Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

8. NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. július 8., szombat Inter bélyeg 'Új bélyeget hozott forgalom­ba június 26-án az olasz posta. A gyűjtők bizonyára vadásznak majd rá. Irigyelt bélyeg. No nem a filatéliai értéke, hanem a té­mája miatt. Olaszország így (is) ünnepli az eseményt: az Inter- nazionale megnyerte a labdarú­gó-bajnokságot. A posta két­ségkívül sportszerű volt, mert megvárta az utolsó fordulót, jól­lehet a milánói kék-feketék már korábban győztesnek mondhat­ták magukat. Az öröm hódító hangulatában egy újságíró meg­kérdezte Trapattonit, a csapat edzőjét, hogy mit tartott a baj­nokság legnehezebb időszaká­nak. Trap négy vereséget neve­zett meg, még az idény elejéről. „Az utolsónál a pálya közepére hívtam a csapatot és azt mond­tam: Ha valaki nem hiszi el, hogy ezt a bajnokságot meg­nyerhetjük, emelje fel a kezét. Senki sem emelte fel. Viszont nyolc meccset nyertünk soro­zatban, és ez döntött.” Ilyen egy­szerű. Hogy ez más edzőknek nem jut az eszébe?! Veszélyben a miniszterelnök A gésa kipakol A politikusokat fenyegető számtalan veszély között kitün­tetett hely illeti a szebbik nem iránt tanúsított érdeklődést. Nem egy karrier futott zátonyra szoknya miatt, egyéb ruhada­rabról nem is beszélve. Japán egészen friss miniszterelnökét is hasonló vész fenyegeti. A Sunday Mainichi című hetilap alig egy héttel a kormányfő hi­vatalba lépése után közre adta egy asszony nyilatkozatát, mi­szerint Unó Szószuké öt hóna­pon át havi 300 ezer jent fize­tett a szépséges gésa kizáróla­gos szolgáltatásaiért. A nyilat­kozat után a miniszterelnök ál­lítólag hidegen csak ennyit mondott: „Nem ismerem ezt az asszonyt.” A folytatás bizonya tálán. Az azonban bizonyos, hogy ez volt az első eset, amikor magas beosztású japán politi­kus szoknyaügyét megismer­hette a világ. Meglehet azért, mert egy japán szólásmondás szerint: „A politikusok a fejük­től a köldökükig nagy egyénisé­gek. Ami a köldök alatt van, amiatt viszont nem vonhatók felelősségre.” Nevelő szándékú ítélet Az igazságszolgáltatás új út­ját nyitotta meg az egyik kali­forniai bíróság, amikor ítéletet hirdetett egy fiatal autóelkötő ügyében. Azazhogy, legyünk pontosak, nem is új ez az út, in­kább csak elfeledett. Max Carty bíró ugyanis nevelő szán­dékkal rótta ki a penitenciát, „úgy, ahogy Mark Twain még bizonyára gyermekkori emlék­ként megírhatta volna” — szö­gezte le a Star című magazin. Az ítélet úgy hangzott, hogy a vádlottnak nyomban a bírósági aktus lezárulása után be kell vo­nulnia egy irodába, és ott tíze­zerszer le kell írnia a következő mondatot: „Ami nem az enyém, azt nem viszem el.” A büntetés végrehajtásának idő­tartamáról nem szól a cikk. Azt viszont a bíró is megtudta, hogy a szankció nem egészen tökéle­tes, és kiváltképpen nem elret­tentő. A házi feladat befejezése után, a szabadulás során ugyanis eltűnt a toll. A csábítás trükkje Női vonzerő Párizsban lezajlottak a divat- bemutatók, s mint a beszámo­lókból kitűnik, jövőre is lesz di­vat. A jelentéseket olvasva, a kis­pénzű laikust olyanféle érzés ke­ríti hatalmába, mint amikor a du­nai gázlómélységeket ismerteti a rádió. Csak a hajósoknak érde­kes. A Nice Matin azonban for­mát bontott. Azt írta, hogy koro­sodik a divat, és bizony bicegve halad a megújulás felé; megöre­gedtek a híres tervezők, az idő nyomot hagyott a manökeneken, de kiváltképpen megvénult a ki­futók mellett ücsörgő törzskö­zönség, mindegy már nekik, hogy mit vesznek fel, és nincs és kedvük változtatni az élet rend­jén, ha a legfrissebb arcfelvarrás fájdalmára gondolnak. Az em­ber már-már részvéttáviratot küldene. Az egyetlen reménysu­garat az „örök női vonz­erő” említése adja. Tudnunk kell ugyanis, hogy az 1990-es divat­ban a csábítás trükkjét a lábra bízzák a divatdiktátorok. Közhírré tétetik Jens C. Holstein nagyvállal­kozó az alábbi hirdetés közzé­tételére kérte a Daily News cí­mű lapot: „Ezúton tudatom barátaimmal és ellenségeim­mel, hogy fiam, Cecil június kö­zepe óta itthon tölti iskolai va­kációját. Ezt követően, hama­rosan visszatér Európába. Állandó „ Peter Moerk belefáradt a nő­sülésekbe” — közli a Seog Hoer című dán hetilap. S minthogy semmi közelebbit nem tudunk az úrról, az első gondolat a részvé­té, végtére is meg lehet érteni. Még akkor is, ha csupán jelké­pes házasságokról van szó. Mo­erk úr ugyanis sofőr, s ennélfog­va skandináv turistákat fuvaroz Gretna Greenbe, Skóciába, ahol, mint ismeretes, a helybeli kovácsnak történelmi előjoga, hogy összeadja a műhelyében egybekelési szándékkal megje­Amíg nálunk tartózkodik, na­rancsszínű Porsche kocsinkkal közlekedik. Ha ez az autó vala­melyik éjszakai lokál, vagy bár­mely kétes hírű szórakozóhely közelében parkol, kérem úgy tekinteni, hogy az inkriminált helyen a fiam tartózkodik, és nem pedig én.” vőlegény lent párokat. Namármost, az utasok között mindenegyes útja során akadtak, akik házasságra akartak lépni a gépkocsivezető­vel. Igaz, a dolognak nem voltak messzemenő következményei, az állandó vőlegény ennek elle­nére ráunt a szerepre. Mindene­setre emberünk állást változta­tott, a kamionhoz ment Erős a gyanúnk, hogy a szere­pet nem is ő, hanem a törvényes feleség unta meg. Végül is az ör­dög Gretna Greenben sem al­szik. Emberhez méltó temetést Meg­talált cári sír — Kész vagyok bármilyen szakértői vizsgálatnak alávetni az általam feltárt temetési helyet, de csak akkor, ha engedélyezik az emberhez és keresztényhez méltó temetést, — mondta a mi­nap Gelij Rjabov a Moszkovsz- kije Novosztyinak annak kap­csán, hogy megtalálta az orosz cári család földi maradványait. Az író hosszú éveken át kutat­ta azt a történelmi drámát, amely során a Romanov cári családot 1918 nyarán Jekatyerinburgban — a mai Szverdlovszkban — íté­let nélkül kivégezték. A június 16-ról 17-re virradó éjszaka az Ipatyjevszk ház kis szobájában az utolsó orosz cárral, II. Miklós­sal együtt 11 embert, köztük egy 14 éves fiút és 6 nőt agyonlőtt a 11 tagú őrség. A történeti iroda­ségében megtalálták a cári család ékszereit, az egyik cárleány ked­venc ölebének a tetemét és né­hány gombot... Rjabov a kivégzést irányító Jakov Jurovszkij titkos feljegyzé­séből kiindulva kiderítette, hogy a kivégzetteket a bányánál csak levetkőztették, de másutt temet­ték el, ott ahol most feltárta a sírt. A Romanov család tagjai­nak földi maradványai, köztük II. Miklós koponyájának azono­sítása teljes egybeesést mutat a halottakról rendelkezésre álló adatokkal. Az író szerint sokan már 1918-ban is tisztában voltak a cá­ri család kivégzésének vitatható- ságával. Ismeretes például, hogy Lenin a központi végrehajtó-bi­zottság ülésén arra figyelmezte­tett: a gyermekek megölése ár­nyékot vet az orosz forradalomra és erősen kompromittálja azt a világ közvéleménye előtt. (APN—MTI-Press) Szemeriszeciett igazság AIDS-LÁTLELET Az egészségügyi világszerve­zet nemrég közzétett adatai sze­rint veszedelmesen növekszik az AIDS-fertőzések száma. 1988. december 31-én 19058 esetről tudtak, s ez 87 százalékos emel­kedés az egy évvel korábbi 8877 beteggel szemben. Nyilvános­ságra hozták a huszadik század pestisének is mondott kór terüle­ti statisztikáját is. Eszerint Fran­ciaországban szenvednek a leg­többen ebben a betegségben (5 55 eset), Olaszországban (3008), az NSZK (2779), Spa­nyolországban (2165) és Nagy- Britannia (1982) előtt. Ha a la­kosság számához viszonyítjuk az AIDS-fertőzötteket, akkor Svájc áll az élen (106,4 megbetegedés 1 millió lakosonként). A további sorrend: Franciaország (101,7), Dánia (70,2). A Genfben kiadott látlelet szerint az AIDS-fertőzöttek döntő többsége (87,8 százalék) a férfiak körében található. Sem az okot, sem a feltárás módját nem részletezte a világszervezet. Éppen ezért, vélhetően, hálával gondolnak Griselda Martinez Gutierrez 29 éves mexikói pros­tituáltra, aki különös végrende­letet és örökséget adott a kezük­be. Sorsának beteljesülésére vár­va — AIDS-ben szenvedett — kórházi kezelőorvosának átadott egy lezárt borítékot azzal a meg­jegyzéssel, hogy csak halála után bontsák fel. A boríték felbontá­séikor kiderült, hogy a végrende­let csupán egy listát tartalmaz annak a 38 férfinak a nevével és címével, akikkel közvetlenül a kórházba kerülése előtt kapcso­lata volt. Éppen emiatt javasolta, hogy vizsgálják meg valameny- nyit. Nem lényegtelen, hogy a hölgy közölte: ennél sokkal több ügyfele volt, a nevekre azonban nem emlékszik, amiért ezúton is elnézést kér... A végrendelet nem tisztázza, hogy a bocsánat­kérés kit illet, az egészségügyi hatóságot, vagy az elfelejtett kli­enseket. Ez a hiányosság ugyanis több, mint érzelmi, vagy könyve­lési mulasztás. Griselda Marti­nez Gutierrez — hogy a Mexikó­városban keltezett hírt idézzük — „nagyon csinos volt, ennélfog­va sikerrel folytatta a mestersé­get”. Az AIDS szempontjából is. „A menedzser és a politikus beszéde között az a különbség, hogy az előbbi mindig konkrét. Magasröptű szövegével, célzása­ival a politikus tulajdonképpen átveri a hallgatókat, amit mond, annak elsősorban a saját politi­kai gettójában van értelme.” (E. N. menedzser) „Ahhoz, hogy a figyelem kö­zéppontjába kerüljünk, semmi sem hatásosabb egy látványos hi­bánál.” (Danny Kaye amerikai színész) „Szabadságra megyek, tehát mindent én fizetek, beleértve a fáradtságot is.” (Egy útikönyvíró feljegyzése) „Aki a vesztesekhez csatlako­zik, vagy jellemtúltengésben, vagy észhiányban szenved.” (W. G. publicista) „Norbert és Kati gyűlöletből házasodtak össze. Norbert a ma­gányt, Kati a szegénységet gyű­lölte.” (Egy válóperes ügyvéd szövege) „A meztelen test, amely fel­tárja titkait, ezzel teljesen ki is adja magát. Az a test viszont, amely a képzeletre bízza rejtel­meit, és csak sejteti, amit ígér, felfedezésre, vágyra ingerli a fér­fit.” (Emanuel Ungaro olasz divat- tervező) „Nem félek a haláltól, de job­ban szeretném, ha nem lennék jelen az eseménynél.” (Woody Allen amerikai színész) „Semmi se árulkodik oly kí­méletlenül a nők koráról, mint térdük és a karjuk. Ezért a ne­gyedik x után egyetlen okos nő sem visel térden felül érő szok­nyát és ujjatlan ruhát.” (Liv Ullman svéd színésznő) Kiben nem bíznak a nők? A kérdésre pontos válasz va­lószínű akkor sem adható, ha át­olvasná az ember évszázadok er­re vonatkozó irodalmát. A Marie Claire, az elsősorban hölgy olva­sóknak készített képes magazin, az érintetteknél próbálkozott a lehetséges válasszal. Nos, a 25 és 55 év közötti „minta”, ezer meg­kérdezett véleménye, arra késztette a szerkesztőséget, hogy kimondja: a nők elsősorban egy­másban nem bíznak. Arra a kér­désre például, hogy felülnének-e olyan repülőgépre, melyet piló­tanő vezet, mindössze 7 százalék válaszolt úgy, hogy vállalná ezt a kalandot. Ugyancsak a bizalom- hiányra utal, hogy a meginterjú­voltak 8 százaléka lenne hajlan­dó alávetni magát olyan műtét­nek, amelyben a sebészkést női kéz irányítja. (Ezzel szemben a férfi pilótához 47 százalék gon­dolkodás nélkül beszállna, a fér­fi sebészt pedig 31 százalék vál­lalná.) A megkérdezettek 89 százalékának az a véleménye, hogy a nők képességeik folytán alkalmasak az elmélyült tudo­mányos kutatásra, de csak 28 százalék bízik bennük annyira, hogy akár a köztársasági elnöki székbe is nőt ültetne. A Marie Claire nem mondta ki a nyilvánvaló igazságot, me­lyet egy aforizmában La Bruyére már 300 esztendeje megfogal­mazott: „A férfiak az okai, hogy a nők nem szeretik egymást.” FÖLTALÁLTAM VALAMIT Egyik reggel elsétáltam a Ta­lálmányi Hivatalba, éjjel ugyan­is, álmomban rájöttem az örök élet titkára. Nehogy sarlatánnak véljenek, előtte bebizonyítottam a bioneográfia, a leukémia, a hi- pochondria és egyéb, melléke­sebb tudományok szempontjá­ból is. Kedvesen fogadtak, mondták, várjak, mert X kartárs reggelizik, Y kartárs ellenben ebédel. Másfél órai várakozás után négyzetgyököt vontam a gépírókisasszonyból. Egy szim­patikus fiatalember fölvilágosí­tott, miszerint X kartárs még teg­napi reggelijéről sem tért vissza, Y kartárs pedig már nem dolgo­zik náluk, úgymond föltalálta önmagát és a spanyolviaszt, és beállt egy másodikligás labdarú­gócsapathoz patinázónak. — Két nap múlva, Alaszkán és Párizson keresztül sikerült fölhívnom a második emeletet, ahol a Bizott­ság trónolt az időben. Egy mun­katárs, bár az orromnál fogva, de fölvezetett a nevezett helyre. Már több ember várakozott a légpárnás ajtók előtt, s egyikük közölte velem, az ilyesmi bizony elhúzódik kissé, megnyugtattam már tegnap ráhúzódott a májam­ra meg a vesémre. Egy izgatott, zilált férfi félrevont, most az ő ta­lálmánya van terítéken, kéré­semre elmondta, föltalálta a VÍZPORT, ami úgy keletkezik, hogy jeget lassan mákdarálón megőrölünk, olvadásig állni hagyjuk, s máris kész a megőrült, akarom mondani megőrölt víz, a VÍZPOR! Szerinte fölfedezése forradalmasítaná a forradalmat, valamint föllendítené a magyar- turkesztáni gazdasági kapcsola­tokat, annál is inkább mert tudo­mása szerint Turkesztán nagyon szegény vízporban. Ápolókat sehol sem láttam, elmeséltem tehát, hogy rájöttem az örök élet titkára! Nagyon lel­kesedett, hiszen az emberiség­nek — szerinte — mindig szüksé­ge lesz vízporra, s ha nem élünk örökké, nem élvezhetjük talál­mánya áldásait. Két hét múlva kerültem sorra, de elutasítottak, mondván, el­lentétben állok a marxizmus gyökeresedésével, a materialista világszemléletre gyakorolt hatá­som pedig egyenesen görbe! Kü­lönben is, mit okvetetlenkedek, hagyjam csak az embereket bé­kén meghalni, ők már csak úgy szokták meg. Természetesen föllebbeztem a Föllebbezéseket Lebbező Bi­zottsághoz, ám onnét is kirúgtak, szerintük ez most nem fut, talál­nék föl inkább egy rúgdalódzó borotvaszappant, azzal biztosít­hatnám helyem a világirodalom­ban, illatszer kategóriában. Ter­mészetesen nem alkudoztam, s még máig is élek, ha míg föl nem találja valaki az örökélet elleni csodaszert, amit eddigi tapaszta­lataim alapján ázott turflapok- ból, szegfűszegőrletből, mozgal­mi dalok kántálása közben, vá­kuumban állítanak majd elő. Novák Béla Dénes A Romanov család Tobolszkban a Gelij Rjabov író Szverdlovszk közelében megtalálta és azonosí- háztetó'n. Onnan vitték át őket tóttá II. Miklós cár koponyáját. 1918-ban Jekatyerinburgba, ki­végzésük helyére. lomban elterjedt változat szerint a kivégzett embereket állítólag kivitték a városból és ott egy nyi­tott aknába dobták és kénsavval leöntötték. Az író korábban tapasztalt rendőr volt, szakszerű kutatást végzett, tanulmányozta az összes dokumentumot és tanúvallo­mást. Csaknem 13 éves kutatás után találta meg azt a helyet, ahol a Romanovokat eltemették. Rja­bov szerint kutató elődeit az té­vesztette meg, hogy a bánya tér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom