Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 24., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Csillogó emlékek Aranyleltár a vidéki múzeumokból Aranyozott ezüstkehely (18. századi) Bronz szobortöredék (római kori) A z aranyból, ezüstből készült ékszerek, kultikus eszközök, dísztárgyak, érmék, pénzek, a drága- és féldrágakövek a múzeumok gyűjteményében azok az értékek, amelyek a közgondolkodás minden szintjén feltétel nélkül elismertek. Ebben nem a történeti, esztétikai megítélés tudományosan bizonyított tételei a meghatározók, hanem az anyag, s az abból következő egyértelmű csereérték. A különböző anyagok kincsként való megbecsülése ugyan társadalmi közmegegyezés eredménye, de ez a közmegegyezés a múzeumra is érvényes, s nem befolyásolja a tárgyak funkcióját, történetét feltáró elemzés sem — írja a katalógus előszavában Be- reczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója annak a kiállításnak az apropóján, amelyet a magyar vidéki múzeumok anyagából állítottak össze. A kiállítás címe: Arany leltár (ez egy muzeológiai szakkifejezés, számokat és megnevezéseket tartalmazó dokumentum, a műtárgy kincsként való kezelését tanúsító „írott bizonylat”.) Egy-két kivétellel szíves-örömest kölcsönözték erre az országos bemutatóra kincseiket a vidéki múzeumok, élve a lehetőséggel, hogy megmutassák, milyen gazdag anyagot őriznek. Gondosan védve, vastag üveg alatti tárlókban, vitrinekben sok száz aranyból és nemesfémből készült műtárgy látható, többségükben olyanok, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem szerepelnek kiállításon. Debrecenből kölcsönözték az időszámítás előtti 3. évezredből származó, hat aranylemezes korongos csöngőkből álló együttest, a hencidai kincset, amely a legrégibb hazai aranylelet. Az i. e. 1500 körüli évekből való az a Ezüstfeszület (1837-ből) kincslelet, amelyet a Jászdózsa— Kápolna-halom bronzkori település feltárásakor leltek. Az 1929-ben előkerült velemszent- vidi kincs — aranylemez diadém és négy aranykorong — egy későbronzkori király jelvényeihez tartozott. A római kort egész sor gyűrű,medaillon, ezüsttárgy, j áspis és karneol gemma képviseli, zömében a tatai Kuny Domokos Múzeumból. A ritka hunkori fejedelmi lelet (Pécsüszögről) 53 tárgyát Pécsről, a Janus Pannonius Múzeumból adták kölcsön. S a hazánkban ismert leggazdagabb hunkori fejedelmi leletből (Szeged—Nagyszéksós) is láthatunk 134 tárgyat. Az 5. századi keleti germán temető néhány fontos leletét (kapolcsi lelet) a veszprémi Bakony Múzeum jegyzi. Alighanem az egyik első salzburgi térítő püspök — talán The- odericus — tulajdona volt az az aranyozott bronz-, illetve vörösréz kehely, amely Petőházi kehely néven vonult be a szakirodalomba, és a soproni Liszt Ferenc Múzeum tulajdona. Számos aranykincs, ékszer, lószerszám, övveret, meg az újonnan feltárt karosi temető 136 tárgya (a miskolci Herman Ottó Múzeumból) tanúskodik honfoglaláskori kultúránkról. És itt van az az elefántcsont kürt, amely mai ismereteink szerint a 10. században készült Bizáncban, s amely mint Lehel kürtje vált a Jászság szimbólumává. A későbbi évszázadokból is bőséges az aranyleltár. Egyházi relikviák, fejedelmek kincsei, kardjai, céhedények, főúri és kis- nemesi családok aranytárgyai teszik változatossá a látványt. Bécsi, olasz, spanyol, német, magyar mesterek munkái, s egy ezüstkanna, a legnagyobb magyar ötvösművésztől, Szentpéte- ri Józseftől. A 19. századot íróknak, művészeknek, politikusoknak, egyesületeknek adományozott, nevükkel jelzett tálak, dísz- kelyhek idézik. Kiállították Erkel Ferenc jubileumi aranykoszorúját, Munkácsy Mihály ezüstkoszorúját, amelyet szülővárosától kapott 1882-ben. Kossuth szenátusi beszédének emlékére készítették Washingtonban azt a gömbös végű arany nyakkendőtűt, amelynek belsejében Kossuth Lajos mikrofotója látható. Figyelmet érdemel valameny- nyi arany-ezüst tárgy, hiszen ezek a műkincsek nemcsak szépen csillognak, hanem múltunk megannyi emlékét őrzik. Az augusztus 20-ig nyitva tartó tárlat teljes bevételének negyedét a Magyar Nemzeti Galéria és a kiállító múzeumok a Pet- hő-alapítvány javára ajánlották AZ ORSZÁG EGYETLEN PIPAMÜZEUMA. Az ibafai papnak mindene a pipája... mondja a nóta és mintegy 20 éve a gyűjtemény egy része Ibafán a múzeumban látható. A különböző formájú és fajtájú pipákból íme kettő: festett porcelánpipák. (MTI-fotó: Hámor Szabolcs) Madonna melltartója Madonna — van-e, aki nem ismeri az olasz-amerikai rockénekes nevét? — új videoklipet forf at, közölte az amerikai sajtó, öilön is kiemelte, hogy a mű ezúttal nem okoz majd olyan felháborodást, mint a legutóbbi nóta, a „Mint egy ima” (Like a prayer), amely neves egynázi tiltakozásokat is kiváltott. Mindenesetre a Pepsi-Cola cég pénzén és reklámjaként forgalmazott videoklip utóélete is látványosan alakul: június 24-én, New Yorkban, egy jótékony célú árverésen kalapacs alá kerül az énekesnő melltartója. A kikiáltási ár 3500 dollár. Ezenkívül elárverezik John Lennon egyik zakóját, valamint Jimy Hendrix néhány költeményét. Az utóbbi két relikvia tulajdonosa már nincs az élők sorában. Miért hát e vonzalom Madonna korántsem kegytárgynak nevezhető ruhadarabja iránt? — kérdezhetné az olvasó. A válasz — vélhetően — a Vogue című magazinnak adott nyilatkozatban rejlik: „Egyszerű lány vagyok és az is maradok, utálom a pazarlást, és megvetem azokat, akik tékozolják a pénzt. Micsoda különbség, ha valaki gazdagnak születik, vagy ha arra kényszerül, hogy verejtékezve keresse a kenyerét!” Erősen izzadságszagú emléktárgyat vihet haza az árverésről a boldog tulaj: Madonna 1988-ban 46 millió dollárt keresett. Szellemi nagyhatalom vagyunk? Magyar tudósok szerte a világban — Gőzturbina és beszélőgép — Pesti tudós fedezte fel a gégetükröt — Hazánk fiai a világ nagy egyetemeinek élén A napokban akadt a kezembe egy jelentéktelennek látszó kis füzet az 1920-as évekből. A Magyar Nemzeti Szövetség adta ki, és kizárólagosan adatokat tartalmaz. Ha forgatja az ember e könyvecskét, akkor önkéntelenül is az jut az eszébe, hogy vajon miért nem folytatjuk ezeknek a kiadását? Hazánk fiai szerte a világon büszkeségei annak az országnak, ahová letelepedtek, csupán nekünk, idehaza ne kellene ismernünk őket? Feltalálók, művészek, orvosok, kereskedők élnek külföldön, akiket — mint mondani szokás —jegyez a világ. Hivalkodás nélkül kellene számon tartanunk őket, örülve annak, hogy a magyar elme idegenben is az egyetemes emberiség szolgálatában áll. Ám hogyan örüljünk, ha nem ismeriük okét? Manapság, amikor kitárultak a kapuk, és hazánk fiai szabadon jöhetnek-mehetnek, hívhatnak vendégeket, sokkal könnyebb a helyzet, kedvezőbbek a lehetőségek a kapcsolatteremtésre minden eddiginél. A Magyarok Világszövetsége örömünkre megújítja, frissíti tevékenységét és bízunk benne, hogy összegyűjti majd nemzeti büszkeségeinket, a magyar szellem értékeit, bárhol is legyenek azok a világon... * Az említett könyvecskében természetesen sok ismert adat található, de számos olyan is, amely meghökkenti az embert és amelynek ismeretében bizony rácsodálkozunk a világra: ezt is magyarok alkották? A világ nagy hírű egyetemeinek számos magyar vezetője volt már a tizenharmadik század óta. így a bolognai egyetem tudós tanara volt Magyar János (1358) aki orvostant tanított, két öccse János és Dénes ugyanott számtant és logikát adtak elő. A három magyar emlékét az egyetemen tábla őrzi. Tudtuk-e, hogy a bécsi egyetemnek 1413-1630- ig százharminckilenc magyar tanára volt, sőt a XVI. szazadban egy Ladiaslaus Hungarus nevű rektora is. Ki gondolná, hogy a prágai egyetemnek 1415-ben a magyar Briccius de Buda volt a rektora, a Wittenberginek 1600 táján pedig Jensen János, a világhírű sebész. Nem kívánom hosz- szan folytatni a felsorolást, de feltétlenül ide kívánkozik még, hogy Peremártoni Mihály és Bél András 1718—82 között a lipcsei egyetem rektorai voltak. A kis füzetet bizonyos Kun Andor állította össze, ismert és ismeretlen szereplővel, minden esetben feltéve a kérdést: tudod-e? „Tudod-e, hogy a legelső komoly matematikai munkák egyikét a magyar György mester írta latinul, Hollandiában 1499 évben? Hogy Bolyai Farkas és fia János geometriáját az egész szaktudomány a legzseniálisabb alkotásnak tartja? Tudod-e, hogy Kerekes Ferencnek a komplex számokról szóló tanulmánya a lipcsei Tudós Társaság 1837-i nagydiját nyerte el és őt a szentpétervári egyetem akarta megnyerni tanarának? És, hogy a magyar Csernák László deven- teri tanár számelméleti kutatásait és törzsszámtáblázatait ma is nyilvántartja a matematika története?” Se szeri, se száma az érdekesebbnél érdekesebb felsorolásoknak, amelyek közül idézet nélkül csupán néhányat terjesztünk olvasóink elé. Megtudhatjuk például, hogy a magyar Seg- ner János András göttingeni, majd a hallei egyetem tanára állapította meg először a fény hatásának időbeni érzékelését, és több találmánya közül nevezetes az a forgókerek, amely a mai reakciós turbina őse. Nyilván érdeklődésre tarthat szamot az a tény is, hogy Eötvös Lorándka- pillaritási elmélete világhírű és ennek alapján építette ki Einstein a maga elméletét. Ki gondolná, hogy a földrengéstudomány egyik legbecsesebb világhírű könyvét Kövesligethy Radó írta, vagy hogy a magyar Jedlik Ányos, Siemens előtt tizennyolc évvel már felfedezte a dinamót? A felsorolások általában unalmasak, de ezt a kis könyvecskét egyszerűen nem lehet letenni. Idézzük az egyik ismertetést: „Tudod-e, hogy a magyar Kem- pelen Farkas már 150 évvel ezelőtt beszélőgépet, gőzturbinát csinált és ő alkotta azt a máig is megfejthetetlen sakkozógépet, amellyel csodálatba ejtette a világot?” Ha meggondoljuk, hogy e könyvecske megjelenése óta közel hatvan esztendő telt el, úgy a százötven esztendő már több mint kétszázra tehető. Ez természetesen egy szemernyit sem befolyásolja a könyv értékét. Sőt! Tiszteletet érzünk figyelemfelhívása, rokonszenves ismeretterjesztő törekvése iránt. Olvasom, hogy az első nyomdai betűszedő gépet, a magyar Menk és Kiegei konstruálták, méghozzá billentyűszerkezettel. A gyorstávíró felfedezője Pollák Antal és Virág József volt, szerkezetükkel percenként ötezer jelet lehetett továbbítani... Bánki Donátról nyilván sokat hallottunk már, de talán mégsem mindent. Nevéhez fűződik a benzinporlasztó, a karburátor, ugyanakkor ő mutatta be az első repülőgépmodellt, amely ámulatba ejtette a korabeli szakembereket és, hogy motort és turbinát is neveztek el róla. A betonzsilipek manapság széles körben alkalmazhatóak, kár, hogy nem tanítjuk — még a műszaki iskolákban sem — hogy az első példányát — a világon elsőként — Mihalik János hazánk fia építette. Az sem érdektelen, hogy a világ leghíresebb artézikút-fúrója a magyar Zsigmondy Vilmos volt és hogy a Nobel-dijasok között szép számmal szerepelnek magyarok; így a kevésbé ismertek közül Lénártés Bárány, akik a század elején lettek híressé, illetve felejtődtek el. Nem csupán matematika, fizika, kémia tudományok tekintetében jeleskedtek eleink, a természettudományok terén is van büszkélkedni valónk. Felsorolásszerűen csupán néhány nevet: Entz Géza elsőként bizonyította a világon a növények és állatok életközösségét, Apáthy István saját eljárásai szerint fedezte fel az idegrendszer vezető elemeit, Lenhossék Mihály és Daday Jenő volt az a két tudós, akit ajpará- nyi szervek legjobb ismerőiként tartanak számon. Török Kálmán koponyamérései világszerte keltettek nagy érdeklődést. Tudja-e vajon minden magyar orvos és orvosjelölt, hogy Stricz- ker Salamon magyar tudós észlelte először a vérsejtek kilépését a lobos érfalon keresztül, valamint a kötőszöveti sejtek átalakulását fehér vérsejtekké, és hogy az első gyermekbetegségekről szóló könyvet 1472-ben Bagellardus Pál írta, továbbá, hogy Wereshalmy István 1723- ban már pestis elleni védőoltásokat alkalmazott? Az angolok ismerik Bánffy- hunyady Jánost, aki már a XVI. században London legnagyobb kórházának az élén állott, az orosz tudomány számon tartotta, hogy Gyöngyösi Pál Erzsébet cámő orvosa volt. Számos kiválóság mellett feltétlenül meg kell említeni, hogy a gégetükröt Czermák, a pesti egyetlen egyik jeles tanára fedezte fel. Arról sem beszélnek sűrűn még orvosi körökben sem, hogy Fodor József fedezte fel a vérsavónak baktériumölő hatását és hogy Hőgyes Endre tisztázta véglegesen a dobüreg élettani funkcióit... Bármerre tekintünk a tudomány világában, bármerre járunk, előbb- utóbb kiderül, hogy van magyar ismerős, aki áldozott a tudomány oltárán, tiszteletet és tekintélyt vívott ki a magyar névnek. Sajnos külhonban gyakran jobban ismerik, nyilvántartják ezeket az embereket, akik kitűnő elmével rendelkeztek és társaik fölé emelkedve hírt és megbecsülést szereztek hazájuknak. Gyakran hálátlan az utókor és könnyen felejt az óhaza, pedig szellemi kincseink tekintetében valószínűen szellemi nagyhatalom vagyunk. A magyar szürkeállomány kitűnt már az évszázadok hosszú során, noha pallérozása és művelése gyakran csupán önerőből történt. Vannak Semmelweis-eink, Szent-Györgyi Albertiak és számosán a szerencsésebbek közül, akiknek a neve ma is csillog a világ szemében, ám szép számmal vannak olyanok is, akik a régmúltban, vagy épjpen korábban öregbítették világhírnevünket és megfeledkeztünk róluk. Bizonyára a mezőgazdászok sem tudják, hogy az üszökgombák ellem védekezésnél a világon mindenütt a magyar Linhardth György módszerét használják és hogy a növénytermesztés és állattenyésztés terén hazánk tudósai mily sokat tettek a hozamok növeléséért, a betegségek leküzdésében. Kun Andor századeleji könyve egyben gondolatébresztő is lehetne azok számára, akiknek kötelességük, netán szívügyük a hazai tudományok gondozása, ápolása és ismertetése. Ne csak a lexikonokból tudja meg a világ legjobbjaink neveit, de szüksé- es, hogy fiaink, unokáink az is- olákban is tanulhassanak róluk. Manapság, számos tehetség van országunkban, többen közülük külföldön bővítik ismereteiket, ránk vár a feladat, hogy egyetlen kiemelkedő tehetség se kallódjon el és mindenki élhessen azzal a lehetőséggel, amelyet viszonyaink között biztosíthatunk részükre. A szellemi tőke kamatoztatása legalább olyan fontos, mint a befektetett működő pénz célszerű és gazdaságos felhasználása... Szalay István