Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 5., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A régi módszerekkel nincs esély a választási győzelemre Beszélgetőtárs: Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpolitikai tanácsadója (Fotó: KonczJános) Szolgáltatási helyzetkép Gyöngyösön — Kérem, segítse hozzá olvasóinkat, hogy közelebbről is megismerhessék az MSZMP főtitkárának egyik közvetlen munkatársát. — Tősgyökeres budapesti vagyok — említette Thürmer Gyula, aki ebben az évben 36 esztendős. — A fővárosi Fazekas gimnázium angol nyelvű tagozatán érettségiztem, majd Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében folytattam tanulmányaimat. Ezt követően a Külügyminisztériumban dolgoztam, majd három év következett a moszkvai nagykövetségen, 1982 és 88 között az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársaként elsősorban a Szovjetunió politikájával foglalkoztam. Moszkvai tartózkodásom idején olyan személyiségeket ismerhettem meg, mint Arbatov, Aganbegjan és Bogomolov, akiktől igen sokat tanultam. Mihail Gorbacsovot 1983 óta ismerem, s amikor hazánkban járt, útjának előkészítésében is részt vettem. Tizenöt éves fiam és másfél éves lányom van, a feleségem az ön szakmáját gyakorolja, vagyis újságíró. — Akkor talán nem lesz túl ismeretlen ön számára a kényelmetlen kérdések sora sem. Mindjárt az első: az MSZMP- tagság, de a lakosság körében is erősen tartja magát az a vélemény, hogy a főtitkár egyes nyilatkozatai nem következetesek, olykor ellentmondóak, s ez zavart okozhat a fejekben. Több példa is van erre, így azok a megnyilatkozások, amik miatt Szegeden külön is tiltakoztak, a gazdasági szükségállapottal kapcsolatos nézetkülönbség a kormányfővel, a választásokról szóló inteijúja a New York Ti- mes-ban, amivel szembehelyezkedtek a Budapesti 1. Számú Reformkor tagjai. Óhatatlanul felvetődik: mi a szerepük ebben a politikus tanácsadóinak? — Úgy vélem, a főtitkár nagy erénye, hogy reálpolitikus, és a változásokhoz rugalmasan, emberi módon alkalmazkodik. Főleg emberi hozzáállása igen megnyerő a véleményem szerint. Ugyanakkor az a nézete változatlan, hogy hazánkban modellváltásra van szükség, korszerű, hatékony demokratikus szocializmust kell kialakítani. Abban is tartja magát korábbi elképzeléseihez, hogy mindennek útja a dinamikus politikai és gazdasági reform. Az is tény: módosult a társadalmi környezet, egyre nagyobb a politikai aktivitás a közvéleményben. Ami a gazdasággal kapcsolatos gondolatait illeti, tisztában van vele, hogy helyzetünk e téren igen nehéz. A gazdasági szükségállapotról hallottakról csak annyit: pontosan ez úgy hangzott, hogy az az igény: ne kerüljön sor rá! Emellett én azt tartom — érthetően —, fontos erénye a főtitkárnak, hogy tanácsadókat tart maga mellett. Mi nap mint nap pontos információkkal igyekszünk ellátni őt, javaslatokat teszünk, amit vagy elfogad, vagy nem. Mindenesetre szerintem ez hozzátartozik a korszerű vezetéshez. — Néha az az ember érzése, a főtitkár környezetében nem igazán ismerik a nyilatkozatok, a különböző lépések hatásait. — Szó sincs róla, minden lépésünk politikai és tömegtájékoztatási hatásait gondosan mérlegeljük. Azzal viszont egyetértek, hogy ezt javítani szükséges. Hozzá kell azonban tenni azt is: léteznek tudatos félremagyarázások, sőt nyílt támadások. — Ha már itt tartunk, hogyan értékelik Pozsgay Imrének az interjúját, amelyet a Szabad Európa Rádiónak adott? — Ez a kérdés felmerült a Központi Bizottság ülésén is, de távolléte miatt inkorrekt dolog lett volna részletesen kitérni rá. Az én véleményem az, hogy e nyilatkozat egyes elemei súrolták az elvtársiasság határát. Ám az interjú pontos motívumairól magát Pozsgay Imrét kellene megkérdezni. A pártszakadás kérdéséről pedig csak ezt mondhatom: nincs rá szükség abban az esetben, ha az kizárólag egyéni célokat szolgál. — A Központi Bizottság hét eleji üléséhez kapcsolódik a felvetés: minőségében is más a kongresszus, amiről most határoztak, mint a konferencia, aminek lehetőségét korábban hangoztatták. Mi vezette az előbbi melletti állásfoglalás támogatására a pártvezetést, testületet? — A válasz nagyon egyszerű is lehetne, a Központi Bizottság azért határozott a kongresszus megtartása mellett, mert a tagság ezt kívánja. De egyébként is nincs az sehol megírva, hogy kongresszust ötévenként kell tartani. Ez különben is sztálini modell, ami azért született, hogy a vezetés ne cserélődhessen olyan gyakran, illetve ne érje sorozatos bírálat. A novemberben megtartandó országos pártfórumnak három fő feladata van: egy rövid távú, két-három évre szóló akcióprogram kialakítása, a vezetés felfrissítése és egy új szervezeti szabályzat szükséges elemeinek a rögzítése. Nem vállalkozhat a kongresszus ugyanakkor stratégiai program kidolgozására. — Az MSZMP-tagok között sokan felvetették, hogy feltétlenül nélkülözhetetlen a párt számára egy megfelelő választási program. Ennek megalkotására meddig várnak? — A választási program létrehozásához nincs szükség kongresszusra. Központi bizottsági ülésen kívánunk erről dönteni, mégpedig a nyár folyamán. — A témához ragaszkodva: egyetért-e ön azzal az aggállyal, hogy az MSZMP jelenlegi állapotában — amikor jelentősen csökkent a tekintélye, a befolyása, a népszerűsége, nincs markáns, határozott kiállású vezetője bizonyos kérdésekben — egyáltalán nem biztos esélyese a leendő választási küzdelemnek? — Kétségkívül igaza van abban, hogy a pártmozgalom a választás kilátásait illetően a huszonnegyedik órában van. Ám úgy érzem, igenis van esélyünk a választás megnyerésére, ehhez meg kell szilárdítani pártunk egységét. Mégpedig a reform- centrum és a reformot akaró más erők együttműködésével. Abban is igaza van: fiatal, határozott irányító személyre van szükség a legfelsőbb vezetésben is. Az MSZMP-ben megkezdődött a megújulási folyamat, új arcok, új erők jelentkeztek, s ez mindenképpen biztató. Az biztos, a régi párttal, a régi módszerekkel nincs esély a választási győzelemre! — Még mindig a választásokat szem előtt tartva: igen fontos az MSZMP számára a múlttal való szembenézés, különösképpen azok után, hogy Nagy Imrével kapcsolatosan megjelent a párt nemzeti megbékélésre szólító felhívása. Mi a garancia arra, hogy ez az új megfogalmazás már nem változik? — Márciusban Grósz Károly és Gorbacsov találkozóján megállapodás született arról, hogy a két párt együttműködik az 1956- os eseményekhez vezető út tanulmányozásában. Központi Bizottságunk tehát tárgyalásokat folytat az SZKP illetékeseivel, melynek során a szovjet fél ígéretet tett arra, hogy levéltáraikban felkutatják az erről az időszakról szóló dokumentumokat, s azokat rendelkezésünkre bocsátják. Különös tekintettel olyan iratokra, amelyek Mikojan és Szuszlov megbeszéléseit, a budapesti szovjet nagykövetség értékeléseit tartalmazzák. Emellett egyezség született Nagy Imre 1945 előtti tevékenységével kapcsolatos tények felkutatásáról is. A legfontosabb épp az, hogy végre megkezdődött ez a folyamat. — Megfelelő tájékoztatásban részesül erről hazánk közvéleménye is? — Szándékunk az, hogy az előkerülő anyagokat — a szovjet féllel egyeztetve — folyamatosan megismertetjük az ország lakosságával. — Még mindig a belpolitikai helyzetünkről: ön szerint van-e realitása Magyarországon annak, hogy úgynevezett „elitde- mokrácia”jön létre? — Ha ez alatt azt érti, hogy ismét kitermelődik egy úgynevezett felső tízezer, akkor azt kell mondanom, hazánkban csak egyféle demokrácia lehet, olyan, amely az egész népé. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberek részt vehetnek a döntések meghozatalában, joguk és garantált lehetőségük ellenőrizni a végrehajtást. A demokráciát senkinek nincs joga korlátozni, azt senki nem sajátíthatja ki magának! — Idősebbek, felelősen gondolkodók között is egyre többen akadnak, akik előtt felsejlik egy kisantant rémképe. Legalábbis ez következhet be a Csehszlovákiával, az NDK-val és Romániával szemben kialakult nézeteltérések kapcsán. Vajon igazuk van-e az aggodalmaskodóknak, mindez mennyiben módosítja külpolitikánkat ? — Az tény, a körülöttünk lévő szocialista országokban ott is megkezdődött a megújulási folyamat, ahol ezt még nyíltan nem mondták ki. Megfigyelhető ez abban, hogy elindult a politikai és a gazdasági reform, nagymértékben megnőtt ezen államokban az állampolgárok aktivitása is. A pártokon belül is változások figyelhetők meg, új módszerekkel dolgoznak, új arcok találhatók a vezetésben. E folyamatok hasonlóak a miénkhez, s különös jelentőségük, hogy nemzeti talajon születtek. Épp e nemzeti jelleg miatt is fontos, hogy a környező szocialista országok érdekei iránt megértést tanúsítsunk, de ugyanezt elvárjuk tőlük is. Kétoldalú kapcsolataink mindegyikükkel — Romániával is -- a helsinki elveken kell, hogy alapuljanak. — Grósz Károly és Ceauses- cu tavaly őszi aradi találkozójának visszhangja nem volt épp a legkedvezőbb. Erről hogyan vélekedik? — Az aradi találkozó tulajdonképpen nyitás lett volna Románia felé. Kétségtelenül akadnak eltérő vélemények erről az eseményről, így például Lengyel László azt írja: Magyarország számára Münchent jelentett. Szerintem ez nem felel meg a valóságnak. El kellett menni, hogy ezzel is bizonyítsuk, tőlünk nem függ a megegyezés. Mindenképpen pozitívuma — a sok negatívum ellenére —, hogy ezután nyugodt lelkiismerettel fordulhatunk a különböző nemzetközi fórumokhoz. Az is tény, a jövőben sokkal jobb propagandára van szükség, gondolok itt arra: tarthatatlan, hogy egy Erdélyről szóló kötet lefordítása évekig tartson! Az sem maradhat el, hogy a Romániában élő magyarok gondjait minden egyes alkalommal politikai szinten vessük fel. — A tőkés világban milyen hazánk jelenlegi megítélése? — A nyugati országok — de az Egyesült Államok is — jól fogadták nyitási politikánkat. Jó példa erre a davosi világgazdasági fórum, ahová a szocialista országok gyakorlatában először épp a magyar főtitkár látogathatott el. A tőkés világ gazdasági körei is megértést tanúsítanak irántunk. Bár az is igaz, az eddig hozzánk áramlott 300 millió dollárnyi külföldi működőtőke még kevés. Még létezik a bizalom hiánya, s a feltételeinket is sokkal jobbá kell tennünk a külföldi tőke fogadásához. — Nem utolsó szempont, mit várhatunk George Bush amerikai elnök közelgő látogatásától? — Júliusra várjuk az Egyesült Államok elnökét hazánkba. Több konkrét elképzelésünk van a tárgyalásokat illetően, így szeretnénk elhárítani a kereskedelmi forgalmat gátló mesterséges akadályokat, megszerezni öt évre a legnagyobb kedvezmény elvét. Szóba kerülnek tényleges vállalkozási lehetőségek is, például a General Motorsszal. Ezentúl adósságproblémáink megoldásáról is folytatunk megbeszéléseket. Szalay Zoltán Vitathatatlan tény, hogy az emberek hangulatára nem kis mértékben kihat a lakossági szolgáltatások színvonala. E szféra milyensége például Gyöngyös 40, valamint a vonzáskörzet 45 ezer állampolgárának közérzetét befolyásolja. Vajon milyen is e téren a helyzet a mátraaljai városban? A gépjárműjavítás fontosságát már az is alátámasztja, hogy a településen 7500 magángépkocsi van, ami mind az országos, mind a megyei átlagot meghaladja. E területen a legnagyobb volumenű tevékenység az Áutó- és Motorkerékpár-javító Kisszövetkezet nevéhez fűződik. Megállapítható, hogy a vállalási határidőket és a viszonylag „nyomott” árakat az ügyfelek elfogadják, esetenként azonban gond van a minőséggel. A telephelyjói felszerelt, ellenben a fejlesztésekhez szükséges anyagi alapok hiányoznak. Jelentős az Autószerviz Szolgáltató Kisvállalat munkája is, az ő telephelyük viszont zsúfolt, ami ott nem is bővíthető, s a cég önerőből nem tud újat létesíteni. Az autójavítást illetően a legfőbb feszültség- forrást az alkatrészellátás jelenti, vagyis az, hogy időről időre hiányoznak a szükséges kellékek. Az elektromos háztartási gépek és híradástechnikai cikkek „megreparálásával” összefüggésben elmondható, hogy a Gel- ka — amelynek egyébiránt a városban három szervize van, a vonzáskörzetben pedig 28 begyűjtőhelyet létesített — szervezeti korszerűsítése nagyobb önállóságot eredményezett. A szolgáltatási köre is bővült, egyebek mellett a műhold vételére alkalmas berendezések szerelésével. Az Elektronikai Szolgáltató Kisszövetkezet is kiszélesítette tevékenységét, a kisiparosok munkavégzésének minősége pedig lényegesen javult. A textiltisztítást a Heves Megyei Patyolat Vállalat látja el, amely egy vegytisztító szalont és fióküzletet működtet. Igaz ugyanakkor, hogy a lakosság nem vette jó néven a Fő téri vegytisztító részleg helyiségének magánkereskedő részére történő átadását. A tapasztalatok szerint a bekövetkezett áremelések hatására csökkent a megrendelők száma, ennek következtében a forgalom, s súlyosbította a helyzetet az állami támogatások „leépítése” is. A személyi szolgáltatást a városban — a kisiparosokon túlmenően — a Technolux Szolgáltató Szövetkezet végzi. Hozzájuk tartozik a fodrászat, a kozmetika és a fényképészet. Üzlethálózatát átalánydíjas rendszerben üzemelteti, s ez a forma hatékonynak bizonyul, mivel nem csupán elősegíti a takarékosabb gazdálkodást, hanem az emberek kiszolgálásának nívóját is emeli. A hagyományos szolgáltatások ellátása a Kékes Cipő- és Textilipari Kisszövetkezetre hárul, amely cipőjavítással foglalkozik, plusz méretes szabóságot is működtet. Több tényező együttes hatása — például szakemberhiány, a szabályozók kedvezőtlen változása stb. — igencsak kedvezőtlenül érintette a céget. Az építőipari szolgáltatások iránti igény csökkenő tendenciát mutat. A családi házak kialakításának, javításának, karbantartásának 90 százalékát mintegy 140 kisiparos látja el. Leszögezhető, hogy egyes szakmákban — épületburkoló, bádogos, tetőfedő — továbbra is kapacitáshiány mutatkozik. Ennek felszámolását úgy próbálják megoldani, hogy a szakmunkásképzőben ezen mesterségeknél a beiskolázási arányt növelték. A szállításokkal kapcsolatosan új fejlemény, hogy a Mátra Volán felszámolta az ottani taxijait. Az ezzel a tevékenységgel foglalatoskodó kisiparosok között egészséges verseny alakult ki. Minthogy azonban mindenki a városközpontban kíván állomásozni, a parkolási gondok megszaporodtak. Ami a kereskedelmet illeti... E körbe tartozó szolgáltatást kilencen folytatnak, közülük négyen ruha-, ketten tartós fogyasztási cikkek kölcsönzésére, ketten gyűjtőkereskedésre, egy személy pedig ügynöki tevékenységre vállalkozott. A városi tanács ellátási felelőssége a lakossági szolgáltatások területén — s ez már a fentiekből is kitűnt — széles körű. Problémát okoz viszont, hogy a feladatok eredményes megoldásához hiányoznak a megfelelő eszközök. így például a vállalatokkal szemben semmiféle jogosítvánnyal nem rendelkeznek. A magánkisiparban foglalkoztatottak nagy száma már önmagában is jelzi — s akkor még nem szóltunk a szerteágazó tevékenységekről —, hogy a termelés- és ellátásfelügyeleti osztályra komoly terhek hárulnak. Az elmúlt időszakokban növelték az ellenőri hálózatban munkálkodók számát, ezzel egyetemben pedig színvonalasabbá tették ténykedésüket. Ez azonban még korántsem elégséges, s a tanácsnak tovább kell keresnie azokat a lehetőségeket, amelyek a jelzett problémák mielőbbi kiküszöbölését eredményezhetik. Önálló szocialista exportjogot kapott a Debreceni Tartósítóipari Kombinát Egyéni arculatú és érdekeltségű, ugyanakkor a mindennapi szocialista és tőkés világpiaci igényeket és lehetőségeket szem előtt tartó és termékszerkezetével követő exportpolitika kialakítását kezdte meg évekkel ezelőtt a Debreceni Tartósítóipari Kombinát. 1984-ben megkapták a tőkés, az idén pedig az országban elsőként a szocialista exportjogot. A gyár a többi szocialista országgal a már meglévő kapcsolatok továbbfejlesztésén dolgozik, legnagyobb szocialista piaci vevőjükkel, a Szovjetunióval pedig új típusú kereskedelmi lehetőségek kialakítását kezdték meg: például a tagköztársaságokkal közvetlen üzletkötéseket szorgalmaznak, néhol nyugati cégekkel közösen. Az önálló külkereskedelmi lehetőségek megszerzését az indokolja, hogy a Deko éves termelésének 40 százalékát szocialista, 40 százalékát tőkés, 20 százalékát pedig hazai piacokon értékesíti. Vegyes dzsem készül (MTl-fotó: Oláh Tibor)
