Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-21 / 196. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 196. szám ÁRA: 1989. augusztus 21., hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA A KONVERTIBILITÁS BEVEZETÉSE „...legkésőbb 1995-ig meg kell teremteni." (3. oldal) A HŰSÉG ÉVEI „Tíz igazgató keze alatt dolgozott, s maga a cementgyár is teljesen kicserélődött.” (3. oldal) DARNYI ÚJABB KÉT ARANYA Üszőink szereplése némi gyógyírt jelentett a férfi vízilabda- válogatottunk gyászos szereplésére. (6. oldal) MEGNYÍLT AZ ÚJ MEGYEI LEVÉLTÁR „Nem vezetett zökkenőmentes út idáig." (8. oldal) Országszerte már szombaton megkezdődtek az augusztus 20-i ünnepségek. Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja Álmosd nagyközségben járt, ahol lakossági fórumon találkozott a településen és környékén élők képviselőivel. Németh Miklós miniszterelnök, az MSZMP elnökségének tagja Cegléden, a várossá nyilvánítás 625. évfordulója alkalmából tartott politikai nagygyűlésen mondott beszédet. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter a hagyományos tisztavatáson a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren fogadta a hivatásos katonai pályára lépő végzős hallgatók eskütételét. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke a Csongrád megyei Földeákon vendégeskedett, ahol felavatta a 14 millió forintos költséggel felújított művelődési házat. Horn Gyula külügyminiszter, az MSZMP intézőbizottságának tagja az orosházi nagygyűlésen szónokolt, ahol több mint ezer hallgató figyelte szavait. Kovács Jenő, az MSZMP KB titkára többedmagával a szolnoki „Kérdezzen bátran” elnevezésű közéleti fórumon vett részt. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Bábolnán méltatta a helyiek úttörő szerepét a mezőgazdaságban, a császári ménesbirtok és jogutódja, a mező- gazdasági kombinát alapításának 200. évfordulója alkalmából. Sok helyütt egyházi események gazdagították az ünnepi programot, a megemlékezések sorát. Pas- kai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke Érsekhalmán szentelte fel a Bács-Kiskun megyei kisközség új templomát. Más politikai szervezetek, így a Magyar Demokrata Fórum szervezetei is tartottak megemlékezéseket. Budán a Dísz téren rendeztek nagygyűlést, melyen Csurka István, az MDF elnökségi tagja szólt a jelenlévőkhöz. Megyénkben Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen, Füzesabonyban, Pétervásárán és Markazon is köszöntötték augusztus 20-át. így ünnepeltük augusztus 20-át Az egri Dobó téren egyházi szertartás keretében szentelték meg az új kenyeret A pódiumon Sándor György Vasárnap délelőtt 9 órától Eger Város Tanácsa a Dobó téren szervezett ünnepi megemlékezést. A Himnusz hangjai után dr. Gyula Zoltán, a végrehajtó bizottság tagja mondott köszöntőt, majd dr. Dobos László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára lépett az egybegyűltek elé. Beszédében előbb Szent István királyra, honalapítónkra emlékezett, mivel uralkodóink közül az ő életműve bizonyult a legmaradandóbbnak. Ez pedig nem más, mint a lángoktól ölelt és a történelem által megszabdalt ország: Magyarország. Emlékeztetett rá, hogy belviszályáink leküzdésében, az ellenségeinkkel való összecsapásainkban sokszor állítottuk vitézségét, bölcsességét és eltökéltségét. Vágyaink azonban nem mindig válhattak tettekké, akaratunk olykor megbicsaklott saját esen- dőségünkön. így történhetett, hogy azok kezét engedtük el, akikkel tejtestvérként egyek lehettünk volna, s azok öleléséből nem tudtunk kiszabadulni, akik vasmarokkal szorítottak bennünket. Feltette a kérdést: mai küzdelmeink, vívódásaink közelebb hozzák-e számunkra Szent István királyt és életművét. Van- e olyan üzenete tetteinek, amely eligazíthat bennünket tíz évszázad távlatából. Véleménye szerint van: soha, még a legdrámaibb helyzetben sem lehet csupán elmetszeni a történelem fonalát. A régi oldásának és az új kötésének egyszerre kell jelen lennie minden cselekedetünkben. Ne hagyjuk, hogy az elmúlt négy évtizedet meg nem történt korszakként emlegessék. Úgy fogalmazott, hogy miénk ez, áldozataival és bűnöseivel, ellenszegülőkkel és meghunyászko- dókkal, felmagasztaltakkal és porig alázottakkal együtt. Ez történelmünk elképzelhetetlen részét alkotja — mondta. Felhívta a figyelmet, hogy ne higgyük: elég a temetetlen holtak emléke előtt fejet hajtanunk. Figyelmeztetett: gondoljunk az élve elte- metettekre, azokra, akik „bélyeges emberként”, mellőztetve itt élnek közöttünk három évtizede. Szólt arról, hogy százados hagyománya e népnek az új kenyér megünneplése is. A valamikori legembertpróbálóbb paraszti munka, az aratás bevégeztével, ilyenkor került új búzából asztalra a mindennapi kenyér. Az, amely később túlideológizált félmúltunkban a munkás-paraszt szövetség szimbólumává merevedett. Felszólított, hántsuk le ezt a politikai kényszert augusztus 20-ról, mint kenyérről a héját. Véleménye szerint, ahogyan a könyveknek, úgy az ünnepeknek is megvan a maguk sorsa. A politikai elbirtoklás után most István király visszaveszi ezeréves ünnepét. Az idei naptárból már teljesen kiszorult a januárban még piros betűvel írott alkotmány napja. Sokak álláspontját idézte, amikor arról beszélt, hogy idegen testként pillantunk ma hazánk alaptörvényére. Ugyan már körvonalaiban ismerjük új alkotmányunk elveit, de a gyakorlatban még nem köszöntünk el az önmagát túlélt régitől. Találó megjegyzéssel fejezte be e gondolatát: „az életerős test kilöki magából az idegen anyagot.” Végezetül a magyar társadalom mostanáig érdemén alul emlegetett, s lehetőségeit eddig ki nem teljesíthető intézményéről, az egyházakról és a Hazafias Népfront-mozgalomról tolmácsolta szavait. Rámutatott: két olyan közéleti tényezőről van szó, melyek térnyerése belpolitikai életünkben növelheti a békés társadalmi átmenet esélyeit. A magyar kereszténység évszázadok óta jelentős szerepet játszott a társadalom megszervezésében. Nemzetközi kapcsolataik révén régóta jó szolgálatot tettek a kisebbségbe szorult magyarságért már akkor, amikor még éppen itt, az Egerben feltett kérdésre: milyen nyelven beszélnek a székelyek, megdöbbentő válaszokat adtak a főiskolai hallgatók. A kilábalást illetően említette, hogy történelmi kérdésekre manapság sokan sokféle választ adnak. Néhányan elvetik a múltat, megkérdőjelezik a jelent, s csodavárással tekintenek a jövő elé. Szerinte a sokféle útkeresési szándék között az egyetlen csakis a magyar út lehet, mely levetve a keleti jármot, nem hajtja fejét nyugati igába. Hagyni kell népünk alkotóerejét, tehetségét, szorgalmát érvényesülni, s a politikai csatározásokat e cél megvalósításának kell alárendelni. Az örök erkölcsi értékeket kell a társadalmi közgondolkodás homlokterébe állítani, visszanyúlni egészen a Szent István-i intelmekig: így az értékteremtő munkát, a hazaszeretetet, a tiszta családi élet értelmét és szépségét. A haza felépítését egyszer végre a talapzatnál, falun és városon kell kezdeni. Legyen végre birtokosa a magyar polgár mindazon javaknak, melyeket eddig egyetlen központi akarat igazgatott. A kormányzat kinyújtott karjaként tevékenykedő tanácsok helyébe a népszuverenitást megtestesítő önkormányzatokat, a helyi közakarattól függő gazdálkodási, közrendészeti, szociális, művelődési intézményeket kell állítani. Ismét meg kell becsülni a teljesítményt, melynek hiánya nemcsak a magyar munkát értékelte le, hanem szétrombolta a nemzet erkölcsi tartását is. Olyan gazdasági és politikai viszonyokat kell teremteni, amelyben felértékelődik a józan, takarékos, jövőt tervezni képes állampolgár. Meg kell állítani a népesség további csökkenését. Végre meg kellene hallani a politikai névtelenek hangját is, s szólni kell azokhoz is, akik már senkinek és semmiben nem hisznek. Úgy érezte, nincs egyedül az egybegyűltek között, amikor egy-egy nyári éjszaka jutott eszébe. Akkor a tűzijáték hangjai elnyomták a repülőgéprajok zúgását, a tankok lánctalpainak csikorgását. A görögtűz a magyar tragédia után 12 évvel egy olyan tettet akart fénysugárkoszorúval körbevónni, melyet nem is olyan régen még baráti segítségnyújtásként, ma viszont már szégyenletes akcióként értékelünk. Kié hát ez az ünnep? — kérdezte az összesereglettektől. Ha azt hirdetjük: az ország azé, aki magáénak vallja, akkor legyen ez az ünnep is azé, aki megüli — válaszolta a jelenlévők egyetértésére. Továbbá kérte népünknek azt a lehetőséget, hogy akár népszavazással is döntsön nemzeti ünnepeink szentháromságáról: melyben március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a egyformán ragyogó csillagok. Zárógondolatként megállapította: mi magyarok két világ határán állunk most. Egyszerre kell hát előre- és visszatekintenünk. Nincs a világnak olyan nemzete, mely ha ismer bennünket, ne kívánna segíteni e vállalkozás sikeréért. Örüljünk együtt annak, hogy annyi szembeszél után vég(Folytatás a 2. oldalon) Az osztrák autókereskedő, Markus Meisinger Suzukijaival a Népújság-fesztiválra is kilátogatott Repül a hordó... Jövőkép „...két dokumentumot adunk át vitára a párttagságnak és a közvéleménynek” — olvasom az ünnep „sajtófélórájában” a KB-bizottság ajánlását, amelyet — Történelmi utunk tanulságai és Az MSZMP programnyilatkozata című vitaanyagokhoz kapcsolódva — nevével jegyzett az alkotóközösség elnöke, Pozsgay Imre. S mintegy ösz- szecsengéseként a kettős téma fontosságának, idézni érdemes Ormos Máriának, a Politikai Intéző Bizottság tagjának okfejtő gondolatait: „...a pártértekezlet annak idején megkívánta, hogy a I Központi Bizottság gondoskodjék egy olyan történelmi felmérésnek az előkészítéséről, amely megmutatja: miért, milyen okok miatt jutottunk ide, ahol most vagyunk. A másik ok ettől nem választható el: amikor egy párt új programot bocsát ki, és önmagát újjászervezi, akkor mindenképpen vissza kell tekintenie saját történelmére... Harmadik okként viszont a múlt vállalható és folytatandó értékeinek fontosságát említeném.” A várakozást keltő vitaanyagok első lapozgatása, a témákat összefoglaló „fülszöveg” ízlelgetése csalogatja elő az egyáltalán nem költői kérdést: vajon ebben a tizenhat oldalban lenne a bölcsek (bölcsességeké köve...? Később, belemélyedve a precízen fogalmazott szövegbe, a vájt fülű érdeklődő rátalál a válaszra: egyelőre nem a követ, hanem inkább a nyersen feltárulkozó anyag bányáját lelte meg. Ahol szorgos kőfaragó lehet bárki, akit izgat napjaink történésének formálása. Az a program, amely magában foglalja, hogy „Magyarország többpártrendszerre épülő jogállam lesz, ahol a hatalom forrása a nép szabad választásokon kifejeződő akarata, s a nemzet ellenőrizheti a hatalom működését.” Fogalmazhatok úgy is, hogy egy olyan „pártbibliát” tett le az MSZMP az asztalra, amelynek új értékrendszereket sugalló jelzései nem egyértelmű „szentírások”, mindinkább öntevékeny cselekvésre, őszinte vélemény- nyilvánításra és szó szót követő vitára késztető vázlatok. Mert párttagnak és kívülálló állampolgárnak egyaránt joga van másként látni a „kőcsiszolás” mesterfogásait, hogy megvalósuljon a cél: a példátlan értékű darab. Vagyis az önkormányozó közösségek társadalma, mint a boldogabb I jövőnk záloga. Ehhez viszont az szükséges, hogy a jövő j szempontjából lényeges kér- j désekben közös álláspont ala- j kuljon ki. Vulgárisán fogai- | mazva: kinek-kinek „ronggyá i I kell olvasnia” a KB-bizottság í vitaanyagait ahhoz, hogy valójában a saját kútfőből merített véleményeket, érveket és ! ellenérveket vethesse latba a reális önvizsgálat és a bölcsen j felvázolt jövőkép érdekében. ' Amely alapvető, elengedhetetlen és történelmi feladata lesz az MSZMP októberi kongresszusának. Változó, forrongó hétköznapjainkban újabb es külön terhet ró a politizáló ember vállára a várhatóan kerekedő vita, de — mint a mondás tartja —: teher alatt 1 nő a pálma. S pálma nélkül nincs gyümölcs... Szilvás István
