Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1989. július % péntek A nemzetközi sajtó méltatja Kádár János életútját Valamennyi nagy nyugati hír- ügynökség néhány perccel az MTI közleménye után gyorshír­ben jelentette, hogy elhunyt Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt volt elnöke. A szo­cialista országok hírügynökségei közül elsőként az NDK távirati irodája, az ADN közölte a hírt. A TASZSZ szovjet hírügynökség egy órával Kádár János elhunyta után számolt be a magyar vezető haláláról. A hírügynökségek részletesen ismertették az elhunyt politikus életrajzát és politikai pályafutá­sát. Az első értékelést Kádár János politikai szerepéről a Reuter brit hírügynökség budapesti irodája adta. A többi nyugati hírügynök­séghez hasonlóan, a nemzetközi jelentőségű pályafutás kezdetét a Reuter is 1956-tól számítja. Fogalmazása szerint Kádár Já­nos, akit „a magyarok jó része árulónak tartott az 1956-os fel­kelés leverése után”, fokozato­san tekintélyt szerzett azzal, hogy Magyarországon a leglibe- rálisabb és legnyitottabb társa­dalmat teremtette meg Kelet- Európában. A politikai pálya megrajzolá­sakor a nyugati hírszolgálati iro­dák egységesen úgy fogalmaz­tak, hogy az ötvenes évek végén megkezdett és a hatvanas évek­ben kiterjesztett óvatos reformok a követkéz<S évtizedben hozták meg eredményüket. Az 1968-ban meghirdetett új gazdasági mechanizmust vala­mennyi nagy nyugati hírügynök­ség az akkori idők legtávolabb menő kelet-európai változtatá­sának nevezi. A nyugatnémet DPA szerint a reformmal Ma­gyarország egyre inkább meg­nyílt a Nyugat felé. Az AP ame­rikai hírügynökség úgy fogalma­zott, hogy Kádár János „reform­jai a hetvenes években előrevetí­tették azt a modernizációt, ame­lyet Mihail Gorbacsov most szorgalmaz a Szovjetunióban: a piacgazdaság bevezetését, a centralizálás csökkentését, a na­gyobb versenyt, a gazdaságtalan állami vállalatoktól való megsza­badulást”. Az A FP francia hír- ügynökség ehhez hozzáteszi: „a gazdasági reformokért cserében Kádár János Moszkva töretlen külpolitikai szövetségese lett, és soha semmi engedményt nem tett az ideológia terén”. A magyar gazdaság a nyolcva­nas évtizedekben nehéz helyzet­bejutott. A Reuter szerint ennek egyik fő oka az volt, hogy „Kádár a nyugati kölcsönöket inkább az elavult ipar feltámasztására, semmint a szerkezetváltásra for­dította”. A gazdasági nehézsé­gek és az egyre erősödő demok­ratizálási követelések vezettek ahhoz, hogy 1988 májusában he­lyére Grósz Károly került, majd 1989 áprilisában Kádár Jánost valamennyi párttisztségéből fel­mentették. A hírügynökségek külön ki­térnek Kádár János és Nagy Im­re kapcsolatára. Emlékeztetnek rá, hogy ajúnius 16-iki újrateme­tés gyakorlatilag az 1958-ban ki­végzett Nagy Imre politikai reha­bilitálását jelentette, és Kádár is „kénytelen volt kijelenteni: Nagy Imre tragédiája az én tragé­diám is”. Az AP és a Reuter ki­emelte azt, hogy Kádár János ép­pen azon a napon hunyt el, ami­kor a magyar Legfelsőbb Bíróság napirendre tűzte annak az óvás­nak a tárgyalását, amelyet a leg­felsőbb ügyész nyújtott be Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben. A Reuter úgy fogalmazott: „a Legfelsőbb Bí­róság várhatóan a legnagyobb csapást fogja mérni Nagy Imre jogi rehabilitálásával arra a régi stílusú kommunizmusra, ame­lyet (Kádár János) képviselt”. Az MTI külföldi tudósítóinak első jelentései szerint az NSZK országos rádióadója, a Deutsch­landfunk, a belgrádi rádió és a spanyol televízió tíz órás híradá­sában vezető hírként közölte Ká­dár János halálát. A szovjet Ma­jak rádióállomás és a Stimme der DDR nevű keletnémet adó egy órával később rövid tényhírben jelentette a magyar politikus el- hunytát. A magyar történelem tragikus politikusának nevezte az MSZMP csütörtök reggel el­hunyt volt elnökét a Deutsch­landfunk (DLF) rádióállomás. Az NSZK-nak az NDK irányá­ban is sugárzó országos rádió­adója, amely délelőtt 10 órától kezdve óránkénti, illetve félórás híreinek élén közölte a magyar államférfi halálhírét, kora dél­utáni politikai híradóműsorában felidézte Kádár életútját. Életének ellentmondásossá­gát a DLF azzal a megállapítással kívánta érzékeltetni, hogy a há­ború után egyike volt a sztálinista rendszer építőmestereinek, nem sokkal később fjedig már kira­katper áldozata. 1956-ban elő­ször odaadó tagja Nagy Imre mi­niszterelnök kormányának, ám néhány nappal később ő vezeti a szovjetek által beiktatott ellen­kormányt, amely véres megtor­lások után szilárdította meg a sztálinizmus utáni rendszert. A búcsúztató szerzője, a DLF budapesti tudósítója mindamel­lett azt is nyomatékosítja, hogy a hatvanas évek részreformjai, sok részeredmény fűződik nevé­hez, de gondolatban sem tudott túllépni a pártdogmákon. És ami­dőn apparatcsikjai a nyolcvanas évek derekán 18 milliárdos nyu­gati eladósodással szinte a tönk szélére juttatták a magyar gazda­ságot, Kádár nem akarta felis­merni: pártja is fizetőképességé­nek a vége felé jár. A rádió mindamellett emlékeztet, hogy Kádár János nem volt önhitt, és nem volt a hatalom megszállottja sem, részeredményeit a Nyugat is méltányolta. A BBC-4 rá­dió, amely csütörtökön reggel tízórai rövid hírösszefoglalójá­ban jelentette Kádár János halá­lát, déli krónikájában kiemelte: „Kádár János, aki az 1956-os felkelés leverése után szovjet tá­mogatással került hatalomra, si­keresen leküzdötte kezdeti nép­szerűtlenségét, és Kelet-Európa legnyitottabb társadalmát hívta életre a következő két évtizedre.” Hozzáfűzték, hogy Kádár Jánost tavaly váltották le az MSZMP é- léről, ahol — minta BBC-4 rádió megjegyezte — „az inkább re­formszellemű Grósz Károly vál­totta fel őt”. A BBC-tv csütörtök délutáni rövid megemlékezésében alá­húzta: „Kádár János gazdasági reformja a Gorbacsov-korszak előfutára volt”. Az ITN kereske­delmi tv délutáni hírmagazinjá­ban hangoztatta: „Kádár János elhunytával végképpen lezárult Magyarország történetének egy fejezete. Sajátos egybeesésként ugyanazon a napon, amikor Nagy Imre rehabilitásával újraír­ták az ország történetének egy másik fejezetét ”. „ Kádár János kezdte meg Ma­gyarország nyugatosítását, lénye­gesen jobb életkörülményeket te­remtett, mint bárhol másutt Ke­let-Európábán, nyugati színvo­nalú üzletekkel, amelyek árubő­ségéért most nyugati kamatláb szerint kell fizetni ” — emelte ki az ITN. Nyugodjék békében... Előbb az MSZMP vált meg el­nökétől, és must az égi hatalmak is visszahívták őt. Éppen azon a na­pon. amikor a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre és társai ügyében hatá­roz. Úgy hisszük — anélkül, hogy az igazságszolgáltatást lebecsülnénk — egyikőjük ügyében sem e jogi fórum a kompetens, hanem a tör­ténelem. Az a történelem, amely­ben sosem papírfigurák, hanem hús-vér emberek szerepelnek. Kádár Jánosnak őszintén azt kí­vánjuk: nyugodjék békében! Re­méljük, hogy végső sírhelyén te­metik el, államférfinak kijáró tisz­telettel... az SZDSZ egri szervezete Kádár János 1912—1989 A nemzetközi jelentőségű pálya epizódjait villantják fel az archívum fényképei: ta­lálkozás Che Gevarával, Angyalföld munkásaival, sorsdöntő tárgyalásokon... és né­mi lokálpatriotizmussal — egy fotó Detkről, egy 1968. évi látogatásról megyékben

Next

/
Oldalképek
Tartalom