Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 29., csütörtök CSALÁD OTTHON Receptsarok ízletes Erőleves kertészné módra Hozzávalók: 15 dkg sárgaré­pa, 10 dkg petrezselyemgyökér, 10 dkg zeller, 5 dkg csirág (spár­ga) -fej, 5 dkg gyenge cukorbor­só, 10 dkg tisztított kelvirág. A sárgarépát, petrezselyem­gyökeret és zellert megtisztítjuk, kis kifűróval (kisebb, mint a ka­ralábévájó) szép apró, egyenle­tes golyócskákat formálunk ki belőlük és jól megmosva, gyen­gén sózott vízben puhára főzzük. Közben külön edényben puhára főzzük a cukorborsót, külön a csirágfejet és az apró, rózsáira szétszedett kelvirágot is. Ha min­den anyag puhára főtt (túl puhá­ra főzni nem szabad), leszűrjük, kissé felrázva összekeverjük, szűrőkanállal egyenletesen el­osztva a leveses csészébe rakjuk. A forró erőlevest ráöntjük és tá­laljuk. Sonkaropogós Hozzávalók: 50 dkg sonka, 2 dl tej, 4 dkg vaj, 4 dkg liszt, 2 db tojássárgája, 1/4 g szerecsendió, 1 g törött bors, 15 dkg zsír. Bundázáshoz: 2 db tojás, 15 dkg morzsa, 5 dkg liszt. A főtt sonkát finom metéltre vágjuk vagy apróra összevagdal­juk, 4 dkg vajból, 4 dkg lisztből világos rántást készítünk, felen­gedjük 2 dl forró tejjel és jó sűrű­re főzzük. A sonkavagdalékot 2 tojás sárgájával együtt hozzáad­juk, sóval, borssal, reszelt szere­csendióval ízesítjük, a tűzhelyen összekeverjük és hidegre tesz- szük. Ha kihűlt, tetszés szerinti formára: borda, kerek alakúra vagy rudacskára formáljuk, liszt­be, tojásba, morzsába forgatjuk, és forró zsírban kisütjük. Tála­lásnál madeiramártást adunk külön hozzá. Rácponty Hozzávalók: 2 kg ponty, 3 dkg só, 20 dkg hagyma, 10 dkg zsír, 20 dkg füstölt szalonna, 2 dkg pi­rospaprika, 2 dkg liszt, 1 kg főtt burgonya, 1/2 liter tejföl, 30 dkg zöldpaprika, 25 dkg paradi­csom. A pontyot megtisztítjuk, meg­mossuk és feldaraboljuk. A hal­darabokat bevagdaljuk, és a nyí­lásokba vékony szalonnaszelete­ket teszünk, besózzuk és meg­hintjük pirospaprikával. Egy tepsit kikenünk zsírral, az aljára karikára vágott főtt burgonyát teszünk, rárakjuk a halszelete­ket, beborítjuk karikára vágott hagymával, zöldpaprikával, pa­radicsommal, megöntözzük ol­vasztott zsírral vagy vajjal és for­ró sütőbe tesszük. Ha a hal félig megsült, megöntözzük liszttel el­kevert tejföllel és készre párol­juk. Cigányrostélyos Hozzávalók: 5 szelet 18 dkg- os rostélyos, 10 dkg zsír, 15 dkg füstölt szalonna, 8 dkg hagyma, 25 dkg vegyes zöldség, 2 dkg só, 5 dkg paradicsompüré, 1,5 dl vö­rösbor, 1 g törött bors, 3 dkg liszt, 1 db babérlevél. A kissé kivert, sózott és borso- zott rostélyosokat egy serpenyő­ben hirtelen pirosra sütjük, majd egy megfelelő lábosba rakjuk. A hús zsírjában megpirítjuk a lisz­tet, majd hozzátesszük az apróra vágott hagymát, tovább pirítjuk, ügyelve arra, hogy a hagyma meg ne égjen. Hozzáöntjük a bort és a paradicsomot, beletesszük a ba­bérlevelet, állandó keveréssel néhány percig forraljuk és ráönt­jük a rostélyosokra. Annyi vizet öntünk még hozzá, hogy jól el­lepje, és befedve lassan pároljuk — közben megforgatjuk, és ha a leve elfőtt, kevés vizet vagy csontiét öntünk utána. A meg­tisztított és vékony félkarikára vágott zöldséget 2 dkg zsírban és kevés csontlében puhára párol­juk. 10 perccel a hús puhulása előtt hozzáadjuk és így az egészet készre pároljuk. Tálalásnál a zöldséges mártással leöntött ros­télyosok tetejére 1—1 db bőréig többször bevagdosott sült sza­lonnát teszünk (kakastaraj). Kö­retnek sült burgonyát adunk. Bemutatkozik a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (11/1.) Szervezetünk katalizátorai „A gyermek a jövőbe vetett hit Június 22-én Budapesten sajtótájékoztatón jelentették be az újságíróknak, hogy 1990. június 14—17-én a vá­sárvárosban családi kongresz- szust tartanak. A szervezők nevében dr. Sutján László, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyet­tese elmondta: világnézeti korlátoktól mentes tanács­kozásra gondolnak, amelyre az egész országból hívják mindazokat, akik hajlandó­ak együtt gondolkodni a csa­lád értékének visszaállítása érdekében. A több gyermeket nevelő csa­ládokat hivatalosan nagyra érté­kelik, mégis egyre gyakrabban tapasztalját, hogy a legneme­sebb elvekre és érzésekre alapo­zott életformájuk gyanakvást, rosszcsengésű általánosítást, olykor megbélyegzettséget vált ki. Ezért ezek a családok elősze­retettel keresték egymás társasá­gát. Egymásra találásuk során kiderült, hogy minden csilládban vannak túlcsorduló javak: erköl­csiek, szellemiek, olykor anyagi­ak is. Miért ne lehetne ezeket egymással és a társadalom más rétegeivel is megosztani? Ez a felismerés vezetett el a szervezett együttműködés gondolatához. 1987. október 24-én alakult meg a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOÉ), amelybe 3000 család olyan közösségre vágyik, ahol felerősödnek az örömök, tompulnak a gondok. A többgyermekes család különleges érték A nagycsaládok csökkenő né­pességű hazánkban pótolhatat­lan és időt álló értékeket hordoz­nak: a szeretetnek, az életadás vágyának teremtő kisugárzását az élet minden területére, a jövő igenlését, amely testet ölt min­den tudatosan elfogadott gyer­mekben, az elmagányosodással szemben, a mások felé való nyi­tottság ígéretét, s a mindezekben megnyilvánuló nagycsaládos lét valódi boldogságát. A család, a társadalomnak ez a szeretetre alapított mikrokö­zössége a gyermekekben tud iga­zán kiteljesedni, s minden új gyermek új színnel, saját egyéni­ségével gazdagítja a család egé­szét. Ha a szülök örömmel vállal­ják a gyermekeket, örömük kisu­gárzik a család minden tevé­kenységére, s a felnövekvő új nemzedék számára mintául szol­gál. Az ilyen családokban termé­szetes lesz a másikhoz való alkal­mazkodás, a tolerancia. A kö­Hatan a legkisebbel. zösségért való munka értelmére és értékére nevelik a gyerekeket, s azt is tudatosítják, hogy bizo­nyos áldozatok nélkül tartós örö­mökhöz nem juthatunk. Tartós eredményeket — az emberek egymás közötti kapcsolataiban éppúgy, mint a gazdasági életben — csak „befektetéssel” lehet el­érni. A tudatosan vállalt gyerme­kek a jövőbe vetett hit jelképei. Számuk csökkenése arra utal, hogy a nagycsaládok által képvi­selt értékeket a társadalom többi rétege kevésre becsüli. A társa­dalom tudatában bekövetkezett értékrendváltozások gátolják, hogy a nagycsaládos életforma vonzó példa lehessen. Különö­sen fájdalmasak azok az indoko­latlan általánosítások, amelyek „felelőtlerí’-nek, „lumperí’-nek nyilvánítják a nagycsaládosok összességét. Az egyesület hatá­rozottan kiáll amellett, hogy minden egyes gyermeknek egyenlő joga van az emberhez méltó megélhetésre, a szellemi, testi, lelki fejlődést szolgáló esé­lyegyenlőségre nemre, fajra, vi­lágnézetre tekintet nélkül. A szü­lők vélt vagy valódi hibái miatt nem lehet a gyermekek létfelté­teleit rontani. Az alkoholizmus­ból, a műveltségből és kultúrá­latlanságból fakadó társadalmi gondok ellen nem lehet a mind­ezekbe vétlen gyermekek hely­zetének rontásával fellépni. Közösséget vállalni Egymástól elszigetelődött csaladok ma képviselhetik haté­konyan eszményeiket. Csak az egymás életét, gondjait és lehe­tőségeit jól ismerő családok tud­ják egymást a hétköznapok fel­adataiban eredményesen segíte­ni. Ennek jegyében kerülhet sor ruhák és játékok cseréjére, egy- egy szabad este érdekében vállalt gyermekfelügyeletre, elesett óregek, betegek gondozására, gyermekek ingyenes nyelvokta­tására, korrepetálására, közös sportolásra, játékra s megannyi más, látszólag apró dologra. A rászorulók és a segíteni vágyók megkeresése, a bürokratikus for­máknak baráti együttműködés­sel való helyettesitese azt igényli, hogy szerte az országban alakul­janak meg a nagycsaládok helyi csoportjai, egyesületei. A szer­vezési munka során el szeret­nénk jutni a földrajzi és társadal­mi értelemben vett legtávolabbi- akhoz is. Jelenleg 10 tagegyesü­let és 52 helyi csoport tartozik a NOE-hoz. dr. Surján László Katalizátoroknak azokat az anyago­kat nevezzük, amelyek valamilyen ké­miai folyamatban maguk úgy vesznek csak részt, hogy a végén eredeti állapo­tukban megtalálhatok, ugyanakkor je­lenlétük lényegesen meggyorsítja, egyes esetekben kiváltja a folyamatot. A szer­vezetben lévő katalizátorokat biokatali­zátoroknak nevezzük: más néven enzi­meknek, fermentumoknak is. Ezek a katalizátor tulajdonságú enzi­mek fehérjék, és jellemző rájuk hogy az egyes kémiai hatásokat specifikusan gyorsítják. Ez azt jelenti, hogy csak bi­zonyos anyagokra hatnak, csak bizo­nyos átalakulásokat katalizálnak. Ez a specifikusság azonban eltérő mértékű: vannak olyan enzimek, amelyek egy bi­zonyos kémiai szerkezetre hatnak, és így minden olyan anyaggal reakcióba lépnek, amely ezzel a kémiai szerkezet­tel rendelkezik. Ilyen például a foszfa- táz, a foszforsav vegyuleteit bontó en­zim. Az enzimek szerepe igen jelentős élettani szempontból, mert hiányuk esetén nem mennének végbe azok az át­alakulások, amelyek a szervezet létéhez nélkülözhetetlenek. Ebből az is nyilván­való, hogy a szervezeten kívül sem kö­vetkezhetnek be ezek az átalakulások. Az enzimek működését számos té­nyező befolyásolja. Hatásuk megfelelő kifejtéséhez optimális hőmérsékletre, kedvező vegyhatásra van szükségük. Függnek azonban a környezet ionkon­centrációjától is. Vannak olyan anya­gok, amelyek egyes enzimek hatását gá­tolhatják, mások viszont ellenkezőleg, fokozzák azt. Gátolják az enzimek mű­ködését például azok a vegyületek vagy elemek, amelyek inaktiválják a fehérjé­ket: ilyenek a nehézfémek, illetve sóik. Ezért is nevezzük őket mérgeknek, bár az újabb kutatások kiderítették, hogy egészen kis mennyiségekben egyes fé­mek (amelyek egyébként nagyobb mennyiségben mérgezőek) nélkülözhe­tetlenek a szervezet kiegyensúlyozott működéséhez. Az enzimeket „mérge­ző” anyagok többnyire nem specifiku­sak, azaz nemcsak egy bizonyos enzim működését gátolják. Ma már elég sokféle enzimet sikerült — gyógyszeres célra — előállítani, és al­kalmazásuk is elég széles körű, a legkü­lönfélébb betegségek esetén. Egyik közismert példa erre a pepszin, az emésztőcsatorna létfontosságú fehérje­bontó enzimje, amelyet elég gyakran rendelnek az orvosok (többnyire sósav kíséretében) akkor, ha a táplálék kellő megemésztéséhez elégtelen a természe­tes úton képződő mennyiség. Amint az orvostudomány és a bioló­gia egyre jobban megismeri az emberi szervezet működésének titkait, mind több anyagcsere-betegséget felismer­tek: olyan megbetegedéseket, amelyek­nek a létrejöttében az anyagcsere-folya­matokban szereplő valamelyik enzim hiánya vagy hibás működése játszik sze­repet. így például vannak személyek, akik — általában öröklötten — nem ké­pesek a tejben levő tejcukrot meg­emészteni. Születnek lisztcrzékeny gyermekek: ha ezt idejében nem veszik észre, a felszívódás zavarai súlyos kö­vetkezményekkel járnak. Számos gyógyszer van forgalomban, mely en­zimaktivitást pótol: Uyen például a Di- pancrin, a Lukullin, a Cotazym forte drazsé, a Mexase stb. Az első helyen említett két készítmény orvosi vény nél­kül is kapható: ezért is szedik sokan fe­leslegesen. Másoknak viszont valóban fontos, hogy rendszeresen használják hiányzó enzimtevékenységük pótlásá­ra, mert különben kellemetlen bélgázok termelődnek, puffadást éreznek. A megfelelő adagolást azonban mindig is a táplálék emészthetőségének figyelem- bevételével kell meghatározni. Vászonparaván strandoláshoz Az összecsukható kis spanyol­fal jó szolgálatot tehet üdüléskor, strandoláskor, kiránduláskor: véd a széltől, a túlzott napsütés­től és a kandi tekintetektől. Hoz­zá négy faléc és megfelelő hosz- szúságú, 90 cm széles vászon vagy karton szükséges. A kelme (1) végeire széles sze- géseket (2) készítünk. Ezekbe bújtatjuk a két külső (3) lécet. A belső léceket (4) duplán rávar­rott bújtatókba (5) csúsztatjuk. A bújtatok felső végeit elvártjuk, így a kelme nem csúszik le a lé­cekről. A 3 és 4 lécek körülbelül 12 centivel hosszabbak, mint a vá­szon szélessége, és alul ki vannak hegyezve. A lécek leszúrását könnyíti a rájuk szegezett bütyök (6), amelyet lábbal is le tudunk nyomni. A vászon egyik külső oldalára tartófelület (7) és szala­gokat (8) varrunk, amelyek a pa­raván összecsomagolásához szükségesek. Belülre több zsebet célszerű felvarmi, ebben elfér­nek az apró felszerelések vagy kozmetikai cikkek, amit stran­dolás közben használunk. Az ösz- szecsukott léceket és az összehaj­tott anyagot cső alakban meg­varrott tokban vihetjük. Sorstársak Népbetegségnek számít a halláskárosodás A testi, szellemi és érzékszervi fogyatékosokat, egyszóval a sorstársakat bemutató soroza­tunkban most a hallássérült em­berekről lesz szó. Nem is hin­nénk, hogy a számuk hazánkban milyen nagy. A népbetegségnek számító halláskárosodás az össz­lakosságnak kb. a 10 százalékát érinti. De mit is takar valójában a manapság általánosan elterjedt kifejezés: hallássérült? Azokat az embereket jelöli, akiknek születésüktől fogva vagy egy későbbi életszakaszban el­szenvedett betegség hatására, esetleg foglalkozási ártalomként hallásuk az épekétől eltérő. A károsodás mértéke alapján az enyhe nagyothallótól a gyakorla­tilag teljesen siketig terjed a sor. A nagyothallók hallásvesztesége is különböző lehet, ezért megkü­lönböztetünk enyhe, középsú­lyos és súlyos nagyothallást. A nagyothallók és a teljesen siketek között van egy átmeneti kategó­ria: a hallásmaradványosoké. Ők az emberi beszédet már nem hallják meg, de környezetük zö­rejeit még igen. Látható, mennyire összetett a hallásfogyatékosság problémája, amiről az emberek többsége — még maga is érintetté nem válik — szinte semmit se tud. Még ma is csodabogárnak, sok esetben kigúnyolandónak tartják az em­berek azt, aki félre érti vagy meg se hallja, ha hozzá beszélnek. Az értelmező szótár a magyar nyelv több pejoratív értelemben hasz­nált kifejezését rögzíti, ami nap­jainkban is gyakorta elhangzik sértésként (süket pali, süket du­ma, süket, mint az ágyú stb). Ab­ba kevesen gondolnak bele, hogy mivel is jár együtt a hallás teljes vagy részleges hiánya. Aki szüle­tett hallássérült, az bizony nehe­zen sajátítja el a beszédet. Ehhez speciális óvodára és iskolára van szüksége, ahol hallássérültek ok- tatására-rjevelésére szakosodott gyógypedagógusok (szurdope- dagógusok) tam'tják meg a ma­gyar beszédhangok kiejtését, majd a folyamatos, hangos be­szédet. Aki kisgyermekkorban vagy még később válik hallássérültté, annál szerencsére már kialakult az anyanyelvi bázis; nála a be­szédhibákkal, beszéde „elszínte­lenedésével” kell számolni. A lo­gikus gondolkodás és harmoni­kus érzelmi élet szempontjából sem mellékes, hogy mióta siket vagy súlyosan nagyothalló az il­lető. A ma embere életében lét- fontosságú a nyelv használata, a nyelvi alapon történő gondolko­dás. Érthető tehát, ha a gyógype­dagógia szakemberei azon van­nak, hogy a súlyosan hallássérült emberek társadalmi integráció­jához vezető első jelentős lépést — a hangos beszédet — a lehető legkorábbi életszakaszban, ahogy az a halló kisgyermekek­nél is kialakul, elsajátíttassák az egyéni foglalkozásokon sok-sok hallástréning kíséretében. A speciális általános iskolá­kon és szakmunkásképző intéze­teken túl. egy régóta működő ér­dekvédelmi szövetség kíséri fi­gyelemmel a tagok sorába lépő hallássérültek pályaválasztását, későbbiekben a társadalmi beil­leszkedését. Az országos szövet­ség helyi-megyei, városi szerve­zetei állandó és tartalmas kap­csolatot tartanak fenn a sorstár­sakkal. Közös munkálkodásukat taggyűléseken értékelik, mint legutóbb a Heves megyei szerve­zetnél tették. Az áprilisi összejö­vetelen Mihalik Istvánné titkár elmondta, hogy szűkebb pátri­ánk hallássérülteket tömörítő szervezetében milyen aktív élet van, 130 személlyel nőtt például a szervezet taglétszáma, és siker­rel bonyoh'tottak le több megyei rendezvényt. Kiváló kapcsolatot tartanak fenn a losonci hallássé­rültekkel és a miskolci, sőt a me­gye többi rokkantszervezetével is. Gyakoriak náluk a szakmai és kulturális tapasztalatcserék. Fia­taljaik, például a gyöngyösi bá­bosok és az egri színjátszók vala­mennyi országos rendezvényen ott voltak. A hallássérültek idei országos kulturális bemutatója is épp megyénkben, Gyöngyösön volt áprilisban. A titkári beszá­moló sikerként említette az EL­KO szervizzel kialakított jó kap­csolatot, melynek eredménye­ként a rászorulók hallókészülé­keinek javítását Egerben megol­dották, ugyanígy a fülillesztékek mintavételét is. Hazánk valamennyi érintett­jét érdekelheti a MINITEX név­re hallgató új találmány, melyet a Warihold Kft. forgalmaz nálunk. Nem más ez, mint egy mellény­zsebben hordható kommuniká­ciós központ, egy mini számító­gép, amely azonban az informá­ciószerzés és — továbbítás lehe­tőségeit térben és időben jelen­tősen megnöveli. A gép memóri­ájában tárolja a szöveget, de ki is nyomtatja a terminálhoz csatla­koztatható nyomtatón. A hallás- sérültek is sokféle formában hasznosíthatják. Betöltik az író­géptelefon szerepét, saját elekt­ronikus kiíróval is rendelkezik. Szervizellátását a budapesti In- formatéka Kft. végzi. Egy másik jelentős segédeszköz az Insert Kft-től, amely abban segít, hogy a hallókészülék mellé helyezve egy apró készülékkel jó minő­ségben hallgathassák a rádiót; té­vét. Prototípusának kipróbálása most folyik a szövetségben. Végül egy mindenki számára jó hír: május 19-én megalakult az ORKT (Órszágos Rehabilitációs Konzultatív Tanács). Célja az egészségükben károsodott embe­rek érdekképviselete a parla­mentben. Ilosvai Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom