Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 15., csütörtök Bonni csúcstalálkozó Sajtóközleményt adtak ki Temetéseink tanulságai 1989. június 16. Nemzeti Nagypéntek. Azt kellene mondani: történelmi esemény, ha a kifejezést nem fokozta volna le a szavak inflációja, fedezetnélkülisége, amellyel kénytelenek voltunk együtt élni. Ha nem tudnánk, hogy ugyanezt a minősítést már alkalmazták Rajk László és mártírtársai temetésekor, 1956-ban. Hisszük, hogy gyásznapunk nemcsak a nemzeti megbékélés óhajtásával, hanem a reformok valóra váltásával lehet teljes. A gyász is, a remény is egyéni módon viselhető. Ennek előrebocsátásával adjuk közre azt a választ, melyet vezető politikusainktól kaptunk, az alábbiakra: Az NSZK kormánya és a nyugatnémet gazdaság változatlanul kész arra, hogy lehetőségeikhez képest hozzájáruljanak a szovjetunióbeli gazdasági reform sikeréhez. Ezt hangsúlyozza egyebek között az a közös sajtóközlemény, amelyet Helmut Kohl kancellár és Mihail Gorbacsov főtitkár és államfő aláírásával szerda délben hoztak nyilvánosságra Bonnban. A szovjet gazdasági reformnak nyújtandó támogatás elsősorban arra vonatkozik, hogy nyugatnémet cégek szállításokkal és közös vállalkozások útján részt vesznek a szovjet könnyű- és élelmiszeripar korszerűsítésében. A közleményben emlékeztetnek arra, hogy a Kohl kancellár tavaly októberi moszkvai látogatása alkalmából egy nyugatnémet bankkonzorcium által nyújtott hárommilliárd márkás hitelnek több mint a felét már felhasználták ilyen célokra a Szovjetunióban. A felek a közleményben szorgalmazták együttműködésük fejlesztését a világűr békés kutatása és hasznosítása céljából, és állást foglaltak amellett, hogy mielőbb valósítsák meg azt az erre vonatkozó megállapodást és együttműködési programot, amelyet a két fél képviselői tavaly októberben Moszkvában írtak alá. Ennek keretében venne részt egy nyugatnémet kutató űrhajós egy szovjet űrrepülésen, illetve tudományos munkát végezne a szovjet űrállomáson. Megbízták a két fél illetékeseit, hogy a közeljövőben állapodjanak meg egy ilyen repülés előkészítésében. A Deutsche Bank részvény- társaság — mint a Gorbacsov — Kohl sajtóközlemény hírül adja — jegyzőkönyvet írt alá a szovjet minisztertanács gépgyártási iroFejtő Ferenc az emigrációban élő magyar történészek doyenje. Századunk nagy tanúja: József Attila tehetségének egyik felfedezője, Károlyi Mihály bizalmasa, párizsi sajtótitkára, az európai szociáldemokrata mozgalom számos kiemelkedő személyiségének barátja. Most 50 év után először hazautazik Nagy Imre és sorstársai temetésére. Ebből az alkalomból készített interjút vele László Balázs, az MTI párizsi tudósítója. —Milyen érzés ennyi év után hazalátogatni? Egyáltalán hazautazásnak érzi? — Hát igen, mert az embernek mégiscsak az a hazája, ahol született és az ifjúságát leélte. Persze 51 év itt tartózkodás után Franciaországot is hazámnak érzem. Magyarországon sokan fognak nekem hiányozni. Bizony nem sokat találok már a nemzedékemből. Kolozsvári Grandpi- erre Emil a kevesek egyike kortársaim és kollégáim közül, akik még élnek, vagy Kosáry Domokos. — Fejtő Ferencet Nyugaton a népi demokráciák történetének egyik legjobb ismerőjeként tartják számon. Miért kerültek válságba ezek az országok ebben az évtizedben? Hogyan látja például Lengyelország és Magyarország helyzetét és kilátásait? — Szerintem a kommunizmus világválságáról van szó, ami azt hiszem, ennek a századvégnek a történelmileg legfontosabb fejleménye. Összedőlt egy egész világnézet, gazdasági, erkölcsi rendszer. Ez arra a feltevésre épült, hogy a magángazdálkodás és a magántulajdon kikapcsolásával fel lehet építeni egy olyan rendet, amelyben megvalósul egyrészt a termelőerők fejlődése, másrészt a javak igazságos elosztása — amit a kapitalizmus nem tud megvalósítani. Ez a feltevés dájával arról, hogy a Szovjetunióban létrehozzák a „német gazdaság házát”, az NSZK-ban pedig a „szovjet gazdaság és ipar házát.” A felek megállapodtak továbbá abban is, hogy elmélyítik jogi együttműködésüket: jogi munkabizottságot hoztak létre, amely elsősorban a terrorizmus és a kábítószerélvezet elleni küzdelem, valamint a tengerjog, a két sarkvidék problémái, továbbá általában a nemzetközi jog területén való együttműködés kérdéseivel foglalkozik. Mindehhez albizottságokat is alakítanak. Az NSZK és a Szovjetunió kinyilvánította szándékát: megvizsgálják annak lehetőségét, hogy megállapodást kötnek a katasztrófák esetére vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról. Megállapodtak, hogy folytatják tárgyalásaikat egy közúti közlekedési egyezmény megkötéséről. A szovjet fél jelezte: felméri annak lehetőségét, hogy növeli a két ország közötti telefonvonalak számát. Mindkét fél üdvözölte a humanitárius együttműködés kérdéseivel foglalkozó munkacsoportjuk legutóbbi ülésének előremutató eredményeit. Mindkét részről javaslatokat terjesztettek elő, többek között a nyelv és a kultúra területén való együttműködésről. A felek szintén sürgették, hogy alakítsanak ki együttműködési kapcsolatokat az irodalom területén a megfelelő irodalmi levéltárak, irodalmi szervezetek és szakemberek között. A közlemény pontokba szedve ismerteti még azokat a már közzétett megállapodásokat is, amelyeket kedden írtak alá Bonnban a két fél képviselői. MTI Lenin óta a kommunista rendszerek alapja, és elméletileg ígéretes és nagyszerű rendszer volt, de a valóságban csődöt mondott. Kiderült, hogy végül is bürokratizmushoz, az egyéni kezdeményezés és felelősségérzet elapadásához vezetett. A mindenütt kitörő válságok a vezetőket is ráébresztették, hogy az egészet gyökeresen meg kell reformálni. Vannak országok, ahol a gazdaság csődje még nem érezhető olyan erősen, mint Magyarországon, Lengyelországban, Oroszországban vagy Kínában, de szerintem ezekben is elkerülhetetlen a válság. — A reformkommunisták viszont azt mondják, hogy nem a kommunizmus, hanem csak annak sztálinista modellje került válságba.-Ebben nem hiszek. Úgy 15 éve írtam egy könyvet Lenin öröksége címmel. Kifejtettem benne, hogy a válság igazi okai nem Sztálinban vagy a sztálinizmusban gyökereznek. Sztálin csak mesteri pallérja volt annak az épületnek, aminek az alapja el volt hibázva. Márpedig az alap Leninen keresztül Marxig vezethető vissza. Ami annál megren- dítőbb, mert nagyszerű sőt zseniális emberek tévedéséről van szó, akiknek az elgondolásait magasztos eszmények vezérelték — de utat tévesztettek akkor, amikor tökéletes társadalmat akartak felépíteni egyetlen hipotézisre, s nem vették tekintetbe, hogy ellentmondások, feszültségek nélkül nincs élet. — Hogyan látja a magyar helyzet sajátosságait? — Sokszor hasonlítják a magyar helyzetet a lengyelhez és vannak is hasonlóságok, de különbségek is. A kiindulópont ott a munkásosztálynak a Szolidaritásban való önszerveződése volt, ezen túl viszont a Szolidaritás — Egy emberöltő során kétszer temet politikai mártírokat az ország. Rajk Lászlót és társait. Nagy Imrét és társait. Ez a történelemben egyedülálló tény. Éppen ezért kötelező erejű, hogy levonjuk a tanulságokat az elkövetkező nemzedékek, a nemzet egésze számára. Ön szerint mi a tanítása és a tanulsága a pénteki temetésnek? Németh Miklós miniszter- elnök „Nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani” — Századunk rendkívül mozgalmas és változatos magyar történelme sajnálatosan telített sorsfordító eseményekkel, küzdelmes vívódásokkal, a szélsőséges erők harcaival, leszámolással, nemzeti tragédiák sorozatával. És mindig szoros kapcsolatban a nemzetközi helyzettel. Nincsenek személyes, tudatosan megélt tapasztalataim a korról, amelyben sűrűn öltek, de csak ritkán temettek tisztességgel. Rajk László halála és méltó eltemetése között rövid, de annál keservesebb idő telt el. A temetés reményt keltett, a nemzet megpróbált felegyenesedni, ám a kísérlet tragédiába torkollott. Ennek része Nagy Imre és mártírtársai szomorú sorsa is. Nemzedékem egyrészt szerencsés, hiszen ezt a kort ártatlan gyermekként élte át; de szerencsétlen is, mert sokáig hamis képe volt a gyermekkorban elromegszervezésében a kommunizmust javítani akaró vagy már abból is kiábrándult értelmiségiek szolgáltatták az elméleti érveket Walesának és barátainak. Közülük például Adam Michnikkel és Bronislaw Geremekkel évek óta állandó érintkezésben és barátságban vagyok. A lengyel modellt, a kilábalásnak a lengyel útját a magyaroknak is tanulmányozni és magyar viszonyokra alkalmazni kellene. A kerekasz- tal-konferenciára gondolok, amiből a megegyezés született az államhatalom és az ellenzéki erők között. Most arra lehet számítani, hogy végre együttes erővel nekiállnak a legfontosabbnak, a gazdasági újjáépítésnek, ami Magyarországon is a fő feladat. Ahhoz pedig az kell, hogy a nemzeti érdeket mindkét fél mindenek fölé helyezze, áthidalják az ellentéteket és elálljanak a számonkéréstől, a tetemrehívá- soktól. Együtt kell újjáépíteni az országot, mert ha még tovább mélyül a válság, akkor hiába álmodoznak az emberek demokráciáról meg szabadságról, az első kérdés mégiscsak az, hogy élni kell. Kenyeret adni az embereknek, gadasági alapot a szabadságnak és a demokráciának. — Ön éveken át képviselte néhány más emigránssal együtt a Szocialista Internacionáléban a magyar szociáldemokrata pártot. — Hivatalos szerepet nem játszottam. Szocialistának vallom magam, de pártmunkát sose vállaltam és nem is végeztem. A francia szocialisták, meg Craxi, Soares most rokonszenwel figyelik a magyar szociáldemokrácia újra jelentkezését és remélik, hogy hamarosan áthidalják azokat a nemzedéki és egyéb ellentéteket, amelyek ezeknek az újjáalakulásoknak természetes gyermekbetegségei. hant történelmi időkről. Csak sejthettük, hogy apáinkon, idősebb fivéreinken súlyos csizmákkal gyalogolt át a kor, mert nehezen, vagy máig sem gyógyuló sebeik rejtegetésére kényszerültek. 1956 és az azt követő megtorlás az egész nemzeten súlyos sebet ejtett, amelyről most vesszük le a kötést, és erőre kapó friss, tiszta, gyógyító légáramlatnak tesszük ki a sérüléseket. A mostani temetés végre gyógyulást hozhat. De csak akkor, ha a tragikus eseményből általános és örökérvényű tanításként mindenki levonja azt, hogy szellemi és fizikai erőszakkal nem szabad és nem lehet sem a népek közötti, sem az országon belüli politikai problémákat megoldani. A nézeteltéréseket, az érdekkülönbségeket idejében feltárva kell megakadályozni, hogy azok súlyos feszültséggé sűrűsödjenek. És ehhez kapcsolódik a számomra legfőbb tanulság is: nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani, és nincs cél, ami az igazságtalanságot, a törvénytelenséget szentesíthetné. És nincs nép, aki ezt tartósan eltűrné. Mert ha igen, akkor az a nép csak „névben él már, többé nincs jelen ". Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter „Ha lehetőségünk van a szakításra” — Ilyen szomorú, „egyedülálló” tényekkel sajnos rendelkezünk. Történeti távlatokat is tekintve emlékeztetni szeretnék Milyen emlékeket őriz József Attiláról? — Sokat beszélhetnék vagy írhatnék erről, mert azok az évek meghatározóak voltak az életemben. József Attilával való barátságom sajnos hat évre volt kimérve, de azok nagyon teli évek voltak. Úgyszólván naponta láttuk egymást, szomszédok is voltunk. Amikor először hallottam egy Lakatos Péter Pál nevű közös barátunk szájából Attila verseit 1931-ben, nyomban csodá- lója lettem. Egyik büszkeségem, hogy az elsők között voltam, akik felismerték a nagyaságát, és meg is írták, amiért ő, aki annyira vágyott a szeretetre és elismerésre, nagyon hálás volt. A zsenije iránti csodálatom volt a forrása annak, hogy amikor annyira szeretett volna egy lapot, ahol szabadon kifejezheti magát, rögtön melléálltam Ignotus Pállal együtt. A Szép Szót őérte alapítottuk, mert nekem meg Ignotus- nak volt más közlési lehetőségünk is. Dolgoztam a Nyugatnak, a Válasznak, de a Szép Szót József Attila szolgálatában csináltuk meg. Babits Mihály valahogy nem ismerte fel benne a zsenit. Vagy Hatvány Lajos, aki szerette Attilát, segítette is, nem ismerte fel a zsenijét. Én erős- ködtem, hogy hidd el, ő a legnagyobb. De azért akadtunk néhá- nyan — Német Andor, Komlós Aladár, Szélpál Árpád — akik megértették a zsenialitását, és talán jobban értették őt a munkások is. Emlékszem, amikor szak- szervezetekben József Attila-es- teket tartottunk és felolvastam a verseiből — úgy olvastam, ahogy ő, mert mindig gyűlölte a szavalást, úgy mondotta a verseit, mint aki vallomást tesz a barátjának, elmondja, hogy nagyon fáj... a kisemberek, a munkások jobban megértették őt, mint az esztéták. arra az Országgyűlésben már elmondott adatra, miszerint Magyarországon 1849 óta 14 miniszterelnököt végeztek ki bírói ítélet alapján, gyilkoltak meg, lett öngyilkos vagy halt meg száműzetésben. Ez nagyon sajátos vonást ad politikai kultúránknak. Egyrészt jelzi, hogy a politikai és a büntetőjogi felelősséget nem tudjuk elválasztani; jelzi, hogy az új rezsim nem tud elszámolni csak leszámolni; jelzi, hogy az indulatok, érzelmek és erőszak testvérek a politikában, és nemritkán bosszúállásig fajul ez a „kötelék”; végül jelzi, hogy az igazságszolgáltatás méltatlan és napi politikai célokra való használatát nem tudta kivédeni az igazságügy szervezete. A tanulságok ezeknek megfelelően levonhatók, szinte mindenki maga megfogalmazhatja azokat. En csak annyit tennék hozzá, hogy ma lehetőségünk van a szakításra. Bár sok az ellenkező jelenség, a türelmetlenség, saját esetleges más előjelű véleményünk kizárólagosan helyesnek, elfogadhatónak tartása, a múlt tanulságainak levonása helyett a felelősök „vadászata”, én mégis bízom abban, hogy ez a sok szörnyűség napvilágra kerülése talán a józanságot erősíti. Annak belátását, hogy szakítani kell az „ítélet — rehabilitáció — új ítélkezés” véget nem érő és önmagát újratermelő sorával, és a múlt leckéje a jövőre irányítja a figyelmet. Mint igazságügyi miniszter még hozzátenném: távolabbi és közelebbi múltunk tanulságai talán meggyőzőek lesznek mindenki számára, hogy politikai problémák nem oldhatók meg bírói eljárással és ítélettel, s minden bírót megerősítenek abban, hogy az ítéletért való felelősség nem enyészik el hosszú idő múltán sem, és nem adható át senkinek. Bármilyen körülmények között is született a döntés, az a bíró döntésé marad. Bízom benne, hogy a mai bírói kar számára ezt az utóbbi tanulságot már nem is szükséges megfogalmazni. — Fejtő Ferenc itt Párizsban Károlyi Mihály titkára volt. Milyen volt Károlyi az emigrációban? — Nem voltam titkára, mondjuk a bizalmasa voltam. A háború előtt ismerkedtem meg vele, sok dologban nem értettünk egyet. Megragadó volt viszont benne a hallatlan őszinteség, becsületesség, az aggodalom a magyarság sőt az emberiség sorsa iránt. A háború után nagykövetként a Mindszenty-pert nagyon rossznéven vette, le is akart mondani, csak Rajk unszolására maradt. Aztán, amikor hírét vette Rajk letartóztatásának, behívott magához és azt mondta: Fejtő, most már megáshatják a síromat és belefekszem. A magyar kormány nyilatkozata A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa kegyelettel emlékezik Nagy Imrére, sorstársaira, az 1956-os népfelkelés és nemzeti tragédia valamennyi áldozatára, osztozik a hozzátartozók gyászában. 1956 tanulságainak levonása megkezdődött. A kormányt a nemzeti, történelmi igazságtétel szándéka vezérli. Ennek szellemében terjeszt törvényjavaslatot az Országgyűlés elé az államellenes cselekményekért büntetőjogilag felelősségre vont résztvevők ártatlanságának megállapításáról. A kormány mindent megtesz azért, hogy jogilag megalapozatlanul, politikai koncepciók szolgálatában Magyarországon többé senkit ne ítélhessenek el. Ezért javasolta az Országgyűlésnek a politikai bűncselekményekre kiszabható halálbüntetés eltörlését, elfogadta és a törvényhozás elé terjeszti a Büntető Törvény- könyv államellenes bűncselekményeket tartalmazó fejezetének módosítását szolgáló törvényjavaslatot. Nagy Imre munkásságát értékelve megállapítja: kiemelkedő államférfi volt; felismerte a hagyományainktól idegen és élet- képtelen politika megváltoztatásának, a nemzeti sajátosságok és a maradandó emberi értékek érvényesítésének szükségességét. Nagy Imre és követőinek eszméi, demokratikus, humánus és nemzeti arculatú törekvései a jelenlegi kormánypolitika fontos összetevői. A kormány felhívja az állampolgárokat, közösségeiket, hogy Nagy Imre és mártírtársai gyász- szertartásán, a temetésen és mindenütt az országban a megemlékezéseken felelősen gondolkodva és cselekedve vegyenek részt. Utasítsanak vissza minden olyan esetleges próbálkozást, amely akadályozná a társadalmunk mai helyzetében múlhatatlanul szükséges összefogás és nemzeti megegyezés feltételeinek kialakítását. Minden magyar embernek, hazánk minden állampolgárának közös érdeke, hogy a gyász- szertartás és a végtisztesség megadása európai nemzethez méltó módon, az igazságtevés és a köz- megegyezés jegyében történjék. A gyász és a tiszteletadás napjának előestéjén a kormányzat megerősíti: legfőbb törekvése a nemzeti megbékélés és a társadalmi közmegegyezés elősegítése az ország felemelkedéséért. Erre csak a megújulásra törekvő, a nemzeti adottságokba illeszkedő, következetes és visszafordíthatatlan reformpolitika lehet a garancia. A kormány elhatárolja magát a múlt hibás, nemegyszer vétkes politikai döntéseitől, az 1956 utáni megtorló intézkedésektől, kifejezi eltökéltségét az oly sok megpróbáltatást hozott korszak lezárására. Összefogásra szólítja fel a nemzetet. Összpontosítsuk erőinket és alkotó energiáinkat az új, demokratikus Magyarország megteremtésére! f FELHÍVÁS | Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek 1989. július 1-jétől bérbe adja 3 évi időtartamra dísznövénytermesztés céljára (Asparagus plumosus) a Hatvanban üzemelő 480 bruttó m2 alapterületű Hydrosol fóliasátrát. Jelentkezés: 1989. június 21-ig a vállalat főkönyvelőjénél írásban (Kazincbarcika, Tardona u. 1.) Versenytárgyalás: 1989. június 28.10 óra, Hatvan strandfürdő. Interjú Fejtő Ferenccel Kenyeret adni az embereknek, gazdasági alapot a szabadságnak és a demokráciának
