Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolyam, 137. szám ÁRA: 1989. június 13., kedd 4,30 FORINT EGY IPARTELEP ÚJ GAZDÁT VÁR „...önkéntelenül is a Jelenlegi helyét már kinőtt, s új szék­hazat építtető APEH-re gondolok...” (3. oldal) HONFOGLALÁS A PUSZTÁN „Kezdetben szalmán aludtunk, csak később lett más körül­mény...” (4. oldal) A VILLÁMOK TERMÉSZETE „...gyors egymásutánban két-három, sőt sok esetben 10 — 20 kisülés megy végbe.” (S. oldal) A MEGYESZÉKHELYI KÁBELTÉVÉN ÚJRA ADNAK „...megkísérlik az élőben történő jelentkezést is.” (8. oldal) Történelmi esemény Gorbacsov Bonnban Egy elutasított holland ajánlat — Kelet — nyugati üzleti kapcso­latok — Várakozó állásponton — Mi kell egy ajánlathoz? — Ki­csi, de új piac Bejön-e a működőtöké? Ä Heti Világgazdaság április 29-i számában figyeltem föl egy nyilatko­zatra, amelyben Sándor Anna, az amsterdami Business Bum Oosteuro- pa vezetője beszélt egy elszalasztott üzleti lehetőségről. így fogalma­zott: „Országosan, állampolgári szinten tudatosítani kell, hogy a jelen­legi jó hírnév megragadása egyike az utolsó magyar lehetőségeknek. Pár hónappal ezelőtt megkereste irodánkat az egyik holland megye ve­zetősége azzal a kéréssel, hogy keressünk ki számukra egy magyar vagy szovjet megyét, ahol ők létrehozhatnának jó néhány közös vállalatot. Kérték, hogy az őprofiljukhoz, adottságukhoz igazán illő megyét vá­lasszunk ki. Az irodánk által kiválasztott magyar megye vezetőségét megkerestettük egy magyar — holland közös vállalaton keresztül, s a válasz az volt: „Nekünk erre most nincs időnk”. Nem hittünk a fülünk­nek. Erre a hollandok azonnal Riga és környéke mellett döntöttek, hiá­ba mondtam, hogy van még 18 másik magyar megye.” Hétfő délelőtt hivatalos láto­gatásra az NSZK-ba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöke. A szovjet vezető hatvanhét tagú kí­séretében a külpolitikai szakér­tőkön kívül részt vesznek a tudo­mányos, művészeti és kulturális élet kiemelkedő személyiségei is. Gorbacsovot a köln-bonni re­pülőtéren Hans-Dietrich Gen­scher alkancellár és külügymi­niszter köszöntötte. A szovjet vezető tiszteletére 21 ágyúlövés dördült. A repülőtérről a főtitkár államfő kíséretével a Szovjetunió bonni nagykövetségére hajtott, amely a következő négy napban egyben szálláshelyül is szolgál számára. Gorbacsov látogatását Gen- nagyij Geraszimov szovjet kül­ügyi szóvivő egy közös szovjet­nyugatnémet sajtófogadáson Hans Klein szövetségi miniszter, bonni kormányszóvivő jelenlé­tében történelmi jelentőségű eseménynek nevezte. A két szó­vivő jelezte, hogy korábbi ter­vektől eltérően a látogatás idején a lehetőség szerint mindig együtt tájékoztatják a nemzetközi sajtó Bonnba sereglett csaknem 2000 képviselőjét. A hétfő reggeli nyugatnémet újságok egyöntetűen annak a gondolatnak a jegyében üdvöz- lik Gorbacsov látogatását, hogy az NSZK-nak is érdekében áll a szovjetunióbeli nagyszabású re­formkísérlet támogatása. „Bonn: támogassuk Gorbacso­vot”. Ilyen címmel jelent meg az ország legnagyob példányszámú politikai és tartományi napilapja, a Westdeutsche Zeitung, vala­mint a befolyásos Stuttgarter Ze­itung, Baden-Württemberg tar­tomány vezető politikai napilap­ja és a Stuttgarter Nachrichten is. A Süddeutsche Zeitung a lá­togatásnak a kapcsolatok fejlesz­tésében betöltendő mérföldkő-, illetőleg áttörésjellegét hangsú­lyozva idézte Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter meg­állapítását arról, hogy a két or­szág között létre kell hozni a biz­tonság olyan együttműködésre épülő szerkezetét, hogy egyik félnek se kelljen tartania a má­siktól. A befolyásos újság a Bonnban tartózkodó szovjet külpolitikai szakértők megnyilatkozásaiból kiragadta Nyikolaj Portugalov- nak, az SZKP KB külügyi ta­nácsadójának megállapítását, miszerint a Szovjetunió kész elé­bemenni az NSZK-nak az érzé­keny biztonságpolitikai területen is, függetlenül Moszkva és Was­hington leszerelési tárgyalásai­tól. A Handelsblatt, az üzleti­pénzügyi körök lapja első olda­lán közölt nyilatkozatában Nyikolaj Rizskov szovjet minisz­terelnök a szovjet-nyugatnémet közös vállalkozások alapítását bátorítja. Az NSZK vállalatai a legtevékenyebbek a külföldi cé­gek sorában a szovjet vállalatok­kal való együttműködésben, és jelenleg 200 millió rubellel 70 szovjet üzemben vannak jelen társként. A gazdasági kapcsola­tok bővítése még gyorsabb is le­hetne, ha már jobban bejáratták volna az új szovjet gazdasági re­formok mechanizmusát — mom dotta Rizskov. A miniszterelnök bejelentette, hogy a Szovjetuniónak nyugat­német cégek által — Helmut Kohl kancellár moszkvai látoga­tása alkalmával — nyújtott há- rommilliárd márkás hitel kereté­ben eddig a szovjet fél 2,1 milli­árd márka értékben írt alá meg­állapodást. A tekintélyes konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben méltatja Gorba­csov NSZK-beli útjának jelentő­ségét, szintén állást foglal a gor- bacsovi reformok nyugati támo­gatása mellett, de kifejti azt a vé­leményét is, hogy a főtitkár tö­rekvéseinek esélyei nem a lege­rősebbek a súlyos hazai problé­mák miatt. Ezért a Nyugatnak minden eshetőségre fel kell ké­szülnie. Az ország legnagyobb pél­dányszámú újságjai közül a Bild- Zeitungés a kölni Express is első oldalon, orosz betűs üdvözlettel köszönti Mihail Gorbacsovot. Mihail Gorbacsov a köln- bonni repülőtérre való megérke­zése után a Szovjetunió nagykö­vetségére hajtatott. (Folytatás a 2. oldalon) Azt már dr. Szalóczi Géza, az Egerben működő Buda West veze­tője mondja el, hogy ez a bizonyos megye Heves megye volt. így hát nem csoda, hogy arra a kérdésre: bejön-e a működőtőke, amelyre oly nagy szüksége van hazánknak, nem tud felhőtlen optimizmussal válaszolni. Ez a cég az év elejétől kezdte meg munkáját, amely első­sorban társaságszervezésből, partnerek összehozásából, válla­latok adásvételéből áll. Előzmé­nye az volt, hogy 1986-ban az Egri Dohánygyár létrehozott egy ve­gyes vállatot, mert a cigarettát sodró lenszalagot Magyarorszá­gon akarta készíttetni. Kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű vál­lalkozás. Valóságos Canossát kel­lett járni, annyi papírra volt szük­ség ehhez a lépéshez. Úgy tűnt, hogy akik hasonlóra adják a fejü­ket, azok nehezen boldogulnak, ezért a dohánygyár jogtanácsosa, dr. Szalóczi Géza belevágott a „vegyes vállalatokat szervező ve­gyes vállalat” megalakításába. Megismerkedett dr. Sándor An­nával, a már említett Európa-hírű BBO vezetőjével, s ez a holland üzleti iroda beszállt az egri vállal­kozásba. A Buda West is kelet — nyugati, konkrét üzleti kapcsola­tok szervezésére szakosodott ez év elejétől. A maga nemében külön­leges ez a kezdeményezés, hiszen jórészt két megoldás volt arra, hogy a működötökét „becsábít­sák”: egyrészt a vállalatok hagyo­mányos partnereikkel igyekeznek szorosabb kapcsolatba lépni, más­részt politikusok járják a világot, hogy ajánlgassák a „portékát". Emellett nyilvánvalóan másfajta szervezésre is szükség van. Mint az igazgató elmondja, a BudaWest jó fél éven át .elsősor­ban külső kapcsolatait építgette. Véleménye szerint nálunk nemi­gen kell keresni, hogy kinek kell tőke, mert jószerivel mindenki­nek. Az megint más kérdés, hogy a pénz oda igyekszik, ahol gyara­podni tud. Ennek a szempontnak viszont kevesen tudnak megfelel­ni, mert rossz az infrastruktúra, meg aztán sok egyéb probléma van. így ez a cég elsősorban kül­földön keresgél, s idehaza olyan vállalatokat kutat, amelyek ter­mékennyé tehetők. Mint hangsú­lyozza, azért néhányat találnak, amelyben megvan az esély a to­vábblépésre. De az ipari befekte­tésekhez nem elegendő egy-két év perspektívája, nem térül olyan ha­mar vissza a pénz. Ezért lényeges a politikai stabilitás. Az, hogy a de­mokratizálódási folyamatot ne le­hessen visszafordítani. Nyugaton nagyon szorosan összekapcsolják a Szovjetunióban zajló változáso­kat a magyarországi fejlemények­kel, úgy értékelik — az igazgató ta­pasztalata szerint —, hogy egy ot­tani kudarc hazánkra is nagy ha­tással lehet. Persze, egy demokra­tikusan megválasztott parlament által hozott törvények biztosíthat­ják a stabilizációt. A holland fél azt kérte, hogy Pesten működjön a BudaWest, de ők úgy vélték, hogy Észak-Ma- gyarországon komoly lehetősége­ink vannak. Úgy fogalmaznak, hogy ez a vidék még alszik, ezért sok benne a tartalék. Az elmúlt hónapok alatt Nógrádban egy, Borsodban két, és Hevesben szin­tén két vállalatot sikerült szervez­ni. Nincs könnyű dolguk. Előfor­dul például, hogy egy cég küld egy háromsoros levelet, hogy nekik van egy ezer négyzetméteres üzemcsarnokuk, s szeretnének pénzt szerezni. Az igazgató hozzáfűzi, hogy a működőtőke számára mégis von­zó Magyarország. Ha kicsi is, de új ez a piac, s „hídfőállásnak” tekin­tik Kelet-Európábán. A tőke sze­ret első lenni egy területen. Rá­adásul ez nem egy lusta nép, jól képzett, s fegyelmezetten dolgo­zik, ha megfizetik. Olcsóbb itt a munkaerő, mint nyugaton. Az im­portliberalizációról még keveset tudnak, pedig az óriási előny, hogy kemény valutában viheti ki a nye­reségét a vállalkozó. Csábító a vámszabad területek lehetősége is. Sok még a félreértés hazánkkal kapcsolatban, akadt például olyan holland üzletember, aki arról ér­deklődött, hogy nálunk mennyi a dolgozói részvények aránya. A bürokrácia már nem tülzott az igazgató véleménye szerint, mert igenis szükséges a gondosan lefek­tetett jogi konstrukció. Talán a megyei cégbíróságok hiányoznak, hogy ne csak Pesten lehessen beje­gyeztetni egy új vállalkozást. Elis­meri, hogy gondot jelent me­gyénkben, hogy sok a leányválla­lat, gyáregység, amely nem tud önállóan lépni. De ezzel kapcso­latban megjegyzi, hogy ki kell küz­deni az új formát, amelyben ütő­képesebb lesz a vállalkozás. Összességében úgy tartja, hogy lényegesen több energiát és pénzt kellene fektetni a menedzselésbe, hogy ennek a tájegységnek a gaz­dasági élete megélénküljön. Pél­dául a világkiállításban is nagy üz­let rejlik, ha időben elkezdik a hír­verést és a szervezést. Végül kese­rűen szól arról a tapasztalatáról, amelyet a bevezetőben idéztünk, az a holland megye 200 ezer hol­land forintot kívánt beruházni itt, de nem kapott a közvetítésére kedvező választ a megyei taná­cson. Egyébként is jellemzőnek érzi, hogy Budapestről több ér­deklődést tanúsítottak munkájuk iránt, mint itt, pedig ők elsősorban e térségbe szeretnének minél több működötökét hozni. Gábor László Tagadhatatlan: újra itt az idegen- forgalmi idény. Megyeszékhe­lyünknek különösen kedves a nagy nyüzsgés, akár a vár bejára­tánál, akár a barokk belváros va­lamennyi pontján, még inkább az eddig kevésbé látogatott, most azonban már újdonságokkal gazdagodott Ráctemplomban és környékén. Vakáció lévén, ér­keznek a diákok is —főképp né­met, holland, osztrák —, vala­mint a szomszédos országokból. (Fotó: Perl Márton) Öreg­jeinkért Nézem a'televízió Évgyű­rűk című nyugdíjasműsorá­ban a dermesztőbbnél der- mesztőbb riportokat. Az egyikben egy olyan embert mutatnak be, aki idestova tíz esztendeje él egy városka központjában, egy bokor­ban. Télen-nyáron, esőben- hóban itt tölti éjszakáit. A nem éppen hétköznapi do­logra egyetlenegy ember sem figyelt fel, a nap mint nap ar­ra haladó járókelők közül nem tűnt fel senkinek, hogy ez az ember a huszadik szá­zad vége felé közeledve a bo­zótban éli le életét. A tanács illetékese döbbenten áll a ka­mera előtt, és azonnali intéz­kedést ígér. Ki tudja, hogyan fogadta a hirtelen jött segít­séget az érintett, akinek eszé­be sem jutott az elmúlt évek alatt, hogy neki is joga lehet hajlékra? Meglehet, lelke ezen idő alatt éppúgy megfa­gyott, mint végtagjai a véget nem érő, mostoha teleken... Egy másik tudósítás arról számolt be, hogy az átlagos­nál jobban kereső polgárok egy csoportja összefogott és gyűjtött annyi pénzt, hogy a helyi nyugdíjasoknak ingyen adtak az utcán tejet. A meg­lepő az a reakció volt, ahogy egy szintén nyugdíjas férfi re­agált. Szégyenteljesnek mi­nősítette az akciót, mond­ván: neki van annyi nyugdija, hogy nem szorul könyörado- mányra. A többség ennek el­lenére láthatóan kissé hitet­lenkedve, de örömmel nyúlt a zacskóért. A fenti két példa alapján mondhatnák többen: mire jó ez a nyomorúságot szétkür- tölő nyilvánosság? Tudvale­vő, hogy a mai magyar való­ság ezernyi ilyen, és ennél megrázóbb esetet produkál napról napra. S hogy mégis miért kell újra és újra meg­mutatni országnak-világnak életünk árnyoldalait? Egy­szerű a válasz. Azért, hogy ébren tartsuk lelkiismeretün­ket, azért, hogy a közöny ne ölje ki végleg belőlünk azt a maréknyi humánumot, ami tettekre, cselekvésre sarkall bennünket akkor is, ha néha már úgy érezzük, hogy napi gondjainkkal mi magunk sem tudunk megbirkózni, nem még másokon segíteni. S ezzel kapcsolatban elég, ha egy konkrét példát emlí­tünk szűkebb környezetünk­ből. Egerben lehetőség nyíl­na végre egy szociális otthon kialakítására a Csebokszári- lakótelepen. Egy kihaszná­latlan bölcsődét tudnának viszonylag kevés ráfordítás­sal erre a célra átformálni. Ám az ötlet máris ellenállás­ba ütközött. Az ott élők kö­zül többen aggályaiknak ad­tak hangot a tervvel kapcso­latban. Tiltakoznak a tanács elképzelései ellen. Érveik minden bizonnyal megala­pozottak, így ezeket tiloségy mozdulattal lesöpörni az asztalról. De az talán mégis elvárható, hogy esetleg ja­vaslatot tegyenek egy ésszerű megoldásra, ha másért nem, lelkiismeretük megnyugtatá­sa érdekében. Barta Katalin Ismét ”megszállták” Egert

Next

/
Oldalképek
Tartalom