Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

8. NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 19., szombat Jó gazdasági eredmények a Graboplastban Jó gazdasági eredménnyel zárta az idei első félévet a győri Graboplast Pamutszövő- és Műhőrgyár. Az elmúlt hat hó­nap alatt 195 millió forint értékű nyereséget ért el az üzemi kollektíva. Ez az összeg a tavalyi egész évi nyereség összegét meghaladja. Az elért eredmény a bérekre is hatással lesz: augusztus hónapban mintegy 7 százalékos bérfejlesztést tesz lehetővé. Képünkön: Termékbemutató a gyár produk­tumából (MTI-Jotó: Malusz Károly) A pszichológus válaszol Próbálj meg lazítani! Bizonyára sokan elgondol­kodtak már a dal hallatán, hogy valóban milyen jó lenne egyszer­egyszer ellazulni, mepihenni ügy istenigazából „leereszteni”, ki­kapcsolni, semmivel nem törőd­ni — és utána újult erővel csinálni tovább. Mindenki van úgy néha, hogy ugrásra készen feszülnek az izmai, görcsbe rándul a gyomra, abroncs szorítja a fejét, fölment a „pumpa” -vagy pedig nem a tes­tében érzi, hanem lelkileg éli át a rákényszerített túl feszes tempót, a hajszoltságot, a ki nem adható dühöt, a kétségbeesett töpren­gést, a nyomasztó gondokat. Magától nem mindenki képes ellazulni, hiszen vagy a körülmé­nyei nem engedik vagy éppen a saját túl feszes személyisége nem teszi ezt lehetővé. A lazítás „mű­vészete” megtanulható! Régi keletű, keleten gyökere­ző, a gyógyításban néhány évti­zedes de alkalmazott módszer a lazítás, szakkifejezéssel: a rela- xáció. Pszichológiai eszközökkel — beszéd útján, a saját magára fi­gyelés és a testi folyamatok el­képzelése által — meg lehet taní­tani az embereket arra, hogy tel­jesen ellazítsák végtagjaikat, be­szabályozzák légzésüket, szív­működésüket, vérkeringésüket. Ilyenkor a lazító ember a teste kellemes elernyedését és fölme­legedését érzi át, elönti a kelle­mes nyugalom, kikapcsolja a na­pi gondok nyomasztó áramából, és csak a relxációs szövegre, meg a saját jó érzéseire figyel. Némi tanulás után egyedül is képes re- laxálni, ebben a rendszeres gya­korlás igen fontos. Néhány hét alatt, megfelelő keretek között a módszer elsajátítható. A relaxáció nemcsak a gya­korlás során kellemes, hanem hatása kiterjed a többi időre is. A testi és lelki működések általá­ban is beszabályozottabbakká, harmonikusabbakká, nyugalma­sabbakká válnak. Aki valóban jól tud már lazítani, beszámol a makacs fejfájás múlásáról, a ma­gas vérnyomás csökkenéséről; rendeződhet a régi alvászavar; enyhül a szorongás, nyugodtabb, türelmesebb és magabiztosabb lesz az ember. Persze csak akkor, ha alaposan megtanulta, lelkiis­meretesen gyakorol, és nem utol­sósorban, ha megfelelően vá­lasztották ki számára a módszert. A relaxációnak több fajtája van ugyanis, az sem mindegy, kinél melyikkel próbálkozunk. Amel­lett általánosságban is megvan­nak a lazítás gyógyító-megelőző alkalmazásának javallatai, és el­lenjavallatai, hiszen nem min­denkinek használ egyformán, bi­zonyos esetekben még árthat is. Azt, hogy kinek érdemes megta­nulni a lazítást, szakember java­solhatja. Maga a módszer is csak felkészült, úgynevezett relaxáci­ós csoportvezetőtől (legtöbbször pszichológustól, némely esetben orvostól vagy más szakembertől) tanulható meg hatékonyan. Könyvből nem érdemes próbál­kozni vele, csak a módszerben való hitet rontja a sikertelenség. A relaxációt általában kiscso­portos formában, néha egyénileg tanítják. A résztvevők közösen megbeszélik az átélt élményeket, meg az otthoni gyakorlás során felmerült gondjaikat és gondola­taikat. Nemcsak pusztán az ella- zítási technikát sajátítják el, ha­nem kialakul a relaxálókban a saját szervezetük befolyásolásá­nak érzése, megbékélnek testük­kel, mely (ha betegek) eddig ne­gatív érzések forrása volt, és át­érzik az önszabályozás szárnyaló örömét És még valami: közösen eljuthatnak az életszemlélet bi­zonyos megváltozásához is. Megtanulhatják kicsit lágyabbá lazítani a tempó embertelen fe­szességét, és valamivel könyeb- ben venni a lelki problémákat. Dolgozni ezután is kell, sőt, rá­kényszerülünk még többet vál­lalni, még jobban csinálni, és még nagyobb csapásokat elvisel­ni. De néha mégis megteheti az ember, hogy megáll néhány percre és lazít, hogy utána újult erővel folytassa a munkát. Este pedig, amikor már pihenhet a teste, a fejéből a relaxáció segít­ségével kiszellőztetheti egy időre az erőszakos, körbenforgó gon­dolatokat, a nyomasztó gondo­kat és az önkergető tervezgetése- ket. Dr. Ignácz Piroska idhatt erdők nyomd frnn Mi maradhat fenn hosszú-hosszú évmilliók múltával egy törékeny növényből? A leletek alapján biz­tonsággal állíthatjuk, hogy a növény bármely szerve. Legnagyobb meny- nyiségben a pollenek (virágporsze­mek) maradtak fenn, mivel külső burkuk igen ellenálló anyagból épül fel, s kicsiny méretüknél fogva nem roncsolódnak. Még a nagy és szi­lárdnak hitt fatörzsek is könnyeb­ben áldozatul esnek, nem beszéíve a törékeny virágokról. Kedvező felté­telek mellett azonban ez utóbbiak is fosszilizálódhatnak. A fennmaradt apró növényi töre­dékek tanúskodnak az egykori er­dőkről, összetételükről, és klíma- igényük ismeretén keresztül eljut­hatunk az őséghajlat megfejtéséhez is. Sokakban felmerülhet, hogyan kerülnek napvilágra a kőzetekbe zárt fossziliák? Részben természe­tes, részben mesterséges feltárások­ból ismerjük őket. Ez utóbbiak le­hetnek felszíniek vagy fúrásból származók, például egy téglagyár anyagfejtőjéből, homokbányájából vagy fúrómagból. Természetes fel­tárás egy patak által kimosott és le­szakadt part. A terület földtanának ismeretében megmondhatjuk, hogy elvileg lehetséges-e ősnövényma­radványok jelenléte a vizsgált terü­leten, azonban hogy valóban van-e, és megtaláljuk-e, ahhoz sok szeren­cse is kell. Magyarországon is van­nak olyan évtizedek óta ismert, kő- zettanilag és ősállattanilag vizsgált szelvények, melyek ősmaradványa­it csak az utóbbi években találtak meg, még alaposabb és rendszere­sebb vizsgálattal. A növénymaradványok, így az ősnövény-lelőhelyek, lényegesen ritkábbak mint az ősállatmaradvá- nyok lelőhelyei. A szilárd vázzal rendelkező állatok fosszilizációja ugyanis lényegesen kedvezőbb, mint az ősnövényeké. így az a meg­állapítás, mely szerint az őslénytani anyag hiányos, a növényekre foko­zottan igaz. Ez nehezíti az egykori flóra és vegetáció rekonstrukciójá­nak megalkotását, az ősföldrajzú kép megrajzolását, az őséghajlat megítélését. Magyarország földtani felépíté­séből, az itt található kőzetek kép­ződési körülményeiből következő­en jelentős felszíni ősnövény-lelő­helyeinek zömében a harmadidő­szakból, a tercierből ismertek. Leg­idősebb növénymaradványban gaz­dag lelőhelyünk a mecseki jura idő­szaki, pontosan liász lelőhely. Ter­mészetesen ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ennél idősebb leleteink. Szórványleletek a permből, triász­ból is ismertek. RusziRuszev Knmi a lávából Petrov elvtárs egy szem le­ánya, aki A vásor (a főváros) egyik elit idegennyelvi gimnáziu­mának III. b. osztályos nem ke­vésbé elit tanulója volt, ennek el­lenére aljas módon faképnél hagyta a szeretője, egy aljas alak, sírva-ríva bezárkózott a szobájá­ba, és papírra vetette életének el­ső költeményét, melynek min­den egyes sorából áradt a gyűlö­let. Ugyanezen a napon Nikolaj Nix, az Égbolt című almanach szerkesztője és a B (vidéki) város fiatal művészeit tömörítő alkotó­kor tagja egy mániákus állhata­tosságával éles kirohanásokat in­tézett a helybéli elöljáróság bizo­nyos lépései ellen. Arról volt szó ugyanis, hogy szemet vetett egy pazar, tengerparti barokk villára, és megesküdött, egy árva sort sem ír le addig, amíg a városa­tyák kezébe nem nyomják az áhí­tott szentély kulcsát, ahogy ez már az Égbolt című almanach szerkesztőjének és az alkotókor tagjának dukál. ígéretét megtartotta. Az említett vidéki város elöl­járója, vagy ahogy ellenségei ne­vezték, a „tárca nélküli minisz­ter”, izgatottan sétált föl-alá dol­gozószobájában, és'alig 15 má­sodperc alatt megtette az íróasz­tala és a titkárnőhöz vezető ajtó közti távolságot és vissza, ami ösz- szesen 24 métert jelentett. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Merthát égető szüksége volt két millióra, kerek két millióra, hogy befödhesse végre a város feltúrt utcáit, és megerősíthesse helyzetét a kö­zelgő választásokon. Erre azonban minimális esé­lye volt, hadd ne mondjam, sem­mi. Petrov elvtárs egy szem le­ánya, miután körbejárta A város összes szerkesztőségét (monda­nunk sem kell, eredmény nél­kül), hirtelen rájött, hogy az élet, bár amúgyis röpke, még jobban megrövidíthető, hála az értelmi­ségiek körében alkalmazott vi­lágraszóló találmánynak, a cuk­rozott patkányméregnek. Ez a csodaszer egy idő óta cinkosan kacsingatott rá a házipatika do­bozából, ő pedig meghányta-ve- tette törvénytelen szerelmének esélyeit, és arra a következtetésre jutott, hogy bármihez is fog, min­denképpen nőnek az esélyei — veszteni nem veszthet semmit. ' Mindenre el volt szánva. Mint mindig most is a véletlen sietett segítségére. Az egyik fő­városi eszpresszóban megismer­kedett Nikolaj Nix-szel, a költő­vel, aki, mint az alkotókor tagja és az Égbolt című almanach szer­kesztője, már rájött két fontos dologra. Igaz, hogy a jó költé­szettel messzire juthat az ember, de azért a csapnivaló verseket sem szabad lebecsülni. A sors pedig most soha vissza nem térő lehetőséget csillantott fel előtte, s hogy elméletét nyomban be is bi­zonyítsa, habozás nélkül nekilá­tott, hogy megszője az intrikák szövevényes hálóját, akár egy igazi krimiben. Tüzetes töpren­gés után rájött, ha Petrov elvtárs arra adná a fejét, hogy megpró­báljon közbenjárni egy szem le­ánya költeményének érdekében B város elöljárójánál, B város elöl­járójának nem marad más vá­lasztása, minthogy fölkeresse őt az Égbolt című almanachnál. Az „Égbolt”-hoz vezető úton pedig ott csillog-villog az a káprázatos tengerparti palota. És úgy érezte, hogy fél lábbal már át is lépte a villa küszöbét. Petrov elvtárs számára, akinek főszerep jutott ebben a melodra- matikus családi történetben, mi­után álmatlan éjszakák hosszú sorát töltötte a kandalló előtt ül­dögélve, és kiutat keresett ebből a fölöttéb kényes helyzetből, nem volt idegen a gondolat, hogy segítségért forduljon B város elöl­járójához. Igaz, hogy miniszté­riumi osztályvezető lévén annyit sem konyított a költészethez, mint tyúk az ábécéhez. Ragályos himlőnek tarotta, melyen min­denkinek át kell esnie. A dotáci­óhoz viszont úgy értett, hogy ab­ban nem volt hiba. Kisujjában volt a beruházás minden csínja- bínja. Miután átlapozta az Ég­bolt című almachot, visszafojtott örömmel elővette régi noteszét, leporolta, és az adatok tengeré­ben rábukkant B város elöljáró­ságának (tegnap estig) érdekte­len telefonszámára. Tapasztalat­ból tudta, hogy nincs a földön olyan elöljáró, akinek ne hiá­nyozna a kérdéses két millió, és jóslata hajszálpontosan bevált. Sokkal jobban szerette egy szem leányát, mintsem megen­gedett volna magának holmi baklövést. B város elöljárója nyomban megfejtette Petrov elvtárs szavai­nak értelmét, akár egy kiváló de­tektív. Két millió — nem akart hinni a fülének. Két millió — holmi bök- versért! Átfutott az agyán, hogy Ni­kolaj Nix, ez az alávaló, megint kelepcébe csalta. Merthát töké­letesen tisztában volt vele, ah­hoz, hogy szárnyára bocsájthassa az imádott leányzó költeményét, le kell mondania arról a pazar tengerparti házról. Dehát nem volt más kiút. Álma, hogy rendbe hozassa végre a város feltúrt utcáit, és megerősítse helyzetét a küszö­bön álló választásokon — valóra vált. Úgy látszik, ennek a bekép­zelt költőcskének, akit ő idáig le­vegőnek nézett, mégiscsak igaza van. A jó költészettel messzire jut­hat az ember. No, dehát a csapnivaló verse­ket sem szabad lebecsülni.. Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Szovjet—amerikai orvosi tv-hid Az idei év elején az amerikai űrkutató hivatal, a NASA és az Egyesült Államok kormánya több szovjet kormányszervhez fordult azzal a javaslattal, hogy létesítsenek egy különleges au­dit)-vizuális szputnyik hírközlő rendszert, amelyen keresztül konzultatív orvosi segítség nyújtható az örmény földrengés sérültjeinek gyógyításához, il­letve, amelyen keresztül továb­bíthatják a Kaukázuson túli köztársaság egészségügyi szer­veihez az elemi csapások követ­Az amerikai—szovjet kozmikus orvosi televíziós híd emblémája A jereváni diagnosztikai központ mellett telepített mozgatható te­levíziós állomást az Aeroflot különjárata hozta az Egyesült Álla­mokból kezményeinek felszámolásáról rendelkezésre álló tapasztalato­kat. Az Egyesült Államok több jelentős egészségügyi központ­ja ajánlotta fel konzultatív se­gítségét. A Szovjetunióban tervezett előkészítését a „Világűr az egészségért” programban résztvevő szervezetre bízták. Szovjet részről a tevékenységek összehangolását a Szojuzme- dinform Tudományos Terme­lési Egyesülés végezte. A NASA és a tervezet szov­jet résztvevői képviselőinek ülésére március elején került sor, ahol aláírtak egy együttmű­ködési megállapodást, április végén pedig már megkezdőd­tek az első próbaadások. Olyan átfogó kozmikus hírközlő rendszert alakítottak ki, mely­nek földi elemeiként a két or­szág területén telepített mozgó televíziós állomások szolgáltak. A Szovjetunióba a mozgó tele­víziós állomást az Aeroflot kü­lön járata szállította az Egyesült Államokból Jerevánba, ahol azt a diagnosztikai központban szerelték össze. A szovjet és amerikai orvo­sok azóta már több fontos kér­dést tudtak megvitatni, így a ter­mészeti csapást szenvedett terü­letek járványügyi problémáit is. Jelenleg klinikiai kezelés alatt álló betegeknek elsősorban re­habilitációs és pszichológiai ke­zelésre van szükségük. Gyógyí­tásukban helyet kapnak a hely­reállító és plasztikai sebészet, valamint a mikrosebészet prob­lémái. Az amerikai szakembe­rek örmény kollégáiknak nem­csak gyakorlati tevékenységük­höz nyújtanak magasszintű szakmai segítséget, hanem tele­faxon keresztül a legújabb or­vosi irodalmat is továbbítják számukra. Alekszandr Kiszeljov, a Szo- juzmedinform Tudományos Termelési Egyesülés vezérigaz­gatója, a tervezet szovjet veze­tőjének véleménye szerint a kezdeményezés megvalósítása annak következtében vált lehe­tővé, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánykö­zi megállapodásban egyezett meg a világűr békés célú fel- használásáról és kutatásáról. „A világűr az egészségért” program keretében a különbö­ző országok egészségügyi szak­emberei előtt komoly távlatok nyílnak, hogy az űrtechnológiát szakemberek kölcsönös kon­zultációjára és tapasztalatcse­rére, az egészségügy, a környe­zetvédelem, a természeti és ipa­ri katasztrófákról szóló értesí­tésre és azok következményei­nek felszámolására használják fel. Az Egyesült Államok humá­nus kezdeményezése, hogy konzultatív segítséget nyújtson az örmény földrengés sérültjei­nek, amelyet a kozmikus televí- ziós-híd első hónapjaiban in­gyen végzett, mély hálát ébresz­tett a szovjet emberekben. J. Z. Ellenőrzik az adást a monitorokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom