, s olyan intézkedésekre várni, amelyek elégedetlenséget váltanának ki az NDK-állampolgárok köré­ben”. Egynémely levéh'ró felhábo­rodott hangon szól azokról az egykori honfitársairól, akik „éveken át díjmentesen tanultak s vehettek részt továbbképzésen minálunk, most pedig illegális úton elhagyják országunkat”. Számukra is eljön majd az a perc, amikor kénytelenek lesznek el­gondolkodni tettükön — jósolja az erfurti levéh'ró. A Neues Deutschland számos levélírója hitet tesz az eddigi be­vált irányvonal folytatása, a gaz­daság- és szociálpolitika egységé­nek megőrzése mellett. „Nem hagyjuk, hogy az NSZK-ból érke­ző rágalmak meggyalázzák 40 éve tartó sikeres fejlődésünket” — írja egy warnstedti cipész kisiparos. Deutsch és Kerényi letartóztatásban Úgy tűnik, a prágai magyar nagykövetség már nem sokat tehet annak érdekében, hogy sürgősen szabadlábra helyez­tessék az augusztus 21-i prágai Vencel téri tüntetéseken őri­zetbe vett két magyar fiatalt, Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt. Az ügyészi vizsgálati szakaszban, a többi hét, Deutsch Tamással és Kerényi Györggyel őrizetbe vett magyar, illetve a közel félszáz más külföldi állampolgárhoz hasonlóan, esély volt arra, hogy szabadon engedik és idegenrendészeti intéz­kedéssel meghatározott határidőn belül Csehszlovákia elha­gyására kötelezik őket. Míg az augusztus 21-i tüntetéseken előállított háromszázhúsz csehszlovák állampolgár és az öt­vennégy külföldi, köztük a hét magyaron kívül lengyelek, ola­szok, hollandok, bolgárok és NDK-beli állampolgárok au­gusztus 24-ig visszanyerték szabadságukat, a prágai magyar nagykövetség minden konzuli és más diplomáciai erőfeszíté­sei ellenére Deutsch Tamás és Kerényi György vizsgálati fog­ságban maradtak, majd szombaton a bíró úgy döntött, hogy letartóztatásba helyezi őket, és valószínűleg kedden bíróság tárgyalja ügyüket. Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt azzal vádolják, hogy meg nem engedett megmozduláson vettek részt, s De­utsch Tamás a vád szerint olyan sajtótermék terjesztését tette lehetővé, Kerényi György pedig terjesztett, amely „tartalmá­val sérti a szocialista állam érdekét a közrend megőrzésében”. A legsúlyosabb büntetés, amit a bíróság kiróhat, hat hónap el­zárás, vagy maximum húszezer korona pénzbüntetés, vagy ennek megfelelő értékű tárgyak elkobzása, valamint kiutasí­tás az országból. Deutsch Tamás és Kerényi György Prága egyik legnevesebb ügyvédét, Dr. Josef Lzicart bízták meg jog­védelmükkel. Deutsch Tamás és Kerényi György Lzicar ügyvéd javas­latára még szombaton, a bírói döntés meghallgatása után pa­nasz formájában kérték a magasabb, felügyeleti bírói szerve­ket, hogy a tárgyalásig szabadlábra kerülhessenek. A prágai városi bíróság hétfőn dönt kérésükről. A Deutsch és Kerényi ügyével foglalkozó bíró azt tervezi, hogy már kedden meg­tartják az első bírósági tárgyalást, a szabadlábra helyeztetési kérelem miatt lehet, hogy erre mégsem kerül sor. A prágai magyar nagykövetség egyébként garanciát ajánlott fel, ha szabadlábra helyezik a két magyar fiatalembert, azok megje­lennek a bírósági tárgyaláson. Ingyen alkatrész-utánpótlás a helyi „sakáloknak” Hogyan segítik az NDK-s menekülőket? Mester Nándor Havanna A volt belügyminiszter elismerte bűnösségét A Neues Deutschlandból Olvasói levelek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom