Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
10. SPORT NÉPÚJSÁG, 1989.július 22., szombat Nyáresti beszélgetés Alpok—Duna kupa Azegerszegi „mesterlövész” Dobi Antal Egerben tanulta meg a kosárlabda ABC-t, ma a hazai élvonal legbiztosabb kezű játékosai között tartják számon — Kíváncsi lennék arra, hogy a fiaidból vajon kosárlabdást nevelsz-e? — Ha lehet, inkább labdarúgót — mosolyintotta el magát a Zalaegerszeg NB I-es kosárlabdázója, Dobi Antal. — Szabad tudnom, hogy miért? — Látva a két sportág közötti akár egzisztenciális, akár anyagi különbséget, azt hiszem, nem kell különösebben magyarázkodnom. Két példa is a szemem előtt lebeg. Korábbi egyesületemnél, a Szegednél az NB Il-es foci is több megbecsülést kapott, mint az első osztályú kosárcsapat. Egerszegen pedig egészen kirívó a futball támogatása. Amikor kiestek, azt hittük, most majd felénk irányul a figyelem, ám egészen másként sült el a dolog. A ZTE-t patronáló vállalatok közül ugyanis most, hogy a csapat kiesett az NB I-ből, sokan visszaléptek, s mivel eddig a klubkasszát a focisták fölözték le, így most nemcsak nekik lesz kevesebb a pénzük, hanem köny- nyen meglehet, hogy nekünk is meg kell húzni a nadrágszijat. Korai volt tehát az örömünk. — És ha most neked kellene választanod? — Lehet, hogy elpártolnék a kosárlabdától, annak ellenére, hogy rettentően szeretem. Ahogy visszagondolok, nem is akartam kosárlabdázó lenni. Csakhogy Csányi Barna talán a termetem miatt kiszemelt magának, és addig unszolt, amíg ott ragadtam. Kezdetben nem is tetszett a játék, alig találtam be a gyűrűbe, s hát ez egy gyereknek éppen elég kudarc volt. — De gondolom, nem bántad meg, hogy annak idején Egerben nem egy futballt, hanem egy kosárlabdát nyomtak a kezedbe? — Elnézve a focicsapat mérkőzéseit, néha megfordul a fejemben, hogy olyan teljesítményre én is képes lettem volna, ha akár öt-hat évvel ezelőtt is elszánom magam a váltásra. A kívülállónak nehéz beleképzelnie magát ebbe a sajátos helyzetbe, hiszen mi tavaly például a bajnokságért kaptunk annyi pénzt, amennyit egy hárompontos mérkőzés után bezsebeltek a futballisták. Ilyen és ehhez hasonló szélsőségek miatt érzem úgy néha, hogy rossz lóra tettem. — Ebből a kisebbségből ezek szerint még Zalaegerszegen sem tud kitörni a kosárlabda? Ha csak a szurkolótábort veszem alapul, legalább akkora a ti közönségetek is, mint az „aranylábú gyerekeké”. Sőt, a tudósításokat figyelve, egy-egy kosármeccsre többen kíváncsiak a városban. — Egy kitörési lehetőségünk lehet, méghozzá az, ha ismét megnyernénk a bajnokságot. — No de egyszer már felértetek a csúcsra. — Igen, csakhogy rosszul „időzítettünk”, mert tavaly a mi bajnoki dinünk eltörpült amellett a gond mellett, hogy a labdarúgócsapatot meg kellett menteni. Edzőnk, Gellér Sanyi azért is ment el Zalaegerszegről, mert ő belelátott a lapokba, és azt mondta, hogy így értelmetlen a harc. Hogy mást ne mondjak, a kosárlabdacsapat bent maradt prémiuma is a bundapénzeket gyarapította. S erre csak akkor derült fény, amikor néhány hónappal később ebből az összeg- bei akartunk új szerelést vásárolni magunknak. — A disszonanciától eltekintve azért biztos feledhetetlen volt az aranyérem elnyerése, a csapat ünneplése. — Persze, az tagadhatatlan, hogy a városban nagyon szeretik a kosárlabdát. A mindennapok során is lehet erre apró jelekből következtetni, ráköszönnek az emberre az utcán, ne adjisten meghívják egy sörre, vagy épp a boltban ami másnak nincs, az neked még akad. No, nem kell nagy dolgokra gondolni, én például legutóbb egy fénycsővel jártam így. Igaz, előtte bejártam érte az egész várost. — Az imént már volt szó a közönségről. Végtére is egy-egy mérkőzésetekre hányán kíváncsiak? — Az elmúlt év az kimagaslóan jó volt, mivel bajnokságot nyertünk, és otthon csak egyszer kaptunk ki. Igaz, ez utóbbi a következő találkozón meg is látszott, jóval kevesebben jöttek ki a csarnokba. Hogy mennyien lehetnek? Négyezren férnek el kényelmesen a lelátón, de többször játszottunk úgy meccset, hogy a ruhatári párkányokon is lógtak a nézők. Az utolsó, négyes körben hat-hétezer ember előtt léptünk színre. — Milyen hangulatúak a ZTE — Körmend rangadók? — Hú! Van ott minden. Verekedés, buszrongálás, mármint a vehemensebb szurkolók részéről. Vérbeli presztízsmeccset vívunk a körmendiekkel, annál is inkább, mert mi már megvertük őket az otthonukban, ők viszont még egyszer sem tudtak győzni nálunk. Azt hiszem, hasonló rivalizálásra nincs is példa a kosárlabdában. — Számolod, hogy egy bajnoki idényben hány pontot dobsz? — Nem vezetek ilyen statisztikát. — És azt sem tartod számon, hogy a dobólistán hol végzel? — Őszintén szólva, ezt sem tudom pontosan. Annyi bizonyos, hogy évek óta ott vagyok az élen, többször voltam már első és második. — Hogy lehet az, hogy te szinte kivétel nélkül minden mérkőzésen harminc pont fölé tornászod magad? — Erre nehéz válaszolni. Világéletemben dobójátékos voltam, Szegeden például arra épült a taktika, hogy én fejezzem be a támadásokat. Biztos, hogy az érzék kevésnek bizonyult volna, ha ez nem párosul a gyakorlással. No meg az is sokat nyomott a latba, hogy nekem mindig az volt a feladatom, hogy dobjak, gyakorlatilag az edzőim elnézték nekem, hogy nem védekezem. Ennek meg is ittam a levét, ha csak arra gondolok, a gyenge védőmunkám is közrejátszott abban, hogy nem lettem válogatott. — Az első egy-két dobás után már érzed, hogy aznap jó vagy rossz napot fogtál ki? — Igen, érzem. Tizenhat éve játszom, de még mindig izgulok a bemelegítés közben, és csak az első sikeres akció után nyugszom meg. Már megfigyeltem, ha az első dobásom bemegy, akkor nehéz megfogni. Ha ez nem megy be, de tudom, hogy miben hibáztam, akkor még képes vagyok korrigálni. Sőt, olyan is előfordult már velem, hogy öt nulla után még sikerült felállnom a padlóról. — Aláírtál újabb két évet Zalaegerszegen. Talán ez lesz az utolsó állomás? — Hogy meddig fogok még játszani, nem tudom. Az az igazság, hogy szeretnék kimenni az NSZK-ba vagy Ausztriába kosarazni. Lenne is rá lehetőségem, csakhogy kötelez a szerződésem. Ez alól csak akkor kapok felmentést, ha kedvező árat fizetnének értem. — És Eger? — Érdekes... Eger a szülővárosom marad. Szegedről és Zalaegerszegről is mindig hazajöttünk, illetve hazajövünk. Kétségtelen, hogy Szeged szebb város, mégis Egerszeghez kötődünk jobban. Míg a Tisza-parti városban laktunk, azt mondtuk, hogy megyünk Szegedre, most viszont, ha készülődünk Zalába, akkor azt mondjuk: hazamegyünk. Ugye, micsoda különbség! Budai Ferenc Versengés az éterben Mozgalmas napok várnak a jövő héten megyénk MHSZ-rá- dióklubjainak versenyzőire, ugyanis az MHSZ Heves Megyei Vezetősége és a megyei Rádiós Szakszövetség szervezésében július 25 — 31. között bonyolítják le a rádió-iránymérő és rádió- többtusa országos bajnokságot, valamint a rádióforgalmi versenyt. Az utóbbi viadalon a házigazdákon kívül szovjet, bolgár, csehszlovák, román, lengyel és NDK-s csapatok indulnak. A versenyzők feladata az lesz, hogy a megjelölt térségben — várhatóan Heves környékén — egy nap leforgása alatt a megadott ultrarövidhullámú frekvenciákon minél nagyobb számú és minél távolabbi kapcsolatokat teremtsenek az éterben hallható rádióállomásokkal. Az OB-re a rádióklubok közel háromszáz sportolóját váiják az ország minden szegletéből. Az iránymérők hat korcsoportban, rövid- és ultrarövidhullámú kategóriában mérik össze tudásukat, Egerbakta környékén. Feladatuk, hogy saját készítésű vevőkészülékeikkel és antennáikkal a „rókákat” jelképező rádióadókat minél hamarabb megtalálják. A többtusában rajthoz állók négy korcsoportban versengenek, kézigránátdobásban, lövészetben, rádióforgalmi gyakorlatban és tájékozódási futásban. A színhely Felsőtárkány környéke lesz. A háromszoros Európa-bajnok is nevezett Befutott a nyugatnémet Stenger nevezése is. Remélhetőleg a jelentkezését ő is követi majd a jövő hét végén. Tegnap elkészült az Alpok — Duna kupa nemzetközi autós hegyiverseny rajtlistája. Bóbita Oszkár versenytitkár örömmel újságolta, hogy befutott a háromszoros Európa-bajnok, nyugatnémet Herbert Stenger nevezése is. így remélhetőleg sztárvendéget láthat majd a jövő hét végén a 24-es út Parádsasvár — galyatetői elágazó közötti szakaszára kilátogató közönség. Stenger nyerte egyébként a két évvel ezelőtti Mátrában megrendezett Alpok — Duna kupa futamot is, és legutóbb a hónap elején ő volt a leggyorsabb az abaligeti pályán is. A rajtlistán egyébként huszonöt külföldi induló szerepel, melyek közül például jól cseng az osztrák Günther Gabath neve, aki Ford Sierrával versenyez, és Pécsett csoportjában a második lett. A nézők ismerősként üdvözölhetik a rozsnyói Viktor Mi- chalikot, aki többedmagával jelezte részvételét. A magyarok közül szinte kivétel nélkül eljön mindenki, hogy a mátrai szerpentinen is kipróbálja autóját. Mivel ez a verseny egyben magyar bajnoki futam is lesz — méghozzá mindkét nap annak számít —, a végelszámolásra gondolva nem mindegy, ki hogyan záija majd a szombati és a vasárnapi erőpróbát. Ami biztos: az elmúlt évi bajnokság abszolút' győztese Szigetvári Mátyás ^Ford Reynard), az Audi Turbóra váltó Kiss Dezső, az ő BMW Tolemanjával hegyiző Nagy András, a Forma Eastere- sek közül Kálmándi P. László, Gergely András, Katona Endre, ebben az idényben a C-csoport- ban versenyző Móczár Péter és az ugyancsak külkeres Cserkuti József (BMW M3) ott lesz a rajtnál. A rendezők már most felhívják a figyelmet, hogy a 24-es út már említett szakaszát szombaton reggel 7 órától, vasárnap pedig 6-tól lezáiják a forgalom elől. Pályanyitásra 18, illetve 16 óra körül kerülhet sor. Agria ’89 Százháromból tizenöt Az Agria ’89 nemzetközi sakkverseny második fordulója sem múlt el meglepetés nélkül. A 13-as rajtszámú csehszlovák Ga- zik taktikás játszmában legyőzte a negyedik Jurtajev nemzetközi mestert. Raskovszkijnagymester a kubai Arencibia ellen nyert, Cseszkovszkij viszont nem bírt honfitársával, Mozsalovval, és a parti ötórai játék után döntetlenül végződött. A Heves megyei sakkozóknak összességében közepes napjuk volt. Mészáros látványos támadójátszmában tisztáldozatok sora után kényszerítette feladásra az osztrák Juracskát. Jagicza a lengyel Kryjaktól, Hevesi a svéd Gomilsektől, Dovzsik az osztrák Steinertől gyűjtötte be a teljes pontot. Seres Káposztás nemzetközi mesterrel remizett. Döntetlent ért még el Sándor, Bujdosó, Mészáros (Kolacs- kovszky SE) két partiból két pontot gyűjtött (Fotó: Pesti Erzsébet) ben. Szombaton és vasárnap reggel 9-től este 8-ig szinte megállás nélkül járnak a sakkórák. A 103 sakkozóból eddig 15-en nyerték meg mindkét játszmájukat, köztük az egri Mészáros. Kirs és Éberth. Borsos, Forgó, Horváth Z. és Kladiva viszont vesztett. A hét végén nagyüzem lesz a dohánygyár szociális épületéSportműsor Szombat Sakk: Agria ’89 nemzetközi sakktoma, Eger, a dohánygyár kultúrterme, 14 — 20. Teke: Dobó István-emlékverLee Evanst, az 1968-as mexikói olimpián 400 méteres síkfutásban és a 4x400-as váltóban aranyérmet szerzett amerikai atlétát, több társával, így a szintén atléta Bobby Morrow -val és a néhai Mel Shepparddal, az ökölvívó Joe Frazierrel, a súlyemelő John Davis-szel, valamint a teljes 1960-as amerikai jégkorongválogatottal együtt a Hall of Fame (a hírnév csarnoka) tagjává választották. Az Egyesült Államok leghíresebb olimpikonjai közé került Evans az Oklahoma Cityben rendezett beiktató ünnepség után — többek között — a dopping kérdéséről is beszélt. — 1970-ben nekem is ajánlottak szteroidot — mondta Evans, akinek fantasztikus 43.86 mp-es seny, Eger, dr. Münnich F. úti automata tekepálya, 8. Vasárnap Sakk: Agria ’89 nemzetközi világcsúcsát csak tavaly tudta megdönteni honfitársa, Harry Butch Reynolds. Evans jelenleg edzőként dolgozik, és többek között Reynolds felkészülését is irányítja. — Általában azok az atléták nyúlnak doppingszerekhez, akiket nem áldott meg az Isten különleges tehetséggel — jelentette ki. — Ben Johnson például annak idején középszerű, 10.2-es sprinter volt. Ezt figyelembe véve, hogy Amerikában hányán tudnak hasonló eredményt — semmi különös. Dopping nélkül soha nem futott volna sem 9.79- et, sem 9.83-at. Ha Calvin Smith vagy Carl Lewis doppingolna, 9.4-et vagy 9.5-öt is elérhetnének 100 méteren! (MTI) sakktoma, Eger, a dohánygyár kultúrterme, 14 — 20. Teke: Dobó István-emlékver- seny, Eger, dr. Münnich F. úti automata tekepálya, 8. / ' ==X A Heves Megyei ZÖLDÉRT őszibarack fermelő szakcsoportjába várjuk további tagok jelentkezését. A terület ezév őszén kerül telepítésre, állami támogatással. * Jelentkezni lehet ZÖLDÉRT Eger, Klapka u. 9. II/7. Lee Evans a doppingról
