Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám
KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. július 27., csütörtök sóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Ragadjátok magatokhoz a kezdeményezést! Az MSZMP Egri Reformkörének felhívása a fiatalokhoz Az MSZMP őszi kongresszusára készülve azt tapasztaljuk, hogy nagyon kicsi az érdeklődés a fiatalok körében a politika iránt. A tartózkodás oka a kilá- tástalanság érzése, hiszen a magyar társadalom a jövő, ezért az ifjúság számlájára próbálta meg elodázni a válságot. Ennek súlyos következménye az adósságválság, s a gazdaság és a társadalom szétzilálódása. Ráadásul fiatalok külön szervezetben, a „felnőtt politikától” kirekesztetten, a kispadon figyelték, hogyan döntenek róluk, nélkülük. Az MSZMP Eger Városi Bizottsága lehetőséget kapott arra, hogy eggyel növelje a kongreszszusi küldöttek számát a térségben. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy ezt a lehetőséget arra használja fel, hogy több száz ifjú párttagot augusztus végére aktívaülésre hívjon össze, hogy küldöttet válasszanak. Az MSZMP Egri Reformköre támogatja ezt a döntést, s úgy véli, hogy ez lehetőség arra is, hogy a fiatalok közvetlenül kapcsolódjanak be a politikába, az új szervezeti szabályzat szerint ifjúsági tagozat is kialakulhat ebből a kezdeményezésből. A vállalkozó szellemű fiatalokat a reformkor is váija soraiba: küzdjünk közösen a reformok továbbviteléért! Fiatalok! Valójában a lakásért, az elhelyezkedési lehetőségért, a jobb megélhetésért, az emberibb életért való harc a politika. Most van igazán lehetőség a megújulásra. Ez rajtatok múlik! Az emberek többsége csak vára változásokra, de kevesen keresik a követhető utat, a megoldásokat. Nélkületek nem lehetnek igazi változások! Ragadjátok magatokhoz a kezdeményezést, vegyünk részt aktívan a kongresszust előkészítő vitákban s a választásokon, hogy többé ne születhessen semmilyen, bennünket érintő döntés, nélkülünk! az MSZMP Egri Reformköre Ajs általánosítás Válasz és tények az MDF Heves Megyei Egyeztető Tanácsa állásfoglalásához A Népújság 1989. július 13-i számában megjelentetett, politikai apparátusok leépítésével kapcsolatos állásfoglalás véleményünk szerint konkrét ismeret nélkül, így olcsó népszerűséget kereső és apparátusellenes hangulatkeltő stílusban, tévesen általánosít. A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa Területi Csoport Szakszervezeti Bizottsága elsősorban az általánosítással és az alábbiakkal nem ért egyet, ezért visszautasítja a volt munkatársak helyett is: "Az apparátusok (...szakszervezetek stb.) kiselejtezés, létszámcsökkenés miatt felszabaduló káderei mintegy kárpótlásul különféle szakmai területek kulcspozícióit kapják meg. Tekintet nélkül arra, hogy a pozíció betöltésére szakmailag és emberileg alkalmasak- e. Ráadásul jelentős bérfeszültséget okozva azzal, hogy fizetésük irritálóan magas." A hiteles tájékoztatáshoz a következő tényeket szükséges ismertetni: 1. / A szakszervezetek minimális követelése, hogy minden munkavállalónak joga van az emberhez méltó munkához. 2. / A szakszervezeti mozgalomban az eddigi, „mindenevő” tevékenységet a határozottabb érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatok váltják fel, ami azt eredményezte, hogy 1989. I. fél év végéig az SZMT apparátusát 50 százalékkal csökkenteni kellett. 3. / Szakszervezeti bizottságunk 1989. január 2-i kibővített, rendkívüli ülésén ezzel kapcsolatban úgy határozott: a kialakult helyzetről a tagságot egyértelműen tájékoztatni kell; a törzsfeladatok figyelembevételével minden érintettel személyesen kell egyeztetni, és mindén rendelkezésre álló munkajogi eszközzel csökkenteni kell az intézkedések lelki, erkölcsi és esetleges negatív anyagi hatását. 4. / Az utóbbi 8 hónapban az .apparátusból 9 személy távozott, ami a folyamatban lévő felmondásokkal együtt meghaladja a tervezett mértéket, és már veszélyeztetik a minimálisan igényelt, elvárt feladatok színvonalas ellátását. (Jelentős volt a spontán munkahelyváltás). 5. / Az új munkakörbe került 7 személy esetében alaptalan, hogy képesítés nélkül, „ejtőernyősként”, kárpótlásul kulcspozíciót kapott: hatan a Népújságban is megjelent pályázatra, hirdetésre jelentkeztek, és gondoskodtak saját maguk számára új munkahelyről (ebből kettő középvezető), egy személy választottként más politikai szervézet- hez került, továbbá egy vállalkozóként tevékenykedik, egy pedig pillanatnyilag még munkanélküli. 6. / Mindegyikük rendelkezik felsőfokú — többségük nem is egy — állami iskolai végzettséggel, és annak megfelelő szakterületen helyezkedett el. 7. / A munkahelyi kollektív, szerződéseknek megfelelő besorolást kapták, szó sincs irritálóan magas jövedelmekről (három személynek csökkent, négynek pedig növekedett az apparátusi béréhez viszonyítva, ami inkább a viszonylag alacsony apparátusi jövedelmet mutatja). A fentieket figyelembe véve úgy gondoltuk, hogy az állásfoglalásban szereplő felhívást elfogadjuk, és „nyilvánosan” fejezzük ki egyet nem értésünket a volt — és lényegében a jelenlegi — szakszervezeti politikai munkatársakat lebecsülendő, sértő, alaptalan általánosítás miatt. Készséggel állunk a szakszervezeti mozgalmat és apparátust érintő bármely kérdésben a tagság és az általuk választott szervezetek rendelkezésére, a megye -közvéleményének pontos tájékoztatása, az érdekvédelem, az összefogás, a szakszervezeti szolidaritás erősítése érdekében. Kelemen Mihály SZB-titkár Vitatkozu n le! A Népújság VII. 6-i számában nyilatkozott a Mátraaljai Szénbányák-Vállalat vezérigazgatója a vállalat gazdasági helyzetéről. Szólt az MSZMP, az ifjúsági szervezet és a vállalat szétválásáról, e feladatok társadalmi munkában való végzéséről, majd így folytatta: "A szakszervezetnél megvárjuk a választások eredményét, de az eljárás az ő esetükben is ugyanaz, mint a többieknél. Tisztáztuk azt is, hogy ezentúl egyik politikai vagy társadalmi szervezet sem követelhet semmit. Javaslatát elmondhatja, a véleményét megfogalmazhatja, de azt vagy figyelembe veszi a gazdaságvezetés, vagy sem...” Úgy érezzük, ez a megnyilatkozás sérti a szak- szervezeti tagság önérzetét. Kisebbíti az érdekvédelem eddigi eredményeit, a jövőben pedig még kevésbé tartja szükségesnek. A szakszervezeteknek — mint érdekvédelmi szervezetnek — kötelessége, a Munkatörvénykönyv biztosította joga a tagok többsége által megfogalmazott követelések képviselete a gazdaságvezetéssel szemben, és ha kell, annak hangsúlyt adni a rendelkezésére álló eszközökkel. A szakszervezeti tagság választások előtt áll. Joggal feltételezi, hogy lehetősége van olyan vezetők megválasztására, akik érdekvédelmi képviseletüket vállalják, kiállnak mellettük, és nem mondanak le szükség esetén az élet- és munkakörülményeiket érintő rossz intézkedések megváltoztatásának a követeléséről. Nem kívánunk beleszólni a Gyöngyös térségében legnagyobb szakszervezeti bizottság munkájába, csupán a vállalati megnyilatkozás ellen tiltakozunk, mert ellene szól azon törekvések megvalósulásának, melyek fő célja eredményesen védeni a tagság érdekeit. Szakszervezetek városi bizottsága Gyöngyös 1989. június 22. Tombol a nyár. Az emberek nagy része évi rendes szabadságát tölti, vagy hét vége lévén, egyszerűen csak pihen. Egyesek, talán megrendült egzisztenciális biztonságukat foltozgatják "pihenésképpen.” Ezen a napon négy vidéki városunkban időközi választásokat tartottak, mely választások elé felfokozott figyelemmel fordult mind a hatalmon lévő struktúra, mind az ellenzék. Ezen választások legfőbb determinánsai: a régi alkotmány, a mára teljesen elavult választójogi törvény, és a még meg se született párttörvény hiánya. Az eredmények ismertek, és ehelyütt nem is kívánjuk elemezni azokat, hiszen ezekben a napokban bizonyára sokan megteszik ezt. Kicsiny szervezetünk is élénk érdeklődéssel figyelte az eseményeket. Nem igazán lepett meg bennünket a három megismétlendő választás ténye, sőt, eredménnyel tölt el mindnyájunkat, hogy a választópolgárok összességében több mint ötven százaléka a tomboló nyár ellenére reszt vett az időközi választásokon. (Mindez vidéken...!) Miért nem lepődtünk meg? Mert nem várhatjuk el János király alattvalóitól, mely alattvalók között — valljuk be — mi is ott vagyunk, hogy kevesebb mint egy év leforgása alatt beletanuljunk a demokráciába. A "legvidámabb barakk országának lakói” jól megtanulták a túlélések stratégiáját, közömbösségük, félelmük nehezen szakadozik. Sokak számára ma meg a szabadságjog a kéthetes szabadsághoz való jog. Ezért érezzük mégis biztatónak, miszerint egyre többen vannak, kik elm kívánnak állampolgári jogaikkal. Ezen időközi választás bennünk egyéb gondolatokat is indukált. Egészen pontosan a "kinek mit jelenthet”, illetve a "kinek mire volt jó” kérdéskörben. Az MSZMP-nek jó erőpróba volt arra, hogy a régi keretek közepette, ám új körülmények mellett felmérje saját pozícióit és ellenfeleit. Kétségkívül a mai közhangulatban eleve hátrány MSZMP-jelöltként indulni a választásokon, s tálán később ez a hátrány még inkább elmélyülhet. Vagyis ahhoz, hogy az MSZMP megmaradt pozícióit átmenthesse egy új kormányba, nem marad más választása, mint mielőbbre kiírni a választásokat, illetve olyan erős és népszerű koalíciós partnert találni, akivel együtt kormányt képes alakítani. Az események másik főszereplője az az MDF, mely mérsékelt népi-nemzeti "radikalizmusával” egyelőre a legnagyobb tömegeket tudhatja maga mögött. Gyorsaságának, előregondolasának eredménye gyanánt (ld. januári előkészületek Gödöllőn) bizonyítványa az első erőpróbán jelesre sikeredett. így válik érthetővé, hogy szűk pártpolitikai érdekektől vezéreltetvén a Fórum miért is kardoskodik a novemberi választások mellett, még ha azt az alkotmányozó nemzetgyűlés délibábjába csomagolja is. Cserbenhagyván ezzel ellenzéki partnereit, akik még éppenhogy magukra találtak, illetve figyelmen kívül tiagyyán a sarkalatos törvények fontosságát és garanciáit, így felcserélvén egy logikai sorrendet. Az MSZMP- és az MDF-érdekek — úgy tűnhet — novemberben találkozhatnak. Talán az MDF lehetne az a koalíciós partner...? És nekünk mire volt jó? Meg kell erősítenünk állásainkat mind befelé, mind kifelé, meg kell erősíteni az embereket abbéli hitükben, hogy ők állampolgárok, és nem alattvalók. És legfőképpen jó volt arra, hogy megerősítsük véleményünket, a választásokat csak azután lehet megtartani, miután tisztázódtak a frontvonalak, kialakultak az új törvényi-garanciális keretek. Elveinkről A/ SZDSZ Eger Városi "Északi” Csoportja csatlakozott mind az országos. mind. az Eger városi SZDSZ-csoport programjához. Miben más az északi, csoport,'mint a városi? 1 1 akóhelyi-lakótelepi. Fő tevékenysége az északi városrészre (Csebok- szárirá) irányul, az itt élők politikai érdekkinyüvánításának kíván egyféle fórumot biztosítani. A lakótelepi — azaz, itt helyben kívánunkpolitizami, a „telepiekkel” együtt. Szavunknak, politikai véleményünknek es állásfoglalásainknak hitelt érdemlően kívánunk hangot adni a várospolitikában és az országos politikában egyaránt. Egyféle fórumot kíván biztosítani, de nem egyetlent! Kötelességének érzi, hogy elkezdjen egy olyan folyamatot, amiben majdan a lakótelep összes lakója megtalálhatja a neki leginkább megfelelő politizálási lehetőséget. 2./ Információbázis — akciócsoport a/ A legfrissebb információkat biztosítjuk az SZDSZ működéséről, programjáról (pontosabban: annak kiegészítéséről), s az ellenzéki kerékasztal működéséről, SZDSZ-es szemmel. b/ Akciócsoport, mert az SZDSZ-t választási pártnak ismeri el, és megismertetésére programközpontú (azt feldolgozó, ahhoz kapcsolódó akciókat szervez). Akciócsoport, mert a várospolitikában szükségszerűen irányítja a figyelmet a város peremére, lakóterületünkre. Valljuk, az igazi népszerűséget az SZDSZ szamára programja és ahhoz igazodó tevékenysége teremtheti meg. SZDSZ Eger Városi Északi Csoportja Szervezetünkről további információkat a következő címen és időpontban lehet kérni: SZDSZ „Észak”, Eger, Széchenyi u. 18. 27 -es iroda. Minden pénteken 15 és 18 óra között. Vizsgálat — kérdőjelekkel hiteles egy vizsgálat? A múlttal szembe kell nézni. Tudja ezt mindenki, a régebben és újabban alakult politikai szervezetek éppúgy, mint azok az állampolgárok, akik pártokon kívüliek. A számvetés nyilvánvalóan az MSZMP-nek a legnehezebb, amely (jogelődjeit is beszámítva) négy évtizedért tartozik felelősséggel. Nem ért váratlanul bennünket a Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezetének véleménye, ahogy előre számítottunk más, hasonló kételyekre is. A Népújság július 20-i számában közzétett írásuk azonban olyan ironikus hangot üt meg, amely némileg megkérdőjelezi jóhiszeműségünket. Úgy fogalmaznak: „...az MSZMP Eger Városi Bizottsága fontos politikai munkája mellett figyelmet fordít arra is, mi foglalkoztatja az egrieket.” Az MDF úgy véli, hogy az 1956. december 12-i sortűz. A számos lényeges kérdés közül, amely az egrieket foglalkoztatja, valóban mi is fontosnak látjuk ezt. Nem kis gyötrődés és vita alapján született meg az a Népújságban július 1-jén nyilvánosságra került levél, amelyet Szijjártó Károly legfőbb ‘ügyésznek címeztünk, s melyben vizsgálatot kértünk a sortűz ügyében. Mi is gondoltunk arra a lehetőségre, amelyet felvet az MDF Egri Szervezete, s nyilvánvalóan másban is megfogalmazódhat. Számot vetettünk azzal, hogy a városban működő, politikai szervezetek jogi képviselői végezzenek vizsgálatot a helyi ügyészségek segítségével. De aztán több okból mégsem emellett döntöttünk. A törvényesség őre hazánkban a legfőbb ügyész.. Az MDF, s mások is az ő személye ellen emelnek kifogást. Hosszas vita helyett csak annyit jegyeznénk meg, hogy ő egy intézményt képvisel, amelyet hitelesnek tartunk, mert egyre inkább a pártpolitikai érdekeken felül, az Országgyűlés, illetve a politikailag már tagolt társadalom ellenőrzése alatt dolgozik. Hozzátesszük azt is, hogy a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem nem szégyenbélyeg, amelyet csak tisztességtelen emberek kaphattak meg. Nem tartanánk szerencsésnek, ha az Egerben 1956. december 12-én történtek megítélése a helyi politikai szervezetek megegyezésén múlna. Ahogy azt sem, hogy a kép ezekről az eseményekről az Egri Újság „jeles munkatársa” által összegyűjtött szubjektív visszaemlékezések, s az MDF vagy akár az MSZMP lelkes, jó szándékú, de laikus aktivistái által feltárt „tények” alapján alakuljon ki. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok az országos összefüggés, illetve hiányosak az itt rendelkezésre álló dokumentumok, mert közülük sokat központi archívumokban helyeztek el. Felkutatásuk, elemzésük, illetve a rendelkezésre álló más információk értékelése szakszerű vizsgálatot kíván. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Legfőbb Ügyészséget kérjük meg a szerintünk így legmegnyugtatóbb és leghitelesebb vizsgálat lefolytatására. Az állami szerv által a nyilvánosság előtt végzett munka tisztázhatja Eger és az ország lakossága előtt, hogy mi is történt valójában. Nem csupán annyi derül ki ebből, mint az MDF által hivatkozott, valóban egyoldalú „brosúrákból”. Ehhez a törvényes vizsgálathoz, amellyel azóta a legfőbb ügyész a katonai ügyészséget bízta meg, amelynek képviselői már meg is kezdték a munkát, reméljük, az MDF egri szervezete issegítséget nyújt. Mert hiszen az általunk javasolt, s az ő írásukban fölvetett módszerek nem zárják ki egymást, a különböző politikai szervezeteknél rendelkezésre álló dokumentumokat és adatokat az ügyészség a vizsgálat során igényli és figyelembe veszi. az MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága megbízása alapján: Németh László első titkár A Népújság 1989. július 1-jei számában olvastam, hogy az MSZMP Eger Városi Szervezete a legfőbb ügyészt kérte fel az 1956- os egri sortűz körülményeinek kivizsgálására. Nyilvánvaló, hogy a városi szervezetet a jóhiszeműség késztette arra, hogy a legfőbb ügyészt bízza meg a vizsgálat lefolytatásával, mivel más állami szerv ilyen vonatkozásban nem áll rendelkezésre. Csakhogy a szándék bármenynyire is tisztességes, a vizsgálat — véleményem szerint — nem lesz megnyugtató. Először is azért, mert nem várható el a legfőbb ügyésztől, a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem birtokosától, hogy mindazt kivizsgálja és meggyőzően elítélje, amivel harminc éven át tökéletesen egyetértett. Ha nem értett volna egyet, akkor éppen az ügyészi törvény alapján kötelessége lett volna ezt a körülményt már régen kivizsgálni. Ha pedig ezt nem tette, mert mindezt természetesnek tartottá, hiszen a 25/1957. /FV. 21./ Korm. számú rendelet szavai szerint ezt „a kitüntetést” „az ellenforradalom leverésében, az ország rendjének megszilárdításában lafejtett tevékenysége elismeréséül” kapta. Ez el Sem várható tőle. A rendcsinálásra még emlékszünk, a sortűz is ehhez tartozott. Vagy talán a helyettesére fogja bízni ezt a vizsgálatot, aki az Április Negyediké Érdemrend birtokosa, és aki egész karrierjét annak a pártapparátusnak köszönheti, amely annak idején a karhatalom árnyékában jött létre és uralkodott a jól ismert módon? De nem lehet tárgyüagos kivizsgálást várni az ügyészi apparátustól sem, hiszen ezen apparátus vezetőinek erkölcsi normái az egész szervezetre jellemzőek. ^ Milyen ez az erkölcsi norma? Az igazolványukba is beírt kötelességüket magas fizetés mellett sem mindig a törvényességnek megfelelően teljesítették, hanem azt a politikai széljáráshoz igazították. Törvényességről beszéltek, miközben az országban a koncepciós perek egész sora, majd pedig a másként gondolkodók üldözése folyt! A koncepciós pereket jelenleg is csak az alternatív szervezetek nyomására vizsgálgatják felül, és csak olyan mélységig, ami elkerülhetetlen. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ebben az országban a koncepciós perekért az ügyészség alapvetően felelős. Ezt azzal indokolom, ha nem készítettek volna vádiratot, a bíróság nem tudott volna koncepciós ítéleteket hozni. Milyen az az erkölcsi norma, amely alapján ilyen munkáért megkülönböztetett fizetéseiket és kitüntetéseiket átvették? Milyen erkölcsi normára vet fényt, ahogyan a legfőbb ügyész helyettese a törvényességi óvás során nyilatkozott, ugyanakkor az MSZMP KB adminisztratív osztályán — mint csoportvezető — éberen ügyelt arra, hogy minden másként gondolkodót úgy hallgattassanak el, hogy egyben emberi méltóságában alaposan megalázzák? Ez az apparátus éppen úgy, mint a szocialista tervgazdálkodás, sztálini ideál, amit az idő már túlhaladt. Ha tagjai megfelelő etikával rendelkeznének, már régen önként mondtak volna le állásukról, belátva, hogy ilyen politikai széljárásnak kitett és éppen ezért megviselődött erkölcsi normával már nem lehet egy jogállamban a jogbiztonságba beleszólni és azt biztosítani. Ez az apparátus már hitelét vesztette. Azokat a normákat, amelyek egy jogállamban természetesek, tőlük remélni sem lehet. dr. Szoboszlay István Eger, Alkotmány u. 6. V S