Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 8., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Szövetkezetek és a reformok (II/2.) Már korábban is tehettek volna... Mi történt 1983 után? Nos, azóta a korábban méltán büszkén sikerágazatként emlegetett élelmiszer-gazdaságunk erőteljesen megtorpant. A termelőszövetkezetek fejlődése megakadt, és azóta jelentős visszaesés tapasztalható. Figyelmeztetően és egyre veszélyesebben növekszik az egyszerű újratermelésre sem képes üzemek köre. Ma ugyanis legalább negyedszáz szövetkezetnek az 1250-ből szinte egyre lehetetlenebbé válik a gazdálkodása, mivel nincsenek meg hozzá a szükséges feltételeik. Rendelkezzék a tulajdonnal Nem tudott segíteni ezen a termelőszövetkezeti törvény múlt évi módosítása sem, amely lényegében a tagsági viszony vállalkozói elemeinek erősítését és az önkormányzat érdemi bővítését célozta meg. Kétségtelen, minden tekintetben növekedett a gazdálkodás szabadsága, viszont a jövedelemhez jutás feltételei a korábbiakhoz képest szűkösebbek lettek! A mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltja jól érzékelteti a korszakos változásokat. Ezek az önrendelkezésben, a vállalkozásban, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben jelentkeztek. Mégsem hallgathatjuk el azt a véleményt, hogy a már említett megtorpanás megakadályozásához korábban is több előremutató reformra lett volna szükség. A nemrég, június elején módosított törvény minden eddigitől eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlásban mást jelent. Alapvetően a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, annak szellemében tartalmaz változásokat. A törvénymódosítás a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának jogokat, felelősséget és kockázatot együtt kezelő, igazi tartalmat formál a jövőben. Ez határozza meg a tag tulajdonosi minőségét, és lehetővé teszi a tulajdon feletti rendelkezést. Amikor veszélyben a költségvetés Amennyiben ez a jog igazából érvényesül, akkor új típusú, vállalkozó szellemű, kezdeményező, kockáztatni is kész, ennek előnyeit saját boldogulásán is érző szövetkezeti tag eszménye válik valósággá! Azt sem hagyhatjuk szem előtt, hogy a termelő- szövetkezetek és a falvak sorsa az elmúlt évtizedekben szorosan összeforrott. Többségében ma is a nagyüzem az egyetlen igazi gazdasági alap, munkahely, megélhetési lehetőség az ott élőknek. A gazdaságok jelentős anyagi terheket is vállalva, akar- va-akaratlanul támogatóivá váltak a falvaknak. Valóságosan társadalombarát szervezetekké lettek. Szerepük a jövőben is meghatározó marad! Nem mindegy tehát, milyen közgazdasági feltételek között tevékenykednek. A törvényjavaslat vitája során sokan éppen azt vetették fel, hogy kell-e a nagyüzem? Igenis kell, nem abban rejlenek a mai hibák gyökerei, nem az okozta az ágazat megtorpanását, hanem a kedvezőtlenül megváltozott közgazdasági feltételi. Az árakon szükséges változtatni, abban kell kifejezni az értékarányokat, nem pedig támogatásokkal! Persze, egy veszélyben lévő költségvetés gyorsan el is vonja ezeket. Ami nagy gond, hogy nincs költségverseny az ágazatban, pedig ez alapvető lenne. Vagyis, hogy ki képes kevesebb ráfordítással egységnyi terméket előállítani. Ezt ma nem ösztönzik! A nyersanyagtermelésnek és a feldolgozásnak is egyféle érdekeltségi rendszerben kellene működnie. Hol van az értékarányos árrendszer? Az agrárolló, az adóügyek, a költségvetési elvonások, a támogatások szűkítése manapság együttesen hatnak az élelmiszer- gazdaságra. Csak egy példa. Még 1984-ben egy Rába traktor ára 485 tonna búza értékével volt azonos, tavaly ezt már 632 tonna búza áráért vásárolhatták meg, akik tudták! Mert sajnos, a jelenlegi feltételek között egyre szű- kebb ezeknek a köre. Szükség van tehát a körülmények mielőbbi megváltoztatására, az értékarányos árrendszer alkalmazására az ágazaton belül. Mert ez sújtja a falut, a vidéki közösségeket. Nem ezt akaijuk, hiszen a termelőszövetkezeti törvény új alapokra helyezése is kedvezőbb lehetőséget teremthet. Van tehát remény, hogy a következő időszakban a nagyüzemi közösségek a megújuló érdekeltségi rendszerükkel, a tagok tulajdonosi kötődésének erősödésével még inkább falvaink fejlődő gazdasági és politikai tényezőjévé váljanak. Ha ehhez kapcsolódik az ebben résztvevők közismerten kitartó, szorgalmas, hozzáértő munkája, tenni akarása, akkor az agrárértelmiségiekkel összefogva községeink valóságos anyagi, szellemi formálói lehetnek. (Vége) Mentusz Károly Vizsgázik a Skoda Favorit Egy újabb autó vizsgázik a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet járműosztályán. Az intézet szakemberei „nyúzópróbának” vetik alá a csehszlovák gyártmányú, 1300 köbcentis, 5 személyes, első- kerék-meghajtású Skoda Favorit gépkocsit. Tóth Gyula, a Kermi szakembere az autó vizsgálatánál (MTI-fotó: Balaton József) Véleménykülönbség a képviselő és az államtitkár között Egy parlamenti interpelláció nyomában A bérfejlesztésről, más-más nézőpontból — „A választ nem fogadom el...” Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán szinte „sorba kellett állniuk” az interpelláló képviselőknek, annyian kívántak kérdést, felvetést intézni az illetékes tárcák vezetőihez. A 32. sorszámnál hangzott fel az ismert mondat: — Sebők József képviselőtársunkat illeti a szó... Heves megye, 8. választókerület. * Régóta feszítő, sokakat érintő gondok felsorolása következett az elnöki bejelentés utáni percekben. — Interpellációmban csaknem tízezer, Heves megyei oktatási intézményben dolgozó érdekében kívánok szólni— kezdte a karácsondi képviselő. — Teszem ezt azért, mert az ország más megyéiben — hasonló színvonalon — dolgozó szakemberek munkájáért magasabb bért fizetnek. Interpellációmat az is inspirálja, hogy megyénk — összehasonlítva országunk többi megyéivel — a pedagógusok bérszínvonala tekintetében az utolsó helyen áll. Ez a probléma — sajnos — nem újkeletű, hiszen hosszú évek elhibázott bérfejlesztési politikájának a következménye. Viszont nem olyan súlyos és nagymértékű, hogy ne lehetne orvosolni. Megyénkben az elmúlt és a jelen tervidőszakra ütemezett ágazati fejlesztéseket az időarányosnál gyorsabb és esetenként nagyobb ütemben hajtottuk végre, amely nem tette lehetővé a helyi (megyei) kondíciójavító intézkedéseket. A bérbruttósítást követő, illetve ezzel egy időben történő — úgynevezett — „túlóra-lét- számosításra” biztosított központi forrásból Heves megye nem részesült. A túlórában ellátott óratervi órák létszámként való tervezését a 21/1987./ X.I./ MM. sz. rendelet írja elő. Fedezet hiányában ezt végrehajtani időben nem tudtuk, ezért az 1988. évi — bérrendezést megelőző — bérfelmérésben ennek hatása sem bértömegben, sem létszámban nem jelenik meg. Heves Megye Tanácsa részben ágazati, részben egyéb pénzeszközökből a hiányt ez évben pótolta, melynek egy létszámra történő váltását szorgalmazta. Az ily módon elismert létszám: 612 fő. A bérrendezésre ennek hiányában 9707 főre 9 millió 614 ezer forint havi bért kapott a megye. Az arányok tartása mellett az emelt létszámra 10 millió 629 ezer forint szükséges. Tehát a hiányzó összeg havi egymillió 15 ezer forint, amelynek biztosítását kérem. A bérrendezést megelőzően több fórumhoz, többek között dr. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes segítségével a Művelődési Minisztériumhoz is fordultunk olyan kérelemmel, hogy az országos elosztás előtt a különböző okokból származó lemaradást kompenzálják. Ez a — véleményem szerint — jogos és irreálisnak nem minősíthető, szerény kérésünk azonban a mai napig nem került orvoslásra. A területre bér-, illetve létszámarányosan történt lebontás a további lemaradásunkat mérsékelné, ha a fentiek miatt nem lenne halmozottan hátrányos helyzetünk. Legfrissebb információnk szerint a pedagógusok átlagbére közel havi 500forinttal marad el az országos átlagtól. Sajnálatos módon Heves Megye Tanácsa a szűkös anyagi helyzete miatt segíteni, illetve más pénzeszközöket e célra átcsoportosítani nem tud. A további lemaradás elkerülése, valamint a téma nagyon fontos társadalompolitikai volta miatt kérem az államtitkár úr és az Országgyűlés támogatását... * A továbbiakban Stark Antal államtitkárra irányult a figyelem, íme, az interpellációra adott válasza: — A Heves megyei pedagógusok 1988. decemberi besorolás szerinti havi átlagilletménye 7343forint volt, ez 300forinttal alacsonyabb, mint a 19 megye pedagógusainak átlagbére. Az kétségtelen, hogy a budapesti pedagógusok béréhez képest az elmaradás 1300 forint volt. A bérek különbözősége több tényezőre vezethető vissza: a pedagógusállomány korösszetétele, hasonló nagyságrendű megyékhez képest Heves megyében az óvodai és általános iskolai intézmények magas aránya, valamint az írásbeli interpellációban megfogalmazott — itt most el nem hangzott — más tényező is közrejátszott abban, hogy a megye helyi forrásokból nem élt bérfejlesztésekkel, szemben sok más megyével. Az interpelláció tulajdonképpen két kérdéskört érint: az egyik a túlórák díjazása, a másik pedig a pedagógusbér-emelés differenciálása. A túlórák tervezésének új rendjét valóban 1987 végén szabályoztuk: kezdjük azzal, hogy az óradíjak minimumát 45 forintban határoztuk meg. Ezt a rendelkezést 1988-ban több megye — így Heves — sem tudta végrehajtani, ezért a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a Tervgazdasági Bizottsághoz fordultunk. A szükséges pótelőirányzatok megállapítására pedig a Pénzügyminisztérium a megyei tanácsok pénzügyi apparátusával felmérést végeztetett. Ez alapján került megállapításra, hogy összesen 275 millió forint béralaptöbblet-igény merült fel, amit ki is elégítettünk. Heves megye ebben az esetben például a 45 forintos minimum biztosítására 6,5 millió forint igényt jelentett, ezt meg is kapta. A túlóra létszámarányos tervezése miatt kilenc megyei tanács nekünk nem jelzett többletigényt. Mindezt az 1989. évi pedagógusbér-rendezés előkészítésekor kellett megállapítani, s ez a bizonyos"88-as költségvetési béralap-kiegészítés, illetve a felmérés a tanácsi adatszolgáltatás pontatlanságai miatt indokolatlan feszültség forrásává vált. Ezt azonban a túlóradíjak 1989. február 1-jei rendezése során feloldottuk, ekkor ugyanis azt az alapelvet érvényesítettük, hogy a minimális órabér a pedagógus munkabérének egy kötelező tanítási órára jutó hányada legyen. Ezen elv érvényesítéséhez az állami költségvetés 550 millió forintot biztosított, ami a teljes pedagógusbér-alap 3,1 százalékos növelését tette lehetővé országosan. Éppen a további elmaradás miatt Heves megyében ez az emelkedés 3,6 százalék volt, így az interpellációban jelzett jogos többletigényt ezzel az emeléssel kielégítettük. A pedagógus-alapbérek emelésére rendelkezésünkre álló béralap 1989. szeptember 1-jei hatállyal — 1988-hoz képest — 14,9 százalékos fejlesztésre ad lehetőséget országosan. Az összeg elosztása során a pedagógus-szakszervezetekkel egyetértésben törekedtek a megyei aránytalanságok csökkentésére, mégpedig olyan módszerrel, hogy a rendelkezésre álló összeg felét egységes fejkvóta alapján osztottuk szét, míg a másik felét bérarányosán. Ez mindig azt jelentette, hogy míg országosan — mint említettem — 14,9, Heves megyében a pedagógusok 15,8 százalékos béremelésben részesülnek szeptember 1-jétől. És csak érdekességként említem meg, hogy a főváros pedagógusai viszont 12,7 százalékban. Következésképpen: jogosnak tartva Sebők József képviselő Heves megye pedagógusainak bérhelyzetére vonatkozó megállapításait, úgy gondolom, hogy az elmondottak igazolják a tárca szándékát a pedagógusok jogtalan bérkülönbségének csökkentésére. E rendelkezésünkre álló összeg és ez a rendkívül alacsony növekedési százalék — azt hiszem, jól mutatja — jelenleg csak ennyit tett lehetővé. Többletforrások most nem állnak rendelkezésre, szándékunk szerint — még hozzáteszem: a kormányzat szándéka szerint — a jövő esztendőben további béremelésre számíthatunk, ami végső soron ezeknek a feszültségeknek a megoldását is fokozatosan magában hordozza. Kérem a válaszom elfogadását... * Az ülésszakon az interpelláló képviselő nem fogadta el az államtitkár válaszát. — Nagy tisztelettel megköszönöm a válaszadást, viszont nem tudom elfogadni, mert az általam képviselt személyek sem fogadják el tőlem... A T. Ház elnöke ezután az Országgyűléshez fordult, a képviselők döntése: testületileg kiállnak Sebők József véleménye mellett, s a pedagógusok bérügyének vizsgálatát a kulturális bizottság hatáskörébe helyezték át. A választópolgárok — köztük a pedagógusok — mindenesetre bizakodóan fogadták az interpelláció további „gyűrűzésének” hírét... Szilvás István Mindent végiggondoltak Már a pártkongresszusra készülnek Alig született meg a döntés arról, hogy az idén pártkongresszust tart az MSZMP, a gyöngyösi pártbizottságon már hozzákezdtek az előkészítő munkákhoz. Dr. Patócs László, a bizottság titkára elmondta érdeklődésemre, hogy három bizottságot hoztak létre, az egyik a kongresszust és a városi pártértekezletet készíti elő, a másik a mandátumokat vizsgálja, míg a harmadik a pártszavazást ellenőrzi és összegezi. De van még egy szervezet, amely szintén friss keletkezésű, méghozzá a párttitkárok tanácsa. Vajon miért alakult ez? — Azt kifogásolták a párttagjaink, hogy eddig a pártkongresz- szust ugyanaz a pártbizottság készítette elő, amely addig funkcionált. Ezért a titkári értekezleten úgy döntöttünk, hogy életre hívjuk a titkárok tanácsát, amelynek feladata az előkészítő munkák irányítása és felügyelete. De ez a testület csak az adott időszakban munkálkodik — mondta a párt- bizottság titkára. — Hogyan zajlik le a választás? — Kilenc körzetet alakítottunk ki a küldöttek számának megfelelően, közel azonos létszám alapján. Gyöngyösön négyet, egyet-egyet Visonta térségében, a Thoreznál, Vámos- györk és Gyöngyöspata, illetve a Mátra térségében. Ezekben javasolják, kik legyenek a küldöttjelöltek. — Kik lehetnek a jelöltek? — Minden párttag jelölhet és jelölt is lehet. Jelölhet az alapszervezet, de az egy személy is. Sőt: bárki kijelentheti, hogy ő úgy érzi, alkalmas arra, hogy küldött legyen. — Mi történik ezután? — A mandátumvizsgáló bizottság összegyűjti a számokat, melyik személy mögé hányán álltak. Ezt közli a jelölteknek javasolt személyekkel, hogy azok közül esetleg aki akar, visszalépjen. — Milyen alapon dönthet a párttagság a jelöltek személyét illetően? — Egyfajta bemutatkozás alapján. Mindenkinek lehetősége van elmondani azt is, hogy ő, ha kiválasztják, milyen gondolatokkal készül a kongresszusra. — Mikor történnek meg a jelölőgyűlések? — Július 10. és augusztus 4. között tartjuk meg a jelölő pártfórumokat. Ezeknek a tevékenysége nincs a megjelentek létszámához kötve. A szervezésben részt vesz a körzeti titkárok tanácsa. Azt is a titkárok tanácsa dönti el, hány jelölőgyűlést tartsanak. Úgy határoztunk, hogy augusztus 25-ig ezt a feladatot elvégezzük. Adott esetben, indokolt körülmények között ez az időpont eltolódhat, például a pedagógusoknál. — Mikor döntenek a párttagok a küldöttek személyéről? — A jelölések után tartandó taggyűléseken, amit a városi pártszavazási bizottság koordinál. A szavazás előírás szerinti lebonyolításáért a helyi pártszavazási bizottságok a felelősek. A szavazatok összeszámlálása után az eredményt a körzet párttitkárainak tanácsa rögzíti, és továbbítja a városi pártszavazási bizottsághoz, amely a részeredményeket összesíti és nyilvánosságra hozza. — Végül is kik lesznek a kongresszusi küldöttek? — Az a kilenc párttag, akik a legtöbb szavazatot kapták számszerűleg. Ők képviselik a Gyöngyös és körzetéhez tartozó MSZMP-párttagokat a kongresz- szuson. — Mit csinálnak ők a kongresszusig, a választások után? — A megyei pártbizottság koordinációs munkát végez velük, három témában: a személyi ügyek előkészítésében, a pártprogrammal és a szervezeti szabályzattal kapcsolatban. — Hogyan számolhatnak be a kongresszus után a küldöttek a párttagoknak? — Erre előírás nincs, de a városi pártbizottság mindent megtesz azért, hogy ezeket a beszámolókat előkészítse a küldöttek, illetve a párttagság igénye szerint. — A kongresszust követően mikor tartják meg a városi pártértekezletet? — Úgy tervezzük, hogy az év végéig erre is sor kerül. Az időpontról a pártbizottság dönt. — Kik lesznek a pártértekezlet küldöttei? — Az új választások döntik el. — Hogyan választják meg a pártbizottság tagjait, illetve a tisztségviselőket? — A pártbizottság tagjait delegálják, a tisztségviselőket pedig az összes párttag választja meg, a leadott szavazataik alapján. — Milyen javaslatok, másokkal folytatott eszmecserék alapján állították össze a választások lebonyolításának programját? — Nem konzultáltunk senkivel — válaszolta dr. Patócs László, a városi pártbizottság titkára. Vagyis a gyöngyösi párttagság, a gyöngyösi pártszervek alakították ki mindezt a saját gondolataik alapján. Még hozzáte- hetem: a megújuló pártmozgalom szellemében. G. Molnár Ferenc
