Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-08 / 133. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 8., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Környezetünk gondjai Beszélgetés dr. Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási államtitkárral — Hol áll hazánk a környezeti ártalmak, illetve enyhítésük „ rangsorában ”? Mi jelenleg és mi távlatilag a súlyos probléma? — Hazánkban a környezet állapota sok szempontból aggasztó. Nehéz ezt globálisan összevetni más országok helyzetével, mert több tucat környezeti terhelést kellene összehasonlítani. Össze lehet vetni Budapest és környékének levegőjét a sziléziai iparvidékével, de az nem nyugtat meg, hogy ott a levegő még szennyezet- tebb. Ettől még tény marad a februári szmog, a százhalombattai gyerekek kiugróan magas asztmatikus betegsége. Összességében hazánk környezetállapota európai összehasonlítás alapján közepes. Ha ezt összevetjük a közepestől elmaradó gazdasági fejlettségünkkel, akkor a két „helyezés” eltérésének okát a gazdasági szerkezetünkben találhatjuk meg: nálunk magas az anyag- és energiafelhasználás és a környezetet terhelő nehézipari ágazatok hatása is jelentős. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évek gazdasági pangása idején sem csökkent a környezet terhelése, s a szennyeződés növekedett. Ebből a veszélyes helyzetből csak a gazdasági szerkezet átalakításával, a következetes reformmal lehet kimozdulni. Súlyos gondot okoz a talajvizek nitráttartalma, különösen abban a 7-800 faluban, ahol nincs vezetékes ivóvíz. Itt zacskós, palackos ivóvízzel lehet elkerülni a csecsemők veszélyeztetését, ám a gondoskodás ellenére egy évtized alatt sajnos 20-ra emelkedett az áldozatok száma. A környezetszennyezés anyagi károkat is okoz. Egy 1985-ös számítás szerint a lég- szennyezés okozta betegségek anyagi következménye 4 milliárd forint, a korróziós károk ennél lényegesen magasabbak. A környezeti ártalmak harmadik megjelenési formája a természeti értékek, növény és állatfajok, élőlériytársu- lások pusztulása. A természetvédelmi területek növekedése ellenére itt is veszteségeket kell elkönyvelni. Összességében úgy ítéljük meg, hogy az elmúlt ötéves terv idején nem sikerült a környezet állapotának romlását megállítani, s a mostani ötéves terv is csak a romlási folyamatok fékezését tűzhette ki célul. A három kiemelt környezetvédelmi program a legszennyezettebb levegőjű térségek levegőtisztaságát, a veszélyes hulladékok kezelését és az ivóvízbázisok védelmét szolgálja. A koncentráltan jelentkező szennyezések mellett számolnunk kell a szétszórtan, kisebb mennyiségben jelentkező sokféle szeny- nyezőanyaggal, mint például a lakásokban használatos vegyi anyagokkal, az üzemi balesetekkel, mint lehetséges veszélyforrással is. Ezek a gondok a fejlett országokban is csak most kerültek az érdeklődés előterébe. A környezeti elemek közül jelenleg a levegő szeny- nyezettségét tekinthetjük a legsúlyosabb gondnak, de hosszabb távon a talajban és a felszín alatti vizekben fölhalmozódó szennyezés látszik leginkább aggasztónak. — Mit tehet és mit tesz a minisztérium a környezetbarát közfelfogás kialakítására? Másrészt: képes-e a minisztérium gazdasági döntések ökológiai befolyásolására, a termelők ökológiai ösztökélésére? — Ma Magyarországon mélyreható gazdasági-társadalmi megújulás tanúi vagyunk, s ez a folyamat gazdasági nehézségeink ellenére magában foglalja a környezetvédelem felértékelődését is. Éppen ezért szükséges, hogy a környezetvédelmi szempontok fokozott integrálása a gazdasági-társadalmi tervezés minden szintjén váljon a nemzeti kibontakozási program építőelemévé. Az ipar szükségszerű szerkezetátalakítása már önmagában is a környezetorientált gazdaság megteremtését segíti. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, amely szerint jelenleg a környezeti elemnek nincs reális értéke. Olyan környezetgazdálkodási formát kell kialakítani, mely képes egyensúlyt teremteni a csoport- és a társadalmi érdek között. Olyan tervezési és döntési folyamatra van szükség, amely lehetővé teszi a környezeti károk megelőzését, az ezt biztosító értékrendszer és érdekviszony érvényre jutását. A te- mészeti erőforrásainkkal való racionális gazdálkodás a struktúra- váltás alaptényezője. Valószínű, hogy a közeljövőben a környezetvédelemmel összefüggő tevékenységek húzóágazatként jelennek meg a nemzetközi életben. Fontos azonban, hogy ne csak a termelés legyen környezetbarát, de a kikerülő termékek is feleljenek meg a környezetvédelem követelményeinek. Ezért a kül- és a belkereskedelemben nagyobb figyelmet kell fordítani a temékek környezetvédelmi paramétereire, mivel ez — hosszabb távon — a termékek versenyképességének «gyik fontos tényezője lesz.- Miként vélekedik — általában és hazánkban — a környezetvédő mozgalmak politikai szerepéről, s hasznosak-e ezek szakmai szempontból? — A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a környezetvédő mozgalmak nélkülözhetetlenek a sikeres környezetpolitikához. Már a környezetpusztítás veszélyeire is különböző szellemi mozgalmak hívták föl a figyelmet 20-30 évvel ezelőtt. Ez a szerepe ma is megvan a környezetvédő mozgalmaknak és a környezeti kérdésekre figyelő sajtónak. Hazai példákat említve: az izotóptemető körüli vita fölhívta a figyelmet a nukleáris hulladék elhelyezésének tisztázatlan kérdésére, a pilisbo- rosjenői ügy a távvezetékek helyes telepítésének kérdését vetette fel. Ezekkel a kérdésekkel mint környezeti problémával a fejlett országokban is csak most kezdenek foglalkozni. Sajnos a mindennapi életben, a környezet szempontjából jelentős döntések meghozatalánál — legyen az gazdasági vagy államigazgatási döntés — más célok a fontosabbak. így aztán a környezeti szempontokat úgymond kívülről kell bevinni a mindennapi döntésekbe, s mindez kemény érdekütközéseket eredményez. A környezetvédő mozgalmak közéleti föllépésükkel nyomást tudnak gyakorolni ezekben a vitákban. Egyes konkrét ügyekben ez a föllépés megváltoztatja az eredeti döntést; ez történt a szársomlyói kőbányászat, illetve a nyírádi bauxitbányászat esetében. Részben ilyen a dunai vízlépcsőrendszer is, de itt a környezetvédelmi kérdések összekeverednek a régi döntéshozatali módok bírálatával és más politikai kérdésekkel is. Az egyedi ügyek alapos vizsgálata mellett, a hatékony megoldást az átfogd jogi, gazdasági, műszaki szabályozás jelentheti. Ez olyan kormányzati feladat, amit a környezetvédelmi tárca helyett senki sem fog elvégezni, mondhatnám a környezetvédelmi kormányzatnak a dolga, hogy a társadalom elképzeléseit szakmailag megalapozottan hatékony intézkedésekké, szabályozókká alakítsa. A minisztérium együttműködésre törekszik a környezetvédő mozgalmakkal. Figyelembe vesz- szük a környezeti problémákkal kapcsolatos jelzéseiket, vitát folytatunk a környezet állapotának értékeléséről, kikérjük a véleményüket szabályozási kérdésekben, mint legutóbb a nitrogénoxidok- kal kapcsolatos minisztertanácsi előterjesztés ügyében. Azon dolgozunk, hogy közös megegyezéssel a Környezetpolitikai Tanácsot ennek egyik fő fórumává alakítsuk. Az általános szabályozás természetesen nem lehet teljes körű. Nemcsak a még nem szabályozott kérdésekkel kell konkrétan foglalkozni, de a szabályozásba, a környezetet érintő döntések meghozatalába az embereket és a mozgalmakat is be kell kapcsolni. Egy beruházás létesítése előtt például a környezeti hatástanulmány megvitatásakor meg kell hallgatni a helyi lakosságot, oda kell figyelni a mozgalmak és a sajtó vélemény- nyilvánítására. így aztán a megkérdezett emberek — esetenként — a döntéssel együtt vállalják a környezetvédelemmel járó terheket is. F üzes Oszkár Átrajzolt térképek — Tóparti gondok — Évtizedek a városig — Mellékfoglalkozásban vagy úgy sem — A vonzó utcaképért A sok tervező keveset remeket Beszélgetés Ott László megyei főépítésszel Mi van a főépítész asztalán? — Bizonyára sokakat érdekel a kérdés szűkebb hazánkban, hiszen ha a területi államigazgatásnak csupán egyetlen része kapcsolódik is a munkakörhöz, voltaképpen mind a 118 településünket érinti, amivel Ott László foglalkozik a megyei tanács apparátusában. Ezért kerestük fel hivatalában s kértük rövid beszélgetésre. — Mindennapi feladatai között fontos, talán a legfontosabb tennivalója a területrendezési tervek készítésének, karbantartásának, módosításának a figyelemmel kísérése. Ma hol tartanak ezzel? — Jelenleg 81 helységünknek van elfogadott általános rendezési terve, ami önmagában örvendetesnek tűnik. Ám ehhez sajnos mindjárt azt is hozzá kell fűznöm, hogy az említetteknek a többsége, mintegy kétharmada bizony már elavult. Megöregedett, 15-20 éves, túlhaladta az idő, az élet. Amikor készültek, úgyszólván még sejteni sem lehetett a mostani gazdasági körülményeket. Hogy mást ne mondjak,"csupán egyetlen példát idézzek, a hortit: feleslegesnek tartott nagy, szabad belsőségekből iparkodtak utcákat kialakítani. Mit sem gondoltak, számítottak arra, hogy utóbb — napjainkra — lényegesen megnőhet a föld értéke, szerepe. Ma már tudjuk, hogy igen csínján kell bánni szinte minden négyzetméternyi termőhellyel, kisajátítás, építkezés csakis a legindokoltabb esetekben lehetséges. A megyeszékhelyen még négy esztendeje is bíztak például a vasúti személypályaudvar kitelepítésében, s helyének szívet, lelket vidítóbb átformálásában, ma már bizonyos, hogy le kell mondani róla. Mint ahogyan az új M3-as úthoz elképzelt 25-ös leágazó sem kerülhet belátható időn belül oda, ahová az egriek megálmodták. Aztán — hogy másra utaljak — időközben környezet- és tűzvédelmi fejezetek módosítottak az országos építési szabályzaton, nem utolsósorban pedig számos új tó is beleszólt a térképekbe. A vízparti fejlesztések külön is követelik a rendezést. S természetesen nem csak tavainknál. Ám, hogy csak egyet említsek: noha a regionális szennyvízvezeték az alapjuk ezeknek a terveknek, a Tisza térségében még Kiskörén is mindössze elkezdődött a tisztító és továbbító rendszer megvalósítása. Önmagában is gond, hogy — miközben városaink mindegyikének sincs kész, jóváhagyott, elfogadható programja — át kellene dolgoztatni a meglévő rajzok nagy részét, ugyanekkor további probléma a hozzájuk szükséges pénzösszegek szűkössége. Bármilyen különös, így van: ilyen célokra jóformán most sem lehet többet költeni, mint a 70-es években. — Mi a helyzet a kiemelt településeken? — Mint érintettem már: Eger általános rendezési terve erőteljesebb korrigálásra szorul, s városaink közül Pétervására teljesen újat igényel. A többi városunké tulajdonképpen megfelelő. Az üdülőhelyek közül ez utóbbit mondhatom a szilvásváradiról, a Párád és környékiről, míg a mát- raszentimrei, illetve a Tisza- menti településeké korszerűtlen, igencsak idejét múlt. Ami pedig a helységek egyes részeit érintő részletes rendezési terveket illeti: azt mondhatom, hogy Eger — a szükségesebbnek ítélt általános rendezési terv készítése miatt — egyelőre még nélkülözi ezt, Gyöngyösé most születik, Hatvané megvan, sőt bizonyos módosításokkal használhatónak is ítélhető. S Hevesen, Füzesabonyban sem hiányzik, de náluk meg kell jegyeznem: az utóbbi a kétségkívül rokonszenvesebb, emberarcúbb, a jövőnek való. Az előbbi sajnos eléggé nélkülözi az egységes elképzeléseket, benne számos elhamarkodott megoldás nehezíti a határozottabb fejlődést. Míg Pétervására gondja sajnos sokkal több. Itt korántsem csak a tervezés hiánya az oka annak, hogy évtizedekre van szükség az igazi várossá váláshoz. — Hogyan látja általánosságban is falvaink, városaink arculatának változásait? — Vitathatatlan településeink gyarapodása, örvendetes, hogy a szűkösebb, ínségesebb időkben is meglehetősen élénk, változatos az építkezés. Azonban bosz- szant, bánt, hogy kevés igazán szép épület gazdagítja utcáinkat. Elég sok az egymás mellé vagy a faluba, városba nem illő ház. Bár több százra tehető az engedéllyel rendelkező tervezők száma megyénkben is, jó ha talán húsz valóban igazán jó szakemberről beszélhetek. A fővárosi, regionális tervező intézetek mellett csak lassan jutnak szerephez a nagyobb helyismeretű megyei szervezetek, ami óhatatlanul nyomot hagy az alkotásokon. Határozottan javult az ajánlott típustervek színvonala, ha kisebb ütemben is, de átdolgozásokkal igyekszik javítani kínálatán az ÉTK, s kifejezetten bíztató a piacon még újnak mondható Lakásinform törekvése. Ám a tájhoz, a vidékhez jobban is igazodó tervcsomag még mindig kevés, nagyon hiányoznak a megyei sajátosságokat jobban figyelembe vevő dokumentációk. Aztán, bizony elég sok baj van a kivitelezéssel is. Az alapozásokról szinte összefoglalóan állíthatom, hogy igen gyengék, sokszor csapnivalóan rosz- szak, de magukon a felépítményeken is gyakran látszik a kontármunka, a jószándékú de nem mindig sikeres kaláka. — Nem tehet ellenük a megyei főépítész? — Jómagam csupán a tagja vagyok a Heves Megyei Építés- tervezői Szakértői Bizottságnak, amely egy-egy létesítményre az „áldását” adja. S mint a megyei tanács osztályvezető-helyettese is, legfeljebb a harmadfokú hatóság elé kerülő ügyekbe szólhatok. Ha a helyi vagy a körzetközponti városi hivataltól nem tesznek kifogást, elkészül, amit az építtető akar. Főállású városi főépítész még ma is csak Egerben van, míg Hatvanban, Hevesen, Pétervásárán a mellékfoglalkozású is hiányzik. Ahol pedig van is ez utóbbi, ott sem mindenütt tartozik a szakigazgatáshoz, vagyis inkább csak külső szemlélője az építkezéseknek. A befolyás tehát igen kevés. — S amiben része lehet, része van még posztján ? — Nos, mint megyei főépítész, elsősorban tanácsokat, tippeket adhatok. Résztveszek valameny- nyi nagyobb körzetet érintő fejlesztésben, így például bekapcsolódtam a Gyöngyösorosziba tervezett HAF-üzem, a visontai déli bánya vagy éppenséggel a kiskörei erőmű és tórendszer környezeti hatásvizsgáltaiba is. A műemlékvédelem során keresem, szorgalmazom a helyi tanácsi oltalmat is, segítek például az olyan sajátos, kétbeltelkes település arculatának megőrzésében, mint Átány. Azon vagyok, hogy a gyöngyösi, illetve nagy vísnyóíjellegzetes zsellérközökben a jövő formálásánál ne a nyomort konzerváljuk, hanem a szépséget őrizzük, növeljük. Városainkban kiránduló- és üdülőhelyeinken kezdeményezem, támogatom az „utcabútoros” csinosításokat is, hogy mind több ízléses jelzőtábla, lámpatest, hirdetőoszlop, pad, Szemétgyűjtő, üzletcégér s hasonló díszítse tegye vonzóbbá a közterületeket. Jólesik ezek eredményeit látni s tapasztalni nap nap után öröm,hogy hírüket megyénktől egészen messzire is viszik- Gyóni Gyula Kulcsátadás a laboratóriumban Jelentős állomásához érkezett a gödöllői Mezőgazdasági és Biotechnológiai Kutató Központ laboratóriumának építése. Az alapkőletételtől számított 430 munkanap alatt elkészült az új létesítmény. A tervek szerint még az idén ősszel a genetika, a génsebészet, a molekuláris biológiai kutatások hazai központjában megkezdődhet a gyakorlati munka. (MTI-fotó: Kerekes Tamás) Agria, te...! Egy hét után megérkezel. A Császár-erdőtől, az útkanyar enyhe ívéből rálátni a városra, mint egy ékszerdoboz. Csak fel kell nyitni a tetejét és benne a patinás kő, a maga utolérhetetlen szépségével. Usgyi, habzsoljuk hát a látványát, suhanjunk máris végig a Lenin úton... * A Bástya ÁBC-nél hármas karambol, teljes a közlekedési zűrzavar. A behemót IFA megszelídült lóerőivel nyalogatja sebeit, az ösz- szetört Zsiguli és a Trabant sem hasonlít már egykori önmagára. A rendőr türelmetlen, a bámészkodók hajthatatlanok. — A múltkor egy kisgyereket „csaptak el” itt... — sopánkodik egy asszonyság. — Miért nem tesznek ide egy közlekedési lámpát...! —- Minek..?—horkan fel a mellette álló. — Nézze meg a többit, mind összevissza működik. Olyan ez, mint a játék, „itt a piros, hol a piros...” Csak mi vesztünk rajta. * Bentebb, a vasútállomásnál jókora tömeg áesorog mindkét oldalon az autóbusz-megállóban. Befutott az esti gyors, s a tompuló sötétedésben furcsa „imaközösséggé” alakul a társaság, zömük buszjegyet kérincsél, mert ilyentájt venni néhány darabot hamvában halt ötlet. — Istenem, csak ellenőr ne jöjjön... Amíg befut a 12-es, s szuszogva kitárja ajtajait, a várakozók egy szlalomozó Wartburg vezetőjéért mondanak esti imát. A közeli építkezésről a kocsi szélvédőjére vágott egy jókora hullámpapírt a hirtelen feltámadt szél... * A piaci nyüzsgés vüága lenyűgöző, tombol á kereslet-kínálat, igazi bábeli a hangzavar. Szinte felpezsdül az ember lelke, amint belekeveredik ebbe a színes forgatagba. De mire parkolóhelyet talál... — Tizenöt forint..!—szigorúan tapad az ablaktörlő alá a „honfoglalás” sárgás jegye. Az őr magabiztos tudattal cikázik a ki-beálló autók között. Elröppen a könnyed alkudozás egy órácskája. A sikerélményt „lelombozza” a parkolói látvány. Az autó oldalán mélyre szántott csík, meghúzták a hátsó ajtót. A tetthely „tiszta”, a vétkes betétlap nélkül távozott. A lelke rajta..! — Kérem, én nem tudok semmit, nem láttam semmit, nem tehetek semmit... — hadarja a parkolóőr, s a jegytömböt rázogató keze már valahol a távolban jelzi, hogy azért ő az egyedüli, aki kiismeri magát ebben a labirintusban. * A SZOT-üdülő melletti „nagyparkoló” holdbéli táj, szintén méregdrága várakozóhely. Külföldi — messzi nyugatról portyázó — buszpilóta próbálja megértetni magát itthoni szakmabelijeivel. Kifogástalan egyenruhája szinte virít az út porától koszos járműve mellett, s végül kiderül, hogy éppen ez a baja: szégyelli, hogy ebben a szép városban ilyen „rút” kinézésű gépkocsival kell közlekednie. Kérdezgeti hát: „...holitt városban buszmosó... ?” Amazok összenéznek, legyintenek, mint aki nem érti a tört magyarságot. —- Mondjátok már, hol él ez a fazon... ? * Megállít e Turista — aki körül állítólag az egész világ forog —, s azt kérdezi, hol találja az Autóklub műhelyét, mert‘„állva hagyta” a járgánya. Betessékelem a kocsimba, elvinni egyszerűbb, mint elmagyarázni a Kistályai utat. A zárt kapunál tábla hirdeti: ”Szombaton, vasárnap szünnap ”. A hét végén, amikor a történelmi város vonzza az idegeneket. — Ez van...! — pirulva széttárom a karom, s az emlékezetemben a maszekok címei után kutatok. A Turista meg nekivág a „városnézésnek”, hátha... Szólhatnék utána, hogy a 3-as út mellett szinte „non-stop” állomások vannak, mi több: Heréden még szombaton délelőtt is tárva-nyitva a klub műszaki állomása. De ez neki úgyse mond semmit, mi ezektől itt egy mozdulatlan járművel — fényévnyi távolságra vagyunk... * • Hát így, szépségpöttyökkel fogadsz, Agria...? Szilvás István
