Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 22., kedd A LEMP bizonytalankodik A Szolidaritás tízmilliárd dolláros segélyre számít A Rudé Právo Németh Miklós beszédéről A vártnál drámaibb hangvéte­lű és némi fenyegető élt is tartal­mazó határozatot fogadott el szombati ülésén a LEMP Köz­ponti Bizottsága, amiből azon­ban nem teljesen világos: vajon döntés született-e valójában ar­ról, hogy a LEMP kész részt ven­ni a Szolidaritás vezette Szolida­ritás — parasztpárti — demokra­ta kormányban. A határozat, amit vasárnap késő este hoztak csak nyilvános­ságra, bevezetőben ügy értékeli, hogy „Lengyelországban a hely­zet veszélyesen kiéleződött, megingott a kerékasztalnál ki­munkált politikai paktum, amely az evolúciós rendszerváltást cé­lozta volna”. A LEMP Központi Bizottsága a kialakult helyzetért a teljes fe­lelősséget a neki hátat fordító ko­rábbi szövetségeseire, a Paraszt­pártra és a demokratákra hárítja, akiket azzal vádol, hogy felrúg­ták a LEMP-pel több alkalom­mal is megerősített koalíciót. A határozat szerint a két volt szö­vetségest terheli a felelősség azért is, hogy lépésükkel elsza- lasztották az esélyt a „maximáli­san biztonságos átmenethez” az új „gazdasági és politikai rend­be”. „A LEMP-pel való konf­rontáció útjára lépés nem szol­gálja Lengyelország érdekét.” A KB ugyanakkor — minden rész­let nélkül — ”további koalíciós együttműködést kínál” „a kerék­asztal eszméjéhez hű parasztpár­ti és demokrata párti politiku­soknak”. Ezt követően a határozat nem egészen egyértelműen ugyan, de mégis mintha „a lengyel történe­lem minőségileg új konstelláció­jaként” a Szolidaritás és a LEMP partneri együttműködésére ten­ne ajánlatot, mivel — áll a hatá­Emlékezetes a Jogi eseteknek az az évekkel ezelőtti adása, amely egy Franciaországba ki­ránduló, újdonsült magyar autó- tulajdonosról szólt. Az illető — nem ismervén a nyelvet — újság- hirdetéssel keresett franciául be­szélő útitársat. Talált is. Az ő se­gítségével — miután autósunk nem vállalta a párizsi forgalom kockázatait — sikerült hosszas huzavona után — a franciák ért­hetetlen ellenállását végül is le­győzve — elhelyezni a kocsit egy olyan megőrzőben, ahol azt ak­kurátusán bezúzták. Mert hogy nem megőrző, hanem roncstelep volt. Azóta magyar turista hasonló­an figyelemre méltó külföldi ka­landjáról nem hallottam, míg­nem birtokomba került az alábbi történet egy hazánkfia két or­szágra is kiteijedő kalandos ese­téről. A fiatalember Isztambul­rozatban — sem a Szolidaritás, sem a LEMP nem képes egye­dül, még inkább a másik ellenére kivezetni az országot a válságból. Az új kormányról a határozat úgy fogalmaz, hogy abban a LEMP-nek „politikai és állami potenciáljának megfelelő képvi­selethez kell jutnia, mert ellenke­ző esetben a LEMP nem tudja vállalni a felelősséget az esemé­nyek további alakulásáért”. E fe­nyegető élű mondat után a hatá­rozat szerint „a LEMP részvéte­lének feltétele az új kormány­ban, hogy a miniszterelnök alsó­házi jóváhagyását megelőzően megállapodás szülessen a kor­mány programjáról és politikai struktúrájáról. Ezzel együtt a LEMP készségét fejezi ki új megoldások keresésére, a szük­séges káder- és programmegálla­podások kimunkálására”. A határozat végezetül felszó­lítja a párt tagjait és Lengyelor­szág valamennyi állampolgárát arra, hogy minden erejükkel akadályozzák meg a lengyel ál­lam destabilizálását, a Lengyel Népköztársaság alapvető társa­dalmi rendjének és szövetségesi elkötelezettségének megkérdő­jelezését, mert ”Lengyelország gazdaságilag és katonailag meg­bízható tagja kell hogy maradjon a KGST-nek, illetve a Varsói Szerződésnek ”. A KB külön fel­hívja a párttagokat és a pártszer­vezeteket arra, hogy hiúsítsanak meg minden alaptalan támadást a gazdasági és állami adminiszt­ráció képviselői, mindenekelőtt a lengyel nemzetvédelmi minisz­térium és a belügyminisztérium káderei ellen. A LEMP KB arra szólítja fel Wojciech Jaruzekki köztársasági elnököt, hogy vegye figyelembe a LEMP KB határozatát az új ban járt társas kiránduláson, az egyik idegenforgalmi iroda szer­vezésében. Egyik nap a bazárba indult vásárolni csoportjával, amikor észrevette, hogy nincs nála a pénze. — Sebaj — mondta —, majd fog egy taxit, vissza­megy a szállodába a bukszáért, s a taxival utoléri társait is. Hogy így önállósulva sikerült- e taxit fognia kezdő világjáró­ként is magabiztos honfitársunk­nak, az a történetből nem derül ki pontosan. De nem is ez a fon­tos, hanem az, hogy elfelejtette a hotel nevét, a szobakulcs pedig, melyet egyébként hűen őrzött, nem igazította el. Aztán persze nem talált vissza a bazárban vá­sárolgató csoportjához sem. Elégaz hozzá, hogy emberünk egy teljes hétig bolyongott a Boszporusz-parti városban, ke­reste a szállodát és a csoportot — a magyar főkonzulátust valószí­kormány megalakítására irányu­ló tevékenysége közben. Lengyelország három év le­forgása alatt tízmilliárd dollár összegű pénzsegélyre számít a Nyugattól — jelentette ki vasár­nap a Szolidaritás szóvivője, Ja- nusz Onyszkiewiczzz ABC ame­rikai tévétársaságnak adott in­terjúban. Közölte, hogy a Bush elnök ál­tal kilátásba helyezett 115 millió dollár nem elegendő a lengyel gazdasági válság okozta hanyat­lás megállítására. Onyszkiewicz hivatkozott amerikai képvise­lőknek arra a számítására, hogy Nyugat-Európa és az Egyesült Államok évente 350 milliárd dollárt költ Nyugat-Európa ka­tonai védelmére. Ezt az összeget figyelembe véve egy demokrati­kus Lengyelország támogatása 10 milliárd dollárral jó befekte­tés lenne a Nyugat számára — ér­velt a szóvivő. Onyszkiewicz emellett hang­súlyozta: a lengyeleknek nem szabad azt várniuk az új kor­mánytól, hogy az gyors javulást tud elérni a gazdaság fejlesztésé­ben, mivel a gazdaság helyzete most meglehetősen rossz. A szó­vivő közölte még, hogy Lengyel- ország továbbra is hű marad a Varsói Szerződés Szervezetéhez, s ez „biztosítékot” ad a Szovjetu­niónak. Az új kijelölt kormányfő, Ta- deusz Mazowiecki vasárnap este Gdanskba érkezett, hogy Lech Walesával és más szakszervezeti, illetve parlamenti vezetőkkel ta­lálkozzék. Jaruzelski államfő szombaton adta a miniszterelnöki megbízatást Mazowieckinek, aki reméli, hogy augusztus végéig sikerül megalakí­tania kormányát — közölte Mazo­wiecki egyik tanácsadója. nűleg nem, talán nem is tudott róla —, sikertelenül. Hogy köz­ben mit evett és hol aludt, ezt ugyancsak nem lehet pontosan tudni. Egy hét után — minthogy sejtette: társai már rég hazautaz­tak — egy vasúti sínpár mentén gyalog elindult Bulgária felé. Ki mutatta meg neki, hogyan kér­dezte meg, melyik sínpár mellett kell haladnia — talány. Tény viszont: egy újabb hét alatt legyalogolt több mint 200 kilométert, és már Edirne, a tör­ténelmi Drinápoly közelében járt, amikor a török határőrök feltartóztatták. Mivel igazolni nem tudta magát — semmilyen irat nem volt nála —, leültették. Két hét kellett hozzá, hogy megértsék a török „házigaz­dák”: hősünk magyar, és ennek megfelelően Északnak igyek­szik, s bár törökök és bolgárok pillanatnyilag éppen nem imád­Izvesztyija „Bocsáss meg nekünk, Prága.. „Bocsáss meg nekünk, Prá­ga...” — idézte az Izvesztyija, a szovjet kormány lapja egy 21 év­vel ezelőtti szovjet kiskatonának a mostani szavait. Valérij Nyefe- rov 1968-ban légideszantosként vett részt a Varsói Szerződés öt tagállamának csehszlovákiai ka­tonai beavatkozásában. Nyeferov visszaemlékezése szerint a csehszlovák lakosság igyekezett megmagyarázni a ka­tonáknak: maguk is el tudták volna rendezni problémáikat, nem volt szükség a hadseregek bevetésére. „Néztem, mennyi fáj­dalommal beszélnek nekünk er­ről... Gondolataim összekuszá- lódtak, és nagyon szégyelltem magam” — mondta Nyeferov. A szovjet kormánylap ugyan­csak megszólaltatta Ivan Pav- lovszkij hadseregtábornokot, aki az események idején szovjet honvédelmi miniszterhelyettes, s egyben a szövetséges haderők parancsnoka volt. Ö leszögezte: az adott katonapolitikai esemé­nyek alapján ma is hasonlókép­pen döntene, mint huszonegy évvel ezelőtt. Mint elmondta, az akciót — amelynek irányításával 1968. augusztus 16-án vagy 17- én bízták meg — Moszkvából ve­zényelték. Mintegy ötszáz szovjet harckocsit küldtek Csehszlová­kiába. A csehszlovák katonai egységeket felszólították: ne ta­núsítsanak ellenállást a bevonuló csapatokkal szemben. Pavlovszkij a VSZ-csapatok bevetését követően találkozott Ludvik Svoboda csehszlovák ál­lamfővel, aki — a szovjet tábor­nok szerint — azt helytelenítette, hogy éjszakánként „figyelmezte­tő lövések” hangzanak Prágá­ban. Pavlovszkij viszont azt állít­ja, hogy nem voltak éjszakai lö­völdözések. Az egykori szovjet honvédelmi miniszterhelyettes — mostani visszaemlékezésében — arra panaszkodik, hogy a csehszlovák nép barátságtalanul viselkedett a szovjet katonákkal szemben. Az Izvesztyija — amelynek hétvégi visszaemlékező írásából újabb részletek váltak ismeretes­sé — részletesen közölte Kirill Mazurovnak, zz SZKP KB PB akkori tagjának, a szovjet mi­niszterelnök akkori első helyet­tesének a véleményét. Mazurov a VSZ-csapatok bevetésének az okát a hidegháborús légkörben látja. Szerinte Csehszlovákiában aktivizálódtak a jobboldali erők, a belső ellenzék minden torzu­lást a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok számlájára írt. A be­avatkozást elsősorban az NDK vezetése követelte, de — hang- súlybeli eltérésektől eltekintve — a többiek is egyetértettek annak szükségességében, emlékszik vissza Mazurov. ják egymást, honfitársunkat nemcsak a zárkából engedték ki, de az országból is — gyalog átsé­tált a határon Bulgáriába. Itt persze megint vizsgálat követke­zett, amelyet újra csak „rács mö­gött” kellett kivárnia. De ez már nem tartott soká: egy telefon a szófiai magyar konzulátusra, egy találkozó, ahol a felek már értet­ték egymás szavát, s már itt is az egy teljes hónapig tartó kaland­sorozat happy endje. Vajon volt- e hasonlóban része magyarnak Keleten Vámbéry óta? Miért juttatja ez a történet azt a párizsi esetet az ember eszébe? Tán, mert mindkettőben szere­pet kapott a fogyatékosság. Ott a nyelvtudásé, ittaszellemé. És ka­landnak egyformán izgalmas és feledhetetlen mindkettő. Nagy Károly A csehszlovák sajtó egyelőre nem kommentálta érdemben Németh Miklós ceglédi beszédé­nek az 1968-as csehszlovákiai eseményekre vonatkozó részét. A Rudé Právo azt tartotta ér­demesnek kiemelni a magyar mi­niszterelnök beszédéből: Ma­gyarország teljesíti történelmi küldetését, hogy hidat építsen Kelet- és Nyugat-Európa között. A CSKP központi lapja értékelés nélkül idézte Németh Miklóstól, hogy a magyar kormány elítéli az 1968-as csehszlovákiai beavat­kozást, és a Varsói Szerződés re­formját kezdeményezve intéz­ményes garanciákat akar arra, hogy ilyen akciók ne ismétlőd­hessenek meg. A Rudé Právo arról is tudósí­A Magyar Nemzet és a Gran- ma szerkesztősége közötti éles vita megrázta napjaink kubai — magyar kapcsolatait. A polémia hátterében tulajdonképpen az áll, hogy Havanna és Budapest ideológiailag, elméletileg és gya­korlatilag egymástól teljesen el­térő megoldást keres a szocializ­mus problémáira. Ezt hangsú­lyozta a Tanjug hírügynökség ha­vannai tudósítója a belgrádi Poli­tika hasábjain közölt hétfői kom­mentárjában. A jugoszláv újságíró ismertet­te a Magyar Nemzet és a Granma közötti vita lényegét, továbbá Fi­del Casírojúlius 26-i beszédének magyar vonatkozású, bíráló megállapításait, s végül a követ­„Utasítottam kinshasai kül­döttségünket, hogy írjon alá tűz- szüneti megállapodást az MPLA-val” — közölte vasárnap a Marokkóban tartózkodó Jonas Savimbi, zz Unita nevű angolai kormányellenes szervezet veze­tője. Az angolai MPLA-munka- párt kormányhadserege ellen immár csaknem másfél évtizede folytat fegyveres harcot az Unita. Egy Irán-barát libanoni suta szervezet vasárnap a fogságában lévő két amerikai túsz megölésé­vel fenyegetőzött, ha Franciaor­szág bármiféle katonai akciót hajtana végre Libanonban. A Forradalmi Igazságtevés Szervezete elnevezésű csoport az An-Nahar című bejrúti laphoz eljuttatott, s az egyik túsz fény­képével hitelesített közleményé­ben azt hangoztatta, hogy a tér­ségbeli francia katonai jelenlét fokozása mögött közvetve az Varsóba érkezett vasárnap Zevulon Hammer izraeli vallási miniszter: személyében 22 év óta most először látogatott izraeli miniszter a kelet-európai ország­ba. Hammer tárgyalásainak kö­zéppontjában várhatóan az auschwitzi karmelita apácako­tott, hogy Pozsgay Imre szerint az MSZMP-nek ismét harcolnia kell a hatalomért, és az európai szocialista mozgalom jegyeit ma­gáévá tevő új pártként kell fel­lépnie. A csehszlovák pártlap megemlítette, hogy Horn Gyula a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatrendszer újrarendezé­séről és erősítéséről beszélt. A Rudé Právo különben fog­lalkozott a Magyar Nemzet ve­zércikkével is, amelyet „konf- rontációsan hangoknak” minő­sített. Az újság szerint a Magyar Nemzet azt követelte, hogy Ma­gyarország a környező országok­ban, beleértve a Szovjetuniót is, kezdeményezően ösztönözze a társadalmi tudat érését. kezőket fejtette ki: „Havannai megfigyelők értékelése szerint a vita olyan messzire jutott, hogy a kimondott véleményeket nem le­het visszavonni. A Granma vála­szai más kelet-európai országok­nak és a Szovjetuniónak is érté­sül adták, hogy Kuba nem fog hallgatólagosan napirendre térni semmiféle ideológiai támadás, figyelmeztetés vagy tanács felett, még akkor sem, ha azokat a „testvériség” köntösébe öltözte­tik. Másfelől a Granma cikkeivel kétségkívül nyomást akarnak gyakorolni azokra a kubai erőkre vagy egyénekre, akik a „keleti modellek” átvétele mellett len­nének. A felek — zaire-i közvetítéssel — június 22-én keretmegállapodást írtak alá a békés rendezésről, s ebben előirányozták a tűzszünet megkötését is. Savimbi egyéb­ként Rabatban találkozott Bob Dole amerikai szenátorral, a re­publikánusok kongresszusi cso­portjának vezetőjével, aki meg­ígérte neki az amerikai támoga­tás további folyósítását. Egyesült Államok áll, s ezért a francia flotta által végrehajtott bármiféle „ostobaság” az ameri­kai túszok életét sodorja majd veszélybe. A csoport — amely korábban közel két éven keresz­tül négy franciát is fogságban tar­tott — most a „múltbeli leckék elfelejtésével” vádolta Párizst, s kilátásba helyezte: egy katonai akció esetén akár franciaországi célpontokat is támadások érhet­nek. lostor ügye áll majd. Az egykori koncentrációs tábor közelében lévő épület sok zsidó vallásos ér­zelmeit sérti, s bár a katolikus egyház korábban már megígérte az apácák áttelepítését, ez a terv egy augusztusi nyilatkozat sze­rint egyelőre megfeneklett. Több mint kétszáz NDK-beli állampolgár rohant át augusztus 19-én magyar területről Ausztriába, amikor a Páneurópai Mozgalom és a Magyar Demokrata Fórum határ menti rendezvénye keretében kinyitottak egy kaput (Népújság-telefotó-MTI) Magyaros útikaland Isztambulban Budapest és Havanna vitája Angolai békekilátások Izraeli miniszter Varsóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom