Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. május 12., péntek Simonyi Imre, Bényei József, Lőrinczy István, Jenei Gyula, Magyari Barna, Pol- ner Zoltán, Farkas András versei — Gombár Endre: Gondos nem disszidál — Páskándi Géza színműve — Befejeződik a Koronás kegyetlenek — Kriszt György: A keresztelőn (egyfelvonásos) — György Ágnes: Szép Ernővel kint jártam a szigeten — Párttagkönyv és perverzió (Epizódok Berija magánéletéből) — Befejezetlen gondolatok a nevelésről — Vendégeink voltak: Kovács Ádám rákkutató, Schirilla György természetgyógyász, Morvái Ferenc feltaláló — Látogatóban az egri Dobó István Gimnáziumban Újságárusoknál a Változatos tartalommal várja olvasóit megyénk országos terjesztésű közművelődési folyóiratának ez évi 2. száma. A Hevesi Szemle irodalmi rovatában Simonyi Imre, Bényei József, Lőrinczy István — Jenei Gyula — Magyari Barna, Polner Zoltán, Mácsár Petronella és Farkas András jelentkezik versekkel. Folytatódik Gombár Endre kisregénye, a Gondos nem disszidál, Páskándi Géza új színművel, A vigéccel mutatkozik be. Befejeződik Pécsi István sci-fi töltésű történelmi kisregénye, a Koronás kegyetlenek. Kriszt György A. keresztelőn című munkája az egyfelvonásos műfaját képviseli. György Ágnes írása Szép Ernő emlékét idézi. Za- hemszky László Berija magánéletének epizódjáit taglalj a. Kovács János a nevelés aktuális problémáira hívja fel a figyelmet. Szüle Rita az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület rendezvényeiről számol be, s Kovács Adám rákkutató, Schirilla György természetgyógyász, valamint Morvái Ferenc feltaláló, a Petőfi-kutatást menedzselő vállalkozó tevékenységének mérlegét vonja meg a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán készített nyilvános riportok kapcsán. Sárhegyi István, a Dobó István Gimnázium tanulóit és tanárait hozza emberközelHevesi Szemle kifynő! viődést fotfőitm XVII. évfolyam 1989, április be, Farkas András a Gárdonyi Géza Színház előadásait méltatja, A fotók Gál Gábor és Szántó György munkái. Kovács Ádám rákkutató: — Minden emberben — a csecsemőtől az aggastyánig — találhatók ráksejtek. Az immunbiológiai rendszerben bekövetkezett egyensúlyzavar következménye a rosszindulatú daganat. A klinikai diagnosztikai küszöb, amit érzékelni tudnak műszerekkel, tomográfiái, ultrahanggal, 1 cm3 tumornagyság, olyan mint egy kockacukor. Ez egymilliárd sejtszám, vagyis 10 a kilencediken. Az 1 kg tömegű daganat, ami az élettel összeegyeztethetetlen, 10 a tizenkettediken sejtszám, és nagyon közel áll ehhez a kockacukomyi tömeghez. Hol van tehát az a határ, amit az immunrendszer nap mint nap egyensúlyban tart. A szakemberek azt mondják, hogy 10 a hatodikon sejtszám, az 1 cm3 nagyság ezredrésze. A mi diagnosztikai módszerünk az ennél kisebb sejtszámot is érzékelni tudja. Ezzel az eljárással sikerült bebizonyítanunk és azt a munkahipotézist megvédenünk, hogy a rosszindulatú daganatokat nagyon összetett jelenségként kell vizsgálni. A szöveti szerveződés szintjén bekövetkezett működési zavarokat abszolút biztonsággal ki tudjuk mutatni. Mi nem azt vizsgáltuk, hogy miben térnek el a rosszindulatú daganatok, hogy milyen típusok vannak. Nem ebben kerestük az összefüggéseket, hanem abban, hogy mi köti őket össze, mi a közös bennük. Feltűnt, hogy a cseppanalízis során a mikroszkopikus kép a rákosoknál jellegzetes, szabálytalan alakzatot mutatott, míg az egészségeseknél rendezettet. — A legnehezebb év a tavalyi volt. Mindenki tud róla, hiszen írtak róla eleget az újságok, beszélgettünk a kényszer-árukapcsolásról, a televízió Telefe- re műsorában is. A betegek ellátását csakis így tudtuk vállalni, vagy maradt volna még egy megoldás: bezáijuk az ajtót. Kérdem én, ki az, aki emberileg vállalni tudja ezért a felelősséget? A gyújtószerkezetek megvásárlása Celladam fejében, decembertől megszűnt, újra mindenki ingyen juthat hozzá. A szer hamarosan a gyógyszertárakban is kapható lesz, recept nélkül. A cseppek nemcsak a prevenciót szolgálják, hanem jó hatással vannak a különféle gyulladásos betegségben szenvedőkre is. Kötöttünk egy szerződést az egészségügyi minisztériummal, hogy betegeink egy részét klinikai körülmények között Celladammal kezelik majd. A Dalszínház utcában természetesen nem szüntetjük meg, nem szüntethetjük meg a betegellátását addig, amíg az adminisztrációs eljárás nem történik meg. A jövedelmem egy részét a továbbiakban is arra fordítom, hogy ezt a szolgáltatást fenntartsam... Csirkefar Kedvelem a régiségeket, az ódon bútorokat, szívesen elbámészkodom a naftalan illatú komódok, szekrények között, hallgatom az öreg órák ketyegését. Ez itt egy egri vén ház! Teteje régen megroppant, olyan mint a nyerges ló; a hajlat a nyereg, a kémény a paripa feltartott feje. Harmincegynehány esztendeje, hogy szanálásra ítélték, pontosan ugyanannyi, hogy nem történt vele semmi, legfeljebb az idő dolgozik a vértelken, a falakon, ahonnan már előbukkannak a száz éve berakott tufakövek. A kémény olyan, mint a náthás ember; orrán, száján dől a füst, görbén áll, és ha a kocsmából jönne, azt hihetnék, hogy berúgott. Szidi néni áll az ajtóban. Tenyerét a szeme fölé tartja, hunyorogva tekint bele a fénybe, sötét felkiáltójel a fehérre meszelt ámbituson. A ház előtt a virágoskert inkább jelkép, mint valóság, néhány szál szegfű, büdöske, estike porosodik egy-két cse- nevész rózsatő mellett. Hátul lugas, helyesebben tizennégy tőke szőlő, a lombsátor alatt meg lehetne tartani egy népes falusi lakodalmat. — Mennyi idősek? — Kisiskolás voltam, amikor ideültette őket apám. Egyedül és a portán, harminc év bedolgozott ideje van a dohánygyárban, tizenkét éve, hogy meghalt a félje és szétszéledt a család. — Mindjárt megyek én is, foglaljon helyet addig a szobában! Bújócskázik a fény az öreg bútorok között, csípős salétromillat keveredik a dohos szaggal, ettől olyan nehéz, áporodott a levegő. A két magasra vetett ágy fölött vásári Jézuskép, mellette egy jobban sikerült Mária gyermekével, a túloldalon sok családi fénykép kisebb-nagyobb nagyításokban. Szidi néni leoldozza a kötényét, sűrűn kéri az elnézést, ügy- gyel-bajjal kihúzza a nehéz széket. — A bútorokat nézegetem. — Van is azokon néznivaló! Tőlük csak én vagyok fiatalabb, pedig már magam is betöltöttem a hetvenkettőt Szent György havában. — Mennyi a nyugdija? — Most ugrott háromezernyolcra. — Több is lehetne. — Jószágot nem tart? — Megennék a fejemet! — nevet nyitott, fogatlan szájjal. Egér fut át a rongypokróccal bontott padlón, irtózattal emelem fel a lábamat, ő egy csöppet sem lepődik meg a jövevény láttán, inkább még mentegeti az egeret. — Ezt az utcasort már az ötvenes években le kellett volna bontania a városnak. Huszonhét esztendeig volt reája építési tilalom. Később ezt részlegesen feloldották úgy, hogy tatarozni lehetett, de újat építeni nem. Ha nincs ez a rendelet, ötször is eladhattam volna a házat jó pénzért. De így? Mondja meg igaz lelkére; kinek kellene egy halálra ítélt utcában egy vén ház? Itt penészedek bele, vénségemre megesznek majd az egerek... Hallom, hogy az óra ketyeg a falon. Egyszer váratlanul átszellemül, bizalmasan közeíébb húzza az asztalhoz a széket, kíváncsi fények csillannak a szemében, morcos arca kipirul. — Mondja már meg! Kik árulták el ezt az országot? Az egér sem érkezett váratlanabbul, mint ez a kérdés. Izgek, mozgok, vakarom a fejemet, kö- hécselek mielőtt szólnék. — Ha nem beszél róla, nem erőltetem! Valamikor MNDSZ koromban én is konyítottam valamit a politikához, de most már nem érdekel semmi. A nyugdíjamból veszem az esett húst, a csirkefart, mint a többi magamfajta vénasszony. A krumplit, a zöldséget megtermelem amíg bírom, a lugasborom is kitart újig... — Nem árulták el. Tönkretették! Meghökken, hosszúra nyúlik az arca. — Akarattal? — Nem mindegy? Ölhetett kézzel hallgat, lesi a számat, mondok-e még ettől többet, aztán, hogy nem szólok, megadóan belenyugszik átmeneti hallgatásunkba. Ekkor pillantom meg a dívány fölött a fal- bavert szögön a kis táskarádiót. — Mikor hallgatja? — Délben a harangszót, reggel az időjárást és legtöbbször a Szabó családot. Azok tudnak ám istenigazából politizálni... Nevet, tudálékos arccal magasra emeli bütykös ujját, majd hátranéz, mintha valakitől tartania kellene. — Van-e még remény? — Remény mindig van. A remény olyan, mint a levegő, ha nincs, megfullad az ember... — Mi lesz, ha tönkremegy a pénz? Oda lesz ez a kis nyugdíj is. Csak attól óvjon meg az Isten... Kikísér a konyhába, ahol a tűzhely fölött hangosan olvasom az írást a megkopott falvédőn: hit, remény, szeretet. — Én hímeztem még kislány koromban. Csontos ujjai reszketnek a kezemben elköszönéskor, rosszat sejtve a szemembe mondja: — Adósom maradt a válasz- szak — Mindent én sem tudhatok... Megértőén bólint, és csendesen bezárja utánam a kaput... Szalay István ■BBSOHni Hungarocamionnal hét országon át: Szántó György képriportja Londonban (V/4.) Az út során jól tartottuk a menetidőt. így maradt lehetőség arra is, hogy Londonnal ismerkedjünk hazafelé menet. Az indiai negyeden keresztül mintegy tíz kilométert haladva pillantjuk meg a várost. Előtérben a Tower, háttérben a parlament órája, a Big Ben, s a piros emeletes autóbuszok jelzik, hogy Londonban vagyunk. Egyre sűrűsödik a forgalom, szinte csak lépésben tudunk közlekedni a centrum felé. Parkolni lehetetlen. Az ismeretlen utcákban fél órába telik, míg sikerül végre helyet találnunk. A Temze partján gyalogolunk. Először a Towert nézzük meg, az erődítmény és a börtön falai között ma már kiállítótermek vannak. Itt vesszük meg a fontosabb műemlékeket ábrázoló könyvet, térképet, amely alapján eligazodhatunk. A jellegzetes fekete Austin-ta- xival utazunk tovább — „mindössze” öt fontért — a Trafalgar térig. Óriási a nyüzsgés. Az innen nyíló útvonalak mentén egymás után állnak a Rolls-Royce- ok, Jaguarok — az üzleti negyedben járunk... A parlament, a Westminster- székesegyház, a Buckingham- palota, majd eljutunk Madame Tussaud híres múzeumához, ahol történelmi személyiségeken kívül számos, ma is élő neves politikus, sportoló, zenész viaszszobra vonz temérdek látogatót. A Piccadilly körtéren... Bejárat a Towerbe Lenin és Gorbacsov a panoptikumban A parlament épülete London régi és új arca t
