Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 14., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Átalakulási törvény Nem kötelező — csak lehetőség Megint sikerült egy tetszetős csónakot fabrikálni, csak éppen a víz hiányzik alóla, no meg néhány evező hozzá—így vélekednek sokan az átalakulási törvényről, amelyet a napokban fogadott el a Parlament. A hajósnyelven fogalmazott kétkedések közgazdászul olyasvalamit jelentenek, hogy Magyarországon egyelőre nincsenek meg az átakuláshoz szükséges piaci feltételek, és igazából még hiányzik az átalakulást ösztönző tényezők rendszere is. Mások szerint a csónak alatt már csordogál a víz, és legalább egy törött tollú evező is akad. Akárhogyan is az átalakuláspártiak nem reformisták vagy baloldaliak, s akik az átalakulás lehetőségével nem kívánnak élni, nem sztálinisták vagy fundamentalisták. Egyszerűen azért, mert az átalakulási törvény nem ideológiai-politikai kérdés, hanem szigorúan technikai, szakmai probléma. „íiz még nem tulajdonreform” — állítják a törvény készítői. Nem reformlépés, jogi probléma Az átalakulási törvény létrehozásának gondolata a társasági törvény előkészítése során nem gazdasági reformlépésként, hanem jogi problémaként merült fel. A társasági törvény, amelyet tavaly fogadott el a Tisztelt Ház, enélkül is betölti funkcióját, s a világ legtöbb országában nincs is átalakulási törvény. Akkor hát minek ez nekünk? — kérdezhetnénk joggal. Azért mert ha — elsősorban az állami szektorban — ösztönözni szándékozzuk a hagyományos szervezeti, vagyis vállalati és szövetkezeti formákban működő vállalkozások gazdasági társaságokba való átmenetét, akkor célravezető egy segítő-támogató törvényt életbe léptetni. Lássunk egy példát. Jogi értelemben nem nevezhető átalakulásnak, ha egy állami vállalat vagy szövetkezet megszűnik, mert csődbe jutott és felszámolják. Ezt követően pedig a csődbe ment vállalat vagyonának fel- használásával a volt alapító másokkal új gazdsági társaságot hoz létre. Hasonlóképpen nem számít átalakulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet több egysége szétválik és ezek gazdasági társaságot — Rt-t vagy Kft-t — hoznak létre..Átalakulásról akkor beszélünk, ha a gazdálkodó szervezet „egy az egyben” valamiféle gazdasági társasággá alakul. Voltaképpen ez az átalakulás törvényes tárgya. Ilyenkor az általános jogutód az átalakuló szervezet lesz. E folyamat során nem járnak le a hitelezői követelések, érvényben maradnak a korábban megszerzett hatósági engedélyek, semmilyen pótlólagos adó, vagy vagyonátruházási illetékkötelezettség sem keletkezik. A piacgazdaság kialakításához szükséges a piaci szereplők számának a növelése. Ezért az államnak jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy — elsősorban a nagyobb vállalatok körében — támogassa, a gazdasági társasággá való átalakulást. Ám ez nem jelentheti azt, hogy központi utasításokkal kampány alakuljon ki „felülről”, mintegy tömegesen kényszerítve a gazdálkodó szervezeteket az átalakulásra. A túlzott államosítás korrekciói a A törvény lehetőséget ad. mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél, mind pedig a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, egyesületek vállalatainál, illetve leányvállalatainál az átalakulásra. Lássuk ezek közül a legnagyobb kört, az állami vállalatokét. Jelenleg három formában működnek az állami vállalatok. Ezek közül a legelterjedtebb a vállalati tanács irányítása alatt működő, valamint a kisebb vállalatoknál a dolgozók közgyűlése által irányított önigazgató vállalat. A harmadik csoport az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok köre. A nyolcvanas évek közepén kialakított szabályozás az állami vállalatok döntő többségénél a tulajdonosi jogosítványt szinte teljes mértékben a vállalati ön- kormányzatra, vagy önigazgatásra bízta. E konstrukcióval szemben azonban alapvető és megalapozott kifogás, hogy a hosszú távú vagyonérdekeltség nem érvényesül, összefonódnak a tulajdonosi és a menedzseri funkciók. Holott egyre égetőbb kérdés, hogy az állami tulajdon is üzleti és ne adminisztratív alapokon működjék. A korábbi túlállamosítás korrekciójaként az állami tulajdon egy része „privatizálható”, vagyis véglegesen vagy bérleti rendszerben társadalmi szervezeteknek, magánvállalkozásoknak vagy külföldieknek adható át. A többség azonban változatlanul állami tulajdonban marad, de a működés javítása érdekében az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége egymástól elválasztandó. A törvény szerint az önkormányzó vállalatoknál az átalakulás döntése a kollektív, azaz vállalatvezetési fórumot illeti meg. Van azonban olyan kivételes eset, amikor az alapító szerv is elrendelheti az átalkulást. Ilyen például, ha a vállalat nem megfelelően gazdálkodik és vagyona meghatározott idő alatt jelentősen csökken. Figyelembe véve a még kialakulatlan piaci viszonyokat, és a vagyonértékelés problémáit, bizton álhtható, hogy ez a törvény sem csodaszer, nem valamiféle általános gyógyír a magyar gazdaság bajaira, de a korábbiaknál jobb lehetőséget teremt a piackonform gazdaság- irányítási és vállalati magatartás kialakulására. Hajnóczy Árpád Verpeléti veszteség — könnyek nélkül Ez a Dózsa győzött, ______vagy...? A pesszimista híreket manapság annyira megszoktuk, hogy a fejünket sem kapjuk fel egy-egy ilyen hallatán. Az országban lévő termelőszövetkezetek majdnem fele a csőd szélén áll. Igen, ezt is tudjuk. És azt is eleget mondták mostanában, hogy ez a szövetkezeti mozgalom elbukott, mivel nem volt képes kialakítani a tagjaiban azt, amit ma már egyre inkább a nevén nevezünk: a tulajdonosi szemléletet. Hogyan is tehette volna, amikor hiába volt nevében „szövetkezeti” —»ha mégis inkább az „állami” felé húzta a szerkezete, elszámolási rendszere. Hatáso§ volt a MÉM fellépése Kevesebb antibiotikum a tejben A vizsgálati adatok szerint számottevően csökkent az antibiotikummal szennyezett bolti zacskós tej aránya — tájékoztatta dr. Sohár Judit, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főosztályvezetője az MTI munkatársát. Az intézet a fővárosi és a megyei Köjál-ok vizsgálati eredményeit összesítette, s ezek szerint az 1988-ban elvégzett 3135 vizsgálatból csal 61 mutatott , a megengedettnél magasabb gátlóanyag-tartalmat. Ez a vizsgált mennyiségnek 1,9 százaléka, míg 1986-ban 8,8, 1987-ben pedig 5,7 százalékos szennyezettséget tapasztaltak. A zacskós tejben talált antibiotikum azt jelzi, hogy egyes állami, szövetkezeti és magángazdaságokban nem tartják be az állatgyógyszerek úgynevezett várakozási idejét. Az intézet az előző évek — igen nagy fegyelmezetlenségre utaló — adatai alapján erélyes intézkedéseket sürgetett a MÉM-nél. A szennyezett minták mennyiségének csökkenése arról tanúskodik, hogy a MÉM fellépésére a gazdaságok már jobban figyelembe veszik ezt a tényezőt, s a kezelt állatoknál csak a várakozási időt követően kezdik meg a tej értékesítését. A nyugat-európai országokban a kereskedelmi forgalomból származó mintákban gyakorlatilag egyáltalán nem található antibiotikum. Az erélyes fellépés indokolt, mert a tejjel hosszú időn át kis adagokban elfogyasztott antibiotikum kedvezőtlen hatással van az emberi egészségre. Szóval manapság már igazán nem hír az, hogy egy téesz tízmillió forintos veszteséggel zárta a tavalyi évet. Mint ahogyan a verpeléti Dózsa tette 1988. december 31-én, mérlegét megvonva. Ám mielőtt néhány rosszakarójuk, vagy egy-két kör szélén álló kibic összedörgölné a kezét ennek hallatán, még egy aprócska információ: ezt a téeszt mégsem kellett szanálni, nem volt szükség felülről, oldalról jövő „besegítésre” — a számlát saját maguk rendezték. A hogyanról így szól Búza József, elnök: — Meg fog lepődni, de mi a 10 millió 320 ezer forintos negatívumunk „fejében” nyereségadót fizettünk be az államkasszába, 285 ezer forintot. — Bármennyire is jól hangzik, ez azért némi magyarázatra szorul... — Felhasználtuk az előző évek nyereségtartalékát — ami 14 millió forint körüli összeg volt. Olyan ez, mint egy szám- tanpélda: volt ennyi plusszunk, lett ennyi mínuszunk, az előző tétel majdnem négymillióval több volt, mint ez az utóbbi. A kormány egyik rendelete szerint most már a nyereségtartalék után is adózni kell — ellentétben az eddigi gyakorlattól —, így a mérleg szerint még mindig maradt hárommilliós nyereségtartalékunk, ami után így adót fizettünk. Bármennyire is faramuci a helyzet, ilyen módon lehet egy úgymond veszteséges téesztől még pénzt is behajtani. — Egyébként —ha már itt tartunk — miért lett veszteséges az eddig jól gazdálkodó termelő- szövetkezet? — Nézze, én tudom, hogy ilyenkor illik egy kicsit magunkat is szidni. Úgyhogy tessék: belső szervezési gondok, géphiány, munkaerőhiány, nem megfelelő technológiai fegyelem, és némiképp a vezetés kemény kezének „lágyulása” — ezek azok a tények, amiket nem lehet sem a szabályzók, sem az árak módosulásának a rovására írni. Azt viszont nem tudom önnek megmondani, hogy a veszteség hány százalékban a mi bűnünk... De sorolom tovább a kiváltó okokat. Nőtt a műtrágya, az üzemanyag, az elektromosáram és az alkatrészek ára. Ez hatványozottan jelentkezett az alacsony terméshozamoknál. Ráadásul 28 százalékkal csökkent a borszőlő felvásárlási ára, a verpeléti téesznél pedig köztudottan ez az egyik főágazat. Drágultak a kamatok. És mindennek fejében a 32 hektáros kajsziültetvényünk virágzása teljében megfagyott. Ez négymillió forintos árbevételi kiesést jelentett. Tavaszi fagyásra pedig nem volt biztosításunk. — Mi a biztosíték arra, hogy az idei évet nem zárják hasonlóképpen ?Aza bizonyos nyereségtartalék jócskán megfogyatkozott, nincs már miből „jóváírni” egy ekkora veszteséget. — A téesz adottságait figyelembe véve rekord terméseredményekre nem lehet számítani. Jó gazdálkodás mellett is legfeljebb a megyei átlagszintet tudjuk elérni. Ezért, ha meg akarunk maradni, akkor ezt csakis a költségekkel való takarékoskodással érhetjük el. A veszteséges ágazatokat felszámoltuk. Ilyen volt például a szarvasmarha-tenyésztés. Nem dicsőség, hogy megszüntettük, de nem tudtuk jól csinálni... Nem termelünk olyan szántóföldi kultúrát, amely alacsony eredményt, illetve veszteséget hozott. Ebbe a kategóriába tartozik többek között a lóbab. Szigorúan takarékoskodunk az üzemanyaggal, az energiával, a műtrágyával. Kiadtuk költség- térítési rendszerben az önjáró traktorokat, nyolccal csökkentettük az adminisztrációs illetve szakvezetői létszámot, és nyugdíjasokat is csak a termelői szférában foglalkoztatunk. — Azért egy téesznek vannak húzóágazatai, amelyekre általában lehet támaszkodni.., — A mi kiegészítő tevékenységünkhöz tartozik egyebek között a szeszfőzde — ennél nem törekszünk nagy nyereségre, hiszen a lakossági szolgáltatások közé soroljuk. Gyártunk tetőkibúvó és tetővilágító ablakokat — minimális nyereséggel. Ipari üzemünkben fémforgácsoló és lakatosmunkákat végzünk — ez szintén nyereséges.. Működik egy erősáramú villanyszerelő szakcsoportunk Budapesten, ők évente 6-800 ezer forintot fizetnek be a téesznek. Nagy volumenű belkereskedelmi tevékenységet folytatunk, mezőgazdasági termékeket vásárolunk fel és adunk tovább. Összességében tehát a kiegészítő tevékenységünk stabil eredményeket hoz. * A hírből nem lett szenzáció. Nem omlott össze egy termelő- szövetkezet, nem kellett szélnek- ereszteni a tagjait. A maga módján állt a talpára, hitelek, pátyol- gatás nélkül. Remélhetőleg a jövőben ez lesz majd a hasonló esetek egyetlen lehetséges megoldása a kátyúból való kilábalásra... DorosJudit Szénhidrogén kutatás az Alföldön A kőolajkutató Vállalat Hajdúszoboszlói Bányászati Üzeme csaknem 15 éve végez önálló szénhidrogén kutatást Kelet-Magyarorszgá- on. A kutatás — és a kitermelés is — nehéz földtani körülmények között, egyre nagyobb mélységekben zajlik, Derecske határában például 5.205 méteres mélyésgig jutottak. A felvételünk a Furta-mezősasi lelőhely 9-es munkahelyén készült, ahol már 2.215 méter mélységben járnak a kutatófúrással. (MTI-fotó: Oláh Tibor) Úton Miért kellett - édes istenem! — ekkorát, de ekkorát kerüLni? Miért kellett rálépni egy ilyen hosszú és bizonytalan útra, amelynek már a felénél látszott, hogy ez nem az, amit elképzel tünk magunknak. Hiába a jőszándék, ha a kitérő nem hoz boldogságot. És csak terhet ró elcsigázott testünkre és fáradt lelkünkre. Ilyesféle gondolatok jutnak áz ember eszébe, amikor az egri Széchényi útvégén jár; oil a viaduktnál. Ha a lakőtéleproTábéFtart a I gyakran megkérdezi magában: miért? Tudja persze (miért ne tudjátszadozik a gondolattal: jobb lenne a rövidebb úton... Aztán be- látja ennek így kell lennie, rend a lelke mindennek, hová jutnánk, ha mindenki csak úgy, különben is történelmileg alakult ki tgy a forgalom. Nahát akkor... A busz ablakából — mért a kerülő időbe téllik — néha á viavan egy hivatalos járda; egy aszfaltozott. Ez azért épült (valószírészek között. A járda gyalogátkelő helyekben végződik, hogy szabályos legyen minden momentum. A figyelmes utas viszont ösvény is található. Ezeket az emberek maguk járták ki, nem törődve a terv alapján elkészült hivatalos úttal. Miért nem volt a lakóknak jó az eredeti?—tehetjük fel a kérdést—mi ez a szabály- sértés, ellenkezés, ez a különutasság? Az az igazság, hogy az ösvényeken haladva rövidebb az üt. ' állunk például szülőként; kérdi a gyerek, miért nem a kijelölt jár- dáu mennek a nénik, a bácsik... És érezzük, hogy azt kellene vála- szolnunk; a nénik és bácsik szabálytalanul mennek, te ilyet soha ne csinálj... Mi szülők mégis tudjuk, hogy: jó, jó nem szabályos de szünk a gyereknek egy fagyit és nagyokat kussolunk... Én olvastam valahol, hogy skandináv országokban miként ~ re semmit. Megvárják, hogy a járókelők hol járják ki az ösvényt és Végül Ott aszfaltoznak. Gondolja a tervező; a nép néni hüjye, hogy a hosszabb utat válassza, szóval biztos a siker. _______ Á zt hiszem a ’’bonyodalmak” — újra aszfaltozás, útbontás, nulmányozni a demokratikus járdatervezés módszerét. Arról nem is beszélve, hogy nem hallgathatunk mindig a gyerek előtt. És nem vehetünk nekik azért sem, mert az eléggé drága. Egy gombóc — ÓT fonni. it, már csak Havas András
