Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 111. szám ÁRA: 1989. május 13., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KÖZMEGEGYEZÉSSEL - ALKOTMÁNYOS LÉTÜNKÉRT „...nálunk az állami intézményeket csakis a többpártrend­szer összefüggésében szabad elképzelni...” (3. oldal) KIÉ LESZ A SZALÓKI CSODA? Hogyan lehetséges az, hogy hosszú évek óta hagyják elfoly­ni ezt a remek vizet? (4. oldal) BODONYBAN „BÚCSÚ” VAN... „Ezek az emberek azt is nagyon szeretik, ha a vezetőik köz­tük élnek” (5. oldal) HAJÓ, KORMÁNYOS NÉLKÜL Csak a csapat bukott meg Hevesen? (10. oldal) LEOMLOTT EGY HÁZ OLDALFALA EGERBEN A legnagyobb szerencse, hogy a gyerekek később jöttek ha­za aznap. (16. oldal) Interpellációk és válaszok Befej eződött az Országgyűlés ülésszaka Szavaz az országgyűlés „ Kötetlen eszmecseréjük egyedülálló Grósz Károly fogadást adott a sokpárti tanácskozás résztvevői tiszteletére Az Országgyűlés májusi ülés­szaka pénteken interpellációkat és kérdéseket tárgyalt. Az elnök­lő Jakab Róbertné felhívta a fi­gyelmét az új minisztereknek ar­ra a házszabály adta lehetőségre, hogy az interpelláltnak joga van a választ 30 napon belül írásban közölni. Több interpellációt ugyanis még a korábbi miniszte­rekhez nyújtottak be a képvise­lők. Ezt követően Szálai Géza (Budapest, 20. vk.), a Ganz Szerszámgyár Vállalat vésnök szakmunkása interpellált az igazságügyminiszterhez a Bün­tető Törvénykönyv módosítása, a jelenleg érvényben lévő halál­büntetés eltörlése tárgyában. Hangoztatta, hogy az emberi hu­mánum eszméinek maradékta­lan megvalósítása és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatá­ban foglaltak következetes alkal­mazása megköveteli, hogy ha­zánkban békeidőben egyszer s mindenkorra töröljék el az ítél­kezésből a halálbüntetés intéz­ményét. Kulcsár Kálmán válaszában szólt arról, hogy ha Magyaror­szág Európa szerves része kíván lenni, akkor azokat a feltétele­ket, amelyek ezzel járnak, vállal­nia kell. Ezért nem vitatta a ha­lálbüntetés eltörlésének szüksé­gességét. Amíg az ezzel kapcso­latos vita nem zárul le, s a Parla­ment nem jut megfelelő döntés­re, addig is tenni kell bizonyos lé­péseket. A kormány a Parlament legközelebbi ülésszakára tör­vényjavaslatot terjeszt be, amely az úgynevezett állam elleni bűn- cselekmények esetében kiszab­ható halálbüntetés lehetőségét kívánja megszüntetni. A miniszter válaszát a képvi­selő és az Országgyűlés is tudo­másul vette. Pásztohy András ( Somogy m., 4. vk.), a szentgáloskéri Béke Mgtsz elnöke az idényüzemelésű élelmiszer-kereskedelem érde­keltségének javítása tárgyában intézett interpellációt a pénzügy- miniszterhez. Békési László válaszában ki­fejtette, hogy alapjában véve kedvezően érintette az élelmi­szer-kereskedelmi vállalatokat az új adótörvény, összesen 900 millió forintnyi adótehertől mentesülnek. Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.), a Budapest Galéria főigaz­gatója a pénzügyi elvonás-szem­lélet elterjedése és az ebből faka­dó intézkedések tárgyában inter­pellált a Minisztertanács elnöké­hez. A képviselő a Minisztertanács elnökéhez fordulva feltette a kérdést: a kormány egyetértett-e a Pénzügyminisztérium intézke­désével, miszerint elvonta a köz­lekedési, hírközlési és építésügyi tárca teljes — útépítésre fordítan­dó — költségvetését, amelyet pe­dig törvény rögzített. Kérdezte to­vábbá: hogyan magyarázza a kormány az öt-tíz milliárd schil­ling akadálytalan „kifolyatását” az országból, valutatartalékaink megcsappanását. Az interpellációra Békési László pénzügyminiszter rea­gált. A házszabály adta jogával élve arra kérte a törvényhozást, hogy a következő ülésszakon, a kormány programcsomagjának előterjesztése során válaszolhas­son az elhangzottakra. Annyit azonban már most előrebocsá- tott, hogy a kormány nem önké­nyesen, parlamenti felhatalma­zás nélkül vont el anyagi forráso­kat az útépítéstől. Emlékeztette a képviselőket arra a nehéz, hosz- szadalmas vitára, amely az idei költségvetés elfogadását meg­előzte. A Parlament akkor egy kompromisszumos megoldást fogadott el, amelynek lényege szerényebb mértékű adónövelés és nagyobb mértékű kiadáscsök­kentés volt. Ennek alapján jelen­tősen mérséklődtek a beruházá­sokra szánt összegek, ebből egy- (Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára pénteken fogadást adott a sokpárti nemzetközi kerékasz­tal-konferencia résztvevői tiszte­letére a kormány vendégházá- ban. A főtitkár a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében köszöntötte az A május 17-én, szerdán meg­nyíló tavaszi BNV előkészületei­ről tartottak sajtótájékoztatót pénteken a kőbányai vásárköz­pontban a vásár szervezői. Szabó Imre ipari minisztériu­mi államtitkár tájékoztatójában hangsúlyozta: a tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár, mint a beruházási javak szakvására, ez­úttal is jó lehetőségeket kínál a gazdálkodók részére, hogy nem­zetközi összehasonlításban vizs­gálják és értékeljék termékeiket, bemutassák fejlesztési eredmé­nyeiket. Európa és Észak-Amerika or­szágaiban működő 21 párt kép­viselőit, előre bocsátva, hogy az MSZMP nagyra értékeli a ta­nácskozás munkáját. Kijelentet­te: önmagában az a tény, hogy a kontinens és az USA felelős poli- (Folytatás a 2. oldalon) Horváth János, a vásárköz­pont igazgatója elmondta, hogy hazánkkal együtt összesen 28 or­szág, valamint Nyugat-Berlin és Tajvan kiállítói mutatkoznak be az idei, tavaszi BN V-n. Az összes kiállítóterület mintegy 35 száza­lékát igényelte az 1042 külföldi cég, ők 35 233 négyzetméteren mutatják be kínálatukat. A leg­nagyobb külföldi kiállító Auszt­ria és az NSZK. A szocialista or­szágok közül Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia rendezi a legnagyobb árubemu­tatókat. Fiatal értelmiségiekkel találkozott Kiss Sándor Rendhagyó találkozóra került sor pénteken délután a megyei ta­nács noszvaji továbbképző intézetében, ahol fiatal értelmiségiek „vallathatták” társadalmi és gazdasági életünk országos és megyei változásairól a helyi és a „nagy” politikánkban végbemenő reformfo­lyamatról Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának el­ső titkárát. A noszvaji találkozó ezúttal mellőzte a megszokott „udva­rias köröket”, kora délután 2 órakor kezdődött, s az esti órákba nyúlt. Számos kérdés hangzott el többek között az MSZMP állapotáról, a pluralizmusról, a legutóbbi nagy nemzetközi visszhangot kiváltó Központi Bizottsági ülésről, s az ott hozott határozat kapcsán Kádár János személyéről is. Az érdeklődő fiatalok alaposan próbára tették a politikai vezetőt, aki úgy tűnt, nem okozott csalódást, nem hagyott megválaszolatlan kérdéseket. Több mint 1800 kiállító vesz részt a tavaszi BN V-n Megnyitó május 17-én Parlamenti tudósítónk jelenti: ______________________________________ A nehéz kérdések napja... Valóra vált a mondás: vajúd­nak a hegyek és... Csütörtökön este 8 óra körül nagy nehézsé­gekkel — a határozati javaslat két órahosszáig tartó „operációjá­val” — megszületett a döntés: az Országgyűlés elfogadja az ifjúsá­gi törvény végrehajtásáról szóló állásfoglalást. Nem hinném, hogy az előterjesztő, Deák Gá­bor államtitkár „örökifjún” ke­rült ki a megpróbáltatásokból... * Tegnap azzal fejeztem be a tu­dósításomat, hogy vegyes fogad­tatásra talált — s máig is beszéd­téma — az említett előterjesztés és a bírálatokkal egyáltalán nem fukarkodó vita. A vendégkarza­ton ült ez idő tájt Sós Tamás, a Demisz megyei vezetője. Vajon hogyan látta ő ezt, mint „kívülál­ló”. — Úgy érzem, amit hallottam, tükrözi a mostani helyzetet, s a napirend kapcsán többek lelkiis­merete is felébredt, hogy többet kellett volna foglalkozni koráb­ban az ifjúsággal. Ilyen értelem­ben kritikus volt a légkör — mondja. — A vita talán túlságo­san is terjengős, kevésbé lényeg­re törő, emlékeztetett úgy 15 — 20 évvel ezelőtti időszakra, ami­kor elég volt, ha egymás után, jó­kora átfedésekkel elmondtuk a hozzászólásokat. Az elmúlt he­tek különböző iljúsági fórumain részt véve mondhatom, hogyha az ott lévő fiatalok ezeket hallot­ták volna, vehemensebben rea­gáltak volna ezekre a kérdések­re... A törvényről: átmeneti ideig érvényben kell maradniuk azok­nak a jogosítványoknak, ame­lyeket a törvény megfogalmaz, viszont az új szerveződések kö­zött ezeket tisztességgel el kell osztani úgy, ahogy az erőviszo­nyok alakulnak... * A pénteki időszakot az inter­pellációk és a kérdések töltötték ki. Több mint húsz képviselő for­dult ilyen-olyan üggyel a kor­mányfőhöz, illetve a tárcák veze­tőihez. Szó esett a személygép­kocsik vásárlásának visszássá­gairól, a jogsegélyszolgálat meg­szüntetéséről, a rendőri maga­tartásról, a pénzügyi elvonások­ról éppúgy, mint a halálbüntetés eltörléséről. Magyarázkodásra kényszerítették a minisztereket a milliós vezetői prémiumok, vala­mint a „telefonmizéria” ügyében is. Megyénket is érintő kérdést tett fel a környezetvédelmi és ví­zügyi miniszternek dr. Bugán Mihály Szolnok megyei képvise­lő, aki a Tisza II. vízlépcső-beru­házás 3. ütemével kapcsolatos hiányokat sorolta. Erről kérdez­tük bővebben. — Tulajdonképpen a bős­nagymarosi vitával kapcsolatban említettem meg, hogy létezik Magyarországon egy másik be­ruházás, amelyről jó volna, ha nem feledkeznének meg. Az a helyzet ugyanis, hogy ennek a harmadik üteme nincs befejezve. Ez az ütem egy magasabb, állan­dó vízborítást, valamint olyan természet- és környezetvédelmi, turisztikai, mezőgazdasági és ha­józási, szállítási beruházásokat tartalmazna, amelyeket meg kel­lene valósítani. Fontos lenne a program teljes befejezése a pél­daadás kedvéért is, hiszen ez jó érvül szolgálhatna, amikor tudo­mányos megalapozottsággal vagy laikusán, netán képviselői szóval foglalkoznak olyan vízi létesítmény jó és rossz oldalaival, mint a nagymarosi. Erről ma szükséges és érdemes megkérdez­ni a minisztert... Dr. Maróthy László válaszá­ban (erre részletesebben vissza­térünk majd) egyebek között ki­emelte: "...a harmadik ütemnek 2000-ig be kell fejeződnie. Erre szakértői szintű programterv ké­szül a mai helyzetnek megfelelő­en...” * Az országos vezetőkkel való munkatalálkozók ezúttal sem maradtak el. Dobos Józsefné a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium államtitkárát, Bán- falvy Istvánt kereste meg. — Gyöngyösön a városi és a megyei tanács támogatásával szeretnék kialakítani az értelmi fogyatékos gyermekek intézetét. Az előkészületek megkezdőd­tek, pályázatot adtak be a mi­nisztériumhoz. Mint az államtit­kártól megtudtam, több száz ha­sonló kérést tartanak számon, sorsukról bizottság dönt majd. Ez a bizottság nemrég alakult meg, így még nem késő szólni, hogy nyújtson segítséget az egye­lőre húsz érintett gyermek érde­kében az elbíráláskor. Mindene­setre bizakodom a válaszában... Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal államtitkár-elnökét, dr. Halmos Csabát az egyik szünet­ben Nagy Endréné és az Újlő- rincfalván is üzemrésszel rendel­kező Fundaplast Kisszövetkezet elnöke, Száger Róbert tájékoz­tatta a négy és fél milliós munka­hely-létesítési alap felhasználá­sáról, amelyet korábban kaptak az 50 fős részleg kialakításához. — Ezúttal arról érdeklődtünk — halljuk a képviselőnőtől —, hogy milyen gyorsítási lehetősé­gei vannak egy holland vegyes­vállalati kapcsolat kialakításá­nak. A tőkeszegénység, illetve különböző adminisztrációs gá­tak miatt ugyanis meglehetősen nehezen indul az együttműkö­dés... * Rendkívül elfoglaltak a képvi­selők. Az ülésszak szinte minden percét kihasználják teendőik in­tézésére. A család, a munkahely, az otthoni képviselet mellett időt rabló a fővárosi tevékenységük is. Egyre többször esik szó arról: be kellene vezetni a „főállású” képviselőséget. Kovács András csoportelnököt, selypi főmérnö­köt kérdezem erről. — Az a meggyőződésünk, hogy ezt így hosszabb távon nem lehet győzni, ez képtelenség. De ha normalizálódik a helyzet, a törvénykezési gyakorlat a mos­tani akut állapotból átmegy egy stabilizálódott időszakba, akkor várhatóan csökken az üléssza­kok száma is. S akkor talán el le­het látni úgy a képviseletet, hogy megtartsa az ember a főfoglalko­zását is. — Ha mégis szükségessé vál­na a hivatásszerű képviseleti munka, személy szerint miként döntene? — Ha főállásban, tehát hiva­tásos politikusként kellene tevé­kenykednem, akkor én nem vál­lalnám. Maradnék a „kaptafá­nál...” Szilvás István ut az életbe Búcsúznak a végzős közép- I iskolások. Ott szoronganak j az iskolaudvaron, ünneplő ruhában. Virág mindenhol, kidíszítették a tantermeket, a folyosókat, de még a kaput is. Az igazgató szép szavakat mond, hangja néha elcsuklik. A szülők, az ismerősök köny- nyes szemmel nézik a jelene­tet. A főszereplő, a ballagó 18 éves lány vagy fiú némi zavar­ban van. Beszélnek számára arról, hogy átlép az élet kapu­ján, búcsúzik a megszokott közösségétől. Közben társai még itt vannak mellette, töb- j bükkel örök fogadalmat tet­tek, hogy soha nem válnak el. Egyébként is, ha megértette, hogy milyen változás történt, még nem érezhette át. Mert a most használt fogalmakat a valóság majd szépen lefordít­ja, az életbe való kilépésből filléres gondok, az örök em­beri kapcsolatokból elhaló barátságok, a tudás becsüle­téből naponta leértékelődő ismeretek válnak. Persze, így t még jobb lesz visszapillanta- I ni, hátranézni az alma mater j óvó világába. Ezek ünnepi pillanatok, ta- j Ián kár is ilyen gondolatokkal I elrontani ezt a hangulatot. De ! azt tudván tudni kell, hogy I ezeknek a most felnövő kor- ; osztályoknak egyre kevesebb j az illúziójuk, s annál több a í félelmük. Társadalmunkban I sok a feszültség, a már-már feloldhatatlannak látszó el- 1 lentmondás. Ezek jelentős ré- \ sze a legvédtelenebb rétege- ] két sújtja, a fiatalok és az idő- j sek a legkiszolgáltatottabbak. ! A munkanélküliség már nem I fenyegető mumus, hanem j mindennapjaink jelensége. A j kezdő fizetések jó, ha a napi í megélhetéshez elegendőek, j lakásra félretenni képtelenség j belőlük. Most következik az érettsé- ; gi, a felvételi, a nagy verseny- | futás, amelyben eldől, hogy | ki, milyen helyet tud magának találni a Nap alatt. Nem lesz könnyű erőpróba. Ott áll a tizennyolc éves fia­tal az iskolaudvaron, s a virág- özönben is érzi, hogy nehéz lesz az útja. Tanárai igyekez- j tek felvértezni mindazzal, ami : segítheti, de ki tudja még, hogy mit követel a társada­lom, a gazdaság. Szinte nap­ról napra, hétről hétre váltó- j zik a helyzet, újabb és újabb fordulatok következnek. \ Ilyen körülmények között nem könnyű eltervezni a kö- j vetkező esztendőket. A gond mellett ott a re­ménység: a fiatalember nem egy olyan világba lép, ahol gondosan ki van mérve min­den, szinte a nyugdíjig síne­ken halad. Az ilyen sorsfordí­tó időben, ha az ember tizen- ! nyolc éves, határtalan energia j szorul belé. Ilyenkor képes- ; nek érzi magát mindenre, s í igaza is van: valóban sokféle­képpen alakulhat még sorsa. Az előző években a bállá- | gók sok tévhitet hordoztak magukban, mert úgy látszott, hogy a fejlődés töretlen. Csa­lódniuk kellett. Elképzelhe­tő, hogy majd azok is téved­nek, akik reménytelenek. Er­ről beszél végül is a sok virág, a társak tekintete, a szülők ag­gódó féltése. Gábor László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom