Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 13., csütörtök George Bush tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) gyarországot — kezdte beszédét Bush elnök, majd így folytatta: Egyesek ironikusnak találhat­ják, hogy egy olyan egyetemen beszélek, amelyet Marx Károly­ról neveztek el. De az, hogy ma itt vagyok, sokkal kevésbé adhat okot a meglepetésre, annak bizo­nyítéka, hogy Amerika üdvözli az eszmék szabad versenyét. Az egyetem fő feladata éppen az, hogy ösztönözze az ilyen ver­senyt. Ez a szellem hoz közel egymáshoz bennünket — ez a szellem vezette a Marx Károly egyetem egyik nagy tanárát, Nagy Imrét. A magyar nép sokáig elnyo­mott alkotó tehetsége most ismét virágzik iskoláiban, üzleti vállal­kozásaiban, egyházaiban. Ez több, mint a szabadság futó idő­szaka. Ez azt mutatja, hogy Ma­gyarország visszatér hagyomá­nyos értékeihez — Magyarország hazatér. Rég elhallgattatott hangokat hallani ismét. Az utcákon ma egy független újságot árulnak, a ke­reskedelmi rádió- és televízióál­lomások mindent sugározni fog­nak a hírektől kezdve Stevie Wonder zenéjéig, és a Szabad Európa rádió éppen itt, Buda­pesten nyitja meg első kelet-eu­rópai irodáját. Ausztriával közös határukon eltűnik Európa megosztottságá­nak és Magyarország elszigetelt­ségének csúf jelképe, ahogy most feltekerik, összegöngyölik a szögesdrótot. Első ízben van eltűnőben a vasfüggöny. Ma­gyarország mutatja ehhez az utat. A Szovjetunió csapatokat vont ki az országból, s ezt olyan lépésnek tartom, amely Európa megosztottságának megszünte­tésére irányul. Amikor e csapa­tok távoznak, a szovjet vezetők­nek tudniuk kell, hogy csak nyer­hetnek ezzel, nem kell veszteség­től tartaniuk, félniük a békés vál­tozástól. Együtt dolgozhatunk azon, hogy túljussunk a feltar­tóztatás politikáján, a hideghá­ború korszakán. A feltartóztatás politikáján történő túllépés egyik kulcsfon­tosságú lépcsőfoka az európai katonai szembeállás szintjének csökkentése. A NATO-szövet- ségesek májusi csúcstalálkozóju­kon csatlakoztak a hagyományos fegyverek átfogó csökkentésére tett javaslatomhoz, ahhoz a kez­deményezéshez, amely csökken­tené a harckocsik, a páncélozott szállító járművek, tüzérségi esz­közök, csatarepülők, támadó he­likopterek számát éppúgy, mint az Európában idegen talajon ál­lomásozó amerikai és szovjet csapatok létszámát — alacso­nyabb, egyenlő szintre. A kérdések bonyolultak le­hetnek, de éjt nappallá téve dol­gozunk azon, hogy szilárd, törté­nelmi jelentőségű megállapo­dásra jussunk Európa stabilitá­sának megszilárdításában, a há­ború veszélyének csökkentésé­ben. Feltett szándékunk az, hogy hamar jussunk el ide. Vitathatatlan tény, hogy mi most új korszak küszöbén ál­lunk. Vitathatatlan tény az is, hogy Magyarország nagy és tör­ténelmi jelentőségű változás kü­szöbén áll. Önök most valódi al­kotmányt fogalmaznak meg, de­mokratikus, többpárti választá­sok felé haladnak. Ez részben annak köszönhető, hogy bátor férfiak és nők ellen­zéki pártokat hoztak létre. An­nak is köszönhető azonban, hogy a magyar vezetők bizonyságot tesznek a legnagyobb politikai bátorságról: bátran vállalják, hogy szabad választásokon alá­vessék magukat a nép akaratá­nak. Ahhoz, hogy a reformok si­kerrel járjanak, partnerekre van szükségük, olyan partnerekre, akik előmozdítják Magyarorszá­gon a tartós változást. Azért va­gyok itt, hogy felajánljam Ma­gyarországnak az Amerikai Egyesült Államok partnerségét. E partneri viszonyban három létfontosságú szféra van az elő­térben: a gazdaság, a környezet és a demokratikus kulturális cse­re. Az Egyesült Államok az alko­tó jellegű változások meggyorsu­lásában, nem pedig lelassulásá­ban hisz. Kiinduló elvünk tehát az, hogy az Egyesült Államok nem a status quo fenntartásához, hanem a reformok előremozdí- tásához ajánlja fel segítségét. Természetes, hogy a magyar vállalkozásokat még nyomasztja a múlt súlya. Megvannak még a sztálinista gazdaság maradvá­nyai, a nem hatékony nagyüze­mek, a mindenki számára érthe­tetlen és riasztó árrendszer, a gazdasági döntéseket elhomá­lyosító tömeges támogatás rend­szere. Mindez lelassítja annak megvalósulását, amelyet egyéb­ként elérhetnének. Ez valamifé­le gazdasági Rubik-kocka, ame­lyet nem könnyű megoldani. A termelékeny gazdaságra történő áttérés próbára teszi majd nem­zeti tűrőképességüket. Egyes fo­gyasztási cikkek ára megnöve­kedhet, a ráfizetéses üzemeket be kell zárni. A magyar kormány azonban egyre inkább a kereske­dőkre bízza az üzletek irányítá­sát, a parasztokra a falusi gazda­ságokét. A nép alkotó ereje — ha szabadjára engedik — létrehozza majd a szükséges lendületet. Ez nagyobb kincs annál, mint az ál­tala létrehozott javak összessége. Lehetővé teszi, hogy saját kezük­be vegyék sorsuk alakítását, a magyar sors alakítását. Mint mondottam, az Egyesült Államok az önök partnere lesz ebben, hogy kialakítsák a sikeres gazdaságot. A múlt hét csütörtökjén a Fe­hér Házba hívtam amerikai üzle­ti, oktatásügyi, munkaügyi és más vezetőket, hogy megvitas­sam velük a Magyarországon újonnan megnyíló lehetőségeket a magánszektor előtt. Válaszuk lelkes hangú volt. Ez különösen a magyar származású amerikaiak­ra áll, akik nagyon büszkék arra, hogy hidat építenek új hazájuk és az anyaország között. Ha kormá­nyaink megnyitják ehhez a lehe­tőséget, Amerika és Magyaror­szág népe már meg tudja tenni a hátralévő lépéseket. Ebben a szellemben a követ­kező intézkedéseket jelentem be: Először, mint ahogy Varsóban is mondtam, javasolni fogom a párizsi gazdasági csúcstalálko­zón, hogy összpontosított nyuga­ti lépéseket tegyünk Lengyelor­szág és Magyarország irányában, a csúcstalálkozó résztvevőinek gazdasági és technikai segítségé­vel támasszuk alá reformjaikat. Természetesen Magyarországot illető erőfeszítéseinket az önök problémáinak megoldására irá­nyozzuk. Másodszor: felkérem az Egyesült Államok Kongresszu­sát, hogy hagyjon jóvá egy 25 millió dolláros alapítványt, amely a magyar magángazdaság fellendítését szolgáló új tőkefor­rása. Hasonló erőfeszítésekre bátorítom majd a gazdasági csúcstalálkozó többi résztvevőit is. Harmadszor, amikor törvény- hozásuk elfogadja a Miniszterta­nács által javasolt új kivándorlási törvényt, tájékoztatni fogom a Kongresszust arról, hogy Ma­gyarország teljes mértékben megfelel az 1974. évi kereske­delmi törvényhez fűzött Jackson — Vanik kiegészítés előírásai­nak. Egyelőre még egyetlen or­szágot sem szabadítottak fel a ki­egészítés által megkövetelt kor­látozások alól. Örömmel jelen­tem tehát ki, hogy Magyarország lesz az első. Ez a lépés Magyaror­szág számára lehetővé teszi, hogy a lehető legszabadabban jusson be az amerikai piacra, a törvényeink által előírt leghosz- szabb időszakra. Negyedszer: Amerika kész ar­ra, hogy érvényesítse országuk­kal kapcsolatban az Általános Vámpreferenciák rendszerét, amely bizonyos területeken meg­szünteti a vámtarifákat. Magya­rán szólva e két intézkedés lehe­tővé teszi az önök számára, hogy kihasználják a világ legnagyobb egyedi piacában rejlő kedvező lehetőségeket. Ötödször: keretmegállapo­dást alkottunk arról, hogy felha­talmazzuk az Overseas Private Investment Corporation-t (Ten­gerentúli Magánberuházási Tár­saság) arra, hogy működését ki- teijessze Magyarországra. Ami­kor a szenátus jóváhagyja az eh­hez szükséges törvényt, az OPIC számára lehetővé válik a biztosí­tás, hogy ezzel ösztönözze az amerikai beruházásokat Ma­gyarország magánvállalatainál. Áz OPIC útján az amerikai üzleti élet vezetői első kézből kapnak majd képet Magyarország nagy lehetőségeiről. A magánberuházás kritikus fontosságú Magyarország szá­mára. Ez munkaalkalmat te­remt, innovációt, haladást hoz. Mindenekelőtt azonban a ma­gánberuházás ragyogó jövőt je­lent gyermekeik, Magyarország számára. A gazdasági fejlődés azonban nem következhet be úgy, hogy ezzel károsodjék a levegő, ame­lyet beszívunk, a víz, amelyet iszunk. Hat héttel ezelőtt Mainz- ban javasoltam, hogy a Kelet és a Nyugat működjék együtt a kör­nyezetvédelmi kérdések megol­dásában. Ezért kérem majd fel az Egyesült Államok Kongresz- szusát arra, hogy biztosítson 5 millió dollárt egy Közép- és Ke­let-Európai Nemzetközi Kör­nyezetvédelmi Központ létreho­zására Budapesten. Ez a köz­pont az ökológiai válság kérdé­seinek megoldására hozza majd össze egymással a magánszakér­tőket és a kormányok szakértőit, a különböző szervezeteket. Föl­dünk közös örökség, a Föld sorsa átnyúlik a határokon, ez nem csupán kelet — nyugati kérdés. Áhhoz, hogy bármit is megvi­tathassunk, közös nyelvre van szükség. Amerika egyik legnép­szerűbb exportcikke az angol nyelv tanítása. Önök, diákok jól tudják, hogy az angol a világ üz­leti köreiben a lingua franca (ér­telemszerűen: közösen elfoga­dott nyelv — a szerk.), kulcsot je­lent ahhoz, hogy Hongkongtól Torontóig üzletet köthessenek. Ahhoz, hogy több magyar szá­mára nyissuk meg a világméretű piacot, örömmel jelentem be, hogy a Békehadtest első ízben kezdi meg működését egy euró­Pillanatképek a Kossuth térről pai országban. A Békehadtest instruktorai angol nyelvet taníta­nak majd Budapesten és mind a 19 megyében. Bizonyos vagyok abban, hogy ha megnyílik önök előtt a lehető­ségjellegzetes kezdeményezőké­pességük, alkotótehetségük bi­zonyítására, a magyar nép képes lesz megfelelni az ilyen kihívás­nak. Önök most a gazdasági fej­lődés és a politikai változás új korszakának küszöbén állnak. Bizonyos vagyok abban is, hogy készen állnak a találkozóra a jövővel. Úgy látom, hogy or­száguk mozgásba lendült. Úgy látom, hogy ez az ország gazdag az emberi tartalékokban, gazdag a nép erkölcsi bátorságában. Olyan népet látok, amely túllép múltján, és előrelép sorsának alakításában. Üdvözlöm önöket, hogy ilyen messze jutottak már. Feleljünk meg tehát az előt­tünk álló lehetőségeknek. Te­gyünk meg mindent azért, hogy a történelem egyszer majd azt ír­hassa rólunk: olyan nemzetek voltunk, amely Európát egysé­gessé, szabaddá tette. Délután Pozsgay Imre állam­miniszterrel folytatott megbe­(Fotó: Szántó György és MTI) szélést George Bush, az Ameri­kai Egyesült Államok budapesti nagykövetének rezidenciáján. A félórás találkozón amerikai rész­ről jelen volt James Baker kül­ügyminiszter és Mark Palmer nagykövet, magyar részről pedig Kovács László külügyminisztéri- umi államtitkár. Ezt követően került sor — szintén a nagyköveti rezidencián — George Bush és a magyar el­lenzéki szervezetek képviselői­nek eszmecseréjére. A találko­zón a magyar ellenzéki pártokat és szervezeteket Keresztes Sán­dor (Kereszténydemokrata Nép­párt), Prepeliczay István (Füg­getlen Kisgazdapárt), Kónya Imre (Függetíen Jogász Fórum), Vásárhelyi Miklós (Történelmi Igazságtétel Bizottsága), Bíró Zoltán (Magyar Demokrata Fó­rum), Orbán Viktor (Fidesz), Márton János (Magyar Nép­párt), Vígh Károly (Bajcsy-Zsi­linszky Endre Baráti Társaság), Vidos Tibor (Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligá­ja) és Magyar Bálint (Szabad Demokraták Szövetsége) képvi­selte. XVI. Lajos király unottan írta naplójába: „kedd, 14-e. Semmi.” Világra szőlő bicentenárium Egymillió ünneplőt várnak Párizsba — Példátlan biztonsági intézkedések 30 idegen államfő védelmére Párizs forrongó népe ezen a napon nem tűrte tovább a Bastille ormáról reászegezett ágyúkat, hanem sűrű tömegbe verődve megrohamozta a várbörtönt. A védők tüzeltek és vagy százan vérbefagyva maradtak a köveze­ten. A tömeg előbb a fegyverrak­tárba tódult, birtokba vette a lő­port és a kézifegyvereket, aztán feldúlta az irattárat és tartalmát kihajigálta az ablakokon. A fel­bőszült nép felkoncolta a várat védő zsoldosokat, Launay kor­mányzó fejét lándzsára tűzve kö­rülhordozták a városban. Meg­kezdődött a francia forradalom. Párizstól alig húsz kilométerre Versailles fényűző palotájában XVI. Lajos király este unottan ír­ta naplójába: „kedd, 14-e. Sem­mi.” Az országa valóságától tel­jesen elszakadt abszolutista ura­lom szállóigévé vált példája lett ez a bejegyzés. Ezt a napot, amikor a király szerint nem történt semmi, pon­tosan száz évvel később a III. köztársaság kormánya rendeleti­leg nemzeti ünneppé deklarálta. Ma, 200 év múltán pedig olyan világraszóló ünnepléssel emlé­keznek meg erről a napról, ami­nek a televíziós közvetítések ré­vén kissé az egész világ szemta­núja lehet. Két kiemelkedő ese­ménye és helyszíne lesz az ün­nepségsorozatnak. 13-án este ünnepi előadással megnyitják a Bastille terén felépült hipermo­dern operaházat. A 2700 meghí­vott szerencsés olyan díszelőa­dásban gyönyörködhet, amely­nek főbb szereplői Placido Do­mingo, Teresa Berganza, Barba­ra Hendricks és Ruggero Ra­imondi lesz. Az új operaház utá­na néhány napig ingyenes hang­versenyeket tart. Másnap a Louvre nagy üveg­piramisában nyílik mega hét leg­gazdagabb tőkés ország vezetői­nek csúcsértekezlete. A nagy üvegpiramis már nem újdonság, a hetek azonban mégis felavat­nak maguk is egy új létesítményt. 15-től a Defense negyed 100 mé­ter magas üres közepű kockájá­ban tanácskoznak, amit 18-án nyitnak meg a nagyközönség előtt. A Grande Arche a régi dia­dalívvel és a Louvre udvarán emelkedő kis Carrousel diadal­ívvel egy vonalban a párizsi szilu­ett új impozáns darabja modem diadalívként csodálatos kilátást nyújt a fény városára, és alakjá­val jelképesen ablakot nyit a vi­lágra. Kevés francia elnöknek ada­tott meg, hogy három ilyen mo­numentális építménnyel gazda­gítsa a fény városát. Mitterrand egyben felejthetetlen emlékmű­vet állít velük a forradalom bi- centenáriumának. És ez még nem minden. Július 14. estéjén olyan nagyszabású látványossá­got rendeznek, ami elhalványítja az első centenárium ünnepsége­it. A Diadalívtől a Champs Ely- sées három kilométeres sugárút- ján a Concorde térig vonul az a hatezer szereplő, akik több nem­zet kultúrájának színeit keverik majd a francia nemzeti ünnepé­be. Kínaiak, angolok, oroszok, amerikaiak, franciák, afrikaiak, izraeliek vonulnak fel dobszóval, zenével, tánccal, kórusokkal — sőt három elefánt, 12 zebra és egy jegesmedve is szereplője lesz a monstre látványosságnak. A Concorde téren fából alkalmi stadiont ácsoltak, amelynek lelá­tóin 17 ezren csodálhatják majd a kétórás showt. A lelátókon ott ül majd több mint 30 állam- és kormányfő. A Marseillaise-t, a franciák nemzeti himnuszát előbb Jessye Norman, a világhírű szoprán- énekesnő adja elő, majd ezernyi fiatal dalolja tucatnyi nyelven és végül nagyzenekar játssza el. A színpompás mutatványt ezután dupla tűzijáték koronázza meg: a Diadalív és a Concorde felett egyszerre robbannak a színes pe­tárdák. Párizs belső magva szokatlan látványt nyújt ezekben a napok­ban. A magángépkocsiforgalmat egy hétre kitiltották az Elysée palota és a Tuileriák környéké­ről. A belügyminiszter pedig a háború óta a legnagyobb arányú biztonsági intézkedéseket jelen­tette be, amelyek fő célja persze a jó 30 idegen államférfi védelme. A fővárost szinte megszállta 30 ezer rendőr, csendőr és katona. Az ünnepség külföldi meghívot- tainak szállásai körül a háztető­kön mesterlövészek állnak ké­szenlétben. Helikopterek szánt­ják állandóan az eget. Egy hatal­mas fehér léghajóról szintén rendőrök kémlelik infravörös technikával a város életét és rö­vidhullámé adóvevőkön állnak kapcsolatban a körzeti parancs­nokságokkal. Légvédelmi ágyú­kat és radarláncot építettek ki Párizs körül a légtér biztosításá­ra. Rendőrök láthatók a Szajnán rohamcsónakokban, sőt a csa­tornahálózat csomópontjain is. 14.estéjére egymillió ünneplőt várnak és a bicentenárium ün­neplése alighanem bekerül a francia főváros sokáig emlékeze­tes eseményei közé. László Balázs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom