Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

2. NEMZETKÖZI ELET NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 23., szerda Prágára tekint a világ Magyarok előzetes letartóztatásban — Vádak és tiltakozások A csehszlovák hatóságok hét magyar személyt vettek őrizetbe hétfőn este a Prágában tartott tüntetésen — közölte az MTI kérdésére a Külügyminisztérium konzuli főosztályának csehszlo­vák referense. Stróger Pál ked­den délelőtt elmondta, hogy ezen a 7 személyen kívül a Képes 7 és a Mai Nap fotóriportere hét­főn este nem jelent meg szállás­helyén. Róluk egyelőre nincs megbízható információ. Hozzá­tette: Tabu Lajos prágai magyar konzul tájékoztatása szerint a csehszlovák hatóságok precízen betartják a két ország között ér­vényben lévő konzuli egyez­ményt. Ennek alapján a magyar konzul jogosult, hogy találkoz­zon az őrizetben lévőkkel, részt vegyen a velük folytatott tárgya­láson, s felkérésre tolmácsolhat is. Arra a kérdésre, hogy milyen következményekkel járhat ma­gyar állampolgárok részvétele a prágai tüntetésen, Stróger Pál el­mondta: az ottani törvényeket nemrég megszigorították. Félő, hogy a magyarok fellépését a belügyekbe való beavatkozás­nak tekintik, s ez komolyabb szankciókkal is járhat. * A Fiatal Demokraták Szövet­sége, a Szabad Demokraták Szö­vetsége és a Munkás Szolidaritás Szakszervezeti Szövetség az MTI-hez eljuttatott közös közle­ménye rámutat: a három szerve­zet azért küldött delegációt Prá­gába, az 1968-as intervenció emléknapjára, hogy a Vencel téri megemlékezéseken szolidaritá­sukról biztosítsák a tüntetőket. Augusztus 20-án a határ cseh­szlovákiai oldalán megakadá­lyozták a Fidesz két képviselőjé­nek, Kakukk Györgynek és Pelle A ndreának a beutazását. Hason­lóképpen járt az SZDSZ három tagja, Hódosán Róza, Rajk László és Vargha János is. Ké­sőbb Bmo közelében tömegesen akadályozták meg a továbbuta­zásban a Fidesz és a Munkás Szolidaritás küldötteit. Többü- ket Brnóban egész éjszaka rend­őrségi fogdában tartották, min­den magyarázat nélkül. Augusztus 21-én Prágában a Vencel téren brutálisan bántal­mazták és azután letartóztatták Németh László Ákost, Deutsch Tamást és Pesthy Lászlót, a Fi­desz tagjait, valamint Kerényi Györgyöt, a Munkás Szolidari­tás képviselőjét. A három szervezet nemcsak a tagjait ért jogtalanságok és bán­talmazások miatt tiltakozik, ha­nem a fokozott hatósági agresz- szivitás miatt is. Meggyőződé­wr~r~m Jelentős rendőri erőket mozgósítottak a csehszlovák hatóságok a VSZ-tagállamok 1968-as bevonulásának 21. évfordulóján. Ké­pünkön: fiatalokat igazoltatnak a rendőrök Prága belvárosában. (Népújság-telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) sük, hogy a hatósági önkény nem képes megakadályozni szolidari­tásuk kifejezését. * A csehszlovák közbiztonsági szervektől kapott hivatalos tájé­koztatás szerint az ügyész a köz­rend súlyos megsértése miatt előzetes letartóztatásba helyezte azt a kilenc magyar állampol­gárt, akiket hétfőn vett őrizetbe a Vencel téri tüntetésen a rendőr­ség. A csehszlovák szervek tájé­koztatták erről a magyar nagy- követséget. A kilenc személy neve: Lan­tos István, Pesti László, Kerényi György, Deutsch Tamás, Né­meth László Ákos, Huber Pál, Bodó Gábor, Pataki Gábor és Kubinyi Gergely. * A budapesti Atlasz Biztosító Társaság felajánlotta, hogy amennyiben a csehszlovák ható­ságok eljárást indítanak a hétfői prágai tüntetésekkor őrizetbe vett magyar állampolgárok ellen, kész gondoskodni jogvédelmük­ről. Ezt kedden közölte az Atlasz budapesti képviselője a prágai magyar nagykövetséggel. Mint azt már jelentettük, minden va­lószínűség szerint kilenc magyar állampolgárt ^ellenzéki fiatalo­kat és újságírókat) állított elő a csehszlovák rendőrség. További sorsukról egyelőre nincs még in­formáció. A Rudé Právo egyébként a hétfői tüntetésekről tudósítva azt írta, hogy a megmozduláso­kat a magyar fiatalok kezdemé­nyezték a „Mi virágokkal jöt­tünk, nem tankkal” feliratú transzparens kibontásával. A lap szerint ez jelzés volt a demonst­rációra, amelyen csehszlováko­kon kívül külföldiek is részt vet­tek, köztük a magyar Fidesz, a lengyel Szolidaritás képviselői és olasz állampolgárok. A Rudé Právo egyébként ked­den éles hangú kommentárban külön is foglalkozott a hétfői prágai tüntetésekkel. A lap a csehszlovákiai és külföldi ellen­séges erőknek tulajdonította a megmozdulást. A Rudé Právo a csehszlovák hírszolgálati iroda helyzetérté­kelésével egybehangzóan hang­súlyozta: a tényeket még ponto­sítani kell, de „már most gyanús az, hogy mennyi külföldi turista érkezett éppen augusztus 21-én Prágába”. „Vajon mennyi igaz­ság lehetett a magyar turisták vá­laszaiban, miszerint Prágába au­gusztus 20-áról, a Magyar Nép- köztársaság ismét nemzeti ün­neppé nyilvánított napjáról jöt­tek megemlékezni?” — jegyezte meg a lap, és az AFP-re hivat­kozva azt írta, hogy a budapesti rádió már szombaton közölte: a Fidesz aktivistái hétfőn Prágába érkeznek, hogy részt vegyenek az öt VSZ-tagállam csehszlová­kiai intervenciójának évforduló­jára rendezendő esetleges felvo­nuláson. A Rudé Právo „a pro­vokáció intemacionalizálásá- nak” tulajdonította, hogy a cseh­szlovák fővárosban hétfőn több mint ezer olasz állampolgár tar­tózkodott, és hogy a korábbi kül­földi hírek szerint a Fideszhez hasonlóan a lengyel Szolidaritás is háromezer képviselőjét akarta Prágába küldeni. Az újság vádjaiból kijutott a nyugati hírügynökségeknek is, mindenekelőtt a brit Reuternek és a francia AFP-nek. A lap egyebek között azt hangoztatta: céljuk az volt, hogy a csehszlovák társadalom destabilizálódásáról szóló híreket teljesszenek. Meg­támadta a határ­őrt— halálos sebesülés Augusztus 21-én, hétfőn 22.40 órakor halálos kimenetelű fegyveres baleset történt a Vas megyei Répcevis — Peresznye községek közötti magyar — oszt­rák határszakaszon. Ä határvo­nal közelében szolgálatot teljesí­tő két határőr felszólítással és fi­gyelmeztető lövések alkalmazá­sával három személy Ausztriába irányuló tiltott határátlépését igyekezett megakadályozni. Schulz Kurt-Werner NDK-ál- lampolgár a határvonal közvet­len közelében az őt feltartóztatni akaró határőrt táskájával meg­ütötte, és miután a katona a föld­re esett, fejbe is rúgta. Dulakodás kezdődött közöttük, ennek so­rán 10 — 12 méterre osztrák te­rületre sodródtak át, ahol az NDK-állampolgár a határőrtől el akarta venni fegyverét. A bir­kózás, a fegyver rángatása köz­ben a figyelmeztető lövés során már korábban kibiztosított és csőre töltött géppisztoly elsült, és az NDK-állampolgárt halálosan megsebesítette. A járőrök a sé­rültet segítségnyújtásra alkalmas helyre szállították, de a gyors or­vosi beavatkozás sem járt ered­ménnyel. Az NDK-állampolgár élettársa és hatéves gyermeke nem sérült meg. Az ügyben a vizsgálatot a Győri Katonai Ügyészség foly­tatja, és az eddigi előzetes megál­lapítások szerint baleset történt. Közben azt is megállapították, hogy a fenti személyek augusztus 20-án este Zsira község térségé­ben már kísérletet tettek az Ausztriába irányuló szökésre, de a határőrizeti szervek előállítot­ták őket. Meghallgatásuk és a fi­gyelmeztetésük után felszólítot­ták az NDK-beli családot a nyu­gati határszakasz környékének elhagyására. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az ese­ménnyel kapcsolatban kérte „a határeseményeket kivizsgáló osztrák — magyar vegyes bizott­ság” soron kívüli összehívását. o Egy éve már... Egy éve már, hogy tavaly au­gusztusban elhallgattak a fegy­verek és szünet követte az eszte­len öldöklést az iraki — iráni si­vatag küzdőterein. Közel nyolc éven át százezrek vesztették éle­tüket egy olyan háborúban, amelyben voltaképpen egyik fél sem lehetett győztes. Miután Irak a súlyos veszteségek és a megjósolhatóan ideiglenes apró győzelmek után belátta, hogy a kötélhúzásnak nincs értelme, 1988. augusztus 20-án Irán is be­adta a derekát: mindkét ország elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598. számú, tűzszü­netet sürgető határozatát. Az 1980 óta tartó háborúsko­dást így valóban szünet követte, ám azóta nem sok történt, és semmi sem zárja ki a lehetőséget, hogy jöjjön a második felvonás. A kötélhúzás ugyanis másféle frontokon folytatódik. Irak mindmáig bizonyos iráni terüle­teket tart megszállva, s így abban a hitben óhajt tárgyalni, hogy ő van a kedvezőbb helyzetben. Ezért azt követeli, hogy a béke­tárgyalások előfeltételeként a felek cseréljék ki összes hadifog­lyaikat. Teherán viszont csakis egyenlő pozícióból hajlandó Bagdaddal szót érteni: követeli, hogy Irak először vonuljon vissza nemzetközileg elismert határvo­nalai mögé. A probléma az, hogy ezt a nemzetközi határvonalat még a néhai sah és Szaddam Husszein iraki elnök vonta meg, s fektette le az 1975-ös algíri szerződés­ben. Bagdad most azt állítja, hogy akkoriban egyenlőtlen szerződésre kényszerítették. Ráadásul a felek sem a tűzszü­net alkalmazásának mikéntjé­ben, sem a majdani boldog béke­állapot módjában nem értenek egyet. Az 1200 kilométeres iraki — iráni határon mindmáig ENSZ-megfigyelők ellenőrzik a fegyvemyugvást, de maroknyi kéksisakos aligha akadályozhat­ja meg a robbanást, ha a felek megint rászánják magukat a fegyveres erőpróbára. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár még a múlt hét végén úgy nyilatkozott, hogy a két ország konfliktusában nemi­gen van ok a derűlátásra: „a fegyverek csendje nem azt jelen­ti, hogy stabilitás és béke ural­kodnék a térségben”. Az ENSZ- megfigyelők viszont kincstári elégedettséggel nyugtázzák, hogy az általuk felügyelt határ- szakaszokon béke van, s a felek együttműködési készségét sem érheti szó... Pérez de Cuéllar borúlátása sokkal indokoltabb. Sem Bag­dad, sem Teherán nem tett le ar­ról, hogy a háború után valami­képpen megbélyegezheti a másik felet, s ami fontosabb, komo­lyabb politikai engedményre késztetheti. Irak és Irán egyaránt úgy gon­dolja, hogy ha már a katonai küz­dőtereken nem sikerült győzel­meket aratni, akkor azokat a tár­gyalóasztalnál kell elérni. Tehe­rán ezért akarja mindenáron el­érni, hogy Irak mindenekelőtt vonuljon ki az általa megszállt 2 ezer négyzetkilométernyi iráni területről. Irak ettől elzárkózik, noha az ENSZ főtitkára is felhív­ta Bagdad figyelmét arra, hogy a megszállás nemcsak általában a nemzetközi joggal, de az 598-as tűzszüneti határozattal is kifeje­zetten ellentétes. Nem meglepő, hogy az egy helyben topogásért a felek első­sorban egymást, másodsorban a világszervezetet hibáztatják. Te­herán Bagdad szemére veti, hogy rosszindulatú magatartást tanú­sít, megtévesztő, „kettős nyelve­zetet” használ — azaz nemcsak Iránt, de a nemzetközi közössé­get is igyekszik becsapni. Bag­dad vádjai szinte szóról szóra ugyanezek. Néhány nap múlva, augusztus 25-én lesz annak is egy éve, hogy a felek között Genfben beindul­tak a tárgyalások. Azóta az ENSZ javaslatok egész tömegé­vel árasztotta el Bagdadot és Te­heránt — hasztalanul. Eképpen mindenki kórusban sajnálkozik a tárgyalások menetének lassú­ságán — egyebet azonban nem tesz. Most mégis felcsillant némi re­mény: szeptemberben Belgrad - ban tartják az el nem kötelezett országok csúcsértekezletét, és a tervek szerint az ENSZ-főtitkár- nak sikerül ismét asztalhoz ültet­ni a makacskodó iraki és iráni diplomatákat. A remény már csak azért is jo­gos, mert időközben Hasemi Rafszandzsani lett az Iszlám Köztársaság új elnöke, Iraknak pedig nagyravágyó gazdasági tervei vannak, és nem nélkülöz­heti a nemzetközi együttműkö­dést. Rafzsandzsani máris adott né­hány jelzést arra vonatkozóan, hogy hajlandó felhagyni a szem­ellenzős iráni politikával, s nyitni nemcsak a Szovjetunió felé — ez már meg is történt —, hanem a Nyugat felé is. Erre már csak azért is szüksége van, mert Irak nagyravágyó terveiben nem cse­kély súllyal szerepelnek bizo­nyos katonai tervek. Az iraki ha­diipar valósággal felvirágzott... Az iráni gazdaság viszont pang, vagy alig működik. így hát a felek — különböző okokból ugyan — rákényszerül­nek a békére. Egy ideig bizonyo­san. Fodor György Az el nem kötelezettek csúcsértekezlete elé Belgrádban befejeződtek az el nem kötelezett mozgalom kilence­dik csúcstalálkozójának előkészületei. A szeptember 4-én kezdődő, kiemelkedő jelentőségű négynapos nemzetközi értekezleten 101 or­szág küldöttségét állam- vagy kormányfő, 10-et pedig — állandó megfigyelőként — miniszter vezeti. Húsz magas szintű delegációt vendégként hívták meg; közöttük a magyar kormány képviselője a mozgalom történetében első alkalommal lesz jelen, Horn Gyula kül­ügyminiszter személyéban. A nemzeti felszabadító mozgalmak és a nemzetközi szervezetek megbízottait is beleszámítva 160 küldöttség vesz részt a tanácskozáson, amire eddig még nem volt példa. Az el nem kötelezett országok mozgalma 28 esztendővel ezelőtt, 1961. szeptember 1—6. között a jugoszláv fővárosban megtartott el­ső csúcsértekezletével indult el hódító útjára. Igaz, létrehozásának gondolata már 5 évvel korábban felmerült, Tito, Nehru és Nasszer Brioni-szigeti megbeszélésén. 1961 tavaszán Tito és Nasszer kairói tárgyalásain már konkrét döntés született: létrehozták az előkészítő bizottságot. Tito kezdeményezésének elismeréseként Nasszer azt ja­vasolta, hogy Belgrádban tartsák az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek első értekezletét. Az első csúcstalálkozó öt fő „mozgatója” Tito jugoszláv, Nehru in­diai, Nasszer egyiptomi, Nkrumah ghanai és Sukarno indonéz elnök volt. Múlhatatlan érdemük, hogy a mozgalom akkor meghatározott alapelvei és törekvései mindmáig nem vesztettek értékükből. Érde­mes emlékeztetni az akkori tanácskozás napirendjén szereplő kérdé­sekre: a) A népek önállósághoz való joga, az imperializmus, a gyar­maturalom és a neokolonializmus elleni harc; b) a faji megkülönböz­tetés és az apartheid megszüntetése; c) a szuverenitás és az integritás tiszteletben tartása, a más államok ügyeibe való be nem avatkozás; d) az általános leszerelés, a nukleáris kísérletek megszüntetése és az ide­gen katonai támaszpontok felszámolása; e) a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítése és f) az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének növelése. Azóta persze sokat változott a világ. A mozgalom is tovább terebé­lyesedett. Az első belgrádi csúcskonferenciáján 25 küldöttség vett részt — a mostanira 160-at várnak. A szovjet — amerikai viszony ja­vulása is növelte az el nem kötelezettek mozgásterét. Az emberiséget ma leginkább foglalkoztató kérdéseket kell tehát figyelmének közép­pontjába állítania, ezekhez kell igazítania tevékenységét. A korszerű­sítés feladata vár a küszöbön álló tanácskozásra. A konferencia zárónyilatkozatának, továbbá kilenc politikai és ki­lenc gazdasági határozatának tervezetei elkészültek. Ezekből az is megállapítható, hogy a tanácskozás napirendjén a nemzetközi biz­tonság és leszerelés (ezen belül Afganisztán, Irak — Irán, Latin-Ame­rika, Közép-Afrika, a Közel-Kelet, a libanoni helyzet és a palesztin­ügy, Kambodzsa és Ciprus), valamint a nemzetközi gazdasági együtt­működés (élelmiszer-termelés, „éhező” országok, államközi gazda­sági kapcsolatok, világkereskedelem, külföldi tartozások és hitelek, fejlesztés-finanszírozás, pénzügyek, környezetvédelem) témaköre szerepel. A belgrádi csúcs résztvevőinek meg kell állapodniuk a mozgalom egységes stratégiájában — állapította meg kommentárjában a Komu- niszt, a JKSZ központi orgánuma. — Előtérbe kell állítani az Észak — Dél-problémát, mert ma már aligha kell bizonygatni, hogy a világ or­szágai többségének fejletlensége valóságos lőporos hordó. A béke új neve „fejlődés”. Foglalkozni kell olyan új témákkal, mint a környe­zetszennyeződés és a környezetvédelem, a kábítószer-termelés, a de­mográfiai robbanás a világ egyes térségeiben, a kollektív és az egyéni emberi jogok biztosítása. Az afganisztáni és a libanoni polgárháború, Kambodzsa megszállása a vietnami csapatok által vagy a politikai el­lenfelekkel való brutális leszámolás egyes afrikai és latin-amerikai ál­lamokban s a világ más országaiban — mindez vajon nem ellentétes-e a mozgalom demokratikus elveivel? — tette fel a kérdést a lap. A Komuniszt végül rámutatott, hogy kihívó téma a nemzeti ki­sebbségek helyzete. Elegendő csak a Balkánra gondolni. Romániá­ban egész körzetek nemzetiségi lakosságát telepítik szét, és a kisebb­ségek történelmi emlékeit megsemmisítik. Albánia nem engedélyez­te, hogy ENSZ-küldöttség tanulmányozza az ország nemzetiségei­nek helyzetét. Bulgáriában kétségbe vonják a makedón és a török nemzetiség létezését, Görögország pedig nem vesz tudomást a make­dónokról. Olyan problémák ezek, amelyekről a csúcstalálkozónak véleményt kellene formálnia. Márkus Gyula Feszült helyzet a Kaukázus térségében Ismét meglehetősen feszült a helyzet a Kaukázus térségében: Bakuból sztrájkokat jelentenek, Jerevánban jelentős fennakadá­sok vannak a mindennapos élet­ben. Az örmény pártvezetés fel­hívásban kérte az azerbajdzsán párt segítségét. Az azerbajdzsán fővárosban hétfőn munkabeszüntetésekkel támasztották alá azokat a köve­teléseket, amelyeket a szombati bakui nagygyűlés szónokai fo­galmaztak meg a köztársaság ve­zetéséhez. A keddi szovjet lapok közlése szerint Bakuban szombaton im­már egy hónap leforgása alatt a hatodik nagyszabású gyűlést rendezték meg az azerbajdzsán népfront önkéntesei. Az újabb tömegmegmozdulást a Komszo- molszkaja Pravda című újság megfogalmazása szerint a Kara- bah-hegyvidéken kiéleződött helyzet váltotta ki. Ugyancsak az ifjúsági napilap közölte, hogy Bakuban az üzemek és vállala­tok részlegesen vagy teljesen le­álltak a munkával. Rendkívül feszült a helyzet Karabahban, az örmény — azer­bajdzsán határon, valamint a Na­hicseváni Autonóm Köztársa­ságban. Eközben Jereván és az ör­mény köztársaság életét néhány napja rendkívül súlyos benzinhi­ány bénítja. Jelentős gondok vannak a lakosság alapellátásá­ban is, s komoly problémákat okoz az építőanyag-hiány. Az áldatlan állapotok előidé­zője az, hogy — a Komszomolsz- kaja Pravda szerint — elszapo­rodtak a vasúti szerelvények elle­ni támadások, és a mozdonyve­zetők nem vállalkoznak a szállí­tásra. A lap érzékelteti, hogy a „huligán” támadások, a vagonok fosztogatásai nem csupán azer­bajdzsán, hanem örmény terüle­teken is elharapództak. Az örmény pártvezetés a ki­alakult rendkívül bonyolult hely­zet miatt felhívásban szólította fel az Azerbajdzsán KP KB Iro­dáját, hogy haladéktalan intéz­kedésekkel vegye elejét „felelőt­len személyek meggondolatlan akcióinak”. A jereváni vezetés egyúttal állást foglalt a több szin­tű és építő szellemű örmény — azerbajdzsán párbeszéd biztosí­tása mellett. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom