Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-07 / 132. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 7., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Biztosítani kell a szövetkezés szabadságát Szlamenicky István nyilatkozata A társadalmi, gazdasági változások erőteljesen éreztetik hatásukat a fogyasztási szövetkezetek életében. Az egykor önszerveződéssel létrejött szövetkezetek helyébe ugyanis az elmúlt évtizedekben a központi akarat szerint jobban irányítható szövetkezetek jöttek létre, amelyekben nem teljesedett ki a tagsági érdek és akarat. A mozgalomnak szembe kell néznie a múlttal. Csak így képes arra, hogy valóban szövetkezeti stílusú munkával részese legyen az ország megújulásának — mondotta Szlamenicky István, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára az MTI munkatársának, aki a szövetkezeti megújulás napi és távlati feladatairól kérdezte. — Igazából akkor derül majd ki — folytatta —, hogy az állampolgárok demokrácián alapuló döntései és önkormányzati intézményei mennyire segítik az új gazdasági és társadalmi formációk kialakulását, amikor a diktatórikus jellegű központi akarat végérvényesen tovatűnik a szövetkezeti életből. A tagság számára ez azért rendkívül fontos, mert a jövőben tőkéjével és szellemi erejével egyaránt szabadabb gazdálkodást kíván folytatni. Véleménye szerint mi akadályozza leginkább a szövetkezetpolitika megújítását? — Az, hogy a hatalom a jog és a közgazdaság eszközeivel szűkíti a szövetkezetek mozgásterét, esetenként korlátozza önállóságukat. Az lenne a fontos, hogy az állam csak közhatalmi eszközeivel avatkozzék a szövetkezetek életébe. Az előkészületben lévő új szövetkezeti törvény csak akkor juthat érvényre, ha a szabályozórendszer nem változik túl gyakran, nem lesz kiszámíthatatlan. Alapvetően fontos: ha az állampolgárok egy csoportja önmaga kívánja megszervezni a maga és környezete szolgálatát, akkor ne ütközzék akadályokba. Ma, amikor az életszínvonal csökken, s amíg két számjegyű az infláció és valós a létbizonytalanság, kapjon növekvő szerepet a gazdasági feladatok ellátását is szolgáló szövetkezeti önszerveződés. Különösen a humán területeken, az egészségügy, a kultúra, a tudomány és az oktatás területén vannak erre újabb lehetőségek. A szövetkezés szabadsága egyúttal azt is jelentse, hogy egy szövetkezet se kényszerüljön tagjai, tulajdonosai akarata ellenére egyesülésre vagy szétválásra. Viszont alakulhasson át egyik formációból a másikba, szakosított vagy éppen vegyes profilú szövetkezetté. A szövetkezésben eddig is kulcsszerepet szántak a tagnak és az úgynevezett közös tulajdonnak. Mégis: mintha a tulajdonosi érzet erősítése nélkül semmi sem lenne megoldható. — Ez valóban szükséges, és körültekintően kell eljárni, mert az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint megállapítható: a szövetkezetek térhódításával az „enyém” helyett a „miénk” fogalmába való átváltás az emberek tudatában nem hozott előnyös változást. Mindez az alacsony érdekeltséggel, a tőkeáramlás hiányával, a nem hatékony beruházásokkal is összefügg. Ön szerint jelenleg van tulajdonos a fogyasztási szövetkezetekben? — Van, nem kell őket keresni. Ám valljuk be: az összvagyon néhány százalékos arányát kitevő nevesített betét (részjegy, cél- részletjegy, stb.) csak szerény „mutatványa” ennek. Ha nem mindössze 300 vagy 500 forint, vagy kis üzletrész köti a szövetkezethez a tagot, hanem mondjuk 5ÖÖ0 vagy 50 ezer forint, akkor már jobban odafigyel arra, hogy szaporodik-e a pénz.-Mindehhez mennyiben kell módosulnia a szövetkezeti modellnek? ~~ Annyiban, amennyiben az a környezet is módosul, amiben a szövetkezet működik. Van néhány olyan tényező a politikában és a gazdaságban, amelyet az új szövetkezeti modell kialakításakor nem lehet megkerülni a fogyasztási szövetkezeteknek, ha életképesek akarnak maradni. Ha a piacgazdaság iránti igényt komolyan vesszük, akkor kikerülhetetlen a jóléti jelleget magán viselő szövetkezeti szisztéma versenyhelyzetbe juttatása. Gondunk ma az is, hogy a szövetkezeti törvény nem a tagot állította a mozgalom középpontjába, és a jelenlegi alkotmány sem tagcentrikus. Testületeink javaslata: az új alkotmány deklarálja a szövetkezési jogot. A szövetkezeti modellnek egyébként követnie kell a politikai intézmény- rendszer újszerű tagozódását, így alapjában változik meg az állam és a szövetkezetek, illetve az állam és az érdekképviseletek viszonya.-Az átalakuló szövetkezetekben mitől erősödik a tagsági viszony? — A tagsági viszony eléggé tág fogalom. Hogy milyen az egyén és a közös tulajdon kapcsolata; beleszólhat-e a tag a gazdálkodásba; mint gazda vásárlóként is megkapja-e azt, amit az üzletben keres; mint termelő el- adhatja-e előnyösen portékáját a szövetkezetnek. Ezek megvalósulása együtt jelenti a tagsági viszony erősödését. Biztató, hogy elmúlt évek nehézségei közepette növelte a kötődést még az olyan szerény kedvezmény is, mint a vásárlási visszatérítés, a csak tagoknak nyújtott árkedvezmény. Ezeket a szövetkezetiek változatlanul nagyra értékelik, és elvárják a továbbiakban is, csakhogy ez már kevés...-Milyen szervezeti változásokat terveznek a Szövosz-ban? — Már az 1986-os kongresz- szust követően elhatároztuk, hogy a reálisabb érdekképviselet megvalósításáért nagyobb hatáskörhöz jutnak a választmányok, az áfészek, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek választott testületéi. Az áfészek keretében működő szakcsoportok önálló kistermelői bizottságát is létrehoztuk. Ám a legfontosabb nem is a szervezeti, hanem a tartalmi változás: „lejjebb” kerültek a döntési jogok. A választmányok hova-tovább olyan jogokhoz juthatnak, mintha önálló ágazati szövetségek lennének. A Szövosz-ban is változott a munkamódszer, tevékeny ágazati részlegeket hoztunk létre. Ugyanakkor változatlanul föderációs szervezetként működünk, amelyet eddig még nem igyekeztek sem „kívülről” sem belülről bomlasztani. Köszönhető ez annak, hogy a társadalmi-gazdasági változásokhoz próbáltuk alakítani az itt végzett szövetkezet- politikai, közgazdasági és jogi munkát. A szövetkezetekben, a megyei szövetségekben és a Szövosz-ban a munkáltatói jogokat már a felügyelő bizottságok gyakorolják. A hasonló lépések megtételét tervezzük, ha a következő kongresszusunk is fenntartja a föderációt. Az érdekek érvényesítése egyébként nemcsak azon múlik, hogy mit akarunk, hanem azon is, hogy kinyitják-e előttünk a kaput. Tény az is, hogy minél koncentráltabb erőt képvisel a föllépni szándékozó szervezet, annál hatékonyabb lehet az érdekérvényesítés, -védelem.-Véleménye szerint a módosuló szövetkezeti törvény segíti-e az érdekképviseleti munkát? — Remélem, igazán akkor bízom benne, ha a szövetkezeti érdekképviselet különösen kétka- mara esetében — parlamenti jelölési jogot kap. Jelenleg mindössze 7 olyan képviselő van, aki a fogyasztási szövetkezetek érdekeit közvetlenül fölvállalja, ez kevésnek mondható, hiszen tagjaink száma meghaladja a 2,5 milliót. A nagy részük falusi ember. Sajátos érdekeik vannak, s más szervezetek nem figyelnek rájuk eléggé. Lehet, hogy ezt a sajátos érdekhalmazt majd egy, fogyasztók szövetkezeti pártja | néven fogjuk érvényesíteni. Önálló tanács alakult Petőfibányán Tiszta lappal — őszinte akarással Úgy hozta a sors, hogy elejétől kezdve figyelemmel kísérhettem Petőfibánya nagykorúvá válásának folyamatát. A Lőrincihez tartozó községrész soha nem volt önálló, fejlődését, kisvárosias arculatának kialakulását a helyi bányaipar hajdani felfutásának és viszonylag rövid életű virágzásának köszönhette. Mindenesetre ebben az időszakban látványosan gyarapodott, épült-szé- pült a településrész, olyannyira, hogy hamarosan az anyaközség „gyámkodása” kezdett terhessé válni. Egyre többen érezték úgy a helyiek közül, hogy önállóan többre vinnék. A vélemények azonban megoszlottak, különösen eleinte. S a latolgatok határozatlanságának volt némi alapja is. Hiszen a bánya patronálása megszűnt, az önállóvá válás esetén pedig kevesebb pénzből gazdálkodhat a település, s alacsonyabb a fejkvóta is. Többen idegenkedtek a gondolattól azért is, mert a függetlenség számtalan új problémát vet fel. A járt utat járatlanért ne hagyj el”- szemlélet, a látszatbiztonsághoz ragaszkodók táborának véleménye akkor változott meg végleg, amikor a lakók egy lelkes kis csoportja mérlegelni kezdte, milyen távlatok nyílhatnak meg, ha a függetlenségre voksolnak. A szándék végleges volt, s az anyaközség nem gátolta meg az elszakadási törekvéseket, partnerként segített a szavazás lebonyolításában, s az eredményt tudomásul véve gratulált a petőfibányaiaknak. De ez csupán az első lépés volt. A már említett kis csapat érdek- védelmi bizottságot hozott létre a helyi népfront keretein belül, hogy az Elnöki Tanács határozatának megszületéséig készüljenek a merőben új feladatokra. Példa nélküli dologra vállalkoztak a helyiek. Meg kellett szerezniük azokat az ismereteket, amelyek nélkül egy új tanács szervezése, kialakítása elképzelhetetlen. Egyszerű munkásemberek, a szakigazgatásban járatlan lakók keresték fel a megyei tanács osztályait, hogy képet alkothassanak arról, milyen feltételek szükségesek egy tanács születéséhez. Föltétlenül meg kell említeni, hogy a megyei tanács képviselői maximális jóindulattal és őszinte segítőszándékkal egyengették a petőfibányaiak első tétova lépéseit. Igaz, borzolta a kedélyeket egy ideig az a hír, miszerint az Elnöki Tanács elhúzhatja a döntést, de ez szerencsére nem így történt. Május 23-a történelmi jelentőségű nap volt a település életében. Petőfibányán alakuló tanácsülést tartottak, szolidan, minden különösebb ceremónia nélkül. A művelődési ház díszterme a kora délutáni óra ellenére zsúfolásig megtelt ünneplőbe öltözött emberekkel. Az volt a benyomásom, hogy ide valóban ünnepelni jöttek a község lakói. Az elnökségben helyet foglaló, meghívott megyei és helyi vezetők érezhetően élvezték a közösség bizalmát, és szimpátiáját. Márpedig manapság ez nem túl gyakran fordul elő. A hivatalos napirend szerint megválasztották az ügyrendi bizottságot, amely elbírálta az időközi választáson megválasztott tanácstagok és a lemondott tanácstagok helyébe lépő póttanácstagok választásának törvényességét. Ezután került sor a végrehajtó bizottság tagjainak, a tanácselnöknek és az elnökhelyettesnek a megválasztására. A VB-titkári posztra egyelőre még nincs jelölt, személyéről a megyei tanács dönt a benyújtott pályázatok alapján. A számvizsgáló és a szabálysértési bizottság választását követően létrehozták az egységes szakigazgatási szervet, és kinevezték a tanácsi vezetőket. Az mindenképpen jelzés értékű, hogy a választások gyorsan és zökkenőmentesen zajlottak le, s hogy a jelölteket egyhangúlag választották meg. Érdemes az elnök személyéről, és megválasztásának körülményeiről is néhány gondolatot lejegyezni. Fekete Lászlót k i t űnő szakemberként tisztelik a helybeliek. A fiatalember emellett szavai és tettei hitelességével nyerte el a helyiek bizalmát. Elmondása szerint, felelősséget érez a település sorsáért, de ő maga nem kívánt tanácselnöki funkciót betölteni, hiszen nem ért a szakigazgatáshoz. Mivel azonban a községben élők kivétel nélkül azt akarták, hogy közülük kerüljön ki vezetőjük, és az olyan ember legyen, akinek szándékai, tisztessége nem vonhatók kétségbe, a bizalomnak meg kellett felelni. így vállalta a tisztséget az új elnök. Ez a döntés pedig arra is garancia lehet, hogy a kezdeti nehéz időszakban minden bizonnyal egy emberként áll a falu választott embere mellé. Fekete László már az ünnepélyes esküt követően arra kérte a jelenlevőket, hogy hallassák hangjukat minden, a településsel kapcsolatos döntés előtt, s hogy segítsék őt lehetőségeik szerint. Petőfibányán szűkös anyagi lehetőségekkel, rengeteg megoldásra váró feladattal, de tiszta lappal, és nagy-nagy lelkesedéssel kezdenek új életet az ott lakók. Őszintén reméljük: egy fél év múlva arról adhatunk hírt, hogy a település valóban megérett a nagykorúvá nyilvánításra. Csodákat nem várunk, és ilyesmire az ott élők sem számítanak. De abban bízunk, hogy az egymásrautaltság mellett a kivívott függetlenség összetartó, tenni akaró közösséget kovácsol a megye legfiatalabb településén. Barta Katalin Felkészülten várja a nyári utasforgalmat a Keleti pályaudvar A nyári vasúti menetrend életbelépésével egyidőben befejeződik a Keleti pályaudvar első 12 vágányának korszerűsítése. Az újonnan beépített elektronikus váltóvezérlő és biztosító berendezések lényegesen megkönnyítik az irányító személyzet munkáját, s biztosabbá teszik az utazásokat. A külső peronok fölé emelt tetőszerkezet pedig növeli a pályaudvar komfortját. Az eddigi beruházás értéke mintegy 1 milliárd forint. Az új, DOMINÓ ’70 jelzésű biztosító berendezés vezérlőpultja (MTI-fotó) Egyre több az adósok hátraléka az OTP-nél Az OTP-től felvett hosszú, közép és rövid lejáratú lakossági hitelállomány jelenleg megközelíti a 278 milliárd forintot. A törlesztésekből havonta átlagosan 3,5-4 milliárd forint folyik be a takarékpénztári fiókokhoz, ám az utóbbi időben gyarapodott azoknak a száma, akik nem tudják egyenletesen fizetni tartozásaikat. Az OTP-től kapott tájékoztatás szerint az adósok hátraléka 1987-ben 574 millió forint volt, ez a hitelekhez képest 2,3 ezrelék, tavaly az év végén a be nem fizetett tartozások 700 millió forintra rúgtak, a hiteltartozás 2,5 ezrelékére. Az idén — bár konkrét adatok még nincsenek — tovább növekedett az adóssághátralék összege; gyarapodott a nem fizetők tábora, számuk ma már meghaladja a 100 ezret. Elsősorban a személyi kölcsönt vagy áruhitelt felvevők nem fizetnek határidőre, de sok olyan adós sem tud fizetni, aki a közelmúltban vette fel a hosszú lejáratú lakáskölcsönt, aminek a törlesztőrészlete jóval magasabb, mint a korábbi években volt. A hátralékot az OTP az illetmény letiltásával hajtja be. Mint elmondták, ez a „legkíméletesebb „ módszer, hiszen megkíméli az adóst a bírósági költségektől. Budapesten valamivel jobban növekedett a nem fizető adósok száma, mint vidéken. Nézem a tévéhíradót. Fél nyolc előtt percekkel rágónía körien tűntetett ma az ellenzék. Aztán kapom háromnegyedkor a vak és magatehetetlen néninek küldtek levelet, s követeltek tőle több mint százezer forintot. A rendőrség rafinált bűnelkövetőkre gyanakodott, nagy erőket vont be az elfogásukra. Ám nagy meg- lepetés érte őket, az elvetemültek közül az egyik fiú tizenegy, a másik tízéves volt! hattam volna. () persze tiltakozik, dehogy csináltam volna én Jetten» volna, i derék anya kissé rémülten zárja le a beszélgetést: nem csináltad 1 “* , fi.; ..,.i«,;| IO HU VOItal. ____Bizony, mindig jő fiú voltam. Mint ahogy nem biztos, hogy ez a két hajdúsági srác is rossz. Nem tudok róluk semmit, de még azt mennek. Azt mondja a rendőrtiszt: a fiúk a pénzből rágógumit akartak venni, fagylaltot és kazéffákat. Ném meglepő. Mit akarni, zenét hallgatni. Optimális esetben ez is történik. Ellenben el tudom képzehii azt is, hogymharátaink sóvárogvaJtultogtafc ef Bagaméri bácsi bódéja előtt, s még a manapság oly divatos sétálómagnóval sem rendelkeztek. Pénz kellett nekik, s azt vették célba, aki a legvédtelenebb, aki ugyanolyan védtelen mint ők: a nyugdíjast. <3 nem kergeti meg őket, nem tud nagyot ütni, jól rá lehet ijeszteni. Tiszta sor, remekül kitalálták ezt a fiúk. ség" nem zsarol, nem készteti felháborodásra az országot, nem fagyizik, nem magnózib, csak járkál az iskola és otthona között, mázsás iskolatáskája majdnem a föld alá rántja. Nem így a „hangos kisebbség”, akikre most minden bizonnyal szülő, tanár és a közvélemény egyaránt neheztel. Hiszen: „mit csináltak a szegény né- nivel, hogy lehet valaki ilyen aljas tűz évesen.” A fiúk pedig nem igen értik, miért bántják Őket. Azt sem tudják, hogy ez a zsarolás lázadás volt, amelyet tetszik, nem tetszik, a „csendes többség” ne- vébcn is tettek. Hogy tudniillik: tessék nekünk rágógumit és ka- zettát adni, mi gyerekek vagyunk, és mosolyogni szeretnénk. Ne legyen félreértés. Én a megzsarolt nénit is nagyon sajná- lom. Éppen annyira, mint amikor meghirdetnek egy kormány- programot j | j \ \ j i '__________: : i___! i___I___I______ Kjtiaaatefi Affiln ■ ’! ---r~l !----1 1 ■ 1\IM lH.3 11st-111 ti
