Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 131. szám ÁRA: 1989. június 6., kedd 4,30 FORINT KHOMEINI HALOTT Félistenként akarta kijelölni egy új világrend alapjait (2. oldal) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT AGRÁRPOLITIKAI KONCEPCIÓJA Szabad utat a vállalkozásoknak — Hatékony állami irányí­tást és érdekképviseletet — Virágzó falvakat — Megbecsült parasztságot, alkotó agrárértelniiséget (3. oldal) KÉK BÚCSÚ „Nem hozták nyilvánosságra azokat a jogtalan bántalmazá­sokat, fegyelemsértéseket, amelyeket éppen a rend őrei kö­vettek el." (4. oldal) AZ OLVASÓTÁBORRÓL - ÉJFÉL TÁJBAN „...ha majd harcolni kell a pénzért, csak egy szervezet állhat csatasorba a győzelem reményével.” (4. oldal) A Minisztertanács ülése Hétfőn ülést tartott a Minisztertanács. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a Németh Miklós kormányfő varsói, bécsi és prágai tárgyalásairól készített jelentéseket. A kormány javasolja az Országgyűlésnek a Büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvények módosítását. A Minisztertanács hatá­rozatot hozott a rendőrhatósági őrizetben fogva tartás — az internálás — hátrányos következményeinek rendezéséről. A kormány megvitatta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényjavaslat elveit. A Minisztertanács előterjesztést hallgatott meg az 1990. évi népszámlálás előkészületeiről. Straub F. Brúnó Törökországban tárgyal Útközben Évadzáró társulati ülés a Gárdonyi Géza Színházban Négy előadást rögzített a televízió. Agárdi Ilona és Szatmári György a képernyőn a Tehetségek és tisztelők előadásán Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke Kenan Evrennek, a Török Köztársaság elnökének meghívására hétfőn hivatalos lá­togatásra Törökországba uta­zott. Az ünnepélyes fogadtatás után megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Kenan Evren foga­dást adott Straub F. Brúnó és kí­sérete tiszteletére, amelyen az Elnöki Tanács elnöke ezen A sajtónak óriási szerepe van a demokratizálási folyamat elő­mozdításában, abban, hogy ne legyen lehetőség a visszarende­zésre — hangsúlyozta Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, ál­lamminiszter hétfőn, a Magyar Sajtó Házában, ahol Horn Gyula külügyminiszter társaságában újságírókkal találkozott. Hozzá­tette: a közmegegyezés nem csak lehetőség, hanem elkerülhetetle­nül szükséges is ahhoz, hogy a magyarországi demokratizálási folyamat, a modellváltás békés úton menjen végbe. Véleménye szerint nem létezik olyan politi­kai erő, amely ezt elutasítaná. A június 16-ai temetéssel kap­csolatban úgy vélekedett, hogy a gyászszertartás megítélésében előrehaladás történt. Az állam­miniszter rámutatott: a Hősök terén közös nemzeti megbékélé­si megnyilvánulást vár a gyászo­lóktól. Szólt arról is, hogy a kü­lönböző politikai szervezetekkel a kiegyezést előkészítő tárgyalá­sokon világossá kell tenni, hogy az MSZMP szabad választáso­kon kívánja megméretni magát. Az MSZMP-nek ki kell nyilvání­tania: nem érdeke, hogy felké­születlen, gyenge, infrastruktú­rát nélkülöző szervezetekkel in­duljon a választási küzdelemben, mert ez csak prolongálná a legiti­mációs válságot. Horn Gyula külügyminiszter arról szólt, hogy 1956. november 4-e után változott a politikai stí­köszönetet mondott Kenan Ev­rennek, a Török Köztársaság el­nökének a szívélyes meghívá­sért, a baráti fogadtatásért, a gaz­dag programért. Rámutatott, hogy a két ország közötti együtt­működés egyaránt biztatóan fej­lődik a gazdaság, a kereskede­lem, a kultúra és az idegenforga­lom területén. Látogatásának célja az együttműködés bővítése. lus és bizonyos politikai elemek is módosutak, azonban nem kö­vetkezett, nem következhetett be szakítás a sztálini modell alap­elemeivel. Ez vezetett el azután ahhoz a súlyos válsághoz, amely különösen az elmúlt 15 eszten­dőben jelentkezett. Hangsúlyozta: az igazságkere­sést csak új társadalmi modell ki­építésével lehet végérvényesen megvalósítani. Megítélése sze­rint a nálunk zajló folyamat tár­sadalmi, politikai értelemben ra­dikális és mind ez ideig erőszak- mentes. Hozzátette: félúton va­gyunk a pluralizmus politikai pil­léreinek kiépítésében. Horn Gyula szerint mintegy 10-12 hó­napra van szüksége az országnak ahhoz, hogy legitimálja a kiala­kulóban lévő politikai erőviszo­nyokat, megteremtse a többpárt­rendszerhez szükséges törvénye­ket és intézményeket. Nagy Imre és sorstársai ügyé­ről Horn Gyula azt mondta: az MSZMP történelmi albizottsá­gának megállapítása szerint a ki­végzett miniszterelnök reform- politikus volt, desztalinizációt akart, s azokat a folyamatokat, amelyeket célul tűzött ki, külső beavatkozásoktól mentesen akarta végrehajtani. Ezért is véli úgy a külügyminisz­ter, hogy megalapozottan foglalt állást a bizottság. Eszerint Nagy Imre és sorstársai politikai indít­tatású koncepciós per áldozatai lettek. — Útközben vagyunk — fo­galmazta meg a Gárdonyi Géza Színház jelenlegi helyzetét Gáli László igazgató-főrendező, utal­va arra, hogy az eltelt két év so­rán jelentős eredmények szület­tek, de még korántsem ért véget a társulatépítés és a színházfej­lesztés munkája. A hétfő délelőtt rendezett évadzáró társulati ülé­sen hangzottak el ezek a szavak, melyen a város és a megye taná­csi és pártszerveinek képviselői, az önálló színház megalapításá­nak támogatói is megjelentek. Gáli László elemezte az eddigi eredményeket. Mint mondta, Eger és Heves megye életében kiemelkedően fontos kulturális eseményt jelentett az 1984-es színházalapítás. Olyan körülmé­nyek között került sor erre a lé­pésre, mely egyáltalán nem ked­vezett a kultúra fejlesztésére irá­nyuló erőfeszítéseknek. A város és a megye vezetése hosszabb távra gondolkodva mégis vállal­ta, hogy biztosítja Thália múzsá­jának honfoglalását. Azóta a korszerű realista népszínházi eszményt követő alkotóműely működik Egerben, mely teret nyit azoknak a formabontó alko­tásoknak is, melyek az elmélyül­tebb érdeklődésű réteget vonz­zák. A színház indulását sikeres­nek minősítette a kritika, és 90 százalékot meghaladó jelenlété­vel a közönség. 1988-ban közel 120 ezer ember látta az előadá­sokat. A tavalyi előévadot a mi­nisztérium nívódíjjal ismert el. Az idén pedig KISZ-díjat kapott a gárda. A Harlekin Bábszínház több produkcióját minisztériumi nívódíjjal jutalmazták. Három művész nyerte el Heves Megye Tanácsának művészeti diját, Szőke István rendező pedig Já- szai-dijat kapott. Ebben az évad­ban közel háromszáz előadást tartott a három tagozat, ami az előtársulati állapot ellenére is el­éri az országos átlagot. Közel hét­ezren váltottak bérletet ezekre. Ezek az eredmények csak túlfe­szített munkatempóval voltak elér­hetők. Ez az állapot hosszabb tá­von nem tartható fenn, csak újabb fejlesztésekkel. Jelentős fegyvertényként könyvelhető el, hogy megépült a színészház, és áprilisban átvették a felújított műhelyházat is. Probléma vi­szont, hogy a színészház csak az igények 50 százalékát fedezi, je­lentősek a raktározási gondok, meg kell oldani a szíhészklub és a belvárosi jegyiroda elhelyezését is. Felújításra szorul a színház- épület egy része, illetve a színpad- technikai berendezések többsé­ge is. Az igazgató-főrendező továb­bi sikereket kívánt társulatának, majd átadta a szót Demeter Zsu­zsa művészeti vezetőnek, aki a Harlekin Bábszínház helyzetét ismertette. Mint szavaiból kide­rült, a felújítási munkálatok mi­att csak egy bemutatót tudtak rendezni, ennek ellenére a néző­szám túllépte a tervezettet. A kö­vetkező évadban három bemuta­tót tartanak majd, az Agria Játé­kokon pedig a Micimackót viszik színre. Végül Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságá­nak első titkára lépett a mikro­fonhoz, aki nagy szeretettel kö­szönte meg az egri művészek munkáját. Mint mondta, figye­lemmel kísérik a színház fejlődé­sét, és ehhez erejükhöz mérten minden segítséget megadnak. Az eddigi két évad minden ta- mácskodás és indulat ellenére igazolta, hogy helyes lépés volt az önálló társulat megalapítása. Különösen fontos most a kultú­rára áldozni, amikor az ország mély gazdasági, társadalmi és er­kölcsi válságban van. Ilyenkor az emberek fokozottabban igénylik a művészet sajátos segítségét az eligazodásban. Ezért nehéz helyzetben nem leépíteni, ha­nem támogatni kell ezt a szférát — hangsúlyozta végül. Az élet az évadzáró üléssel egy percre sem áll meg, hiszen már folynak az Agria Játékok pró­bái... Koncz János Karnevál nélkül Állampolgári j og lett a sza­bad gyülekezés is hazánkban, s amióta így van, él a magyar vele. Hovatovább már alig múlik el nap, hogy itt vagy ott ne kerülne sor valamilyen j megmozdulásra vagy éppen | mozdulatlanságra, a legkü­lönfélébb demonstrációra. ! Kóstolgatjuk az új lehetősé- \ get, szoktatjuk magunkat í hozzá. Egy-egy felvonulást, I ülősztrájkot ugyanis általá­ban a sajtó is bemutat, hírt ad I róla az újság, a rádió, a televí- I zió. Innen tudhatja meg az eg- ; ri, hogy mi történik például ! Budapesten, s a fővárosi azt, amit — mondjuk — Nyíregy­házán csinálnak. Aztán mind­járt véleményt is formálhat róla mindenki más Moson­magyaróvártól Gyuláig, Nagykanizsától Sátoraljaúj­helyig — s akár a leghango- j sabban. Mert kinek-kinek ezt | sem tilthatja már meg senki. Kétségkívül jóezaszabad- ság, gyakorolni és szemlélni sem utolsó élvezet. Némely tüntetés azonban — ne tagad­juk — valahogy disszonáns ér­zelmeket kelt a józanabb em­berben. Kicsit furcsa tapasz­talni, hogy számos „kibontott zászló” csak alig-alig képes megdobogtatni a szíveket, olyan követelések, célok kap­nak hangot, transzparenst, amelyek kevésbé tudják ma­gukkal sodorni a nagyobb tö­megeket. Nem egyszer gyerekes já­téknak tűnik a derűs arcú, mosolygós felnőttek sétálga- tása a háromszínű nemzeti — több címerrel is pompázó — lobogók alatt, s szellemesnek vélt jelképeik — a pórázon ve­zetett kecske, a szerencsétlen jószágot csalogató káposzta vagy másutt a követeléseket tartalmazó koldustarisznya — sem túlságosan ébresztenek igazán széles körben neme­sebb gondolatokat. Az pedig, amikor például a környezet­védők nagy buzgalmukban még az Országház díszgyepét is leheverik, agyontipoiják — hovatovább nem csupán meglepő, megdöbbentő, ha­nem talán felháborító is. Legyenek talán sokkal har- ciasabbak, botrányosabbak a gyülekezések, felvonulások nálunk..? Szó sincs erről. Ám nem ártana, ha komolyabbak lennének, szervezőik több tartalommal töltenék meg va­lamennyit. Itt is, ott is valóbem olyan elképzeléseket, követe­léseket próbálnának megfo­galmazni és igazán hatásosan kifejezni, amelyeknek a leg­nagyobb a realitásuk, vonze­rejük városon és falun, Buda­pesten vagy vidéken egya­ránt. Nem lehet egyetlen de­monstráció sem karnevál, ol­csó hangulatkeltés; pántlikás kalapokban ugrándozni s vá­logatás nélkül mindenfélét ki­abálni a piros-fehér-zöld szí­nű zászlók alatt, kevésbé fel- nőttes. Mondhatni: illetlen is. Méltóbb a magyarhoz is, ha megfontoltabban, mindenütt mindig minenkit érintő, ér­deklő mondandóval lép társai elé s sorakoztatja azokat ma­ga mögé reális, közösen meg­valósítható célokért. Ki-ki érezze, hogy ehhez a szép jog­hoz ilyesféle kötelesség is tar­tozik! Gyóni Gyula Megdöbbenés, szolidaritás A magyar politikai és társadalmi szerveze­tek elítélik a pekingi tömegmészárlást Megdöbbenésről, felháborodásról, szolidaritásról és együttérzés­ről egyszerre szólnak azok a nyilatkozatok, állásfoglalások, felhívá­sok, amelyeket a magyar politikai és társadalmi szervezetek, illetve azok helyi csoportjai fogalmaztak meg — a pekingi tragédiára reagál­va. A kínai fővárosban lejátszódott véres eseményeket a kínai hadse­reg brutális beavatkozásának, hátborzongató vérfürdőnek, az utóbbi idők legdurvább politikai gaztettének minősítik, kiemelve, hogy an­nak békésen tüntető, fegyvertelen diákok, ártatlan emberek — közöt­tük nagyon sok fiatal és gyermek — esett áldozatul. Több szervezet — így az Országos Béketanács, a Hit Gyülekezete, valamint az MSZMP, az MDF és a Független Kisgazdapárt szentesi szervezetei — hangsúlyozzák: semmilyen ok nem igazolhatja katonák brutális bevetését polgári lakosság ellen; semmilyen eszme érdekei nem indokolhatnak ilyen tömegmészárlást; nemzeti sorskérdéseket nem lehet vérontással megoldani. Távozók és érkezők Elmennek: Bregyán Péter, Fráter Kata, Oláh Zsuzsa, Gás­pár Tibor színművészek, Szőke István rendező, Szarka Já­nos rendezőasszisztens és Balogh Tibor dramaturg. Jönnek: Balogh András (Színművészeti Főiskola), Csu- ja Imre (Debrecen), Faraghó András (Színművészeti Főis­kola), Fésűs Tamás (Budapest, Arany János Sz.), Kelemen Csaba (Budapest, Radnóti Színház), Kéner Gabriella (Színművészeti Főiskola), Losonczy Ariel (Veszprém), Pálfi Zoltán (Debrecen), Réti Árpád (Kolozsvár), Simon Mari (Nyíregyháza), Váli Zita (Győr) színművészek, Tö­rök Katalin (Győr), Tulipán Gábor (Miskolc) gyakorlatos színészek, Pilinyi Márta díszlet-jelmeztervező (Debre­cen), Harák Judit jelmezfelelős-tervező (Színművészeti Főiskola), Császi Erzsébet rendezőasszisztens (Debrecen) és Álba Erzsébet bábszínművész (Kolozsvár). Az élet nem áll meg... Az Agrián láthatjuk majd Arisztophanész: A nők városa című komédiáját „Ne legyen lehetőség a visszarendezésre” Pozsgay Imre és Horn Gyula a nemzeti igazságtételről és megbékélésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom