Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 24., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Az etikátlanság vádját visszautasítom... Fájó pontra tapintottunk volna? Levele! kaptunk... rém. hogy észrevételem megjelenését tegyék lehe„Mellékclten megküldöm a Népújság 1989. jű- tővé. Tájékoztatásul közlöm, hogy csak a teljes lius 18-i számában megjelent „Tényleg csalt az szövegű megjelenéshez járulok hozza. Egyideju- idegenforgalmi hivatal?” című cikkére írt észrevé- leS ««szerkesztőjét, fenti megkeresésemről ertesi- teleinet. Etikailag kifogásolom cikkének címvá- tettem. Tisztelettel: dr. Löffler András lasztását, különös tekintettel arra, hogy anyag- jogtanácsos, gyűjtése és értékelése enyhén szólva felületes. Ké- Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal.” S íme, a dörgedelmes „észreParádfíirdői pillanatok Utánajártunk Külföldre szóló biztosítás vetel : „Tisztelt Szerkesztőség! A Népújság 1989. július 18-i számában „Tényleg csalt az Idegenforgalmi Hivatal?” címmel Doros Judit jegyzésével cikket közöltek. Mint a Hivatal jogtanácsosa és az ügyben közvetlenül érintett, néhány adalékkal egészítem ki az ott leírtakat. Jankó István Hivatalnál fennállott munkaviszonya fegyelmi úton szűnt meg, súlyos bizonylati hiányosságok és árukezelési szabálytalanságok miatt. Fegyelmi intézkedésünk törvényességét a bírói fórumok megerősítették, így nem felel meg a valóságnak az, hogy Jankó István felmondott volna. Ugyancsak kétséges az, hogy milyen módon „melegítődön újra a kapcsolat”. Nyilvántartásainkban ugyanis regisztráltuk az üzletre érdeklődőket és azt is, hogy a szöveges tájékoztatót ki vette át. Jankó István a Hivatalnál ezügyben nem járt el. A tényékhez tartozik továbbá az is, hogy az általa említett NEB-vizsgálatot ő maga kezdeményezte már akkor, amikor fegyelmi eljárás volt ellene folyamatban. Az ügy pikantériája, hogy a NEB fogyóeszközhiány miatt például Jankó felelősség- revonását is kezdeményezte. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy vezetése alatt az üzletben vagyonvédelmi hiányosságok és személyes mulasztások folytán rendre tisztázatlan eredetű hiányok keletkeztek. A fentiek tükrében nyilvánvaló, hogy Jankó István működése a Hivatalnak anyagi és erkölcsi értelemben is káros volt. Jelenlétemben is kinyilvánított célja pedig nem volt más, mint vélt sérelmei miatt a hivatalvezetés tendenciózus lejáratása. Jankó István állításainak ; komolyságát, illetve elfogultságát az általam elmondottak, úgy gondolom minősítik. A bérleti üzemeléssel kapcsolatban is szükséges néhány konkrétum felvetése. A kiadott tájékoztatónak, illetve az abban foglalt adatoknak abból a szempontból van jelentősége, hogy az arra alapított vállalás teljesíthető-e vagy sem. Nem vitás, hogy az adatok hitelességéért a hivatal illetékes dolgozója — éppen a nyilatkozó Borosné főkönyvelő — felelősséggel tartozik. Az üzemelési forma gazdasági és szervezeti előnyei szakmai berkekben nem kétségesek. Talán helyes lett volna, ha a cikkíró legalább ennek néhány speciális ösz- szefüggésével megismerkedik, mert kérdései enyhén szólva naivak voltak. Egyértelmű ugyanis, hogy az új üzemelési formák közepette teljesen új és előnyös áruforgalmi, költséggazdálkodási és jövedelmezőségi lehetőségek jönnek létre. így a hagyományos gazdálkodás adatainak pontossága a vállalkozás szempontjából nem elsődleges kérdés. Amennyiben Jankó István felkészült szakembernek tudja Szerkesztőségek levelezési rovataiban dolgozó munkatársak a megmondhatói, milyen gyakran fordul elő, hogy nem gondoljuk át alaposan előre jogi következményekkel járó dolgainkat, ügyeinket. Ha valaki nem eléggé megfontolt végrendeletet készít, bármikor a későbbiekben korrigálhatja elhatározását, ugyanis a keltezése szerint legutolsó — és természetesen legalább a szigorúan előírt formai követelményeknek megfelelő — végrendelet az érvényes. Ez különben is egyoldalú jogügylet, a végrendelkező a legtöbb esetben ingyenesen szolgáltat majd a későbbiekben. Illetve a feltételét kiköti, hogy a kedvezményezett tudja, magát és nem indulatai motiválják tetteit, úgy a vállalkozás lényegi problémájaként nem egy másodlagos kérdést feszeget. Mellesleg a cikkíró információi is pontatlanok, mert az általam vezetett versenytárgyaláson igenis megjelent a pályázó, aki ott jelentkezését visszavonta. Erről közjegyzői okirat is tanúskodik. Az új üzemmódra történő átállítás sikertelenségét elsősorban abban látom, hogy azt az idegen- forgalmi szezon kellős közepén kíséreltük meg. Ezen túlmenően elriaszthatta a vállalkozókat az is, hogy a hasznosítani kívánt nagyértékű vagyontárgyaink biztosítására magas összegű — talán túlzott — óvadékot kötöttünk ki. Emiatt aztán eleve csak a tőkeerős pályázók jöhettek számításba. A bérbeadás technikai lebonyolítását személyesen intéztem. Minden túlzás nélkül állíthatom — tekintettel nagy gyakorlatomra —, hogy az akár szervezési, akár jogi szempontból megfelelő volt. Valamennyi ilyenkor szükséges intézkedést időben megtettem. Ennyiben tehát vitatom Borosné kolléganőm azon álh'tását, miszerint az eljárásunk sikertelensége a határidőtűzéssel vagy a nem kellő propagandával van ösz- szefüggésben. Végezetül egy megjegyzés: sajtóetikai kérdésnek tekintem a cikk lihegős és hatásvadász címválasztását. A nyilvánvalóan felületes újságírói munkának azonban mégis van egy eredménye: a szándékosan lejáratott hivatalvezetésen az ellendrukkerek tábora kifejezetten jól szórakozik.” * A hitelesség újbóli megkérdőjelezése nélkül dr. Löffler András észrevételeihez a következőket teszem hozzá: Legelőször is azt, hogy megjelenése előtt a cikknek a hivatalra vonatkozó részét Boros Józsefné szorul szóra megismerhette — mert felolvastam neki — s azt az elejétől a végéig jóváhagyta. Több háttérinformációval rendelkezem, mint amennyit a riportban leírtam. (Ez ebben a szakmában természetes dolog, s az újságíró erkölcsi felelőssége, hogy a lényeget milyen módon, és mekkora teljedelemben ragadja meg.) Érdekesnek tartom, hogy a jogtanácsos egy hajdani bírósági ügyet citál elő — ezt én azért nem tettem meg írásomban, mert úgy véltem, nem tartozik szorosan a síkfőkúti szálló körüli jelenlegi vitához. Ám azt már több mint érdekesnek gondolom, hogy az észrevételt tevő csak a Jankó Istvánt hátrányosan érintő döntésről, mégpedig az elbocsátás jogosságát igazoló bírósági megerősítésről tesz említést. Azt „csupán” pikánsnak tartja, hogy a NEB is vizsgálatot indított Jankó ellen, fogyóeszköz hiány miatt. Azt azonban már „elfelejtette” közölni, hogy Jankó István ebből a „piszkálódásból” győztesen került ki: a bíróság felmihez kell magát tartania a végrendeletben ráhagyottak eléréséhez. Bármennyire furcsa is, bizonyos esetekben az ajándék is kikövetelhető, ha arra az ajándékozó ígéretet tett. A legkomolyabb baj a nem eléggé átgondolt szerződéseinkkel van. Találkoztam már olyan idős asszonnyal, aki csupán azért, mert a csereképpen felajánlott lakás a divatos főváros környéki övezetben van, „beleugrott” egy számára igencsak kedvezőtlen cserébe. Amikor már költözködésre került volna a sor, akkor jött rá, hogy nincs helye nagyméretű bútorainak, a konyha is kisebb a kelleténél. Sehogy sem értette mentette a kártérítés megfizetése alól, kellő bizonyíték htján. Mindaddig ártatlan valaki, amíg be nem bizonyítják a bűnösségét. Azt hiszem, minden hiányosságot a volt vezető nyakába aggatni „enyhén szólva” (hogy a levélíró kedvenc szavajárását használjam) tisztességtelen dolog. Főleg akkor, ha jogi úton bizonyították ennek ellenkezőjét. S hogy kérdéseim „enyhén szólva” naivak? Elismerem, nincs vendéglátóipari végzettségem. Nem dolgoztam soha pul- tóslányként, felszolgálóként, sőt még hotelfőnökként sem. Ám legjobb tudomásom szerint a Heves Megyei Népújság nem szaklap, olyanok is olvassák — sőt, zömében olyanok olvassák —, akik nem úgynevezett mindenhez értő Jolly-Jockerek, netán újkori polihisztorok. Úgy érzem, hogy kérdéseim a tények előzetes ismeretében logikusak voltak, s az ügy minél szélesebb körű megismerését szolgálták. Azt, hogy Jankó István felkészült szakember-e vagy sem — jómagam nem ítélhetem meg. Csak annyit teszek hozzá, hogy az idegenforgalmi hivatal-béíi beszélgetőpartnerem is megjegyezte: személyes kifogása nincs a volt főnök ellen, s „vérbeli maszek vendéglősnek” tartja. Hát... ebben a mai világban igazán nem tudom, hogy ezt most dicsérő, vagy elítélő megjegyzésnek tartsam. A magam részéről inkább az előbbire voksolok. Az is különös, hogy a bérbeadás technikai lebonyolítását tekintve dr. Löffler Ándrás saját kolléganőjével is vitatkozik. Ráadásul még önmagával is ellentmondásba keveredik. Idézem: „Az új üzemmódra történő átállítás sikertelenségét elsősorban abban látom, hogy az idegenforgalmi szezon kellős közepén kíséreltük meg!’ Majd pár sorral lejjebb ezt úja: „Vitatom Borosné kolléganőm azon állítását, miszerint az eljárásunk sikertelensége a határidőtűzéssel... van ösz- szefüggésben.”Ehhez talán nem kell több kommentár... Hogy sajtóetikai kérdés-e a címválasztás, vagy sem? (Ráadásul még „lihegős” és „natásva- dász” is...) E két utóbbi jelzőt ugyan sértőnek találom — de ez az én személyes ügyem. Az viszont szakmai jogom, hogy címet adjak az írásaimnak, mégpedig olyat, amilyet én magam alkalmasnak találok. Még ennél is porbatipróbb a végkövetkeztetés, miszerint „felületes újságírói munkám” eredménye, hogy a hivatal vezetése szándékosan lejáratódott, s az ellendrukkerek jól szórakoznak. Szerintem inkább szomorú, mint szórakoztató ez a fajta ellentét vállalkozó és bérbeadó között... 5 hogy véletlenül fájó pontra tapintottam? Sajnálom, de a „seb” érzékenységéről nem én tehetek. meg, hogy hiába nem tolt még senki arrébb egy szekrényt sem, már nem lehet visszacsinálni a „boltot”, ha a másik fél nem akarja. „Tönkretegyem magam egy életre, mert aláírtam egy papírt” — sopánkodott a néni. Jó tudni, hogy a megkötött szerződés a felek egyező akaratelhatározásának és egybehangzó nyilatkozatának az eredménye. Azokon a bizonyos papírokon egy szerződési pont erről szól. Tehát ha aláírásunk rajta van, úgy tekinthető, hogy egyetértettünk a másik féllel. (A szerződés megtámadhatóságának eseteit kivéve, amikor tévedés, megtévesztés, fenyegetés stb. hatására cselekedtünk, de ezeknek bővebb kifejtése nem anyaga e témánknak.) A szerződést tehát nem lehet egyoldalúan módosítani. Csak közös megegyezéssel. Üzen a szerkesztő: „Név és cím nélkül” „Az egerszalóki víztározóban — amely a Heves Megyei MO- HOSZ kezelésében van — az utóbbi időben nagy számban pusztulnak a halak. Egy-két kilós ponty- és egyéb tetemeket sodor partra a víz. Oka: ismeretlen. Gondozás nincs! A tetemektől meg kellene szabadítani a vizet. A hivatásos ellenőrök sem ezt a munkát, sem a rendszeres ellenőrzést nem végzik. De felmerül annak a kérdése is, hogy a kifogott halak fogyasztásánál nem következik be az emberekben károsodás? Érdemes lenne e témával foglalkozni.” A levél ugyan név nélkül, géppel írva érkezett, az aláírás helyén a géppel írt szöveg: üdvözlettel: „több sportás (így!) nevében — azért úgy gondoljuk, hogy a szél meg a haraszt esetével van gondunk, dolgunk, ezért is tesz- szük közzé'a panaszt. Az illetékesek bizonyára felfigyelnek a témára. Ha valóban az, akkor nem hiába tettük az ablakba! D. I. Idézünk napi gondokat tükröző leveléből: „A Patyolatnál érdeklődtem, nem vállalnának-e ágyneművasalást. A válasz: csak mosással, külön nem. A vezetőt is megkérdeztem. Válasz: még ha akarnák, sem tudnának elvállalni ilyen megbízást, a munkaerőhelyzet miatt. A Patyolattól inkább elmennek, minthogy oda belépjenek a munkások. Nincs megoldás? Nem lehetne például egy csökkent munkaképességű asszonyokat foglalkoztató kisszövetkezetet, netán társulást, esetleg egyesületi kereten belüli műhelyt létrehozni? Kérem, szondázzák meg a közvéleményt!” Ezt a szerény nyilvánosságot használjuk fel a köz érdeklődésének „a szondázására”. A Patyolat és környéke, az üzletpolitika, a munkaerő-vándorlás napjaink kedvenc témái, szorongásaink is eszünkbe jutnak, ha a szolgáltatások jelene, netán jövője fölmerül gondolatainkban. Levélíróink nyilván személyes problémájára, netán háztartási társtalanságára is utal, amikor a vasalás nem kis gondját megpendíti. Bizonyára nem férfimunka ez, ezért is említi meg egyébként más problémával is foglalkozó levelében. A vállalkozói kedv felderítésére is jó, ha ilyen apró gondokról is beszámolnak levélíró partnereink. J.D. károsult hevesi lakos nyugat-európai körúton volt, ahol két esetben lopták el ingóságait, ezért azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy nézzünk utána, kárát hogyan érvényesítheti. Fenti ügyben kerestük meg a Hungária Biztosító Heves megyei Igazgatóságát, ahol id. Ipacs János főfelügyelő az alábbiakat mondtad: — A biztosítások széles választékát tudjuk nyújtani a külföldre utazó magyar állampolgároknak. Javaslom, hogy kiutazásuk előtt keressék fel egységeinket, hogy részükre a legmegfelelőbb biztosításokat ajánlhassuk. Amennyiben gépkocsival történik a kiutazás, mindenképpen határozatlan időre vagy külföldre szóló casco, továbbá az autóban utazók részére baleset, betegség és poggyász biztosítások kötését javasoljuk. Jelentősebb összegű vagyontárgyakra, melyeket a gépkocsiba kívánnak szállítani, az általános vagyontárgy biztosítás a legcélszerűbb. Fentieken kívül ajánljuk még a jogvédelmi biztosítás megkötését is, mivel e szerződés alapján a Hungária Biztosító megtéríti a gépjármű tulajdonosának, vezetőjének külföldi utazása során a közúti közlekedésben tanúsított magatartása miatt az ellene indított büntető eljárással kapcsolatos költségeit. Ä káreseményt a külföldi hivatalos szerveknek jelenteni kell, ennek birtokában keressék meg a Hungária Biztosító illetékes egységét. Visszatérve panaszosunk esetére, sajnos előfordult már több esetben, hogy, állampolgárainkat megfosztják ingóságaiktól. Különösen Spanyolországban igen keresett és értékesíthető a magyar útlevél. A gyors kárrendezéshez a külföldi hatósági igazolásra és az érvényes biztosítási kötvényre van szükség. Ismét a belváros szívében a mini cröRÖKj"BAZAR^ Mától nagy NYÁRI VÁSÁR a Török Bazár exkluzív ruházati cikkeiből 30-40-50 %-kal OLCSÓBBAN kínálunk női ruhákat, pólókat, szoknyákat, fürdőruhákat, öveket, sálakat, farmercsizmákat, cipőket, melltartókat, férfi ingeket, női, férfi vászonzakókat. Amíg a készlet tart! Mini Török Bazár: Eger, Marx K. u. 8. Doros Judit JOGI ABC Nyilatkozathoz fűződő jogi hatás
