Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 19., szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. Ópiummámortól a repülésvágyig Narkománia (1.) Néhány éve még tabu téma volt a magyarországi kábítószer­fogyasztás. Lassan fel kellett ismernünk: minél többet hall­gatunk róla, a probléma annál súlyosabb. Egyre többen vál­nak a narkotikumok rabjává, és egyre nehezebb lesz véde­kezni a kábítószerek terjedése ellen. Közismert, hogy ha­zánk a szocialista tábor legnyitottabb országa, akár politi­kai, akár gazdasági szempontból. Ebből adódik az idegen- forgalom nagymértékű növekedése, amely nyereséges gaz­dasági hátterét szem előtt tartva, magában hordozza az e szerekkel folytatott kereskedelem veszélyeit is. Heves me­gye székhelye, Eger például az ország második leglátogatot­tabb idegenforgalmi központja. Alábbi kétrészes írásunk egy joghallgató dolgozatából készült. Éberség, feltűnő izgatottság A kábítószer élvezete — mint ismeretes — önmagában nem jár büntetőjogi következmények­kel, a nemzetközi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy igen szoros a kapcsolat a toxiko- mánia és a bűnözés között. Ma­gyarországon — nemzetközi ösz- szehasonlításban — viszonylag alacsony az illegálisan kábító­szert fogyasztók száma, a kábító hatású szerek esetében azonban ez már nem ilyen egyértelmű. A megfigyelések is azt mutatják, hogy mindkét csoportban évrő- lévre nő a visszaesők száma, s el­sősorban a fiatalok körében ter­jed e káros készítmények élveze­te. A növekedés ellenére a hazai helyzet még mindig nem tekint­hető azonosnak a nyugati orszá­gokban ismertekkel, azok jelle­gével, különösen nem az elter­jedtségükkel, és a narkotiku­moknak a bűnözésben, azon be­lül a szervezett bűnözésben be­töltött szerepével. Mintegy hatszázötven-hétszáz azoknak az anyagoknak a szá­ma, amelyekről jelenleg tudott, hogy kábító hatásúak. Közülük körülbelül száz-százötven kü­lönféle növényekből készül, a többi szintetikusan előállított tennék. A legismertebbek: ha­sis, heroin, kokain, morfin, ópi­um, LSD, marihuána. (A kokain például dél-amerikai kokacserje leveléből előállított alkaloid, amely helyi érzéstelenítő, fájda­lomcsillapító, és egyben kábító­szer. Főleg az A ndok lejtőin és az Amazonas vidékén terem. Kez­detben gyógyszerként használ­ták, de kiderült, hogy kábító­szerként is tökéletesen „alkal­mazható”. Éberséget és feltűnő izgatottságot okoz. Az USA-ban és Nyugat-Európában a legelter­jedtebb. A heroin alapanyaga az ópium. Fájdalomcsillapító és al­tató hatású, de persze narkoti­kumként a legnagyobb a kereslet iránta. A legerősebb szokáskia­lakító, túlzott adagolás esetén halált okoz.) A kábítószerek jellemző tulaj­donsága, hogy a szervezetbejut­va eufóriát (kéüemes közérzetet) és hallucinációkat (érzékcsaló­dásokat) idéznek elő. Más-más szerek nem egyformán hatnak, eltérő hangulati és érzelmi álla­potváltozást hoznak létre. Hatás­erősségük sem ugyanolyan, van­nak, amelyekből századmillig­ramm is elegendő, másokból na­gyobb mennyiség szükséges. Emellett természetesen fontos a velük élő reagálóképessége is. Eltorzult pszichével Aki kábító- vagy kábító hatá­sú szert tartósan szed, az előbb- utóbb annak rabjává válik, nar- komán, toxikomán lesz. Meg­szokja és minden vágya arra irá­nyul, hogy kielégítse vele az igé­nyeit. Mindent megtesz a meg­szerzése érdekében, nem riad visz- sza bűncselekmények elköveté­sétől sem. A fogyasztó pszichikai és szomatikus függőségbe kerül. Leküzdhetetlen vágyat érez az iránt, hogy minél előbb megkap­ja kívánt adagját, és amilyen gyorsan csak lehet, eléije az álta­la óhajtott hatást. Célja irányul­hat rossz közérzet elkerülésére, vagy kifejezetten egy nagyon kellemes állapot megteremtésé­re. Ugyanakkor kellemetlen el­vonási tünetek (rosszullét, has­menés, remegés, hányinger, há­nyás, görcsroham, stb.) jelent­keznek, ha megvonják tőle a szert, vagy csökkentik annak megszokott adagját. Az élvezet gyakori velejárója, hogy a szer­vezet tűrőképessége nő, s ezáltal a korábban szedett anyag hatása egyre csökken. Magyarán az „eredmény”-hez állandóan nö­velni kell a dózist. A toxikománok fizikailag többnyire leromlanak, belső szerveik (szívizom, máj, vese, központi idegrendszer) súlyos károsodást szenvednek. Tuda­tuk beszűkül, tudatzavar lép fel, szellemileg leépülnek, pszichika- ilag eltorzulnak. Nem ritka eset, hogy kábítószer hatása alatt ön­gyilkosok lesznek. Előfordul, hogy az LSD-t fogyasztó azt hi­szi, hogy tud repülni, s kilép a ti­zedik emeleti lakása ablakán. A termelők és a szállítok Az amerikai földrészen Mexi­kó elsősorban a marihuana és az ópiumszármazékok hazája. Bo­lívia főleg kokainnal és annak származékaival látja el a világot. Ázsiában az úgynevezett „arany félhold” területén (Irán, Afga­nisztán, Pakisztán) az ópium, il­letve a hasis a jellemző. Az „arany háromszög”-ben (Kam­bodzsa, Vietnam, Laosz) az ópi­umszármazékok és a marihuana kitermelése folyik. Végül meg kell említeni Indiát, mint a legna­gyobb kábítószergyártót és szál­lítót. Itt a legfontosabb átrako- dóhely Dubai, ahol hatósági el­lenőrzés egyáltalán nincs. (Folytatjuk) Kovács Judit „A művésznek nem politizálnia keli, hanem ráérezni bizonyos dolgokra” Egy autonóm riporter: Gulyás Miklós A hónap elején nyílt meg Gu­lyás Miklós fényképkiállítása a megyeszékhelyen, az Ifjúsági Házban. Már maga a meghívó is formabontó: négy mondat a tal­pán, négy a feje tetejére állítva. Új elképzeléseket, új célokat tükröz — ezekről beszélgettünk a fiatal művésszel a minap. — Értelemszerű az első kér­dés: hogyan kezdtél fotózni? — Még az általános iskolában ismerkedtem meg a fényképe­zéssel. Később inkább a képző­művészet érdekelt, majd újra a fotó következett. Nagy szerepe volt ebben az Iparművészeti Fő­iskolának — itt végeztem — ahol képzési kurzusokban a fotó több ágával is foglalkoztunk. — Melyik a leginkább kedvelt műfajod? — Az úgynevezett autonóm riport. Itt először az alkalmazott és az autonóm riport közötti kü­lönbségekről kell beszélnünk. Alkalmazott riport például az új­ságban megjelenő fénykép, ez ugyanis előírt, meghatározott té­máról készül. Vagyis a fotósnak alkalmazkodnia kell az igények­hez, elvárásokhoz. Ezzel szem­ben, ha autonóm riportot készí­tek, akkor egyedül, a saját szem­pontjaim alapján döntök arról, hogy mit tartok érdekesnek. Anyagi támogatás, fizetség nél­kül, közlési kényszerből. — Gondolom, nem ez az egri az első kiállítás... — A második. Az első tavaly volt Budapesten, a Fiatal Művé­szek Klubjában. Az Egerbe ho­zott képek egyik fele a két évvel ezelőtti főiskolai félév riportfotó anyaga, a másik a diplomamun­ka kibővített része — persze az autonóm riport műfajából. A fo­tók főként Budapesten készül­tek, s mindegyikük korrekció­mentesen, javítás nélkül van ki­nagyítva. Ezeket máshol már nem szeretném bemutatni, akkor lesz majd új kiállítás, ha lesz új anyag. Szerintem egyébként ma Magyarországon nem arra hasz­nálják a fotót, amire való. Fon­tosnak tartom, hogy a művész fényképeket csináljon, ne fotó­nak álcázott festményeket vagy grafikákat. Sajnos sok a káros, az elhibázott irányvonal. Én köz­vetlen módon próbálok véle­ményt mondani a világról. (rénes) Ha fél évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy részt vehe­tek Olaszországban egy nemzet­közi rockfesztiválon, nem hi­szem el. Én, a kis vidéki zenekar billentyűse, sohasem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen megy ez „odakint”. Na persze a nagy adag szerencsén kívül tudni kell némileg zenélni, és nem árt, ha az emberben van egy kis kurá­zsi. De nem szaladok előre, in­kább kezdem a történet elején. Történt ez év januáijában, hogy Giardono Morfer arezzoi üzletember esti sétája közben (mely épp az Ifjúsági Ház mellett vitt el), meghallotta együttesünk zenéjét (a nyitott ablaknak kö­szönhetően, amit máskor oly gondosan becsukatnak velünk — és lényeg az, hogy Giardono egy kazettával tért vissza városába, amelyet megmutatott egy em­bernek. Ez az ember nem volt más, mint az Arezzo Wave nem­zetközi rockfesztivál főszervező­je: Mauro Valenti. Mivel soha, egyetlen szocialista ország nem vett még részt itt, ezért úgy gon­dolták, itt az ideje, hogy megtör­jék a jeget. Mint később megtud­tuk, azonnal kineveztek egy Gio­vanni nevű személyt a felelős­ünknek, akinek az volt a felada­ta, hogy felvegye velünk a kap­csolatot, tárgyaljon és elintézzen mindent! Néhány hónap várako­zás után reménytvesztve konsta­táltuk, Arezzo csak egy álom marad. Aztán májusban bomba­ként robbant a hír: a meghívás biztos, a kaja, a szállás rendezve, benne vagyunk az e célra külön megjelentetett újságban és prog­ramfüzetben! Június 26-án egy 21 éves Ra- neult-val, és egy kis Polski Fiat­tal nekivágtunk az 1300 km-es útnak! Az Arezzo táblánál beter­vezett hangos hurrák, szelíd, ál­mos kis horkantásokká fajultak, de megérkeztünk! Mindez tör­tént 28-án hajnali 3-kor! Aznap este 9-től volt fellépésünk. Az olaszok nagyon barátságosak, a fiatalabbakkal angolul kommu­nikáltunk. Őszintén szólva, számunkra meglepő volt az a magasfokú szervezés, amit itt láttunk. A technikusok mindent a maga idejében, hajszálpontosan vé­geztek. Órák alatt felállították a nagy szabadtéri színpadot, 200 fényszóróval, lézerrel, tízezer wattal. A résztvevők között ta­láltunk az olaszokon kívül fran­ciákat, skótokat, és amerikaiakat is. Ezek az együttesek főleg poli­tikai, illetve elvontabb avantgar- de-rockot játszottak. A gitár és a dob zenéjükben dominált, ennek elenére a mi zenénk is komoly si­kert aratott. Érdekes volt az is­meretlen zenészek közötti jó vi­szony, és az egymás iránti lelke­sedés. Nálunk egy ehhez hasonló fesztiválon állandóan érezni a fe­szültséget, az egymás közötti ri­valizálást. Fantasztikus volt az is, hogy saját koncertünk folyamán állandó kontroll alatt tartottak, bármi hangosabb, illetve hal­kabb volt a kelleténél, lekeverték vagy ráadtak, a digitális keverő­pultnál. Jelen volt a RAI és vide­óra vette az összes koncertet, há­rom kameraállásból. Az is elkép­zelhető, hogy a Super Channelen egy összeállításban kapunk egy fél percet, ami azt hiszem elég komoly eredmény. Fiygelemre méltó az a tény is, hogy a résztve­vő zénekarok hangszerellátása igen magas szintű volt, annak el­lenére hogy többnyire amatő­rökből álltak a csapatok. Az egész fesztivál légkörére jellem­ző volt a szabadság, a barátko- zás. Több együttessel ismerked­tünk meg, például: Altered, Mushraem Patience, Inudibili, Moda. Felmerült annak a lehető­sége is, hogy cserekoncerteket szervezzünk ezekkel a zeneka­rokkal,főleg az Inudibilivel, akik fiatalok és nagyon jó zenét ját­szanak. Ugyanakkor összebarát­koztunk dr. Gianfranco Giroval is (becenevén Tommy). Szemé­lyéről csak annyit, hogy ő szer­vezte a Dire Straits világ körüli turnéját, és szívesen foglalkozik új tehetségek felfuttatásával. Ő volt az, aki bemutatott minket a Moda nevű együttes gitárosá­nak, Fabio Galawotinak, aki a világ számos hangstúdiójában fordul meg évente és jó ismerője David Bowie első gitárosának. Ha lesz egy jó DEMO-nk, Fabio megmutatja néhány embernek, hátha megtetszik valakinek. De itt a lehetőségek is sokkal na­gyobbak. Sajnos, a fesztiválon csak az olasz együttesek készít­hettek egy közös dupla lemezt. A külföldieket a főszervezők írásos ajánlással küldik a hazai hang­stúdiókhoz. Ha itthon nem tud­nánk felvételt készíteni, akkor Olaszországban megadják a le­hetőséget, ráadásul ugyanazon az áron, amibe itthon kerülne... Itt tehát a jelszó: „Mindenki mindenkiért! ” Jól esett, hogy eny- nyire figyelnek ránk és „vérző szívvel” hagytuk ott a fesztivált. Riminiben mégfürödtünk az olajjal szennyezett tengerben, megcsodáltuk a luxusszállodá­kat és egy kicsit irigykedve, de lelkesen hazaindultunk. Mindent összevetve, azt hi­szem, nagyon jó élményekkel tértünk haza. Egyetlen gondom csak az, hogy miért nincsenek idehaza is ilyen lehetőség-feszti­válok, ahol mindenki megmutat­hatná önmagát és oda is figyelné­nek rá!?? Igaz, ez nem az én dol­gom, de jó lenne minél hama­rabb ebben is felzárkózni a „nyu­gatihoz. Örülök, hogy mi lehet­tünk az első kelet-európai együt­tes, aki részt vett ezen a fesztivá­lon. Remélem, lesz folytatása is! Addig is, az El Paraiso sorsát ille­tően marad a bizakodás... Bodd Gergely Itt van a régen várt hamisítat­lan igazi forró nyár. A sikerlistá­inkon is nagy a nyári mozgolódás a legjobb 10 felvétel között, tart­ja népszerűségét az utóbbi idő­ben a funky és a rep zene és ezek képviselői is. Azért néha egy-két igazi diszkósiker is szerepel a leg­jobbak között, mint ezen a hé­ten: Wilson Ferguson slágere is Külföldi sikerek: 1. (9.) Cl SI SKIACCIA 2. (1.) CELEBRATION ’89 KOOL and The GANG 3. (-.) ONE DAY FRED VENTURA 4. (-.) FUNKY COLD MEDINA TONE LOC 5. (2.) LOVE TRAIN HOLLY JOHNSON 6. (-.) SEALED WITH A KISS JASON DONOVAN 7. (5.) LA VIE LA NUIT DEBUT DE SOIRRE 8. (3.) MY WORLD SOPHIE 9. (-.) SHOW ME WILSON FERGUSON 10. (8.) WILD THING TONE LOC 10 - a CSÚCSON (Július havi sikerlistáink) a: Show me(!), aztán a néhány ponttal lemaradó, már az első tíz közül a RADIORAMA együttes nagy nyári slágere, a Bad Bad Boy You, amely több mint való- Magyar sikerek: színű a jövő hónapban talán majd előkelő helyet követel ma­gának a listánkon. A hazai sikerlistán is végre né­mi változás történt, ez talán an­nak köszönhető, hogy az utóbbi hónapban több hazai LP is kike­rült a boltokba (R-GO PROLE- TARS, M.H.V., DOLLY ROLL, stb.) JOVANOTTI 1. (1.) AZOK A BOLDOG SZÉP NAPOK BEATRICE 2. (-.) ÁLMODJ KIRÁLYLÁNY HOMONYIK-MHV 3. (2.) SZEXY LADY MARCELLINA PJT 4. (3.) HAZUDTUNK EGYMÁSNAK BIKINI 5. (5.) CASANOVA ZOLTÁN ERIKA 6. (6.) BEL AMIÉ STEP 7 (4.) ÖLEU MAGADHOZ STEP 8. (-.) LESZ-E MÉG? STEP 9. (7) LEGYEK JÓ? BIKINI 10. (-.) ANNA R-GO PROLETARS Sallai Ferenc lemezbemutató f MINEK NEVEZZELEK? — EREDMÉNYHIRDETÉS! Értesítjük a tisztelt pályázókat, hogy a zsűri a pályaművek értékelésekor, kiemelkedően találó, új elnevezést nem talált. MEGKÖSZÖNJÜK AKTIVITÁSUKAT - és JUTALMAZZUK. A szerencse - sorsolással - a következő pályázóknak kedvezett: Ifj. Bánfi István Nagy István Attila Fülöp Gábor 3532 Miskolc, Nemzetőr u. 24. Miskolc, Vándor Sándor u. 1. m/3. 3300 Eger, Pacsirta u. 9. A jutalom átvételének módjáról, e három pályázót levélben értesítjük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom