Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. július 26., szerda Bemutató ma délelőtt Micimackó a Harlekin színpadán a* föl /mm í 11 Kanga, Tigris, Micimackó és a többiek a gyermekszoba szekrényében laknak (Fotó: Szántó György) Ki ne emlékezne gyermekkorából a minden lében kanál medve- bocsru, Micimackóra, és barátaira: Fülesre, Kangára, Malackára, Nyuszira, Zsebibabára, Tigrisre és Bagolyra? Nos, Milne meséskönyvének örök életű szereplői ezúttal az egri Harlekin Bábszínház színpadán tűnnek fel. Ma délelőtt 10 órakor mutatják be ugyanis a műből készült zenés bábjátékot, melyre minden korosztályból szeretettel várják a mese híveit. — Mennyire „szabták át” az eredeti szöveget? — kérdeztük a rendezőt, és egyúttal a bábok és a díszlet tervezőjét, Kós Lajost. — Szöveghű előadást készítettünk, ám természetesen válogattunk a könyvből. Azokat a részeket építettük be, amelyek a legakciódúsabbak, hiszen a színpad pergő cselekményt kíván. Kicsit továbbfejlesztettük az eredeti történetet: a mi változatunkban Róbert Gida felnő, és továbbadja gyermekének játékfiguráit, és velük együtt Micimackó kalandjait is. — Nagyon érdekes a díszlet... — A cselekmény egy lakásban játszódik, ahol a kis Róbert Gida lakik. A figurák tulajdonképpen az ő játékállatai, és ő közöttük a vezető. Hozzá fordulnak, ha segítségre van szükségük, vagy ha vitás ügyeket kell eldönteni. Valójában tehát a kisfiú játékai elevenednek meg a történetekben. — Fontos szerepet játszik a történet mellett ebben az előadásban a látvány és az ének: — Képzőművész vagyok, így számomra rendkívül fontos a vi- zualitás. Hiszen a színháznak saját műfaji közegébe kell helyeznie az írott műveket, ha hatást kíván gyakorolni a közönségre. Erre szolgálnak a világítási trükkök, a pantomimszerű mozgások, melyek sajátos harmóniát kell hogy alkossanak a szöveggel. Az éneket feldúsítottuk, hiszen a Karinthy-versek sajátos bájára mindenképpen építeni akartunk. A friss muzsika az előadást is pergőbbé teszi. — Kiknek szánták elsősorban Micimackó történetét? — Nemcsak a gyerekeket, de a szülőket is váijuk, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a mű mindenkinek a szívéhez nőtt, és mindenki találhat az előadásban is olyan részeket, melyek lekötik az érdeklődését. Mit fűzhetnénk még hozzá? Talán Micimackó utolsó dalának módosított szövegét, melyben a bumfordi medvebocs így énekel: „Tapsoljatok a kedvemér’, csak ennyi, mit egy medve kér!” (koncz) Erdély — 1989 nyarán (in/3.) Szlalom a sötétben Nemcsak az információhiány miatt kell sötétben tapogatózni, de valóságosan is. Ha leszáll az est, fekete ruhát ölt magára minden település, csak a nagyobb városokban ég egy-két lámpa. Nem érdemes ilyenkor 50 — 60- nál többel autózni, az ember sose tudhatja, mikor kerül eléje egy kivilágítatlan szekér. A kocsis mélyen alszik, a ló egykedvűen bandukol, a sofőr hátulról beléjük szalad — kész öngyilkosság. A falvakban még kint játszanak a gyerekek, gyakran az út szélén futkároznak, lámpa nélküli biciklin keringenek. Kart karba öltő párok igyekeznek a falu széle felé, elkésett állatok tartanak haza. Tordára este nyolckor érünk, éppen műszakváltás van a gyárakban. Az üzem kapuja fölött egy lámpa, a szemben lévő, zsúfolásig tömött buszmegálló fölött egy másik. Aki kilépett a fénykörből, mintha megszűnne létezni. A széles úttesten semmiféle jelzést nem látni, jobbról biciklik és szekerek, balról szembejövő autók között kell szlalo- mozni. A város másik végén hasonló kép, újabb gyár, újabb tömeg. Amikor elhagyjuk az utolsó házakat, gyorsítunk. Hirtelen fékezés, blokkoló kerekekkel csúszik az autó, hátulról nyakunkba repülnek a csomagok. Előttünk egy tehén mélázik keresztben az út közepén, sértődötten bámul befelé az ablakon, kizökkentettük megszokott ritmusából. A Költő mondja (Miután jól fölhangosította a recsegő rádiót): — Lefejeződik a nép, ha értelmiség nélkül marad. Pedig most éppen ez történik. Elmennek Magyarországra, és még távolabbra az irodalmárok, a képzőművészek, a zenészek, a színészek. Ki marad hát, ha ez így folytatódik, aki vigaszt nyújt, erőt ad, dacol, ahogyan ésameny- nyire lehet? Igaz, szinte lehetetlen már itt, nemhogy az alkotás, de az élet is. Megküzdeni a mindennapokkal, a zaklatásokkal, fenyegetések árnyékában élni, lehallgatást, titkos szándékokat gyanítva, az olvasóktól elszigetelve — nem a halál-e ez? Mégis maradni kellene, bár tudom, nehéz, ha nincs a változásra remény, ha nincs már hit sem, hogy bármi is változhat itt még. Mit felelhetek annak, aki azt mondja: szeretném, ha legalább a gyermekeimnek jobb élete lenne, emberhez méltó körülményei. Az ember ilyenkor hallgat, és nézi tehetetlenül, mint szivárog ki apránként a határontúlra a tudás, mely még ezen a mostoha talajon is szárba tudott szökni. Szederindák a sírkövön Út nem vezet a domboldalra. Kukoricaföldön kell átvergődni annak, aki Pusztakamaráson Kemény Zsigmond sírját keresi. Pedig egykor udvarház állott a tetőn, s annak udvarába temetkezett az író. Ma néhány bokor, elvadult bozót, burjánzó fű jelöli, ki tudja meddig még a helyet, ahol az a férfi nyugszik, ki minden bizonnyal nagy szeretettel járatta körbe tekintetét a dim- bes-dombos tájon. Sírköve ledöntve talapzatáról, benőtte a szeder. De a kő még dacol az idővel. Őrzi az ég felé forduló feliratot: Kemény Zsigmond meghalt 1875. december 9-én. Jó, hogy a csontoknak már nem fáj a jelen. Búcsú a sorompónál Hazafelé menet sorompó állít meg. Körénk seregük háromnégy cigányasszony. Befelé mutogatnak, fémfogú mosollyal ké- regetnek, kaparásszák az üveget. Kicsit leengedjük az ablakot, az egyik benyúl, a műszerfalon lévő dezodort próbálja elérni. Megjelenik néhány sötét tekintetű férfi is, de szerencsére felmegy a sorompó. Amint látják, hogy itt nem lesz ajándékosztás, szitkozódva leköpdösik az autót. Stílszerű búcsúpillanatok, ideje hazaindulni, mielőtt még nagyobb baj lenne. Bár a rend őreinek aggódó figyelme végigkísért, mindig tudták, merre járunk, mit csinálunk, így talán most sem kellett volna izgulni nagyon. Vagy talán éppen ezért? A kanyar mögött Zuhog az eső, ömlik a víz. Alig bírja az ablaktörlő eltakarítani. Lovas szekerek jönnek szembe, rajtuk fázósan összekucorodó emberek. Hiába bújnak takaró, ponyva alá, hiába húznak a fejükre nejlonszatyrot, bőrig áznak, míg egykedvű lassúsággal csikorog tova a kocsi. Fejük lehajtva tűrik, hogy kíméletlenül végigverje őket a víz, akárcsak a politika. Fiatal nő ül a kocsis mögött, két gyermek bújik hozzá, ijedten. Halkan énekel nekik, meg magának valami lassú, fájdalmas dallamot. Lassan eltűnnek a sehovába, ahogy a sehon- nanból felbukkantak. Buborékot vetnek az útszéü tócsákba zuhanó vízcseppek. Egy hatévesforma kisfiú és egy négyéves kislány megy az útszé- len óvatos, megfontolt léptekkel. A fiúcska kezében spárga, a végén egy foltos kölyökkutya ugrabugrál. A kislány egy fehér nyulat szorít magához. Lépkednek előre az esőben, viszik legféltettebb kincseiket. Hogy mi következik a kanyar után — ezt ma még senki sem tudja. 1989. július 15. Koncz János Épülnek a blokkházak a falvak lakóinak... Halottak azonosítása a csontváz alapján Az egyedi sajátosságokat keresik Az elmúlt napokban került sor a szibériai Barguzinban Petőfi Sándor vélt sírjának feltárására. Mostani cikkünket azért közöljük, hogy az olvasó is betekintést nyerhessen: vajon meg lehet-e egy csontvázból állapítani az illető.személyazonosságát? Az embereket mindig is érdekelték azok a munkák, tevékenységek, amelyeket nehéz elképzelni, kicsit misztikusak, kevésbé ismertek.. Ezek közé tartozik a régészet, amikor ismeretlen tárgyak kerülnek elő a földből, s melyekről hamarosan kiderül, mely korból valók, mit ábrázolnak, mit takarnak a leletek. De mindennél izgalmasabb az a vizsgálat, amikor egy olyan csontváz kerül felszínre, amelyről ki kell deríteni, ki is volt az illető? Az azonosítást természetesen szakemberek, antropológusok, vegyészek, orvosok, biológusok végzik, s hosszú, körültekintő munkára van szükségük a végeredmény eléréséig. Amikor Nagy Imrét és társait csontjaik alapján azonosították, sokan suttogtak: hogyan tudják megállapítani, egyáltalán megállapítható-e, hogy valóban Nagy Imréék földi maradványait emelték-e ki a földből? Nos, a kérdésre, hogy általában miként következtetnek egy csontleletből valamire, mi minden szükséges ehhez, dr. Szabó Árpád, az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vezetője válaszolt, aki egyébként vezetője volt annak a szakértői csoportnak, amely a volt magyar miniszterelnököt és társait azonosította. Az intézetvezető többek között elmondta, hogy az ismeretlen csontvázak esetében elsősorban azokat az egyedi sajátosságokat keresik, amelyek utalhatnak a személyazonosságra. Ez persze nem csak csontváz alapján lehetséges. Nézzünk egy példát. Amikor gyilkosság történik valahol, s megtalálják az ismeretlen áldozatot,egy sajátos, egyedi elváltozás segíthet megállapítani, ki is az illető. Ilyen egyedi jegy lehet például alsó végtagi elváltozás, gerincbetegség, és így tovább. Az egyedi sajátosságok tehát lehetnek betegségekből visz- szamaradt károsodások, fejlődési rendellenességek vagy még az életben szerzett maradandó elváltozások. Csontvázak esetében az egyedi sajátosságokon kívül megállapítható az illető kora, neme, és mindazok az anatómiai vagy antropológiai elváltozások, amelyből szintén fellelhető a személyazonosság. A csont sajátos, az „emberre jellemző anyag”, hosszú ideig megőrzi mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a szakértők munkáját segítik. Az emberi szervezet szövetei közül a legel- lenállóbb a csontszövet, ezért — úgymond — nyomhordozóként szolgál. Alkalmas például sérülések megállapítására, megőrzi a csontra lokalizálódé betegségi állapotokat. Őrzi a csontszövet a vértulajdonságokat is, ami újabb adalékot jelent az azonosítás számára. Nagy Imre és társai azonosításában is sokat segítettek a családtagok, a vércsoporttól kezdve egy sor olyan kiindulópontként szolgáló adatot közöltek (fotók, jellemző fogazat, az életben szerzett elváltozások), melyek segítettek a biztos egyeztetésben. A különböző anyagtartalmak — így fehérje, zsír, bizonyos sók és egyéb ásványok — vizsgálata alapján következtetést lehet levonni az úgynevezett fekvési időre. Magyarul: a vizsgálat arra ad választ, mikor temették el a holttestet. Természetesen az időpontot esetenként nem lehet naprakészen megállapítani, de bizonyos időtartamra lehet következtetni. A testmagasság megállapítására is különböző módszerek állnak rendelkezésre. A hosszú csöves csontok méretéből, valamint matematikai számítások eredményeiből tudható meg, milyen magas volt az illető. Több szakember eljárása ismert, a módszereket többnyire kombinálva használják, éppen e legoptimálisabb eredmény elérése miatt. Mindamellett azokat a testméreteket és csontméreteket (arckoponya, koponya méretei) is megvizsgálják, amely szintén árulkodik a testalkat, a testfelépítés milyenségéről. A koponya csontos vázát és az ember még életéből származó fényképét egymásra vetítve, az identikus (azonos) anatómiai pontoknak az egyezése révén megállapítható, azonos-e a csontváz a fényképen szereplő személlyel. A vércsoportok milyenségére úgy kapnak választ, hogy a csontszövetből csontreszeléket készítenek, és a megfelelő módszerrel határozottan meg lehet állapítani a vércsoport-tulajdonságát. Természetesen a többszáz éves csontvázak azonosítása csak bizonyos fenntartásokkal fogadható el. Amikor a szakértők például feltárták a székesfehérvári és budapesti királysírokat, megvizsgálták a csontvázleleteket, és sikerült vércsoport vizsgálati eredményt elérniük. De hogy a vértulajdonságok va- lósak-e vagy sem, ma már pontosan megmondani nem lehet, hiszen nincs lehetőség kontroll vizsgálatra. Felvetődik a kérdés, mennyi ideig őrzik a csontok a sajátos tulajdonságokat. Ezt előre nem lehet tudni, sok mindentől függ. Az emberi csontváz hosszú ideig ellenáll az enyészetnek. Persze jelentkeznek rajta különböző korhadásos folyamatok, amelyeket értékelni kell. Nagy gondosságra van szükség, hogy a vizsgálat során ne tévesszék össze még az életben keletkezett elváltozással, mert ez a tévedés megmásíthatja az eredményt. Az azonosítási vizsgálathoz nélkülözhetetlenek az elektro- mikroszkópos, fénymikroszkópos eljárások, megfelelő festési módszerek, melyek a csont származási idejére adnak választ. Ezek tudományosan megalapozott eljárások, szakirodalomban elfogadottak, tehát a kapott eredmények ennek alapján megbízhatók. Ha az azonosítást megkönnyítő bizonyíték, családtól, ismerőstől származó adalék nem áll rendelkezésre, akkor a szakemberek tehetetlenek. Ebben az esetben csak a nemet tudják meghatározni, valamint a magasságot, alkatot az antropológiai mérések alapján, de hogy ki az illető, arra támpont nélkül nem tudnak válaszolni. Hasonló a helyzet akkor, ha nem az egész csontváz áll rendelkezésre, csak vázrész. Ilyenkor kizárólag az adott részre tudnak véleményt mondani az antropológusok. A koponya talán a legfontosabb testrész, melyből következtetni lehet az illetőre, hiszen a fej forma, fogazat sok mindent elárul. Az azonosításhoz szükséges műszerek rendelkezésre állnak. A szakértők megfelelő, tudományosan meglapozott eljárással, természettudományos bizonyítékokra alapozva, korelőzményeket tartalmazó adatokból kiindulva biztos eredményeket tudnak produkálni. Hargitai Judit
