Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 1., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Sörfesztiválon az NSZK-ban Az elmúlt héten rendezték meg az NSZK-beli Aschaf- fenburgban az ilyenkor hagyományos sörfesztivált. A Frankfurt közelében fekvő városban közel százezer ember ünnepelt három napon keresztül (Szántó György képriportja) Szemenszedett igazság „A műit év novemberében egy napot szenteltem az egyik nagy magazinnak. Fotózás, interjú... A következő héten a fényképem alatt az volt olvasható, hogy 50 millió márka vagyon, és továbbra sincs férfi az életében. Hihetetlen. Most meg, tíz napja, már a sajtó a szerelem minden állomásán átjuttatott. Barátság, udvarlás, gyors házasság, jön az első gyermek, válság. Annyiféle probléma, hogy az ember azon gondolkodik, hogyan lehet mindezt tíz nap alatt elviselni?! Ezek után már csak a válás következhet. És már ott tartok, hogy várom is hogy bekövetkezzék, amiről írnak. Őrület...” (Steffi Graf teniszező) * „A politikában a súgók hangja néha jobban hallható, mint a szereplőké.” (Gino Cervi író) * — Mondd mama, mi az a pubertás? — Egyszerűen szólva az a korszak, amikor a fiúk nem tudják, hogy továbbra is verjék a lányokat, vagy inkább csókolják őket. (Párbeszéd egy olasz lapból) „Őszintén szólva, a kép világosabb, mint a cselekmény” — jegyezte meg az író felesége a férj tévéjátékának bemutatása közben. (AB feljegyzéseiből) * „N. úr annyira bízott a feltámadásban, hogy végrendeletében mindent önmagára hagyott.” (J.Y.L. francia ügyvéd) Törvény homoszexuálisoknak Senkisem vitatja Dániában, hogy „történelmi” döntést hozott a parlament, a Folketing: július 1-től törvény szerint is egybekelhetnek az egyneműek; férfi a férfival, nő a nővel. A javaslatot négy képviselő kivételével fogadták el. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Dániában már közel egy évtizede legalizálták a homoszexualitást, s ennek nyomán mintegy tízezerre teszik azoknak a pároknak a számát, akik máris házastársakként élnek. Az új törvény ugyanolyan jogokat ad ezeknek is, mint a hagyományos, tehát a férfi-nő élet- közösségben lévőknek; örökölhetnek, adományokat tehetnek, halál esetén rendelkezhetnek a másik vagyonával, illetve válóper során kérhetik a vagyonmegosztást is. Egyetlen dologra nem jogosítja fel őket: arra, hogy gyermeket fogadjanak örökbe. A parlamenti indoklás szerint ez a döntés a homoszexuális férfiak, illetve a leszbikus nők társadalmi beilleszkedését és az AIDS terjedésének akadályozását egyaránt szolgálja. Történelmi kézfogás Ez ideig 2500 embernek sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy elődei ott voltak a Bastille ostrománál. Ha a természetes szaporodás rendjét követjük, kétszáz évet visszafelé haladva az időben, azt illene mondani, hogy bizony kevesen csináltak történelmet 1789. július 14-én Párizsban... Mondjuk inkább azt, hogy ezek igazoltan is ott voltak, a többi meg statisztált a későbbiekben francia forradalomként ismert nagy hatású történelmi játéknál. Mint az AFP híréből kitűnik, a francia fővárosban már összejövetelt is tartottak a leszármazottak, s megjelent a körükben Párizs polgármestere is, és kezet fogott de Sade márki 13 éves leszármazottjával, Donátién de Sade úrral, aki büszkén vallja, hogy ősét istenkáromló- nak és erotikusnak tartott írásai miatt a Bastilleba zárták. A nap fénypontja azonban kétségkívül Danton és Robespierre urak találkozása volt, akik 200 év múltán kezet fogtak, természetesen a fotóriporterek előtt. És ez már csak azért is örvendetes, mert a történészek Danton és Robespierre megítélésében azóta is cse- pülik egymást. Kérek egy feketét! Kávé, ténta, feketeleves — Dobó István is itta — A hatvani Manda bég kedvence — Kávé és forradalom — Vigyázat, hamisítvány! „Vánkosokra ottan, ketten leülének Egymás között sok dolgokról beszélgetének Kávét kitsiny findsából hörbölgetének.” (Részlet a Szigeti veszedelemből) A kávé manapság már sokkal fontosabb számunkra annál, hogy ne iparkodnánk utánajárni mindannak, ami e nemes és fenséges itallal kapcsolatos. A hajdan „feketelevesnek” is emlegetett, az évszázadok során mindennapi élvezeti cikkünkké vált szürcsölni való, hallatlan karriert futott be a világon, lepipálva any- nyi sok más ételt és italt. Átformálta egész életünket, hatással volt a mezőgazdaságra, az iparra, a kereskedelemre, a társadalmi életre, de nem utolsó sorban a kultúrára is. A kávé — hihető, vagy sem — forradalmi változásokat hozott! Feltehetően az abesziniai Kafa városban árulták először a XV. században, és az adeni mufti imádkozó derviseit élénkítették vele. Annyi bizonyos, hogy amint a kávé élvezete terjedni kezdett, máris tiltották, így Khair bej, mekkai helytartó is, aki 1511-ben addig-meddig akarta kiirtani, hogy ő maga is rászokott, így 1534-ben II. Szolimán Sztambulban már kávéházakat engedélyezett. Jött tehát hazánkba is a kávé a törökveszedelemmel együtt. Éppen úgy, mint manapság, akkor is voltak olyanok, akik behódoltak a kávé szenvedélyének és voltak, akik nem. Csupán Brazíliában kétszáz fajtáját ismerik, volt és van tehát válogatni való, így azután a szenvedélyes kávéivók az utolsó garasukat is odaadják egy csésze jó „feketelevesért”, ahogyan a kávét nálunk a török időkben emlegették. Varsányi, az Egri Csillagokból is jól i ismert várkém, elmesélte Dobónak — aki maga is szívesen itta a feketelevest —, hogy szerencsére nagy kegyben áll a hatvani Manda bégnél, mivel jól tud kávét főzni. Történetéből efféléket lehet olvasni: úgy isszák ezek a kávét kapitány uram, mint magyar a bort. Valami babból főzik, amely megrágva olyan keserű, hogy még másnap is pökik attól, aki megkóstolja... Czeglédi István 1670-ben így ír: „Ali pasa szokása szerént leültet mindjárt, vendégséget indít, hozat egy-egy fincsa kávét, és azután serbetet.” Mikes Kelemen a kávé elterjedését egyik török- országi levelében nem a Kelet, hanem őécselpuhulásának javára, vagy kárára írja. A Rákóczikor egyik főembere így gúnyolja a törököt: „Majd sok török test lesz eves, kiknek nem kell kávéleves.” Thököli Imre egyik embere mondja 1683-ban: „Kávém és főt étkem lenne talán nekem.” A nemes embert ábrázolva Faludi 1748-ban ezeket mondja: „Adjunk tíz órát nyugodalmok- ra, valami hat órácskát, amíg a vendég, caffée és teátrum házakban mulatnak.” Annyi bizonyos, hogy Bécs- ben az első kávéházat 1683-ban Kulcsicki polgáruram nyitotta, és akkortájt terjedt el rohamosan a kávézás más európai országban is. II. Frigyes porosz király monopóliumként használta ki a kávéfogyasztást. Párizsban százával nyíltak meg a híresebbnél híresebb kávéházak, újságok cikkeztek káráról, hasznáról, tudósok, írók nyilatkoztak, a fiatalság — mint minden szenvedélyt — általában kedvelte, és findzsaszámra fogyasztotta. Jules Michelet történetíró a XVIII. században állítja, hogy a francia forradalomban nagy része volt Párizs 300 kávéházának. Ám ne menjünk messzire, mert a magyar szabadságharc előzményeiben is jócskán szerepel a kávé: „A márciusi ifjak Fillinger Apó kávéházában ültek és kávés fon- dzsáikban az 1848 magyar forradalmát álmodják meg...” A kávé tehát az idők múlásával a kávéházakban meghonosodott, kellemes hangulatú összejövetelek itala lett. Ä történészek a kávé megjelenését önmagában is forradalmi jelenségnek tekintik, hiszen detronizálta a lebuj kocsmákat, csapszékeket, helyettük a kávéházak kellemes csevegés, beszélgetés, vitatkozás, a józan ital centrumaimá váltak. Éz óriási mértékben lendítette fel Európa szellemi életét, mert közismert, hogy az írók, művészek, tudósok otthont kaptak és találtak ezekben az esztétikailag is elegáns helységekben. Ez bizony igaz! Erre vonatkozóan valóban olyannyira bővelkedünk ismeretekben, hogy említésük csupán ismétlés lehetne. A magyar történelemben „téntának” is nevezték a kávét. Érdekes lehet, hogy nálunk milyen előírások kellettek egy kávéház megnyitásához? íme az előírás: Kávéház, az az utcai földfeletti üzlethelyiség, amelyben kávé, tea, csokoládé — italmérés tárgyát nem képező szeszes italok —, nemkülönben az ezekhez fogyasztandó sütemények állandóan kaphatók. A kávéházban legalább két rendes nagyságú tekeasztal, folyton a vendégség rendelkezésére álljon, berendezése tiszta és barátságos legyen. Üzletnyitásra engedélyt csakis rendőrségi bizonyítványnyal igazolt, megbízható egyén nyerhet. Kártyajáték, zenélés, dalolás a kávémérésekben szigorúan tilos. A kávéházak — tekintet nélkül az évszakra, este likőr bezárandó és hajnali 3-kor kinyitandó. Visszakanyarodva az előzményekhez, bizonyos, hogy Ra- u wolf hozta el a kávé hírét Európába, akkor pedig Í586-ot írtak. A magvát Clusius 1596-ban Bel- lustól kapta, Antwepenben el is ültette, a velencei kereskedők a piacokon 1624-ben már árulták. Ezek tényeknek látszanak, mint ahogyan az is, hogy kávét — a többi élvezeti cikkekhez hasonlóan — azóta is rendszeresen hamisítják, minőségét rontják. Híresek a délamerikai kávék, minőségüket ellenőrzik, ennek ellenére a hamisítványok gyakoriak. Ritkán fellelhető adatokat böngésztünk elő a kávéfogyasztásról, méghozzá „száz” esztendővel ezelőttről. E szerint a magyar kávéfogyasztás lakosonként 0,3 kg. Németország 2,3, Hollandia 8, Franciaország 11,2 kg. Szencációsnak számító adat: 1895-ben Budapest lakossága 19,731 kg kávét fogyasztott, vagyis fejenként 3,5 kilót... Á kávé térhódítása, „karrierje” a világon szenzációsnak nevezhető, bár egy pillanatra sem szűnnek a viták előnyéről, hátrányáról. A harmincas évek legelején a korabeli sajtó intíjúvolta az akkori tudósokat, így Verebélyi Tibort a világhírű sebészt, egyetemi tanárt, Vámossy Zoltán a gyógyszertan professzorát, Bez- nák A ladárt az élettan professzorát, akiknek akkori válaszaiból idézünk. Verebélyi professzor éppen szigorlatozott, amikor egy szemfüles újságíró bekíváncsiskodott hozzá. Ezt mondta: „Nem, nem! Ép kérem sohasem iszom kávét. Igen heves méregnek tartom a Sympathikus idegrendszerre. Gyomorsavtúl- tengést is kiválthat...” Később bevallotta, hogy fiatal szigorló orvos korában, már egyetemi tanársegéd volt, kurzusokat tartott medikusok számára, ugyanakkor szigorlataira készült, és ezt a rengeteg munkát csak úgy győzte, hogy éjjel-nappal dolgozott, és rengeteg feketét ivott.-Volt olyan nap, hogy egy féllitert is megittam belőle... Igen káros hatással volt rá, ezért később nem ivott feketét. Vámossi Zoltán szerint az emberiség ma már nem tudja nélkülözni ezt az élvezeti cikket, mert az élet lelkileg, testileg többet követel tőlünk, mint eddig. A koffein élénkíti az agy felfogó és észlelő képességét, megrövidíti a reakcióidőt, élesebb lesz a következtetés. Ám hat maga a szug- gesszió is. Elmesélte, hogy szigorlatai alatt titokban malátakávét főztek neki, és ő mégis bírta a fennmaradást. A lényeg a meny- nyiségben van! Itt kezdődik az ártalom is.- Nagy baj, hogy a koffeinista egyben nagy dohányos, sőt gyakran alkoholfogyasztó, és a három méreg együtt roncsolja a szervezetet... Az élettan professzorának némileg optimistább véleménye volt a feketézésről, a kávéivásról.- „A gimnáziumban azt tanultam, hogy egyik nagyságunk „paralysis progressivában” halt meg, és ezt a betegségét a fekete mértéktelen fogyasztása okozta. Sem a feketekávé, sem a tea nem okoz ilyen betegséget! Sőt! Nincs bizonyítékunk, hogy okoznak-e egyáltalán valamilyen betegséget? A koffeinnel szerencsés az emberiség, mert nem raktározódik fel a szervezetben, és halmozott hatást nem vált ki. Egészséges emberek kávét és teát normális mértékben baj nélkül nyugodtan ihatnak, bár a reagálás mértéke különböző. Nem gondolják? A mértékkel lehet inkább baj... A feketekávét Blanchard francia író, az egyéniségek italának nevezte. Legtöbben isszuk, sokan nem! A recept tehát megannyi kutatás eredményeként csakis ez lehet: aki úgy érzi, hogy árt neki, ne igya! Aki úgy érzi, hogy semmi baja tőle, sőt kívánja, élénkíti, nyugodtan hörpint- sen, vagy szürcsöljön fel naponta két-három feketét. A saját felelősségére... Ám legyünk precízek és definiáljuk a kávét:- Coffein. Kesernyés ízű, növényi eredetű alkaloida. A kávé, tea, kakaó (kóla-dió) gyümölcseiből nyerik. Kisebb mennyiségben élénkítő hatású, a szív és idegek működését fokozó gyógyszer. Nagyobb adagokban méreg! Ennyi! Vagyis semmi újdonság, legföljebb érdekességek, sztorik, amelyek élnek, forognak a kávéscsészék körül és amelyekről kellemesen el lehet csevegni egy kedves kis presszóban... Szalay István
