Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-04 / 155. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. július 4., kedd Szövetkezeti dolgozók kitüntetése Az MSZMP jelentős politikai tényező kíván maradni (Folytatás az 1. oldalról) kától, legfeljebb szemérmesen hallgattunk róla. Ma én is pártszakadástól tartok, ami rendkívül veszélyesnek bizonyulhat. Ha ugyanis az MSZMP a többpártrendszerre való átmenet végrehajtása előtt esik szét egymással rivalizáló csoportokra, az kormányzásképtelenséget eredményezhet, és az országban eluralkodhat az anarchia. Jelenleg ugyanis a kommunista párton kívül nem látok más kormányzásképes erőt. Hasonlóak a külföldi vélemények is, jelenleg az MSZMP-ben látják azt az erőt, mely képes a békés átmenetet végigvinni. Ha a választások után kerül sor a pártszakadásra, az már egy teljesen más helyzet. Hiszen stabilabbak lesznek a politikai viszonyok. Föl kell készülnünk arra, hogy az MSZMP a tagságából százezreket fog veszíteni, egyrészt, mert a baloldali pártok sok embert elfognak szip- kázni, másrészt, mert eddig csak az MSZMP biztosított teret politikai aktivitásnak, és erre ezentúl számos más lehetőség adódik. Bízom benne, hogy ezzel a mostani lépéssel a kongresszusig és a választásokig sikerül túllépni a frakcióharcokon és a párt választási szereplése érdekében megkeresni azokat a lényegi vonásokat, melyekben a párttagság nagy része egyetértett. Sajnálatos tendencia jelenleg, hogy a párttagság nagy része a múlton vitatkozik, és jóval kevesebbet foglalkozik a jövővel, pedig ez ma sokkal fontosabb. — Negyven év után kiderült, hogy amit építettünk, nem bizonyult szocializmusnak. Milyen garanciát lát ön arra, hogy a következő negyven év után nem újra ezt kell-e majd mondanunk? — Eddig a bizalom mindig személyeknek szólt. Úgy vélem, a jövőre nézve az általam is vázolt államszervezet kiépítése a döntéseknek a nyilvánosság előtt való megméretése és kontrollja jelenthet garanciát. — Hevest a legkonzervatívabb megyék között tartja számon a közvélemény. Tisztában vannak-e a politikai intézőbizottságban a párt Heves megyei szervezetein belüli erőviszonyokkal, a tagságot foglalkoztató problémákkal? — Nem vagyok illetékes abban, hogy megítéljem a Heves megyei pártvezetés munkáját, és elegendő információval sem rendelkezem ehhez. A jelenlegi Csongrád megyei helyzetről többet tudok mondani, hiszen szenvedő alanya vagyok magam is az ottani küzdelmeknek. Nagy eredménynek tartom, hogy sikeA 60 fős hallgatóság közel 30 kérdést tett fel... a közéletet stabilizálni, a gazdaságban alig tapasztalható rült pártbizottság 78 százaléka kicserélődött, és jelentősen megnőtt az értelmiség aránya. Politizálni akarunk és nem a közigazgatást irányítani, ezért nem szólunk bele a tanácsok munkájába sem, csakis az ott dolgozó párttagokon keresztül érvényesítjük véleményünket. Megszüntettük azokat az egyeztető beszélgetéseket is, melyeken az ügyészség és a bíróság képviselőitől, a rendőrség vezetőjéig minden jelentősebb államigazgatási és társadalmi szervezet részt vett. — Megmarad-e az MSZMP osztálypártnak, vagy néppárttá alakul? — Ahogy a klasszikus társadalmi osztályok átalakulóban vannak, úgy az MSZMP is. A többpártrendszerben való sikeres szereplés érdekében szélesíteni kell társadalmi bázisát (elsősorban az ifjúság és az értelmiség újbóli megnyerésére gondolok), és tisztázni kell azt is, mitől mun- kásjellegű ez a szervezet. El kell kerülni a jövőben az olyan szemléletet, melynek jegyében a napi érdekek miatt nem döntöttek el súlyos gazdasági kérdéseket, melyekért ma hatványozottan nagyobb árat kell fizetni. — Mielőtt azon vitatkozunk, szocializmus van-e, vagy az lesz- e később Magyarországon, azt kellene eldöntenünk, mitis takar ez a fogatom. Ön szerint mi a szocializmus? — Úgy tűnik, hogy erre ma nem lehet pontos definíciót adni. Én úgy képzelem, hogy abban különül el a megelőző társadalmi formációktól, hogy jóval igazságosabb, humánusabb, ember- központúbb, a közösségi tulajdon elsődlegességére épülő kell legyen. Hogy ennek megvalósításához milyen eszközök vezetnek, az rendkívül bonyolult kérdés. A korábbi torz gyakorlatot az is éltette, hogy az eszközöket helyezték előtérbe a célok helyett. — A politikában napról napra újabb események vannak, ám a változás. Meddig bírjuk még ön szerint az életszínvonal állandó csökkenését? — Sajnos, valóban alig történt valami a gazdaságban, a szerkezetváltás rendkívül vontatottan halad. Ez a stagnálás és az élet- színvonal alacsony volta a forrása alpvetően a romló közhangulatnak. A politikai tényezők csak ezután következnek. A külföld is úgy véli, hogy jelentős támogatásra lenne szükség a magyar gazdaság megújításához, ám ennek mikéntjéről még tisztázó viták folynak. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a bürokratikus megkötések lebontása nélkül nem fog működőképes tőke az országba beáramlani. A nemzetközi gazdaságba való integrálódásunknak az anyagi helyzetünkön túl olyan szubjektív akadályai is vannak, minthogy mindösz- sze a lakosság másfél százaléka beszél világnyelveket... — Mi határozza meg a jövőben a párthoz való tartozást? — A két legfontosabb kritérium, hogy elfogadja-e az illető a párt programját, és fizeti-e a tagdíjat. A többpártrendszer feltételei között nem mondhatunk le egyetlen tagról sem, ezért az elvont ideológia erőltetése helyett a konkrét politizálás kerül előtérbe. Hadd mondjam itt el azt a tapasztalatomat, hogy sokan nem mérik fel kellőképpen a választások súlyát. Ha nem vesszük komolyan a mandátumokért folyó harcot, ha nem tudunk hiteles új arcokat felmutatni és megfelelő propagandamunkával elfogadtatni, csúfos vereséget szenvedhetünk. Akkor pedig, és ezt kell tudomásul venni, a győztes pártok hónapokon belül átalakítják a közéletet, az új erőviszonyoknak megfelelően minden átrendeződik, és egyúttal megkérdőjeleződik mindaz a cél és gondolat, amit a kommunisták képviselnek. Ezt szem előtt kell tartanunk, ha a jövőt mérlegeljük. Koncz János „A mosolytalan ember” halála „Mosolytalan embernek”, „Mr. Nyet”-nek nevezte Andrej Gromikót évtizedeken át a nemzetközi sajtó. A szovjet diplomácia irányítójáról ugyanakkor mindig úgy nyilatkoztak tárgyalópartnerei, hogy félelmetesen nagy tárgyi tudása, a vitatott anyagok rendkívüli mélységű ismerete kemény, de ugyanakkor megbízható ellenféllé vagy partnerré teszik. S amikor néhány éve az ENSZ közgyűlésének szónoki emelvényén lett rosszul, az egész világról összesereglett politikusok, diplomaták aggodalma valóban őszinte volt: a diplomácia világának egyik legjelentősebb s legismertebb alakjaként szóltak róla. A belorusz parasztcsalád gyermeke nem diplomatának készült, mégis a nemzetközi diplomácia évtizedeken keresztül a Szovjetunió első számú képviselőjeként ismerte meg. Egészen fiatalon máris nagyszabású feladatot kapott, a második világháború éveiben ő képviselte hazáját a legnagyobb s egyben legfontosabb szövetségesnél, az Egyesült Államoknál. Roosevelt elnök is megjegyezte magának a fiatal diplomata tárgyalóstílusát — s Andrej Gromiko tárgyalópartnere lett az elnök nyolc utódának: Trumantól Reaganig. Látogatásai a Fehér Házban mindig fokmérői voltak a szovjet — amerikai kapcsolatok alakulásának, hol díszszázad fogadta, hol csak titokban érkezett, a hátsó bejáraton keresztül, s a kapcsolatok egyik legutóbbi mélypontján az amerikai kormány még azt is megtiltotta számára, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszakára megfelelő módon utazhasson, hogy egy évvel később nagy nyilvánosság előtt fogadja ismét az elnök dolgozószobájában. Andrej Gromiko ugyan éveken át volt már a Szovjetunió képviselője a legfontosabb nemzetközi eseményeken, képviselte hazáját az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amelynek megalakulásánál is ott volt San Franciscóban, az Alapokmány kidolgozásának egyik legaktívabb résztvevőjeként, ott volt Jaltában és Potsdamban — a jaltai értekezlet résztvevőiről készült híres fényképen ott látható a háttérben Sztálin és Roosevelt között — volt londoni nagykövet és külügyminiszterhelyettes is —, de kritikus időpontban költözött be a moszkvai Szmolenszki körúton a külügyminisztérium magas épületének faborítású miniszteri dolgozószobájába. Hruscsov ekkor kezdte meg — az SZKP XX. kongresszusa után — a Szovjetunió külpolitikai célkitűzéseinek átfogalmazását, a Sztálin, Molotov, Visinszkij nevével fémjelzett időszakot követően. Gromiko ezek után nemcsak az amerikai elnökök tárgyalópartnere lett: az SZKP négy egymást követő vezetője számította őt legközelebbi tanácsadói közé. A mosolytalan emberről sohasem lehetett tudni, hogy politikacsináló-e, vagy csupán végrehajtó. Nyilatkozatai mindig híven tükrözték az éppen időszerű szovjet álláspontot — ha az változott, változott Gromiko szóhasználata is. Saját hangon ritkán szólt: beszédeiben a szovjet politikai vezetőket idézte, a személyes hangvétel mindig távol állt tőle. Ennek ellenére is általában a békés egymás mellett élés politikájának szóvivői közé sorolták, hiszen alapvető része volt az első szovjet — amerikai megállapodások kidolgozásában. S politikai súlya is folyamatosan nőtt: tagja lett az SZKP KB Politikai Bizottságának, előkészítője nem egy fontos és a világpolitikában fordulatot hozó látogatásnak, tanácskozásnak, döntésnek. Az elegáns, angolul kitűnően beszélő — nemegyszer a hivatalos tolmácsot kiigazító — szovjet külügyminiszter bejárta az egész világot. A három évtized, amelyet a kormányzatban töltött, az az időszak volt, amikor a Szovjetunió immár katonai és egyben diplomáciai nagyhatalomként lépett fel a nemzetközi porondon — s ezeket a törekvéseket Gromiko képviselte. S mivel e korszakban — a békés egymás mellett élés politikájának minden pozitív, előremutató lépése mellett — sok volt az elutasítás, a gyanakvás, a bizalmatlanság, Gro- mikónak kellett kimondania a nemet sok alkalommal — így lett belőle Mr. Nyet. Pedig legalább ilyen gyakran mondott igent is, ha országa érdeke úgy kívánta, hiszen másképpen nem jutott volna el a világ abba a szakaszba, amelynek egyik eredménye ma már a Gorbacsov által elővezetett „új szovjet gondolkodás”, a szovjet világpolitikai koncepció, a diplomácia új korszaka. Andrej Gromiko helyére ebben a szakaszban már új ember került. A szovjet vezetésben azonban még továbbra is volt helye. A nyugati sajtó annak idején azt írta, része volt abban, hogy a párt élére Mihail Gorbacsov került, s ha politikai kezdeményezéseit nem is mindenben osztotta, az új vezetés kész volt arra, hogy a nemzetközi életben szerzett nagy tekintélyét még továbbra is felhasználja, a Legfelsőbb Tanács elnökének akkori, többnyire csak formális, de mégis államfői feladatot jelentő posztján. Visszaemlékezései, amelyek tavaly láttak napvilágot, nem sokban vittek közelebb emberi arcának megismeréséhez: a szakképzett és nagy tudású diplomata feljegyzései — de egyben egy hosszú korszak dokumentumai is. Ez a korszak már korábban lezárult, új szakasz kezdődött. Andrej Gromiko ennek már nem lehet résztvevője. Kis Csaba Bush elnök budapesti útja előtt Fejlődó" gazdasági kapcsolatok, akadályokkal Az elmúlt hét végén tartották meg Egerben a 67. nemzetközi szövetkezeti napot. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szö- vetkezet kollektívája az 1988. évi gazdasági-mozgalmi munkájáért elnyerte a Kiszöv elnökségének vándorzászlaját. A Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Berta Lajosné, a Technolux Szolgáltató Szövetkezet női fodrásza, László Lászlóné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet dolgozója, Molnár Árpádné, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet csoportvezetője, Ivády Sándor, az Uniform Építő- és Karbantartó Kisszövetkezet kőműves brigádvezetője, Tana Dénesné, az Egri Cipőipari Szövetkezet sztk- ügyintézője és Szabó János, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet parkettása. Az ipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesültek: Baranyi János, a Mátra Ruhaipari Kisz- i szövetkezet műszaki vezetője, Barcsik Ferenc, az Egri Cipőipari Szövetkezet tiszanánai üzemvezetője, Benei Lászlóné, az Ag- romechanika Kisszövetkezet ügyviteli osztályvezetője, Czuc- zai Lajos, az Egri Háziipari Kisszövetkezet elnöke, Fülöp Istvánná, a Hevesi Népművészeti « és Háziipari Szövetkezet raktár- kezelője, Horváth Miklós, az Agromechanika Kisszövetkezet meóvezetője, Kórós Sándor, a Technolux Szolgáltató Szövetkezet férfifodrásza, Grégász János, a Füzesabonyi Cipőipari Kisszövetkezet elnöke, Nagy Sándor- né, a Fém- és Elektromechanikai Kisszövetkezet osztályvezetője, Papp Sándor, a Füzesabonyi Vegyesipari Kisszövetkezet tmk- csoportvezetője, Szabó Béla, a Tarnamente Ipari' Szövetkezet esztergályosa és Varga László, a Hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet cipésze. A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetését kapta Bencze Ferenc, a Hevesi Építőipari Kisszövetkezet elnöke, Forgács Károly, az Épület-karbantartó Szövetkezet elnöke és Takács Ferenc, a Hatvani Építőipari Szövetkezet részlegvezetője. ♦ A Meszöv-elnökség által alapított Megyei Díj elismerést kapta Antal János, a Mészöv ellenőrzési iroda vezetője, Berecz János, az egri áfész felügyelőbizottságának elnöke, Bocsi János, a füzesabonyi áfész boltvezetője, Bocsi Imre, a füzesabonyi takarékszövetkezet elnöke, Eged István, a pétervásári takarékszövetkezet elnöke, Farkas János, a pa- rádi áfész gépkocsivezetője, Farkas József, a kápolnai áfész elnöke, Ficzere Sándor, a Mészöv titkárhelyettese, Gőz Pál, a hevesi áfész elnöke, Herczegh Alajos, a hatvani takarékszövetkezet elnöke, dr. Jakab Józsefné, a nagy- rédei takarékszövetkezet elnöke, Józsa Béla, a hatvani áfész főkönyvelője, Polgár Józsefné, a verpeléti takarékszövetkezet elnöke és Tari József, a Gyöngy- szöv Áfész osztályvezetője. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben részesültek: Garai János, a gyöngyösi Április 4. téri lakásszövetkezet igazgatóságának tagja, Cserhát Géza, az egri áfész elnökhelyettese, Gombaszegi Miklósné, a hevesi takarék- szövetkezet egységvezetője, Györgyfi Pálné, a lőrinci áfész csoportvezetője, Jékli András, a Mészöv főrevizora, Mező Sán- domé, a pétervásári áfész boltvezetője, Pál Tibor, a tamamérai áfész boltvezetője, Panyik Sándor, a parádi áfész igazgatósági tagja, Rendes Jánosné, a makiári takarékszövetkezet kirendeltségvezetője és Tusnádi Józsefné, a Gyöngyszöv Áfész személyzeti vezetője. Másfél évtizede még az évi 50 millió dollárt sem érte el az Egyesült Államok és hazánk kereskedelmi forgalma, tavaly azonban már ennek több mint a tízszerese volt, s a félmilliárd dollárt meghaladó forgalom jó százmillió dolláros magyar többlettel zárult. Az idén — előzetes adatok szerint — hasonló mérleg várható. A kép csak úgy teljes, ha figyelembe vesszük az amerikai cégek európai leányvállalatai által kötött üzleteket is — teszik hozzá az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájában. Adataik szerint az így lebonyolított forgalom értéke további évi 250 — 300 millió dollár, így a teljes árucsere értéke pár éven belül elérheti az évi egy- milliárd dollárt — esetleg annál is többet. — Kereskedelmünk, gazdasági együttműködésünk fejlődőben van; az amerikai gazdaság keresi a közös vállalkozások és egyéb beruházások lehetőségét, mondja Donald Hasfurther, a kamara nemzetközi igazgatója. Szerinte a konkrét előnyökön túl jelentős lélektani hatással is jár majd az, hogy az amerikai kormány, a törvényhozás további gazdasági könnyítéseket léptet életbe hazánk vonatkozásában, részben George Bush elnök júliusi magyarországi látogatása előtt, részben talán az út idején vagy azt követően. — Az amerikai cégek sokkal óvatosabbak, mint nyugat-európai társaik, ha kelet-európai beruházásokról van szó: tartanak a kockázatoktól, a nagy többségük számára részleteiben ismeretlen politikai és gazdasági viszonyoktól, és tényező persze a földrajzi távolság is. Amikor viszont azt látják, hogy a washingtoni kormány, a törvényhozás ösztönzi, garanciákkal, kölcsönökkel is támogatja a kezdeményezéseket, akkor nagyobb aktivitásra lehet számítani— mondja Hasfurther. A térségünket jól ismerő vezető amerikai gazdasági szakember szerint a jelenleginél több friss információra, nem utolsósorban pedig további — pontos és részletes — magyar jogi szabályozásra van szükség ahhoz, hogy az érdeklődő amerikai beruházók kérdéseikre választ, terveikhez bátorítást kapjanak. A kamara adatai szerint a Magyarország iránt érdeklődő nagyvállalatok között megjelent a General Motors, a Bechtel ipari beruházó és tanácsadó világcég és a Johnson and Johnson kozmetikai óriásvállalat. Amerikai cégek a magyar mezőgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozó és csomagolóiparban, a gyógyszergyártásban, a különösen időszerű energiamegtakarítási és környezetvédelmi beruházások területén látnak lehetőségeket. Ami a behozatalt illeti, a magyar szoftverekre az Egyesült Államokban is felfigyeltek. Donald Hasfurther szerint a két ország kereskedelmi forgalmában továbbra is fokozatos növekedés várható. Szerepet játszhat ebben az is, hogy — vélik tudni a kamarában — könnyítések várhatók a korszerű termékek és technológia Magyarországra irányuló kivitelében: kevesebb cikkhez lesz a jövőben szükség külön exportengedélyre. Dr. Heiszig József, a New York-i Magyar Kereskedelmi Kirendeltség vezetője hasonló óvatos derűlátással beszél a távlatokról: a két ország áruforgalma rövid távon évi százmillió dollárral növelhető, hosszabb távon pedig évi több száz millióval, mégpedig úgy, hogy a növekedés nagyobb részét a magyar kivitel adja. Ezekben a számításokban természetesen figyelembe veszik az újabb könnyítések hatásait: a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény öt évre való megadása stabilabb, kiszámíthatóbb üzleti viszonyokat teremtene mindkét fél számára. Az amerikai beruházóknak nyújtandó washingtoni kormánygaranciák az anyagi előnyökön túl jelentős lélektani hatással járnak majd. A harmadik tervezett gesztus, az úgynevezett általános vámkedvezmény biztosítása áruinknak a vámok évi 5 — 15 millió dolláros csökkentését jelenti. Ez nem sok, de nem is jelentéktelen. Tény viszont, hogy az utóbbi kedvezmények aligha vonatkoznak majd olyan, magyar szempontból jelentős árukategóriákra, mint a hús és egyéb élelmiszerek, valamint a textíliák. Örvendetes, hogy a „klasszikus” magyar cikkek, a szalámi, a sonka és a borok mellett immár évi 50 millió dollárért adunk el az Egyesült Államokban hátsó- hidakat és fékberendezéseket. Gépiparunk tavaly összesen 87 millió dollár értékben exportált gyógyszeralapanyagokat, takarmánytápszereket, műbőrt, vegyi anyagokat. Az Egyesült Államokban több magyar cég működik, köztük a Hungarotex, a Med- impex, a Medicor és a Taurus leányvállalata, s számos cégnek van állandó képviselete. A két ország vegyes vállalatainak száma az év végére várhatóan 28-ra növekszik. — Az amerikai piacon óriásiak a lehetőségek, de óriási maga a piac is, mondja Heiszig József. A gond nemcsak a szükséges jó minőség, hanem a mennyiség is. Emellett Amerika „messze” van, a szállítási költségek nem elhanyagolhatók. Sok magyar cég szerint a nyugat-európai piacokon hasonló áruért 10-12 százalékkal magasabb árat érhetnek el. Ez azt jelenti, hogy a forgalom nagyarányú növekedése a kölcsönös jó szándék ellenére sem várható. Arra azonban annál inkább szükség van, hogy a világ legnagyobb gazdaságából korszerű technológia, korszerű iparirányítási, szervezési és üzleti módszerek kerüljenek be a magyar gazdaság vérkeringésébe. Bush elnök útja — hír szerint — ennek is ösztönzést kíván adni. i Heltai András
