Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 13., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM ___________ __________3. N épújság -interjú „Közmegegyezéssel — alkotmányos létünkért” A beszélgetőtárs: dr. Sári János alkotmányjogász Némileg ironikus, de nagyon igaz a megállapítás, hogy napjainkban egy csapásra divat lett alkotmányjogásznak lenni. Hogy mennyi közülük a konjunktúralovag és mennyi a tényleg hozzáértő, annak eldöntése nem ránk tartozik. Lapunk munkatársai olyan személyt kerestek meg, aki több évtizede valóságosan is foglalkozik e kérdéskörrel, és a hazai alaptörvény hatásainak tanulmányozása mellett alkalma volt 1984-ben kutatásokat folytatnia az Egyesült Államokban is. Az pedig külön szerencse, hogy az MSZMP Politikai Főiskolájának docense, dr. Sári János — megyénk szülötte. Vele beszélgettünk az alkotmányosságról, az alkotmányozásról. Füzesabonytól az államjogi tanszékig — Elsőnek arra kérem, adjon rá módot, hogy olvasóink közelebbről is megismerkedhessenek személyével. — Füzesabonyi vagyok, de nemcsak azért, mert ott születtem, hanem mert ma is rendszeresen járok a most már üj városba, a nővéremhez. Egyébként is tagja vagyok a Heves megyeiek baráti körének, és rengeteg ismerősöm, jó barátom él azon a tájon. — Kétségkívül, meglehetősen messzire jutott, hiszen ma részese az ország sorsára is kiható munkafolyamatnak. Kíváncsiak lennénk az idáig vezető útra is. — Az egri Dobó István Gimnáziumban érettségiztem 1957- ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán szereztem a diplomámat. Ott az államjogi tanszéken kezdtem a munkámat. Akkoriban az a rendelkezés volt érvényben, hogy mielőtt oktató- vagy tudományos munkát folytatna valaki, annak előzőleg kötelező három évet a gyakorlatban eltölteni. Én — Nem tévedek ugye, ha biztosra veszem, hogy e kutatómunkának írásos nyoma is maradt? — Többek között a veszprémi élményekből, megfigyeléseimből született egy önálló monográfia, amely a tanácsi végrehajtó bizottság és tisztségviselői helyzetét elemzi abból az időszakból. Később az államjog általános elméleti problémáira irányult főleg a figyelmem. Erről szerkesztettük közös munkánkat tanszék- vezetőmmel, Halász Józseffel, két éve. A címe: Állami intézmények a politikai rendszerben. Néhány esztendeje a hatalom- megosztás kérdése kezdett foglalkoztatni, a Jogtudományi Közlönyben publikáltam e témáról, amikor is azt vizsgáltam, hogyan nézett ki ez a mült században, Eötvös József, illetve e században Bibó István eszme— Az űj alkotmány előkészítésében Önnek is jut szerep. Mi_ re szól pontosan a megbízatása? — Valóban, létrehozták a társadalmi rend kérdéseivel foglalkozó bizottságot. Feladatunknak azt határozták meg, hogy az űj alaptörvény előkészítése során elméleti tanulmányok szüez alatt az idő alatt az egyik kerületi tanácsnál tevékenykedtem. Ezt követően mentem vissza az egyetemre tanítani. — Netán a fiatal egyetemi oktatók már az akkori időben is annyira részletes elemzés alá vetették alkotmányunkat, az 1949. évi XX. törvényt, mint ma? — Az akkori viszonyok közepette természetesen erre nem volt lehetőség. Mi leginkább a helyi tanácsi szervekkel foglalkoztunk. Ez a téma viszonylag szabad mozgásteret engedett számunkra, de az ideológiai megalapozása — érthetően — adott volt. Elsősorban empirikus vizsgálatokat végeztünk. Diákköri titkárként még hallgató koromban elkezdtük gyűjteni a gyakorlati tapasztalatokat. A mi csoportunk például Veszprém megye községeit próbálta feltérképezni. Abonyi lévén, magam is kiválóan ismertem az itthoni falusi körülményeket, mégis maradandó élményem volt, hogy más területen található településekkel tehettem összehasonlítást. rendszerében, gondolkodásában. — Arról lenne szó, hogy esetleg már korábban ráérzett arra, ami manapság végbemegy? — Szó sincs róla! Egyszerűen érdekelt. További erőt adott ehhez a vizsgálódáshoz, hogy 1984-ben az Egyesült Államokban tölthettem pár hónapot. Azt tehettem, azt nézhettem ott, amit csak akartam. Beszélgetéseken, kurzusokon vettem részt, sűrűn látogattam a könyvtárakat, ismerkedtem az amerikai élettel. S nem utolsósorban az USA alkotmánya állt érdeklődésem középpontjában. Végig az élt bennem, miként fűzhető fel Magyarországra a modern államiság ösz- szes fontos eleme. Egyebek mellett ezt is tartalmazza az ottani alaptörvényről írott tanulmányom. lessenek. Ezek java része már megvan, vagy pedig a közeljövőben lát napvilágot. Az egyik ezzel kapcsolatos munkámat a Társadalmi Szemle májusi száma közli. — A készülő alapvető jogforrás már eddig is rengeteg vitát ért meg, szinte nincs nap, hogy Elmélet és gyakorlat — publikációkban Hosszú távon: humánus, nemzeti értékekkel ne hallanánk az egyik vagy másik fejezetével összefüggő valamilyen újabb nézetről. Mennyire befolyásolja ez például Önt gondolatmenetében? — Épp itt van az első fejezethez kapcsolódó elgondolásom. Ez a része rendelkezik ugye az alkotmánynak a hatalomgyakorlás osztálytartalmáról, a tulajdonviszonyokról stb. Ez tovább nem tartható. Szerintem itt kellene megfogalmazni a mai magyar társadalom hosszú távra érvényes, humánus nemzeti értékeit! A közmegegyezés olyan elemei kerülnének ide, mint például a munka szerepe életünkben, a család funkciója, a szuverenitás fogalma. A modern alkotmányozás kategóriarendszerében ezek igen fontos értéknormák. Az Állam és Igazgatás folyóiratban 1987-ben jelent meg Az alkotmány hatályosulása címmel tanulmányom. Abban vetettem fel, hogy a mi alaptörvényünknek nem jogi-dogmatikusnak kell lennie, hanem alapelv jellegűnek! Ezt követné azután egy evolúciós folyamat, az intézményépítő munka. A magyar embernek mindig is az volt a sajátja, hogy kellett valamiféle megfellebbezhetetlen szabály, amire hivatkozhasson. — Találunk ilyenre példát a történelemben? — Hogyne. A történeti alkotmányokat mindig is az jellemezte, hogy léteznek a cél- vagy ér- tékjellegű normák, és a törvény- alkotás további folyamatában jönnek létre az állami intézményeket meghatározó szabályok. Hogy mást ne említsek, a francia forradalom idején, 1789-ben kéthónapos vita után született meg Az ember és polgár jogainak deklarációja. Ezt máig valameny- nyi francia alkotmány bevezető és befejező fejezete tartalmazza. Hozzá építik a különböző jogokat. Tehát jellemző egy viszony lagos értékállandóság, míg a fel- építményi rész ezzel a megalapozással változik. Egyébként frankhonban 1814-ig átlagosan háromévente módosult az alkotmányoknak az utóbbi része. Emberi jogaink biztosítékai — A különböző nézetek, vélemények nagy teret szentelnek az emberi jogok érvényesítésének. Ehhez keresnek és szeretnének látni megfelelő garanciákat az űj alkotmányban is. Felvetődik például az egyén, az állampolgár autonómiájának eddigi korlátozott volta, netán az ő kiszolgáltatottsága az államhatalommal szemben. Egyetért ezekkel az aggályokkal? — Szerintem az emberi jogok tekintetében tilos a leszűkítés, a túlzott egyszerűsítés. Ez esetben a garanciák egész rendszerében kell gondolkodni! Bőséges tárháza van a megfelelő biztosítékoknak, akár a jogi, akár a politikai értelemben létezőket vesszük figyelembe. Elég csak megemlíteni az alkotmánybíróságot, amely magasabb szinten segítheti jogosultságaink érvényesülését. Az egyén számára teremthet szabad mozgásteret többek között a közigazgatási bíráskodás bevezetése. De ezeken túl is számos tény szolgálhatja a jogok új típusú gyakorlását. Meg kell jegyezni: hasonló irányt szab e kérdéskörben az év elején már elfogadott gyülekezési és az egyesülési törvény. — Az igazságügyi miniszter eddigi előadásaiból az is kiviláglik, hogy az igazságszolgáltató szervek feladataiban is változás várható. Különösen az ügyészséget veszi körül az eltérő nézetek csatározása. — Ami a bíróságok függetlenségével, a táblák felállításával, a jogorvoslati rendszer többfokozatúvá tételével kapcsolatos elképzeléseket illeti, ezekkel én csak azonosulni tudok. Az ügyészi szervezet kapcsán az a lényegi kérdés: így maradjon-e meg, amilyen a mai funkciójában, vagy tagolódjék az Igazságügyi Minisztériumhoz? Én nem a szervezeti megoldás milyenségét tartom elsődlegesnek. Ennél sokkal lényegesebb másvalami. Ha a kormány hazánkban felelős a közbiztonságért, akkor igenis szüksége van egy megfelelő eszközre a közállapotok befolyásolásához. Egy olyan szervezetre, amely a törvényesség letéteményese. A mai modern polgári megoldások is ennek bizonyítékai. Úgy is mondhatnánk: az igazi bírói függetlenség ára ez a fajta ügyészi függőség. Pártok a jogi szabályozásban — Nyilvánvalónak látszik, hogy a többpártrendszert megalapozó törvény életbelépése után erre az új politikai helyzetre is tekintettel kell majd lennie a készülő alaptörvényünknek. Ez mennyiben érinti Ön szerint az előkészítők elgondolásait? — Természetesen nagyon fontos, hogyan jelennek meg a pártok a jogi szabályozásban. De ennél sokkal lényegesebb az, miként működik egy adott országban az állami intézmények rend- szere! Vegyük például az angol és a kontinentális parlamentek közötti különbözőséget. Bizonyos megállapítások arról szólnak, hogy a szigetországi tulajdonképpen mindent megtehet, kivéve azt, hogy nőt férfivá változtat, illetve fordítva. Ugyanez nincs meg a szárazföldiek esetében. De hát Angliában sem a parlament hatásköre korlátlan, hanem ahhoz igazodó, ahogyan a kormányelnök megszabja. Egy másik nézet szerint az angolt az egyesült államokbeli törvényhozással érdemes egybevetni. Például ha az USA elnöke mondjuk elhatározza, hogy emelni kívánja az adót, könnyen megtörténik, hogy a végeredmény megszületésére több hónapot is várni kell. Ezzel szemben a briteknél — s ez valóságos tapasztalat — egy héten belül bizonyosan eldől a kérdés. — Köszönet a világra való kitekintésért, de gyanítom, nem mindenki érti, hogyan vetíthető a példa hazánkra. — Induljunk ki az alsóbb szintről. Felvetették, hogy a tanácselnököt közvetlenül kell választani. Ez azonban több párt esetén képtelenség! Mert gondoljuk el: egyik párt adja ily módon az elnököt, ám a testületben a többség másik párté. Alkudozások után születnének a döntések, de akkor meg felmerül a kérdés, ki vállalja a felelősséget. Ugyanez a helyzet, ha más párti a köztársasági elnök, másé viszont a parlamenti többség. Épp ezért azt mondom, nálunk az állami intézményeket csakis a többpártrendszer kontextusában, összefüggésében szabad elképzelni. Választás lajstrom alapján — Épp a többpártrendszer kialakulásában meghatározóak a választójogi előírások. A jelenleg érvényben lévő megoldást méltán érik támadások, mondván: egyáltalán nem tükrözi a magyar társadalom különböző néprétegeinek érdekeit. Érdekelne, hogy ebben milyen elképzelést tart a jövőre nézve életrevalónak? — Ehhez a témához, úgy vélem, megint csak nem árt máshonnan is képet kapnunk. Rendkívül figyelemre méltó az Egyesült Államok gyakorlata. Alapjában kétévenként újul meg a képviselőház, négy év után választanak köztársasági elnököt. A szenátus hat esztendőre kapja a mandátumot, de kétévenként harmadában ugyancsak változik, új emberek kerülnek be. Ez a meglehetősen sajátságos megoldás arra jó leginkább, hogy tulajdonképpen csúsztatja a társadalmi konfliktusokat. — S a várható magyarországi megoldás? — Azt hiszem, kétség nem férhet hozzá, mindenképpen új választójogi törvényre van szükség. Pontosan olyanra, ahogy ön is megfogalmazta a kérdésében, amely elősegíti á többpártrendszer létrejöttét. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor vissza kell nyúlnunk a történelembe. Igen tanulságosak ugyanis az 1945-ben lezajlott választások. Hiszen akkor valóságos megegyezés volt a pártok között, a demokratikus elgondolás legteljesebb szándékával. Ezt fejlesztette tovább az 1947-es, sajnos azonban már torzulásokkal, gondolhatunk itt a kék cédulás változatra. — Az az érzésem, hogy az 1945-ös választásokról sincs igazán teljes képünk... — Akkor a megyék és a főváros alkottak egy-egy választókerületet. A pártok listájára, illetve a listák között lehetett választani. Minden egyes párt maga határozta meg, kik szerepeljenek a listájukon, még a sorrendet is megszabták. Ezek után az adott párt annyi mandátumot szerzett, ahányszor 12 ezren szavaztak a listájára. Valójában ma is igencsak elképzelhető ez az úgynevezett kötött lajströmos választási rendszer. — Miként férnek ebbe a pártokon kívüliek? — Van arra lehetőség, hogy a nem pártjellegű szervezetek megállapodjanak pártokkal, s ennek alapján azok listáján indulhatnának. Egyszersmind — ahogy van erre is elképzelés — mód nyílik független jelöltek részvételére is. „Ennek az Országgyűlésnek nem érdemes...” — Befejezésül egy manapság állandóan felszínen lévő kérdés: van-e joga, van-e politikai alapja az 1985-ben megválasztott hazai parlamentnek elfogadnia a jövőbeli sorsunkat alapvetően meghatározó alkotmányt? — Ismételten hangsúlyozom: mivel éppen a többpártrendszer az alapja az elkövetkező alaptörvény fő gondolatának, így a mai Országgyűlésnek egyszerűen nem érdemes döntenie az új alkotmány elfogadásáról! Mint már említettem, alapelv jellegű jogforrásról kell beszélnünk. S mivel ennek a legfontosabb nemzeti értékeket kell tartalmaznia, a leghelyesebb a népszavazás volna. A továbbiak eldöntésére pedig annak a parlamentnek kell vállalkoznia, amely az új rendszerű — várhatóan 1990- ben megtartandó — képviselő- választáson alakul ki. — Dr. Sári János, köszönöm a beszélgetést. Szalay Zoltán
