Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 17, szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Mementó Eger 1944 őszi ostromának polgári áldozatai Eger második világháborús áldozatainak és ártatlan mártírjainak kutatása során már számot adtunk az 1944. október 28- ai terrorbombázásról az irgalma- sok kórháza sebészeti osztálya ellen. Most ismét egy eleddig méla ködben hagyott kérdésre iparkodunk történészi tárgyilagossággal fényt deríteni. Behatóan elemző kutatás során iparkodtam tisztázni azt a szemérmesen mellőzött tragikus kérdést: mennyi polgári áldozatot követeltek Eger város, 1944 őszi ostromának hadműveletei. E borzalmakkal teli kérdést eleddig nem illett, avagy talán nem is volt tanácsos nemcsak bolygatni, de még csak szóba is hozni. A mai fiatalság, avagy a városban az utóbbi évtizedek során megtelepedett lakosság halovány sejtéssel sem bír arról, hogy a megye- székhely polgári lakosságától milyen komoly véráldozatot követelt felszabadítása a fasiszta uralom alól. A kép, a napfényre derített számadatok szivet facsaróan tragikusak, de hogy tisztán és reálisan lássuk 45 esztendő múltán e semmiképpen sem elhanyagolható tényeket, számadatokat, szembe kell néznünk a rideg valósággal. A 2. Ukrán Front csapatai 1944 október végére elérték a Tisza vonalát, melyet a német és magyar fasiszta erők keményen védelmeztek; de végül is november első hetében sikerült az 53. és a 27. hadseregnek átkelnie a Tiszán, s megkezdték az előrenyomulást megyénk területén. Az 53. hadsereg északnyugat, Gyöngyös irányában tört előre, a 27. hadsereg azonban Eger felé nyomult kemény harcok árán előre. Számítani lehetett az utóbbinak a magyar és német erők szívós ellenállására, hiszen Eger az észak felé vivő utak egyik kulcsa, a mögöttes hegyvidékre vezető utak torkolatában. Az első két halottra november 20-áról derült fény. Ekkor Kubinyi Ferenc 40 éves városi tisztviselő és a 18 esztendős Tóth Tibor vesztette életét. Számosabban első ütemben a város déli részén, a Kanadában, a téglagyár mellékén, a Makiári út, majd pedig a Szépasszony-völgy tájékán szedte áldozatát az ostrom. November 21. és 25. között 13,25. és 30. között pedig már 32 főnyi egri áldozta életét. Tudnunk kell, hogy végül is 1944. november 30-án szabadult fel Eger, s vették birtokába a várost a Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontja 27. hadseregének egységei. De a német és magyar erők szívósan védekeztek, és Felső- tárkány december 10-én, Felnémet pedig csak 12-én szabadult fel. De a tűzfegyverek haláltosztó lövedékei Egerben még decemberben is szedték áldozatukat. December első öt napjában 11 egri polgári lakos vesztette életét. Egyébként december hónap során 37 egri halálesetre derült fény. De tudnunk kell, hogy sokan sebesülésük után csak hosszabb- rövidebb idő múltán a kórházban haltak meg. így 1945 januárjában még 6, áprilisában és májusában még 2-2 egri polgár halt meg háborús sebesülése nyomán. Én vizsgálataimat 1945júniusáig végeztem, s úgy találtam, hogy Eger ostroma során 96 polgári személy vesztette életét, ami bizony igen komoly és számottevő veszteségnek tekinthető,, hiszen polgári személyekről van szó. Hogy ez az egri polgári veszteség minő magas, mi sem tanúsítja jobban, minthogy a harcban 312 szovjet katona esett el. A város ostromában életüket vesztett polgári személyek közül 68 volt a férfi és 27 a nő. Férfiak és nők sorában 30 és 50 év között fordult elő a legnagyobb veszteség, de az elhaltak között a fiúk között 10 éves korig 7,10 és 20 év között már 9 esett áldozatul a háborúnak. — A legfiatalabb a 16 hónapos Jacsó Lacika volt, a legidősebb pedig Jilek Károly 82 esztendős MA V főfelügyelő volt. A hadi események következtében életüket vesztettek elsöprő többsége a külvárosok lakosaiból adódott, s csak alig-alig akad belvárosi közöttük. A társadalom minden részét megtaláljuk a 96 polgári áldozatok sorában, a cigányzenésztől az orvosig, a MÁ V-alkalmazottaktól, a diákokon át a földművesekig és iparosokig. Halálukat aknaszilánk, gránátrobbanás, kézifegyver lövedéke okozta... Bizonyosra vehető, hogy a 96 polgári áldozat száma valamelyest, néhánnyal még a valóságban magasabb, ugyanis én csak 1945. júniusáig vizsgáltam az eseteket, de joggal feltételezhető, hogy a háborús sérülésből eredően-még a későbbi hónapokban is néhány polgári áldozattal számolhatunk. Egy esetet külön is meg kell említenem. A 18 esztendős Steiner Imre cukrásztanuló, aki a Harangöntő utcában lakott, nem fegyver áldozata lett, hanem a Deák Ferenc ^ma: Lenin) úton november során vesztette életét testi megkínoztatás miatt fellépett sokk következtében, — amint a hivatalos irat is tanúsítja. Nem tartom kizártnak, hogy a Deák Ferenc utcának egy emeletes villájában székelt Gestapo végzett az ártatlan fiatalemberrel, aki minden bizonnyal megbújva elkerülte a deportálást. Akkor, amikor majd megemlékezünk, kegyelettel kell majd gondolnunk erre a 96 polgári áldozatra is, akik a város 1944 őszi ostromának során vesztették életüket; ártatlan gyermekekre, öreg és fiatal férfiakra és nőkre, akiknek a kezében nem volt ugyan fegyver, de mégis az oltotta ki a legnemesebbet, a megismételhe- tetlent: életüket! *** A felszabadító harcok időszakában a két egri kórházban éppen 50 olyan nem egri polgári személy húnyt el, akiknek sebesülését fegyver okozta! Heves megye egész keleti feléből származtak ezek az áldozatok. Legtöbben, — hatan — Egerbaktáról, öten pedig Füzesabonyból. — Ez a tény is arra serkent, hogy helyes lenne, ha Felnémet példája nyomán, Heves megye helységeiben is akadna egy-egy lelkes polgár, aki felkutatná, összeállítaná a második világháború és a fasiszta önkény áldozatainak listáját. Említést érdemlő adat, hogy a szovjet frontról sebesülten az egri hadikórházba szállított 23 éves földműves Kis Pál szakaszvezető kömlői, Forgó Sándor földműves egerbaktai lakos 1944. augusztus 7-én, illetve június 5-én itt halt meg. Sugár István A „Csillogó Kavics” nevű amerikai űrfegyver modellje Washington: A nem egészen egy méter hosszú, öt kilogrammnál kisebb súlyú, ’’Csillogó Kavics” nevű robbanószerkezet modellje, amelyeket az amerikai űrvédelmi program keretében tízezerszám terveznek a világűrbe telepíteni. A szerkezet külső irányítás nélkül lesz képes észlelni és megsemmisíteni a támadórakétákat. Mindezt Chiney amerikai védelmi miniszter jelentette be a képviselőház katonai bizottsága előtt, (jobbra) Leopárdkölykök Bochum: 7 hetesek és már nagyon temperamentumosak a Bochumi állatkert leopárdkölykei (balra) Hogy mik vannak... Egyfülű nyíllak Nizza, Franciaország: Betti úr, nizzai gazdálkodó bemutatta két egyfülű nyulát, „akik” ez év elején születtek nyúlfarmján * (Népújság-telefotó-MTI Külföldi Képszerkesztőség) Emlékek a múltból A Jedlik-féle villámfeszítőtől a Nemzeti csillárjáig szaki megoldásokat alkalmaztak a villamosenergia-fogyasztás mérésére. Féltett, eredeti tárgy -a Jedlik- féle villámfeszítő. A feszültségsokszorosítás elvének bemutatására szolgáló eszközzel Jedlik Ányos 1873-ban a bécsi világkiállításon nagy sikert aratott. Napjainkban pedig a diákok körében segít megérteni a fizikaórán tanultakat. Ganz Ábrahám termékei méltán voltak elismertek: a maga korában a világszínvonalat képviselték. Transzformátorai és forgógépei közül néhány szép darab látható. A „civil” látogató számára talán a háztartási gépek fejlődését bemutató kiállítás a legérdekesebb. Megcsodálhatjuk a század elején készült ős-hűtőszekrényt. Itthon gyártották, Bosch-licenc alapján, s ugyanolyan elven működött, mint mai társai. Az első hazai mosógép 1930 körül született meg, és még most is használható. Igaz, külsőre egyáltalán nem hasonlít újabb testvéreire, a mosást is más technológiával végzi, mint az automaták. (Tartóssága mindenesetre bizalmat ébreszt.) Bizony, állapíthatjuk meg, mai modern, gépesített háztartásunk minden eszközét feltalálták és használták már a századforduló idején, talán csak a centrifuga kivétel ez alól. Varrógép és padlókefélő könnyítette a háziasz- szony munkáját. Az étel gyorsan elkészült a villamos tűzhelyen. Vasalóban, úgy tűnik, többfélét írta le 1861-ben az öngerjesztés elvét. A dinamó-elv bemutatására szerkesztette ezt az eszközt * A világon elsőként Jedlik Ányos gyártottak, mint manapság, az utivasalótól a nyakkendővasalóig, széles kínálatból lehetett választani. Természetesen a friss, forró kávé és tea, valamint a ropogós pirítós készítéséhez is elektromos edényt használtak. A most nyíló időszaki kiállítás a világítás történetével ismertet meg. A bemutatott tárgyak közül a legnagyobb érdeklődésre a régi, Blaha Lujza téri Nemzeti Színház egyik csillárja tarthat számot. Eredetileg gázvilágítású volt, csak később alakították át elektromos áramúra. A reklámvilágítás múltjából egy Schmoll-paszta hirdetés ad ízelítőt. Érdemes megfigyelni, milyen gondosan választották meg eleink még a villanykapcsolót is. Anyagával illeszkedett a lakáshoz, sőt a tapéta színéhez is. Akkoriban ugyanis készült kapcsoló rézből, bronzból, műkőből, porcelánból, ha kellett, fából esztergálták. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum keddtől péntekig, 11 és 17 óra között várja az érdeklődőket Budapesten, a VII. kerületben, a Kazinczy utca 21. szám alatt. Jó tudni: a belépés díjtalan, a látogatókat szakemberek kalauzolják. Gy. K. Néhány lelkes, szakmáját szerető mérnök gyűjtőmunkája alapozta meg a Magyar Elektronikai Múzeum gazdag kiállítási anyagát. Nemcsak környezetükből mentették meg a még használható tárgyakat, hanem járták a MÉH-telepeket is, s megvásárolták a beolvasztásra ítélt öreg motorokat és villamos készülékeket. Nekik köszönhető, hogy a magyar elektrotechnika olyan nagyságainak, mind Jedlik Ányos, Bláthy Ottó, Ziper- nowsky Károly, Déri Miksa korszakalkotó találmányait szemlélhetjük mi, mai látogatók. A gyűjtemény egyre gyarapodott, s 1982-ben múzeumi rangot kapott. A szakmai múzeum fenntartója a Magyar Villamosművek Tröszt és az Elektromos Művek. A kiállításnak otthont adó öreg épületben egykor „Budapest Székes Főváros Elektromos Műveinek” transzformátorállomása működött. Ma már több mint 10 ezer tárgyat mondhat magáénak a múzeum, nézzünk néhányat a legérdekesebbek közül! Szinte minden látogató hosz- szasan időzik az elektromos fogyasztásmérők /hétköznapi szó- használattal: a villanyórák/ fejlődését bemutató vitrinek előtt. Nem is csoda, hiszen a müncheni után ez Európa második leggazdagabb ilyen gyűjteménye. A legrégibb típus 1895-ben készült, s egészen napjainkig követhetjük nyomon, milyen műEzeket az elektromos tea- és kávéfőzőket a századforduló éveiben használták
