Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 19., szombat PANORÁMA 5. Terpesen és Száj Ián Gyöngykaláris, aratási koszorú — István király napján Ember legyen a talpán, aki itt eligazodik! Az. utca egyik oldala Szajla, átellenben már Terpes. Az augusztusi verőfényes napon, amikor az itteni emberekkel beszélgettünk, a kérdést Jónak láttuk tisztázni: most éppen hol vagyunk? Meg is mosolyogtak a helybéliek, mint naiv idegeneket szokás... No persze, nekik könnyű, s bár egyáltalán nem furcsállják, hogy ez a két község egy község, tréfálkozni azért ők is szoktak ezen. Példának okáért, kérem, ez egy olyan hely, hogy ha egv menyecske perlekedik az urával, áthallani a másik faluba. Meg azon is szoktak versengeni, hogy a híresen Jó pálinka terpesi, avagy a szajlai. Mindazonáltal inkább csak Jókedvűen evődnek, mert az igazság az, hogy Jól megférnek egy mással. Ottjártunkkor, ahogy szóba elegyedtünk velük, arra is kiváncsiak voltunk: kinek mit Jelent 1989-ben augusztus húszadika. Mit ünnepelnek? Az új kenyeret, az alkotmányt, István király napját? Mint tapasztaltuk, változtak az idők, változtak a szokások. Ugyanakkor feléledt a hagyomány is, amelyet a szivük mélyén őriztek az emberek. De szóljanak ők maguk erről... Szöveg: Mikes Márta Fotó: Perl Márton Már nincs, aki maga sütne a kenyeret a faluban Bóklászunk az utcákon, idős embert szólítunk meg, ki háza előtt komótosan ássa az árkot: — Azért kell árkozni, hogy a téesztanyáról le tudjon folyni a víz. Mert esőből aztán kaptunk sokat, többet is, mint eleget az idén — mondja Horuczi István. — Jó erőben van, látom, már sokra haladt... — Tudja kedves, hetvenöt évesen már olyanformán van az ember, hogy örül, ha a felét el tudja végezni annak, amit eltervezett egy napra. Én a téeszből az iparba kerültem, de ott már nem tudtam letölteni a tíz évet. Megmondjam, mennyivel mentem nyugdíjba? Ezerhuszonnégy forinttal. Most már, hogy közben folyton emelték, négyezer lett. — Egyedül él? Horuczi István: — A fiatalok még tartanak összejövetelt... — Nem, a feleségemmel, ket- tecskén. Hallom, arról érdeklődnek itt a faluban, ki hogy ünnepel. Hát én leginkább István királyt. Őróla emlékezem meg. A fiatalok elmennek Szajlára a fut- balltérre, régen ünnepség is volt, meg sportműsor. A párom a templomba meg a körmenetre megy a többi asszonnyal. Én meg tudja, mit csinálok? Leülök, és nézem a tévét. — Kenyeret már nem süt senki? — Minek? Itt a bolt, Pétervá- sárárólhozzák mindennap a frisset. Nem mindig egyformán jó, mikor hogy sikerül a pékeknek. Régen a feleségem is dagasztott, még én csináltam a kemencét. De aztán lebontottam, és nyári konyhát építettem a helyébe... Valamikor palócruhába öltöztünk... Huszár Andrásné: — Felvonulás már nincsen nálunk A virágoskertben, kerekes kút körül gyerekek játszanak, élvezik a vakációt. Fejkendős, szemüveges asszony siet elénk a kapuba, s beinvitál a takaros konyhába: — Éppen rétest csinálok ma ebédre, krumplisat, túrósat, mákosat — mondja Huszár Andrásné. — A lányomék nagyon szeretik, meg a gyerekek is. — Ma már nagyon kevesen tudnak rétest nyújtani... — Nehéz, vigyázni kell, ki ne szakadják, lukas ne legyen, arra kell vigyázni. — Tudjuk, hogy tősgyökeres terpesi, itt született, itt nőtt fel, alapított családot. Hogy ünnepelték régen errefelé augusztus húszadikát? — Szent István ünnepe volt ez mindig, a régi világban sem dolgoztunk ezen a napon. Szépen felöltöztünk palóc népviseletbe, reggel elmentünk a misére, utána körmenet is volt. No meg Recs- ken búcsú. Úgy tudom, most is akkor tartják. De sok szép emlékem van, fiatal volt az ember, szerettük a vígságot. Volt a búcsúban minden, gyöngykaláris, mézeskalács, körhinta... A legények megajándékozták búcsúfiával a lányokat. Itt, Terpesen ma is Lőrinckor van a búcsú. — Ma is elmennek Szent Istvánkor a templomba? — El bizony, még a fiatalok közül is sokan. A körmenetre is. Igen szép énekeket szoktunk ilyenkor dalolni, nekem egy különösen kedves: „Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Ahol vagy magyarok Tündöklő csillaga Ki voltál valaha Országunk istápja Gyászos öltözetben Teelőtted sírva...” — És az új kenyeret? Azt hogyan ünnepelték? — Hát, aratási felvonulás volt, szép búzakoszorút szoktak fonVajon ők megtanulnak koszorút fonni? ni, az aratás befejezésekor azt vitték a menetben. Ma már nincsen ilyen felvonulás, kiment a divatból. A féljem is de szép koszorúkat font, ma is van még emlékbe. — A híres terpesi asszonykórus fellép most is? — Nemrégen voltunk Szentendrén, a fonóházas műsorunkkal. Jaj, nagyon tetszett a közönségnek. Augusztus 19-én pedig Egerbe vagyunk hivatalosak, ott már jól ismernek minket, szívesen szerepelünk. A két kis vendéggyerek, Annamária és Péter is hallgatja, mit mesél Huszár Andrásné. Péter már negyedikes: — Az iskolában nálunk ünnepség van alkotmány napján — mondja. — A nagyok verset mondanak, táncolnak. Jövőre már felsős leszek, biztosan engem is bevesznek a műsorba. Az első honalapítóról is megemlékezünk, mi már tanultunk István királyról... Jelkép, az új kenyér ünnepére... Csinnadratta nélkül Horuczi Flórián tanácselnök nagy újsággal fogad: — Befejeződött a gázvezeték építése Terpesen és Szajla-újte- lepen. Ez annyit jelent, hogy körülbelül 230 bekötés várható, vagyis ennyi családnak tudjuk kényelmessé tenni a fűtést az idénytől. — Hogyan sikerült megszervezni? — Társulati formában. A lakosság adta össze a pénzt, csaláHoruczi Flórián: — A gázbekötésben a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet is jelentős anyagi segítséget nyújtott dónként 34 ezer forintot Tiszteletre méltónak tartom, hogy 1986-ban kezdtünk el a témával foglalkozni, és 1989-ben az áremelések ellenére is tudtuk a 34 ezer forintos költséget tartani. Tény, hogy a külső gerincvezeték építését a tanács vállalta magára. A közel 10 kilométeres külső vezeték megépítéséhez maximális támogatást kaptunk a különböző bányavállalatoktól és a megyei tanácstól. A beruházás egyébként a Pétervására — Bükkszék — Terpes — Szajla-gázprogram keretében valósult meg. Pétervá- sárán már korábban megépült egy ötezres fogadóállomás, Bükkszéken és Terpesen pedig tavaly adtak át egyet-egyet. — Mikor kezdtek a tényleges munkához? — Ez év május 8-án, s július 21-éré. el is készült. A kivitelező az egri Rekord Közműépítő és Szolgáltató Kisszövetkezet volt. Igen jó munkát végeztek, s az sem mellékes, hogy rövid idő alatt. Az összes költség 8 millió 625 ezer forint volt. — Augusztus 20-ára tervezik az avatást? — Soha nem voltam híve annak, hogy feltűnést keltőén, nagy csinnadrattával adjunk át valamely új létesítményt. Tulajdonképpen nem az ünneplés a lényeg, hanem az, hogy mit tudunk nyújtani az itt élőknek. Sokkal fontosabbak a valós tények, a kézzelfogható eredmények. Mint például az, hogy az idén szeretnénk elkezdeni a két település vezetékesivóvíz-ellátásá- nak megvalósítását. Ezen túlmenően szeptember 15-étől megoldjuk az intézményes szemét- szállítást. Elkészült a konkrét terv a crossbar-telefonvonal bekötéséhez is. Úgy vélem, az infrastruktúrában mindezek nagy fejlődést jelentenek, egyfajta felzárkózást a városi körülményekhez. Az idén ily módon még nagy feladatok állnak előttünk, például a víztársulat megalakítása, szervezése. A komplett tervet egyébként már felülvizsgáltattuk, a beruházásra versenytárgyalást írtunk ki, és szeretnénk a vízbázison kutat fúratni. Jó partnerre találtunk Trembeczki Gyula: — Szerencsésnek tartom, hogy a kapcsolatunk nem volt merev, hivatalos Ottjártunkkor éppen a faluban tartózkodott Trembeczki Gyula, a Rekord Közműépítő és Szolgáltató Kisszövetkezet művezetője, aki a gázbekötési munkát irányította. — Tulajdonképpen nyolc hét alatt készültünk el. Mára már minden lakásnál teljesen üzemkész állapotban van a vezeték. Csupán az adminisztratív munkák vannak hátra, s a családok hamarosan használhatják a gázt. El kell, hogy mondjak valamit. Tizenkét éve járom a községeket, sokfelé dolgoztam már, de ilyen partnerekre, mint az itteni tanácsnál, még nem akadtam. A kapcsolatunk mindvégig zökkenőmentes volt, s az elnök részéről is a legkedvezőbb hozzáállást tapasztaltuk. Semmiféle bürokrácia, merevség nem hátráltatta a munkánkat, s maguk az emberek is segítőkészek voltak. Ez azért is örvendetes, mert manapság gyakori, hogy a megbízó „megugráltatja” a beruházót, s ez az ország egyik gazdasági baja a sok közül. # Itt Terpesen és Szajlán szívesen végeztük a munkát, s higgye el — bár nem akarok nagy szavakat használni —, mi is együtt örülünk az emberekkel.
