Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 21., szenla A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése Korábbi megállapodásnak megfelelően a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soros ülésére 1989 júliusának első dekádjá- ban, Bukarestben kerül sor. Vereség a konzervatívoktól... Papandreu lemondott Andreasz Papandreu görög miniszterelnök hétfőn este benyújtotta az államfőnek kormánya lemondását, miután az általános választásokon pártja vereséget szenvedett a konzervatívokkal szemben. Hrisztosz Szár- cetakisz köztársasági elnök Pa- pandreut bízta meg a folyó ügyek vitelével az új kormány kinevezéséig. Az új parlament július 3-án alakul meg, és választja meg az új kormányt. Rafszandzsani Moszkvában Hasemi Rafszandzsani ho- dzsatoleszlám, az iráni parlament elnöke kedden Teheránból Moszkvába utazott háromnapos hivatalos látogatásra. Az 1979- es iszlám forradalom óta ő az első magas rangú iráni vezető, aki a Szovjetunióba látogat. Rafszandzsanit Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelső Tanács elnöke hívta meg. Az iráni vezetőt politikai és gazdasági delegáció kíséri, tárgyalásain ott lesz a külügy-, a nehézipari miniszter, a „forradalmi gárdák” főparancsnoka. Rafszandzsani elutazása előtt reményének adott hangot, hogy látogatása új szakaszt nyit a szovjetiráni kapcsolatokban, és jelezte, hogy Moszkvában gazdasági és kereskedelmi megállapodásokat fognak aláírni. A határőrök szeme láttára Románia: kocsíahasztó árkok A londoni The Times cikket közölt arról, hogy Románia — a magyar határőrök vizsgálódó tekintete mellett — falat épít a Magyarországgal és Jugoszláviával fennálló határa mentén, nyilvánvalóan azért, hogy megakadályozza az emberek átszökését. A magyar hatóságok figyelmét februárban hívták fel a fal építésének tervére — írja a The Times. Ezzel kapcsolatban Tárkányi Béla, az MTI munkatársa érdeklődött a magyar határőrség nyírbátori és orosházi kerületének parancsnokánál, akik nem erősítették meg a cikkben foglaltakat. Elmondották, hogy magyar oldalról semmilyen határfal építésének nyoma sem látható. Azt azonban mindkét parancsnok elmondta, hogy a román oldalon mintegy 2-2,5 méter magas drótkerítést álh'tanak fel. Ez közönséges drótkerítésnek látszik, vagyis áramot vélhetően nem vezetnek bele. A kerítés a teljes határszakasz mintegy 90 százalékán már elkészült. A legfrissebb munkálatok arra utalnak, hogy a kerítés mindkét oldalán az autókkal való áttörés megakadályozására úgynevezett kocsiakasztó árkot alakítottak ki. A drótkerítés az államhatárral párhuzamos, attól mintegy 20-25 méterre húzódik. A határőrség orosházi kerületének parancsnoka szerint a román oldalon mintegy 20-25 kilométeres mélységben határövezetet alakítottak ki, amelybe csak külön engedéllyel lehet belépni. Ezen túl — 500-1000 méter szélességben — határsáv van, amelyet nem lehet megközelíteni. Szovjet hajókatasztrófa Jéghegynek ütközött, mint a Titanic Jéghegynek ütközött egy szovjet utasszállító hajó keddre virradóra a norvég partoktól északra, a Spitzbergáktól 300 kilométernyire, nyugatra. A „Maxim Gorkij” fedélzetén több mint 950-en tartózkodtak — közölte kedden a Bodo norvég-tengeri elsősegélynyújtó központ. A mentési munkálatok megkezdődtek, és kedden reggelre, két órával a segélyhívó jelzések vétele után az 575 utas közül 325-öt sikerült a sérült hajótestből csónakokra, vagy a három méter vastag jégpáncélra kimenekíteni. Az első jelentések szerint sebesültek nincsenek, s a hajó helyzete stabilnak tűnik. Négy norvég mentőhelikopter is elindult a szerencsétlenség helyszínére, a közeli kórházak pedig felkészültek az orvosi segítségre szorulók fogadására. A közel 25 ezer tonnás „Maxim Gorkijt” az NSZK-ban gyártották 1969-ben, és 1974- ben vásárolta meg a Szovjetunió. Az elmúlt évek nyári idényeiben Hamburg kikötőjéből indulva főként nyugatnémet turistákkal tett körutakat a hűvösebb tengereken. Elutasított lengyel és magyar irányvonal Élesen bírálta a lengyelországi és a magyarországi politikai fejleményeket a CSKP KB múlt heti ülésén Vasil Bilak, a csehszlovák párt volt főideológusa. A Rudé Právo kedden tette közzé a felszólalást, amelyben az egykori KB-titkár elutasította a lengyel és a magyar típusú reformokat és védelmébe vette a csehszlovák politikai irányvonalat. Bilak arról beszélt, Csehszlovákiának nincs szüksége a lengyelországi és magyarországi „szétbomlásra és politikai káoszra”. „Hazugságnak és csalásnak” nevezte azt az állítást, hogy Csehszlovákiában politikai és gazdasági válság lenne, és gyakorlatilag visszautasította, hogy a lengyel vagy a magyar utat kellene választani. A volt KB-titkár azt bizonygatta, a jelenlegi helyzet Csehszlovákiában „egészen jó”, Milos Jakes pártfőtitkár világosan megfogalmazza a politikai és ideológiai álláspontot, hogy „a szavak ne legyenek ellentétben a tettekkel”. Bilak szerint csupán az a baj, hogy a káderek „elkényelmesedtek” és nem akarják tudatosítani, „ mi mindent kell tenni, hogy a kongresz- szusok feladatait, a párt és a kormány határozatait következetesen teljesítsék”. Mint mondotta, a passzivitás és kivárás „törvényszerűen politikai vákumot hoz létre”, ahova „rögtön benyoma- kodik az ellenzék a maga demagógiájával”. „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mi történik körülöttünk. Azok közé tartozom, akik őszintén félnek, hogy a helyzet Lengyelországban és Magyarországon a drámai események határáig jutott.” A volt KB-titkár védelmébe vette az országot több mint két évtizede irányító vezetőket, amikor azt fejtegette, napjainkban „divat” a kádereket öregekre és fiatalokra osztani. „Sajátos elmélet alakul ki: aki öreg, az konzervatív, nem érti az átalakítást, aki fiatal, az a haladás és az átalakítás harcosa” — jegyezte meg. Figyelemre méltó, hogy Bilak utalt rá: a Szovjetunió jóváhagyja a Csehszlovákia által választott politikai irányvonalat, hiszen — mint mondotta —, Mihail Gorbacsov kijelentette Jakesnek, „tiszteletben kell tartani a nemzeti sajátosságokat”. Tizenhat német és egy lengyel áldozatot követelt a szombaton reggel a berlin-schönefeldi repülőtéren bekövetkezett szerencsétlenség. A tűzőrség alakulatai hétfőn délután eltávolították illetve felrobbantották az IL-62 roncsait és az el nem szállítható, épen maradt jobboldali szárnyat. Kedden reggel megkezdődött a kerozinnal átitatott talaj elhordása. (Népújság-telefotó — MTI) Magyarország a Nyugat felé tekint „Szocialista. Benelux” A Financial Times cikke a KGST kudarcáról „ Kemény piac — de csodákat tesz a versenyképességgel”— írta Leslie Colitt, a tekintélyes brit napilap, a Financial Times újságírója azzal a magyar törekvéssel kapcsolatban, hogy Budapest a KGST-kereske- delmének szűkítésére, nyugati gazdasági kapcsolatainak szélesítésire törekszik. Magyar tisztségviselők nyíltan azzal vádolják a KGST-t, hogy akadályozzák Magyarország gazdasági reformjait, s mint megjegyzik, Magyarország nem tudja kivárni, amíg a KGST megreformálja a saját, cserekereskedelemhez hasonló rendszerét. Budapest nem képes folytatni 18 milliárd dolláros adóssága visszafizetését úgy, ha kereskedelmének 50 százalékát a KGST-vel bonyolítja le — írja a lapban Colitt. A brit újságíró ezután ismertette azokat a javaslatokat, amelyek szerint Magyarország és a Szovjetunió kereskedelmét a jövőben ke- ményvaluta-elszámolással folytatnák. Megemlíti, hogy a múltban Magyarország dollárért adott el a Szovjetuniónak olyan „kemény” árucikkeket (amelyeket el lehetne adni a Nyugaton is), mint például a hús, ám tavaly így is 183 millió dollár értékű magyar többlet keletkezett, azaz az összeggel a Szovjetunió tartozik. A lap idézi Medgyessy Pétert és Nyers Rezsőt, akik szerint a keményvalutás elszámolást ki lehetne terjeszteni más KGST-országok- ra, amelyek vállalják a kockázatot; Nyers Rezső még egy „szocialista Benelux” körvonalait is megrajzolta, amely fokozatosan létrejöhetne a KGST-n belül: ez kiterjedhetne Magyarországra, Csehszlovákiára, Lengyelországra és Jugoszláviára. Mindezek a törekvések abból erednek,- hogy a KGST illúziókat gyárt, s nem közeledik kitűzött céljaihoz. Ha a magyar vezetők egyelőre irreálisnak is tartják, hogy Magyarország csatlakozzék az EGK- hoz, azt is egyöntetűen álmodozásnak minősítik, hogy a KGST hozza létre a saját közös piacát. Leslie Colitt idézi Marjai Józsefet, aki a KGST egyik végrehajtó bizottsági ülésén tavaly nyíltan kijelentette: „a nem létező piacokat nem lehet egyesíteni”. Reális lehetőség viszont, hogy Magyarország szoros és jó gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat alakít ki az EGK-val, s ha sikerül a Szovjetunióval is keményvalutás elszámolásra fordítani a kereskedelmet, akkor — ha átmenetileg lehetnek is veszteségek — hosszú távon Magyarország csak nyerhet, mert kiteszi magát a versengésnek, nemcsak a nyugati, hanem a szovjet piacon is, ez pedig a korszerűsítésre, a sokat emlegetett szerkezetátalakítás konkretizálására ösztönzi a magyar gazdaságot. A kockázatok persze nem lebecsülendők: Colitt az Országos Gazdasági és Piackutató Intézetre hivatkozva azt írja, hogy a magyar vállalatoknak legfeljebb egyharmada élné túl a „ nyugati megmérettetést” , míg az Ipari Minisztérium szerint állítólag csak egynegyede állna továbbra is szilárdan a lábán... Az alternatíva az lenne, ha a KGST-országok mind megreformálnák saját gazdaságaikat. Erre azonban a jelekből ítélve egyhamar nem lehet számítani. Az egyik legkomolyabb probléma az, hogy ha valamely KGST-tagországnak a másikkal folytatott kereskedelmében többlet keletkezik — mint Magyarországnak a Szovjetunióval folytatott árucseréjében — , azt nem lehet másutt „elvásárolni”. így a kialakuló többlet voltaképpen felér azzal, mintha annak értékét az adott esetben Magyarország kamatmentes kölcsönként adná a Szovjetuniónak. Magyarországot a KGST-kereskedelemben különösen kedvezőtlenül érintik saját reformjának „visszaütései”: a KGST-országok felé exportált cikkeiben sok olyan elem, alkatrész van, amelyet Budapest a Nyugatról importál. S miközben Magyarország lassan leépíti a vállalatok költséges támogatását, kitéve azokat a nyugati piacok árszínvonalának, értékítéletének, addig a többi KGST-ország ezt nem, vagy csak lassan teszi. Emiatt a magyar termékek mesterségesen' alacsony áron kelnek el a tagországokban — ezáltal a magyar vállalatok lehetetlen helyzetbe kerülnek, és termelik a veszteséget. Márpedig, ha a vállalatok saját lábukra állnak, ez hosszú ideig nem mehet így. Mi hát a kérdés? Ha a magyar vállalatok nem tudnak a nyugati piacokon is versenyképes termékeket előállítani, akkor jobban teszik, ha továbbra is a KGST-partnereikkel kereskednek; amíg azonban a magyar ipar továbbra is túlnyomórészt a KGST-piacra támaszkodik, addig képtelen lesz versenyképes lenni a Nyugaton — írja a Financial Times-ban Leslie Colitt. A meszheti törökökről Deportáltakból visszatelepültek Kik azok a meszheti törökök, akik a hetek óta tartó fergánai pogromok áldozataivá, a pogromok üldözöttjeivé válva kerültek a nemzetközi sajtó érdeklődésének előterébe? Eredeti hazájuk a Grúzia déli részén, a török határ közvetlen szomszédságában húzódó Mesz- heti-hegyhát és vidéke. Valamikor a középkorban telepedtek itt le, amikor a területet megszállva tartották a törökök. Vallásukat, kultúrájukat azóta is megőrizték. Itt éltek évszázadokon át nyugalomban, mígnem 1944. november 14-ről 15-re virradóan Kö- zép-Ázsiába és Kazahsztánba nem deportálták őket. A kényszerű kitelepítést azzal „indokolták” , hogy bizonyos, nem baráti állam javára felderítő tevékenységet folytattak. Mint a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap legújabb számában két néprajzkutató írásából kiderül, 1956-ban közölték a meszheti törökökkel, hogy hatálytalanították a kitelepítésükről szóló döntést. Visszatelepülésüket azonban megakadályozta az a tény, hogy óhazájuk olyan határi övezetnek minősült, amelybe — a terület különleges státusa miatt — a beutazást és a letelepedést szigorúan szabályozták. S ez akkor a tilalommal volt egyenértékű. A két néprajzos szerint nehéz megbecsülni mai lélekszámúkat, s azt is, hogy annak idején a kitelepítéskor hányán vesztették életüket. Egyes adatok arra utalnak, hogy a deportálás folyamán a meszheti törökök mintegy fele elpusztult. Nehezíti a pontos adatok feltárását, hogy a meszheti török származásúak többsége ma hivatalosan azerbajdzsánként szerepel. Az 1979-es népszámláláskor az országban 93 ezer meszheti török élt, közülük 80 ezer Kö- zép-Ázsiában és Kazahsztánban. A fergánai területen tíz évvel ezelőtt ötezer volt a számuk. A kutatók szerint ma a meszheti törököknek két alapvető kérdéssel kell szembenézniük. Az egyik a visszatelepülésé. A felmérések azt mutatják, hogy a törökök kivétel nélkül mind visz- sza akarnak költözni régi otthonaikba. A megoldást abban látják, hogy fel kellene oldani az utazásukat korlátozó minden tilalmat, hogy beutazhassanak a Meszheti-hegyhát vidékére, ahol Közös sírba temetik az üz- bég csoportok támadásainak áldozatait a Fergana város melletti menekülttáborban. A nemzetiségi zavargásoknak mintegy száz meszheti török áldozata van eddig (Népújság-telefotó MTI) — az ő ismereteik szerint — a törökök házai, földjei azóta is lakatlanok. A másik kérdés az egykori kitelepítettek és Közép-Azsia őshonosainak a viszonya. A közép-ázsiai térség török közössége és az egyes települések meszheti török csoportjai között nagy különbség van az életkörülmények rendezettségében, konszo- lidáltságában. Emellett a meszheti törökök szociálisan, kulturálisan el vannak szigetelődve a más nemzetiségek képviselőitől. A meszheti törökök földműveshagyományaiknak és munkaszeretetüknek eredményeként viszonylag jó gazdasági körülmények között élnek Üzbegisztán más etnikai csoportjaihoz képest. Egy olyan térségben, ahol nagyon sokan munkát sem találnak maguknak, ezek a „kiváltságok” hozzájárulhatnak a nemzetiségi ellentétek kiéleződéséhez. Bár — s ez már nem néprajzi kérdés — a jelek arra mutatnak, hogy messze többről van szó, mint nemzetiségi ellentétek spontán fellángolásáról. A szovjet lapok helyszíni tudósításai, a megszólaltatott katonai és más vezetők egyértelműen arra hívják fel a figyelmet, hogy komolyan megszervezett, jól előkészített igazi hadjáratról van szó. Ehhez pedig — a klasszikus háborúkhoz hasonlóan — három dolog kell: pénz, pénz és pénz. S akiktől ez a pénz származik, azok az eseményeket a sötét háttérből igazgató valódi felbujtók, akiknek a meszheti törökök csak ürügyül szolgálnak egészen másfajta céljaik eléréséhez.-ess Csak a káderek kénvelmesedtek el?
