Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

4.

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

NÉPÚJSÁG, 1989. június 10., szombat

Több közúti baleset — Városi KBT-ülések

Romlik megyénk közlekedésbiztonsága

Tartós, sőt erősödő a tendencia: Heves megye közlekedés- biztonsága jónéhány éve folyamatosan romlik. A múlt év még így is kirívónak számít, hiszen szűkebb hazánk közúti közlekedésének történetében soha nem volt ennyi baleset, sérült, halálos áldozat, mint 1988-ban. Az ittasság, úgy mint a bajok oka, arányában szintén növekedett, közel négy százalékkal — valahogy így összegezhetők az Egri Városi Közlekedésbiztonsági Tanács legutóbbi ülésén elhangzott megállapítások.

Jelenleg a nyolcvanezret is meghaladja a megye útjain futó gépjárművek száma, s ezeknek a fele Egerhez és vonzáskörzetéhez tartozik. A fejlődést azonban nem követte a közúthálózat és a kiszolgáló létesítmények fejlesztése, mindkettő elmaradt az igényektől.

Nézzük a következményt, vagyis a tényeket: megyénkben tavaly 754 személyi sérüléses közúti közlekedési baleset történt, 77 százalékkal több, mint 1987- ben. Összesen 1054-en sérültek meg, közülük 83-an életüket veszítették. A megyeszékhely és vonzáskörzete múlt évi eseteinek száma 285, ez 12,2 százalékkal haladja meg az elmúlt öt év, 28,4 százalékkal az elmúlt tíz év átlagát. A halálos kimenetelű szerencsétlenségek száma 19-ről 23-ra, a könnyű sérüléseké 126-ról 149-re nőtt, a súlyos sérüléseké viszont 115-ről 113-ra csökkent. A sérültek között emelkedett a forgalom legvédtelenebb résztvevőinek aránya, a gyermekeké és az időseké. A balesetet szenvedett gyalogosok részaránya csökkent, a kerékpárosoké és segédmotor-kerékpárosoké úgyszintén. A bajok mintegy kétharmada következett be lakott területen belül. Egerben a 25. számú főútvonal városi átkelési szakaszának volt jónéhány kárvallottja, a legveszélyesebbnek a Rákóczi út Olasz utca-Cifrakapu utca közötti része minősült. Nem kevésbé balesetveszélyes az Eger és Egerszalók közötti útszakasz, a községek közülpedig Makiár és Andomaktálya. A balesetek okai is eltérnek az 1987. éviektől. Kevesebb a gyorshajtás, több az előzési és a haladási-irányvál- toztatási szabályszegés, míg az okozók közt sok az autóbusz-ve- zető, a motorkerékpáros és a kerékpáros. *

Gyöngyösön is a napokban tartották meg a városi közlekedésbiztonsági tanács tanácskozó testületi ülését. A plénumon értékelték az elmúlt év munkáját és a „Vezess Biztonságosan!” versenymozgalmat. Bartos László rendőr őrnagy, a helyi KBT elnöke elmondta, hogy munkaprogramjuk középpontjában a gyermekek és a fiatalok közlekedés- biztonságának fokozása, valamint az ittas vezetés elleni küzdelem állt. Gyöngyösön és környékén némileg csökkent a balesetek száma, de súlyosságukat vizsgálva elgondolkodtató a statisztika, ugyanis öttel több halálos és öttel több súlyos kimenetelű eset történt. A legnagyobb bajokat a sebesség nem megfelelő megválasztása, az elsőbbség meg nem adása okozta.

A „Vezess Biztonságosan!” vetélkedőben a brigádok közül első helyezést ért el a vámosgyör- ki Barátság Mgtsz Gagarin szocialista brigádja, a második helyen a visontai Reménység Mgtsz Landler Jenő szocialista brigádja, a harmadikon a Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet Spartacus brigádja végzett. Balesetmentes közelekedésért Bálint Ferenc (Gyöngyöspata egyesült Mgtsz), Skoda Sándor (Gagarin Hőerőmű Vállalat), Deme Ferenc (Szőlőskert Mgtsz Nagy- réde), Nagy József (Béke Mgtsz Visznek) és Tassy Sándor (Mát- rakincse Tsz Gyöngyös) gépjárművezetők részesültek jutalomban. *

A füzesabonyi közlekedésbiztonsági tanács szintén nemrég tartotta tanácskozó testületi ülését, amelyet Kilhéber Béla ügyvezető elnök nyitott meg. Ezt követően Dr. Varga László rendőr őrnagy tájékoztató jelentést terjesztett a testület elé, ebben értékelte a KBT múlt évi munkáját és a baleseti helyzetet. Ezután kihirdették a „Vezess Biztonságosan!” verseny eredményét, mely szerint első a Tarnamente Ipari Szövetkezet, második a sarudi Tiszamente Mgtsz, harmadik a Füzesabonyi Állami Gazdaság, negyedik a mezőszemerei Rimamente Mgtsz, ötödik a poroszlói Magyar-Szovjet Barátság Mgtsz. Az említett gazdasági egységek legeredményesebb dolgozói jutalmat kaptak, így Juhász Tivadar (Tarnamente ISZ), Pru- zsinszki Lajos (Tiszamente Mgtsz), Gál András (Füzesabonyi ÁG), Simon József (Rimamente Mgtsz), és Tóth Ernő (Magyar-Szovjet Barátság Mgtsz). A társadalmi aktivisták közül elismerésben részesült Takács Péter úttörőelnök, Juhász Lajos szervizvezető, Gál Péter a füzesabonyi 1. Számú Általános Iskola tanára, Farkas László a városi tanács dolgozója, Tasi Imre a Remenyik Zsigmond Gimnázium és Postaforgalmi Szak- középiskola tanára, Nagy Dezső a sarudi Tiszamente Mgtsz elnöke, és Veres János honvéd őrnagy.

Ártatlanul megalázott harmincnégy vasutascsalád balladája (X/6)

Indulás hajnalban a Hortobágy felé

Zsákai Lászlóék kettős ünnepre készülődtek június 26-án: házassági évfordulót és a két László (apa és fia) névnapját akarták ünnepelni, de nem sok örömöt hozott ez a nap. A családfő Budapesten volt aznap, a MÁV igazgatóságon fegyelmi tárgyaláson. A hazaérkezése után éppen az ajándékozáskor lépett be egy rendőr: „Zsákai úr! Magáért jöttem, elviszem egy öt perces kihallgatásra.” Az öt percből órák lettek, de hiába várták vissza. Éjszaka két óra tájban nagy zörgetésre ébredtek. Ávósok nyomultak be az ajtón. Közölték, hogy a családot kitelepítik, megmutatták az erről szóló határozatot és követelték, hogy írja alá a feleség: ő kétségbeesetten tiltakozott és a félje sorsáról kért felvilágosítást. Azt válaszolták, ha szeretné viszontlátni, úja alá a határozatot. A teherautó ott állt a ház előtt, de a rakodáshoz már nem volt ereje. Az ávósok rakták fel a holmijukat, azt, amit jónak láttak. A két gyermek álmos volt, nem értett az egészből semmit. Pirinkó hóna alá fogta az apja vasutas sapkáját, a hároméves Lackó meg a piros pety- tyes labdát vette magához. Elindulás után egy időre megálltak a rendőrkapitányság előtt, rendezték a teherautókat, majd újból elindultak, de nem tudták hova.

Vásárhelyi Jánosné nagyon ideges lett, miután a férjét behívatták a rendőrkapitányságra egy ötperces kihallgatásra. Hiába teltek az órák, nem tudott elaludni. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy teherautók

mennek az egyébként csendes utcán. Felébredtek a gyerekek is. Az ablakon át lesték, mi történik odakinn. Az ő házuk előtt is megállt egy autó. Csöngettek. Két katona jelent meg a lakásban. Közölték, hogy kitelepítik a családot, mert Hatvanban nem kívánatos az itt tartózkodásuk. Egy órát kapnak, pakoljanak ösz- sze minden szükséges holmit. A férjét előre vitték, már ott van és várja. A családi házban ott lakott a két nagyszülő is, de róluk a kitelepítési határozat nem intézkedett. Az ávósok azonban ”nagyvonalúak ” voltak: őket is felültették a teherautóra, mert mint mondták, nekik a lakást le kell pecsételni, abban senki nem maradhat.

Széles Györgyöt hajnalban vitték el a rendőrök kihallgatásra a kapitányságra. Nem sokkal később ávósok jelentek meg a háza előtt szuronyos puskával:

— Tessék szépen összepakolni, mert magukat elinternáljuk a Hortobágyra — mondták a feleségének.

— Hát a férjemmel mi lesz?

— ő már ott várja magát, csak nyugodtan pakoljon össze. Ugyanilyen lakást fognak ott kapni.

Ezután felraktak mindent, ami csak fért a teherautóra. Azt mondták neki, hogy a többiért visszajönnek később, de csak három év múlva látta viszont a lakását.

Balázs Jánosné hiába várta haza a férjét június 26-án. Hazafelé tartott, amikor útközben elfogták az ávósok és elvitték Kistarcsára. Az asszony állandóan fel alá járt a szobában, amikor két óra tájban kegyetlenül megzörgették az ajtót.

— Mindjárt nyitom, csak ruhát veszek magamra — mondta, pedig fel volt öltözve.

— Ha nem nyitja ki azonnal, betörjük az ajtót — fenyegetőztek az ávósok, miután megelégelték a várakozást.

Erre kénytelen volt beengedni őket. Közölték vele, hogy kitelepítik őket, pakolja össze a legszükségesebbeket. A ház előtt álló teherautón már ott voltak Ludvigék, akik egy kecskét is hoztak magukkal, hogy a gyerekeknek tejet tudjanak adni. Ba- lázséknak nem sok hely maradt, pedig az asszonynak három gyermeke volt, a legkisebb nyolchónapos.

Jolsvai Béláné ablakán éjfél előtt 11 óra tájban zörgettek. Amikor kinyitotta az ajtót három ávós katona nyomult be a lakásba. Elé tettek egy papírt, hogy írja alá, mert kitelepítik. 0 megtagadta az aláírást. A nagy lánya ráborult az asztalra úgy sírt. Aznap érettségizett. Az este még vendégei is voltak, akik gratuláltak neki. Az ávósok vezetője intett a beosztottaknak, akik elkezdték a holmit összeszedni. Először a bútorok következtek. Amikor készen lettek, elindultak. Hiába kérdezgették, hova viszik őt és a két gyermekét, csak annyit mondtak, különb helyük lesz ott, mint idehaza. Máj er Mi- hálynét hajnali három óra tájban hurcolták el.

Megállt a teherautó a házuk

előtt. A belépő ávósok vezetője közölte az asszonnyal, hogy a férjét már elvitték Kónya tanyára, őket is viszik. A férje ott lesz postás az állami gazdaságban. Csomagoljon össze.

Ő azonban nem ijedt meg, azt mondta, csak akkor csomagol, ha a férje is itt lesz. A parancsnok rákiáltott, hogy ne okoskodjon, ha nem hajlandó pakolni, majd a katonák csomagolnak. így is történt. A katonák kiszedték a szekrényből a ruhaneműt, bekötötték lepedőbe és vitték a teherautóra. Aztán a sparheltot, ágyat, szekrényt, székeket, asztalt.

Az egyik katona megkérdezte:

— A kicsi is megy? (Nyolchónapos volt a legkisebb gyermek.)

— Természetesen — válaszolta a parancsnok — még a legkisebbjét is ki kell irtani a fajtájának!

Hogy miért mondta ezt nem tudni, de el lehet képzelni, mit érezhetett az anya. Áztán megkeményítette magát: „Ha meghalunk, együtt halunk meg!”

Felszálltak mind a négy gyermekkel a teherautóra. A hajnali derengésben csak katonákat láttak az utcákon. A szomszédokra addig már ráijesztettek, még az ablakon sem mertek kinézni.

Miután elindultak, kinézett az asszony a ponyva részén. Látta, hogy sorban vannak a teherautók, nem csak őket viszik, mások is velük mennek. Ez némiképp megnyugtatta.

(Folytatjuk)

Németi Gábor

A kis kerti pavilont 1931-ben újították meg az Angolkisasszonyok.

Kápolna a Szilágyi Erzsébet gimnázium udvarán?

A Népújság 1989. május 22-i számában egy különös kép jelent meg, egy egyedülálló kicsiny épület képe, mellette az írás: Az udvaron álló kápolna — műemlék, sajnos siralmas állapotban. A riportot, amely a képet körülfogta, Palágyi Edit írta, beszélgetvén Finta István igazgatóval, a Szilágyi Erzsébet gimnázium igazgatójával az iskola gondjairól, szűk mivoltáról, romló külsejéről. Természetes, hogy a maroknyi épületről szó sem esett — legalábbis a riportban nem — az érzékeny szemű fotós figyelmét azonban nem kerülte el. így jelent meg ez a különös kép a Népújságban.

Miért különös ez a kép, ez az épület, itt egyedül, ebben a környezetben? Á kerti házak fogalma mindig a kilépést jelentette a való életből, a „kerti laktól” a vidéki udvarházak „filagóriájáig”

és hol a titkos szerelmek romantikája vette körül, hol csendes, öreg kártyapartik színhelyéül jelent meg életben, írásban, versben. Ez a ház azonban nem könnyű, fából készült épület, hanem megmunkált kövekből manzárd tetővel fedett egység, amely már az első pillantásra kétségtelenül magán hordozza a városépítő XVIII.század stílusjegyeit, mintha a nagyszabású egri barokk épületek jellegzetes építészeti tulajdonságai egyetlen cseppként csillognának benne. Ez a kerti lak egy apró barokk remekmű.

Mert nem kápolna. Egy századbeli tudós történész magányos alkotóhelye. Tiszteletreméltó öreg írások őrzik történetét, meg kell vallatni őket. Ezt az épületet az építőművészet „gróf Batthyány Ignác kerti pavilonja” címen tartja nyilván. Batthyány Ignác a római Collegium Ger- manicum et Hungaricum elvégzése után lett egri kananok, 1773-ban már nagyprépost. O bízta meg Fellner Jakabot, a Lyceum építőmesterét a nagypréposti palota (ma Megyei Könyvtár) megtervezésével. Maga az építkezés idejére abba a házba költözött, amely az Angolkisasszonyok nevelő intézetének kisegítő épületéül szolgált és akkor bízta meg Fellnert egy magányos kerti lak építésével. Ebben a lakban kezdte meg tanulmányai írását a középkori magyar egyháztörténetből. Batthyányi 1780-ban erdélyi püspökké nevezte ki a pápa. Székhelyén, Gyulafehérvárott alapította meg a híres és gazdag püspöki könyvtárt, a Batthyániu- mot. Történeti műveit ma is forrásmunkának tekintik és — talán — megvan a két évszázados gyulafehérvári könyvtár is.

Kapor Elemér

Egy hét az Adrián

Egri autóMubosok a Pag-szigeten

Az elmúlt napokban telepítette le a Magyar Autóklub Heves Megyei Szervezete négy lakókocsiját a jugoszláviai Pag-szigetre. Az Adria partján fekvő, három éve kialakított AS kempingbe Szabó János titkár vezetésével Berényi Péter, Faludi László és Fischer István állították üzembe a szezon kezdetére a lakókocsikat. Az Egertől közel 900 kilométerre fekvő szigeten, ragyogó időben még egy pár napot pihenéssel is eltöithettek családtagjaikkal a visszaút előtt.

(Szántó György képriportja)

|