Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

10. SPORT NÉPÚJSÁG, 1989.július 22., szombat Nyáresti beszélgetés Alpok—Duna kupa Azegerszegi „mesterlövész” Dobi Antal Egerben ta­nulta meg a kosárlabda ABC-t, ma a hazai élvonal legbiztosabb kezű játékosai között tartják számon — Kíváncsi lennék arra, hogy a fiaidból vajon kosárlabdást ne­velsz-e? — Ha lehet, inkább labdarú­gót — mosolyintotta el magát a Zalaegerszeg NB I-es kosárlab­dázója, Dobi Antal. — Szabad tudnom, hogy mi­ért? — Látva a két sportág közötti akár egzisztenciális, akár anyagi különbséget, azt hiszem, nem kell különösebben magyaráz­kodnom. Két példa is a szemem előtt lebeg. Korábbi egyesüle­temnél, a Szegednél az NB Il-es foci is több megbecsülést kapott, mint az első osztályú kosárcsa­pat. Egerszegen pedig egészen kirívó a futball támogatása. Amikor kiestek, azt hittük, most majd felénk irányul a figyelem, ám egészen másként sült el a do­log. A ZTE-t patronáló vállala­tok közül ugyanis most, hogy a csapat kiesett az NB I-ből, sokan visszaléptek, s mivel eddig a klubkasszát a focisták fölözték le, így most nemcsak nekik lesz kevesebb a pénzük, hanem köny- nyen meglehet, hogy nekünk is meg kell húzni a nadrágszijat. Korai volt tehát az örömünk. — És ha most neked kellene választanod? — Lehet, hogy elpártolnék a kosárlabdától, annak ellenére, hogy rettentően szeretem. Ahogy visszagondolok, nem is akartam kosárlabdázó lenni. Csakhogy Csányi Barna talán a termetem miatt kiszemelt magá­nak, és addig unszolt, amíg ott ragadtam. Kezdetben nem is tet­szett a játék, alig találtam be a gyűrűbe, s hát ez egy gyereknek éppen elég kudarc volt. — De gondolom, nem bántad meg, hogy annak idején Egerben nem egy futballt, hanem egy ko­sárlabdát nyomtak a kezedbe? — Elnézve a focicsapat mér­kőzéseit, néha megfordul a fe­jemben, hogy olyan teljesít­ményre én is képes lettem volna, ha akár öt-hat évvel ezelőtt is el­szánom magam a váltásra. A kí­vülállónak nehéz beleképzelnie magát ebbe a sajátos helyzetbe, hiszen mi tavaly például a baj­nokságért kaptunk annyi pénzt, amennyit egy hárompontos mér­kőzés után bezsebeltek a futbal­listák. Ilyen és ehhez hasonló szélsőségek miatt érzem úgy né­ha, hogy rossz lóra tettem. — Ebből a kisebbségből ezek szerint még Zalaegerszegen sem tud kitörni a kosárlabda? Ha csak a szurkolótábort veszem alapul, legalább akkora a ti kö­zönségetek is, mint az „aranylábú gyerekeké”. Sőt, a tudósításokat figyelve, egy-egy kosármeccsre többen kíváncsiak a városban. — Egy kitörési lehetőségünk lehet, méghozzá az, ha ismét megnyernénk a bajnokságot. — No de egyszer már felértetek a csúcsra. — Igen, csakhogy rosszul „időzítettünk”, mert tavaly a mi bajnoki dinünk eltörpült amel­lett a gond mellett, hogy a labda­rúgócsapatot meg kellett mente­ni. Edzőnk, Gellér Sanyi azért is ment el Zalaegerszegről, mert ő belelátott a lapokba, és azt mondta, hogy így értelmetlen a harc. Hogy mást ne mondjak, a kosárlabdacsapat bent maradt prémiuma is a bundapénzeket gyarapította. S erre csak akkor derült fény, amikor néhány hó­nappal később ebből az összeg- bei akartunk új szerelést vásárol­ni magunknak. — A disszonanciától eltekint­ve azért biztos feledhetetlen volt az aranyérem elnyerése, a csapat ünneplése. — Persze, az tagadhatatlan, hogy a városban nagyon szeretik a kosárlabdát. A mindennapok során is lehet erre apró jelekből következtetni, ráköszönnek az emberre az utcán, ne adjisten meghívják egy sörre, vagy épp a boltban ami másnak nincs, az ne­ked még akad. No, nem kell nagy dolgokra gondolni, én például legutóbb egy fénycsővel jártam így. Igaz, előtte bejártam érte az egész várost. — Az imént már volt szó a kö­zönségről. Végtére is egy-egy mérkőzésetekre hányán kíván­csiak? — Az elmúlt év az kimagasló­an jó volt, mivel bajnokságot nyertünk, és otthon csak egyszer kaptunk ki. Igaz, ez utóbbi a kö­vetkező találkozón meg is lát­szott, jóval kevesebben jöttek ki a csarnokba. Hogy mennyien le­hetnek? Négyezren férnek el ké­nyelmesen a lelátón, de többször játszottunk úgy meccset, hogy a ruhatári párkányokon is lógtak a nézők. Az utolsó, négyes körben hat-hétezer ember előtt léptünk színre. — Milyen hangulatúak a ZTE — Körmend rangadók? — Hú! Van ott minden. Vere­kedés, buszrongálás, mármint a vehemensebb szurkolók részé­ről. Vérbeli presztízsmeccset ví­vunk a körmendiekkel, annál is inkább, mert mi már megvertük őket az otthonukban, ők viszont még egyszer sem tudtak győzni nálunk. Azt hiszem, hasonló ri­valizálásra nincs is példa a kosár­labdában. — Számolod, hogy egy bajno­ki idényben hány pontot dobsz? — Nem vezetek ilyen statiszti­kát. — És azt sem tartod számon, hogy a dobólistán hol végzel? — Őszintén szólva, ezt sem tudom pontosan. Annyi bizo­nyos, hogy évek óta ott vagyok az élen, többször voltam már első és második. — Hogy lehet az, hogy te szin­te kivétel nélkül minden mérkő­zésen harminc pont fölé torná­szod magad? — Erre nehéz válaszolni. Vi­lágéletemben dobójátékos vol­tam, Szegeden például arra épült a taktika, hogy én fejezzem be a támadásokat. Biztos, hogy az ér­zék kevésnek bizonyult volna, ha ez nem párosul a gyakorlással. No meg az is sokat nyomott a lat­ba, hogy nekem mindig az volt a feladatom, hogy dobjak, gyakor­latilag az edzőim elnézték ne­kem, hogy nem védekezem. En­nek meg is ittam a levét, ha csak arra gondolok, a gyenge védő­munkám is közrejátszott abban, hogy nem lettem válogatott. — Az első egy-két dobás után már érzed, hogy aznap jó vagy rossz napot fogtál ki? — Igen, érzem. Tizenhat éve játszom, de még mindig izgulok a bemelegítés közben, és csak az első sikeres akció után nyugszom meg. Már megfigyeltem, ha az első dobásom bemegy, akkor ne­héz megfogni. Ha ez nem megy be, de tudom, hogy miben hibáz­tam, akkor még képes vagyok korrigálni. Sőt, olyan is előfor­dult már velem, hogy öt nulla után még sikerült felállnom a padlóról. — Aláírtál újabb két évet Za­laegerszegen. Talán ez lesz az utolsó állomás? — Hogy meddig fogok még játszani, nem tudom. Az az igaz­ság, hogy szeretnék kimenni az NSZK-ba vagy Ausztriába kosa­razni. Lenne is rá lehetőségem, csakhogy kötelez a szerződésem. Ez alól csak akkor kapok fel­mentést, ha kedvező árat fizetné­nek értem. — És Eger? — Érdekes... Eger a szülővá­rosom marad. Szegedről és Zala­egerszegről is mindig hazajöt­tünk, illetve hazajövünk. Két­ségtelen, hogy Szeged szebb vá­ros, mégis Egerszeghez kötő­dünk jobban. Míg a Tisza-parti városban laktunk, azt mondtuk, hogy megyünk Szegedre, most viszont, ha készülődünk Zalába, akkor azt mondjuk: hazame­gyünk. Ugye, micsoda különb­ség! Budai Ferenc Versengés az éterben Mozgalmas napok várnak a jövő héten megyénk MHSZ-rá- dióklubjainak versenyzőire, ugyanis az MHSZ Heves Megyei Vezetősége és a megyei Rádiós Szakszövetség szervezésében jú­lius 25 — 31. között bonyolítják le a rádió-iránymérő és rádió- többtusa országos bajnokságot, valamint a rádióforgalmi ver­senyt. Az utóbbi viadalon a házi­gazdákon kívül szovjet, bolgár, csehszlovák, román, lengyel és NDK-s csapatok indulnak. A versenyzők feladata az lesz, hogy a megjelölt térségben — várható­an Heves környékén — egy nap leforgása alatt a megadott ultra­rövidhullámú frekvenciákon mi­nél nagyobb számú és minél tá­volabbi kapcsolatokat teremtse­nek az éterben hallható rádióál­lomásokkal. Az OB-re a rádióklubok közel háromszáz sportolóját váiják az ország minden szegletéből. Az iránymérők hat korcsoportban, rövid- és ultrarövidhullámú ka­tegóriában mérik össze tudásu­kat, Egerbakta környékén. Fel­adatuk, hogy saját készítésű ve­vőkészülékeikkel és antennáik­kal a „rókákat” jelképező rádió­adókat minél hamarabb megta­lálják. A többtusában rajthoz állók négy korcsoportban versenge­nek, kézigránátdobásban, lövé­szetben, rádióforgalmi gyakor­latban és tájékozódási futásban. A színhely Felsőtárkány környé­ke lesz. A háromszoros Európa-bajnok is nevezett Befutott a nyugatnémet Stenger nevezése is. Remélhetőleg a jelent­kezését ő is követi majd a jövő hét végén. Tegnap elkészült az Alpok — Duna kupa nemzetközi autós hegyiverseny rajtlistája. Bóbita Oszkár versenytitkár örömmel újságolta, hogy befutott a há­romszoros Európa-bajnok, nyu­gatnémet Herbert Stenger neve­zése is. így remélhetőleg sztár­vendéget láthat majd a jövő hét végén a 24-es út Parádsasvár — galyatetői elágazó közötti szaka­szára kilátogató közönség. Sten­ger nyerte egyébként a két évvel ezelőtti Mátrában megrendezett Alpok — Duna kupa futamot is, és legutóbb a hónap elején ő volt a leggyorsabb az abaligeti pályán is. A rajtlistán egyébként hu­szonöt külföldi induló szerepel, melyek közül például jól cseng az osztrák Günther Gabath neve, aki Ford Sierrával versenyez, és Pécsett csoportjában a második lett. A nézők ismerősként üdvö­zölhetik a rozsnyói Viktor Mi- chalikot, aki többedmagával je­lezte részvételét. A magyarok közül szinte kivé­tel nélkül eljön mindenki, hogy a mátrai szerpentinen is kipróbálja autóját. Mivel ez a verseny egy­ben magyar bajnoki futam is lesz — méghozzá mindkét nap annak számít —, a végelszámolásra gondolva nem mindegy, ki ho­gyan záija majd a szombati és a vasárnapi erőpróbát. Ami biz­tos: az elmúlt évi bajnokság ab­szolút' győztese Szigetvári Má­tyás ^Ford Reynard), az Audi Turbóra váltó Kiss Dezső, az ő BMW Tolemanjával hegyiző Nagy András, a Forma Eastere- sek közül Kálmándi P. László, Gergely András, Katona Endre, ebben az idényben a C-csoport- ban versenyző Móczár Péter és az ugyancsak külkeres Cserkuti József (BMW M3) ott lesz a rajt­nál. A rendezők már most felhív­ják a figyelmet, hogy a 24-es út már említett szakaszát szomba­ton reggel 7 órától, vasárnap pe­dig 6-tól lezáiják a forgalom elől. Pályanyitásra 18, illetve 16 óra körül kerülhet sor. Agria ’89 Százháromból tizenöt Az Agria ’89 nemzetközi sakkverseny második fordulója sem múlt el meglepetés nélkül. A 13-as rajtszámú csehszlovák Ga- zik taktikás játszmában legyőzte a negyedik Jurtajev nemzetközi mestert. Raskovszkijnagymester a kubai Arencibia ellen nyert, Cseszkovszkij viszont nem bírt honfitársával, Mozsalovval, és a parti ötórai játék után döntetle­nül végződött. A Heves megyei sakkozóknak összességében közepes napjuk volt. Mészáros látványos táma­dójátszmában tisztáldozatok so­ra után kényszerítette feladásra az osztrák Juracskát. Jagicza a lengyel Kryjaktól, Hevesi a svéd Gomilsektől, Dovzsik az osztrák Steinertől gyűjtötte be a teljes pontot. Seres Káposztás nemzet­közi mesterrel remizett. Döntet­lent ért még el Sándor, Bujdosó, Mészáros (Kolacs- kovszky SE) két partiból két pontot gyűjtött (Fotó: Pesti Erzsébet) ben. Szombaton és vasárnap reg­gel 9-től este 8-ig szinte megállás nélkül járnak a sakkórák. A 103 sakkozóból eddig 15-en nyerték meg mindkét játszmájukat, köz­tük az egri Mészáros. Kirs és Éberth. Borsos, Forgó, Horváth Z. és Kladiva viszont vesztett. A hét végén nagyüzem lesz a dohánygyár szociális épületé­Sportműsor Szombat Sakk: Agria ’89 nemzetközi sakktoma, Eger, a dohánygyár kultúrterme, 14 — 20. Teke: Dobó István-emlékver­Lee Evanst, az 1968-as mexi­kói olimpián 400 méteres síkfu­tásban és a 4x400-as váltóban aranyérmet szerzett amerikai at­létát, több társával, így a szintén atléta Bobby Morrow -val és a néhai Mel Shepparddal, az ököl­vívó Joe Frazierrel, a súlyemelő John Davis-szel, valamint a tel­jes 1960-as amerikai jégkorong­válogatottal együtt a Hall of Fa­me (a hírnév csarnoka) tagjává választották. Az Egyesült Államok leghíre­sebb olimpikonjai közé került Evans az Oklahoma Cityben rendezett beiktató ünnepség után — többek között — a dop­ping kérdéséről is beszélt. — 1970-ben nekem is ajánlot­tak szteroidot — mondta Evans, akinek fantasztikus 43.86 mp-es seny, Eger, dr. Münnich F. úti au­tomata tekepálya, 8. Vasárnap Sakk: Agria ’89 nemzetközi világcsúcsát csak tavaly tudta megdönteni honfitársa, Harry Butch Reynolds. Evans jelenleg edzőként dol­gozik, és többek között Rey­nolds felkészülését is irányítja. — Általában azok az atléták nyúlnak doppingszerekhez, aki­ket nem áldott meg az Isten kü­lönleges tehetséggel — jelentette ki. — Ben Johnson például an­nak idején középszerű, 10.2-es sprinter volt. Ezt figyelembe vé­ve, hogy Amerikában hányán tudnak hasonló eredményt — semmi különös. Dopping nélkül soha nem futott volna sem 9.79- et, sem 9.83-at. Ha Calvin Smith vagy Carl Lewis doppingolna, 9.4-et vagy 9.5-öt is elérhetné­nek 100 méteren! (MTI) sakktoma, Eger, a dohánygyár kultúrterme, 14 — 20. Teke: Dobó István-emlékver- seny, Eger, dr. Münnich F. úti au­tomata tekepálya, 8. / ' ==X A Heves Megyei ZÖLDÉRT őszibarack fermelő szakcsoportjába várjuk további tagok jelentkezését. A terület ezév őszén kerül telepítésre, állami támogatással. * Jelentkezni lehet ZÖLDÉRT Eger, Klapka u. 9. II/7. Lee Evans a doppingról

Next

/
Oldalképek
Tartalom