Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 10., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Néhány szó a felelősségtudatról • • Üzen a szerkesztő K.B. Kaposvár Sorait azzal zárja, köszöni, hogy az újság közölni fogja ész­revételeit, ahogyan megírta ab­ban a levélformában, hoszan el­sorolva, mit kifogásolt Bükkszé­ken, amikor ott járt. „Meleg ételt egyáltalán nem lehet kapni, pe­dig két vendéglő is üzemel a köz­ségben. Arra nem gondolnak, hogy más vendégek kulturáltan szeretnének étkezni? Miért rek­lámozzák az útmutatón, hogy ilyen ellátás van Bükkszéken, közben sehol semmi. Sírokra kellett átutazni, hogy az ember meg tudjon rendesen ebédelni a Vár vendéglőben. Kormányren­delet van, hogy jobb ellátást kell biztosítani a kiránduló-, üdülő­helyeken. Kérem az illetékes szerveket, hogy a szükséges in­tézkedéseket tegyék meg.” így úja és mi a levél lényegét most át­adjuk a nyilvánosságnak. T.D. Panaszos leveléből idé- zünk:”IKV lakásban lakunk 1981 óta. Kb. két éve a padló alól hangyák tömege jön elő. A padló el van rohadva, több eset­ben kértem, cseréljék ki, egyben szüntessék meg ezt a lehetetlen állapotot. Többször kaptam szó­beli ígéretet, írásban is fordultam az IKV igazgatójához, de elutasí­tottak. Mi a saját zsebünkből nem tudjuk kiadni a cserére a pénzt.” Nem is a hangyák, in­kább a rothadó padló miatt gon­doljuk azt, hogy a lakást meg kel­lene nézetni a KÖJÁL-lal, mert bizonyos mértéken felül egész­ségkárosító is lehet ez a lakás, ahol — főleg a téli hónapokban — bezárva kell lenniük ezzel az állapottal. „Füzesabony város néhány la­kosa” Az aláírás nélküli, de szabato­san fogalmazó, a látnivalókat pontosan rögzítő levélből kide­rül, hogy nem is azzal az optimis­ta hangvételű riportírásunkkal vitatkoznak, amely Füzesabony­ról,annak jövőjéről megjelent, hanem a településhez méltatlan látványok sorozatát vélik meg­szüntetendőnek. Például a Mus­kátli étterembe nincs is igazán kedve bemenni a vendégnek, mert „ütött-kopott farostlemez­bontás éktelenkedik ott és hirde­ti a város nevét vagy talán csúfsá­gát.” „Az étlap-szekrénykéből nemhogy a napi kínálat, de még az üveg is hiányzik.” „A közeli ABC előtt éktelen gödör. Az ABC-ben árcédulát a sütemé­nyeken még csak véletlenül sem lehet találni.” „A bejárati ajtó — úgy lehet — még szegezve is be van, de soha nincs nyitva, csak az egyik ajtó. Szombaton vagy ün­nepi bevásárláskor tülekedve lökdösik egymást az emberek.” „Sehol egy korty víz, sehol WC a környéken, így láttuk, hogy az idősebb árusok hol itt, hol ott, a bokorban végzik dolgukat.” „A kultúrházról már nem is beszé­lünk, nyugodtan ki lehetne tenni a fekete zászlót, mert abban sem kint, sem bent élet nincs.” íme alulról nézve így látják a várost azok a bennelakók, akik szeret­nének kulturáltabb környezet­ben élni. Kijut a levélben a veze­tőknek is a kritikából, nemtörő­dömnek nevezve egyeseket, akik inkább saját építkezési ügyeikkel foglalják el magukat, ahelyett, hogy nem sok beruházással, kel­lő odafigyeléssel rendbe tennék Füzesabony belvárosát. Ahol az emberek forognak, és ma már felszólamló figyelemmel kísérik a jelenségeket, sorolják az álla­potokat, amiket meg kellene vál­toztatni. De mikor? És ki a gaz­da, ha nem a tanács? S ha a gép­pel írott panaszt név szerint nem is írták alá, nem egyéni érdek sé­relme szól a levélből, a jobbítás, a javítás szándéka vezette az írás szerkesztőit. Most tanuljuk a nyilvánosságot! „Lélekcserélő időket élünk” — írhatná ma is Jókai, ha most is köztünk élne... Már intonáljuk az újkor nyitányát, merünk szembenézni múltbeli tévedése­inkkel, s ha néhány évtizedet késve is — már merjük nevükön nevezni azokat, akiknek öntelt­ségét és hitványságát kikénysze- rített tapsainkkal magunk is to­vább növeltük. Ám ahogy köze­ledünk a ma felé, egyre inkább elsáncoljuk magunkat a „feje­delmi többesszám” védfala mö­gé, s kritikánkat már így fogal­mazzuk: ”elkövettük azt a hi­bát...”, „nem voltunk kellő te­kintettel...”, „veszteséges válla­latokat támogattunk...”stb. De, hogy ez a fejedelmi-többes kiket takar, arról már elfelejtünk szá­mot adni, vagy éppen ennek el­hallgatását véljük biztonságo­sabbnak... Persze tény, hogy van kollektív felelősség is, ámde a közösség is egyedekből tevődik össze: a gondolat mindig elindul valakitől, a cselekvéseket vala­kik hajtják végre, de a fő motívá- lóerő a személy, akihez a megva­lósítás szándéka tapad. Az „én” szerepének vállalása bizony, sokszor vezélyes feladat; „tégedet” vagy „őt” vádolni — még ha jogos is — nem egyszer kockázatos, mert nem lehet tud­ni, ki és hogyan üt vissza, viszont a többes első személy használata már csak azért is szerencsésebb, mert ott van benne az önkritika is, s ez már önmagában is rokon­szenves tény. Annak feszegetése helyett, hogy a múltban valami valójában hogyan is történt, két­ségtelenül hálásabb szónoki fo­gás az a megszövegezés, hogy „mindig csak előre nézzünk, a jövőt építsük, s ne a múlton rá­1989. április 16-án vasárnap délelőtt a Huszas Stúdió műso­rában „Vakvilág” címmel Hegyi Imre és Kovalik Márta adott hírt arról az aggasztó jelenségről, hogy „egyre szaporodnak azok­nak a gyermekeknek a számai, akik még ép szemmel születtek, s azután vesztették el szemük vilá­gát.” Hegyi Imre adatai szerint tíz év alatt tízszeresére növeke­dett az ilyen beteg gyermekek száma. Vannak már ugyan mű­szerek, amelyekkel lehetne segí­teni e tragikus kezdettel induló csecsemőkön, de igen drágák és még nem rendelkezik vele min­den koraszülött osztály. A Nép­szava 1989. április 19-én „A rá­dió mellett” című rovatában Háry Márta reagált a fenti mű­sorra. Azt hiszem, — úja — a ri­port célja elsősorban az volt, hogy segítséget kérjen számukra, már most felhívja a figyelmet ar­ra, hogy ezekről a gyermekekről később a társadalomnak kell majd gondoskodnia. 1989. má­jus 27-én a Családi tükör című Egerben a Csebokszári lakó­telepen lakom, és a Vilati Egri Gyárában dolgozom. így napon­ta tapasztalom munkatársaim­mal és e városrészen élőkkel együtt, hogy a Mátra Volán nem tesz eleget a helyijáratú közleke­désben, a menetrendben vállalt kötelezettségének. A meghirde­tett 4-6 perces időközök helyett, 10-20 percet kell várnunk a 12­gódjunk!” A baj csak ott van, hogy miközben így szemlélő­dünk, a kollektív felelősség köny- nyen átmegy a kollektív felelőt­lenségbe, amely nemcsak arra ad lehetőséget, hogy az egyéni más­ra áthárítható legyen, de módot nyújt arra is, hogy a jelen negatí­vumai is könnyen a múlt bűnei­nek és mulasztásainak szükség- szerű következményeiként ma­gyarázhatók és menthetők le­gyenek. Rendezzünk tehát utólagos tetemrehívásokat?! Bár lenne hozzá jogalap, és azt is tudnánk, kikre kell mutogatnunk, talán ezt mégse tegyük. Ezzel már meg is késtünk, és arra is gondolnunk kell, hogy a megtévedtek közt is mindig vannak jóhiszeműek és cselekvéseikben korlátozottak. Ám a múlt tanulságait minden­képp le kell vonnunk... Folynak és még jóidéig folytatódnak a kü­lönféle vezető-választások, s kö­rültekintőbben kell lemérnünk magát az embert: mindazokat, akikben a helytállás bizalmát kí­vánjuk elhelyezni, és nagyon kell vigyázni arra, hogy voksainkat nehogy azok mellett tegyük le, akik ma meggyőződésükként vallják azt, aminek néhány éve még az ellenkezőjét hirdették ugyancsak a „meggyőződés” je­gyében s akiket cselekvésükben a jelmezváltás után is csak az ön­ző önérdek vezet, s nem a közös­ség érdekében vállalt feladatok végrehajtásának felelősségtuda­ta. Mert ez utóbbi hiányában va­lósulhat meg a költői biztatás: „a múltba is tekintve, s égve a ho­nért, bizton néz a jövőbe sze­münk!” Abkarovits Endre Eger rádióműsor szintén szóvátette ezt, segítséget sürgetve. A Mátrai Állami Gyógyinté­zet Vöröskeresztes Alapszerve­zete felhívást tesz közzé az ártat­lan kicsinyek megsegítésére. Nincs az a csekély összeg, ame­lyet szeretettel el ne fogadnánk. Égészségügyi intézmény lévén szeretnénk ezt a mozgalmat Dr. Batthyány Strattmann László tiszteletére indítani, aki szemor­vos volt és a szegények orvosá­nak nevezte magát. Életét szol­gálatnak tekintette és vagyoná­nak jelentős részét betegeinek gyógyítására áldozta. Nyissuk hát ki szemeinket és mi is lássunk! Adományaikat a következő címre küldhetik: Magyar Vörös- kereszt Városi Vezetősége Gyön­gyös, 3200 (MNB 359-98055- 327) A csekk hátoldalára kérjük ráírni: Veszélyeztetett látású ko­raszülöttek megsegítésére! Mátrai Állami Gyógyintézet Vöröskeresztes Alapszervezete Mátraháza es járatra, s előfordul, hogy emi­att a munkahelyről is elkésünk. Úgy érzem, szolgáltatás he­lyett kiszolgáltatottságban van részünk. Elhiszem, hogy a kése­delmeknek lehetnek objektív okai, de akkor a térítési dijakat is a szolgáltatás színvonalához kel­lene szabni. Scheffer Géza Eger Felhívás! Vak gyermekek megsegítésére Kisebb-nagyobb bosszúságok Kiszolgáltatva... Dolgozni szeretnénk! Szerencsére egyre több olyan gimnazista van me­gyénkben, aki az idegen nyelvet magas heti óra­számban tanulja. A többség ezt nagyon gyakorlati­as célból teszi. Nem nyelvtanár szeretné lenni, ha­nem idegen nyelvet is beszélő szakember. Szeretné mihamarabb megkapni legalább a középfokú mi­nősítést. Ez azonban csak keveseknek sikerül. A kudarcnak számos oka van, amelyek között a leggyakoribb, hogy az elsajátítás folyamatából hi­ányzik egy vizsgára hangolt, megfelelően időzített zárószakasz. Ezt a tanulók és a szülők egyaránt ér­zik. Sokan ezért aránytalanul nagy összegeket fizet­nek a különórákért, pedig a sikerre a legtöbb eset­ben sem szakmai, sem intézményi biztosíték nincs. Szeptembertől 50 napos (400 órás) nyelvvizsga előkészítő tanfolyamot szeretnénk szervezni a Szi­lágyi Erzsébet Gimnáziumban angol nyelvből. Ide a megye bármelyik középiskolájából jelentkezhet­nek másodikos vagy harmadikos gimnazisták. Az előkészítés jól halad. A tanárok mellett a leendő hallgatókat korszerű tananyaggal, technikával tud­juk ellátni. A nem egriek kollégiumi elhelyezést is kapnak. Jó dolog, hogy a nyelvvizsga szintén a hely­színen, a kurzus zárásaként zajlik majd. így tehát látszólag minden rendben is volna. Csak egy bök­kenő van: a tanterem. E gondunkról tájékoztattuk a városi tanács illetékeseit, eddig azonban még vá­laszt nem kaptunk kérésünkre. A szóbeli ígéret, amely biztató volt, arra ösztönzött bennünket, hogy rögtön munkához lássunk. Mos mégis gyanak­szom. Köztudott, hogy a Szilágyi gimnázium, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola és a József Attila Kollégium évek óta társbérletben él­nek, s most úgy hírlik, ideiglenesen ide kerül a csa­ládi intézet is, amely semmiképpen nem illik kö­zénk. Először is sem a kollégium, sem a gimnázium, de még a szakközépiskola sem zárható el illetékte­len személyektől, amikor a családi intézetben hiva­tali órák vannak, másodszor pedig eddig is igen szű­kösen fértünk. Kétségtelen, hogy az intézmény te­vékenysége hasznos az egész városnak, csak nem azon a helyen, ahol most van. Az, hogy növekedjen az idegen nyelveket tudók száma, még országos ér­deknek is felfogható. Ezúton üzenjük az illetéke­seknek, segítséget kérve: dolgozni szeretnénk, he­lyet kérünk. Finta István az egri Szilágy i gimnázium igazgatója Közadakozásból — emlékművet A Gyöngyösi Városszépítő- és Védő Egyesület szervezésé­ben megalakult a város politikai, társadalmi, vállalati, egyházi és más szervezeteit tömörítő kura­tórium, amely közadakozásból emlékművet kíván állítani az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc emlékének és az 1941-45. évi II. világháború gyöngyösi áldozatainak. Az 1848-49-es emlékmű a város egy kiemelt pontján tiszteleg a magyar függetlenségi gondolat akkori szellemének, s egyben a város emlékező helye lesz a már­cius 15-i ünnepségeken. A meg­valósítás szervezett legközelebbi időpontja 1992. március 15-e. A II. világháború gyöngyösi áldo­zatainak emlékműve kegyeleti hely kíván lenni a családoknak, a lakosoknak, ugyanakor tiltako­zó szimbólum a háború ellen a béke megőrzésére. Az emlék­hely — a város egyik arra alkal­mas területén — 1990. novem­ber 1-jéig elkészül. Mindkét em­lékművet közadakozásból sze­retnénk létehozni, éppen ezért felkérjük városunk lakóit, intéz­ményeit, politikai, társadalmi, egyházi és gazdasági szervezete­it, jelentkezzenek, közreműköd­jenek e nemes cél érdekében. A felajánlott pénzt a Magyar Hitel­bank Rt. Gyöngyösi Igazgatósá­gánál nyitott számlára kell befi­zetni vagy átutalni, 1989. októ­ber 1-jéig. Az 1848-49-es emlékmű befi­zetési számlaszáma: 352 88882 7973. A II. világháborús emlékmű számlaszáma: 352 88882 7966. A megajánlott összeg a személyi adóalapból levonható. Azok pe­dig, akik társadalmi munkájuk­kal kívánják a terveket megvaló­sítani, a következő címet keres­sék fel levélben: Gyöngyösi Vá­rosszépítő- és Védő Egyesület, 3201. Gyöngyös, Katona J. u. 1. Az emlékmű tervpályázata és hely kijelölése nyilvános, javas­latokat, véleményeket írásban is tehetnek az érdeklődők a már említett címen. Dr. Sereg József a kuratórium elnöke Honvédelmi napok Vácott Három napos ifjúsági kultu­rális honvédelmi programot rendeztek Vácott, ahol kü­lönféle szórakoztató rendez­vények, kirakodó vásár fo­gadta a résztvevőket. Az amatőr alkotók munkáiból nyílt tárlaton a hatvani mo- dellépítők is sikerrel szere­peltek. , (MTI Fotó — Szabó Sándor) J — belső, — bejárati, — garázs A TRANZIT-TÜZEP Nagykereskedelmi Vállalat saját termeltetésből származó, az építkezők által jól ismert hagyományos farostlemez borítású \. Kedvező, nagykereskedelmi áron \ . —lakosságnak, A ITC) VÁJÁRT RFMHF7I -közületeknek, HU f \S V I f l ILIVULLi —viszonteladóknak egyaránt, minta utáni értékesítéssel. Tessék megtekinteni: ha megfelel, megvásárolható, megrendelhető: Eger, Makiári u. 154. sz. alatt. Kérésére az. árut házhoz szállítjuk. Telefon: 13-779. Ügyintéző: Kovács László diszponens. / ! Gom­bás- I réti \ p*1'! ; la- ! I not \

Next

/
Oldalképek
Tartalom