Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 3., szerda A Politikai Bizottság tárgyalta (Folytatás az 1. oldalról) vőinek meghatározása, amely nemzeti programként hatékonyan szolgálja a stabilizáció és a kibontakozás megvalósítását, elősegíti felzárkózásunkat a fejlett országokhoz. A testület tájékoztatót hallgatott mega politikai pártokról szóló törvényjavaslatról folytatott társadalmi viták tapasztalatairól. A testület az 1989. március 14-i ülése alapján átdolgozott törvényjavaslatokat — megerősítve a fővárosi, megyei és megyei jogű párt-végrehajtóbizottságok állásfoglalásával — alkalmasnak tartja arra, hogy a Minisztertanács minél előbb benyújtsa azt az Országgyűlésnek. Javasolja ezért a Központi Bizottságnak, hogy foglaljon állást a törvényjavaslat koncepcionális kérdéseiben, s ajánlja elfogadásra azt az Országgyűlésnek. A testület az új alkotmánykoncepcióval összefüggésben áttekintette a bíróság korszerűsítésének alapkérdéseit. A Politikai Bizottság támogatja azt a felfogást, amely megfelelő garanciákat szándékozik kiépíteni a pártatlan és független ítélkezőmunka ellátásához, s ehhez igazítja egymástól elkülönülten az ítélkezés elvi irányításának és a bíróságok irányításának új rendszerét. Az a szándéka, hogy a bírósági szervezet működése biztosítsa az ítélkezés törvényességét, s feleljen meg a jogbiztonság és a célszerűség szempontjainak. Helyesli a testület az új bírósági szervezeti alapelveket. A Politikai Bizottság ülésén a Központi Bizottság politikai nyilvánosságról és az MSZMP sajtópolitikájáról hozott állás- foglalásai megvalósítására készült feladattervezetet vitatott meg. A testület megállapította, hogy az MSZMP valamennyi szervezeti egységénél, a pártélet minden szintjén következetesen érvényesíteni kell az állásfoglalásban foglaltakat, biztosítva a pártszervek és szervezetek munkájának nyilvánosságát. Leszögezte: az MSZMP kormányzó pártként minden eszközzel támogatja a kormány sajtópolitikájának korszerűsítését, az új tájékoztatási törvény mielőbbi megalkotását. A testület ezután a megyei pártlapok helyzetével foglalkozó jelentést tárgyalt meg. Rámutatott: ezek az újságok a pártpolitika megismertetését szolgálják, sajátos eszközeikkel segítik a helyi célok megvalósítását. A lapok naponta 1,2 millió példányszámban találnak vásárlóra. A Politikai Bizottság ülésén megfogalmazódott: a korszerű követelményeknek megfelelően biztosítani kell a szervezeti lehetőséget is arra, hogy a megyei lapok és kiadók együttesen vállalkozva nyereségérdekeit, önállóan gazdálkodó szervezeteket hozzanak létre. A piacra orientált lapkészítés, a szakmai és pénzügyi önállóság megteremtése összhangban áll a politikai intézményrendszer korszerűsítésével. A testület végül jaavaslatot fogadott el a megyei lapok és kiadóvállalatok önállóságának koncepciójára. A Politikai Bizottság megvitatta a soron következő központi bizottsági ülésre készülő előterjesztéseket is. A testület orvosi konzílium véleménye alapján tájékoztatót hallgatott meg Kádár Jánosnak, a párt elnökének egészségi állapotáról. Felfelé ívelést remél Radzsiv Gandhi pártja választási esélyéről Radzsiv Gandhimámi miniszterelnök megítélése szerint pártja népszerűsége egyre inkább felfelé ível és az Indiai Nemzeti Kongresszus (i) választási kilátása nagyonis kedvező. Ahmadá- bádban újságíróknak nyilatkozva, a kormányfő — aki egyben a kormányzó párt elnöke — kedden azt mondta, biztos benne, hogy a kongresszus párt győzelmi esélye csak nőni fog az általános parlamenti választásokig hátralévő időben. A szavazást a menetrend szerint fogják kiírni, közölte, de rögtön hozzátette azt is: a változtatás lehetőségét azonban nyitva tartja. (Az általános választások megrendezése az idén decemberben esedékes.) Kérdésekre válaszolva elismerte, hogy a kongresszus párton belül vannak belső viszályok, de azokat elenyészőeknek nevezte azokhoz az ellentétekhez képest, amelyek az ellenzéki pártokat bomlasztják. Szerinte a kormánypárt belső torzsalkodása nem fogja gyengíteni választási szereplését. Angliai börtönlázadás Két napig tartó börtönlázadás volt a Liverpooltól 16 kilométerre északra lévő Risley-i fegyintézetben. A foglyok — rossz körülményeik ellen tiltakozva — vasárnap és hétfőn feldúlták celláikat, összetörték a berendezést, gyújtogattak, és rátámadtak az őrökre. A kedden reggelre levert zendülésben négy börtönőr megsebesült; a foglyok közül senki nem szenvedett sérülést. A Risley-i börtön körülményeit egy tavalyi jelentésében a bortönfelügyelőség is emberteleneknek minősítette. Az ötszáz férőhelyes börtönben jelenleg 740 ember várja ügyének tárgyalását. A zsúfoltság mellett hiányoznak a legelemibb higiéniai feltételek. Kereskedelmi háború vagy technológiai összecsapás? Légicsata a földön Pontosan senki nem határozta meg annak a több mint egy éves csatának a jellegét, ami az új, közös amerikai-japán harci repülőgép gyártásáról most született megállapodást megelőzte. Kereskedelmi háború vagy technológiai összecsapás ? Hatalmi harc az Egyesült Államokban a Kongresszus és a Fehér Ház, vagy a Pentagon és a kereskedelmi minisztérium között? Esetleg mindezek együttesen befolyásolják az ügy alakulását? Valószínűleg a legutolsó meghatározás áll a legközelebb a valósághoz. Egy biztos: a csata egy új és egyelőre még a rajzasztalokon is csak részleteiben létező katonai repülőgép körül folyik, alapvetően Japán és az Egyesült Államok között, de a különböző amerikai hatalmi csoportok között is. A vita tárgya a japán légierő által megszerezni kívánt új csatagép, az FSX (Fighter Support Experimental — kísérleti támogató csatagép), Japán immár évek óta akar saját harci repülőgépet kifejleszteni. Az ipari óriásnak ugyanis — amely minden területen felvette a versenyt az amerikai iparral, s amely súlyos vereséget mért amerikai partnerére a szórakoztató elektronikától a gépkocsigyártáson át egészen a legkorszerűbb számítástechnika előállításáig — nincs számottevő repülőgépgyártása. Ami van, az főként külföldi licensz, elsősorban amerikai modellek felhasználásával működik. A szigetország eddig katonai légiereje számára kizárólag amerikai gépeket vásárolt. Érthető, hogy a repülőgépipar fejlesztésére irányuló tervek alapos riadalmat keltettek a Csendes-óceán másik partján. Nemcsak a polgári és katonai repülő- gépipar, hanem a washingtoni kormány is haladéktalanul színre lépett, azt bizonygatva Tokiónak, hogy éppen az amerikai gépek exportja az, ami csökkentheti Japán hatalmas többletét a kereskedelmi forgalomban — erre a csökkentésre végeredményben nem egyszer tett már ígéretet -, s ha Japán most új gépekkel akarja felszerelni légierejét, válogathat a legjobb amerikai típusok között. A 80-as évek közepén indult vita tavaly megegyezéssel végződött. Japán nem tett le teljesen az önálló gyártás tervéről, de hajlandó volt tisztes részt biztosítani az Egyesült Államoknak. A megállapodás értelmében a gyártás alapja a legjobbnak minősülő amerikai csatagép, az F-16 lenne. Ezt Japán saját szükségleteinek megfelelően módosítja, elsősorban a gép szárnyait, ugyanakkor saját mikroelektronikai kutatásai alapján kifejlesztett újtípusú radarral és más berendezésekkel szereli fel. A közös gyártásban amerikai részről a General Dynamics nevű hatalmas repülőgépipari vállalat, Japán részről pedig a Mitsubishi konszern vesz részt. A vita nem Japánban, hanem az Egyesült Államokban indult meg a második szakaszban, a Reagan-kormány hivatali időszakának legutolsó hónapjaiban született alku fölött. A felek nem akármilyen erőt képviseltek. A Pentagon teljes mellszélességgel kiállt a megállapodás mellett, mindenekelőtt azzal érvelve, hogy a közös gyártás révén az Egyesült Államok hozzájut az eddig féltve őrzött Japán mikroelektronikai titkok igen jelentős részéhez, a rendkívül nagy teljesítményű fedélzeti radarberendezéshez, amelyhez hasonlót az amerikai ipar még csak nem is tervez. A másik oldalon azonban hadba szállt a szintén nem kis hatalmat jelentő kereskedelmi minisztérium, méghozzá kettős érveléssel. Egyrészt azt hangoztatta, hogy a közös gyártásból az eredeti tervek szerint az amerikai fél csak negyven százalékkal részesedne, vagyis jóval kisebb üzletre számíthatna, mintha teljes egészében az Egyesült Államok szállítana harci repülőket. Még- inkább nemkívánatosnak minősítették azonban az amerikai gyártási titkok kiadását. Az amerikai repülőtechnika kétségkívül az élvonalban van, s bár az utóbbi időben erőteljes versenytársai támadtak Nyugat-Európában, mind a katonai, mind a polgári repülőgépgyártásban, vezető pozíciója eddig nem került komolyabb veszélybe. Ebben a helyzetben azonban korántsem lenne kívánatos egy új versenytárs világra jöttének a segítése — így a kereskedelem szakértői. A vita a Bush-kormányzat hivatali idejének első időszakában került a Kongresszus illetékes bizottságai elé — az üzletet ugyanis a törvényhozásnak kell jóváhagynia. Bár mindkét vitatkozó minisztériumnak erőteljes a lobbyja, a kereskedelmi minisztérium bizonyos előnyben van: a "Japan-bashing” — vagyis Japán kereskedelmi politikájának a szidalmazása — mélyen gyökerezik a törvényhozók soraiban, lévén a kereskedelmi mérleg javíthatatlanul passzív, Washington oldaláról nézve. Á törvényhozók már régóta fenyegetik Tokiót büntető szankciókkal, s bár a japán kormány az elmúlt években lényeges intézkedéseket tett piaca megnyitására az eddig csak korlátozott mértékben importálható amerikai áruk előtt, a javulás a mérlegben csak minimális. Mivel Washington feltett célja a külkereskedelmi mérleg javítása, s ezen belül elsősorban a Japánnal folytatott kereskedelem mérlegének a megváltoztatása, egy olyan újabb alku, ami nem az amerikai ipar teljes győzelmét hozza, sokak számára elfogadhatatlan. Igaz, a Fehér Ház támogatja az ügyletet, de ez bizonyos értelemben csak ront a helyzeten: a demokrata többségű Kongresszusban népszerű, ha borsot törhetnek a republikánus kormányzat orra alá. Ráadásul Tokió nem könnyíti meg Bush dolgát. Legújabban bejelentette, hogy a gépek hajtóművének gyártásából is részt kér, holott ez eddig szent és sérthetetlen amerikai privilégiumnak számított. A csata korántsem dőlt el, s nemcsak a két ország viszonyában okoz kellemetlen feszültséget, hanem az új amerikai kormány helyzetét is megnehezíti. Most, hogy Bush kénytelen volt elfogadni a katonai költségvetés csökkentését, s ezen belül a repülő- és rakétaiparnak nyújtott rendelések valamelyes korlátozását is, a vita még fajsúlyosabb lett. A Kongresszusban jelentős erők fogadkoznak, hogy „lelövik” a még fel sem szállt FSX repülőgépet. Kis Csaba Az első hivatalos látogatás Arafat Párizsban Jásszer Arafat, a PFSZ VB elnöke az Elysée Palotában megkezdte tárgyalását Francois Mitterrand francia elnökkel. A palesztin mozgalom vezetőjének ez az első hivatalos látogatása egy nyugati nagyhatalomnál, a Biztonsági Tanács állandó tagjánál. Párizsban megkülönböztetett tiszteletadással fogadták, olyan külsőségek közepette, amilyeneket egy Franciaország által önálló államként még el nem ismert államalakulat vezetőjének a protokoll lehetővé tesz. Az Orly repülőtér kormányvárójában kiterítették a piros szőnyeget, de nem húzták fel a palesztin állam lobogóját. A kormány részéről Thierry de Beau- ce, a külügyminiszter mellé rendelt államtitkár, rajta kívül mintegy harminc — arab, afrikai, ázsiai és kelet-európai — nagykövet üdvözölte Jasszer Arafa- tot. Arafat a repülőtérről páncélozott gépkocsin rendőrmotorosok kíséretében ment egyenest az Elysée Palotába. A lépcsősor tetején az elnöki hivatal protokollfőnöke fogadta, és felkísérte Mitterrand elnök dolgozószobájába. A francia baloldal és polgárjogi szervezetek valamint egy-két neves zsidó személyiség üdvözölték, a jobboldali ellenzék rosz- szallással, elutasítással, a francia zsidóság hetek óta erősödő tiltakozással fogadta Arafat látogatását. A francia zsidóság Arafat érkezésének előestéjén Párizs három pontján, ahol az elmúlt években zsidóellenes merényletek történtek, kétórás néma virrasztással fejezte ki tiltakozását Arafat meghívása ellen. A virrasztók között volt a jobboldali pártok több ismert vezető személyisége. Az ellenzék csalást emleget Paraguay új elnöke: Rodriguez tábornok A Paraguayi Köztársaság új elnöke Andrés Rodriguez tábornok, aki február 3-án megdöntötte a 35 éves Stroessner rezsimet. Nem végleges adatok szerint a szavazatok kb. 75 százalékát szerezte meg a hétfői választáson, míg a polgári ellenzék vezére, Domingo Laino a voksok kb. 20 százalékát. A választásra jogosult 2,3 millió állampolgár közül 1,6 millióan járultak az urnákhoz. Az Egyesült Államok asuncioni nagykövete a demokrácia útján tett előrelépésként értékelte András Rodriguez államfővé választását. A paraguayi polgári ellenzék a hajnali órákig nem döntötte el, tudomásul veszi-e az eredményt, vagy politikailag elhatárolódik-e tőle. Az ellenzék a szavazás során elkövetett csalással, visszaéléssel vádolta a kormányszerveket és a kormányzó Colorado pártot. Andrés Rodriguez tábornok, Paraguay új köztársasági elnöke 1933-ban született az Asuncion- tól 180 km-re fekvő Borjában, földműves családból. Három leánya közül az egyik az ifjabb Alfredo Stroessnerhez ment feleségül, s vele együtt távozott brazíliai száműzetésbe. Rodriguez 1942-ben kadett- ként kezdte katonai pályafutását a „Francisco Solano Lopez„ kollégiumban, tiszti rangot kapott a páncélosoknál szerzett, 64-ben ezredessé léptették elő, 67-ben dandártábornokká, 70-ben pedig tábornokká. 1968 óta töltötte be annak a „Mongelos Vicente ezredes„ nevű páncélos alakulatnak a parancsnoki tisztét, amelyből később kialakult az első paraguayi hadseregcsoport, mely 1989. február 3-ra virradóra véres harcban megdöntötte Stroessner uralmát. A hatalomátvétel óta eltelt 90 nap alatt Rodriguez megtisztította az államapparátust a leg- korruptabb személyektől és leváltotta a Stroessnerhez hű felső vezetést. Megkönnyítették a polgári pártok működését, de változatlanul tiltják a baloldali pártok, köztük a Paraguayi KP tevékenységét. Megválasztását követően Rodriguez közölte, hogy „május 2-án nem várható negatív válto- zás„ Paraguayban. Azt mondta, folytatja a „demokratikus nyi- tást„ és visszafordíthatatlanná változtatja a folyamatot, 1993- ban pedig megválik elnöki tisztségétől. Biztosította a dél-amerikai ország népét arról is, hogy megbüntetik azokat, akik vétettek az emberi jogok ellen, vagy gazdasági bűntetteket követtek el. Az SZKP és az értelmiség A párt ideológiai szerepének helyreállítása megköveteli, hogy a párton belül megbecsüljék az értelmiséget, nem indokolt a párt káderpolitikájában a gazdaságiműszaki szakemberek túlzott előtérbe helyezése. Valerij Le- gosztajev, az SZKP KB pártépí- tési és káderpolitikai osztályának szakértője a keddi Pravdában történelmi távlatokban elemzi az értelmiség szerepét az SZKP-n belül. Kiemeli: a forradalmat követően a Lenin vezette pártban kiemelkedő szerepe volt a humán értelmiségnek, és ez lehetővé tette a párttagságnak a marxista politikai tudat szellemében való nevelését, Oroszország helyzetének helyes értékelését és a politikai harc stratégiájának és taktikájának megfelelő kijelölését. Nem volt helye a pártban az ideológiai „provincializmusnak”, a párttagok között sok volt a tehetséges ember, aki megfelelő műveltsége alapján képes volt stratégiai távlatokban gondolkodni. Erre a pártra több súlyos csapást mértek. Lenin halálának évében 472 ezer kommunista volt az országban, tíz évvel később már 2,7 millió — a növekedés egy olyan országban ment végbe, ahol a lakosság többsége írástudatlan volt. A sztálini időszak a harmincas években megfosztotta a pártot vezetőitől. Az 1938. szeptemberében megjelent „Az OK/b/P rövid története” című könyv pedig megfosztotta a párttagságot az önálló véleményalkotástól. A párttagság intellektuális és erkölcsi színvonala fokozatosan lemaradt a társadalom egészének színvonalától. A párt XX. kongressszusán Hruscsov a hangsúlyt a műszaki emberekre helyezte, s azóta is ez az irányvonal érvényesül. 1981- ben a köztársasági, területi és járási párttitkárok 75 százaléka, a városi és kerületi párttikároknak pedig a 60 százaléka műszaki szakember volt. Ugyanakkor a IX. X. és XI. ötéves tervidőszakok alatt a nemzeti jövedelem több mint a felére csökkent, a hetvenes évektől rendszeresen nem teljesülnek a népgazdasági ágazatok nagy részében a tervek. Megerősödött az állami és gazdasági szervek pártszervekkel való felváltásának folyamata, eközben a párt ideológiai befolyása csökkent — írja Legoszta- jev. Annak ellenére, hogy régen visszavonták és bírálják a párt- szervezetek gyakorlati gazdasági irányító tevékenységét, ez mindmáig folytatódik — írja a cikk szerzője, visszautalva Leninre, aki a párt gazdasági stratégiai irányító szerepét helyezte előtérbe. Egy rendőr a levegőbe lő, riasztólövéseket ad le társa gumibottal támad a május elsejei tüntetőkre Isztambulban (Népújság-telefotó — MTI)